Kerri Maniscalco: Kingdom of the Cursed - Átkozottak királysága (Gonoszak királysága 2.)

"Egyszer volt, hol nem volt, egy átkozott hajnalon egy király vonult végig a kastélyán."

*

Egy ​nővér. Két bűnös herceg. Folytonos megtévesztés némi bosszúval fűszerezve… Üdvözlünk a pokolban! 

Miután eladta a lelkét, hogy a Gonoszok királynéja legyen, Emilia a Harag hercegével a Hét körbe utazik, ahol kitárul előtte a bűn csábító világának kapuja. 

Megfogadja, hogy bármit megtesz, hogy megbosszulja szeretett testvére, Vittoria halálát… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy jegyességre kell lépnie a Kevélység hercegével, a démonok királyával. 

A Gonoszok udvarának legelső szabálya? Ne bízz meg senkiben! A csalárd hercegek, fényűző paloták, titokzatos meghívók és ellentmondásos nyomok között Emilia magányosabb, mint valaha. Megbízhat egyáltalán Haragban, aki szövetségese volt a halandók világában? Vagy a herceg veszélyes titkokat rejteget a valódi természetéről? 

Útja során Emilia minden elképzelhető próbatétellel szembekerül. Vajon megleli a mágikus tárgyakat, amelyek feloldják a múltja talányait, és megadják a válaszokat, melyekre vágyik…? Vesd bele magad a szenvedélybe!

"A foga közé vette az alsó ajkamat, és gyengéden megharapta. Akkor eszembe jutott: ő aztán nem angyal. Én pedig hirtelen túlságosan is készségesen álltam az elkárhozáshoz."

Az első részt, a Gonoszak királyságát egyenesen imádtam tavaly, amikor olvastam. Szerencsére az Átkozottak királyságában sem csalódtam, hiszen még pörgősebb, még izgalmasabb és még kalandosabb, mint az első rész. Emilia és Harag története nem ér véget a Gonoszak királyságában, és az Átkozottak királysága könnyű szerrel a kedvencemmé vált.

Kerri Maniscalco egyszerűen nem tud rosszat írni, és ez a rész is hozza a már megszokott színvonalat. A kötet teljes egészében a pokolban játszódik. Mindenki gondolt már rá, hogy milyen is lehet, Harag pedig meg is mutatja Emiliának, s hiába másabb mint a sorozat első része, hozzám még is közelebb áll. Ha azt hitted, hogy a Gonoszak királyságát nem lehet felülmúlni, akkor tévedtél, mert az Átkozottak királysága minden, amit egy folytatástól elvár az ember. Informatív, szexi, bemutatja a pokol házait, már nemcsak Haragot ismerhetjük meg, hanem többé-kevésbé a testvéreit is. Nincs ennek a világnak egy olyan szeglete, amibe nem engedett volna betekintést, illetve már az elejétől kezdve szépen csepegteti az információkat, és azokat az apró tényeket és elszólásokat, amik a későbbiekben hangsúlyt fognak kapni. A boszorkányságot keveri a hét főbűnnel, és végig hűen hozza a karakterek jellemét. Ha kell, akkor az érzelmek és a vágyak uralkodnak, ha pedig arra van szükség, akkor az ész diadalmaskodik. Emilia és Harag táncot járnak, de csak a legerősebb győzedelmeskedhet. Tele van titkokkal, amik a jó helyen bukkannak fel, és jókor kezdik el bontogatni a szárnyukat. Minden egyes titok egyre közelebb és közelebb visz a mindent elsöprő fináléhoz, és minden titok más és mást helyez előtérbe. Hol a Harag házában járunk, hol a többi házban, de az biztos, hogy egy olyan része nincs ennek a kötetnek, ami unalmas, vagy éppen vontatott lenne. Csak úgy pörögtek a lapok a kezeim között, és nem akartam, hogy vége legyen.

Imádtam, ahogy az írónő lefestette a tájat, a gótikus hangulatot, amit sejtelmességgel és vágyak hadával kevert. Szerettem az Átkozottak királyságában azt, hogy egyik pillanatban Emilia és Harag ellenségek voltak, majd a következőben már a vágyak uralkodtak, és elszabadultak az indulatok. Hol szexi, hol perzselő, hol pedig fagyos volt a levegő, de nem bánom, mert az írónő végig hű maradt a karaktereihez.

Azt érzem, hogy sokkal több mindenre fény derült, mint a Gonoszak királyságában, és az csak az előétel volt, míg az Átkozottak királysága a főétel, amit egy ínycsiklandozó desszert fog követni. Most a főzés és az olasz konyha annyira nem kap hangsúlyt, viszont így sem maradunk ki a buliból, hiszen Emilia minden alkalmat kihasznált, hogy süthessen, én pedig a számban éreztem az ízeket.

Emilia és Harag párosa isteni, annyira jó közöttük a dinamika, annyira forr a levegő, ha egy szobában vannak, hogy nehéz nem azért drukkolni, hogy a gonosz nyerje el a lány szívét, és mutassa meg neki, hogy trükkök és átkok nélkül is lehet valós érzéseket táplálni, nem kell ahhoz semmilyen megidézés. Harag egy férfiállat, aki végig egy igazi kísértés, és le a kalappal Emilia előtt, hogy ennyire erős volt végig, de tényleg ott kell abbahagyni a második részt, amikor végre történne valami igazán pikáns??

Mind a két karakter megér egy-egy misét, na meg jó sok ajtócsapkodást is, viszont ami igazán felteszi az i-re a pontot az Emilia "nyomozása", az hogy addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, hogy ki is ölte meg a testvérét. Na de itt mindenki kapaszkodjon meg, mert semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Titokzatos koponyák, az igazság és rejtélyes megjelenések kísérik végig Emilia útját, minden egyes pillanatért hálás vagyok az írónőnek, mert egy kib*szott zseni, de komolyan!!

Nemcsak a hangulat tökéletes, hanem a karakterfejlődés, és bizony a rejtély része is. Kerri Maniscalco újra és újra ámulatba ejt, és ez nem volt másképp az Átkozottak királysága alatt sem. Tele van megtévesztéssel ez a regény, végig az orrodnál fogva vezet, közbe meg minden információt és eszközt megad ahhoz, hogy magad jöjj rá a titok nyitjára. A szenvedélyről és a feszült pillanatokról nem is beszélve.

A Gonoszak királyságához képest még jobban szerettem Emiliát és Haragot, a köztük lévő szexuális feszültséget, a vágyak megtestesülését, és azokat az epic jeleneteket, amikben részem lehetett. Emilia nagyon sokat változik az Átkozottak királyságában. Úgy érzem, hogy lassan belenő abba a karakterbe, akinek lennie kell. Már sehol sincs a kislányos báj, megerősödik és magabiztosabb lesz önmagában, és a képességeiben is. Egy olyan világban kell helytállnia, ami ismeretlen számára, mégis viszi előre a tenni akarás, a testvére iránti szeretet és a vágy, hogy elpusztítsa azt, aki elvette tőle Vittoriát. Démonok keresztezik az útját, akik tökéletesen beleillenek abba a hét főbűnbe, amit az írónő kiosztott rájuk. Nem egy démon teszi próbára őt, és nem egy akarja manipulálni, vagy éppen megölni, Emilia mégis a sarkára áll, és a saját szabályai szerint alakítja a pokolban töltött idejét. Nem engedi, hogy az érzelmei befolyásolják, hiszen feladata van, és ebben Harag sem tehet keresztbe neki. Haragban az az érdekes, hogy amíg Emilia előttünk változik át egy erős női karakterré, addig Harag a háttérben formálódik, és érik azzá a férfivá, akire Emiliának szüksége van. Ketten együtt pedig valami egészen isteni, vágyakozással teli, bujasággal megáldott párost alkotnak, akiket a titkok sem taszíthatnak el a másik mellől, és akik végig táncot járnak az érzelmek és a titkok kereszttűzében. Összességében én imádtam ezt a részt, szerintem sokkal szórakoztatóbb, mint az első, illetve Harag is egy olyan oldalát mutatja meg, ami hiába sötét, mégis csábító, és nem lehet neki ellenállni. Ha érdekel hogyan is folytatódik Emilia története, és jobban megismernéd a hét főbűn házának urát, akkor ne hagyd ki Kerri Maniscalco Átkozottak királyságát sem, ami egy zseniális, pörgős, izgalmas és lehengerlő folytatás, amit garantáltan nem fogsz megbánni!

" - Minden gonosztevő hősnek képzeli magát. És ez fordítva is igaz. A valóság pedig az, hogy mindannyiunkban van egy kis gonosztevő és hős is."

"Esküdni mernék, hogy van valami a tiltott dolgokban, ami még édesebbé teszi az ízüket."

" - És nincs veszedelmesebb dolog a szerelemnél, nem igaz? Az emberek harcolnak érte. Meghalnak érte. Háborús cselekedeteket, árulást és mindenféle bűnt követnek el a nevében."

" - Ha csak egy ujjal is hozzáérsz a kifejezett engedélye nélkül, kibelez téged."

"Gyönyörű. Elegáns. Halálos."

" - Lenyűgöző… És hatalmas! 

- Ezt gyakran hallom."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)