C. N. Crawford: Kígyók udvara (A démonkirálynő próbái 3.)

"Emlékezz a halálra. Repül az idő."

*

Orion és én egykor szeretők voltunk. Aztán a démonherceg összetörte a szívem. A Tövisek városából a halandók világába száműzött. 

Most az a tervem, hogy visszavágok neki ezért, és mintegy mellékesen a világot is megmentem. Orion ugyanis bosszút akar állni az összes halandón, de ha ellopom a koronáját, akkor elejét vehetem a vérontásnak. Ehhez pedig le kell győznöm egy sor próbatételen, hogy bebizonyítsam, az istenek engem akarnak királynőnek. 

Orion azonban a jelek szerint eltökélte, hogy levesz a lábamról bocsánatkéréseivel és érzéki vonzerejével. És nagyon nehezemre esik ellenállni neki. A Tövisek városában soha semmi nem az, aminek látszik, és az a legfontosabb próbatétel, hogy rájövök-e, kiben bízhatok. Mert, ha tévedek, akkor ezrek vére fog a kezemhez tapadni.

"Memento Mori Fugit Hora"

C. N. Crawford Kígyók udvara regénye A démonkirálynő próbái sorozat harmadik várva várt része, ami egyben a trilógia lezárása is. Nagyon vártam már ezt a részt, és örülök, hogy részese lehettem Rowan és Orion megpróbáltatásainak. Az egyik kedvencemmé nőtte ki magát, és a romantasy rajongóinak igazi csemege ez a démonos, próbákkal teletűzdelt, néhol veszélyes és mindent felemésztő kötet.

A történet középpontjában még mindig Rowan áll, amit nem bánok, hiszen ha emlékeztek a második kötet nem ért valami fényesen véget, és habár próbáltam húzni-halasztani a befejezést nem tudtam tovább ellenállni neki. Annyira szeretem ezt a sorozatot, és nem akartam, hogy vége legyen. A világfelépítés továbbra is az egyik kedvencem benne, és valljuk be nagyon kevés olyan urban fantasy és romantasy van, amiben a démonok, a szukkubusz, illetve inkubusz démonok állnának a történet középpontjában. Ahogy haladunk előre a kötetben úgy lesz egyre intenzívebb a kapcsolat Rowan és Orion között. A Kígyók udvara alatt nemcsak a világ sorsa a tét, hanem a szerelmesek kapcsolata is. Az elején azt éreztem, hogy nem lesz jó vége a történetnek, aztán valahol a közepe táján mindent a feje tetejére állított az írónő, és megmutatta, hogy meglepetéseket továbbra is tartogat a számunkra. A karakterek közötti feszültséget, illetve a dinamikát fenntartja az írónő, ugyanakkor vigyázni kell, hogy kiben bízunk meg, mert nem mindenki az, mint akinek mutatja magát. Nekem ez a befejező harmadik rész tetszett eddig a legjobban, és úgy gondolom, hogy a Kígyók udvara méltó lezárása A démonkirálynő próbái trilógiának. Amikor elkezdtem a Tövisek városát még nem tudtam, de A parázs ura alatt már sejtettem, hogy nehéz lesz a búcsú.

Rowan és Orion kapcsolata és a démonok végső csatája végig izgalomban tartják az olvasókat, és egy percre sem éreztem azt, hogy leülepedne a történet, illetve azt, hogy szükség lenne egy újabb csavarra, hiszen az írónő akkor lep meg minket, amikor nem számítanánk rá. Árulás, feszültség és a világ sorsa forog kockán ebben a részben. Nemcsak Rowan és Orion kapcsolata a tét, hanem az emberek és démonok közötti béke fenntartása is.

C. N. Crawford a Kígyók udvara c. kötete alatt is tökéletesen keveri a romantikus fantasy elemeit akcióval és a dark fantasyre oly jellemző sajátosságokkal. Nem hagy időt elkalandozni, és ha egyszer belekezdtél garantált, hogy nem fogsz tudni elszakadni tőle. Tele van izgalmakkal, veszélyekkel, az első részben megkezdett szál lezárásával, válaszokkal, érzelmekkel és szexualitással, hiszen mégis csak szukkubusz és inkubusz a történet két főhőse.

A világot ebben a részben már elég jól ismerjük, emiatt az írónő nagyobb hangsúlyt fektet a karakterekre, illetve a fennálló konfliktus megoldására. Ugyanakkor nem hagy minket részletek nélkül, hiszen betekintést enged a démoni intrikák, rejtélyek és próbatételek világába, amik már önmagukban is elég érdekesek ahhoz, hogy egy percig se unatkozzunk a Kígyók udvara alatt.

Egy igazán intenzív olvasási élményt adott a Kígyók udvara, ami attól sem félt, hogy Orion emberi, sebezhető oldalát is megmutassa. S ha már Orion, akkor nem tudom anélkül elengedni A démonkirálynő próbái trilógiát, hogy ne említeném meg századszorra is, hogy mennyire megszerettem a karakterét, a gondolkodásmódját, és azt, ahogy Rowan képes hatni rá. 

A történet tempója a vége felé gyorsul be igazán, és igaz, hogy nem beszélhetünk egy hosszú kötetről, hiszen nem több, mint 320 oldal, mégis az utolsó 100 oldal az, ami megkoronázza a cselekmény alakulását. Mindemellett hagy az írónő időt arra, hogy összeérjenek a szálak, emiatt sem éreztem elsiettetve a végét. Tetszett a tempója, és az, ahogy egymás után jött a baj, a megoldandó probléma.

Összességében a Kígyók udvara az, mint amit vártam tőle. A romantikus szál kellőképpen kidolgozott, és annyi érzelemmel van felruházva, mint ami még illik a karakterekhez. A 13 évvel későbbi események is illenek Rowan és Orion karakteréhez, jobban mint azt elsőre gondolnánk. Nagyon jól szórakoztam, és az az igazság, hogy szívesen olvasnék még a karakterekről, hiszen annyi érdekes szereplője van A démonkirálynő próbáinak. A kémia és a karakterek közötti szexualitás itt is erősen dominál, de mindezt úgy, hogy a cselekmény erős és következetes marad közben. Az írónő stílusa erőteljes, egyedi és csak úgy visz magával a cselekmény, a karakterek közötti dinamika, a próbatételek, a veszélyek, a közelgő háború előszele, és a megoldásra váró problémák. Könnyen és gyorsan olvasható lezárás, amit a romantasy rajongói nagyon fognak szeretni. Számomra így lett, ezzel a résszel kerek egész a történet, és talán azért is, mert nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmekre, mint az epikus lezárásra. Ha olvastad már a Tövisek városát és A parázs urát, akkor a Kígyók udvarát se hagyd ki! Na meg akkor se, ha egy dark fantasybe öltöztetett romantasyt olvasnál démonokkal, érzékiséggel és szenvedéllyel! C. N. Crawford rajongóinak pedig egyenesen kötelező olvasmány!

"Valaki - úgy sejtettem, Mortana - meggyőzte őt arról, hogy a remény a legveszedelmesebb dolog a világon."

" - Kicsit úgy érzem, hogy a bosszúvágyadat próbálod a „szabadság” köntösébe bújtatni."

" - Mindig is izgatott, milyen állandó jelzőt kapok majd. Az „Orion király, az Elviselhető Mértékben Vérengző” elég jól cseng."

"Orion köpenyt viselve megindult felém. A csuklyája félig eltakarta az arcát. Úgy nézett ki, mint maga a megtestesült halál. Vér csepegett a karmairól, és összeszorult a szívem a mellkasomban. 

Csak azt nem értettem, hogy a fenébe lehetek annyira elcseszett, hogy még így is vonzódom hozzá."

" - A hagyományok szerint - magyarázta Orion - a liluk ünnepségein emberáldozat is történik. Általában egy foglyot szoktak beöltöztetni királynak, és őt szaggatjuk ízekre puszta kézzel, hogy utána együnk a húsából."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)