Emy Dust: Összetört jövő (Összetört jövő 1-2.)

 "Fura, hogy az ember a saját életét tartja mindig a legtragikusabbnak, ha valami dráma adódik."

*

Lili ​kislányként átélte a legnagyobb tragédiát: elvesztette a szüleit. Később legjobb barátjával, Robival Budapestre költöznek, hogy megalapozzák a jövőjüket. 

Nem minden alakul az elképzeléseik szerint. A nagyváros nemcsak jobb megélhetést, de szerelmet is hoz a lány életébe egy titokzatos idegen személyében. 

Lili úgy érzi, megvan mindene amire vágyott, de az élet közbeszól, és pillanatok alatt hullik darabokra az élete. Létezik barátság férfi és nő között? Hány tragédiát vagyunk képesek elviselni? És ha a sors visszaadja, amit elvett, de nem úgy, mint amilyen volt? Beletörődik a boldogtalanságba, vagy kockáztat? 

Sam Davis magabiztos, sikeres üzletember, aki megtalálta a szerelmet egy fiatal lány személyében. Az élete tökéletesnek mondható, amíg egy váratlan balesetnek köszönhetően elveszíti az emlékeit, és visszazuhan a múltba, ahol régi szerelme csúnyán átverte őt. Amanda Cole ezt ki is használja, mindent megtesz, hogy Sam csak rá emlékezzen. 

Sikerül visszatalálnia önmagához és az igaz szerelméhez, aki végig ott van mellette, csak ő nem tud róla? Örökre hazugságban marad azzal, aki önző módon magának akarja őt? A múltból előkerülő titkok, nagy küzdelem elé állítják.

Emy Dust Összetört jövő c. köteteit egyszer már olvastam, viszont, ami jó azt sosem lehet elégszer kézbe venni. Igaz, második olvasásra sem volt egy könnyű kötet, vagy lehet inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy rendesen betett nekem ez a kötet, fájt, szívszorítóak voltak a sorok, nem egyszer kellett letennem, másba kezdenem, hogy ne fájjon annyira, mégis számomra így teljes az élmény. Igen, mélyen érintett mind a kötet, s mind a mondanivalója. Sokáig tartott elolvasni? Igen. Megbántam, hogy újra és újra folytattam, miután padlóra küldött? Határozottan nem, sőt úgy érzem, most ebben az időszakban erre volt szükségem. Köszönöm az írónőnek az élményt, az érzelmeket és azt, hogy mindig hű és hiteles marad önmagához. Lili és Sam kötetét második olvasásra is épp ugyanúgy szerettem, mint elsőre.

Az Összetört jövő egy nagyon érzelmes, ármányokkal és árulásokkal teli izgalmas, könnyfakasztó regény, ami a szívek mélyéig hatol és elfoglalja a megfelelő helyet a szívünk egyik sarkában. Maga a kötet a már ismert A kezdet és Megtalállak kötetek új kiadása. Már ezeket a regényeket is szerettem, de jó volt újra belecsöppenni ebben a világba még akkor is, ha helyenként fájdalmas, szívszorító volt a történet, de emellett az érzékiséget sem vetette meg, ami csak hozzáad a regény színvonalához.  Az első néhány fejezet után már lehet sejteni, hogy nagyon különleges regénnyel lesz dolgunk, ami többek között kicsiny hazánkban is játszódik és hazai nevekkel, elemekkel színesíti a cselekmény egészét. Nem egy helyen találkozhatunk szórakoztató vagy éppen megbotránkoztató csavarral. Természetesen valamilyen szinten szomorú és tragikus is, nem véletlenül olvastam olyan sokáig, hiszen lelkileg megterhelő, de úgy érzem, hogy olykor az ilyen regényeknek is meg kell adni az esélyt, hiszen nemcsak a szívünket célozzák meg, hanem a lelkünket is. Viszont muszáj kicsit kárörvendenem, mert Amanda karaktere nagyon irritáló volt és nagy nehézségek árán sikerült csak megtűrnöm a jelenlétét, ugyanakkor az írónő zseniálisan oldotta meg a karakterét, mivel nagyon hihető volt és el is tudom hinni, hogy bizony vannak annyira elvetemült nőszemélyek, mint a már említett kedves Amanda. S bizony nemcsak a filmek képkockáin kapnak helyet a hozzá hasonló karakterek, hanem a könyvek lapjain is. Ármányban és cselszövésben sem szűkölködik a kötet, s minden egyes oldallal egyre többet és többet ad.

Minél többet olvasok az írónőtől, annál inkább azt érzem, hogy sokszínű, nem apad a fantáziája, s még akkor is, ha a megszokottnál kevesebb könyve jelenik meg évente, tarol és nem egy könyvével mutatja meg az igazi tehetségét és azt, hogy igen, vannak akik arra születtek, hogy írjanak és vannak olyanok, akiknek bizony nem való. Emy Dust kétségkívül az első csoportba tartozik és az Összetört jövő alatt is ezt mutatja meg az olvasóinak, és én személy szerint majd kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy Lili és Sam új külsővel, a megszokott stílusban és minősgében újra a könyves piacra lépnek.

A kötet minden egyes sora értéket közvetít és valós érzelmeket ad ezáltal vele. Ennél többet szerintem egy írónő sem is akarhat, hiszen ha már egy embert megérintett, akkor minden fáradtságot és idegeskedést megér, hiszen érzelmeket váltott ki az emberekből és arra ösztönözte őket, hogy gondolkodjanak, vagy épp arra, hogy cselekedjenek, hiszen csak egy életünk van, egyszer élünk és sosem tudhatjuk mi lesz holnap vagy holnapután.

Mindezek mellett nagy hangsúly van az elfeledett eseményeken, embereken, élethelyzeteken és azon, hogy a megfelelő időben és pillanatban derüljön ki az igazság. Nemcsak a küzdelemről szól, hanem az újrakezdésről is, s ez mindkét félnél jelen van. Mind Sam, s mind Lili olyan eseményeket élnek át, amik simán megtörhetnék az embert, de nem ők küzdenek, még akkor is, ha néha belekerülnek a depresszióba és kilátástalannak látják a helyzetet. 

Hiszem, hogy a szerelem megéri ezt az áldozatot, s ez is a kötet egyik legnagyobb tanulsága, miszerint mindegy, hogy milyen nehézséget görget eléd az élet, fel kell állnia és a tudásodhoz mérten ott folytatni, ahol abbamaradt, s a legtöbbet kihozni a lehetőségeidből, s igen, az igaz szerelem az egyik ilyen dolog, amiért érdemes harcolni és foggal-körömmel küzdeni érte, még akkor is, ha kilátástalannak tűnik a helyzet.

A történet egészét tekintve komplex, logikus, jól felépített és megfelelő szókinccsel rendelkezik. Sajnos elég sokszor látom azt, hogy egy író/írónő nem tudja, hogyan is fejezze ki önmagát, de nem Emy Dust, aki a megfelelő eszközöket használja a megfelelő helyeken, s ezzel értéket teremt. 

A kellő helyeken kerülnek elő a csavarok és a fájdalmas pillanatokat az érzéki kifejezések és megfogalmazások csak még keserűbbé és még lehetetlenné teszik, de az írónő megmutatja, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is lehet happy enddel végződő történetet szőni. Elég hozzá a kreativitás és a szórakoztatni akarás, és már meg is van a megoldás. Több helyen igaz, hogy összetört a regény és nehéz folyt folytatni, de minden egyes pillanatot megért, hiszen az Összetört jövő az egyik legkedvesebb regényem az írónő tollából.

Amellett, hogy jó alaposan megszorongatja a szívünket, s amikor már azt hinnénk, hogy minden rendben lesz, na akkor tuti, hogy jön egy csavar, ami teljesen más mederbe tereli a regényt, mint ahogy azt mi akarnának, de pont ez a szép benne, hogy olyan kiszámíthatatlan és csak nagyon ritkán történnek úgy a dolgok, mint ahogy azt mi elvárnánk és szeretnénk. Részben Magyarországon, s részben New Yorkban játszódik. Ez a kettősség tökéletesen kiegészíti egymást, s a hiteles leírásoknak köszönhetően szinte már olyan volt, mintha én is New York utcáin sétálgattam volna Lilivel és Sammel. S ehhez igazodva váltott szemszögű, így mindkét fél oldalát tökéletesen bemutatja, a kételyeket, a homályokat és az aggodalmakat is. Akik jobban kedvelik az erotikát és a romantikát, azok sem maradnak parlagon, mivel bőven kapunk erotikus és vágyakozással teli pillanatokat, de hála Amanda jelenlétének megismerhetjük azt is, milyen ha az írónő negatív karaktert formáz és egyre többet és többet mutat meg magából. Ha szeretnétek egy igazán, meglepően belsőséges, mélységeiben rejlő, komoly, de egyben romantikus történetet olvasni, akkor az Összetört jövő a ti könyvetek.

 " - Nyugi, csak szórakozunk! Szeretlek! - suttogta mosolyogva a fülembe. Érdekes módon, egyáltalán nem zavart a kis játékuk."

"Az ajtóhoz érve hatalmas levegőt vettem, úgy nyomtam meg a csengőt. Arra gondoltam, hogy ő nyit ajtót, a nyakába ugrok és ölelni, csókolni fogom. Hosszú órának tűnt az a fél perc, amíg kinyílt az ajtó."

"Ki ez a lány, aki ekkora hatással van rám?"

"Ez a mai nap sokkal jobban összetört, mint eddig bármelyik, amióta Sam visszajött. Nehéz volt minden nap úgy bemenni az étterembe, hogy tudtam találkozni fogok vele."

" - Sam... én... - csuklott el a hangom és szorosan öleltem a nyakát. Mellkasunk összeért, éreztem szívének erős lüktetését. Finoman rázkódni kezdett a teste, hallottam ahogy sír, megszakadt érte a szívem. Szomorú voltam, hogy nem tudtam enyhíteni a fájdalmát. Vele együtt sírtam én is."

🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Serena Valentino: Ki a legszebb? (Gonosztevők)

 

"A kastély kertjében virágba borultak az almafák; szirmaik egész halvány rózsaszínben pompáztak, a fákra aggatott ezüstös díszek csillogva tükrözték vissza a nap sugarait."

*

A ​fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. 

Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve.

Nagyon szeretem a retelling történeteket, a gonosz karakterek mindig is közel álltak a szívemhez, emiatt is voltam annyira kíváncsi a Gonosz Mostoha történetére, ahol az írónő azt meséli el, hogy is lett a Királynő az, akit mindenki ismer, az aki szörnyű tettekre képes és az, akinek köszönhetjük a Hófehérke és a hét törpe meséjét.

Mindig is érdekelt a Gonosz Mostoha története, s amióta láttam a Once Upon A Time sorozatot azóta különösen érdekel, mi is változtatta azzá a Királynőt, ami lett belőle. Serena Valentino erre világít rá a kötetében, ami nem egy habos-babos történet, sokkal inkább szívszorongató és nem egy helyen világít rá az emberi kegyetlenkedésre és annak hatásaira. Mint minden főgonosz, úgy a Királynő sem gonosznak született, igaz már nagyon korán szembesülni kellett az élet csúf oldalával, de a lelke még a kezdetek-kezdetén tiszta, nincs benne semmiféle rosszakarat, se negatív jellem, viszont, ahogy haladunk a történetben az írónő úgy mutatja meg azokat a sorsdöntő fordulatokat és veszteségeket, amik a kötet végére a már jól ismert gonosz banyává teszik az eleinte jóságos és szerethető Királynőt. Nagyon tetszett a történetben, hogy nem akarta túlszárnyalni magát, hogy nem hazudtolta meg a már ismert karaktert, és az elejétől kezdve a végéig szépen építette a cselekményt, a mondanivalóját és a történet szálát. Eleinte nagyon furcsa volt olvasni, hiszen egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, hanem annál sokkal többet. Kaptam egy lányt, aki már korán megismeri mi az a veszteség, milyen az, ha túl kell élni a mindennapokat, s milyen az, ha valakit verbálisan bántalmaznak. Minden egyes kimondott szó ugyanolyan értékkel bír, mint a tettlegesség, sőt talán még mélyebb sebet is tud hagyni, s az írónő is erre hívja fel a figyelmet. 

Adott nekünk egy virágot, amit szépen lassan megfosztott a szirmaitól és hagyta had legyen az enyészeté és had érezze azt, hogy már nem olyan amilyen volt. Tetszett, ahogy a gyökerekig leásott és egy teljes, hihető hátteret biztosított a Királynőnek, hogy rámutatott a hiúságra, arra hogy mennyire is formálható és irányítható az ember, s hogy mennyire fontos az, hogy higgyünk magunkban, s még ha fáj is és nehéz is, de higgyük el, hogy igenis számítunk, még ha mi ezt nem is így látjuk. 

A Gonosz Mostoha története hol szívbemarkolóan fájdalmas, s hol pedig sötét, már-már baljóslatú. A sötétség és a nyomasztó hangulat végig uralkodik a köteten, s alig várja, hogy a kellő helyeken lecsaphasson és melankólikus hangulatával is erre erősít rá. Ezenfelül megmutatja a kötet milyen nagy szerepe is van a családnak, a támogató háttérnek és az erős alapoknak. Eleinte a Királynő sem gyenge, de ahogy múlik az idő, ahogy egyre több és több fájdalom éri, úgy a lelke is egyre jobban befeketedik és már csak idő kérdése mikor robban ki és mikor válik azzá a banyává, akit mindenki ismer már a Hófehérkéből. 

Addig viszont rögös út vezet, döntésekkel és lemondásokkal. Megannyi sorsdöntő fordulattal, s a sötétség minden egyes fejezetben ott lapul az árnyak között, várja a megfelelő pillanatot. Míg a kötet első fele inkább a Királynő igazi énjét mutatja meg, a gondoskodó szerethető nőt, a mostohát és uralkodót, addig a másik fele már a romlás és gonoszság irányába halad. Ez a kettősség adja meg a kötet igazi hangulatát, ez a kettősség mutatja meg, hogy alapjaiban semmi sem rossz és senki sem született annak. 

Ami magukat a karaktereket illeti, örültem hogy nemcsak Hófehérke és a Királynő kapott hangsúlyt, hanem a mellékkarakterek is, gondolok itt a Királyra, Veronára vagy épp a különös nővérekre, akik már az első találkozás után sem sejtetnek semmi jót. Nagyon nem sikerült megkedvelnem őket és bizonyos szempontból fájt is, hogy bekerültek a történetbe. Onnantól kezdve még több sötétség és rontás kerül a sorok közé. Előtte sem volt vidám a történet, de utána kezd el csak igazán baljóslatú és komor lenni. Nemcsak a kötet hangulata esik fejezetről fejezetre, de az olvasóé is. 

Minden remény szertefoszlik, s nem marad más, mint az elkerülhetetlen vég. Tetszett, ugyanakkor fájt is olvasni. Fájt, mert szörnyű ami a Királynővel történt, szörnyű mi lett belőle és szörnyű, hogy mindez kellő odafigyeléssel és szeretettel elkerülhető lett volna. A kötet legnagyobb tanulsága is az, hogy a tettek és az élet eseményei formálják az embert, legyen akármilyen lágyszívű és jóságos teremtés, ha olyan emberekkel kerül össze, akik elviszik a bűn oldalára és olyan események történnek vele, akkor nincs visszaút, megromlik a lelke és másképp fogja látni a világot, mint ahogy a Királynő is tette. A szépség nem minden, egy ideál üldözése is csak megkeseríti a mindennapokat. Mindenki úgy szép, ahogy van. Nem kell a legszebbnek lenni, elég ha valaki számára a legszebbek vagyunk. Összességében nagyon örülök, hogy olvashattam a regényt, hogy közelebbről is megismerhettem a Királynőt és remélem a többi gonoszról szóló kötet is meg fog jelenni, hiszen már maga a kötet is baromi egyedi a fekete élfestésével és azzal a gondolattal, hogy adjuk meg a negatív karaktereknek is a kellő hátteret. Maga a regény nagyon rövid, olvasmányos és hamar beszippantja az olvasóját. Igazi csemege a "villain lovers" kedvelői körében.

" - Az a kötelességem, hogy elmondjam neked a híreket a királyságból; mindent, amit csak tudni szeretnél. Messzire ellátok, bármit megmutatok, amit csak kívánsz."

" - Mielőtt találkoztunk volna, jó uram, mindig rettegve léptem be az apám műhelyébe. A rengeteg tükörképem újra csak arra emlékeztetett, hogy milyen visszatetsző vagyok - erre sosem kellett emlékeztetni. Gyerekkorom egy napja sem telhetett el anélkül, hogy apám el ne mondta volna, mennyire csúnya, ronda vagyok, és én is így láttam magam."

"Miért is kell mindennek megváltoznia? - gondolta. Miért is nem állíthatta meg az időt az esküvőjük napján, hogy aztán boldogan éljenek, míg meg nem halnak Hófehérkével és a Királlyal? Miért nem tudta megteremteni a békét itt a földön, hogy a férjének soha többé ne kelljen őt elhagynia?"

"Varázstükör Szolgalelke

  Túlvilágról megigézve

  Széllel szállj át sötét űrön

  Szólj hát! Arcod mutasd végre!"

" - Varázstükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb e vidéken?"

" - Már azt sem tudom, kicsoda Felséged - mondta keserűen a Királynőnek. - Jégszívű, gonosz nőszeméllyé vált, és senki nem maradt abból a jóságos hölgyből, akit egykor barátomként szerettem."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Marissa Meyer: Scarlet (Holdbéli krónikák 2.)

"Scarlet épp lefelé ereszkedett a Rieux Vendéglő mögötti sikátorban, amikor az anyósülésen csipogott a zsebmonitora, és megszólalt a szokásos gépi hang:"

*

Még a jövőben is óvakodj a farkastól… 

Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál a cellájából, de még ha sikerrel is jár, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye. 

Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. 

A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő utcai harcossal, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. 

De a helyzet tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel. Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…

Rögtön, ahogy befejeztem a Cindert bele is vágtam a Scarlet olvasásába és azt kell hogy mondjam ez volt a legjobb döntés, amit csak hozhattam. Függője lettem a sorozatnak és ez a második csak még jobban bebizonyította a megszállottságomat a sorozat iránt. Amúgy miért nem kezdtem én el ezeket a könyveket hamarabb olvasni? Hogy nem voltam képes esélyt adni nekik? Annyira zseniálisak, annyira egyediek, hogy képtelenség nem a rabjukká válni. Itt vagyok én, befejeztem a második részt és kell a harmadik, teljesen levett a lábamról és ez a második rész még az elsőnél is jobban tetszett. Ehhez nagyban az is hozzájárult, hogy a Scarlet egy Piroska és a farkas retelling. Én meg imádom azt a mesét, a mamám mindig ezt olvasta fel nekem elalvás előtt, ezért különösen közel áll a szívemhez.

Maga a kötet eleje úgy, mint a Cinder lassan indult be, nem is élveztem annyira, de fejezetről fejezetre egyre többet ad és aztán nincs megállás. Teljesen a bűvkörébe von és nincs menekvés. Imádtam, ahogy a cselekmény Cinder és Scarlet között ugrált, ahogy a szálak és az információk szépen lassan összeértek, ahogy minden elejtett mondatnak, vagy épp utalásnak megvan a miértje és az ok-okozati összefüggése. Nemcsak bitang jól van megírva a kötet, de érződik is az írónő sajátos eszköztára, a személyisége és a mindent elsöprő tehetsége. A sorozat elején nem gondoltam volna, hogy így fogok vélekedni, de most már minden rajongás értelmet nyert és igen, én is rajongó lettem. Új kedvenc sorozatot avattam és igen, a sci-fis elemek ellenére is lebilincselt és lenyűgözött. Nemcsak a kötet cselekménye akciódús, rejtélyes, hanem az apró utalások is. Sose tudhatja az ember, mi lesz a következő oldalon, vagy épp a következő fejezetben, hiszen sorról-sorra változik a cselekmény és a legváratlanabb pillanatban kapjuk az újabb és újabb csavarokat. Nem egyszer esett le az állam olvasás közben és nem egyszer éreztem azt, hogy nem bírom abbahagyni. 

Aki egyszer elkezdi, az biztos, hogy sokáig fognak a karakterek a fejében járni és a cselekményt sem fogja egykönnyen kiverni a fejéből. Maga a kötet ott folytatódik, ahol a Cinder véget ért, és emiatt csak áldani tudom az írónőt, emellett szépen lassan nemcsak Cinder, de Scarlet is feltűnik a színen és még, ha elsőre nem is világos mi a célja vele az írónőnek, a későbbiekben mindenre fény derül. Cinder a Scarlet alatt is jön és mindent letarol, Scarlet pedig felperzseli maga körül a légkört és megmutatja milyen badass karakter is, még akkor is, ha ezt elsőre nem néznénk ki belőle. 

Mind ő, s mind Cinder hatalmas fejlődésen esnek át, nemcsak a jellemük fejlődik, de a látásmódjuk és a mások iránti megítélésük is. Már itt a második rész alatt érezni lehet azt, hogy bizony még nagyon sok minden áll előttünk, hogy a kalandok még csak most kezdődnek úgy igazán, de az biztos, hogy a továbbiakban is legalább ennyi kalandban, adrenalindús jelenetekben és meghökkentő döntésekben lesz részünk. 

Emellett a kötet több helyszínen játszódik egyszerre, több nézőpontból közelíti meg az eseményeket és tágabb körben mutatja az írónő által megteremtett világot is. Amikor pedig összeérnek a szálak, egyszerűen ZSENIÁLIS! Eseménydús, kalandos és lélegzetelállítóan mesteri mű a Holdbéli krónikák második része. Cinder és Scarlett mellett Thorne kapitány és Farkas is szerepet kap. 

Mint ahogy azt már előre sejteni lehet, ez a kötet is megállja a helyét a sorozatban, sőt ki is emelkedik onnan. Felettébb izgalmas második rész, csavarokkal, kegyetlenkedéssel, borzadalmakkal, fájdalmakkal, de egy küldetéssel a középpontban, ami mindent felülír, s ami alapjaiban határozza meg a kötet cselekményét. A cselekmény szerteágazósága mellett a karakterek sokszínűsége viszi előre a történetet. Cindert már ismerjük, de a Scarlet alatt egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg, ami tele van kételyekkel és kétségbeeséssel, de ahol kell ott összeszedi magát és megmutatja milyen erős is valójában. 

Aztán ott van Scarlet, akire az egész Piroskás retelling épül, akinek eltűnik a nagymamája, s aki összeakad Farkassal, aki hatalmas meglepetés volt a kötet végére és csak kapkodtam a fejem. Iszonyatosan imádtam Scarlet és Farkas párosát és az utolsó előtti fejezetben a párbeszédük rendesen fangörcsöt okozott nálam, nem viccelek, tényleg. Most is itt vigyorgok, mint egy idióta, de annyira cuki volt. A vér, a harcok és a menekülés közepette egy kis cukiság is jutott a kötetbe, ami miatt új kedvenc könyves pasit is avattam. 

De térjünk vissza Scarletre. Már a kötet elején is szimpatikus volt, de ahogy haladunk előre úgy válik egyre inkább badass hősnővé, s úgy mutatja meg, hogy nem véletlen volt bizalmam felé már a legelején, minden hozzá fűzött reményt beteljesített és imádtam olvasni azokat a fejezeteket, ahol az ő gondolatai és kételyei kaptak helyet. Aztán ott van Farkas, aki már az elején rejtelmes ködbe burkolózik, de akarva-akaratlanul is megbízunk benne, bizalmat szavazunk neki. 

Thorne kapitány néhol idegesített, ez tény, de még őt sem írnám le teljesen, hiszen ki tudja, lehet, hogy a későbbiekben meglepetéseket fog okozni. Mellettük természetesen Kai hercegről sem kerül le a felelősség köpenye, de azt nagyon sajnálom, hogy most sem kapott valami túl sok szerepet. Szerintem jóval több van benne, mint amit eddig az írónő engedett látni belőle. Összességében most is csak azt tudom mondani, hogy zseniális ez a sorozat, megéri elkezdeni és időt szánni rá. Ígérem nem fogjátok megbánni. Eddig is tudtam, hogy Marissa Meyer valamit nagyon jól csinál, mert imádtam tőle a Heartlesst, na de a Holdbéli krónikák még azon is túl tesz. Legyél sci-fi rajongó, vagy épp utaló, az biztos, hogy ez a sorozat minden ellenszenved megdönt és megmutatja, hogy egy sci-fi regényt is lehet élvezni, lehet ugyanúgy drukkolni a karaktereknek és lehet ugyanúgy nevetni, vagy épp sírni rajta. Számomra a kötet sokkal sötétebb hangulatot árasztott, mint a Cinder, de ezzel csak még inkább ráerősített a rajongásomra. Szerettem, imádtam és nem tudok betelni vele. Kétség kívül 2021 egyik legnagyobb kedvence és még csak február van.

"Tudta jól, hogy ő már ebben a percben lázasan írná a megfelelő üzeneteket, és mindent megtenne annak érdekében, hogy megtalálja és letartóztassa a lányt, mert ez szolgálja leginkább a Nemzetközösség érdekét."

" - Tudod, nekem elég jó orrom van a szerelemhez, és egyet mondhatok, a fickó nem utál téged. És egy kiborgot meghívni a bálba? Elég tökös a gyerek! Elvből utálom az uralkodócsaládokat meg a kormánytagokat, de nem semmi húzás volt, azt meg kell hagyni."

" - Azt eddig is tudtam, hogy a holdlakók nem százasak... már megbocsáss! De ezek? Ezek tébolyult állatok voltak. Gyakorlatilag leharapta a karomat! Ráadásul ez a kedvenc kabátom!"

" - Tudom, hogy nem akarsz tőlem semmit. Nem is hibáztatlak érte. - Felhúzta a vállát, és ismét ránézett. Szemében a megbánás fénye csillant. - De nekem te vagy az egyetlen, Scarlet. Mindig is te leszel."

" - Tudom. Még egy hete sem ismerjük egymást, és ez alatt az idő alatt is végig csak hazudtam, becsaptalak, elárultalak. Tudom. De ha adnál még egy esélyt.... Én tényleg csak meg akartalak védeni. Melletted akarok lenni. Amíg csak lehet."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Hidasi Judit: 99 gondolat a szerelemről

 "Annyi mindent lehetne mondani a szerelemről. Mindenekelőtt felmerül a kérdés: érdemes róla beszélni, lehet róla írni?"

*

99 gondolat, 99 írás rólunk és a szerelemről. Lehet, hogy a te utazásod csak most kezdődik? 

A szerelem annyi formában van jelen az életünkben, hogy ezer év is kevés lenne megismerni. Néha egyszerű, néha bonyolult, fájó és szépséges. 

A szerelem, ha megérint, tovatűnhet egy pillanat alatt, de az is lehet, hogy egy életre velünk marad. 

A kérdés az, mit kezdünk vele, ha a megérkezik. Mit teszünk, ha felismerjük? Vigyázunk rá? Ápoljuk vagy elpazaroljuk? 

Hiszünk-e még benne egyáltalán? Sok-sok kérdés, melyekre a választ csak a saját életedben találhatod meg. Ez a könyv egy utazás az érzelmek birodalmába. 

Nem azt próbálja megfejteni, mi történik, ha két ember egymásba szeret, de rávilágít, milyen fontos, hogy higgy benne, és hogy vigyázz rá akkor is, ha már rád talált. 

Hidasi Judit, a többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő Gondolatmappa és 99 gondolat a szeretetről című kötetei után ismét egy nagyszerű utazásra hív, ezúttal a szerelem világába.

Közeleg a Valentin-nap, s ilyenkor akarva-akaratlanul is, de egyre több szerelmes idézetbe, könyvbe, filmbe, hirdetésbe és történetbe fut bele az ember. Jómagam nem ünneplem a V napot, sőt nem is igazán vagyok oda érte, hiszen ha szeretünk valakit, akkor azt nemcsak az év egy napján, hanem az összes napon szeretjük és nem csak akkor kell, illetve lehet kedveskedni a másiknak, amikor eljön február 14-e, hanem bármikor, amikor épp rossz passzban van a párunk, vagy csak egyszerűen meg akarjuk lepni valamivel, és mosolyt szeretnénk csalni az arcára.

Sokan olvasunk romantikus regényeket, talán nem is amiatt, mert van benne szerelmi szál, de az biztos, hogy egy-egy regényt nagyon fel tud rázni. Meg tudja fűszerezni az oldalakat, legyen az akár egyszerű egymásra találás, barátokból vagy épp ellenségekből születendő szerelmek, de az biztos, hogy aki olvas az már többféle vállfáját is átélte, a való életről nem is beszélve. Első szerelmek, első szakítások, első igazi csalódások és a hamísíthatatlan egymásra találások, amikor elhitte az ember, hogy megtalálta az igazit, de aztán vagy kiderül, hogy tévedett, vagy valóban megtalálta azt, aki a másik fele.

Hidasi Judit munkássága teljesen lenyűgöz, annyira természetesen ír bizonyos témákról, annyira közvetlen a stílusa és annyira magával ragadja az embert, hogy nehezen tudjuk letenni a köteteit, s ez a 99 gondolat a szerelemről alatt is így volt. Nem mondom, hogy nem voltam szkeptikus a kötet olvasása előtt, mert az voltam, nem is kicsit. De aztán egyre többet és többet olvastam belőle és igen, van benne érték. Sokféle ember létezik, de valaki vagy hisz a szerelemben, vagy nem. Amíg nem tapasztalja úgy igazán meg az ember, addig nem hisz benne, szakítás után is teljesen a padlóra kerülünk és nem bízunk már a másikban, nem érezzük azt, hogy valaha is fel fogunk állni onnan, de ez a kötet segít, hogy egy kicsit más megközelítésben láthassuk az eseményeket.

Maga a kötet egy nagyon gyorsan olvasható, egy délután alatt lepörgethető velős gondolatokkal megáldott olvasmány. Tele van bölcsességekkel, tapasztalatokkal és nem utolsó sorban iránymutatással. Segít rájönni arra, hogy mindenkinek van valahol párja, senki sem született magányra és igen, van akinek többet kell várni, de mindenképp megéri a várakozást, mert az a bizonyos egyszer be fog toppanni az életünkbe, ha akarjuk, ha nem. A szerelem nem egy olyan dolog, amit kontrollálni lehet, hiszen a legtöbb esetben váratlanul, derült égből villámcsapásként érkezik és mindent letarol, nincs előle menekvés, ha eljön az ideje elragadja az embert és a mennyekbe repíti, igen ám, de nemcsak a rózsaszín ködöt mutatja meg a kötet, hanem a szerelem borúsabb oldalát is.

A kötet nemcsak irányt mutat, de be is gyógyítja a szíveken ejtett sebeket. Begyógyítja és megtanít arra, hogyan lépjünk túl a szívfájdalmakon és hogyan bízzunk újra, hiszen ha egyszer elvész a szerelem iránti bizalom, nagyon nehéz azt visszaszerezni. Tetszett a kötetben, hogy nem volt tolakodó, hogy akkor és ott kerültek elő bizonyos kérdések és gondolatok, amikor szükség volt rá és nem egyszer vetett fel bennem is olyan kérdéseket, amikre vagy tudtam már a választ, vagy épp magam is keresem rá.

Hidasi Judit a 99 gondolat a szerelemről kötetében rávilágít alapdolgokra, megmutatja, hogy mindenki érdemes a boldogságra és nem szabad feladni. Mindig van előre, mindig is lesz és mindig is volt. Igen, lehet hogy a szerelem egy csodálatos érzés, ugyanakkor fájdalmas és pusztító is lehet. Fáj, ha összetörik a szívünket, de boldogsággal, reménnyel tölt el, ha az összetört darabokat összeilleszti a megfelelő személy, vagy épp saját magunk, hiszen magunkat szeretni a legfontosabb. Nem feltétlen kell valaki, ahhoz hogy azt érezzük érünk valamit, hiszen ha mi nem tudjuk szeretni magunkat, hogyan is várnánk el, hogy más szeressen minket?

Tetszett a kötetben, hogy nemcsak, mint általános, kézzel meg nem fogható jelenségként tekint a szerelemre, hanem alátámasztja az érveit, ha kell tapasztalatokkal, vagy épp kérdéseket vet fel, de mindenképp önbizalmat is ad. Az elejétől kezdve építi a cselekményt, s a végére érik csak igazán be a gyümölcse. Mindezt 9 fejezeten keresztül teszi, s minden egyes fejezetben másra fókuszál, de a központi témához szorosan kötődve. Számomra olyan volt olvasni ezt a kötetet, mintha beültem volna egy előadásra, ahol az írónő futatott eszmecserét velünk, kedves hallgatókkal.

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Marissa Meyer: Cinder (Holdbéli krónikák 1.)

"

"Cinder bokájában a csavart rendesen szétmarta már a rozsda, a csillag alakú horony formátlanná deformálódott."

*

Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. 

E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. 

A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? 

Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? 

A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Évek óta várta a sorát a Cinder, de végre elkezdtem és még, ha az elején kételkedtem is benne, a végére teljesen levett a lábamról és elmondhatom azt, hogy egy új kedvenc sorozatot avattam és alig várom, hogy olvashassam a többi részt is, mert az  biztos, hogy ez egy olyan sorozat, ami méltó a népszerűségére és nagyon örülök annak, hogy végül magyarul is folytatódik és nem kap újabb kaszát.

Maga a kötet egy sci-fibe bújtatott, urban fantasy retelling. Tudom, tudom, ez így kicsit zavarosan hangzik, pedig nem az. Távolról sem. Amint elkezded olvasni minden címke értelmét veszti és nem marad más csak te és a történet. Nem az lesz a szemed előtt, hogy jajj, nem szeretem a sci-fit, mert én sem, de ennél a kötetnél ez nem mérvadó. Nagyon egyedi, olyan szinten újdonság, annyira must have, hogy arra nincsenek szavak. Az első fejezet után még szkeptikus voltam, aztán ez szépen elkezdett lekopni és függtem a kötet minden egyes szaván. Fejezetről fejezetre egyre többet és többet adott, egyre több információval látott el és úgy érzem, hogy még a kötet végére sem tudok mindent, hiszen annyira izgalmasan ért véget és annyira az elején vagyunk még. Bármi megtörténhet, bármikor és nem biztos, hogy mindenki az, akinek mondja magát. Számomra nem is volt meglepetés a kötet egyik legnagyobb durranása, hiszen már az elején sejteti magát, de alig vártam, hogy ez megerősítést is kapjon. De haladjunk szépen sorban. Sokáig állt a polcomon a regény, sokáig nézegettem, csodáltam a borítót, sokan biztattak, hogy kezdjem el, de ellenálltam, egészen addig, amíg már nem volt tovább és a kezembe vettem. Onnantól kezdve szinte le sem akartam tenni. 

Annyira hozzám tapadt, annyira levett a lábamról és annyira megfogott, hogy képtelen voltam bármi mást csinálni. Ha nem olvastam, akkor épp arra gondoltam, mi lehet a következő oldalon, mi lehet Cinderrel és Kai herceggel. A cselekmény ezerrel pörög, nincs megállás, még egy percre sem. A fájóbb részek is hamar eljönnek, a kés végig ott lebeg felettünk és arra vár, hogy végre lecsaphasson. Igaz, hogy urban fantasy, de vannak benne disztópikus elemek is, ami egy plusz pont, hiszen élek-halok a jó disztópiákért. Emellett kicsit tudományos is, itt főleg a kiborgokra és az androidokra gondolok. 

Az írónő ehhez méltóan egy kiborg lányt tesz meg főhősének, aki a mostohájával és annak két lányával él. Ismerős ugye? Itt jön be a képbe a Hamupipőke retelling és Cinder, ami egyébként angolul hamut jelent. Ez a mesefeldolgozás talán az eddigi legeredetibb, amit így a Hamupipőke világában olvastam. Nem annyira tűnik fel, hogy bizony retelling, viszont a történet előrehaladtával az apró kis információk értelmet nyernek és kirajzolódik előttünk a nagyobb kép, ami csak egy része az írónő által megalkotott világnak. 

A Cinder nagyon az eleje ennek a sorozatnak, de annyira zseniális és ötletgazdag, hogy ha nem lenne kicsit függővéges és máshogy zárta volna le az írónő, akkor akár standalone-ként is megállná a helyét. De szerencsére sorozat, így még sokáig lehet élvezni az adrenalindús fejezeteket és a meglepetéseket, amiket az írónő tartogat a számunkra, mert abban biztos vagyok, hogy innentől még izgalmasabb lesz minden. 

A cselekmény mellett a megalkotott világ, a történet szála és a karakterek teszik igazán letehetetlenné.  A kötet Új Pekingben játszódik, egy olyan világban, ahol szintén egy vírus tizedeli a populációt, de ellenszert még nem találtak a kórra és bárki bármikor elkaphatja. Egy olyan világban játszódik, ahol császárság van, ahol androidok, kiborgok és emberek alkotják a populáció nagy részét, de mellettük léteznek a holdbéliek és a kagylók is. 

Nekem főleg a holdbélis, kagylós része tetszik nagyon, a robotika távol áll tőlem, de ez itt is teljes mértékben elviselhető és csak még jobban megfűszerezi a kötetet.  Látszólag csak egy szerelő, de ennél jóval több rejlik benne. Ezzel szemben Kai herceg sokáig olyan semmilyen volt nekem, majd kezdtem egyre inkább megkedvelni, ahogy haladtam előre és a végére igazán megmutatja milyen is valójában. A kissé esetlen próbálkozásait nagyon szórakoztatónak találtam és remélem a továbbiakban is olyan döntéseket fog hozni, ami egy uralkodóhoz méltó. Amit sajnáltam vele kapcsolatban az az, hogy nem kap annyi szerepet, mint amennyit megérdemelne. Összességében úgy érzem, hogy Marissa Meyer által új dimenziók nyíltak meg előttem és minden várakozásomat felülmúlta ez a kötet. Igazi csemege a sci-fi rajongók körében és nem véletlenül ennyire népszerű ez a sorozat. Ha egy erős, ugyanakkor egyedi retellingre vágytok, ne keresgéljetek tovább, mert a Cinder pont ilyen. Tele van szerethető karakterekkel, elképesztő a világfelépítése, izgalmas, tele van információk tömkelegével és nagyon olvasmányos.

" - Biztos sokkal hálásabb leszek majd, ha találok egy pasit, aki arra gerjed, hogy tele vagyok tömve vezetékekkel - mondta, és közben szórakozottan rugdosta maga alatt az asztal fémvázát. - De van ennek valami köze az immunitásomhoz?"

"Kai volt az ország minden fiatal lányának álma. És olyan távol állt tőle, az ő világától, hogy már abban a pillanatban ki kellett volna vernie a fejéből, ahogy az az ajtó becsukódott közöttük. Azonnal le kell állnia az álmodozással. Soha többet nem gondolhat rá, legfeljebb csak úgy, mint egy ügyfelére - és a hercegére."

" - Úgy értem, miért én?"

" - A világért sem akarlak kioktatni arról, hogyan kell hercegnek lenni, de nem kéne legalább néhány testőr vagy valami melléd?"

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Emily Hart: Az élvhajhász (A korona lovagjai 2.)

"Anthony Craven, Redcliff grófja már ifjúkorában is könnyedén vette az életet."

*

Anthony ​Craven, Redcliff ifjú grófja fiatalon vette át apja helyét a családfői székben. Nyugodtan, már-már unalmasan élte úri hétköznapjait, amikor is illetéktelen behatolót talált a dolgozószobájában. Ezen tettéért mindenképpen meg akarta leckéztetni a hölgyet, akiről azt hitte, már nem okozhat meglepetést neki. De a lányt nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen megadja magát egy élvhajhásznak, bármilyen ellenállhatatlan is legyen. A grófot nem elég, hogy kikosarazzák, de ráadásul olyan dologba keveredik, ami a legmerészebb álmait is felülmúlja. 

Lady Elizabeth Dunn, Harington gróf idősebbik lánya már évek óta Redcliff gróf húgának a legjobb barátnője. Bár már a harmadik éve van a házasságszerző piacon, kérője mégsem akadt meglehetősen átlagos külső adottságai miatt. 

Ám egy délután, a szokásos látogatása alatt a Craven-házban oda téved be, ami számára tiltott terület. Holott beletörődni kényszerül a szülei által neki szánt sorsba, most mégis meginogni látszik a hite. Balszerencséjére pont abba az úriemberbe botlik bele lépten-nyomon, akit szíve szerint messziről elkerülne. 

Vajon Anthony fel tudja adni léha életét, hogy megfelelő partnere legyen Elizabethnek, vagy a rosszakarói meg tudják akadályozni ebben? És a lány képes lesz hinni a férfiban, vagy a számára kijelölt úton indul majd el?

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy előolvashattam a nemsokára megjelenő új Emily Hart kötetet, ami A korona lovagjai második része és szoros összefüggésben áll a sorozat első részével, A becstelennel, ami már első olvasásra is nagy kedvenc lett. Innen is szeretném megköszönni az írónőnek a bizalmat és a lehetőséget!

Az élvhajhász a már megismert Anthony Craven és Elizabeth Dunn története, de nem egy egyszerű 19. században játszódó regényről van szó, hiszen van benne minden, ami egy jó könyvhöz kell. Romantika, szerelmi évődések, lehetetlen pillanatok, döntések, veszélyek és bizony érzelmek sokasága is. Már amikor A becstelent olvastam, akkor elkezdett érdekelni mi is van a háttérben Anthonyval és Elizabethtel kapcsolatban, hiszen már az első részben érződik a kettejük közötti szikrázó hangulat, a feszültség és a vágyakozás a másik iránt. Mindenképp úgy ajánlom ezt a részt olvasni, hogy előtte vegyük kézbe A becstelent, mert a nagy, teljes kép így lesz teljesen tiszta és világos előttünk. Nagyjából már tudtam, mire is számítsak ettől a kötettől, mégis képes volt meglepni és nem egy helyen azt éreztette velem, hogy nem tudok semmit és figyeljek, várjak türelmesen, mert bizony Az élvhajhász alatt nagy dolgok vannak születőben, s ez bizony a kötet végére be is igazolódott. Nagyon megszerettem nemcsak a cselekményt, de a karaktereket is, és azt hiszem egy újabb kedvencet avattam e kötet személyében, s nem is kérdés, várom e a többit, mert nagyon remélem, hogy mindenki megkapja a saját méltó könyvét és mindenki is majd a polcomon csücsülhet az őket megillető helyen, de azt hiszem nagyon előre szaladtam. Szóval, vissza a kötethez... 

Anthony már az első rész alatt megmutatja, hogy sokkal több minden lapul a felszín alatt, mint azt elsőre gondolná róla az ember. Érdemes nagyon odafigyelni rá, hiszen nem egyszer okoz meglepetést és a maga egyedi, férfias karakterével leveszi a női olvasókat a lábukról. Látszólag egy igazi élvhajhász, aki csak a testi gyönyöröknek él, akit nehéz komolyan venni, aki olykor csibészes, és nagyon sokszor ellenállhatatlan. 

Elizabeth ezzel szemben már az első kötetben úgy jelenik meg, mint Isabel barátnője, aki petrezselymet árul, de ő is jóval több ennél. Felelősségteljes, ha úgy hozza az élet, akkor képes áldozatokat hozni és a szerettei javára lemondani a saját boldogságáról és ha fájó szívvel is, de elfogadja a sorsát. Örültem volna, ha kicsit harciasabb, ha megoldásokat keresett volna a problémára, ha ellentmondott volna az apjának és, ha egy kicsit vagányabb lett volna. 

De emellett ahol kellett ott szókimondó, nem adja könnyen magát, nagyon hamar megkedvelhető és a személyiségével az olvasók is tudnak azonosulni. Tipikusan az a karakter, aki elsőnek nem tűnik fel, majd miután kiemelkedik a többiek közül, megmutatja az igazi énjét és vele együtt izguljuk végig az eseményeket. Nem titok, hogy a kötet középpontjában egy megállapodás áll, ami a kötet mozgatórúgója is. 

Minden egyes szál eköré a mozzanat köré épül, s az írónő ezáltal bemutatja azt is, hogy nem minden szép és jó, sosem volt az és talán soha nem is lesz, de minden kornak megvannak a maga hátulütői. Az elrendezett házasság, az áruba bocsátás és megvesztegetés kerül jobban előtérbe e kötet alatt, de a már megkezdett krimis szál sem vész homályba, annál inkább a háttérben mozog és akkor ereszti ki a karmait, amikor nem számítana rá az ember. 

Vannak benne bőven elgondolkodtató, magvas gondolatok is, de nem az a véresen komoly regény, amit nem lehet mosolygás nélkül végigolvasni, vagy aminek a végén azt érezzük, hogy megtört minket. Maga a cselekmény hol vidámabb, hol komorabb, de egy percig nem érzi azt az ember, hogy oda nem illő lenne. Nem egyszer kellett letennem, mert boldogsággal töltött el vagy szorítottam magamhoz, hogy én ezt bizony le nem rakom, mert épp egy olyan izgalmas részt olvastam, ami miatt hozzátapadtam. 

Ugyanúgy vannak erőteljesebb részek és gyengédebbek is. Van benne romantika, szerelem és vágyak is. Tettek, amik képesek mindent a feje tetejére állítani és tettek, amik akár visszájára is elsülhetnek. Nagyon élvezetes, olvasmányos, igazi függővé tesz és arra ösztönöz, hogy olvass, olvass és olvass. Nemcsak Anthony, de Elizabeth is tartogat meglepetéseket és egy percig sem hazudtolják meg magukat. 

Mellettük néhány mellékkarakter is szerepet kap egy-egy fejezet erejéig, s ezáltal nemcsak a szerelmesek története, de maga a sorozatot átfogó szál is szépen alakul és darabról darabra áll össze. A teljes kép még ezalatt a kötet alatt sem adja ki az egész képet, de ahogy haladunk előre A korona lovagjai sorozatban, úgy kapunk még több és több információt. Ehhez mérten a kötet is lépésről lépésre épül fel, hol begyorsul, hol pedig lelassul, de végig titokzatos és üde felüdülés egy nehéz nap után. Ezután a kötet után is csak azt tudom mondani, hogy az írónő nagyon szépen és precízen utána olvasott a kornak, mert felettébb élethű és el tudom képzelni, hogy azok az események, amiket megírt megtörténtek, és a karakterek is valós emberek voltak. Ha egy igazán jól megírt, szórakozó de ugyanakkor elgondolkodtató történelmi-romantikust olvasnátok, tiszta szívvel tudom ajánlani Az élvhajhászt, ami a címével és a borítójával ellentétben nem tömény erotika, annál inkább szépen megírt szerelmi történet két erős szív között. És harc az igazságért, a szerelemért és a teljesebb életért. Összességében úgy gondolom, hogy egy újabb csodát alkotott az írónő, ami tökéletes második rész, ugyanakkor kezdi kibontakoztatni a szemünk előtt a nagyobb képet is, ami még mindig nem világos előttünk, de egyre jobban közeledünk és egyre inkább állnak össze a kirakós darabjai. Ami magát a lezárást illeti, csak annyit mondanék, hogy wow és ide a harmadik résszel, mert nem bírok várni.

"Eldöntötte, hogy megmutatja a férfinak, nem annyira elveszett, mint ahogy azt ő gondolta. Elizabeth Dunnt nem olyan fából faragták, hogy bárki csak úgy átgázoljon rajta, mert éppen unatkozik."

" - Megsebzett! - tette kezét színpadiasan a szívére. - És én még azt hittem, engem akart meglátogatni."

"Ezt nem hagyhatja megtorlás nélkül. Vele senki sem játszadozhat, főképp nem egy tapasztalatlan csitri, Megsértették az önérzetét. és bár egy hölgyet nem hívhat ki párbajra, talál más módot, hogy elégtételt vegyen rajta."

"Bebizonyítja neki, hogy nem olyan alávaló gazember, ahogy azt Elizabeth hiszi róla. Megmutatja, hogy a szerelme tiszta és a legnemesebb szándékok vezérlik. És ha Elizabeth ezek után is elutasítja, ha ezt követően sem érez iránta semmit, akkor csendben odébbáll, de egy esélyt talán megérdemel a boldogságra."

" - Volt már fegyver a kezében, kisasszony, vagy inkább a szópárbajokat részesíti előnyben? - kérdezte Anthony halkan, pimaszul mosolyogva."

" - Nos, a petrezselymet áruló lányok előnye - tette szét a karját Elizabeth. - Mindent meg tudunk figyelni, mert láthatatlannak hisznek bennünket."

 🛒 Ha te is elolvasnád a megjelenés után ide kattintva megrendelhető!

J. L. Armentrout: Obsession - Függőség (Luxen)

 "A félhomályos, kissé lepukkant bárban akkorára tátott szájjal meredtem a legjobb barátnőmre, ami bőven túlment a jó ízlés határán."

*

Őrülten ​nagyképű… de meg kell veszni érte. 

Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. 

Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől. Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. 

Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon. 

Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében.  A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?

Nagyon rég volt utoljára a kezemben Luxen kötet és nem is igazán tudtam, mire számítsak az Obsessiontől. Nemcsak új dimenziókat nyitott meg előttem, de arra is rávilágított, hogy nem minden fekete és fehér, hanem vannak bizony árnyalatok is, és nem minden arum rosszfiú, és nem minden luxen jófiú. Jó pár év eltelt már, ha pontos akarok lenni, akkor 5 is amióta a kötet megjelent, de valahogy eddig nem éreztem azt, hogy most jött el annak az ideje, hogy elolvassam, egészen mostanáig, viszont emiatt a kötet miatt újra el akarom olvasni a luxen könyveket és újra át akarom élni a kalandokat.

Amikor belekezdtem bevallom annyira nem tudtam hova tenni, meglepett és nem jutottam szóhoz. Ahogy kibontakozott a lelki szemeim előtt a cselekmény, úgy szerettem meg egyre jobban a történetet és úgy akartam minél többet és többet belőle. Teljesen magához láncolt a végére és nagyon nem akartam, hogy vége legyen. Azt akartam, hogy tartson örökké és ne kelljen elengednem Hunter és Serena kezét. Nagyon megkedveltem őket és hiszem, hogy vannak annyira kiforrottak és szerethetőek, mint Daemon és Katy. Mind Hunter, s mind Serena igazi egyéniségek, erősek, hajlíthatatlanok, mégis Serena ember, míg Hunter arum. Igen, jól olvastátok. Tudom, hogy akik olvasták már valamelyik luxen kötetet, azok arra is kíváncsiak, milyen lehet ez a világ az arumok szemével. Az írónő többek között ezt mutatja meg egy nem mindennapi, pörgős, eseménydús, élet-halál harcban gazdag kötettel. Minden ott kezdődik, hogy valaki rosszkor volt rossz helyen és olyannak lett szemtanúja, aminek nem kellett volna. Innen indul a cselekmény, s a végén ide is fordul vissza. Maga a kötet kezdése, kicsit durva és az elején még nem is voltam benne biztos, hogy tényleg azt olvastam, amit, vagy csak az írónő játéka volt e, de nem, mert brutális erővel robban be a cselekmény, s kő kövön nem marad szárazon. 

Végig izgalmas, veszélyes, ugyanakkor tüzes és megfelelő szexiség is társul hozzá. Igazi kikapcsolódás, ami visszaröppent egy már ismert és szeretett világba. Nagyon sokszor volt déjá vu érzésem, és nem azért, mert ismerős, vagy épp hasonló volt a sztori, nem, hanem azért mert tudtam, éreztem mi lesz a vége. Aki nem vak és ránéz a borítóra az tudja, mi lesz a vége, de addig bizony rögös az út. Serena az első percektől kezdve szimpatikus, míg Hunter csak egy idő után válik azzá. 

Nem mondom azt, hogy unszimpatikus az elején, mert nem, csak eddig azt sulykolta belénk az írónő, hogy az arumok a rosszak, luxeneket ölnek és jobb elkerülni őket, nem az útjukba állni. Emiatt nagyon nehéz volt más szemmel nézni rá és nem előítéletesnek lenni vele szemben, de ezzel is csak azt mutatja meg az írónő, hogy mindenki egyforma nemtől, hovatartozástól és bőrszíntől függetlenül. Mindenkit ugyanolyannak kell kezelni, senkit sem szabad skatulyába zárni és engedni kell, hogy kibontakozhasson és megismerhessük milyen is valójában. 

Az Obsession alatt 180 fokos fordulatot vett az írónő és rámutat az arumok oldalukra is. Megmutatja, hogy egy arum is lehet érző lény, lehetnek gyenge pontjai és ugyanúgy képes az érzelmekre, mint az emberek vagy a már többször említett luxenek. Nagyon tetszett ebben a kötetben, hogy most kivételesen fordult a kocka és a két faj szerepet cserélt egymással, ezáltal az írónő bővebben kifejthette a sztereotípiákat és le is rombolhatta azokat. Több helyen véres és ádáz a kötet, igazi energialöket, ami a kötet végeztével sem hagy el. 

Nagyon élvezetes olvasni és a cselekmény is gazdag, szófordulatokban és adok-kapok helyzetekben sem szűkölködő, erőteljes, néhol perzselő regény, ami egyedül is megállja a helyét. Nem érzem teljesen lezártnak, viszont nagyon jól megoldotta azt az írónő, hogy egy percig se unatkozzunk. Mindig történik valami, ha nem a cselekményben, akkor az érzések és vágyak terén. Nagyon sokáig csak ígérget a kötet, de aztán a beteljesülés annál édesebb. 

Teljesen más, mint Daemon és Katy sztorija, mégis szerethető és van benne valami egészen egyedi. Van benne ezen felül minden, vér, gyilkolás, titkok, érzelmek és egyedi karakterek sokasága. Nemcsak Luc köszön be, hanem egy pillanatig Daemon is az események része. Igaz, őt csak a szemfülesek fogják észrevenni. Összességében nagyon tetszett, mind a veszélyes oldala, s mind a gyengébb. Amíg nem olvastam el, addig nem is tudtam mi maradt ki, de miután megismertem Serenát és Huntert, kétségem sincs afelől, hogy csak úgy lesz teljes az élmény, ha az ember lánya nemcsak a luxenek történetét, hanem az arumokét is ismeri. Nem elég csak az egyik oldallal szembesülni, kell látni a másikat is és most úgy őszintén, ki tud ellenállni egy ízig-vérig rosszfiúnak, aki csak arra vár, hogy darabokra szedjen és a karjában hullj atomjaidra? Hunter pontosan is, hol mocskos, hol seggfej, de tipikusan az a rosszfiú, aki tud jó lenni ha akar és úgy érzi van kiért jónak lenni, van kiért küzdeni és változni. Az érzelmek lassan jönnek, ugyanakkor keményen lecsapnak. A kötet nemcsak akcióban gazdag, hanem erotikus, érzelmesebb jelenetekben is, amik hol tűzforrón, s hol felkészületlenül várnak.

"A tekintetem feljebb vándorolt. A valódi alakja nem érzékien borzongatott meg, inkább olyan ijesztően gyönyörűnek találtam, mint a nyavalyás párducot."

"Csak egy kicsit szívtam belőle, figyelmeztetésként. Éreztem, ahogy a tiszta energia átárad belém. Olyan volt, mintha a legtisztább drogot venném magamhoz. Ó, a fenébe is! Ez úgy hangzott, mintha az Anonim Luxenfogyasztók Csoportjának vagy valami hasonlónak a tagja lennék."

" - Rájöttem, hogy az emberek éppolyan értetlenül gyilkolják egymást, mint a luxenek és a fajtánk."

"Harag söpört végig rajtam, de elnyomtam. Serena nem ismeri Lucöt, nem tudja, mire képes a kölyök. A fenébe, még én sem tudok mindent róla, de amit igen, az is bőven elég."

 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!