Holly Black: The Queen of Nothing - A semmi királynője (A levegő népe 3.)

"Baphen, a királyi asztrológus hunyorogva tanulmányozta a csillagtérképet, és próbált nem összerezzenni, amikor olybá tűnt, hogy Elfhon legifjabb hercegét mindjárt fenséges fejére ejtik."

*

A ​hatalmat sokkal könnyebb megragadni, mint megtartani. 

Jude alaposan megtanulta ezt a leckét, amikor mérhetetlen hatalomért cserébe lemondott a gonosz király, Cardan feletti uralmáról. Tündérfölde száműzött halandó királynéjaként elveszettnek érzi magát, a semmi királynőjének. Ám megfogadja, hogy mindent visszaszerez, amit elvettek tőle. Az esély kétszínű ikertestvére, a szintén halandó Taryn képében érkezik meg, akinek az élete veszélybe kerül. 

Jude kénytelen vállalni a kockázatot, és visszatérni a veszedelmes tündérudvarba, valamint szembenézni a Cardan iránti érzéseivel, hogy megmentse a nővére életét. Csakhogy sok minden megváltozott Elfhonban a távozása óta. Háború közeleg. Jude beférkőzik az ellenséges tábor mélyére, és ő maga is belekeveredik a véres politikai csatározásba. 

Amikor egy eddig szunnyadó, ám igen erős átok elszabadul, pánik söpör végig a vidéken, és Jude választani kényszerül a becsvágya és az embersége között… A levegő népe trilógiájának várva várt, döbbenetes fináléja.

Mint azt már sokan tudjátok, imádom Holly Black stílusát, A kegyetlen herceg egyenesen a kedvencem, míg A gonosz király igazi mélypont, emiatt is vártam annyira A semmi királynőjét, emiatt is féltem tőle, ugyanakkor nagyon reménykedtem benne, hogy nem lesz csalódás, hogy nem kell szomorúan vagy épp dühösen bezárnom a könyvet. Szerencsére imádtam, sokkal jobb, mint a második rész és úgy érzem, méltó befejezést kapott, akkor is, ha kicsit rövidnek találom, de a szívem teljesen túlcsordult boldogsággal, mivel tényleg féltem, hogy csalódnom kell benne.

Elkezdtem olvasni, és nem akartam azt, hogy uppsz, pár óra alatt kiolvasom, ezért megpróbáltam beadagolni, de komoly függőséget okozott. Nemcsak, hogy imádom magát a világnak a felépítését, a különlegességét, de a karakterek is igazán a szívemhez nőttek az évek alatt, mire végre eljutottam odáig, hogy tudom és ismerem a teljes képet, megvan minden részlet és úgy zárhatom le ezt a trilógiát, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok, mert olvashattam, boldog vagyok, mert valami igazán maradandót tett le az asztalra az írónő és boldog vagyok, mert megismerhettem Cardant, a szeszélyes személyiségét, azt a világot amiben él és legszívesebben odaköltöznék hozzá. Igaz, nem tökéletes a történet, de számomra mégis az. Megadta azt, amire vágytam, nem játszott velem, jó talán csak egy kicsit, de ez még belefér és egy percig sem próbált meg átverni, igen bravúros volt, de hű önmagához és ahhoz a világhoz, amit az írónő megalkotott. Nemcsak mágiával, tündérekkel, különböző lényekkel van dolgunk, hanem emberekkel, érzelmekkel és ki nem mondott szavakkal. Döntésekkel, amik mindent a feje tetejére állíthatnak és amik sorsokat pecsételhetnek meg. Döntésekkel, amik miatt egészen más színben tűnnek fel a fontos részletek. 

Cselszövésekkel és ármánnyal, amik megfűszerezik a cselekményt, s mondanivalót adnak neki. Holly Black nemcsak elvarrta Jude és Cardan történetét, nem, ennél sokkal többet tett. Egy szörnyű évet segített elfelejteni, amíg olvastam a regényt. Megmutatta, hogy még mindig lehet az olvasás menedék és olvasni igenis kell, főleg, ha ilyen nagyszerű történeteket olvashat az ember és élhet át általa kalandokat, megoldásokat és mágikus pillanatokat. 

Egy percig nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog a befejező rész, hiszen olvastam negatív véleményeket is róla, de én mégis szeretettel gondolok vissza rá. Nekem tetszett és az első rész mellett a kedvencem lett. De térjünk át szépen a cselekményre, mielőtt túl érzelmes lesz ez az értékelés. Szóval... Maga a regény tökéletesen felveszi a fonalat az előző kötettel, nagyjából ott folytatódik minden, ahol abbamaradt. Jude hűen önmagához igazi Jude, nem próbál meg más bőrébe bújni, cseles, ha kell taktikázik és nem rejti véka alá a véleményét. 

Taryn miatt kicsit meglepődtem, sose gondoltam túl erősnek, nem igazán fordítottam rá nagy figyelmet, de ti ne essetek ebbe a hibába, mert wow, nem kicsit lepődtem meg miatta. A többiek Vivi, Oak és Heather mindig is közel álltak hozzám és ez most sem volt másképp. Szerethetőek és igaz, nem sok vizet zavarnak, de üde foltjai a regénynek. A cselekmény úgy igazán csak Tündérföldén veszi kezdetét, onnantól pörög, onnantól száguld megállíthatatlanul a kötet vége felé. 

Hol egy csel, hol egy véres jelenet, a hol pedig egy érdekes tény, vagy meglepő fordulat keresztezi Jude és Cardan útját. De leginkább Jude-ét, hiszen hiába vagyunk totálisan belezúgva Cardanba, ez a trilógia mégis csak Jude-é és az ő történetét meséli el. De emiatt senki se legyen szomorú, mert kapunk eleget Cardanból higgyétek el. Nem maradunk parlagon. Aztán ahogy bepörög a cselekmény, csak úgy kapkodjuk a fejünket, minden egyes oldalon történik valami új, ami miatt új mederben folyik tovább a kötet. 

Sokáig nem értettem a kígyót és a törött koronát a borítón, de ahogy elértem a megfelelő részhez minden világossá vált és basszus, ez kb. a legnagyobb meglepetése és egyben csattanója is A semmi királynőjének. Leesett az állam, rendesen meg kellett keressem utána és csak úgy faltam a sorokat. A kötet a vége felé nagyon bepörög és megállíthatatlanul sodor minket a befejezés felé, ami egyszerre édes és nagyon is helyénvaló, mégis nehéz elengedni és nem várni a következő részt. Egészében nézve a kötetet, úgy érzem megérte várni rá, még akkor is, ha az előző függővéggel zárult és mardosta az oldalunkat a kíváncsiság. Megérte, mert eszméletlen bravúros, véres, harcokkal teli, mind érzelmi, s mind valós szinten. Lenyűgöző kötetet kaptam a már megszokott köntösben, a megszokott meglepetésekkel és csavarokkal. Egyszerűen zseniális. A bónusz tartalom meg aww, irtó cuki és úgy csuktam be miatta a kötetet, hogy igen, ezt vártam és meg is kaptam. Nem hazudtolta meg magát az írónő és újfent sikerült elkápráztatnia. Ha még nem ismeritek a trilógiát, akkor itt az ideje megismerni. Ha szeretnétek egy nagyon jól megírt fantasy olvasni, tündérekkel és egy igazán lenyűgöző világfelépítéssel, akkor A levegő népe sorozat nektek szól. Nem mellesleg jó sok Cardan jelenetet is kaptok, ami miatt már megéri elkezdeni.

" - Minden hatalom átok - válaszolom. - A legrémesebbek bármit megtennének, hogy megragadják, akik pedig a legalkalmasabbak a gyakorlására, nem akarják, hogy az ő vállukat nyomja a teher. De nem menekülhetnek örökké a felelősség alól."

" - Ha arra vagy kíváncsi, miért okozott csalódást - folytatja Oriana -, Cardan herceg a kezdetektől fogva minden tekintetben csalódást keltőnek bizonyult."

" - Jude a feleségem - feleli Cardan, a hangja túlharsogja a tömeget. - Elfhon törvényes nagykirálynéja. És határozottan nincs száműzve."

" - Nem is tudom - szúrom közbe. - Talán szeretné hallani, ahogy sikítok.

  - Szeretném - helyesel Cardan, de azért feláll. - És egy nap talán fogom is."

"Életem nagy részében a szívemet védtem. Olyan alaposan, hogy képes voltam úgy tenni, mintha nem is lenne. Most hitvány, féregrágta, kérges. De a tiéd."

🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Baráth Viktória: Orosz rulett

"A Strip villódzó neonfényei úgy vonzzák a pénzéhes turistákat, mint molylepkét a láng."

*

Amikor az életed a tét 

Sophia, a fiatal és céltudatos lány úgy nőtt fel, hogy nem ismerte az édesanyját. Csupán egy magyarázkodó levél maradt neki emlékül, és egy nyom, miszerint a nő Las Vegasban él. Sophia így a bűn városába költözik, hogy felkutassa a családi gyökereit, ott azonban falakba ütközik. Unalmas munkát vállal, mellette viszont, amikor leszáll az éj, a lány élete megtelik izgalommal és kalanddal. 

Amikor segítségre van szüksége, alkut köt Viktor Makszimovval, az éjszakai klubok és kaszinók urával. Sophia távol akarja tartani magát a zűrös múltjától, ám ekkor még nem is sejti, hogy a férfi mekkora veszélyt jelent a számára. 

Mit tehetünk, ha az érzelmeink veszik át az uralmat felettünk? Engedhetünk a csábításnak, ha a gyönyör mellé gondok is társulnak? 

Baráth Viktória ismét a sötét oldalra kalauzolja olvasóit egy olyan történetben, amelyben sosem tudhatod, mit rejt a következő oldal.

Az írónő regényeitől mindig eldobom az agyam és ez most sem volt másképp. Amióta tudom, hogy jön ez a regény, azóta el akartam olvasni és hiába gyötör meg regényről regényre Viki, nem tudok nemet mondani neki, és mindig elcsábít. Ez az Orosz rulettel is éppen így történt.

Az Orosz rulett alatt az írónő két sorozata olvad össze, két világ találkozik és mutatja meg az igaz valóját. Mind az Igazság trilógiát, s mind A Főnök könyveket nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy kíváncsi vagyok e Sophia történetére, de mielőtt nagyon beleélem magam, szeretném előre leszögezni, hogy csak azok vegyék kézbe, akik készen állnak a hamisítatlan 'baráthvikis' stílusra és azt is képesek elfogadni, hogy egy regény nemcsak happy enddel érhet véget, hiszen aki már rutinos olvasója az írónőnek, az lélekben már a regény elejétől fogva fel van készülve arra, hogy szívek fognak összetörni és kérdések fognak megválaszolatlanul maradni. Áttérve a kötetre, az első jó néhány fejezet nem kevés meglepetést tartogat, olyan mintha nem is a szeretett írónőnk írta volna, de aztán ahogy haladunk előre úgy lesz egyre keményebb, egyre szerteágazóbb és egyre veszélyesebb a cselekmény. Maga a regény a kaszinók és a bűn városában játszódik, Las Vegasban, mégis elég keveset látunk magából a las vegasi életből, a kaszinók világából, hiszen csak felületesen érinti őket az írónő, amivel nincs is probléma, hiszen nem ezen van a hangsúly, mégis amit kaptam úgy érzem, pont elég volt ahhoz, hogy képben legyek és emiatt ne legyenek kérdések ezrei a fejemben. 

Majd más miatt lesznek, higgyétek el. Hiszen ahogy haladunk előre úgy tolulnak a kérdéseink is előtérbe, úgy leszünk egyre több mindenre kíváncsiak és bizony olvasás közben a sok izgalom közepette a körmünket is tövig rágjuk. Amíg a kötet eleje lightos, túlontúl finom, addig a kötet többi része hol rejtélyes, titkokkal tarkított, hol veszélyes és mindent elsöprő. 

Nagyon szeretem a maffia szálakat egy-egy regényben, s bizony ez a kötet is kapott egy ilyen szálat, de nem a megszokott fajtából. Igaz, hogy a már megkezdett szálat folytatja, vagyis inkább elvarrja azt, viszont Viktor személyében egy teljesen új megközelítésbe kerülnek az események. S ha már szóba került, akkor Sophia mellett Viktor, az akin nagyobb hangsúly van, aki a főhősnő mellett a hátán viszi a cselekményt, s akire érdemes odafigyelni. 

Érdekes, hogy az első pillanatban ellenszenves karakternek tűnt, aztán ahogy egyre inkább kibontakoztatta az írónő, Viktor jellemét, úgy kedveltem meg én is és drukkoltam, hogy ne szúrjon el semmit és egyszer végre legyen happy end a sztori vége. Sophia emellett az első pillanattól kezdve szimpatikus volt, nagyon örültem, hogy az ő szemszögéből van megírva a sztori és nem az a butus, fiatalka lány, hanem talpraesett, határozott, ugyanakkor neki is szüksége van egy erős férfi kézre, aki mellett biztonságban érezheti magát és aki iránt érzéseket tud táplálni. 

Ezek az érzések teljes mértékben átjönnek, nem kételkedem abban, hogy csak meg van játszva, hiszen első olvasásra is perzselő, valódi, tüzes és érzelmes. Emellett a regény felépítése is gazdagon át van itatva titkokkal, veszéllyel, ugyanakkor valamilyen szinten könnyedebb is, mint a már megszokott Baráth Viktória regények. Nem annyira élet-halált harc, mint pl. A Főnök, de van benne elegendő potenciál ahhoz, hogy szerethető és méltó átívelése legyen két sorozatnak. 

A maffiás szál nem igazán lépett meg, a gyors lefolyása viszont annál inkább. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy rohanunk, sokszor megálltam volna, csak élvezni a pillanatot, a nyugit, vagy tovább engedtem volna száguldani az ereimben az adrenalint, amit néhány fejezet váltott ki bennem. Ugyanakkor a kötet rövidsége ellenére is tudott egyfajta pluszt nyújtani, régi ismerősök köszöntek vissza az oldalakról, ami megmelengette a szívemet és jó volt újra 'találkozni' velük, ha csak néhány fejezetig, akkor is. Az Orosz rulett egy gyors lefolyású, gyorsan olvasható, gyorsan emészthető regény tele csavarokkal, titkokkal és valós érzelmekkel, igazi hullámvasút, amely arra kéri olvasóit ne higgyünk a szemünknek, hagyatkozzunk a megérzéseinkre és hagyjuk hadd száguldjon az a vasút. Nemcsak a szívet indítja harcba, hanem a józan eszet is, s ezeket pellengérre állítva, adja meg a kötet végső löketét. Ami magát a kötet lezárását illeti, mégis mi volt ez kérem szépen?? Nem tudom így elengedni a karaktereket, a történetet és a szerelmi szálat sem. Nem tudok üres kézzel kisétálni ebből a kaszinóból, mert nyerni jöttem és addig nem nyugszom, amíg ez meg nem történik. Nem tudom, hogy lesz e folytatása, ha igen mikor, vagy egy újabb egykötetes csodát írt nekünk az írónő, de az biztos, hogy kérdések millió keringenek a fejemben és úgy érzem mindre választ kell kapjak ahhoz, hogy el tudjam engedni Sophia, Viktor, a kaszinók és az orosz maffia világát.

" - Van az a pillanat, amikor a saját meggyőződéseinket félre kell tennünk, hogy megvédjünk valakit, akit még magunknál is jobban szeretünk."

" - Ez a ruha... Édesanyád egyik kedvence volt, neki is ugyanilyen jól állt. Tudom, már milliószor mondtam, de nagyon hasonlítasz rá. Ő is gyönyörű nő volt."

"Nem vagyok túl romantikus típus, és a mai napig nem is igazán éreztem, hogy szükségem van valakire. Most mégis csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne, ha nem magányosan ülnék a kádban. Ha egy másik ember vállára hajthatnám a fejem, miközben kiöntöm neki a szívemet. Még magamnak is nehéz bevallanom, hogy mennyire hiányzik. Mostantól máshogy fogom élni az életem. Nem utasítom el a lehetőségeimet, és a férfiakra sem úgy fogok tekinteni, mint az ősellenségeimre."

" - Én sem tudtam volna véget vetni neki - vallja be. - Hidd el, próbáltam távolságot tartani magam tőled, de képtelen voltam rá. Azért adtam neked a kaszinóban munkát, hogy minél közelebb lehessek hozzád. Reméltem, hogy ezzel elmúlik ez a fellángolás, de nem így lett, sőt. Amikor megtörtént az a lövöldözés... Akkor jöttem rá igazán, hogy az a legfontosabb számomra, hogy biztonságban tudjalak. Ahogyan most is."

" - A nehéz az elég enyhe kifejezés - fújtatok. - Az életem egyik pillanatról a másikra olyanná vált, mint egy régimódi maffiafilm. Én pedig csak kapkodom a fejem, hogy ki kicsoda, mintha lemaradtam volna az elejéről."

🛒 A kötet ide kattintva megrendelhető!

R. Kelényi Angelika: Halálos Hollywood (Caroline Wood 3.)

"Aznap reggel szürke felhők takarták a napot."

*

A ​híres brit színésznő titokzatos fenyegető üzeneteket kap egy idegentől, aki látszólag mindent tud róla; mikor, hol, kivel, mit csinál. Emily Montgomery már fényes nappal sincs biztonságban, ezért felfogadja Beverly Hills legvonzóbb magánnyomozóját… de hogy a fényűző partikról se maradjon le a zaklató miatt, szüksége van egy „barátnőre”, akinek egyéni a stílusa, rajong a celebekért és jártas a harcművészetekben. Caroline Woodra esik a választása, aki valójában azért utazik a sztárok városába, hogy világraszóló cikket írjon a lapba Hollywood hírességeinek viselt dolgairól. 

Caro első feladata nem éppen testhezálló, de hogy a veszélyesen sármos új főnökét lenyűgözze, a lány még arra is hajlandó, hogy karateedzésre járjon, kihallgassa a celebek féltve őrzött titkait, és tűsarkúban is képes legyen mosolyogni három órán át. 

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő új regényfolyamában a Caroline Wood-sorozatban a nagy sikerű Barcelona, Barcelona és folytatása, a Róma, Róma regényekből megismert lány krimibe illő, de a romantikát sem nélkülöző kalandjait olvashatjuk. 

Caro újságíróként ered a rejtélyek nyomába, de gyakran a bűntényeknél is nagyobb veszély leselkedik rá: a szerelem.

Egy újabb fergeteges Caroline Wood sztori, ezúttal egyenesen Hollywoodból, a sztárok és a pletykák otthonából. Iszonyatosan vártam, hogy újra belecsöppenjek Caro egy újabb történetébe. Ez a rész különösen tetszett, hiszen nagy álmom eljutni Los Angelesbe és legalább egy hónapot eltölteni itt, ezért ittam a kötet minden szavát és alig bírtam magammal olvasás közben.

Már maga a regény kezdése is annyira Caros, annyira illik a sorozatba, hogy arra nincsenek szavak. Próbáltam nem olyan gyorsan haladni vele, mert az az igazság, hogy képes lettem volna akár 1 nap alatt kiolvasni, de az a baj ezzel, hogy Angelika annyira jól ír, hogy szeretem elhúzni kicsit a regényeit, s így tovább velem lehetnek a karakterei és az aktuális könyvének a cselekménye. S ha már szóba hoztam a cselekményt, egyszerre volt furfangos, akcióban gazdag, bennfentes, rejtélyes ugyanakkor csillogó és tündöklő is. Nemcsak egy újabb rejtélyt kaptam, hanem egy sorsfordító részt, ami nemcsak a sorozatot emeli ki még jobban, hanem valami újat is mutat. Hollywood a sztárok otthona, ahol mindig történik valami, ahol a viszályok, az ellenségeskedés és az irigység mindennapos dolgok, ahol a gazdagok tündökölnek és külső szemlélő által mindenki által vágyott, idilli életet élnek. Igen, ám, de nem minden a pompa és a csillogás. Az írónő erről húzza le a leplet és megmutatja, mi rejlik a felszín alatt, mi az ami el van rejtve a mélybe, s alig várja, hogy napvilágot lásson. Mindezt a már megszokott kellemes, olvasmányos, olykor szórakoztató, de annál inkább humoros stílusában teszi meg. Mielőtt Caro megérkezne a kötet helyszínére, szétnevettem az agyamat, de komolyan. 

Ilyen humoros, ugyanakkor komoly kezdést is rég olvastam és azt kell, hogy mondjam minden egyes pillanatot megért. Imádtam, hogy még mindig kicsit szeleburdi a hősnőnk, hogy mindig történik vele valami érdekes és legfőképp azt szeretem benne, hogy képes két lábbal állni a földön, szeret mindenre rácsodálkozni és mindenbe beleütni az orrát. 

Ahhoz kétség sem fér, hogy úgy igazán azután indul be a cselekmény, hogy Londonból átteszi Hollywoodba a székhelyet az írónő és jó pár vidám, vagy olykor gyanakvó pillanatokat okoz ezzel olvasóinak. Szerettem a kötetben nagyon, hogy semmi sem volt előtte tabu, nem félt mások életében vájkálni, nem félt attól, hogy ha kell humorral oldja a feszültséget és az érzésektől sem riadt vissza. Szerettem, hogy a csillogás mögé tekinthettünk be, hogy lerántotta a leplet és végig hű maradt önmagához. 

A kötetben Caro mellett Emily Montgomery-n van a hangsúly, akinek nemcsak a titkait fürkészte ki az írónő, hanem fenekestül fel is forgatta az életét, megmutatva ezzel, nem minden fénylik, ami arany. Nem minden a külcsín és a látszólagos jó élet, ha a valóság egészen más. Nemcsak lerántja a leplet, hanem rejtélyekre és titkokra is fényt derít. 

Maga a kötet nemcsak azért érdekes, mert a sorozat egyik újabb eleme, hanem azért is, mert szórakoztató stílusban elbűvöli olvasóit és az utolsó oldalakig kétségben és homályban tartja őket, hiszen minden egyes fejleménnyel és váratlan fordulattal új megközelítésbe helyezi magát a cselekményt és a regény mondanivalóját is. 

Ami a szerelmi szálat illeti, már megtanultam, hogy ne akarjak tőle sokat, hiszen nem lesz tartós, de azért ott van az, hogy mi van ha mégis, mi van ha nemcsak elhúzza előttünk az írónő a mézesmadzagot, hanem meg is tartja és bővebben kibontakoztatja? Összességében úgy érzem, érdemes volt kézbe venni a Halálos Hollywoodot is, hiszen ezzel ez lett az egyik kedvencem a Caroline Wood-sorozat eddig megjelent kötetei közül és ha nem is az az elsődleges célja a regénynek, hogy tanítson, mégis sikerült neki. Ha nagyvonalakban akarnám jellemezni a kötetet, ezekkel a szavakkal jellemezném: humoros, laza, olvasmányos, könnyed kikapcsolódás egy nehéz nap után. Viszont ennél jóval több, mivel rávilágit arra, hogy ne higgyünk a szemünknek, érezzük a megérzéseinkben és sose dőljünk be a látszatnak, mindig lássunk a színfalak mögé és addig ne nyugodjunk meg, amíg ez meg nem történik és nem látjuk át a teljes képet. Ha szeretted az írónő eddigi regényeit, bátran ajánlom neked a Halálos Hollywoodot is, hiszen garantáltan nem fogsz unatkozni és alig várod majd a következő és az azutáni részt is. A sorozat kötetről kötetre egyre inkább fejlődik, egyre merészebb és egyre akciódúsabb lesz. Kíváncsian várom, mit tartogat számomra a sorozat következő eleme, a Rejtélyes Rio.

" Úgy éreztem, engem szívatnak ezzel az önéletrajzzal. Soha életemben nem volt vízipisztolyon kívül egyéb fegyver a kezemben... És ha véletlenül lőnöm kell?"

" - Egyelőre - húzta el a száját Wilson, és megállapítottam, hogy egészen szexi telt ajkai vannak. Majd azt is megállapítottam, hogy nyilván nem találnám ilyen vonzónak, ha az elmúlt három hónapban nem hevertem volna teljesen parlagon."

" - Dehogynem. Kalandot akart, Hollywood és a filmgyártás izgatja, ha férjezett lenne, akkor pelenkákat válogatna, és eszébe sem jutna, hogy körülnézzen a világban."

"És tudtam, szerencsésebb az életem, mint Emily Montgomerynek, mert elmondhatom magamról, hogy vannak, akik szeretnek, vannak, akiket szeretek, akikre számíthatok, akikben bízhatok, és nincsenek a múltamban sötét foltok, melyeket takargatnom kell, különben összeomlik a csillogó felhőkből épített légváram."

🛒  A kötet ide kattintva megrendelhető!

Borsa Brown: A végzet (Elit 1.)

 "Lehajtott fejjel meredek a bakancsom orrára."

*

Robert Cooper, az USA Delta Force alakulatának tagja. Egy napon különös bevetésre küldik: egy titokzatos védett személyt kell eljuttatnia Venezuelából Amerikába. 

Gloria G. C. olyan nő, akit az Amerikai Egyesült Államok vesz védelmébe, de hogy miért, azt rejtély övezi. 

Két teljesen különböző ember, akiknek szívében mégis ott lapul egy közös cél, és amelyre csak hosszas szenvedés után jönnek rá. Múlt, vágy, becsület, mélyen gyökerező érzések, amelyek nemcsak a szereplőket, hanem az olvasót is magukkal sodorják. 

Háborúk, békék, végzetek, kezdetek, harcok és ölelések. Kegyetlen világ, amelyben megbújik az ember gaztette és jósága. Meginoghat egy katona hite? 

Haza… Kurvák… Kokain… Rumba… 

Mi a végzeted, katona? 

Mert azt mondod, hogy tudod. De nem tudsz te szart sem! 

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a tőle megszokott módon, titkos világba enged betekintést, amely bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben. 18 év feletti olvasóknak ajánlott!

Borsa az az írónő, aki regényeiben egytől egyig kemény fába vágja a fejszéjét, s minden egyes alkalommal leveszi az olvasóit a lábukról. Ez most sincs másképp, hiszen hatalmas kutatómunkával és alázattal megírta nekünk A végzetet, ami nem is lehetne ennél valóságosabb és életszagúbb. Már amikor be lett harangozva, hogy jön ez a kötet, tudtam, hogy nekem bizony ezt is el kell olvassam. Nem is csalódtam, mivel újra megmutatta az írónő, hogy mire is képes és milyen remek írói vénával van megáldva.

Kívülállóként kezdtem neki a kötetnek, nincs katona ismerősöm, az ilyen típusú filmekért sem vagyok oda, de valami mégis a kötethez vonzott, és egy percig sem bánom, hiszen hiába volt kemény olvasmány, hiába szaggatta darabokra a lelkem, erre volt szükségem és nagyon hálás vagyok az írónőnek, hogy megírta Robert és Gloria történetét, hogy megmutatta az élet árnyoldalát, hogy bevezetett egy teljesen más világba és, végig hű maradt önmagához és minden egyes részlettel még többet és többet adott magából. Már az első sorok után tudtam, hogy bölcs döntést hoztam azzal, hogy a kezembe vettem a kötetet és igaz, hogy majd egy hétig voltunk egymáséi, még így is azt kell, hogy mondjam szart sem tudok, mert nem éltem át olyan eseményeket és sorsfordító pillanatokat, mint a kötet szereplői és nem pergett le előttem más élete, nem feleltem azért, hogy mások biztonságban és életben legyenek. Nem volt egy nemzet súlya a vállamon és nem döntöttem életről és halálról. Maga a regény emiatt is nagyon megterhelő, de aki elég erős ahhoz, hogy végigolvassa, az garantáltan másképp fogja látni a világot, mint a kötet előtt. 

A végzet nemcsak emberi sorsokról dönt, hanem magáról a létezésről és az életről is. Az írónő szívét-lelkét beletette, tényszerű megállapításokkal és válságon alapuló eseményekkel tarkítja a cselekményt. Hol szívbe markol, hol kitépi azt a helyéről, s hol arról gondoskodik, hogy az a szív még dobogjon, és ne adja fel a harcot. Rettenetesen megterhelt, mégsem bánom, hogy adtam egy esélyt neki, hiszen ezzel kiléptem a komfortzónámból és valami újat tapasztalhattam meg általa. Magát a történetet Robert szemszögéből ismerhetjük meg, az ő életét, döntéseit és érzéseit közvetíti az írónő. 

Ő általa ismerhetjük meg az alapszituációt, a katonai életét, a bevetéseket és a döntések mögött húzódó erkölcsi morált. Először azt gondoltam, hogy nem lesz elég csak Robert szemszöge, de aztán ahogy haladtam előre, úgy vált világossá, hogy néha sok is volt belőle, hiszen az írónő ha kellett rombolt, ha kellett életeket vett el és ha épp arra volt szükség lelkileg marcangolta mind a karaktereit, s mind minket. Nem hiába van a kötet hátulján feltűntetve a 18-as karika, szigorúan csak 18 év felettieknek ajánlom én is, de leginkább 25 felett, mert ez nem az a habos-babos katonai történet, amire nők ezrei vágynak, ez maga a valóság, a kegyetlenségével és őszinteségével karöltve. 

A végzet nemcsak Robertet éri utol, hanem minket itt. Valamit megváltoztat bennünk, ami miatt másképp nézünk a világra és ami miatt hálásak vagyunk, azért ahova születtünk és amilyen életet élhetünk. A történetet nemcsak a karakterek cipelik a hátukon, hanem a valódisága, kegyetlensége és ereje is, hiszen ennek a kötetnek nemcsak mondanivalója van, hanem célja is. Egy bitang erős regény, ahol a sérült lelkek tartják egyben a cselekményt, akik oldalról oldalra egyre jobban megnyílnak, s egyre többet mutatnak meg magukból. 

Tetszett, hogy nem próbált meg tökéletes lenni, hogy nem szépített, hogy végig erős és ádáz maradt, és hűen önmagához egy percre sem ingott meg és egyre jobban kitárta magát nekünk. Bevallom, Gloria az elején nagyon nem volt szimpatikus, aztán a végére egészen megkedveltem és ehhez az kellett, hogy az írónő kiszabadítsa a burkából, amibe bezárta és megmutassa az igazi valóját. Hiszen Gloria nemcsak egy lecsúszott, drogos, hanem egy erős lélek, akinek ugyanúgy lételeme a szeretet és a szerelem megtalálása, aki lehet, hogy provokatív, ugyanakkor egy amazon, aki ismeri a célját és bármit megtenne, hogy el is érje azt.

Az írónő 578 oldalon keresztül marcangolta azért a lelkünket, hogy a végére azt mondhassuk, megérte. Maga a cselekmény hol veszélyes, hol vágyakozó, hol elnyomott érzésekben gazdag, de az biztos, hogy minden egyes fejezetek egyre többet és többet ad. Emellett nemcsak a jelen darabkái mozdítják előre a cselekményt, hanem a múlté is, amik miatt még összetettebb, még valóságosabb képet kaphatunk mind a katonai életről, s mind arról milyen lehet egy Delta Force-os élete. Egyedül a kötet lezárásával nem vagyok teljes egészében kibékülve, mivel nekem túl gyors volt, túl gyorsan lett lezárva és nem érzem úgy, hogy ez valóban egy lezárás, annál inkább egy idilli álomkép, amibe Robert ringatja magát, de még ezzel együtt is úgy érzem, hogy ez az eddigi legkomolyabb Borsa Brown regény, emögött volt a legtöbb munka, s ez a kötet koronázza meg igazán az írónő eddigi munkásságát, és ez az a kötet, ami után beszélgetünk igazi kutatómunkáról, érzésekről és magáról az életről. Hiszen hiába talál meg a végzet, ha nem tudunk mi szart sem.

"Azt hiszem, az az igazság, hogy sosem jutunk túl semmin, egyszerűen csak képesek vagyunk az új küldetésre fókuszálni, és egy hátsó polcra behajítani a tragédiákat."

"Eddig is szánalmasnak tartottam magam, de most, hogy Paul tekintetével összetalálkozom, már szemernyi kétségem sincs afelől, hogy én vagyok ennek az őserdőnek a legbárgyúbb, legtöketlenebb majma."

" - Paul! Van egy rohadt nagy különbség a terroristák és Gloria között. Az előbbiek az ellenségeink, Gloriát viszont a védelmünkre bízták."

" - De mindegy is, katona, mert te még így szutykosan is jól nézel ki! Mocskosul jó pasi vagy!"

"Gloria Chavez. Te vagy a végzetem, a boldogságom, a mindenem... A rumbám, a kokainom, a hazám..."

🛒  A kötet ide kattintva megrendelhető!

Interjú Borbás Edina írónővel

Sziasztok! A Zárva c. regény bloggerhetén keresztül készítettem nektek egy interjút Borbás Edina írónővel, a nem olyan rég megjelenő kötetével kapcsolatban. Nekem már volt szerencsém előolvasni és azt kell, hogy mondjam, mint ahogy a fenti kép is mutatja, nagyon tetszett és garantáltan nem fogtok csalódni, ha kezetekbe veszitek és adtok egy esélyt a regénynek. Akik még nem hallottak volna róla, azoknak beteszem a könyv borítóját és fülszövegét. Tartsatok velem, és ismerjük meg együtt jobban azt a világot, amit az Borbás Edina megálmodott.

A kötet borítója és fülszövege:

Két zárkózott lélek egy érintésmentes világban 

A 2000-es évek elején végigsöprő világjárványok új időszámítást hoztak az emberiség életébe. 2034-re természetessé válik az érintésmentes lét és a kéthetes karanténprotokoll, ami bármikor, bárhol bekövetkezhet. 

A 24 éves Michelle állásinterjúra siet San Francisco legmodernebb toronyházának legfelső szintjére, ám a lift a harminckettedik emeleten megáll, és Orix, a ház mesterséges intelligenciája bejelenti a karanténállapotot. 

Az ismeretlen utastárs, Bruce, azonnal tudja, mi vár rájuk, hisz ő alkotta meg a rendszert: két hétre a toronyház „fogságába” estek… A hallgatag, távolságtartó sztárprogramozó férfit és a fájdalmas titkát mélyen őrző lányt Orix összezárja a harminckettedik emeleten, és az idegenekből hirtelen lakótársak válnak… 

Gyűlölet, szenvedély és egy gyötrelmes titok kerül felszínre a lelket próbáló két hét során Borbás Edina új regényében.

Mesélnél egy kicsit a regény születéséről? Mikor született meg a témája, s mennyiben befolyásolta a világ jelenlegi helyzete?

A könyv alap gondolata még jóval a covid előtt megszületett. Egy novella formájában ott lapult a fiókomba, de ezt persze teljesen át kellett formálnom. Nagyon erősen hat rám a körülöttünk lévő világ. Én nem teszem ki napi posztban, vagy nem foglalok állást ilyen és olyan fórumokon, mit gondolok, és mit érzek ezzel kapcsolatban, de nincs mit tenni, itt és most élünk. Igen érzékeny vagyok rá. Imádok a múltban kutakodni, az igazán én vagyok, ám nem tartottam most időszerűnek és aktuálisnak egy újabb századfordulós regény megírását. Egyszerűen nem tudtam mást írni csak ezt. De nem volt zökkenőmentes. Először egy villám miatt törlődött a regény. Tavasszal a nagy viharok idején bedugva hagytam a gépem. (Nem kellett volna…) Csak azok a fejezetek maradtak meg, amiket egy barátnőmnek átküldtem előolvasásra. Másodjára nyáron a 20. házassági évfordulómon törlődött egy egész fejezet. Mintha ennek a könyvnek saját akarata lenne. J Csak úgy és akkor akart megszületni, ahogy azt ő akarta. Szóval, nagy harcaim vannak ezzel a könyvvel. Nem csak a zsánerváltással kellett megküzdenem, hanem a betűkkel is, hogy végre maradjanak a helyükön.

Amikor elkezdted építeni a cselekményt, tudtad hogyan szeretnéd lezárni?

Igen tudtam hogyan szeretném lezárni a könyvet, de nem minden fordulat volt meg előre a fejemben. Sokszor alakítja magát a történet és ez nem csak erre a könyvre vonatkozik, hanem minden író minden könyvére. Többek között ez az izgalmas az írásban. Mi magunk is izgulunk, miközben formálódnak bennünk az események.

Mit gondolsz milyen irányba fog változni a világ a vírus után? Olyan lesz, mint amilyennek megálmodtad a Zárva c. regényed alatt, vagy reménykedsz esetleg más végkimenetelben?

Ez egy nehéz kérdés. Fogalmazzunk úgy: nagyon remélem, hogy a világ nem úgy alakul, ahogy a könyvemben előre van vetítve. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy nem csak jövőbeni problémákkal foglalkozok ebben a történetben, hanem nagyon is aktuális dolgokat feszegetek benne. Elidegenedés, propaganda hatása egy társadalomra, kapcsolatok és felelősségvállalás felszínessége, félelmek, amik gátolnak minket, testképzavar. Ez mind érintve van ebben a könyvben és ez bizony nem a jövő! Ez a jelen…

Tervezel folytatást írni, vagy úgy gondolod, így teljes egész a történet?

Teljesnek érzem ezt a könyvet, de a folytatástól sem zárkózom el. Ez a fogadtatástól függ… Mivel ez, egy teljesen új zsáner számomra, ezért nagyon kíváncsi vagyok, érdemes-e ebben gondolkoznom tovább. Vannak gondolataim a folytatással kapcsolatban, de ezt valóban a jövő zenéje.

A regényedben kulcsfontosságú szerepet kap az érintés nélküli élet és a mesterséges intelligencia. Miért pont erre helyezted a hangsúlyt? 

Nagyon izgalmasnak találom az érintés misztériumát. Élveztem lépésről lépésre felépíteni a közeledést és a gátak lebontását. A tiltott dolgok mindig magasabb szintre emelik a várakozás és a beteljesedés örömét. Hiszek abban, ez nem csak számomra izgalmas, hanem az olvasók számára is érdekes téma. A mesterséges intelligencia gondolata pedig mostanában egyre többet foglalkoztat. Szerintem a megvalósulása kapujában állunk és ez rengeteg kérdést felvet számomra. Képesek lesznek érezni, maguktól fejlődni? Ha igen, mi szab gátat nekik? Ez sem elhanyagolható téma véleményem szerint. Gondolkodni kell rajta és megoldásokat keresni…

Kikről mintáztad a karaktereidet? Illetve mennyire tudsz azonosulni velük?

Szeretem Bruce és Michelle karakterét is. Mindkettővel tudok azonosulni, bár Michelle lelke egészen közel áll hozzám. Nem konkrét személyekről mintáztam őket, ezért aztán senki sem ismerhet magára a környezetemben. Michelle harcos lelke ellenére gyenge testtel van megáldva, míg Bruce erős akarata fizikailag is megmutatkozik. A férfierő vonzó tulajdonság számomra, mint ahogy a felfejtésre váró, nehezen megmutatkozó mély lélek is. Ez vonz a legjobban Bruceban. Fontosnak tartom, hogy én magam is szerelmes tudjak lenni a bennem megszülető szereplőkbe, mert ha ez nem így lenne, azt az olvasó is érezné.

Ki áll közelebb hozzád, Michelle vagy Bruce?

Én nagyon nő vagyok…J Michellen keresztül közelítek Bruce felé. 

A Zárva c. regényed nemcsak kikapcsol, hanem el is gondolkodtatja az embert. Milyen fogadtatásra számítasz az olvasóidtól?

Nagyon izgulok a fogadtatás miatt. Ez most egy olyan téma, amivel kapcsolatban mindenkinek van véleménye, benyomása, érzése. Én mindent megtettem annak érdekében, hogy az olvasó a könyv befogadása közben szórakozzon, érezzen, szeressen, izguljon. Igyekeztem elkerülni azt a szürke borút, ami manapság rátelepszik a világra. Remélem, sokan adnak esélyt ennek a történetnek.

Köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút és gratulálok az új regényed megjelenéséhez! Ha sikerült felkeltenünk a figyelmeteket a regényt ide  🛒  kattintva tudjátok megvásárolni 25%-os kedvezménnyel!

Emy Dust: Sötét játszmák (Sötét 1.)

"Az ajtó kicsapódott, amit erős léptek követtek. Tudtam mi következik."

*

A nevem… New Yorkban nem ismeretlen. 

Nincs olyan, aki ne ismerné Skorpiót. Feküdtem éhesen, mocskosan, félholtra verve. Az utcán nőttem fel, ahol nincs könyörület. 

Túl korán mocskoltam be a kezem, és vesztettem el mindent. Élet és halál? Ma már én uralom mindkettőt. 

Megszereztem mindent, hogy hatalmam legyen. Van egy küldetésem, amit az életem árán is teljesítek. 

De beleköptek a levesembe, és a páncélom megrepedt. Azonban nem tudnak mindent. 

De ez, nem csak az én történetem… 

Nincs annál rosszabb, ha valaki szembeszáll Skorpióval, főleg, ha az egy fiatal lány, aki a saját igazságát keresi egy olyan felfelé szárnyaló banda jelképével, akik Skorpió legnagyobb ellenségei.

Hűha, nehéz megszólalni ezután a regény után. Teljesen a bűvkörébe vont és még most is a hatása alatt vagyok. Nem egy rózsaszín regény tele kislányos ábrándokkal, hanem egy véresen komoly, lebilincselően veszélyes regény a törvény másik oldaláról, ahol a bűn és a halál mindennapos. Igazi, ízig-vérig maffia regény tele áldozatokkal és döntésekkel. De mielőtt nagyon belemerülnék a részletekbe, szeretném megköszönni az írónőnek az előolvasás lehetőségét. Már most tudom, hogy ezt a regényt is imádni fogják az Emy Dust fanok.

Maga a történet két szálon fut, két karakter életét mutatja be és dolgozza fel. Míg az első fejezetekben megismerhetjük a kezdeteket, azt, ami elindítja Alessiát és West az élet útján, addig minden második fejezet egy-egy visszatekintés Wes korábbi életébe, fokozatosan építve fel a személyiségét és azt az életet, amit maga mögött hagyott. Az írónő szemlélteti a miértékét és a hogyanokat, s megmutatja, mi történik akkor, ha kisiklik egy élet, s milyen következményekkel is járnak egy-egy botló lépések, s tettek. Az első néhány fejezetnél már éreztem, hogy nem lesz gyaloggalopp a regény, de arra nem számítottam még a legvadabb álmaimban sem, hogy a családon belüli erőszak, a gyerekrablás és nyilvános kivégzés is helyet fognak kapni benne. Azt tudtam és éreztem is, hogy véres és áldozatoktól terhes út vár rám, de arra nem számítottam, hogy mindezt milyen eszközökkel és módszerekkel fogja szemléltetni az írónő. Egyszerre sokkol és borzaszt el, ugyanakkor kilóra megvesz magának és annyira a befolyása alá kerülsz, hogy nehezen tudod csak kiengedni a kezeid közül, s egy-egy fejezet után csak nézel ki a fejedből és nagyokat pislogsz, hogy wow, itt meg mi a fészkes fene történt. 

Eddig szinte minden regényét olvastam Emynek és azt kell, hogy mondjam a Sötét játszmák alatt valami egészen újat, valami egészen egyedit és megismételhetetlent alkotott. Igen, néhol kegyetlen, igen néhol elborzaszt, ugyanakkor olyan jól van megírva, hogy észre sem veszed a brutalitást és a kegyetlen valóságot. Ha egyszer a kezedbe veszed, biztos hogy csak nagy nehézségek árán tudod majd letenni. 

A kötet maga annyira nem hosszú, de kevesebb mint 300 oldalba van sűrítve a mondanivalója, s emiatt olyan olvasmányos, gyorsan pörgő és gyors lefolyású. A cselekmény hol Alessia, s hol a Skorpió gondolatait, érzéseit és sugallatait mutatja be. Szókimondó, gazdag szókinccsel és egy cseppnyi erotikával, hiszen erotika és érzelmek nélkül nincs Emy Dust regény. A kötet ezenkívül hozza a már megszokott stílust és írói eszközöket. 

Karakterei szókimondóak, nem ismernek félelmet és minden egyes lépésük előre megfontolt. Bevallom kicsit féltem, hogy összecsapott lesz a rövidsége miatt, de nem, mert amit kell azt bővebben is kifejt, hanyagolva a felesleges információkat és csak a lényegre fókuszál. 

Emiatt is éreztem azt, ha leteszem valami olyan fog történni, ami mindent megváltoztat, és igazam is lett, hiszen minden egyes oldalon találunk valami újdonságot, valami sorsfordítót, valami olyat, ami egy teljesen új mederbe sodorja az eseményeket. Emellett természetesen meglepő fordulatok, csattanók és megdöbbentő jelenetek, események és momentumok is tarkítják a Sötét játszmák lapjait. 

Készülj fel kedves olvasó, hogy nem lesz egyszerű éjszakád, mivel ez tipikusan az a regény, ami miatt fennmaradsz hajnalig, majd azon kattogsz, mi lesz még, hova tovább, mert bizony függővéges és a vége rendesen felbolygatja a cselekményt és mindent a feje tetejére állít.

Összességében úgy érzem megint megmutatta az írónő, hogy bizony neki írnia kell. Imádtam, ahogy oldalról oldalra újra meglepett, ahogy a maffia véres eszközeit keverte az indítékkal és a bandák között folyó háborúval, a drogokkal, a prostikkal és az utcai harcokkal, ahol tényleg csak a szerencsén múlik életben maradsz e. Egy percig nem vontam kétségbe a leírt szavakat, élveztem ahogy percről percre egyre jobban fogyatkozott kezeim között a kötet és ahogy minden egyes Alessia fejezet után visszatekint a múltba és megmutatja, hogy is lett Wes az, aki, s kik voltak azok, akik már a legeleje óta az élete részei voltak. Nagyon sokáig tapogatózunk a sötétben, ez igaz, de amikor végre megvilágosodunk, na az minden pillanatot megért. A legjobban talán a kötet utolsó néhány fejezetét emelném ki, mivel itt vannak a legnagyobb csattanók és itt esik le a legjobban az olvasók álla. Egyszerűen hihetetlen, ahogy az apró kis részletek a helyére pattannak és azt érezzük, hogy igen, most már mindent tudunk, majd eljön az utolsó néhány sor, és rá kell döbbennünk, hogy még közel sem vagyunk a megoldáshoz. Az pedig, hogy függővéggel lett "lezárva" a cselekmény, az valami zseniális. Kedves írónő, remélem nem kell sokat várni a folytatásra, mert ez az első kötet baromi erőset ütött és szükségem van a folytatásra. Akik ugyanúgy odavannak, mint én az írónő erotikus, érzelmesebb megnyilvánulásaiért, azok sem fognak csalódni, hiszen van a kötetben bőven tűz, pikantéria és perzselő vágyak.

" - Nos - lépett újra az ágy mellé. - Erről majd később beszélünk, ha rendbe jöttél. Addig itt maradhatsz. Biztonságosabb, mint az utcán. - Gondosan eltette a fegyverét, összegombolta a zakóját és lelépett."

" - Hm, akkor most meg kellene ölnöd, ahogy azt ők teszik az embereimmel?"

" - Ő az új barátod, barbi? - néz rám Skorpió. A hangja nyugodt, kicsit sem zavarja, hogy bármikor golyót kaphat a fejébe, míg én feszülten állok."

" - Minden vágyam, hogy a farkam után egy golyót is eresszek beléd, de előbb a bogárral végzek, ha nem bánod! - röhög felém a srác."

" - Ne akarj átverni! Verd ki a fejedből a bosszút. Kevés vagy hozzájuk!"

🛒  A kötet ide kattintva előrendelhető!