Tahereh Mafi: Ne felejts (Ne érints 6.)

 "Az éjszaka legsötétebb óráiban madarakat hallok."

*

Juliette Ferrars. 

Ella Sommers. 

Vajon melyik az igazi, és melyik a hamis? Most, hogy Ella tudja, kicsoda Juliette és mire rendeltetett, a dolgok még jobban összekuszálódtak. Miközben azért küzd, hogy megértse múltját, és egy olyan jövő felé tekint, amely bizonytalanabb, mint valaha, elmosódnak a jó és a rossz – Ella és Juliette – közötti határok. És mikor a jól ismert ellenségek újra fenyegetni kezdik, nem biztos, hogy képes a saját kezébe venni a sorsát. 

Közeleg a Regenerációval való végső leszámolás napja. De mikor bekövetkezik, amire mindvégig várt, lehet, hogy nem dönthet arról, kinek az oldalán harcol. 

A New York Times és az USA Today bestseller Ne érints sorozatának monumentális befejező kötete.

" - Tudod a nevemet - mondja lágyan. - Mindig ismertél, szerelmem. És én mindig ismertelek. És én olyan, de olyan elkeseredetten szerelmes vagyok beléd."

Az idei évem egyik legjobb sorozata, amit olvastam. Tudom, hogy sokan már évek óta várták a folytatást, és teljesen megértem, hogy miért. Iszonyatosan addiktív, nem lehet betelni sem a világgal, sem pedig Aaron Warnerrel. Ha egyszer megnyer magának Juliette története onnantól kezdve nincs megállás, és minden egyes pici morzsára szükséged van. Minden részben mást és mást szerettem, de mindegyikre igaz, hogy letehetetlenek, és én örülök, hogy nemcsak egy trilógia lett belőle, hanem egy hat részes sorozat, ahol a hatodik rész, a Ne felejts az igazi nagyágyú. Ez az a rész, ami fenekestül felforgat mindent, ami káoszba taszít, és ami miatt várod, reméled, hogy talán egyszer a novellák is kapnak fordítást, és azok is a gyűjteményed részei lehetnek. Én nagyon bízom benne, hogy akárcsak nekem, úgy neked is szerelem lesz ez a sorozat, és hagyod, hogy Juliette, Aaron és Kenji megmutassák miért is szerethető annyira a Ne érints világa.

Amikor még év elején elkezdtem az első résszel, nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem. Egy disztópia, ami ma sem vesztette el a fényét. Egy olyan világban játszódik, ahol természetfeletti erővel rendelkeznek, ahol a harc és az árulás mindennapos. Kicsit féltem a Ne felejtstől, ugyanakkor nagyon vártam is. Az előző rész pont úgy ért véget, hogy egyből nyúltál volna a befejező részért. Amilyen nagy bombát dobott le az írónő a Ne engedjben, úgy ott folytatta a Ne felejtsben, ahol abbahagyta. Ennél a résznél éreztem azt, hogy visszatért az az érzés, ami a Ne érints alatt is velem volt. Méltó lezárása, ugyanakkor kicsit keserédes is, hogy vége. De egyáltalán nem vagyok szomorú, mert Tahereh Mafi megmutatta mekkora erő is rejlik ebben a történetben, és ha azt hitted, hogy a Juliette/Ella szál már nem lehet kacifántosabb, akkor az írónő megmutatja, hogy de. Javarészt úgy érzem, hogy Warner, illetve Kenji vitte el a hátán a cselekményt, ők azok, akik viszik előre, akik miatt azt érezheted, hogy Juliette nélkül is van Ne érints sorozat. Warner akárcsak az előző részekben baromi erős, visszatér az az énje, aki az elején volt, aki kegyetlen, akinek nem okoz gondot ölni. Brutális, kicsit pszichopata, de mi így szeretjük őt. Aaron Warner egy olyan eleme a kötetnek, aki nélkül nem lenne az, ami.

Juliette/Ella és Kenji szemszögéből láthatjuk leginkább az eseményeket, és elég érdekes volt úgy nézni Aaronre, ahogy Kenji. Van köztük egy olyan dinamika, ami hol szórakoztató, hol pedig attól félsz, hogy valami baja lesz Kenjinek, viszont az tagadhatatlan, hogy egészen különleges, ami kettejük között van. Barátság, ami mégsem az, de nem mondhatjuk azt, hogy nem barátok. Inkább bajtársak, akiknek ugyanaz a céljuk: Juliette.

Juliette/Ella egy kész káosz. Viszont most ennél a résznél különült el igazán a két személyiség, és mutatja meg az írónő, hogy kicsoda is valójában Juliette, és ki Ella. Juliette a katona, aki bárkin átgázol, követi a parancsokat, öl, ha kell saját magát bántja, míg Ella az, akit elszakítottak a családjától, a nővérétől, a szerelmétől, és a saját teste és elméje fogja. Küzd, harcol, mégsem elég. Miatta többször éreztem azt olvasás közben, hogy cikáznak a gondolataim, és nem tudom megállítani őket.

Őskáosz és katasztrófa, ami teret enged Kenjinek a kibontakozásra, és ha eddig nem kedveltétek meg volna a karakterét, biztos vagyok benne, hogy ez a Ne felejts után változni fog. A mellékkarakterek ebben a részben nem olyan hangsúlyosak, mint az előzőekben. A Kenji-Aaron-Juliette/Ella háromszög az, ami uralkodik, és ez az is, ami a történet magját mozgatja. Látszólag sok minden történik, mégis azt érzed, hogy nem elég, több kell.

Nem elég, mert adott egy katasztrofális helyzet, amit meg kell oldani. Emmaline jelenléte végig érződik, iszonyatosan sajnáltam, és vártam, hogy mikor fog jobbra fordulni a sorsa, korántsem jóra, hiszen akik olvasták az előző részeket, azok tudják micsoda szörnyet is faragtak ebből a kedves, ugyanakkor eleinte szelíd és szófogadó lányból. Az utolsó fejezetek fájtak miatta, de örülök, hogy az írónő pontot tett a története végére, és adott egyfajta lezárást neki.

Ami magát a történetet, illetve a cselekményt illeti, most is sok mindenre kell figyelni. Hol veszélyes helyzetbe kerülünk, hol az életünk a tét, hol pedig azt érezzük, hogy talán nem hunyt ki a remény, és még győzedelmeskedhetnek Kenjiék. Az előző részekhez képest úgy érzem, hogy sokkal izgalmasabb, illetve összetettebb. Emellett a Juliette/Ella csavar miatt fájdalmas is, és legszívesebben eltörölnéd a szenvedéseit, hiszen szegénynek hányszor kellett már teljesen a nulláról kezdenie az életét olyanok miatt, akik azt sem érdemlik meg, hogy egyáltalán egy légtérben tartózkodjanak vele??

Egyetlen egy dolog van, ami hiányzott nekem a Ne felejtsből az pedig az, hogy túlságosan kevés Aaron szemszögből íródott fejezet van. Többet akartam belőle, hiszen aki már olvasta a sorozatot az akar magának egy Aaront minden hibájával együtt. Én sem vagyok kivétel! A lelki nyugalmam miatt szerettem volna, ha nemcsak Kenji bontakozik ki jobban, hanem Aaron is. De ennek ellenére is nagyon szerettem, és úgy gondolom, hogy szépen fel van építve, következetes, Juliette/Ella miatt falkavaró, viszont így is szerethető, és sikerült egy olyan befejezést adnia, amit el tudok fogadni. Ha a harmadik résznél megállt volna a sorozat, ahogy eredetileg tervezte az írónő eléggé szomorú lettem volna, mert ott még temérdek kérdésem volt, igaz a Ne felejts után is van, de nem olyan, amik lételemek lennének, amiknek a válasza nélkül ne tudnék élni. Így a végre azt kell mondanom, hogy hihetetlenül fantasztikus volt, és Tahereh Mafinak ismét sikerült lenyűgöznie. Ha egy olyan sorozatra vágysz, ami miatt nem tudsz aludni éjszaka, ami kísérti az álmaidat, továbbá tudni szeretnéd, hogy kicsoda Aaron Warner, akkor el kell olvasnod a Ne érints sorozatot!! Egy igazán zseniális, disztópikus világban játszódó fantasy történet tele kedvelhető karakterekkel, erős részekkel és egy olyan lezárással, amire mindig igy vágytál. Egy cseppet sem csalódtam a Ne felejtsben, és maximálisan megérdemli az 5 csillagot!!

"Engem is felzaklatott, ami történt, mégsem változtam teljesen másvalakivé. Márpedig Warner olyan, mintha egy másik ember lenne."

" - Szerintem nem vagy őrült - ismétlem meg. - és szerintem nem vagy pszichopata. Én nem tartalak szívtelen gyilkosnak. Nem érdekel, hogy mások mit mondanak rólad. Szerintem te jó ember vagy."

"A dühös Warner sokkal jobb volt ennél. A dühös Warnerben legalább maradt valami harci kedv."

" - Amelia egy pszichopata volt, Castle örök barátságot akar kötni Andersonnal, Warner éjszakánként arról ábrándozik, embereket öl, és Castle elhitette Ameliával, hogy Warner egy elveszett kisnyuszi, aki próbálja megtalálni a hazafelé vezető utat."

" - Folyton bántani akarom az embereket - közli. - Néha nem tudok aludni éjszaka, mert az a temérdek ember jár a fejemben, akiket meg akarok ölni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)