2024. szeptember 29., vasárnap

Lauren Roberts: Powerless - Hatalom nélkül (Hatalom nélkül 1.)


"Sűrű, meleg folyadék csorog le a karomon."

*

A hatalmas TikTok-siker után végre magyarul is olvasható a nemzetközi bestseller! 
Vadász és préda. 
A sors egymásnak rendelte őket. 
Ilyában évtizedek óta csak az Eliteket tűrik meg. Amióta a király kihirdette, hogy minden Átlagost száműzni kell a birodalomból, bűnnek számít, ha valakinek nincs természetfeletti képessége. Paedyn Átlagos, gyerekkora óta az életét kockáztatja azzal, hogy a város nyomornegyedében bujkál, és Látnoknak adja ki magát. Egy nap tudtán kívül megmenti Kait, Ilya egyik hercegét, majd arra kényszerítik, hogy részt vegyen egy könyörtelen viadalon, aminek az egyedüli célja, hogy az Elitek fitogtathassák az erejüket. A lányra nemcsak a nála jóval tapasztaltabb ellenfelei jelentenek veszélyt, hanem a herceg iránt egyre erősödő érzései is…



" - Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem tudom levenni rólad a szemem. Hogy nem tudlak kiverni a fejemből."

Kivégeztem a könyvet, vagy inkább az végzett ki engem? A Powerlessnél fennáll ez az opció is, hiszen brutálisan jó. Előre is elnézést kérek azoktól, akik tanúi lesznek annak, akivé válni fogok a második rész magyar megjelenéséig. Próbálok nem fangirl értékelést írni, de az a helyzet, hogy baromi nehéz. Azt érzem, hogy az írónő a lelkem egy darabját elvette tőlem, és Kai elé dobta. Persze nem bánom, mert az egész az övé lehet, csak ne menjen messzire, és had legyek a szemtanúja a közte és Paedyn között kialakuló lassan izzó parázsnak. Annyira slow burn, hogy az már fájt.

Teljes sokkban vagyok, pedig aludtam egyet erre az értékelésre, ez abból is látszik, hogy nem ennyiből áll: Kai Azer, Kai Azer, Kai Azer... A Powerless egy olyan regény, amit fel kell dolgozni, ami leterít a lábadról, és aminek a végére szóhoz sem jutsz. Villámcsapásként robbant be az életembe, és befészkelte magát a gondolataim közé. Nagyon akartam szeretni, nagyon akartam, hogy jó legyen, de az a helyzet, hogy minden számításomat felülmúlta, és az egyik all time favorite könyvem lett. Hogy lehet ilyen mesterművet írni ilyen fiatalon? Hogy lehet egy ennyire izgalmas, igazi enemies to lovers történetet összerakni, amiben elég kevés olyan fejezet volt, ahol ne perzselt volna az oldalak, és amiben ne lett volna tömény szexuális izzás, és a jóféle bizsergető, pillangós érzés. Jó, én ezt imádtam és a személyiségem egyik darabja lett a Hatalom nélkül. Teljesen megértem, hogy miért lett felkapott ez a könyv, hogy miért vannak úgy oda az olvasók Kai Azerért, és miért örvend ekkora népszerűségnek. Ha szereted az Éhezők viadalát és a Vörös Királynőt, akkor egyenesen imádni fogod Lauren Roberts Powerless - Hatalom nélküljét. Perzselően szikrázó, az első oldalaktól kezdve beszippant, és nem ereszt. A lényed részévé válik, a gondolataidat maximálisan kitölti, és minden egyes szabad pillanatodban arra gondolsz, hogy mi fog ezután következni, hogy vajon lehet e egy ennyire ütős, lehengerlő és eszméletlen első részt fokozni.

Lauren Roberts üstökösként robbant be az életembe, belelökte Kait, és nem akarom, hogy bármikor is elhagyjon. Szó szerint a kötet függője lettem, és befejezve előtörtek belőlem az elvonási tünetek. Érzelmi kavalkádba kerültem olvasás közben, igazi interakciót váltott ki belőlem, csapkodtam a combom, ráharaptam az öklömre ,és vigyorogtam, mint egy tinilány. A Powerless kihozta belőlem a megszállott énemet, és nem lehetnék ennél hálásabb neki. Fantasztikus élményt nyújtott, teljesen megnyert magának, és beette magát a bőröm alá.

Nemcsak a világ, a cselekmény és a karakterek szippantottak be, hanem az a könnyed stílus is. A felépített világ könnyen követhető, tele van olyan részekkel, amik még csak most bontakoznak ki. A térkép tökéletes kiegészítője az olvasásnak, és azt érzem a világgal kapcsolatban, hogy minden kis apró részlet a helyén van, és ennél tökéletesebb nem is lehetne. Sziporkázóan eszméletlenül lehengerlő. Imádtam, a keményebb és a feszültséggel telibb részeket is.

A karakterekért képes lennék tűzbe menni. Nemcsak Kai, Paedyn, hanem bizony Kitt is kedvencem lett. Kai azért, mert egy két lábon járó kísértés, akinek nem lehet ellenállni, aki egy igazi seggfej, aki saját elmondása szerint egy szörnyeteg, mégis annyira szerethető. Könyörtelen gyilkológép, a király személyes Végrehajtója, aki kiírtja azokat, akik nem felelnek meg a világ alapjainak, azokat, akik Átlagosak, és nincs képességük.

Paedyn egy nagyon badass, nagyon kemény hősnő. Kemény múlt áll mögötte, még keményebb jelennel, ahol a halál minden egyes percben ott leselkedik rá. Igazi enemies to lovers kapcsolat van közte és Kai között, hiszen míg Pae egy Átlagos, addig Kai az, aki eltakarítja a föld színéről őket, akik veszélyt jelentenek a királyra, a királyságra és az Elitre.

Aztán ott van harmadiknak Kitt, aki miatt kialakul egy amolyan szerelmi háromszög, viszont több mint 500 oldalon keresztül egy normális csók sem csattan el, és ez a slow burn tempó engem teljesen kikészített. Míg Kitt a leendő király, az aranyifjú, akit nem érhet baj, aki nem tehet meggondolatlant, addig Kai a fekete bárány, a szörny, aki nap, mint nap embereket öl, és akinek a gyermekkora nem is állhatna szöges ellentétben Kittével. Kai az erő, míg Kitt a leendő hatalom megtestesítője.

Ami a legjobban megfogott a Powerlessben az a dinamika, a csipkelődések és perzselő helyzetek Kai és Paedyn között. Egyszerűen tökély volt. Imádtam, hogy nem adták olyan könnyen magukat, valós ellenségekből indultak, azt, hogy Kai esett először szerelembe, és a váltott nézőpont tette fel számomra az i-re a pontot. Imádtam olvasni Kai gondolatait, minden egyes megszólalása arra késztetett, hogy essek össze, hagyjam, hogy elgyengüljön a lábam és Kai elkapjon. Gyenge lettem miatta!!

Kai egyszerűen annyira megfogott, hogy ő lett az új mindenem. Imádtam vele kapcsolatban mindent. A kemény külsőt, a lassan megmutatkozó gyengéd oldalát, a gondolatait, azt ahogy Paedynnel bánt, ahogy a történet előrehaladtával egyre többet mutatott meg magából, ahogy egy gyilkológépből, egy kötelesség szülte férfiból érett azzá a férfivá, akire Paenek szüksége van. Az őszinte pillanatai és megszólalásai olyan folyamatokat indított el bennem, amikre nem voltam felkészülve.

A cselekmény végig izgalmas, mégis az utolsó 150 oldal az, ami nagyot üt, főleg a végefelé azok a bizonyos utolsó fejezetek. Már előtte is voltak utalások, meg intő jelek, és valahol számítottam is rá, hogy nagyot fog ütni, és kihúzza a lábam alól a talajt, de arra nem számítottam, hogy az írónő aljas lesz és meglépi azt, amit nem néztem ki belőle. Leesett az állam és még mindig kapargatom. Hogy? Mi? Én ezt nem!! Körülbelül ilyen gondolatok cikkáztak végig bennem, és a kezemhez nőtt a kötet. Nem lehetett semmi pénzért kirobbantani onnan, és mondjon bárki bármit az utóbbi évek egyik legjobb romantasy története a Hatalom nélkül. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután, de az biztos, hogy én részese leszek a kalandnak, és részese leszek Kai életének, mert az biztos, hogy tőlem olyan könnyen nem szabadul. Egy igazi kísértés, aki miatt nem tudtam másra gondolni csak a regényre, és aki miatt addig nem lélegezhettem fel, amíg az utolsó mondatot is el nem olvastam. A Powerless kivégzett engem, de nem bánom, mert fenomenálisan jó. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire is zseniális a kötet, közben fájdalmas, szenvedéssel teli, és veszteséggel átitatott, de közben nagyon is élvezhető, incselkedő és lehengerlő. Lauren Roberts egy zseni, és alig várom, hogy folytathassam a trilógiát.
" - Pae, amikor rád nézek… nem tudok ellenállni. Fuldoklom. Alig kapok levegőt."
" - Azt sem tudom, hogy éltem-e egyáltalán, amíg meg nem láttalak téged."

"Gödröcskék. 
Az átkozott gödröcskék."

"Alig bírom visszafogni magam, annyira a karomban akarom tartani. Olyan gyönyörű, hogy szinte el sem hiszem, levegőt is alig kapok. A személyisége észvesztő. Az egész lénye vidám és pimasz, klasszisokkal jobb, mint én. Felfoghatatlanul jó, arra sem vagyok méltó, hogy ránézzek, nemhogy a karomban tartsam."

" - Te minek szeretnél szólítani? 
- Az enyémnek."

" - Még egyszer kérdezem. Ki tette ezt veled?"

"Az egyik percben még flörtölünk, a következőben verekszünk - és a kettő egyszerre is előfordulhat."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Chloe Liese: Mindig csak te (A Bergman fivérek 2.)

"Ren Bergman átkozottul boldog. Túlságosan is." * Ren ​Bergman a találkozásuk első pillanatától tudja, hogy Francine Zeferino ol...