Costanza Casati: Klütaimnésztra

" - Létezik az igazság, meg létezik a hazugság, ami egyben tartja a királyságot."

*

Uralkodásra születtél, de egy zsarnokhoz mész feleségül. Tehetetlenül nézed, ahogy feláldozza a gyermekedet, hogy kiengesztelje az isteneket. Végigkíséred, amint hosszú háborút vív egy idegen városállam partján, és saját kegyetlen gondolataiddal vigasztalod magad. Mert nem ez volt az első gonosz tett ellened. Nem ezt az életet érdemelted. És nem ez lesz a veszted. Lassan tervet szősz. Mert te már rég megértettél valamit, amit a többiek ez idáig sem: ha nem kapsz hatalmat, akkor magadnak kell megszerezned. 

Klütaimnésztra újramesélt története elképesztő erővel láttatja az ókori görögök, a hatalom és a próféciák világát. Egy felejthetetlen királyné portréja, az emberiség, az anyaság, a testvériség, a gyász, a veszteség és a bosszú kiemelkedő jellemrajza.

" - Tudod mi az oktalanság? Életben hagyni engem, miután lemészároltad a lányomat."

A General Press Kiadó görög mitológia retellingjei az egyik kedvenc sorozatom. Viszonylag ritkán olvasok ebben a témakörben, viszont annyira megszerettette velem a Kirké és az Akhilleusz dala, hogy nem tudok ellenállni ezeknek az újrameséléseknek. Klütaimnésztra eredeti története bevallom újdonság volt számomra, mert őt eddig nem ismertem, viszont nagyon örülök, hogy nemcsak azoknak a történetét ismerhetem meg egy más szemszögből, akikhez már volt szerencsém tanulmányaim során, hanem azokét is, akik eddig valamiért elkerülték a figyelmemet.

A történet helyszíne Spárta, viszont nem mondanám azt, hogy szerettem Spártáról vagy éppen a népéről tanulni középiskolai pályafutásom alatt. Valahogy nem éreztem eléggé közel magamhoz, de ez most változott hála a Klütaimnésztrának. S habár szép Helenét mindenki ismeri, úgy gondolom, hogy Klütaimnésztra eddig a háttérben maradt, és csak az igazi fanatikusok és történelemrajongók figyeltek fel rá. De Costanza Casati mindent elkövetett, hogy ne csak Helené, hanem a testvére történetét is megismerhessük. Egy teljesen új szemszögből láthatjuk a mindenki által ismert eseményeket, azt, hogy miként is vezetett el a trójai háborúhoz Helené elrablása. Női sorsok, egy anya gyötredelmei, és Helené elrablásának következményei elevenednek meg a kötet sorai között. Eleinte nehezen haladtam vele, de nem azért, mert ne érdekelt volna, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy legalább annyira tömény és információkban gazdag, mint a Kirké. Így, akinek tetszett és szerette a Kirkét, annak a Klütaimnésztra is tetszeni fog. Kirkét is lassan engedtem magamhoz közel, de miután ez megtörtént teljesen beszippantott. Costanza Casati regénye úgy nagyjából a kötet negyedénél tudta elérni azt, hogy ne akarjam letenni, és minél előbb a történet végére akarjak érni.

Nemcsak a két testvér közötti viszonyt és kapcsolatot mutatja be a regény, hanem a királynő motivációit és azt, hogy mégis mit miért tett, miért határozott úgy, ahogy. Klütaimnésztra egy igencsak erős karakter, ugyanakkor szörnyű sors jut neki. Az írónő megmutatja, hogyan is lett a körülmények áldozata, és mik voltak azok az események és emberek, akik egy igencsak bosszúszomjas és nemet nem ismerő nővé változtatták. Egyfelől ő a "gonosz", másfelől meg minden éremnek két oldala van, és amíg az egyikben ő van az érem rossz felén, addig a másikban ő az, akit sajnálni lehet.

Ennek ellenére mégis kétes érzéseim vannak a karakterével kapcsolatban. Ahogy egyre többet és többet olvastam úgy kezdtem el szimpatizálni Klütaimnésztra karakterével, ugyanakkor végig előttem volt az, hogy mégiscsak saját magán kívülálló okok miatt lett olyan, amilyen. Nem elég, hogy elvesztette a testvérét, de még az élet is kiszúrt vele és ott bökte meg a dárdájával, ahol tudta. Veszteséget halmozott veszteségre, így nem is csoda, ha a végére könyörtelen és félelmet nem ismerő nővé válik.

Van ebben a történetben valami tragikus is. Egy percig nem akarja elhitetni veled, hogy lehet pozitív a végkifejlet, mégis reménykedsz benne, akárcsak az Akhilleusz dala kapcsán, de tudod, hogy tragédia a vége, de egyben megváltás is, ha nagyon azt nézzük, hogy Klütaimnésztra mennyit szenved a kötet alatt. Az írónő a saját gondolatait, meglátásait fűzi bele ebbe a történelmileg helytálló feldolgozásba.

Olyan témákat dolgot fel, mint az anyaság, a veszteség, az erőszak, a háború, a gyilkosság vagy éppen a testvérek közötti kapcsolat. Egyfelől szerettem is meg nem is. Nem éreztem azt a nagy bummot, mint amit a Kirké vagy az Akhilleusz dala kapcsán, viszont azt sem mondanám, hogy bánom, hogy a kezembe vettem. Costanza Casati jól megfogta a karakter lényegét, én mégis azt érzem, hogy Klütaimnésztra valahol elveszett az eredeti szöveg és a között, amit közölni szeretett volna.

Ami magát a cselekményt illeti egy rossz szavam nem lehet, mert hol érdekes, hol torkodba dobogós volt, és végig pörgött, nem ülepedett le a sztori. Sokkolt, vagy éppen arra világított rá, hogy mennyire is sebezhetőek vagyunk, és az élet nemcsak arra képes, hogy boldoggá tegyen - Klütaimnésztra esetében inkább szenvedésnek nevezném az életet -, hanem arra is, hogy addig ostromoljon, amíg meg nem hajolsz előtte és el nem fogadod, hogy a könyörtelenség is egy út.

Nehezebb volt olvasni, mint amire számítottam tőle, viszont még így is azt mondom, hogy megérte az az 1 hét, amit rá szántam. Megérte, mert habár az írónő a saját maga tálalásában adaptálta Klütaimnésztra történetét, attól még én valamilyen szinten igenis hitelesnek érzem, és örülök, hogy még egy szívszorító élet háborgó viharát ismerhettem meg.

Ami a legjobban tetszett ebben a regényben az maga Klütaimnésztra karaktere, még annak ellenére is, hogy néha nem tudtam hova tenni, és nem tudtam, mit is érezzek iránta. Szinte minden egyes életszakaszban megismerhettük, láthattuk, hogy lett belőle az az erős nő, akit hiába gyötörtek, mégis talpra állt, és megmutatta, hogy egy teljes összeomlásból is ki lehet jönni erősen és megkeményedve. Igazi példakép e tekintetben, hiszen sosem maradt a földön, újból és újból talpra állt, és nem hagyta magát mások által eltiporni.

Összességében egy igencsak erős mitológiai újragondolást kaptam, s talán nem olyan erős, mint a Kirké, viszont az írónő hangja nagyszerű, erős, és őszintén nem mondtam volna meg, hogy ez az első regénye. Lehet pont azért, mert nem a megszokott hangulatot kaptam érzem azt, hogy keményebb volt olvasni Klütaimnésztra történetét. Határozottan nem bánom, hogy most már tudom kicsoda is Klütaimnésztra. Nemcsak annyi van benne, hogy ő Helené testvére, hanem jóval több. Kilép az árnyékából, és megmutatja milyen kemény sors is jutott neki. Ha egy erős, badass nőről olvasnál, aki minden kudarc, veszteség után felállt és még keményebb lett, akkor Klütaimnésztra a neked való kötet!

"De Aigiszthosz beléd fog szeretni, mert erős vagy és gyönyörű, aztán mindig melletted akar majd lenni."

"Az emberek meggondolhatják magukat, de az érzéseiken nem tudnak változtatni."

" - Én pedig nem foglak megsiratni. Belenézek majd a testedet felemésztő lángokba, és ujjongani fogok."

"Sem férfiak, sem nők nem élhetnek a kedvük szerint, még Spártában sem. Semmi sem az övék teljes egészében."

" - Azt akarja, hogy menjek feleségül egy olyan férfihoz, aki egy másik nő miatt jött Spártába. Nem szánalmas?"

"Senki előtt nem fog meghajolni. Az a végzete, amit ő választ magának."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)