Vi Keeland: Jax, a csábító (Keményfiúk 3.)

"A szállodai szobámban zuhanyozom, a sajgó izmaimat enyhíti a forró víz lüktetése."

*

Egy nő legyen úrinő a szalonban és szajha az ágyban. 

És ennek mindkét félre érvényesnek kell lennie… 

Lily St. Claire első kézből tudja, milyen kemények tudnak lenni a MMA-harcművészek, hiszen „A Szent” néven elhíresült harcoslegenda lánya. És azzal is tisztában van, egy edzőteremlánc tulajdonosaként, milyenek az agresszív, domináns, birtokszemléletű férfiak, ezért mindig távol tartotta magát tőlük. Azonban amikor Jax Knight besétál az ajtón, a lányt rabul ejti a férfi sármja. 

A magabiztos, hihetetlenül jóképű, udvarias Jax borostyánligás egyetemet végzett, és Lily minden, a harcosokkal kapcsolatos korábbi előítéletét megsemmisíti. 

Nem tervezte, hogy a szakítása után ilyen hamar szerelmes lesz. És ezt a volt párja sem hagyja annyiban… 

Vi Keeland, a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerző kötetei több millió példányban keltek el világszerte. Ebben a történetben a szenvedélyé és az izgalomé a főszerep. Minden oldala kincs.

" - Azt mondtad, nem szabad. Nem azt, hogy nem akarod."

A második kötetben már találkozhattunk Jax karakterével, aki már ekkor felhívta nem is kicsit magára a figyelmemet, emiatt nagyon vártam, hogy végre a kezembe foghassam a Keményfiúk trilógia harmadik, és egyben befejező részét. Úgy érzem, hogy a végére elég vegyes lett a felhozatal, ami a pasikat illeti, de ha választani kellene, akkor egyértelműen Jax mellett tenném le a voksomat. Van valami vonzó abban, hogy egy öltönyös férfi MMA-zik. :)

Elég rövid idő alatt sikerült befalni ezt a részt, és mint minden egyes Vi könyvet, így ezt is a szívembe zártam. Jó volt újra elmerülni az MMA világában, viszont most egy valamivel tágabb képet is kaptunk, hiszen nemcsak a pasik oldaláról mutatja be Vi ezt az életformát, hanem egy kicsit bevezet minket a kulisszák mögé is, azáltal, hogy Lily az egyik ilyen edzőterem tulajdonosa. Valahol sejtettem, hogy kicsit másabb lesz a Jax, a csábító mint az eddigi részek, viszont még mindig nem vagyok odáig teljesen a gyors érzelmi részekért. De ezt leszámítva nagyon tetszett, és örülök, hogy az írónő egy régebbi sorozatának is esélyt adtam, mert a Keményfiúk nagyon megérdemli. Akik szeretik az írónőt és a munkásságát, azoknak nagyon ajánlom ezt a trilógiát is. Más, mint az eddigi általam olvasott Vi regény, de Jaxnél már felvillant a későbbi vonal előszele, amiért nem lehetek elég hálás a kötetnek. A Jax, a csábító egy nagyon rövid, gyorsan olvasható és órák alatt befalható adrenalinbomba, amit képtelenség letenni. Jax megmutatja, hogy nemcsak a vérbeli harcosok lehetnek kemények, hanem bizony a normál kinézetű, vagy éppen öltönyt viselő pasik is. Szórakoztató, egyes helyeken szexi és perzselő Vi Keeland románc, amit te is élvezettel fogsz a kezedbe venni, ha szeretted az eddigi részeket.

Kicsit sajnálom, hogy vége ennek a trilógiának, mert így visszagondolva nagyon jó volt. Nem kellett agyalni rajtuk, és pontosan azt nyújtották, amire szükségem volt. Vi Keeland nem tud rosszat írni, és ezt a Jax, a csábító alatt is bebizonyítja. A romantika mellett erotikus részeket is kapunk, amik még mindig ízlésesen vannak tálalva, és nem szörnyedsz el az olvasásuk közben. Többek között, ezért is szeretem az írónő munkásságát.

A karakterek habár különbözőek, mégis van bennük valami közös: az MMA iránti alázat, és a tiszta lélek, ez főleg Lilyre értetendő, hiszen nála lelkiismeretesebb karakterről is rég olvastam már. Jax élete a Vince, a bajnok alatt fenekestül felfordult, és ez az ő kötetére is kihatással volt. Amíg a bajnokban csak kacérkodik a gondolattal, addig a csábítóban már ki is próbálja magát, edz és nem hagyja, hogy a szenátor múltja megváltoztassa az elképzeléseit és vágyait.

Mellette Lily egy annyira, de annyira szimpatikus női karakter. Kedves, nem akar senkit sem megbántani, ugyanakkor egyes részeknél hiszékeny, vagy éppen a földbe dugja a fejét. De pont ettől lesz emberi, és tagadhatatlan, hogy megvan közte és Jax között az a bizonyos kémia, ami csak úgy árad a lapokból, és képtelenség nem észrevenni. S habár a tempó nagyon gyors, mégsincs hiányérzetem, csak azt bánom kicsit, hogy nem hagyott az írónő több időt a karaktereknek.

A trilógia három kötete közül talán ez a legaranyosabb, mégpedig azért, mert a karakterek is teljesen más kaliberűek, mint az első két részben. Jaxet nem lehet egy lapon említeni Nicoval vagy éppen Vince-vel, ahogy Lilyt sem lehet Elle-lel és Livvel. Jax és Liv szerelme sem mentes ugyanakkor viharoktól, megoldandó problémáktól és titkoktól, és pont emiatt lesz annyira szerethető.

Maga a cselekmény izgalmas, pörgős, viszont nagyon siet, és mire kettőt pislogsz már a végére is értél. Az erotikus részek kellő egyensúlyban vannak a komolyabb részekkel, és nagyon tetszett, hogy az MMA világa is több szerepet kapott, mint amire számítottam volna. A fordulatok és az édes részek pedig csak rátettek még egy lapáttal ahhoz, hogy a kedvenc részem legyen a Keményfiúkból. Azt hittem, hogy majd Vince-t senki sem üti ki a nyeregből, de végülis nem kellett messze menjek ahhoz, hogy Jax kerüljön ki győztesen.

Összességében úgy gondolom, aki egy könnyed romantikus, ugyanakkor érzéki történtre vágyik az meg fogja találni a Jax, a csábítóban azt, amit keres. Szerethetőek a karakterek, izgalmas a cselekmény, elmélyülhetünk a sport mögötti világban, és az üzleti részébe is jobban betekintést nyújt, mint az első két rész, ugyanakkor Jax világát is megmutatja, ami nemcsak a harcból áll, hanem a kemény üzleti életből, az elvárásokból, és a kirakatéletből, amit mint egy szenátor fia kénytelen eljátszani. A könnyed témák mellett érint olyanokat is a kötet, mint a sikkasztás, a másik kihasználása, érzelmi ráhatás, és a nyilvánosság felé mutatott megfelelés, illetve családi dráma. Összetett, mégsem érzed fullasztónak a történetet. Örültem, hogy az írónő nemcsak arra figyelt, hogy egy új párost hozzon be ebbe a világba, hanem a már meglévőket is valamilyen szinten belecsempészte. Olyan jó volt látni, hogy Vince és Jax kapcsolata képes a fejlődésre, és a kellő pillanatban támaszt tudnak nyújtani a másiknak. Úgy hiszem Lily igazi vízválasztó, de nekem nagyon szimpatikus a karaktere, és örülök, hogy ő lett Jax méltó párja, még akkor is, ha egyes helyeken felesleges a dráma, és meg lehetett volna oldani az adott gondot kommunikációval. Őszintén ez a miscommunication trope, amikor nem beszélik meg a problémákat a karakterek, hanem helyette ignorálják a másikat teljesen kikészít. :D

"Melyik idióta döntött úgy, hogy csak agyontetovált, borotvált fejű, heges arcú, dühkezelési problémákkal küzdő vadállatok lehetnek tehetségesek a ringben? Ha borostyánligás egyetemen végeztél, azt hiszik, puhány vagy. Egy ilyen napom, mint a mai, ez az előítélet a javamra válik."

" - Mondd, hogy te is ugyanúgy kívánsz, ahogy én téged. Nem érdekel, mit szabad vagy mit nem szabad tenned! Hallani akarom, ahogy kimondod. Mondd, hogy kívánsz!"

"Olyan jóképű, hogy nem vagyok biztos benne, hogy jobban szeretem-e az izzadt harcost, mint a szexi nagyvállalkozót."

" - Az ő baja, ha nem enyhül meg irántad, mert neked abszolút érdemes megbocsátani."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)