Sara Raasch: These Rebel Waves - Lázadó hullámok (Folyami kalózok 1.)

"Benat Galleo tizenhárom évesen végignézte, ahogy a nagybátyja és az unokatestvére elég."

*

Egy ​lázadó. Egy kalóz. Egy herceg. Harcba kell szállniuk az országukért, a családjukért, saját magukért – különben olyan háborúval néznek szembe, ami elpusztíthatja a világot. 

Adeluna katona. 

Öt évvel ezelőtt segített felszabadítani Szent Loray mágiával teli szigetét Argrid országának zsarnoki uralma alól. Csakhogy nem volt könnyű visszailleszkednie a háború után. Amikor egy argridi küldött eltűnik Szent Loray új tanácsának béketárgyalásai során, az ország véres igazságszolgáltatást követel. Lu úgy sejti, veszedelmes erők munkálkodnak a háttérben. 

Devereux kalóz. 

A Szent Lorayen portyázó folyami kalózok egyikeként abból él, hogy a sziget mágikus növényeit árulja a feketepiacon. Miközben Argrid a kalózokat gyanúsítja küldöttük elrablásával, Vex célponttá válik. Gyakorlott hajósként beleegyezik, hogy segít Lunak előkeríteni az eltűnt argridit. De amire rábukkannak, sokkal veszedelmesebb lehet bármilyen háborúnál. 

Benat eretnek. 

Ben, Argrid koronahercege titokban Szent Loray tiltott mágiájának megszállottja. Amikor apja, a király megbízza őt a meghökkentő feladattal, hogy oszlassa el Argrid mágia iránti félelmét, Ben kénytelen feltenni magának a kérdést, vajon megváltoztathatja-e egy herceg egy egész ország hitét, vagy valójában a saját máglyáját építi. 

Lu, Vex és Ben vajon meddig hajlandó elmenni a béke érdekében? Az is kiderül, hogy miféle fából faragták őket…

Sara Raasch a Hó, mint hamu c. regényével egyszer már bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni rá, s a Folyami kalózok alatt meg is mutatja, hogy miért. Nagyon szeretem a kalózos fantasy történeteket, és az írónő által egy új kedvencre bukkantam. Egy igazán kalandos, ármányokban gazdag, titkokkal övezett kötetet kaptam, ami az első oldaltól az utolsóig a markában tartott. Minden kalóz rajongónak ajánlom, akik készen állnak nyitni az újdonság, a politika és egy elképesztő világ felé, ahol elég egy szikra, és háború robban ki.

Amikor elkezdtem éreztem, hogy nekem való regény lesz ez, hiszen már az fél siker, hogy fantasy, baromira érdekes a fülszöveg, és láttam benne a fantáziát, már csak amiatt is, hiszen a kalózok mellett a mágia is hatalmas szerepet kap, s ha még nem is tudunk róla sokat, az biztos, hogy a továbbiakban még inkább kiforrott és meghatározóbb tényezője lesz a folytatásnak, amire remélem nem kell sokat várni. Maga a kötet három szálon is fut, s ahogy ezek a szálak szépen összeérnek, úgy lesz egyre izgalmasabb és titokzatosabb a regény. Azt hinné az ember, hogy ha már eljutott a történet feléig, akkor nem érheti meglepetés, de a Folyami kalózok alatt, pont az van, hogy sosem tudhatja az ember, mikor fog fordulni a kocka, mikor jön egy váratlan információ, ami mindent megkérdőjelez, és a feje tetejére állít. Ez az említett három szál külön külön is eléggé izgalmasak ahhoz, hogy megállják a helyüket, viszont együtt minden képzeletet képesek felülmúlni. Lu, Vex és Ben is értékes szereplői a kötetnek, s minden egyes megmozdulásukkal csak erősítik a már így is erős lábakon álló alapot. Hármójuk közül Lu érvényesül leginkább, akinek sötét a múltja, homályos a jelene és igazi harcos, aki sosem adja fel, aki tesz egy jobb világért, aki céltudatosan halad előre, s aki ugyanakkor harcol a belső démonaival, és azzal, hogy ne legyen újra az a személy, aki a múltjában volt, akinek senki és semmi sem szent. 

Emellett politikus, orrgyilkos és mágia szakértő is. Hihetetlenül sokrétű karakter, aki a hátán viszi a cselekményt, s aki még erős és határozott is, ugyanakkor ha kell, megmutatja, hogy azért ő sincs fából, és esendő, vannak gyenge pontjai, és neki is lehet fájdalmat okozni. Azt hiszem általa egy új badass kedvenc hősnőm született, aki bármikor készen áll kiállni a jó ügy érdekében, és attól sem riad vissza, ha kalózok keresztezik az útját. Már miatta megéri esélyt adni a Lázadó hullámoknak. 

Mellette Vex tett még mély benyomást rám. Már attól végem volt, amikor azt mondta, hogy 'princesa'. Pietro Maximoff óta ez a szó mély jelentéssel bír számomra, és mindig képes mosolyt csalni az arcomra. Ez Vex-nél sem volt másképp. Tetszett, hogy próbálta skatulyába szorítani őt az írónő, de a kötet előrehaladtával újra és újra meglepetést okozott, és megmutatta az emberi oldalát is. S habár teljesen vakvágányon vezet Vex-szel kapcsolatban Sara Raasch, az kétségtelen, hogy érdemes odafigyelni rá. 

Látszólag csak egy független kalóz, de vajon tényleg csak ennyi lenne? Ha már feltettem a kérdést, akkor biztos, hogy nem. Jóval több ennél. Igazi túlélő, eszes, a legszorultabb helyzetből is megtalálja a kiutat, és egyáltalán nem az, mint akinek mutatja magát. Ádáz, helyén van az esze, ugyanakkor vigyázni is kell vele, nemcsak a múltja, hanem a jelen problémái miatt is. Legnagyobb bánatomra Lu és Vex között még csak a romantikus kapcsolat szikrája pislákol, hiszen ez a kötet nem a romantikára épít, én mégis remélem, hogy az apró utalások és csipkelődés vége egy lassan égő szerelem tüze lesz, mert látok bennük potenciált. 

Nagyon is. Legyőzhetetlenek és erősek együtt. Igazi nyerő páros, akiket egymás útjába sodort a végzet, s ennél nem is lehetett volna jobban összekapcsolni ezt a két szálat, mert bizony, ahogy haladunk előre a történetben, úgy érnek össze szépen lassan a szálak, és úgy adja ki a teljes képet a cselekmény. Ben egyenlőre semleges, mert nem kapunk róla annyi információt, ami alapján el tudnám dönteni, mit is gondolok róla, viszont annyi bizonyos, hogy fontos szerepet játszik a történet szempontjából, és erős reményeket fűzök hozzá. 

Ami a karakterek mellett nagyon levett a lábamról az a megteremtett világ, s annak a kidolgozottsága, a mágia és a titkok. Komolyan mondom ennyire titokzatos kötettel is régen találkoztam, nem egyszer kaptam fel a fejem, hogy te jó ég, mi lesz még itt, mi fog kiderülni? Aztán ott van a mágia szerepe, ami hihetetlen és lehengerlő. Sokféle mágiáról olvastam már, de aminek a növények lennének az alapjai, olyanról még nem. Itt ne a tipikus boszis üstben főzős növényekre gondoljatok, hanem arra, hogy minden növénynek megvan a helye és funkciója, ami biztos kezekben csodákat képes tenni. 

Egy igazi, ízig-vérig fantasy a javából a maga kalózos mivoltával együtt. Imádtam benne a csavarokat, azt hogy a mágia általi tudást adagolta, s ahogy szépen fejezetről fejezetre egyre nagyobb betekintést ad a cselekmény szövevényes hálózatába. Nemcsak a kötet ígéretes, hanem az írónő is. Mint kötet valami eszméletlenül gyönyörű, s nemcsak a borító egyszerűsége, hanem az is, amit jelképez, a részeket elválasztó rajzokról/leírásokról és a térképről nem is beszélve. Ha szeretitek az olyan történeteket, ahol maga a sztori mozgatja a szálakat, ahol a karakterek erősek, s ahol a cselszövések mindennaposak, akkor ezt a történetet nagyon fogjátok szeretni. Izgalmas, mágiával átitatott, az utolsó oldalakig rabul ejtő történet egy olyan világban, ahol a politika, a hatalmi harcok, az árulás és a kalandok ereje viszi előre a cselekményt. Mindezek mellett olyan érzése is van az embernek, mintha a Karib-tenger kalózai egy-egy részlete elevenedne meg előttünk, s ettől csak még szerethetőbb és kalandosabb a kötet. Nem egy egyszerű fantasy, hanem egy alaposan átgondolt, tudatosan felépített, lenyűgöző kötet. Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni, de így történet, és az a lezárás... Bárcsak a polcomon lenne már a folytatás!! Zseniális, komolyan mondom. Sara Raasch újból elvarázsolt, és új kedvenc történettel, karakterekkel ajándékozott meg. Olvassátok és szeressétek ti is a Folyami kalózokat, mert megérdemli a figyelmet!

"A fenébe is! Hiszen nem is sál volt. Egy valódi krokodilfióka sziszegett a kalóz nyakában. Vex nagyot nyelt, majd kényszeredetten Pilkvistre mosolygott."

" - Van fogalma róla, hányszor kellett már vallomást tennem azóta, hogy idekerültem, princesa?"

"Az alatt a rövid idő alatt, mióta Vex ismerte őt, ez a lány volt már egyszerű vásárló a piacon, egy politikus higgadt lánya, a növényi mágia szakértője, és most... leginkább orgyilkosnak tűnt. Az őrök persze nem voltak halottak, de nem úgy tűnt, mintha a lányt aggasztotta volna a tette."

"Úgy kellett gondolkoznia, ahogy Lu. Hova menne egy politikus/orgyilkos/növényimágia-szakértő, ha azt hiszi, elárulták?"

" - A béke mindig jobb megoldás - tette hozzá Edda. Vex örült, hogy ő is megszólalt, vele lehetetlen volt vitába szállni, ha valamiben nagyon hitt. - A háború nemes célnak tűnhet, de amikor végignézed, ahogy lemészárolják a családodat, az minden, csak nem nemes. Jobb, ha az ember lejjebb ad a büszkeségéből, és enged, mint ha vérrel fizet érte."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Brigid Kemmerer: Secret - Titok (Elementálok 4.)

"Gareth Brody egy ütött-kopott műanyag széken ült a börtön várótermében, és várta, hogy szólítsa az őr."

*

Sehol nincsenek biztonságban. Még otthon sem. 

Nick Merrick az összeomlás határán áll. Mindenből kitűnő jegyet kéne szereznie, különben nem jut be az egyetemre. Igyekszik a bátyja vállalkozását is a felszínen tartani, nehogy a Merrick család az utcán találja magát. Folyamatosan titkolózik a családja, de főképp az ikertestvére, Gabriel előtt, nehogy megtudják, hová jár esténként, mert fél, ha rájönnek, elveszíti őket. Mindeközben igyekszik kiverni a fejéből „barátnője” szexi és magabiztos táncpartnerét. 

Quinn ezalatt Nick esküdt ellenségével kavar. Egy Őrző már számolja a perceket, hogy mikor ölheti meg a Merrick testvéreket. Vihar közeleg. Minden oldalról. 

Föld. Tűz. Levegő. Víz. A nagy sikerű Elementálok-sorozat méltó folytatása. 

Ismerd meg a legszelídebb Merrick fiú történetét!

Az Elementálok sorozat régi nagy kedvencem, ezért kifejezetten boldog voltam, amikor jött a hír, hogy bizony a kedvenc karakterem kötete is megjelenik nálunk. A sorozat első része anno hatalmas kedvencem lett, és azt kell, hogy mondjam ez a rajongás most sem változott. Hihetetlenül élveztem, és igaz, hogy nagyon sokáig kellett várni rá, de megérte. Megérte, mert újra átélhettem azt az életérzést, amit a Merrick fivérek hordoznak magukban. Nick, Gabriel ikertestvére már az első kötetben megvett magának, és alig vártam, hogy megtudjam, milyen sorsot szán neki az írónő. Viszont mindenre számítottam, csak arra nem, amit végül kaptam.

Mielőtt nagyon belevágnék itt a kötet elemzésébe, had említsek meg pár fontos információt azok számára, akik nem tudják, miről is szól az Elementálok sorozat. Adottak a Merrick testvérek, akik uralni tudnak egy-egy természeti erőt, úgy mint: tűz, víz, föld és levegő. Az egyes kötetek mindig egy adott elemre fókuszálnak, eddig megtapasztalhattuk a víz és a tűz erejét, s Nicknek hála a Secret - Titok alatt a levegő kap nagyobb hangsúlyt. Emellett az írónő az első kötettől építi a cselekményt, a bonyodalmakat és minden egyes új résszel hozzáad, majd a végén, reméljük így is lesz, végre össze fog állni a teljes kép, és azok az információk, amik eddig mozgásban tartották az eseményeket, kerek egésszé teszik a kötetet. Tipikusan egy olyan sorozattal van dolgunk, aminek minden egyes elemét ismerni kell ahhoz, hogy érthetőbb legyen a történet, és ne legyenek üres járatok a tudásunkban. Emellett az írónő minden egyes kötetben figyel arra, hogy ne csak szórakoztasson, hanem fel is hívja valamire a figyelmet, és a negyedik kötet alatt éreztem azt, hogy nagyon odatette magát, és eddig ez a legerősebb a sorozat részei közül. Nemcsak Nicken keresztül, hanem Quinn-en is rámutat fontos dolgokra. Senkit se tévesszen meg a borító, mert ez a kötet ízig-vérig LMBTQ+ reprezentációt tartalmazó történet. 

Bevallom alaposan meglepődtem, hogy Nickkel kapcsolatban errefelé haladtak az események, viszont egyáltalán nem bánom, hiszen a maga suta, édes valójában tárja elénk Brigid Kemmerer ezt a szálat, és az esetlensége ellenére is szerethető, és ezalatt a rövid idő alatt is tökéletesen összefoglalta nekünk a kételyeket, a félelmeket és az elfogadás iránti vágyat. A kötet úgy kezdődik, hogy Nick a leggyengébb láncszem, de megmutatja mekkora erő is lakik benne, s nemcsak a szíve nagy, de az ereje is, s bármikor képes lenne, akár egy egész várost is a földdel egyenlővé tenni. 

Ugyanakkor megmaradt az a gyengéd, kicsit kocka srácnak is, akit megkedveltem, és akinek tűkön ülve vártam a történetét. Az írónő általa kézzelfoghatóbb közegbe hozta az azonos neműek közötti szerelmet, egyes jelenetek iszonyat cukik voltak, mások meg annyira kis esetlenek, hogy már én mosolyogtam azon, milyen kis béna is Nick. Aztán jó néhány helyen megszakadt a szívem a bizonytalansága és a félelmei miatt. Rendesen megforgatta bennem a tőrt, és nemcsak ő volt zaklatott, figyelemzavaros, hanem én is. 

Viszont Kemmerer annyira természetesen tálalta a témát, és úgy alkotta meg ezt a nem elhanyagolandó szálat, hogy meglegyenek a kezdetleges gyötrődések, a titkok, a bujkálás és a tagadás, a színjáték. Nemcsak Nick erejét, hanem a szívét, azt a hatalmas szívét is jobban megismerhetjük a Secret alatt. Tetszett, hogy nem akart hazudni, és nemcsak az elfogadást mutatja meg, hanem azt is, hogy milyen nehéz is eljutni arra a pontra, hogy akkor oké, valljuk be a családnak, és lássuk meg mi lesz. Leginkább Gabriel miatt féltem, és nem alaptalanul. 

Nick mellett Quinn a másik főszereplőnk, aki által olyan témák kerültek előtérbe, mint a családon belüli bántalmazás, a magatehetetlenség, a bizonytalanság magunkkal szemben, a szeretet utáni éhség, az elhagyatottság érzése, és a megbecsülés iránti sóvárgás. Quinn karaktere sem ismeretlen, ugyanakkor egy új oldalát is megmutatja. Tetszett az a kettősség, ami benne lakozik, hogy tud esetlen, megmentésre szoruló őzike is lenni, de attól sem riad meg, ha ki kell nyitni a száját. 

Igen, bizonytalan, keresi a világban a helyét, ugyanakkor nagyon szerethető karakter, aki ha megnyílik és nem záródik be a csigaházába, igazi jó barát is tud lenni. Hihetetlenül emberközeli, és nem egyszer szakadt meg a szívem miatta is. Bevallom Tyler sose vett le a lábamról, de ezalatt a kötet alatt egy teljesen új oldalát mutatja meg, ami által arra hívja fel a figyelmet az írónő, hogy minden éremnek két oldala van, nem elég csak az egyiket ismerni, meg kell hallgatni a másikat is, és csak utána érdemes kirakni a kirakós darabkáit. 

Maga a történet szépen menetel előre, hol veszélyes, hol egészen elképesztő. Nem győztem kapkodni a fejem, teljesen lehengerelt és nem akartam, hogy vége legyen. Túlságosan gyorsan befaltam, és űrt hagyott bennem. Egy olyan űrt, amit minden egyes külön töltött pillanattal egyre jobban növel, de azt hiszem a novellák elolvasásával némileg tudom majd ezt enyhíteni. Ami a cselekményt illeti, már az elejétől kezdve sejthető, hogy nem lesz minden galoppmenet, és tele van nehézségekkel, akadályokkal, viszont emellett a szerelem, a szeretet és az összetartozás is erősen érezteti jelenlétét. 

Tökéletes folytatása a sorozatnak, ami drámákban és érzelmekben gazdag. Nick és Quinn is önfejűek, nehezen nyílnak meg, s emiatt lett igazán indulatos, sodró lendületű a kötet. Összességében imádtam, a sorozat legjobb része, és fájóan őszinte. Nem köntörfalaz, valós problémákkal foglalkozik, a szíve-lelke benne van az írónőnek, nem csoda, hogy az egyik kedvencemmé avanzsált az évek során, és képes minden egyes fejezetében valami újat mutatni. A Secret alatt megmutatja, hogy Nick sem olyan tökéletes, mint amilyennek mutatja magát, ő is lehet bizonytalan, neki is vannak titkai, őt is érheti fájó pillanat az életében, ő is érezheti úgy, hogy már nem bírja tovább, hogy neki kell elvinnie a hátán a Merrick testvérek sorsát, s neki kell feláldoznia mindent azért, hogy a többiek boldogok és gondtalanok legyenek. Ezzel szemben Quinn önmagát, minden tini lány problémáját megtestesíti a 'nem vagyok elég jó, szép, hajlékony, kecses, stb...' Ezt bárki át tudja érezni, és az írónő olyan szépen tálalja ezt előttünk, hogy nemcsak Quinn nő fel az elvárásokhoz, hanem végre fel is fogja, hogy vannak olyan emberek, akiket érdekel, függetlenül attól, mit tud nyújtani nekik. Tylerrel különösen összeillenek, és imádtam, mondom IMÁDTAM a párosukat. Ahogy JLA is írta megérinti a lelket, s ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. Légy az, aki vagy, ne bújj álarc mögé, ne rejtsd el a valódi énedet, hisz értékes vagy, és ugyanúgy megvan a helyed a világban, mint mindenki másnak.

" - Akkor vámpír? Vagy fölönkívüli? - Csettintett egyet az ujjával. - Harry Potter! Vagy várj csak, te vagy az egyik Weasley iker..."

" - Cukorfalat vagy. Az emberek egészen meglepők tudnak lenni. Főleg, ha adsz rá nekik esélyt."

" - Szóval a szobád egyfajta menedék az elveszettek és útkeresők számára."

"Gyönyörű vagy, és tehetséges, valamiért mégis úgy viselkedsz, mintha fizetned kéne azért, ha szívességet tesz neked egy srác."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rachel Smythe: Lore Olympus - Olümposzi história 1.

" (...) S míg énvelem itt vagy, mindennek, mi csak él és jár, úrnője leszel majd és a nagy égilakók közt legtöbb tiszteleted lesz."

*

Botrányos ​pletykák, vad bulik és tiltott szerelem – tekints bele az istenek éjszakai életébe Rachel Smythe stílusos képregényében, mely kortárs környezetben gondolja újra a görög mitológia legismertebb történeteit. 

Perszephoné, a tavasz ifjú istennője nemrég érkezett Olümposzba. Anyja, Démétér a halandók világában nevelte fel, de miután lánya ígéretet tesz neki, hogy szent szűzként tanul tovább, megengedi, hogy az istenek pörgő, csillogó világába lépjen. Amikor Perszephonét szobatársnője, Artemisz elviszi egy buliba, az egész élete a feje tetejére áll: találkozik Hádésszal, és azonnal szikra lobban közte és az Alvilág sármos, de félreértett uralkodója között. Perszephoné belegabalyodik az Olümposzt uraló intrikák és viszonyok szövedékébe, miközben megpróbálja megtalálni a helyét – és a valódi hatalmát. 

Az Eisner-díjra jelölt webképregénynek ez a kiadása egy új előzménytörténetet is tartalmaz, és a görög panteont egy rendkívül szellemes és romantikus képregényben repíti el a modern korba.

Nagyon ritkán olvasok képregényeket, szerintem eddig összesen kettőt olvastam, azt is a testvérem miatt, viszont a Lore Olympusnak nem tudtam ellenállni. Nemcsak az vonzott benne, hogy igazi szenzáció, hanem az is, hogy Perszephoné és Hádész a főszereplői.  Nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek a kötet, nemcsak a Webtoonon, hanem könyves berkekben is, hiszen lenyűgöző alkotás, és aki egyszer kézbe veszi, azt biztos, hogy be is szippantja a világ, és tűkön ülve várja az újabb részeket. Hazánkban a Ciceró Könyvstúdió által jelenhetett meg egy igazán meseszép kiadásban. Innen is hálásan köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!

A kötet a Webtoon sorozat első 25 fejezetét tartalmazza, viszont már az első rész után azt éreztem, hogy kevés lesz ez a 25, és milyen igazam lett. Nagyon élveztem olvasni, s ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy mind a képvilága, s mind a kötet formája minőségi. Nemcsak, mint kiadás, hanem mint alkotás is. Nagyon tetszett, hogy már az elején egy idézettel indít, de előtte Rachel Smythe arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a kötet bizony nem a gyengédebb lelkűeknek szól, s előre figyelmeztet minket arra, hogy keményebb témák is várhatóak, úgy mint a bántalmazás, szexuális jellegű traumák, vagy épp nem éppen egészséges kapcsolatok hálózata. Már az elején fejest ugrunk, s Smythe megmutatja, mennyire is őszinte ez a kötet, hiszen amellett, hogy Hádész és Perszephoné szerelmét tárja elénk, jóval több mindenről is szól. Ugyanúgy szól a barátságról, az értékekről, az elfogadásról, a kicsapongásokról, a következményekről és az életről. A kötet ott kezdődik, mint minden valamire való regény: a megismerkedésnél. Az alapoktól indul, s amíg az első kötetben annyira sok minden nem történik, mégsem érezzük azt, hogy nem keltette volna fel a figyelmünket, hiszen az Olümposzi história 1. részének pont az a célja, hogy függővé tegyen, és pontosan ezt is teszi. Anélkül csavar az ujja köré az embert, hogy azt mi észrevennénk, s mire odáig jutunk, már késő, hiszen a csapdájába kerültünk, és nem akarunk szabadulni tőle.

Ami magát a kiadást illeti, nemcsak a papír minőségi, hanem az egész kötet is. Vibráló színek, a rózsaszín és a kék harmóniája jellemzi leginkább, ami Hádészt és Perszephonét testesítik meg. Már a borító is valami eszméletlenül gyönyörű, az apró részletekről nem is beszélve. Nemcsak Perszephoné kap rajta szerepet, hanem ha megfordítja a kötetet az ember, akkor Hádész is ott van, mintha tükröt tartana elénk, és arra ösztönözne, hogy figyeljünk a részletekre is. Lenyűgözően gyönyörű, és hiba nem kiemelkedő helyre tenni olvasás után, hiszen ennek a kötetnek a figyelem középpontjában van a helye.

A történet felépítését tekintve már az első fejezetek után szépen kivehető, hogy minden egyes rész egy-egy témára épít. Van itt toxikus kapcsolat, lázadni akarás, traumák, féltékenykedés, zsarolás, vagy épp leheletnyi romantika, bár ebből nem igazán kapunk sokat. Ez a rész még csak az ismerkedésé, felfedezésé, s már az elejétől kezdve arra összpontosít, hogy szórakoztasson, hogy valami újat mutasson. 

Perszephoné és Hádész a görög mitológia két kiemelkedő alakja, akik már sok mindenkit megihlettek, viszont Smythe képregénye annyira emberközeli állapotba hozza őket, kezdve a csetlő-botló helyzetekkel, az enyhe pirulásokkal, a szerencsétlenkedésekkel és az első szerelem esetlenségével, hogy nem az az első gondolatunk, miszerint Hádész az Alvilág ura, Perszephoné pedig Démétér leánya, a tavasz istennője, hanem az, hogy mennyire kis esetlenek egymással, mégis imádnivalóak. 

Imádtam, ahogy nemcsak a két főszereplőt mutatja be egy teljesen új megközelítésben, hanem a görög mitológiát, és annak szereplőit is. Van, akiket kevésbé kedveltem meg, de mindenképp szórakoztatóak voltak. Feldobták a hangulatot, vagy épp új mederbe terelték azt, de az biztos, hogy egy percre sem hagyták unatkozni az embert. Ha kellett levettek a lábamról, vagy megmutatták, hogy bennük is van potenciál. 

Néhol azt éreztem, hogy nem is kellenek a kis szövegbuborékok, annyira beszédesek maguk a rajzok, a karakter ábrázolások és az a közeg, amiben megteremtette őket Rachel. Ami számomra a legnagyobb meglepetés volt a kötettel kapcsolatban az az, hogy csak úgy pörgött ki a kezeim között, elkezdtem és nem tudtam abbahagyni. Nagyon olvastatja magát, szó szerint magához láncolt, és függővé tett.  Emellett hétköznapi történéseket, dolgokat szőtt bele a képregényébe, s közben a természetesség minden bájával ruházta fel azt. 

Annyira kézzelfogható, annyira szerethető, amit megalkotott, hogy legszívesebben mindenki kezébe belenyomnám, hogy tessék elolvasni, mert egyszerűen zseniális és sziporkázó. Humorban sincs hiány, s a legkomorabb pillanatokat is képes pillanatok alatt feloldani, és megmutatni, hogy a komoly témákat is lehet úgy tálalni, hogy közben a kötet világával teljesen elvarázsol minket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a rabja leszek, viszont így történt, és szó szerint megkoronázta a novemberemet ez a gyors ütemű, olvasmányos, grafikailag elképesztő, minden képzeletet felülmúló történet.

Miután elértem az utolsó részig, nem akartam elhinni, hogy csak ennyi volt. Úgy maradtam volna még néhány órácskát ebben a világban, olyannyira kíváncsivá tett, hogy néhány nap erejéig biztos vagyok benne, hogy el fogok merülni a Webtoon sötét bugyraiban, és addig nem nyugszom meg, amíg ki nem derítem, hogyan is folytatódik tovább a történet, vagy legalábbis el nem érek az aktuális részig. Összességében úgy gondolom, hogy minden hype-ot megér a kötet, egy percre sem okozott csalódást, imádtam, imádtam és imádtam! Hihetetlen, amit Rachel Smythe elénk tár, s a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám, mert az kétség kívül igaz rá, hogy érzelmeket vált ki az olvasójából, s még ha nem is rajongunk a képregény formátumért, a Lore Olympus megérdemel egy esélyt. Megérdemli, mert kiemelkedik a képregények világa közül az élénk színeivel, a történetmesélés gyors ütemű fonalával, és azzal, hogy ennyire édes és elképesztő az a szerelem, aminek a tanúi lehetünk. Olyannyira ráfüggtem erre a történetre, a kivitelezésre, a formára, hogy biztos vagyok benne, máskor is fogok még képregényt olvasni! Ha szeretitek a görög mitológiát, az egyedi látásmódot, és nem riadtok vissza a kötet népszerűségétől, akkor nagyon ajánlom a Lore Olymust, de akkor is, ha egy igazán különleges és zseniális olvasmányra vágytok. Remélem a történet további részét is elhozza nekünk a kiadó, mert ez az első rész nagyon szépre sikeredett, és jó ránézni. A könyvespolcom éke lett. A történet pedig a szívem egyik csücske.

"Ki a jó kiskutya!? Te vagy a jó kiskutya! ( Még-ha-meg-is-akartál-enni)."

" - Még csak most költöztem a városba, és máris eltoltam mindent.

  - Perszephoné... Maga nem csinált semmi rosszat."

"Ha cipőben alszik, bedagad a lába. Elhiheti, tudom."

" - Hazavigyem? De nem tudom, hol lakik.

  - Kérem, ne mondja el anyámnak, hogy berúgtam. Ha kiderül, hazarendel.

  - Az anyjának? Démétér és én nem vagyunk nagy haverok. Sok minden vagyok, de árulkodós nem."

"Mindaddig, amíg a kezemben foglak, nem fog sem látni, sem hallani. Menő, ugye?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jane Austen: Értelem és érzelem

"A Dashwood család régóta Sussexben élt."

*

A ​romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e? Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.” Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

Nagyon szeretem a romantikus regényeket, viszont rettenetesen el vagyok maradva a klasszikusokkal. Nagy vágyam, hogy legalább az alapműveket elolvassam, s ezáltal szélesítsem a repertoáromat. Jane Austen neve senki előtt sem ismeretlen, a klasszikus angol irodalom egyik legismertebb neve, akihez több világhírű regény is köthető. Ezen egyike az Értelem és érzelem, mely először 1811 októberében látta meg a napvilágot, s azóta is rendszeresen újabbnál újabb, és szebbnél szebb kiadások kápráztatják el olvasók ezreit. Hazánkban a Manó Könyvek az Örök Kedvencek sorozatában jelentette meg, egy igencsak gyönyörű és szemet kápráztató kiadásban, ahol a belsőt egy meseszép borítóval koronázta meg.

Az Értelem és érzelem nemcsak két testvér története, hanem annál jóval több. Egy történet az érzelmekről, szerelmekről, a kor normáival és annak minden bájával együtt, illetve a becsületről és a ki nem mondott ígéretekről, s a kötet mozgatórugói maguk a Dashwood kisasszonyok. Ők azok, akik megtestesítik az 'értelem' és 'érzelem' szavakat, ezzel utalva a két lány személyiségére. Míg Elinor a megfontolt, mindent alaposan átgondoló, érzelmeit nehezen kimutató, kicsit magának való lány, addig Marianne a szórakozott, érzelmekben túltengő, mindenkit elkápráztató testvér, aki nagyon hamar lesz szerelmes, aki mindenben a szépet és a jót látja, aki emiatt sebezhetőbb, ugyanakkor sokkalta kedvelhetőbb karakter is. Tökéletes ellentétei egymásnak, a mágnes két pólusa, akik egyszerre vonzzák és taszítják egymást, ugyanakkor a személyiségük tökéletesen kiegészítik egymást, s a másik hiányosságaiból építenek maguknak erősséget. Két igazán jóravaló teremtés, akikkel mindig történik valami, s akiknek sosem unalmas az életük. Utazások, teadélutánok, bálok, érzelmek és összetört álmok/meghasadt szívek története ez a kötet, ahol a józan ész és az érzelmek vihara harcol egymással szemben. A két lánynak köszönhetően az írónő odaadással, bájjal és a kor normáihoz hűen ábrázolja hősnőit. Nem fél akadályokat, és nem várt fordulatokat vetni eléjük, s az angol humor sajátosságai is időről-időre előbukkannak. Családregény, ami nem rest, s az élet napos oldala mellett a viharokra, és a zivatarokra is kellő figyelmet fordít.

Bevallom eleinte nem tudtam, mit is várjak a kötettől. Irodalom órán anno nem volt kötelező olvasmány, s így visszagondolva, bánom. Bánom, mert nagyon megkedveltem azt a világot, és azt a hangulatot, amit áraszt magából a kötet. Kétség kívül érezhetőek a brit jegyek rajta, az angolok realista, de annál inkább romantikus mivolta, s igaz, hogy nem egy mai regény, mégis élvezhető és ad egy bizonyos pluszt is. 

Viszont nem tudnám pontosan megfogalmazni, miről is szólt a kötet. Részben a Dashwood kisasszonyokról, s részben egy családról is, a sorsról, a barátságokról, a viszonzatlan vagy épp lehetetlen szerelmekről, a várakozásról és magáról az életről is, tulajdonképpen. Egy időtálló kötet az Értelem és érzelem, egy olyan utazás, amiből nem lehet kimaradni, s amit legalább egyszer érdemes elolvasnia az embernek.

Vannak azok a történelmek, amik generációról generációra öröklődnek, s amik anyákról lányaikra szállnak. Amiket akkor a legjobb olvasni, ha már előtte többen is megforgattak a kezeik között, ahol a lapok szélei már sárgulnak, s amiken látszik, hogy van történetük. Remélem egy nap én is elmondhatom, hogy megértem azt a kort, hogy ilyen nagy kincsé vált a most még tökéletes állapotban lévő példányom. Az Értelem és érzelemnek van egy varázsa, ami vagy elsőre leveszi az embert a lábáról, vagy rájön, hogy ez nem neki való. 

Akik az előbbi csoportba tartoznak, ők a szerencsések, mert ezzel a kötettel csak gazdagszik az ember, s nemcsak intellektuálisan, de érzelmek terén is. Nagyon sok mindent hordoz magában Jane Austen írása, s hiszem, hogy ha nem is lesz mindenkinek 5 csillagos olvasmány, nekem sem lett az, attól még átmegy a mondanivalója, és nemcsak annyit lát a kötetben, hogy a romantikus irodalom egyik kiemelkedő alkotása.

Hiszen ennél jóval több. Nemcsak az érzelmek, de az anyagi világ, a pénz és a jólét is fontos elemei a kötetnek. Ezek nem egy helyen vezetnek bonyodalmakhoz, pörgetik fel a kötet cselekményét, vagy éppen terelik másik mederbe. Nem mondom, hogy a  19. századi angolok világa egyszerű, viszont nagyon érdekes utazás, imádtam a humorát, és azt az őszinteségét, amivel Austen felruházta a karaktereit, s megmutatta, hogy mennyire is anyagiasak, haszonlesőek az emberek, s nem minden a szerelem és az érzelmek. 

A két Dashwood kisasszony közül talán Elinor került hozzám közelebb, hiszen ő jóval földhöz ragadottabb, és előbb gondolkodik mint cselekedne vagy szólalna meg. Ezzel szemben Marianne tipikusan az a jellem, aki elhamarkodott, akit könnyű levenni a lábáról és akit szép szavakkal vagy egy tánccal el lehet varázsolni. Imádtam, ahogy Austen a kettősségüket ábrázolja, s ahogy a ruhák és az érzelmek kavalkádjában is megtalálja azt a pillanatot, amikor végérvényesen meggyőz, hogy igen, nem mai nyelvezettel írta, néhol vissza kellett olvassam, mert nem értettem, amit olvasok, de elérte, hogy én is ábrándozzak.

Ha szeretitek az angol táj szépségeit, a természet zöldes árnyalatait, a nagyvárosi pörgést és a vidéki csendesebb életet, ugyanakkor valami egészen különlegesre is vágytok, akkor az Értelem és érzelem biztos nem fog cserben hagyni, és úgy varázsol el a régmúltba, hogy közben begyújtja a kandallót, plédet terít az öledbe, és megtölti az üres bögrédet teával, hiszen ehhez a történethez egy igazán édes, gyümölcsös íz passzol.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon szórakoztató és bájos regényt kaptam. Igaz, hogy az elején kicsit féltem tőle, de aztán meggyőzött az írónő, s a női karakterei mellett olyan jellemeket is megismerhettem, mint Edward, Brandon ezredes és Mr. Willoughby. Ha a kötet nyelvezetét nézem, akkor rendesen oda kell figyelni a cselekményre, fel kell készülni az ábrándokra és a kusza gondolatokra, hiszen maga a történet nem aszerint van tagolva, hogy éppen ki az elbeszélő, ugyanis egy-egy fejezet alatt akár több hang is megszólalhat, s amíg nem szoktam ehhez hozzá úgy éreztem, mintha alaposan lemaradtam volna, és csak kapkodtam a fejem, viszont amint hozzászoktam, nagyon megkedveltem, hogy ennyire szerteágazó, ennyire kusza és nem kell amiatt félni, hogy nem kap minden karakter kellő figyelmet és odafigyelést. Ha valaki év elején azt mondta volna, hogy év vége felé klasszikus vizekre evezek az olvasmányaim terén, azt mondtam volna neki, hogy összetéveszt valakivel, de az az igazság, hogy amióta kijött a kiadó ezzel a sorozattal, egyre nagyobb vágyat kezdtem el érezni aziránt, hogy megtapasztalhassam a nagy klasszikusok iránti szeretetet, és a nyár közepén ez végre fejben is eldőlt. Örültem, hogy az első ilyen regényem az Értelem és érzelem lett, hiszen nagyon olvastatta magát, könnyű volt haladni vele, a fejezetek sem leterhelőek, igaz néhol a szóhasználat miatt nehézségekbe ütköztem, de ez nem szegte a kedvem és úgy érzem, hogy egy fordulatokban gazdag, végtelenül izgalmas, ábrándos regényt kaptam, ahol a józan ész és a szív is megmutatja magát, s kétségkívül előre lendítik azt az időutazást, amire Jane Austen invitál minket. Igazi lányregény a szó legnemesebb értelmében.

" - Nagyra értékeled! Kedveled! Kőszívű Elinor! Nem, ez rosszabb még a kőszívűségnél is! Csak nem szégyelled, hogy többet is érzel iránta? Ha még egyszer ilyen szavakat használsz, azonnal kimegyek a szobából."

"Vannak pillanatok, amikor kételkedem vonzalma erejében; és nem csodálkozhatsz, hogy amíg nem ismerem pontosan az érzéseit, igyekszem nem belelovalni magamat elfogult szeretetembe, s többnek hinni vagy többnek nevezni, mint amennyi valójában."

"Ezzel már rá is szolgáltak jó véleményére, hisz egy csinos leánynak a természetességen kívül más nem is szükségeltetik, hogy szellemét csakúgy, mint külsejét, vonzóvá tehesse."

" - Jaj, ezredes, el sem tudom képzelni, hová leszünk mi ketten a Dashwood kisasszonyok nélkül - szólította meg Mrs. Jennings Brandon ezredest, amikor a férfi első ízben felkereste őket az ifjú hölgyek távozásáról szóló döntés után -, mivel konokul elhatározták, hogy Palmeréktől egyenesen hazatérnek... s mily elhagyatottak leszünk mi, ha visszajövök!... Istenem! Csak ülünk majd, és ostobán bámuljuk egymást, mint két macska."

"Aztán eszébe jutott Brandon ezredes, s szemrehányást tett magának, úgy érezte, hogy az ő szenvedései s az ő állhatatossága sokkal inkább méltó a jutalomra, amelyet húga keze jelent, mint riválisáé, s immár bármit inkább kívánt, mint Mrs. Willoughby halálát."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ella Maise: The Hardest Fall - A legerősebb érzés

"Zoe Clarke életében először a szerszámommal a kezemben pillantott meg."

*

Pontosan ​ez történik. Kezdek belezúgni. Kezdünk egymásba zúgni. Totálisan. Amikor két ember első ízben találkozik, egymásra néznek, mosolyognak, köszönnek. Alapesetben ez ilyen egyszerű. Csak épp nem nálam. Amikor először találkoztam Dylan Reeddel, a szemem egy másik testrészére fókuszált. Tudod, én egy borzasztóan félszeg lány vagyok. Rémes, ahogyan képes vagyok minden szamárságot összehordani! Arról nem is beszélve, milyen mesteri szinten csinálok bolondot magamból a srác előtt, aki tetszik nekem. Akkor még semmit nem tudtam róla. Mindegy, miket zagyválok, gondoltam, hisz úgysem fogok többet találkozni vele. Kiderült, hogy tévedtem. A futballcsapat sztárja, azon kevesek egyike, aki várhatóan bejut az NFL-be, a campus minden szegletében belém botlott. Felajánlkoztam neki, aztán elszaladtam, majd megtámadtam egy konyhai eszközzel, és… Uh, talán el sem kellene mesélnem, miket tettem még. Bár az én esetemben ez mind-mind… normálisnak számít. De végül eljött a pillanat, amikor már nem rejtőzhettem tovább – nem mintha Dylan hagyta volna. Most, hogy nap mint nap összefutunk, látja, hogy alig bírom levenni róla a szemem. Rám mosolyog, és azt mondja, lenyűgözik a szeszélyeim. Azt hiszi, barátok leszünk. Én meg úgy érzem, ő ennél sokkal több nekem. Minél jobban megismerem, annál kevésbé érdekel, hogy nem zúghatok bele.

Nem ez az első Ella Maise regényem, és biztosan nem is az utolsó. Teljesen odáig vagyok azért, amit a betűkkel művel, ahogy felépíti a történeteit, és megmutatja, hogy igenis létezik még szerelem, nem halt ki, és mindenkinek ott van valahol a párja a nagyvilágban, aki csak arra vár, hogy megtaláljuk, és elkezdjük írni a saját egyszer volt, hol nem volt sztorinkat.

A legerősebb érzés egy nagyon cuki, könnyed olvasmány, ami már az első oldalakon eléggé érdekes, és biztos vagyok benne, hogy maradandó élményt fog nyújtani. Az biztos, hogy én sose fogom elfelejteni, hogyan is kezdődött Zoe és Dylan története. Nem egy szokványos kezdéssel indít, ez igaz, mégis úgy gondolom, hogy ehhez a regényhez egy ilyen első fejezet dukál, s ahhoz sem fér kétség, hogy ezzel meg is adja a kötet alaphangulatát. Slow burn romance, a maga kínzó valójában, de annál édesebb. Nem annyira elhúzott a slow burn szál, mint a Szívvel a falnál regénynél, de azért éveket őröl fel a cselekmény, nem siet sehova, és mindent szépen a maga idejében adagol. A fejezetek hol hosszabbak, hol rövidebbek, évek vagy akár hónapok telnek el közöttük, de megmarad következetesnek, és látszik, hogy előre át lett gondolva. Nincsenek benne logikai bakik, és valahol érzi is az ember, hogy ez így van jól. Külön öröm, hogy nemcsak Zoe, de Dylan is megszólal, olyan mintha nekünk mesélnék el, hogyan is találkoztak, és mi is lett a történetük vége, nem titkolóznak és nemcsak a boldog pillanatok, hanem a nehézségek és akadályok is kendőzetlenül, a maguk őszinteségével kerülnek a felszínre. A várakozás előbb-utóbb úgyis meghozza a gyümölcsét, s A legerősebb érzés pont ettől lesz annyira gyönyörű, hiszen ez egy igencsak szép szerelmi történet, ami által új kedvencet is avathattam. 

Emellett kialakul egy bizonyos feszültség is, s egy első látásra szerelem love story-nak lehetünk a szemtanúi, a műfaj minden egyes szépségével együtt. Kicsit ellentmondásos is lehetne, hiszen elsőre azt gondolná az ember, hogy nehezen egyeztethető össze a slow burn a love at first sight-tal, de az írónő nagyon cukin oldotta meg ennek a két zsánernek az ötvözését. Azok az idegörlő várakozással és szexualitás feszültséggel teli pillanatok megértek minden egyes percet. 

Ella Maise nemcsak szórakoztat, de a kötet hangulatával arra is felhívja a figyelmet, hogy bizony a romantika még nem halt ki, ott gyökerezik, csak elő kell csalogatni. Amikor megláttam, hogy jön a kötet, izgatott lettem, mert imádom az egyetemen játszódó, sporthoz köthető love storykat, amikben nemcsak az érzelmek tengenek túl, hanem a hormonok és a vágyakozás is. Mint ahogy az a fülszövegből is szépen kivehető, ez nem az a tipikus tucat történet, mivel van benne fantázia, egyediség és a karakterek már magukban megérnek egy misét. 

Zoe különösen közel került hozzám, s nemcsak azért mert szeleburdi, szégyenlős, és be nem áll a szája, hanem azért is, mert hihetetlenül vicces, szórakoztató karakter, aki képes elvinni a hátán a történetet, s aki bárkinek jó barátja lehet, csak tudni kell hozzá a jelszót, amivel felenged és úgy igazán megnyílik előttünk. Ezzel szemben Dylan lehetne a klisés sportolók netovábbja, mégsem az. Benne is van valami, az izmain és a szexi mosolyán kívül, ami nemcsak megfog, de meg is tart. 

Igazi book boyfriend, akit receptre kellene felírni egy hosszú és stresszes nap után. Nemcsak a pályán nagymenő, hanem egyéb területeken is. Felettébb normális, megvannak a maga prioritásai, felelősségteljes, és tesz az álmaiért. A slow burn műfaj minden várakozásával és szenvedésével teli ez a kötet, hiszen akármennyire is imádom ezt a műfajt, azt be kell vallanom, hogy ki is csinál rendesen, ugyanakkor A legerősebb érzés alatt fokozza az írónő ezt a várakozást, és minden egyes külön töltött pillanattal azt sulykolja belénk, hogy várjuk ki a végét, mert aki türelmes annak be fog érni a jutalma, és ez így is lett. 

Iszonyatosan imádtam olvasni, drukkoltam a karaktereknek, ha kellett összeszorult a szívem, vagy éppen olyan boldog voltam, hogy nem bírtam levakarni a vigyort a képemről. Kétség kívül egy érzelmekben gazdag, nagyon szép romantikus történettel van dolgunk, ahol mindig történik valami, titkok lapulnak meg a sötétben, és alig várják, hogy felszínre kerülhessenek. Emiatt nemcsak Zoe, de mi is bizonytalanok leszünk, és álmatlanul várjuk azt a pillanatot, amikor újra bele tudunk temetkezni a kötetbe. Habár, mint már említettem sport romance, akkora súly nem kerül rá, ott van az igaz, de nem erre építi fel a cselekményét, amivel nincs is baj, hiszen amit kapunk az amerikai futball világából az éppen kielégíti a szomjunkat iránta, s amint megjelenik Zoe és Dylan a színen, nincs is szükség másra. Uralják a teret, és rajtuk kívül nem létezik fontosabb. Maga a cselekmény egyedi, humorban gazdag, ugyanakkor egyes részeknél komoly, szívszorító és felettébb lehengerlő is. Megvesz magának kilóra, és lebilincsel. Nemcsak a karakterek nagyszerűek, hanem a történet is. Ha nem hisztek a szerelemben, vagy már lemondtatok róla, vegyétek kézbe A legerősebb érzést, mert garantáltan visszahozza az érzéseket és megmutatja, hogy igenis létezik. Létezik, mert Zoe és Dylan is egymásra talált, s habár hosszú, és nem éppen zökkenőmentes volt az útjuk, megmutatták, hogy érdemes harcolni, és a legtöbb esetben akkor esik a legjobban a boldogság, ha azt kiérdemeltük és megtettünk érte mindent. Ella Maise egy igazi kincs, aki csak úgy ontja magából a jobbnál jobb sztorikat, s aki olyan szépen adja a szavakat a karakterei szájába, hogy legszívesebben mi is beköltöznénk az egyik történetébe. Ha egy kellemes olvasmányra vágysz, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad.

" - Tudom, hogy furcsának fog hangzani, de azt hiszem, te leszel a legjobb barátom, Zoe Clarke."

" - Fogadjunk egy csókban! - közöltem vele, miután úgy döntöttem, véget vetek a szenvedésének. - Szerintem egy nap úgyis csókolózni fogunk, és fogadni mernék, hogy te leszel, aki könyörögni fog érte."

" - Gyönyörű vagy - csúszott ki a számon. - Mindig az vagy, de ma este még boldognak is tűnsz. Tetszik, ahogy most mosolyogsz. Bár a mosolyod mindig bejön nekem, Flash."

" - Nemsokára meg fog történni. Csak azt szeretném tudni, fel vagy-e készülve rá, merthogy szinte már ott vagyunk. Látom a szemedben, hogy veszíteni fogsz, Zoe. Már akkor is tudtam."

"Az élethez víz kell, anélkül három-öt nap, és vége mindennek. Zoe nélkül, az íze, az érintése nélkül sokkal több idő telt már el. A túlélésért küzdöttem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Madeline Miller: Akhilleusz dala

 "Apám király volt, és királyok sarja. Alacsony termetű, mint legtöbbünk, széles válla akár a bikáé."

*

Gyönyörű ​történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől…

Az Akhilleusz dala az egyik olyan könyv, amit már nagyon sokan ajánlottak nekem, aztán instagramon is egyre többször jött velem szembe, majd az tette fel az i-re a pontot, amikor megláttam Dreamworld blog értékelését róla, és tudtam, hogy oké nincs mese, nekem is olvasnom kell Akhilleusz és Patroklosz történetét. Nem éppen egy olyan kötetről van szó, amit csak úgy át lehet futni, hanem egy olyanról, amit át kell élni, és hagyni, hogy az érzések irányítsanak olvasás közben.

A kezdetek kezdetétől indulunk, s szemtanúi lehetünk a két főszereplő, Akhilleusz és Patroklosz gyerekkorának, majd annak hogyan is találtak ők egymásra, hogyan is lettek azok, akik. A szerelmük története egy nagyon szépen megírt, vérrel átitatott büszke kötet, ami nem fél kiállni a gyengébbekért, ami hősies, izgalmas, feszültséggel teli és végig izgalomban tartja az olvasóját. Trója háborújáról már ti is hallhattatok, s a kötet pont ezt dolgozza fel, történelmi fontosságú személyeket és eseményeket helyez a cselekmény középpontjába, s rajtuk keresztül szólít meg minket, és meséli el az életük történetét, hiszen ez a kötet nemcsak Akhilleusz dala, hanem Patrokloszé is. Bevallom, eleinte nem volt szimpatikus a karaktere, esetlen volt, igazi kis szürke egér, de ahogy haladunk előre úgy mutatja meg az erősségeit, és azt, hogy igenis méltó társa Akhilleusznak. Ezzel szemben Akhilleusz már az elején szimpatikus, de akkor lett igazi kedvencem, amikor megmutatta a támadható oldalát, amikor igazán megnyílt és kitárta elénk a lénye valóját, és megmutatta, hogy nem kizárólag az az öntelt, túlságosan büszke figura, mint ahogy leírta nekünk az írónő, s ahogy már oly sokan jellemezték előtte is. Az érem két oldala, mégis összetartoznak, s kiegészítik egymást. Jótékony hatást gyakorolnak a másikra, s éppen emiatt annyira szép, s egyben keserédes is a szerelmük. 

Az érzékenyebb lelkűeknek ajánlott a zsepi és néhány kocka csoki, mert rendesen szívbemarkol a kötet, s attól sem retten vissza, hogy jól megforgassa bennünk azt a bizonyos kést, és teljes letargiába döntsön. Amikor elkezdtem még nem tudtam, mit is szeretnék a kötettől, persze élveztem olvasni, de vártam azt a pluszt, ami miatt annyian szeretik, s ami miatt egy rangos díjat is nyert a kötet. Aztán eljött ez a pillanat, és mindent megértettem. Az Akhilleusz dala egy felettébb emberi történet istenekről, dicsőségről, az emberekről és a szerelemről. 

Igazi remekmű, aminek megérdemelt helye van a polcokon és a szívekben. Egyszerre gyönyörű és szomorú is. A boldog pillanatok tiszavirág életűek, ugyanakkor megadnak mindent, amire szükség van. Egyedül azt sajnáltam, hogy az erotikusabb jeleneteket átugrottuk, és nem igazán fejtette ki ezeket az írónő. Maga a cselekmény gyors lefolyású, viszont ennek ellenére sem olyan könnyű haladni vele. Amint elkapja az embert nincs megállás, de miután pihenünk egy kicsit, vagy félretesszük azt érezzük, hogy nem akarjuk, hogy vége legyen, ezért inkább kevesebbszer nyúlunk hozzá, de akkor huzamosabb ideig olvassuk. 

A fejezetek könnyedén váltogatják egymást, akár egy délután alatt is fel lehet falni, de azt tanácsolom, hogy inkább élvezzük ki a boldog és önfeledt pillanatokat, mert aztán nagyon gyorsan véresen komoly, harcokkal tűzdelt és sorsfordító események kereszttűzében találhatjuk magunkat. Szerettem a kötetben azt, hogy valós események köré építette a cselekményt, hű és precíz a történelemhez, s lényegében egy Iliász újramesélés. Ha szeretitek a jól megkomponált, ugyanakkor gyönyörűen megírt történeteket, és a múlt sem riaszt vissza titeket, akkor nagyon ajánlom Akhilleusz dalát, mert egyrészt eredeti az ötlet, másrészt hasonlóval biztosan nem fogsz találkozni, ezért igazi kincs. 

Nemcsak a karaktereken keresztül mesél, hanem a sorok között is. Érdemes nagyon odafigyelni, és minden egyes információt befogadni, mert nemcsak az istenek, királyok és királynők háborúja ez, hanem az egyszerű embereké is. A kötetet nagyjából három részre lehet bontani. Az eleje értelemszerűen a karakterek megismerésének szenteli a figyelmet, majd a szemünk előtt nőnek fel, választják meg a sorsukat, és fedezik fel önmagukat, majd a világot. 

A középső rész a tanulásé, a megváltoztathatatlan sors elfogadásáé, és a cselekvésé. Majd az utolsó rész a kötet tetőpontja is, ahol kiforr a jóslat, s ahol már semmi sem fordítható vissza, ami vagy pontot tesz a háború végére, vagy romba dönti a történelmet. Nem egy könnyed olvasmány, ugyanakkor az írónő munkásságának köszönhetően könnyen értelmezhető, jól átgondolt, precíz átírás ez, ami behozza az életünkbe a történelem nagy pillanatait, és a tőle telhető legnagyobb gonddal tárja elénk. Olyan retellinget még nem olvastam, ami a történelmet dolgozná fel ilyen formában, de így is elmondhatom, hogy Madeline Miller nagyon tehetséges, és biztos vagyok benne, hogy fogok még tőle olvasni. A Kirkét mindenképp, hiszen az asztalomon várja a sorát. Összességében az Akhilleusz dala egy felettébb szívszorító szerelem története, ahol hatalmas jelentőséget kap a történelem és az emberi természet, a gőg, a megbocsátás és a szeretet. Vívódásokkal teli, sorsfordító döntésekkel teletűzdelt regény ez, ami képes összetörni, és kendőzeltenül őszinte. A Trója c. filmet nem szeretem, de az Akhilleusz dala újra rávilágított arra, miért is szerettem annyira a történelmet, s azt is mennyi potenciál, s lehetőség rejlik benne. Görög mitológia, de a ma élő emberek is tanulhatnak belőle. Tanulhatnak a kapzsiságról, az önérzetről és a szeretet erejéről. Egyszerűen zseniális volt, és örülök, hogy olvashattam.

"Reméltem, hogy megpillantom a rózsaszín kvarcbarlangot vagy magát Kheirónt. De túl messze voltunk. Ismét az út irányába fordultam, és hagytam, hogy visszavezessenek Phthiába."

"Alig hallottam őt. Akhilleusz és én egymást ölelgettük, és szinte eszünket vesztettük a megkönnyebbüléstől."

" - Ezt fölösleges megígértetned velem. Ha szívesen velem jössz, semmiképp sem hagynálak itt. Amikor arra gondoltam, hogy holnap vége a háborúnak, és talán soha nem látlak, majd meghasadt a szívem a bánattól."

" - Akkor hát ki ez, anyám? Talán nem vagyok elég híres? Megöltem Hektórt. Kiket kell még megölnöm? Küldd ide őket hozzám. Végzek mindegyikkel!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

L. J. Shen: Ruckus - Bajkeverő (Sinners of Saint 2.)

"Mielőtt belevágnánk, talán jobb lenne, ha tisztáznék valamit. A történetem? Nincs boldog végkifejlet. Nem lesz. Nem lehet. Nem számít, mennyire magas vagy jóképű vagy gazdag és elbűvölő a Mesebeli Hercegem."

*

Ha ​valami romlott és piszkos és szórakoztató – akkor benne vagyok! És ez a lány? Úgy tűnt, igazán szórakoztató lenne megrontani. 

ROSIE 

Azt mondják, hogy az élet egy gyönyörű hazugság, a halál pedig egy fájdalmas igazság. Igazuk van. Senki sem keltett bennem elevenebb érzést, mint az a pasi, aki állandó emlékeztetőül szolgál arra, hogy a napjaim meg vannak számlálva. Ő az én fényes, tiltott gyümölcsöm. Egy hatalmas illúzió a kegyetlen valóságommal szemben. Ráadásul a nővérem exbarátja. Mielőtt azonban elítélnél, egyvalamit tudnod kell: én láttam meg őt először. Én sóvárogtam utána először. Én szerettem bele először. Tizenegy évvel később pedig besétál az életembe, és egy második esélyt követel. Dean Cole akar lenni az én Bronzlovasom. De az én időm lejár. Nem olyan vagyok, mint mások. Van egy betegségem. Néha én győzedelmeskedem felette, máskor a betegség felettem. A lovagom, fehér lovon, végre megérkezett. Remélhetőleg még nem túl későn. DEAN 

Azt mondják, hogy a legfényesebb csillagok égnek ki a leggyorsabban. Igazuk van. Ez a csaj teljesen felvillanyoz. Pimasz és szarkasztikus, de hatalmas a szíve. Egy olyan világban, ahol minden fénytelen, úgy ragyog, mint a kicseszett Szíriusz. Tizenegy évvel ezelőtt a sors elválasztott bennünket egymástól. Nem fogom hagyni, hogy ez ismét megtörténhessen. Kész küzdelem közel kerülni hozzá, de nem a semmiért nevez mindenki Ruckusnak, vagyis Bajkeverőnek. Rosie LaBlanc hamarosan megtapasztalhatja, milyen az, amikor teljes erőbedobással harcolok valamiért. És a meghódítása minden más győzelemnél édesebb lesz.

Amikor a Vicioust olvastam már akkor éreztem, hogy amint elkezdem Dean könyvét magába fog szippantani, és a kedvencem lesz a sorozat kötetei közül. Nem tévedtem, már az Ádáz alatt nagyon megkedveltem Dean és Rosie karakterét, s ez a Ruckus alatt csak még jobban nőtt. *Chefs kiss* az egész kötet, és rendesen összetört. Még a szemem is könnybe lábadt egy-egy résznél.

Biztosan ti is ismeritek azt az érzést, amikor nagyon vártok valamit, aztán megkapjátok, és nem tudtok betelni vele. Pontosan ilyen érzés olvasni a Ruckust. Persze, Vicious és Emilia története sem volt semmi, de kössétek fel a nadrágot, mert Dean mindenkit letarol, Rosie pedig szétszaggatja a szíveteket. Maga a kötet elég pimaszul kezdődik, és az első negyedéig érezhető is egy amolyan enemies to lovers szál kezdemény, de az "akarlak, nem lehetek a tied" erősebb. Emiatt a kötet hol keserédes, s hol vágyakozással teli.. Ruckus nem hazudtolja meg magát, és már az elején elbűvöl a magabiztosságával, és azzal, hogy nem adja fel, hogy küzd, és nincs előtte lehetetlen. Akik olvasták az első részt, azok már tudják, hogy Dean a Féktelen Szívtiprók egyik tagja, Emilia exe és Vicious legnagyobb riválisa, de vajon tényleg csak ennyi lenne Dean Cole? A Ruckus alatt levetkőzi magáról a címkéket és kliséket, kitárja előttünk a szívét, és megmutatja, hogy ki is ő valójában, ki lapul a felszín alatt, és mi a háttere, hiszen aki már olvasott az írónőtől az tudhatja, hogy jóval több mindent rejt el a karakterei múltjában, mint amennyit elsőre megmutat nekünk. Igen, Dean egy igazi játékos, aki csak úgy falja az életet, és aki nem veti meg az élvezeteket sem. Emellett hihetetlenül mocskos a szája, szexi és tudja mi kell a nőknek. 

Ezzel szemben Rosie, Emilia húga beteg, cisztás fibrózisban szenved, s meg vannak számlálva a napjai. De ennek ellenére is egy önzetlen, mosolygós, életvidám lány, aki kiélvezi a még fennmaradó idejét. A történet nem ott kezdődik, ahol a többi, hanem annál jóval később. Nemcsak a múlt, hanem a jelen is váltogatja egymást, s ezek által tudunk meg egyre többet és többet a cselekményből, és abból a látszólagos káoszból, ami romba döntheti a földet, de L. J. Shen kordában tartja a szereplőit, s megmutatja, milyen az, amikor fényesen csillog a Szíriusz és a Föld csak körülötte kering, nem létezik számára más. 

A kötetet a már megszokottak szerint váltott szemszögből olvashatjuk, s nemcsak Rosie önti ki nekünk a szívét, hanem bizony Dean is. Nemcsak azt mutatja meg általuk az írónő, hogy megéri várni az igazira, hanem azt is, hogy minden az időzítésen múlik, hiszen attól, hogy még nem érkezett el a megfelelő idő, nem jelenti azt, hogy nem is fog. Szerettem olvasni ezt a részt, talán jobban is, mint a Vicioust, de nem azért, mert Dean tisztább lenne, mert nem. 

Miatta is ugyanúgy a mocsokban lépkedünk, és az élvezetek is hatalmas szerepet kapnak, viszont a lelke tisztább, mint Viciousé, még akkor is, ha ezt nehezen mutatja ki. Tudtam, már amikor elkezdtem, hogy érdemes lesz minden boldog pillanatot elraktározni, mert nem fog hosszú távon megmaradni, s L. J. Shen be is bizonyítja, hogy csak akkor lehet boldog a befejezés, ha lezárjuk a múltat, a jelenre koncentrálunk, és megteszünk mindent a másikért. S pont emiatt is lett igazán letehetetlen a történet, megtört és a földbe tiport, ugyanakkor meg is nevettetett. 

Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan is foglaljam össze mindazt, amit érzek, de rá kellett jönnöm, hogy lehetetlenség. Igazi érzelmi hullámvasút, ahol nem tudhatod, mikor fog egy olyan esemény történni, ami a mélybe taszít, vagy épp mikor lesz mindennek vége. A Ruckus igazi versenyfutás az idővel és Rosie egészségével. Bármelyik pillanatban vége lehet, rosszabbodhat az állapota, vagy felmondhatja a tüdője a szolgálatot. 

Iszonyatosan megsajnáltam Rosie-t, és habár ő a kedvencem a LaBlanc testvérek közül, nem volt egy könnyű olvasmány. Nehéz volt, sőt néhol annyira összetört, hogy nem tudtam, hogyan is folytassam. Majd egyes részeknél annyira pikáns volt, hogy nem tudtam összeegyeztetni azokkal az érzelmekkel, amiket előtte éreztem. Nagyon sokrétű, s egyben veszélyes olvasmány is, nem véletlen 18 éven felülieknek ajánlják. Meg kell érni hozzá, és el kell fogadni dolgokat. 

Az írónő ennél a résznél nemcsak a betegséggel foglalkozik, hanem a múlt titkaival, a mocsokkal és egy olyan jövő képével, ami talán sosem történhet meg. Látszik, hogy nagyon odatette magát, és anyait-apait beleadott. Nemcsak a kívül kemény, belül puha Dean, hanem a kívül puha, esendő, belül kemény Rosie is esélyt kap, hogy bebizonyíthassa mit is érnek külön-külön, és együtt. Dark romance? Igen. Mocskos? Nagyon. Ugyanakkor szerethető? Mérhetetlenül. 

Nem az a szokványos "én vagyok a rosszfiú és tönkre teszlek" történet, sokkal inkább az "évekig vártam rád, és addig várok még, amíg az enyém nem leszel". Van benne valami szépség is. Nem fél megmutatni a teljes valóját, és a végletekig őszinte. Maga a cselekmény is ehhez mérten hol gyorsabb tempójú, hol lassabb, de érzelmekben és vágyakban gazdag. A romantikát sem mellőzi, de ha kell határozott és durva is tud lenni. 

A Ruckus megmutatja, hogy egy hervadó virág is képes újra erőre kapni, ha a megfelelő gondoskodással és törődéssel fordulnak hozzá. Megmutatja, hogy a féktelen szívtipró is képes érzelmekre, csak megfelelő személy kell hozzá. Dean és Rosie nem az a tipikus szerelmes pár, akik már az első oldalon összejönnek és minden happy end, ők azok, akik még az utolsó oldalon is harcolnak, és akik nem adják fel, amíg meg nem kapják azt, amit érdemelnek. Összességében imádtam, igazi kedvenc lett, és ha tehetném már most újra belevetném magam, de azt hiszem kicsit korai lenne az újraolvasás. Ha egy jelentéssel bíró, de annál inkább trágár és mocskosabb kötetre van szükségetek, ne keresgéljetek tovább, mert Dean Cole a nektek való csemege. Nemcsak a szája nagy és percenként hullanak ki rajta a mocskosabbnál mocskosabb kifejezések, hanem a szíve is óriási és addig nem nyugszik, amíg övé nem lesz a lány. A Ruckus egy hihetetlenül emberi történet, tele hibákkal és rossz döntésekkel, szívfájdalmakkal, magával az élettel, a mindennapi harcokkal és az életben maradásért folytatott küzdelemmel, de emellett megríkat, és össze is töri a szíved. Sokkal több csillagot érdemel, mint öt. Övé a Szíriusz, és mellette esélye sincs a többinek, hogy tündököljön.

"Mert összetörted a szívemet, és összerakosgattam ugyan a darabokat, de eléggé rozoga és használhatatlan lett a végeredmény."

" - Bérleti díj felülbírálás. - Dean zajosan csücsörített az ajkával. - Mielőtt újra hisztériázni kezdenél, hallgass végig! Van egy jó ajánlatom a számodra.

 - Csak mondd meg az árat! Az ajánlataiddal egy szexuális zaklatási per határmezsgyéjén egyensúlyozol."

"Tudod, hogy komoly slamasztikában vagy, amikor a fénylő páncél helyett Brooks Brothers öltönyt viselő Mr. Hatalmas Nőfaló lép elő, hogy megmentsen szorult helyzetedből."

"A szerelem olyan volt, mintha a felek kerozinba merítették volna egymást, hogy aztán együtt égjenek. A szerelem olyan volt, mint az őrülettel táncolni a sötétben, figyelni a színes fényeit. A szerelem olyan volt, mint tele tüdővel levegő után kapkodni."

"Erre a válaszom egy határozott nem volt. Hiszen az olyan lett volna, mint megelégedni azzal, hogy csak bámuljak egy szelet ínycsiklandónak tűnő sajttortát, anélkül, hogy valaha is megkóstolnám. Csakhogy én eldöntöttem, hogy meg akarom ízlelni, méghozzá újra meg újra. A francba! Egy Rosie-maratonnál nem adom alább."

" - Föld. Kaotikus vagy, őrült, tele konfliktusokkal és szorongással, mégis te vagy a legélettelibb hely, ahol valaha megfordultam eddigi életem során.

Bassza meg! Gyűrűt fogok húzni ennek a csajnak az ujjára, ami súlyra valószínűleg legalább annyit fog nyomni, mint ő maga, ha nem többet."

" - A középiskolában Ruckusnak, vagyis bajkeverőnek hívtak. Én voltam Joker. Az udvari bolond. A vicces fiú. A bohóc."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)