Interjú K. M. Holmes írónővel

Sziasztok! A napokban fejeztem be K. M. Holmes Tiéd a főszerep című regényét és nagyon sok kérdés felmerült bennem mind a könyvvel, s mind az írónővel kapcsolatban. Olvasás közben már elkezdtem beszélgetni vele, de miután kiolvastam biztos voltam benne, hogy ha van ideje, akkor készítek vele egy interjút is. Magát, mint embert egy közvetlen, kedves és aranyos nőnek ismertem meg és alig várom, hogy találkozzunk és még jobban megismerhessem, illetve faggathassam egy kicsit. Tizenhat kérdésen keresztül beszélgettem vele a kezdetekről, a jelenlegi könyvéről és a jövőről. Fogadjátok szeretettel az elkészült interjút. :)

*

1. Ki az a K. M. Holmes?

Szerettem volna álnevet. Nem azért, mert nem szeretem a sajátomat, hanem mert íróként K. M. Holmes-ként akartam ismertté válni. Ebben ott vagyok és mögé is bújhatok. Hiszen két életet élek az írás által. Akit az olvasók kapnak az K. M. Holmes - megtöltve velem. :)

2. Ki vagy mi inspirált a Tiéd a főszerep megírására?

Az írás iránti vágyam volt a mozgatója ennek az egésznek. Azért kezdtem el írni, mert ha nem teszem meg, ha továbbra is elnyomom magamban, szerintem mára már fizikai fájdalmakat éreznék miatta.

3. Mikor döntötted el, hogy írni szeretnél?

Folyamatosan alakult ki bennem és egészen korán fogtam neki az írásnak. Tinédzserként írtam novellákat, majd négy regényt, amit a barátnőim nagyon szerettek. Ahogy az ő barátnői és azok barátnői és így tovább... Utána az életem olyan fordulatot vett, hogy nem adakozhattam az írás iránti szenvedélyemnek, el kellett tennem egy időre. Azt hittem el is kopott bennem, de az évek múlásával egyre több könyvet vettem a kezembe és egyre inkább belém fúrta magát az érzés, hogy nekem is alkotnom kellene. Olvastam, csak olvastam, majd egy pár éve (3) azt mondtam, hogy a fene essen bele, hát én nem hagyom ezt az érzést tovább szunnyadni és belefogtam. Akkor még csak a saját magam megnyugtatására. De aztán elolvasták a barátnőim és egy emberként rám parancsoltak, hogy küldjem el egy kiadónak. Emlékszem mennyire remegtem, mikor a kísérőlevelet fogalmaztam a kéziratom mellé. Az Álomgyár volt az egyetlen, akinek elküldtem. A többi már történelem :)

4. Van olyan személy, akiről mintáztad a karaktereid jellemét?

Nem tudom a választ :) Ha konkrét emberre gondoltál, akiben hasonló jellemvonások vannak, akkor a válaszom nem. Minden a képzeletem szüleménye, amire akár egy filmbéli karakter is hatással lehetett. 

5. Miért pont a romantikus - erotikus műfajban kezdtél el tevékenykedni?

Szeretem ezt a műfajt olvasni (is). Pedig pár éve, mikor A szürke ötven árnyalata megjelent, pontosan emlékszem mennyire tiltakoztam ellene. Azt gondoltam soha nem fogom a kezembe venni és különben is: Milyen ember kíváncsi egy ilyen témájú könyvre??? Mígnem egy újságban megakadt a szemem egy részleten, amit leközöltek belőle. Aznap este már otthon olvastam az említett könyvet. Szeretem a romantikát, bármilyen formában jelenjen meg (film, zene, könyv). Az pedig, hogy tartalmaz erotikus részeket, nekem csak megfűszerezi a történetet. Természetes dolog, ami az élethez hozzátartozik és ha ízlésesen van megfogalmazva, megfelelő mennyiségben, nekem ad egy pikantériát az élményhez.

6. Ha választanod kellene, akkor Damien vagy Miguel?

Őszinte leszek. Mindkettő. Mindkettőt másért szerettem meg.

7. Melyik a kedvenc részed a Tiéd a főszerepből?

De jó, hogy megkérdezted! Mert vannak kedvenc részeim:

- Miguel és Camie találkozása és az az egész hét a kedvencem. Imádtam írni, rengeteget szórakoztam rajtuk, 

- Damian telefonhívása, mikor Camie a kádban van,

- a meghallgatás, ahol Damian megjelenik,

- Amy bármelyik szövegrésze :),

- a "kutatómunka", melyre Miguel hazaér,

- Camie hangüzenteit hallgató Miguel és utána az apjával való társalgás,

- jaj, nos elég sok van, itt abba is hagyom :)

8. Tudatosan alakítottad úgy a szálakat, hogy az olvasóid mindkét karakterbe beleszeressenek?

Nagyon is tudatosan.

9. A továbbiakban tervezel dolgozni Damiennel?

Hmmm. Ezt már többen kérdezték. Tudnék neki írni egy történetet...

10. Mi lesz Nathannel? Érdemesnek találod egy saját regényre?

Olyannyira, hogy ő lesz a következő regényem főszereplője. Aki eléggé meg fog lepni mindenkit, garantálom.

11. Mik a tervek a jövőre nézve?

Amennyiben szeretni fogjátok az írásomat és azt, amilyen módon közvetítek, akkor szeretnék még sok történetet írni. Jelenleg négy romantikus regény van leskiccelve és egy thriller --› jól olvastad :)

12. Miért pont Los Angeles a helyszín? Jártál már esetleg ott?

Oh, de jó volna! Még nem jártam ott, de mindenféle hezitálás nélkül ülnék fel az oda tartó gépre. A filmipar miatt választottam ezt a helyszínt.

13. Camie karakterében van belőled is valami, olyan tulajdonság, ami rád is érvényes?

Minden bizonnyal. Volt olyan blogger értékelés, ahol jellemezték a karaktert és az olyan volt, mintha magamról olvastam volna :) Meg is lepődtem, mert pont azokat a tulajdonságokat emelte ki Camie-ből, amik simán rám illettek. A humor mindenképp az enyém. Azt átadtam a karakternek és a történetnek egyaránt.

14. Személyes vizekre evezve. Van olyan kedvenc szerződ, aki inspirál az írásban?

Rengeteg! Minden olyan író inspirál, akinek az írásában el tudok merülni. Azért nem írok kedvencet, mert sokféle stílust kedvelek. De az is fontos, hogy egy könyv kellő hangulatban találjon meg. Hiába vagyok oda egy történetért és írói stílusért, ha nem tudok vele egy adott lelkiállapotban eggyé válni. Például azt is tudom, hogy John Green Csillagainkban a hiba című könyvét soha többé nem olvasom el újra. Annyira tönkretett lelkileg, hogy máig nem hevertem ki. És ebből már tudod is, mennyire átadom magam olvasás közben az írónak. Ezért öröm számomra, hogy én is tudok reptetni másokat :) Fantasztikus dolog egy ilyen utazásra vinni az embereket.

15. S ha már kedvenc szerző, van esetleg kedvenc regényed, amit ajánlanál olvasásra?

Nincs annyi karakter... :)

16. Végezetül pedig arra lennék kíváncsi, hogy mennyire volt nehéz a könyv kiadásáig vezető út?

Szerencsésnek érzem magam, hiszen nekem ez viszonylag zökkenőmentes volt. Anne L. Green egyik könyvének a hátulján olvastam egy kiadói szövegrészt, miszerint olyan bűvészeket keresnek, akik a varázspálca helyett egy tollal tudnak varázsolni. Megtetszett ez a felhívás és utánuk néztem, majd felkerestem őket és a kézirat leadását követően nem sokra rá jött is a várva-várt telefon, miszerint kiadásra alkalmasnak ítélték. Máig el tudnám magam sírni az akkori érzést felidézve. A szerződéskötés után pedig három kemény hónap következett, de élveztem minden állomást. A szerkesztést, amiből rengeteget tanultam, hiszen én ösztöntől vezérelve írtam és egyáltalán nem volt ellenemre, hogy rámutassanak bizonyos hibákra, vagy épp az erősségeimre. A borítótervezés is nagyon izgalmas volt, szerettem volna egy kicsit különlegesebbet, Faniszló Ádám pedig megalkotta nekem a tökéleteset. Mert én annak látom, dacára annak, hogy kevés dologról állítok ilyet.

KÖSZÖNÖM AZ ÉLETEM ELSŐ INTERJÚJÁT ÍRÓKÉNT!!!!

Köszönöm szépen, hogy elvállaltad. :) Ha felkeltette az érdeklődésedet az írónő, illetve az első regénye ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Vi Keeland: Fiatal szerető

"Vegyél egy tangát!"

*

Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva. Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére. A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.

Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek. Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…

A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó. Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá. Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim. De annyira ismerősnek tűnt… Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt. A szomszéd fiú. Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett. Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget. Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?

Már a fülszöveg olvasása után fülig ért a szám. Nemcsak felkeltette az érdeklődésemet, de kíváncsivá is tett. Imádom az írónő regényeit és felőlem akármennyit írhat, eddig egyik sem fogott ki rajtam. A Fiatal szeretőkkel új kedvencet avattam és még ennyit könyvön nem nevettem. Humoros, energiabomba és lehengerlő. Hamisítatlan Vi regény.

Friss, fiatalos, üde. Igazi nyári olvasmány, amit a nagy kánikulában egy délután alatt el lehet olvasni. Kikapcsol, szórakoztat és a kellő helyeken megnevettet. Ahogy elkezdtem újra azt éreztem, hogy élek, hogy van értelme várni. Igaz, hogy komoly problémákat is boncolgat, de mindezt egy olyan köntösbe burkolta, ami lehetővé teszi azt, hogy fülig pirulj olvasás közben és hatalmas mosollyal asszisztáld végig Valentina és Ford kalandját. Már az első oldalak után éreztem, hogy ez egy kicsit más lesz, mint az eddigiek. Vi nem tud rossz regényt írni, ez tény, de a Fiatal szeretőkkel valami egészen hihetetlent rakott le az asztalra. Nemcsak önismeret elé állít minket, de sztereotípiákat is megdönt. Nem számít a kor és az, hogy melyik életszakaszban vagy éppen, a fő az hogy boldog légy és engedd el azokat az energiákat és érzéseket, amik gátolják a boldogságod. Szokták mondani, hogy a kor nem számít és a börtön csak egy cella, de Vi úgy írta meg ezt a regényét, hogy abba semmi törvénybe ütköző ne legyen és valahol el tudjuk fogadni, sőt drukkoljunk a főszereplőknek, hogy a végén összejöjjenek. Tabukat renget meg és kitárja a világot. Megmutatja, hogy nem számít hány évesek vagyok és az sem, ha egy nálunk jóval fiatalabb tetszik meg. Az életet élni kell, nem pedig végigaggódni az egészet és azt figyelni, hogy ki mit gondol. 

Az írónő elindít minket az úton a boldogság és az elfogadás felé, s már csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk e vagy sem. Mindezt egy romantikus, cuki történettel teszi. Hol szexi, hol lehengerlő, de az biztos, hogy letehetetlen olvasmány a maga valóságával és mondanivalójával mert igen, kicsit más a stílusa, mint amit eddig megszokhattunk, de abban nincs változás, hogy komoly dolgokat pedzeget. Nemcsak a felszínt kapargatja, hanem le is ás a mélybe és felszínre hozza a rejtett problémákat és a múltat. 

Két teljesen különböző emberek, két teljesen különböző életúton keresztül. A Fiatal szeretők jóval több, mint egy aranyos olvasmány, kőkeményen elénk tárja a valóságot és arra ösztönöz, hogy ha kell változtassunk. Sokáig éreztem úgy, hogy nekem írta ezt a regényt, de nem, mert mindenkinek írta, aki csak egy kicsit is bizonytalan önmagával szemben. Ami a cselekményt illeti egyszerre volt szórakoztató, szellemes, leleményes és komoly. 

Valentina és Ford története szenvedélyes, őszinte és az utolsó szóig érték. A Fiatal szeretők nekünk nőknek szól. Nemcsak az életről, de arról is, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és ne akarjunk azon változtatni, mint akik vagyunk. Emellett tréfás, vicces üzenetekkel oldja a hangulatot, perzselő jelenetekkel színezi a cselekményt és váratlan fordulatokkal pezsdíti fel a regény hangulatát. Sokat ad és még annál többet is kér érte. Tükör a világra és tükör önmagunk felé. 

Nem mondod azt, hogy Ford karaktere nem hagyott bennem mély nyomokat, mert nagy hatással volt rám, mégis Valentina értékei és nézetei azok, amikre úgy igazán oda kell figyelnünk olvasás közben, hiszen ahogy változik a véleménye, úgy változtatja a mienket is. Minden egy egyszerű nyári kalandnak indul, de mi van akkor, ha ebbe jóval több van, mint egy kaland? Mi van, ha a kor nem számít? Mi van akkor, ha önmagunk elfogadásának az a kulcsa, hogy élünk és nem vesztegetjük az időt? 

Mi van, ha... És még megannyi kérdést fel lehetne tenni, de a Fiatal szeretők nem azt akarja, hogy kérdések százával halmozd el, hanem hogy ezekre megtaláld a választ és változtass, ha kell. Engem személy szerint mélyen érintett a regény, sokat tudtam tanulni belőle és lehengerelt Vi stílusa és odaadása a regény irányába. A vége felé éreztem azt, hogy kezd komolyodni. Már nemcsak boldog pillanatokkal találkoztam, hanem jöttek a problémák és a megoldásra váró helyzetek. A múlt darabkáira derül fény, egy teljesen új szemszögből mutatja a cselekményeket és ahogy Valentina, úgy Ford is fejlődik. Igazi jellemfejlődés zajlik a sorok között, igazi érték van elrejtve, ami rád vár, kedves olvasó hogy megtaláld és úgy raktározd el magadban, hogy az segítse az élethelyzetedet és fényt gyújtson az alagút végén. Vi Keeland egy igazi meteor, aki nemcsak tarol a regényeivel, de útmutatást is ad melléjük. A Fiatal szeretők az életre világít rá, annak fontosságára és arra, hogy minden egyes megélt pillanat jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, akik vagyunk. Mindezt egy könnyed, lehengerlő olvasmánnyal teszi. A karakterek szerethetőek, egyediek és van bennük valami különleges. Nemcsak számokból állnak, hanem érzésekből és vágyakból is, amik arra várnak, hogy megéljék őket és beteljesítsék a rendeltetésüket.

"Gúnyolódott velem, de igaza volt. A kapcsolatunk erős volt. Éreztem, még mielőtt megismertem volna a személyiségét és azt összekapcsolhattam volna egy helyes arccal, valamint egy nevetségesen kidolgozott testtel. Ford megnevettetett, és jól éreztem magam a társaságában."

" Ha én nyerek, akkor eljössz velem egy igazi randira, amikor elviszlek egy elegáns étterembe és nem teszel úgy, mintha nem randi lenne."

" - El kellene kezdened leszarni, hogy mások mit gondolnak. Nem számít, hogy mi helyes és mi helytelen, ha valamit szeretnél, feltéve, ha nem bántasz meg vele senkit."

"A kezébe fogta az arcomat és odahúzott magához. Szenvedélyes csókban forrt össze az ajkunk. Más volt ez, mint az eddigi csókjaink: lassabb, kevésbé vad, sokkal érzelemdúsabb és mélyebb."

" - Ne csak üldögéljen és várja, hogy minden úgy történjen, ahogy szeretné. Az eseményeket nekünk kell irányítani, okostojás."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Budai Lotti: Édes lázadás (A szerelem rabszolgái 2.)

"Blanca szótlanul bámulta a szétszóródott kagylókat."

*

Az Édes lázadásban folytatódnak a D'Avila család asszonyainak kalandjai és viszontagságai. A századfordulóhoz közeledve a Fehér Orom ültetvényt immár Veronica két örökbe fogadott lánya, Sofía és Rebecca vezeti, és a testvérekre hamarosan nehéz idők várnak: Kubát újra eléri a forradalom szele, amely végleg kisöpri a rabszolgaságot és a spanyol elnyomókat a szigetről. A két testvér azonban nagy árat fizet ezért: nemcsak a szerelem és a féltékenység, de a háború eseményei is közéjük állnak, árulások és ármányok sorát indítva útjára… És felfedve egy régi titkot, amely éppúgy megpecsételi sorsukat, mint az Öreg Morró réges-régi jóslata.

Budai Lotti az Édes ébredés folytatásaként most a 19. századi gyarmati Kuba egy újabb izgalmas időszakát és a d'Avila család következő generációjának kalandjait mutatja be.

A tavalyi évem nagy kedvence volt az Édes ébredés, ami A szerelem rabszolgái első része. Már nagyon vártam, hogy megjelenjen a második rész és alig bírtam türtőztetni magam, amikor kézhez kaptam. Eddig ez a duológia a kedvencem, és azt hiszem sokáig ez is fog maradni. Kuba, felkelések, ültetvények és a századforduló eseményei. Ez vár az olvasóra, ha elkezdi ezt a feledhetetlen regényt.

Már nem Veronica a főszereplő, mint az első részben, hanem a lányai Rebecca és Ana. Két erős nő, két törhetetlen szív és két sors, ami az idő folyamán egybeforrt, akarva-akaratlanul. Nemcsak a századforduló eseményei peregnek le előttünk a maguk véres jeleneteivel, borzadalmaival és árulásaival, hanem a lélek harca is. Két különböző nő története fut a lapok között. Igaz, hogy jóslások is tarkítják a cselekményt, mégis azt mondom, hogy A szerelem rabszolgái második része Rebecca és Ana története. Morró jóslásai és Blanca kérdései keretbe foglalják a két részt és egy egységes, megdöbbentő kapoccsal köti össze őket. Maga a regény három szálon is fut, Blanca ugyanúgy szereplője, mint az első résznek. Ezek a részek nemcsak sejtelmesek, de baljósak is. Vágni lehet általuk a feszültséget és a bizonytalanságot. A kötet többi része javarészt Rebecca múltjára, jelenére összpontosít, de Ana is ugyanúgy kiveszi a részét a cselekményből. Egyszerre kaptam egy erős, határozott tényállást és történelemmel átitatott regényt. Budai Lotti bebizonyítja, hogy ez a duológiája az eddigi legjobb és az eddigi legkülönlegesebb. 

Bajtársiasságról, szerelemről, testvéri szeretetről, hazafiságról, ármányokról és megbocsátásról ír. Nemcsak a történelem egy darabkáját kapjuk meg, hanem ma is értékkel rendelkező fogalmakra világít rá egy pörgős, eseménydús, cselekményben gazdag kötettel. Nemcsak megmutatja az igazi arcát, hanem fel is készít a csatára, mert nemcsak a lapok alatt dúl, hanem a szívben is. 

A d'Avila nők sorsa sosem volt egyszerű, s talán sosem lesz az, mégis Lotti egy teljesen új megközelítésben tárja elénk a két lány sorsát. Adott a védelmező nővér, aki maga elé engedte a húgát. És adott a szeretett húg, aki gyermeki bájossággal kezeli az eseményeket és aki eleinte túl gyermeki, túl bájos a regényhez, majd jön Lotti és mindent felkavar, új helyzetek elé állítja karaktereit és döntésre sarkallja őket. 

Eleinte féltem, hogy nem fogja megütni az első kötet szintjét, de az Édes lázadás megmutatja, hogy lakozik benne erő. Ami magát a cselekményt illeti egy csőre töltött puskaporos hordó, ami alig várja, hogy eltalálják és robbanhasson, hogy maga alá temethessen mindent is mindenkit. Feszült helyzetek, átverések és eltitkolt igazságok alkotják a regény robbanóelegyét, ami a puskaporos hordóval érintkezve robban és elpusztít mindent. 

Egyszerre meghökkentő és furfangos, egyszerre talál benne az ember szeretetet és igaz szerelmet. Árulást és megrázó pillanatokat. Rebecca és Ana nemcsak a regény főszereplői, hanem a regény mozgatórugói is. Hiszen nincs regény kemény és tettre kész nők nélkül, akiket nemcsak a saját rokonuk, de a szerelmük és a szövetségesük is kész elárulni. 

Rávilágít a kötet arra, hogy nem szabad mindenkiben megbízni, hogy olykor a szív tévedhet és hogy az ígéreteket meg lehet szegni, és ezt kihasználva felbolygatni a cselekményt. Maguk az események követik a történelem fonalát, valós képet adnak és emellett szórakoztatnak és ahol kell szívbemarkolóan eltipornak. Rebecca valamivel közelebb került hozzám, nemcsak a sorsa miatt, de erős és határozott jelleme miatt is. 

Igazi példakép, aki megmutatja, hogy attól hogy nő vagy lehet hangod és ennek a hangnak érvényt kell szerezni. A vége felé, amikor végre Ana szemszöge is elkerül, éreztem azt először, hogy nem az, aminek elsőnek mutatta Lotti, annál jóval több. Néha gyermeki? Igen, de emellett eszes, jószívű és hiszékeny is. Ő adja a kötet ártatlanságát és nélküle nem lenne ugyanaz az Édes lázadás, mint ami. 

Fantasztikusan pörgő események láncolata, amiket a legkisebb és legerősebb kapcsok fognak össze. A szív ereje is megmutatkozik, előtérbe hozza a döntések okozta láncfolyamatokat és egy teljesen más megközelítésbe helyezi a cselekményt. Ami pedig magát az írásmódot illeti, érezhető az az érzékeny, kecses és olyannyira Lottira jellemző hang, ami végigkíséri a regényt, ami csak az utolsó oldalon hal el az utolsó leütött szavakkal.  Temérdek váratlan fordulat és kalandos, veszélyes, mindent megrengető cselekmény vár azokra, akik beteszik lábukat a 19. századi forrongó Kubába. Már rég nemcsak az ültetvények és a rabszolgák sorsa a tét, hanem Kuba önállósága és jövője. Pazar írásmódjával az írónő kézen fogva vezeti az olvasóit és a folytonos váratlan fordulataival a mélybe taszítja őket. A lezárás váratlan, meglepő, idegtépő, ugyanakkor kellett ez a csavar, hiszen kevesebbel be sem értem volna. Kellett, ugyanúgy mint a felnőtté válás rögös útja, a szerelem és a vágy pillanatai, a boldog egymásra tálalás és a megbocsátás.

" - Fehér Orom nem eladó - mondta végül Rebecca. - Ami pedig az ön személyét illeti, Mr. Harris, szívesebben kerülnék meghittebb kapcsolatba egy meztelen csigával, mint önnel, már ne vegye zokon. Vagy tudja, mit? Vegye csak!"

" - És mégis miért tennék ilyet, Rebecca? Te mindig jó voltál hozzám. Miért utasítanálak el, ha segítséget kérsz? Különben is, nálam jobban senki sem tudja, hogy mennyire megérdemelsz egy kis boldogságot. Ugyanakkor, arra kell intselek, hogy vigyázz!"

" - Ugyanaz az ember viselkedhet egészen máshogy, gyermekkori játszótársként és hites férjként."

" - Úgy van! Hiszen most hazaviheti a saját fészkébe azt a jóképű jenkit. Biztos ráfér az istápolgatás a nagy ijedtség után. Na, mi az, talán nem erre vágyott? - tett hozzá Bania, majd Anára kacsintott."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

K. M. Holmes: Tiéd a főszerep (Tiéd a főszerep 1.)

"Nyirkos tenyeremet az ujjaimmal dörzsölgettem. Lopva az útitársaimra pillantottam, akik csillogó szemmel várakozva tekintettek ki az ablakon."

*

Nem merlek szeretni…

Camie Benson egy átlagos lány, átlagon felüli írói ambíciókkal.

Forgatókönyvírói pályafutása magasan ível felfelé, és az egyhangú mindennapjait bizony eléggé feldobja, mikor élete első filmpremierjén megismerkedik az ügyeletes hollywoodi szépfiúval, Damian Reshore-ral, a szuperszexi filmsztárral.

Camie aggályai ellenére belemegy a kapcsolatba, és gyönyörű napokat töltenek együtt.

A csodás élményeknek azonban hamar vége szakad.

Ráadásul a munkaadója is elbocsátja, de csak azért, hogy Camie előtt számos új lehetőség nyílhasson meg.

De vajon a szíve is képes lesz újra megnyílni? Van visszaút egy furcsa szakítás után? Mit kezd azzal a helyzettel, amikor az új főnöke, a vonzó, de arrogáns Miguel félreérthetetlen jeleket küld felé?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ K. M. Holmes humorral és képtelen helyzetekkel teletűzdelt első könyvében.

Új csillaga van az Álomgyár kiadónak, mindig örömmel veszem kezembe az új szerzőjük könyvét, hiszen eddig sem csalódtam az új felfedezettjeikben és azt hiszem ezután sem fogok. K. M. Holmes üstökösként robbant be és remélem még sokáig élvezhetjük a történeteit, mert látok benne fantáziát, még a kezdeti bizonytalanság után is.

Igen, maga a regény kicsit bizonytalanul, kicsit döcögősen indul. Apró bakikkal, kidolgozatlan gondolatokkal és részletek hiányával, de ez senkit se riasszon el, mert igenis érdemes esélyt adni a Tiéd a főszerepnek. Egyszerre humoros, szórakoztató és kecsegtető. Igen, látszik hogy első könyves szerzővel van dolgunk, de amit az elején hiányoltam azt a későbbiekben az írónő pótolta. Az első néhány fejezet egy aranyos, butácska, már túl sokszor megírt történetet tár elénk, de ahogy haladunk előre úgy lesz ez a Hollywoodi tündérmese valóságos és egyre jobban kidolgozott. Bevallom, nekem az első néhány fejezet is nagyon tetszett, minden hibájával együtt, hiszen innen látszik, hogy vajon képes e önmagát is felülmúlni az írónő és olyat letenni az asztalra, ami miatt nemcsak ő, de mi olvasók is büszkék lehetünk. K. M. Holmes hangja hol szerelmes, hol vágyakkal átitatott, de az biztos, hogy az unalomnak és az egyszerűségnek köze nincs hozzá. A történet ehhez viszonyítva is eléggé eseménydús, erotikus. 

Néha éreztem is, hogy jobb lenne, ha több érzelem kapna teret, de idővel minden vágyamat kielégítette a kötet, ha arra volt szükségem, akkor romantikus volt, ha már elegem volt a romantikából, akkor jött egy fordulat és mindent a feje tetejére állított vagy éppen a padlóra küldött. Maga a regény nagyon sokrétű, tele kérdésekkel, problémákkal és megoldásra váró helyzetekkel. 

Adott egy szívtipró, egy kedves, visszahúzódó lány és egy arrogáns seggfej. Damien, Camie és Miguel. Három különböző karakter, de mind ugyanazt akarja, boldog lenni. Boldog lenni és élni, szeretni és szeretve lenni. Törődni és törődve lenni. Szeretni és szerelmesnek lenni. Esélyt kapni és esélyt adni. Megkapni azt a nagy szerelmet, akire mindig is vártunk, igen ám, de mint ahogy az élet, úgy a regény sem fenékig tejfel. 

Ha kell szívbemarkoló, szívszorító, de ugyanakkor érzelmes és boldog pillanatokkal is megörvendeztet. Egy felettébb összetett regény, telis-tele emberi tulajdonságokkal, emberi hibákkal és emberi cselekvésekkel, hiszen ez a történet, akár igaz is lehetne. Ami a szerelmi szálat illeti, mondatnám, hogy szerelmi háromszög, de nem lenne teljesen igazam, mert jóval több ennél. Érzelmek és érzések csatája. 

Egy olyan háború, ahol az ész indul harcba a szívvel. Ahol nincs legyőzött ellenfél, csak vesztes szív, akinek más sors rendeltetett el. S ahol ez a szív még hatalmas potenciált rejt magába. Ami magát a cselekményt illeti, a kezdeti töprengés után nem parancsol megálljt neki senki, csak úgy sodródunk az árral. Három szív, egy lány, két férfi, akik szöges ellentétei egymásnak, s ezért a regény is háromfelé húz, három érzést, karaktert és életutat hoz előtérbe. Adott a filmsztár, aki bárkit megkaphatna. 

Ott van a lány, aki mindennek a közepébe csöppen. Majd jön egy igazán tenyérbemászó férfi, aki nem ismeri a nemet és a visszautasítást. Az írónő e három karakter szemszögéből írja meg a történetét, nem fukarkodik sem az érzelmekkel, sem a vágyakkal. Ami a szívén az a száján, s úgy csűri-csavarja az eseményeket, hogy az egyszerre legyen izgalmas és egyszerre fogja meg az olvasókat. Ahogy elérünk a 100. oldal mérföldkövéhez ledobja magáról az írónő az elsőkönyves jelzőt és egy profi írónő arcát húzza magára. 

Megmutatja, hogy mire is képes és belead anyait-apait. Nemcsak megmutatja, de meg is kecsegteti a tehetségét és arra ösztönöz minket a fellépése, hogy még többet és többet olvassunk a Tiéd a főszerepből. A középpontban maga a filmek, sztárok és forgatókönyvírók világa áll, bár ezekről nem sokat tudatunk meg. Úgy igazán nem vezet be a sűrűjébe mégis azt mondom, hogy kellően megmutatja ahhoz, hogy hiteles legyen. 

Ami számomra a leginkább tetszett a regényben, hogy nem az a szokványos tündérmese, mégis élvezhető és fogságban tart olvasás közben. Romantikus, de nem az a csöpögős fajta. Érzelmes, de nem túl sokat mutat meg belőle. Érzéki, néhol már túlságosan is, mégis előrébb viszi a cselekményt és ezen keresztül mutat rá az érzelmek mélységére. Tetszett, hogy kérdéseket vetett fel bennem, hogy arra sarkallt, hogy képzeljem magam a főszereplő helyébe és arra késztetett, hogy letegyem a voksom vagy Damien vagy Miguel pártján. 

Bevallom Damien már az első pillanattól kezdve szimpatikusabb volt, mint Miguel, aki lássuk be először egy meglehetősen arrogáns karakter képét festette, majd megismerhettem közelebbről és teljesen összezavarodtam. Már nem volt olyan, hogy Damien vagy Miguel. Már csak az számított, hogy megtudjam a kötet végét és azt, hogy mi lesz Camie-vel és az érzéseivel, hogy megtudjam mit tartogat még számára az írónő és hogy ez az ígéretes történet milyen véget ér.

Ami pedig a lezárást illeti... Elégedett vagyok, meg nem is. Számítottam a végkifejletre, de közben ott motoszkál bennem az is, hogy mi lenne, ha az írónő megírná a hoppon maradt pasi történetét is, vagy Nathan-ét. Vagy csak írjon egy másik könyvet, mert ígéretes, van tehetsége az íráshoz és szeretném még hallani a hangját, a gondolatait és újra el akarok veszni a lelkivilágában, mert kevés olyan szerző van, aki ennyire szókimondó, következetes és ígéretes lenne már így az első próbálkozásánál. Szóval, igen, kedves írónő várom a következő regényeket. Ha azok csak egy kicsivel is túlszárnyalják a Tiéd a főszerepet, a szívem a tiéd. Ha egy igazán életszagú, erotikus-romantikus kötetre vágytok, ami Los Angelesben játszódik, akkor a Tiéd a főszerep a te könyved. Mozgalmas cselekmény, üdítő karakterek, meglepő fordulatok és megannyi kérdés, harc a boldogságért és harc a józan ésszel. Hollywoodi történet, mégis annál jóval több. Ígéretes első könyv egy ígéretes írónő tollából. Kicsit szerelmes, kicsit romantikus és nagyon merész, de közben élvezetes, fordulatos és bátor is. Bátor szívvel ajánlom olvasásra azok számára, akik szeretik az újdonságokat és akik szívesen megismerkednének egy kecsegtető elsőkönyves szerző könyvével.

"Mától hivatalos megállapítás: Damiennek erősen vágykeltő hatása van. Képes a szavaival is megdugni. És a tekintetével felfalni. Az illata pedig... csoda, hogy odavagyok érte?"

" - Nyuszi - mondtam félhangosan és felálltam a helyemről.

  - Azt mondtad, hogy nyuszi? - nézett rám döbbenten. Nem hitt a fülének, nagyon felbőszítettem vele, mégis mosolyra szaladt a szája."

"Pedig megfogadtam, hogy nem kezdek ki olyan nővel, akiben megvan az a képesség, hogy romba döntse az életem."

" - Ha valaki annyira várja, hogy lássa a másikat, hogy egyfolytában csak rá tud gondolni; amikor semmi és senki más nem fontos, csak ő, akkor bizony az illető szerelmes."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Borsa Brown: Sapho első rész (Sapho 1.)

" - Nem tudom, ki találta ki, hogy Bibiana lovagoljon, de még ma kitekerem a nyakát! - sziszegi Massimo, mire én alig bírom visszatartani a röhögést."

*

Vágy és bosszú a bűn kapujában.

Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.

Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért. Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak… Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

But mama I'm in love with a criminal... Ez az egyszerű, de nagyszerű mondat tökéletesen leírja, hogy miről is szól a Sapho. Sokaknak ismerős lehet a név, igen már A maffia trilógia alatt megismerhettük Umbertót, igaz csak felületesen. Borsa Brown olvasói kérések miatt kezdte el írni a történetet, ami nemcsak Massimóék történetét szövi tovább, de egy másik don életébe is betekintést ad. Eleinte a privát csoportjában voltak olvashatóak a részletek, majd jött a hír, hogy nemcsak részleteket oszt meg olvasóival, hanem megírja Umberto méltó történetét és a polcainkon is csücsülhet Massimóék mellett.

Sokat gondolkodtam, hogy mikor is kezdjek neki a könyvnek. Akkor amikor már a második is a kezembe van, vagy amikor úgy érzem, hogy újra el kell merüljek egy fergeteges BB regényben. Az utóbbi nyert és már tűkön ülve várom, hogy hozza a futár a második részt. Ha csak annyit mondok, hogy függőséget okoz, akkor még nem mondtam el mindent róla. Ennél jóval többet ad a kötet. Újra elmerülhettem az alvilágban, újra olasz földre léphettem, még ha csak képzeletben akkor is. Szeretett párosom újra színre lépett, újra megadta a lehetőséget, hogy egy teljesen új megvilágításban láthassam Massimót és adott egy ízig-vérig olasz macsót, aki már az első oldalak után levett a lábamról. Bizony, Umberto Sapho nemcsak elrabolja a szíveket, de ketrecben is tartja azokat. Egyszerre lehettem szemtanúja egy erős és független férfi harcának a józan ésszel és a szerelemmel. Egyszerre kaptam odaadást és gyönyört is. Mert a Saphót olvasni nemcsak egy újabb élmény az írónőtől, hanem annál jóval több. Egy régi világ berkeibe vezet be újra, megmutatja, hogy bizony van még itt miről írni. Újra visszatalál az olasz gyökerekhez és amolyan borsásan összekuszálja a szálakat. A cselekményt még mindig a maffia, és annak élete illetve helyzete uralja, azonban már a megismert ismeretek is hasznosíthatóak a jobban érthetőség kedvéért. Egyszerre lettem újra szerelmes abba a világba, amit Borsa papírra vetett és egyszerre lett új kedvenc könyves pasim. 

Habár Umberto nem egy ma született bárány, korántsem makulátlan, mégis van benne valami, ami megfogja az embert és nem ereszti. Ezúttal egy tiltott szerelmen keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, s a már jól kidolgozott több szemszögön keresztül láthatjuk az eseményeket. Imádtam, ahogy a szemszögek között ugrált ahogy nemcsak színt vitt bele, hanem emberi tulajdonságokkal és értékes információkkal is ellátott egy-egy fejezet során. 

Umberto beszólásai és gondolatai felkavarják a vizet és nem egyszer mosolyogtam magamban azon, hogy mekkora egy macsó és hogy mennyire a farkával gondolkodik. Igazi tipikus pasi. Egy igazi olasz macsó, aki mindig megszerzi, amit akar legyen az terület, nő vagy érzés. A Sapho alapjaiban határozza meg Borsa maffiás világát a maga valódiságával és szókimondóságával. Bevallom az eredeti trilógia után kétségeim voltak, hogy vajon ezt lehet e még tovább fűzni és határozottan lehet, sőt úgy érzem, hogy a Sapho rég túlnőtt a Borelli klánon. 

Persze Massimo is nagy kedvenc, hála ennek a kötetnek a hibáit is úgy ahogy sikerült megbocsátanom neki, de Umbero akkor is más. Frissebb, fiatalabb és kevésbé mocskosabb, de ugyanakkor szexiségben és vágyakban sem szűkölködik. Megtalálta a tökéletes egyensúlyt, ami még az ízlésesség határán belül tartja. Ami viszont magát a cselekményt illeti, leginkább úgy tudnám leírni, mint egy zamatos, lédús paradicsomot. A külseje kecsegtető, a belseje ízekkel teli, gasztronómiai robbanás, de ahogy ez az ízbomba elmúlik úgy hagy maga után kérdéseket és sóvárgást a folytatásra. 

Mindemellett veszélyes, kalandos, perzselő, merész és nagyképű is. Akárcsak a címadó Sapho. Ami Lia karakterét illeti. Eleinte nem tudtam hova tenni, dr ahogy egyre inkább megnyílt előttünk éreztem először azt, hogy jóval több rejlik a felszín alatt, mint amit az írónő megmutat nekünk. Tetszett viszont, hogy nem egy elesett, nebáncsvirág, akit pátyolgatni kell, hanem egy erős nő, erős érzelmekkel. A regény igazi húzóerejét a kiállása és az igazság utáni hajsza teszi igazán letehetetlenné. Nem egyszerűen fekete-fehér, hanem tele van színekkel és árnyalatokkal.

S még ahol éppen fekete ott is ezer felé árnyalat fordul elő. Az viszonyt bizonyos, hogy regényről regényre egyre kifejezőbb, egyre jobb az írónő. Már a kezdetek óta vele vagyok és minden egyes regényében van valami, ami magához láncolja az olvasót és még olvasás után is kérdések százaival bombázza. Vajon elég két erős jellem ahhoz, hogy fényt derítsenek az igazságra és vajon ennek a harcnak van jövője? Vajon elég erős Umberto az igazságra? Vajon Lia mit titkolhat a sötét múltjában? Vajon a hatalom erősebb, mint az érzelmek? Vajon milyen sors vár egy olyan tiltott szerelemre, ahol a felek a törvény két különböző oldalán állnak? Vajon elég erősek vagyunk mi ehhez a harchoz? Az viszont biztos, hogy ezt a kötet nem elég egyszer olvasni. Maffia rajongóknak kötelező olvasmány, úgy ahogy Borsa rajongóknak is. Minden amit a maffiában szerettem, azt most ezerszer felturbózva kaptam meg és nem győztem lapozni olyannyira azt éreztem, hogy nemcsak behálózott a regény, de ki is vont a forgalomból, amíg a világában voltam elveszve. S még emellett is létfontosságú témát boncolgat az írónő. Szórakoztat, kikapcsol, de rá is világít mai problémákra, amik bárkivel megtörténhetnek és arra ösztönöz, hogy lépj. Nem kell semmit sem eltűrnöd. Igaz, hogy ez a probléma, a családon belüli erőszak visszatérő vendég, mégis egy teljesen új szemszögből közelíti meg Borsa Brown. Új helyzetet állít elő, amit csak a karakterek oldhatnak meg, mi meg drukkolhatunk, hogy helyesen cselekedjenek.

"Beképzelt, öntelt, fekete mint a sár, mocskos... És piszkosul sármos, az anyját! Magas termet, fekete haj, kék szem, vakító fogsor..."

"Órák óta a gyerekére vigyázok, babusgatom és elaltatom, őt meg kiszedem a férje erőszakos karjaiból, de semmi közöm hozzá? Akkor mégis mihez van közöm? A kambodzsai időjáráshoz?"

"Leállítom a kocsit, ő pillanatok alatt tér vissza az ajtóhoz, amelyet fölránt, majd beül. Rám fordul, magamra húzom, ezzel segítek neki."

"Massimónak igaza volt. A szerelem sokkal erősebb még a verbális vagy a fizikai erőszaknál is."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 29%-os kedvezménnyel!

Papp Diána: Most élsz

"Minden embernek csak egy sorsa van."

*

Zoli ​egy hangulatos vidéki kisváros moziját vezeti, ami egykor romantikus búvóhelye volt az álmodozó szerelmeseknek. Az utóbbi években azonban a szerencse elkerüli a férfit; a nézőszám apad, a tartozások nőnek, és hiába őrizte meg fiatalos sármját, a Nagy Ő sem akar betoppanni az életébe… Egy nap azonban megtalálja a gimis osztálytársak annak idején rábízott lezárt leveleit, amelyekben arról írnak, vajon mi lesz velük, hol tartanak majd tizenöt év múlva. Hirtelen feltárul a rég eltemetett múlt; a gondtalan évek, fergeteges bulik, életre szóló barátságok, soha be nem teljesült szerelmek, és a fogadalmak, hogy mindenáron boldogok lesznek… Vajon mi lett abból a mosolygós srácból, aki mindenáron sikeresebb akart lenni országos hírnevű apjánál? Boldog-e az a lány, aki az érettségi banketten még titkolta pár hetes terhességét? Hová sodorta az élet az osztály zűrös csaját, akinek minden fiú az ágyába akart bújni, és legfőképpen, hol lehet Viki, akinek Zoli soha nem merte elmondani, mit érez iránta…

Mintha csak varázsütésre történne, meghívást kap az első osztálytalálkozóra, és Zoli úgy dönt, titokban fog segíteni annak az öt embernek, akikhez még ma is szoros érzelmek fűzik, hogy az osztálytalálkozón már pontosan arról a boldog életről tudjanak beszámolni, amiről a majd' két évtizeddel ezelőtti levelük szól.

Hogy sikerül-e, kiderül a magazinszerkesztő és népszerű regényíró Papp Diána legújabb regényéből, amely az ábrándoktól mentes felnőttkorról, a nosztalgiázásról, a „majdegyszer” helyett a „mostélsz” melletti hajthatatlan kiállásról szól.

Már a megjelenés óta szemeztem a kötettel, hiszen a borító teljes mértékben elvarázsolt és kíváncsi is voltam, hogy vajon az írónő mivel lep meg. Ez az első könyv, amit olvastam tőle, hiszen már több is megjelent és igen, majd azokat is szeretném olvasni. A Most élsz egy igencsak olvasmányos, kedves kis történet. Csak úgy tűnnek el a lapok, olyannyira magába szippant.

Azt be kell valljam, hogy egyáltalán nem azt kaptam, mint amire számítottam. Beleestem a borító csapdájába, hogy majd valami romantikus történet lesz, de nem. Nyilván ez is van benne, de a hangsúly korántsem ezen van. A Most élsz egy tudatébresztő, elgondolkodtató olvasmány az életről és annak értelméről. Nem egy egyszerű délutáni olvasmány, amit elolvasás után felteszel a polcra. Ennél jóval több. Önismeret, helyzetmegvilágítás és cselekvésre sarkalló kötet. Amikor elkezdtem még nem igazán tudtam, hogy mi fog kisülni belőle, de aztán ahogy egyre inkább haladtam vele, ami nem volt nehéz, mert nagyon jól van megírva és szinte a szádba adja a szavakat és mondatokat, úgy világosodtam meg és kezdtem el teljesen elmélyülni benne. Nemcsak életutakat és sorsokat mutat be, hanem a múlt egy darabkáját is, ami megmutatja a fiatalság szeszélyeit és gondtalan pillanatait. A Most élsz egy élet igenlő, komoly és elgondolkodtató cselekménysor összessége. Nemcsak Zoliról szól, hanem a baráti társaságról és az életcélokról. Rámutat arra, hogy te magad választod az utat, te magad döntöd el, hogy mit és hogyan szeretnél az életben és, hogy ehhez mit teszel meg. Rádöbbent arra, hogy egyszer élünk, hogy nem szabad a múltban élni és igenis meg kell tenni azokat a bizonyos lépéseket a boldogság felé, hiszen a kulcs a mi boldogságunk. 

A kötet mondanivalója is a boldogság köré épül, sőt az egész regény úgy van felépítve, hogy ezt teszi meg központi szereplővé, a boldogságot, ami bár nem kézzel fogható, nem mérhető pénzben, mégis jóval többet ér a földi javaknál. Egy olyan állapot, amikor nemcsak azt érzed, hogy elérted a kitűzött célokat, de meg is valósítottad azokat és út közben rátaláltál önmagadra és arra az emberre, akivé az út során váltál. 

A Most élsz segít elindulni az úton, ad egy kezdőlöketet, s már csak rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele. Hagyod, hogy semmis legyen, vagy élsz vele és megragadod az esélyedet? Ennél találóbb és valóságosabb regényt napjainkban nem találsz, teljesen átlátja a helyzetet, megoldást kínál és arra ösztönöz, hogy magadba láss és számot adj arról, hogy amiket eddig el akartál érni, azokat sikerült e, illetve, hogy milyen kitűzött céljaid és álmaid vannak, amik megvalósításra várnak. Most élsz, egy életed van, egy esélyed. 

Ragadd meg és élj az élet kínálta lehetőségekkel. Ezeket a gondolatokat és tanácsokat adja át a regény, s ha eléggé figyelmesen olvasod, nemcsak tanulhatsz a szereplők hibáiból, de te magad is kikerülheted, hogy beleess azokba, amikbe Zoli, Tibi, Viki, Helga és Iza. 5 ember, 5 különböző élethelyzet, 5 különböző cél, mégis van bennük valami közös. Az írónő ezenkívül érzéseket is közvetít, beletette önmagát, a tapasztalatait, nyaralási emlékeket és valós problémákat, valós élethelyzetekkel. Egyszerre fest valóságos képet és fogja a kezed a boldogság felé vezető úton. 

Ha egyszer is érezted már úgy, hogy valami nem stimmel az életedben, hogy nem vagy boldog, hogy hiányzik valami, akkor nyugodt szívvel ajánlom a Most élsz c. regényt. Nemcsak kikapcsolt, de gondolkodóba is ejtett. Egy délután alatt simán el lehet olvasni és közben még arra is időt hagy, hogy gondolkodj, átértékeld az életed. Határozottan nem erre számítottam, de nem bánom, hogy végül ezt kaptam. 

Tipikus esete annak, amikor elvarázsol a borító és megfog a történet és annak a mondanivalója. Értéket közvetít és nyomot hagy maga után. Üzenetet ad át és üzenetet közvetít mások felé. Nem tudom, hogy én eddig miért nem hallottam az írónő munkásságáról, de az biztos, hogy ezután lelkes olvasója leszek és alig várom, hogy új kalandokba csöppenjek, illetve a már megírtakat megismerhessem.

Tipikus esete annak, amikor elvarázsol a borító és megfog a történet és annak a mondanivalója. Értéket közvetít és nyomot hagy maga után. Üzenetet ad át és üzenetet közvetít mások felé. Nem tudom, hogy én eddig miért nem hallottam az írónő munkásságáról, de az biztos, hogy ezután lelkes olvasója leszek és alig várom, hogy új kalandokba csöppenjek, illetve a már megírtakat megismerhessem. Maga a regény könnyed, lassabb a lefolyása, mégis van benne egy diktált tempó, ami alá nem megy. Elég időt és teret ad a szereplők megismerésére, mégsem folyik bele teljesen. Mindig csak annyi információval lát el, ami szükséges a helyzet megértéséhez illetve a tények ismertetéséhez. Az írónő kétségkívül maradandót alkotott, megmutatja, hogy mi az élet, mi az ami miatt érdemes élni, s hogy igen, érdemes tervezni és beváltani a nagy álmokat és még nagyobbat álmodni, hiszen csak mi magunk szabhatunk gátat az álmainknak és a boldogságunknak. Egy életed van, egy eséllyel, élj és légy boldog! Ahogy a mondás is tartja, ami ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Carpe diem! Élj a mának!

"Egy év szünetet tartok, ez idő alatt nem piálok és nem szedem úgy a nyugtatót, mint más a C-vitamint. Aztán majd meglátjuk. Hátha ennyi idő alatt kinyílik a világ, megpillantom a sarki fényt, behálóz egy jó dumájú próféta, vagy egyéb csoda történik velem."

"Helgának egészen addig nem volt félelemérzete, legyőzhetetlennek hitte magát. Ugyan ki és mi ellen kellene harcolni, mikor olyan szép az élet, nem igaz?"

"A szüleim arra tanítottak, hogy az idősebbnek mindig igaza van, hát csak tudja, hogy hány kupica unicumot és hány korsó sört bírok."

"Én szeretem a matuzsálemet és a fiatal húst is. Ahogyan az sem érdekel, hogy neki száz gyereke van, és a családjából minden második ember ült már előzetesben. Ha egyszer ő nekem az igazi, ez mind nem számít."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege (Harry Potter 4.)

"Little Hangleton lakói még mindig Denem-házként emlegették a dombtetőn álló kúriát, pedig a Denem család már réges-rég nem lakott ott."

*

Attól fogva, hogy a Kviddics Világkupa döntője után felizzik az égen a Sötét Jegy, Harry Potter minden lépését veszély kíséri. A negyedik tanév elején a Tűz Serlege őt választja ki a Roxfort képviseletére a legendás Trimágus Tusán, ahol olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amelyek a legkiválóbb varázslókat is próbára tennék. A tusa azonban csupán előjátéka egy minden eddiginél kockázatosabb erőpróbának. Little Hangleton ködlepte temetőjében ugyanis a legsötétebb mágia fortyog…

Úgy kezdtem el olvasni a negyedik részt, hogy a film nem tett rám mély benyomást, sőt… Azt nem mondom, hogy nem szeretem, inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé szerettem, mint az első 3 részt. Emiatt volt bennem egy kis félsz, ami a könyvet illeti. Vajon az is azt az érzést fogja kiváltani belőle, mint a film ezen része? Vagy valami csoda történik és tetszeni fog?

Már az felüdülés volt, hogy az első fejezet nem Dursley-ékkal kezdődött, már itt felcsillant a remény szikrája, de elég hamar meg is halt. Ha akarom, ha nem ezt a mugli családot nem tudom elkerülni, de ezúttal legalább jókat nevettem és nem azt éreztem, hogy oké, kötelező kör, de mikor lesz végre igazi cselekményben részem, mert hiába szépítünk Dursley-ék fejezeteit senki sem szereti. 

Aztán ahogy Harry elkerült tőlük, egy varázs szóra beindult a cselekmény, s megállíthatatlanul száguldott előre, s nemhogy Harry, de senki sem tudta megállítani. Egyszerre volt egy gyors versenyautó, ami a legélesebb kanyarban sem akar megállni, s egyszerre mutatta meg azt is, hogy a száguldás mellett velős gondolatokra, utalásokra is van idő. Innentől kezdve már a kötetek féltégla nagyságúak, 600 oldal körüliek, mégsem érzi azt az ember, hogy unalmas, hiszen az írónő minden egyes fejezetbe belecsempészett valami izgalmat, valami pluszt, ami miatt várjuk az újabb és újabb fejezeteket. Ahhoz képest, hogy majdnem 700 oldal 5 nap alatt sikerült kisebb-nagyobb kihagyásokkal elolvasnom, ami szerintem egy új személyes rekordom. Nemcsak azért vagyok büszke, hogy végre elkezdtem, hanem azért is, mert tetszik és itt a negyedik résznél derül ki először, hogy igen, a film kevesebbet ad. Nemcsak több részletet kaptam, hanem olyan jeleneteket és párbeszédeket is, amikkel ezelőtt nem találkoztam, Szerteágazó, furfangos és nagyon is olvasmányos. Egyszerre viszi előre az írónő a cselekményt és sodorja az utunkba az újabbnál újabb utalásokat. Azt azért leszögezném, hogy akkor meglepetést nem okozott maga a cselekmény, mégis teljesen más olvasni a Tűz serlegéről, a próbákról és úgy az egész szituációról, mint megnézni cirka másfél-két óra alatt. Merőben nagyobb élmény és sokkal több impulzust vált ki. 

A félelmeimmel ellentétben szerettem ezt a részt. Más szögben közelíti meg az írónő a mondanivalóját. Mindig egy kicsivel többet ad és azok a leírások valami fantasztikusak. Számomra most mutatta meg úgy igazán magát. Erős, fékezhetetlen, mégis van benne varázslatos, nem véletlenül játszódik varázsvilágban. Ami magát a cselekményt illeti sokkal intenzívebb, mint az első három rész és sokkal több eseménynek, jelenetnek ad teret. 

Nemcsak gondolkodóba ejt, hanem megoldást is kínál. Leíró, mégis feltáró. A regény elejétől kezdve megadja a lehetőséget arra, hogy te magad rakd össze a képet, hogy kikövetkeztess olyan dolgokat, ami majd a végén hatalmas csattanóval fog ütni. Ami pedig a karaktereket illeti: nem hiszem el, hogy ne lehetne több Draco jelenet benne, amennyi mozgásteret kapott az előző részekben, most ezt úgy veszi át Cedric Driggory, aki finoman szólva sem a szívem csücske. 

Ron baglya ezzel ellenben mindig megnevettetett és jó kedvre derített. Rég nevettem ennyit, de komolyan, Pulipinty igazi üde színkavalkádot hoz a Harry Potter sorozat negyedik részébe. Úgy érzem, hogy a negyedik kötet a kviddics kupa és a tűz serlege próba miatt fiúsabb, kalandosabb női szemmel is élvezhető és nem kell feltétlen érzelmek sokaságának feltűnnie ahhoz a színen, hogy élvezetes és olvasmányos legyen, de az kétségkívül igaz, hogy a Karácsonyi bál a kötet egyik legszebb jelenete.

Annyi érzést adott ez a negyedik rész, hogy nehéz úgy írni, hogy az ne legyen spoileres. De ami a próbákat illeti, nemcsak úgy leírta őket az írónő, hanem többlet jelentéssel is felruházta őket. Fontos emberi tulajdonságokra hívja fel általuk a figyelmet. Nemcsak arra mutat rá, hogy foglalkozni kell másokkal, hanem arra is, hogy milyen megátalkodott is a világ, hogy elég egy kifacsart mondat és minden a feje tetejére áll. Nem számít, hogy ki vagy, mi vagy, bármikor történhet veled is rossz dolog, ami kihúzza a lábad alól a talajt. 

J. K. Rowling a negyedik kötettel már nemcsak tanít, de fel is készíti olvasóit a zord világra, a felnőtté válás rögös útján elkezdte kirakni a fokokat,s ezeket a fokokat a Tűz serlege olvasói szépen egymás után meg fogják járni. Először még csak tréfákkal és csínytevésekkel, majd ahogy egyre komolyodik a kötet úgy mutatja meg, hogy milyen kegyetlen is az élet.

A kötet lezárásáról csak annyit szeretnék mondani, hogy J. K. Rowling jól megbolygatja a szálakat, jól felforgatja az állóvíznek nem nevezhető vizet, de az biztos, hogy Harry Potter története csak most indul be és innentől kezdve lesz csak igazán érdekes. Ahogy Harry felnőtt a szemünk előtt, úgy lett egyre veszélyesebb a cselekmény és úgy hagyja el kötetről-kötetre a gyermeki bájat. 

A Tűz Serlege már egy harc a túlélésért és az erkölcsök megtalálásáért. Egy harc, ami során felnősz, akkor is ha nem akarsz, mert kihúzza alólad a biztonságot nyújtó szőnyeget és ha hasra esel is, akkor is megmutatja, hogy te magad vagy felelős a tetteidért és nem másíthatod meg őket. A kötet eleje még hordozza a gyengédebb sugallatokat, de a vége felé már esélyed sincs visszamászni a meleg odúba, ahol biztonságban érezheted magad. Természetesen a felnőtté váláshoz érzelmek is párosulnak, s az írónő egy már kezdődő románc alapjait is elrejti a sorok között. Megalapozza a jövőt és feltárja a múltat. Úgy érzem, hogy egy igazi vízválasztó részhez értem, ami még megadja a lehetőséget, hogy abbahagyd a sorozatot, de higgy nekem, nem akarod abbahagyni. Nem csoda, hogy annak idején nagy sikere volt, s a mai napig sikeres a sorozat, hiszen ahogy az olvasók úgy Harry is felnő és döntések elé állítja az élet. Az írónő ezeket a részeket hol drámai precizitással, s hol pedig bohókásan oldotta meg, de az biztos, hogy olyan embert nevel a karakteréből, akire a végén büszkék leszünk.

" - Miért kell nekem mindenből a legócskábbat kapni?! - dohogott Ron, miközben a kalitkához lépett, hogy megmentse baglya életét."

"A beköszönő december széllel és ólmos esővel lepte meg a Roxfortot. Bár a kastély telente elég huzatos volt, Harry hálásan gondolt a vastag falakra és a kandallók lobogó tüzére, valahányszor elsétált a tavon horgonyzó hajó mellett."

" - Tényleg? Kitaláltam? - Hermione szeme vészjóslóan villogott. - Lehet, hogy furcsán hangzik, Ron, de rajtad kívül más is észrevette, hogy lány vagyok! És nem is három év után!"

"Hihetetlenül abszurdnak érezte, hogy itt áll az erdő szélén Viktor Krummal, a világhírű kviddicsjátékossal, és egy ilyen beszélgetést folytat vele. Olyan volt, mintha Krum egyenrangú partnernek, komoly vetélytársnak tekintené őt..."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!