T. J. Klune: A bábuk élete

"Egy ősöreg és csendes erdőben, távol mindentől, állt egy furcsa ház."

*

Az ​erdő mélyén, fákra épített, különös házakban három robot lakik: Giovanni Lawson, a feltaláló android, Ratched nővér, egy szadista hajlamú, szigorú nővérrobot, valamint egy apró porszívó, Rambo, aki szeretetre és figyelemre vágyik. És él ott egy kamaszfiú is, Victor Lawson. Ők így együtt szerető családot alkotnak, a világ elől elrejtőzve, biztonságban élnek.

Egy napon Victor talál egy ismeretlen androidot, aminek a mellkasán a „Hab” felirat díszeleg. Megjavítja a működésképtelen gépezetet, és idővel megtudja, hogy valamikor a múltban Gio és Hab ismerték egymást – abban a távoli múltban, amikor még emberek is éltek a Földön. 

A világ jelenlegi urai, a titokzatos Főhatóság által irányított robotok felfedezik az erdő mélyén rejtőző telepet, Giót elfogják, és elhurcolják az Elektronikus Álmok Városába, ahol az androidra a leselejtezés vár, vagy ami még rosszabb, az újraprogramozás. 

Victor és a többiek útra kelnek, hogy megmentsék társukat… 

T. J. Klune ezúttal egy robotokkal benépesített különleges világba kalauzolja az olvasót, hogy újra megmutassa, mit jelent egymás elfogadása és a feltétel nélküli szeretet.

"Először féltem, de aztán eszembe jutott, hogy bátornak kell lennem."

T. J. Klune könyvei sokkal többek, mint szimpla szavak papírra vetve. Érző, lélegző jelenségek, amik befészkelik magukat a szívedbe. A bábuk élete is egy ilyen jelenség. Tele van szeretettel, fontos gondolatokkal, és nem egy szimpla újramesélés. Lelke van, és él a történet is. A Ház az égszínkék tengernél kötettel kezdődött minden, aztán jött A suttogó ajtón túl, és Klune harmadik regényét olvasva sem tudom azt mondani, hogy ne imádnám, amit csinál. Zseni egy fickó, és nagyon remélem, hogy még sok könyvét olvashatjuk magyar nyelven.

A Pinokkió, mint mese annyira nem áll közel hozzám, de nagyon érdekes koncepciót adott ennek a kötetnek ez a felállás. A sci-fi sem a szívem csücske, mégis ez a kettő együtt valami egészen jól működött. Ha T. J. Klune ír, én biztos, hogy olvasni fogom, mert olyan műfajokat is megkedveltet velem, amiket alapjáraton kerülök, vagy nem érzem azt, hogy nekem íródtak volna. Mielőtt elkezdtem volna A bábuk életét fel voltam arra készülve, hogy megint olyat kapok, ami mélyre vág, ezért sem tudom napok alatt befalni ezeket a csodákat, mert szeretek ülni rajtuk, és hagyni, hogy az összes érzés megtaláljon, és átjárja a lelkem. A bábuk élete egy zseniális, nagyon jól kidolgozott és ámulatba ejtő regény. Jóval többről szól, mint Victorról, hiszen életet, választási lehetőséget, és reményt ad. Olyan reményt, ami végig elkísér az utadon. Már az elején érezhető, hogy ez bizony egy újabb remekmű lesz, és nemcsak azért, mert bedob a világba és hagyja, hogy te magad fedezd fel, hanem azért is, mert megmutatja, hogy habár mindenkinek van valamilyen rendeltetése, sosem késő pályát változtatni, vagy teljesen letérni a kijelölt útról, és valami sokkal szebbet létrehozni. S habár a történet Vicről szól, a többiek is hatalmas szerepet játszanak abban, hogy megkedveld a világot, az alaphelyzetet, a robotokat és azt a dinamikát, ami oly jellemző A bábuk életére.

Továbbá megmutatja, hogy nem vagy köteles bábként leélni az életed, és az sem baj, ha nem tudod mihez kezdj magaddal. Ez természetes, senki sem úgy jött a világra, hogy azonnal tudta mi lesz belőle, mihez kezdjen, vagy mi lesz az, ami majd boldogságot okoz neki. A kötet végig fogja a kezed, és nem enged eltévelyedni. Tanulságos, szerethető és megmelengeti a legfagyosabb szíveket is. Ha nem tudnám, hogy egy retelling észre sem venném, annyira eredeti és ámulatba ejtő.

A kötet felépítése szerint robotok uralják a világot, az emberiség kihalt, kivéve persze Victort, aki az utolsó elő emberi lény. Ezeknek a robotoknak rendeltetése van, azonosítója és ha elavulnak vagy éppen meghibásodnak leselejtezik őket. Ismerősen hangzik, ugye? Minden ilyen robot az enyészeté lesz, egészen addig, amíg Vic és Gio, Vic apja életet nem lehet Ramboba, a porszívóba, és Ratched nővérbe, aki egy egészségügyi robot.

Az első részben megismerhetjük a Gio által teremtett világot, Victort, a két átprogramozott robottal az életet, a szeméttelep adottságait, és az alapokat. Ezek a részek valljuk be nem a legizgalmasabbak, mégis élvezet olvasni őket. Élvezet, mert teljesen lenyűgöz az a világ, amit T. J. Klune megteremtett, és bizakodásra ad okot. A következő egységben már izgalmakban lehet részünk, egy hosszú útban, veszélyben és necces helyzetekben.

De ami igazán izgalmas, az a harmadik rész, amiben a legfontosabb dolgok történnek, és itt ugrik csak úgy igazán a torkunkba a szívünk. Végig adrenalinnal pumpál minket, arra késztet, hogy tövig rágjuk a körmünket, és addig-addig olvassunk, amíg szembe nem jön velünk a megváltó negyedik rész. Ez a négy rész egy kerek egészet alkotva adja meg a történetet, azokat a támpontokat, amik egésszé teszik A bábuk életét. Néhol kicsit tudományosabb, vagy éppen szárazabb, de az biztos, hogy a szívedig hatol Vic története.

A cselekmény mellett, ami tele van izgalmakkal, egy hosszú úttal, reménnyel és feláldozással ad nekünk egy olyan választott családot, ami nélkül nem lenne teljes a kötet. Úgy érzem, hogy a szerző nagyon szépen összeszedte a legkülönfélébb karaktereket, mégis egymás mellé rakva oly szépen kiegészítik a másikat. Ott van Ratched nővér, aki néhol szarkasztikus, mégis Rambo szeleburdisága és szójárása mellett tökéletes páros.

Hab sem az a gyilkológép, mint aminek teremtették, és Vic sem csak egy ember, akinek nem is lenne szabad léteznie. Gioról nem is beszélve, aki mindezt lehetővé tette, és aki nélkül nem lenne A bábuk élete. Ő az, aki elindítja a történetet, és ő az, aki miatt érzésekkel és szeretettel telik meg a kötet. Maga a szerelmi szál szerintem imádnivaló volt, meg lehetett is számítani rá, hogy ezúttal sem leszünk híján az érzelmeknek, annak, hogy megmutassa szeretni bárkit lehet. Nem számít az, hogy ki volt, csakis az, hogy ki most és milyen értékeket képvisel, mit tenne meg a másikért, azért, hogy boldoggá és teljessé tegye.

Az eddigi általam olvasott T. J. Klune regények közül még mindig A suttogó ajtón túl a kedvencem. Azt egy olyan időszakban olvastam, amikor nekem is el kellett volna engednem valakit, de nem voltam rá képes, még most sem, és sokkal mélyebben hatott, mint amire számítottam. Ezzel szemben A bábuk élete meg pont azért talált meg jókor, mert szükségem volt már egy jó kis T. J. Klune felé zsenialitásra, és örülök, hogy újra megmutatta miért is szeretek olvasni tőle. A kötet egyik üzenete az, hogy veszélyes a technológia, ami kicsit így a végére be is paráztatott, hiszen simán elképzelhető, hogy a gépek átveszik az irányítást, és nekünk befellegzett, na de nem vészmadárkodom itt. Viszont a megbocsátás és elfogadás az, ami központi szerepet játszik a történet szempontjából, és ami formálja a cselekményt, továbbá a karaktereket is. Ha egy olyan kötetre vágysz, ami disztópikus, tele van robotokkal, egy választott családdal, de közben szeretettel és a másik elfogadásával is, akkor olvasd el T. J. Klune legújabb magyarul megjelent regényét, A bábuk életét, ami egy kiemelkedően szépen megírt, zseniális, varázslatos történet. A magyar borító meg újfent zseniális lett, és tökéletesen passzol Victorhoz, na meg persze A bábuk életéhez. :)

"Ahhoz, hogy a világ fennmaradjon, az emberek nem maradhatnak fenn."

" - Nem. Nem hagyom itt Habet. Ő nem a tiétek. A miénk. És mi az övé vagyunk. Mi senkit sem hagyunk hátra. Soha."

"Csendes és magányos pillanat volt ez, egy korántsem tökéletes világban, amelyben a létezést nem kellett sem igazolni, sem kiérdemelni. Csak a jelen létezett, csak az itt és most számított valamennyire. Vagy talán csak az volt fontos."

" - Ennél emberibb sosem voltam még. 

- Miért? - kérdezte Apa. 

- Mert lélegzem, de alig kapok levegőt."

" - Mondd csak, hajlandó volnál átengedni a szívedet, hogy kipróbálhassam? Csak egy kis időre. Szeretném megtapasztalni, milyen érzés az, amikor valakinek van szíve. Visszaadom, ígérem!"

"– Egy ember? Milyen csodálatos! Mesélj magadról, ember! Mi működtet téged? Mi száguld.át a fejeden? Elektromos impulzusok. Gondolatok. Tanult viselkedés. Természet kontra nevelés. Mesélj, mesélj, mesélj!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)