R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

"Mire Richard Lovell professzor megtalálta az utat Kanton keskeny sikátorain át a naplójában kifakulva szereplő címig, a házban már csak a fiút találta életben."

*

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is. 

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították. 

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell… 

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

" - Nem tudsz változtatni semmin, ha halott vagy, Madárka."

A Sárga után nagyon megjött a kedvem még egy R. F. Kuang kötethez. A Bábelt már egy ideje terveztem olvasni, de a mérete kicsit megrettentett az az igazság, viszont egyáltalán nem kellett volna, hiszen zseniális. Akik szeretik a hosszabb, dark academia jegyekkel megáldott, egyedi és különleges történeteket, azoknak biztos, hogy tetszeni fog a Bábel. Az egyik legjobb dolog benne, hogy mindenkinek mást ad. Lesz, akit a nyelvezete vesz meg magának, lesz akit a karakterek, vagy éppen az a világ, amiben játszódik.

Elsőre talán úgy tűnhet, hogy egy nehéz olvasmány, viszont ha megfog a lendület, akkor egész tempósan lehet haladni vele, viszont vannak benne olyan részek, amiket nehezebb olvasni, vagy éppen nem pörögnek annyira, de a hangulat nagyon sokat segít abban, hogy a nehezebb részeket is áthidald. 2023 zárása nekem ez a regény, nagyon nem fűzök hozzá sok reményt, hogy fogok még új könyvet befejezni, így én azt érzem, hogy ezzel a Bábel nemcsak megkoronázta az évemet, hanem méltó módon zárta is. Akik egy zseniális, hangulatos kötetet akarnak olvasni, azoknak nem is lehetne jobb választás. R. F. Kuang egy zseni, amit nem győzök hangsúlyozni, és ezt újra be is mutatta. A Bábel egy nagyon összetett, masszív, információk tömkelegével teli olvasmány, ami miatt könnyű elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal, és csak arra figyelni, ami a lapok között történik. Igaz a történetre, hogy habár lassan épül fel, azokat a bizonyos lépcsőfokokat lassan teszi meg, viszont a lépcsőzetes építkezés nagyon jót tesz neki. Különleges, egyedi és baromi szerethető lesz általa. Talán az egyik legszebben megírt kötet, amit idén olvastam. Kisebb túlzás nélkül az egyik legterjedelmesebb is, viszont magamat is meglepve elég hamar befejeztem, és örülök, hogy olvashattam ezt a fantasztikus dark academia regényt. Nem hiába szeretem az ilyen típusú könyveket, hiszen annyi potenciál van benne, és a Bábel beteljesítette a hozzá fűzött reményeimet. Ezen felül sokkal többet is adott, mint amit vártam tőle.

Nem olvastam eddig sok könyvet, aminek a központi témája a fordítástechnika lenne, vagy amiben a mágikus realizmus lenne a vezető vonal, viszont a Bábel után biztos vagyok benne, hogy több ilyen könyvnek fogok esélyt adni. Még ha nem is gondolnánk azt, hogy kéz a kézben járó megoldás lenne ez a kettő, Kuang bebizonyítja, hogy bizony az. Sőt... A Bábel nemcsak egy díjnyertes regény, hanem annál jóval több. Gyarmatosítás, titkos társaság és valamilyen szinten viktoriánus történelmi fantasy is.

Az első néhány fejezetben megismerhetjük Robin Swiftet, akit Lovell professzor Kantonból Angliába visz. Egy merően új világot kell megismernie, szabályokkal, a napjai be vannak táblázva. Az életét ezek a szabályok és a tanulás teszi ki. A kantoni kisfiúból szépen lassan férfivá érik, megismeri a nyelveket, azok eredetét, és azt a világot, ami lassan a mindennapjai részévé válik. Ezután jönnek a barátaival közös Oxfordi órák, az ezüstmunka és a Bábel intézete.

Amikor végre értelmet nyer a cím az az a pillanat, amikor rájössz, hogy miért is vonzott a kötet, miért érezted azt, hogy neked ezt olvasni kell. Örülök, hogy az elejétől a végéig a részese lehettem ennek a kalandnak, és nem adtam fel, amikor nehézségekbe ütköztem olvasás közben. Amellett, hogy a tanulásra, az információk elsajátítására helyezi a hangsúlyt a tények és információk mellett kérdéseket is vet fel. Ahogy haladunk előre úgy lesz egyre több és több a kérdés, és kezdjük el azt érezni, hogy ez jóval több, mint amit elsőre gondoltunk volna.

A történet maga egy nagyon komplex, sokrétű írás, aminek mélységi vannak. Ezek a mélységek, hol jobban kitárulkoznak, hol pedig azt várják, hogy felfedezd a mögöttes tartalmukat. Semmiképp sem mondanám egy könnyű olvasmánynak, viszont ha nyitott vagy, és érdekelnek az újdonságok, akkor nem hiszem, hogy bármi akadályt fog eléd görgetni a Bábel. Emellett Robin útkeresése, és idegenként való megállás is fontos tényezője a történetnek, hiszen Robinnak be kell illeszkednie, új ismeretekkel kell tágítania a tudását, és el kell helyezkednie egy olyan világban, ami Kantonban szinte elképzelhetetlen lett volna. Hatalmas utat jár be a Bábel alatt, mégsem feledi el azt, hogy kicsoda is ő és honnan jött.

A politika is megjelenik egy bizonyos fokig a kötetben, ugyanúgy, mint a forradalom. Ezek a témák nem állnak közel hozzám, így ezeket a részeket valamivel lassabban olvastam, illetve lassabban is tudtam megemészteni. Mint azt megszokhattuk az írónőtől most sem hagy minket cserben és erkölcsi kérdéseket is felvet. Úgy imádom Kuangban azt, hogy semmit sem kendőz el, nem fél leírni dolgokat, és az erőteljes hangjával és gondolataival még fantasztikusabbá teszi a kötetet, mint amilyen valójában. A siker nemcsak magában a cselekményben rejlik, hanem Rebeccában is. Nélküle a Bábel csak egy üres váz lenne, ami arra várna, hogy valaki kitöltse.

Szerencsére Kuang minden jóval megtöltötte a Bábelt, kezdve az idegennyelvekkel egészen a fordulatos és eseményekben gazdag jelenetekkel. Nagyon látszik a történeten, a szöveg aprólékosságán és a megálmodott világban, hogy valójában mennyi munka is volt vele. Biztos vagyok benne, hogy nem volt egyszerű úgy összerakni, hogy az valóban érdekes és maradandó legyen. A karakterek és az szöveg mélysége mellett a történetre is, mint fontos tényező súlyt helyez, és nem fél attól sem a Bábel, hogy komolyabb témákat boncolgasson olvasás közben. Viszont még így sem érzem azt, hogy mindenkinek való lenne. Akik szeretik a komplexebb, dark academia elemekkel dúsított szövegeket, azoknak igazi főnyeremény, de akiktől távol áll ez a világ, azoknak a Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége sem fog tetszeni. Számomra a Bábel egy olyan világ, ami habár tele van bukkanókkal, mégis jó érzés elmerülni benne, és részese lenni Robin Swift nehéz, szabályokkal és új ismeretekkel teli világának. Nem az az egyszer olvasós mű, sőt nem is kétszer, hiszen minden egyes olvasásnál más és mást fedezhet benne fel az ember. Összességében én nagyon szerettem, és tényleg csak ajánlani tudom a komolyabb olvasmányok kedvelőinek, akik szeretik a fantasyk, történelmi tények és politika világát.

" - Akkor is - szólalt meg Juszuf. - Éppen most nyilvánítottuk ki, hogy szándékunkban áll tönkretenni a várost. Nem hiszem, hogy csak úgy elsétálhatunk meleg reggeliért, vagy szerinted igen?"

"A hatalomnak szüksége volt a fémkinyerésre. Az erőszak megrázta a rendszert, mert a rendszer egyszerre nem belezhette ki önmagát és élhette túl. A birodalom kényszerhelyzetbe került, mert nem rombolhatta le azt, amiből profitált."

"A világnak meg kell törnie, gondolta Robin. Valakinek felelnie kell ezért. Valakinek véreznie kell. De Victoire visszarángatta arra, amerről jöttek, és csak az ő acélos szorítása tartotta vissza attól a fiút, hogy harcba szálljon."

" - Az erőszak megmutatja nekik, mennyi mindent vagyunk hajlandók feladni - folytatta Griffin. - Az erőszak az egyetlen nyelv, amit értenek, mert a kizsákmányoló rendszerük eredendően erőszakos. Az erőszak megrengeti a rendszert. És a rendszer nem éli túl a sokkot. Tényleg el sem tudod képzelni, mi mindenre vagy képes."

" Nem hiszem, hogy valaha is el fogom felejteni, amit láttam. - A korlátra könyökölt és sóhajtott egyet. - Egyik sor virág a másik után. Egy egész óceánnyi. Olyan élénk skarlátvörösek, hogy a földek úgy néztek ki, mintha baj lenne velük, mintha maga a föld vérezne."

" - Úgy hívják, janghuo - mondta Robin. - Így nevezte a nő az ópiumot. A jang azt jelenti, 'idegen', a huo azt, hogy 'áru'. A janghuo azt jelenti, 'idegen áru'. Itt mindent így hívnak. Jang emberek. Jang céhek. Janghuozsö: az idegen áru, az ópium imádata. És ez vagyok én. Ez tőlem jön. Jang vagyok."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

R. F. Kuang: Sárga

" Aznap este, amikor végignéztem Athena Liu halálát, épp a Netflixszel kötött szerződését ünnepeljük."

*

Két ​írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek. 

Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak. 

Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben. 

A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott. 

A számtalan irodalmi díjjal kitüntetett R. F. Kuang legújabb regénye időszerű és tűéles képet nyújt a modern könyvkiadás kellemetlen oldaláról. A Sárga a megjelenését követően egyből a sikerlistákon nyitott, és komoly párbeszédeket generált, ismételten jelezve, hogy szerzője a kortárs irodalom egyik legerősebb hangja.

"Az írás áll a legközelebb az igazi varázslathoz. Az írás a semmiből teremt valamit, más világokra nyit ajtót. Az írás hatalmat kínál, hogy alakíthasd a saját világodat, ha a való világ túl sokszor rúg beléd."

A Sárga nem az a tipikus könyv, amit olvasnék, viszont már nagyon szerettem volna megismerkedni R. F. Kuang munkásságával. Elsőnek ezt a rövidebb, ám annál inkább velősebb és semmihez sem hasonlítható könyvét választottam. Ha szeretsz olvasni, és érdekel a könyvek mögötti világ, akkor semmiképp se hagyd ki ezt a ZSENIÁLIS kötetet, ami nem hiába keltett visszhangot maga körül. Egy szókimondó, jól kidolgozott igazi mestermű, aminek minden könyvszerető ember polcán ott lenne a helye.

Szerintem ennél aktuálisabb könyvet nem is lehetett volna írni. Minden benne van, ami a mai könyves piacot érinti, legyen az a plagizálás, a cancel culture vagy a social media körül forgó fullasztó, és sokszor mérgező légkör. Igazi polgárpukkasztó, megmondós olvasmány, ami szembemegy az elvárásokkal, és a képedbe tolja a szomorú valóságot. Főszereplőjének egy olyan karaktert választ, June-t, akinek már az elején borítékolható a bukása. Mindezt olyan jól megírva tálalja az írónő, hogy amint belevesztem a cselekménybe nem akartam letenni, vagy éppen fel sem tűnt, hogy telik közben az idő. Társadalmi kritika is egyben, ami velős, kemény, és nem fél igazságokat leírni. Egy olyan regény, ami nagyon aktuális, sokáig veled marad, és kérdések hadát teszed fel miatta. Kuang elsősorban a fantasy világában ír, ugyanakkor úgy gondolom, hogy bármit írhat, mert az szó szerint arany lesz a kezei között. Konkrétan ittam a Sárga minden szavát, és azt vettem észre magamon, hogy hol eldobom az agyam, hol pedig fogom a fejem, hogy 'ne, ne legyél ennyire buta, és ne vágd magad alatt még jobban a fát', 'na meg ennél nem lehet lejjebb'. Egyes részek mélyebbek, míg mások inkább a szatírába mennek át. Ad egy átfogó képet, a valóságot és mindezt kendőzetlenül tálalja eléd. Nem teketóriázik, és aktualitással tölti meg a sorokat. Maga a kötet June-ról és Athenáról szól, senkit se rettentsen el az első mondat, vagy az a tény, hogy Athena nem éli meg a második fejezetet, s hangozzon akármilyen morbidnak is, végig érződik a szelleme, az öröksége és a személye a köteten. Alapjaiban itta bele magát Athena Liu a Sárgába.

A Sárga ugyanúgy szól a gyászról, a könyvkiadás útvesztőjéről, mint a szellemi tulajdonról, és tulajdonképpen a közösségi média szerepéről. Az alap nem egy vidám történet, hiszen szóba kerül a szellemi tulajdon elsajátítása, az emberek becsapása, továbbá az erre épített haszon, pénz és átverés. Hiába olyan témát dolgoz fel, ami mai napig jelen van, mégsem beszélünk róla eleget. A cancel culture vagy éppen a ki mit írhat és mit nem témaköre nagyon is aktuális témák, hiszen a 2020-as évek erre építenek, ez az az időszak, ahol a legjobban kiforrott ez a jelenség.

Botrányok, néphülyítés és nyerészkedés. Még ha szerettem is volna együttérezni June-nal nem tudtam. Tényleg elborzasztó volt olvasni a Sárgát, közbe meg imádtam is, mert megmutatta Rebecca zseniálitását, és biztos vagyok benne, hogy még fogok olvasni tőle, már csak azért is, mert a polcomon kacsingat felém a Mákháború trilógia és a Bábel, ami a következő olvasmányom lesz.

A Sárga egy borzasztóan egyedi, ugyanakkor kritikus regény. Senkit nem kímél, mindenkiben talál valamit, amit kritizálhat, amit a közönség elé tárhat. Megmondja a véleményét a könyves piacról, az igényekről, a jóhiszeműségről és a rasszizmust sem kímélő társadalomkritikáról. Borzasztóan nehéz ma a 21. században írónak lenni, figyelni a különböző igényekre, kultúrákra, és arra, hogy senkibe se gázoljunk bele. Hiába kemény olvasmány, mégis csak a valóságot mutatja.

Egy igazi mestermű, amit ha elkezdesz nem tudsz majd letenni. Nem véletlenül lett olyan népszerű. Azt hiszem nagyon nagy szükségem volt Kuang Sárgájára. Maga a szöveg hihetetlenül jól van megírva, a fordítás is minőségi, és látszik az a vehemencia és odaadás, amivel készült. Provokatív, de egyben elgondolkodtató is. Kérdéseket kérdésekre halmoz, problémákat vet fel egymás után, és még ha azt hinnéd, hogy már vége, nincs ennél mélyebb, akkor megmutatja, hogy de van.

June és Athena barátnők - legalábbis a kötet szerint -, viszont ahogy haladtam előre ebben erősen kételkedni kezdtem. Manapság, legalábbis én úgy látom, hogy baromi nehéz olyan embereket találni, akit valóban érdekelsz és nem csak hasznot akar húzni belőled, hanem tényleg fontos vagy neki. June és Athena barátsága felszínes, őszintén engem a hányinger kerülgetett egyes részek miatt. Árulás, irigység és mohóság sem ismeretlen a történet előtt.

A kötet maga nem egy hosszú mű, mégis képes kicsivel több, mint 300 oldalban bicskanyitogató, egyenes és szatírikus lenni. Egy percig nem bánom, hogy ez lett az első R. F. Kuang regényem. Egyszerűen must have a Sárga!! Nemcsak azért, mert konkrétan mindenkit megkérdőjelez, aki a könyviparban dolgozik, hanem azért is, mert bennfentesként olyan dolgokra világít rá, hívja fel a figyelmet, amire magadtól biztos nem figyelnél oda. Az alaptörténete pörgős, van benne valami, ami miatt nem tudod letenni. Olvasnod kell, és a végére járni az egésznek. Kérdéseket kell feltenned, látnod kell a valódi képet, és nemcsak azt az igazságot amit a szereplők egy része ad, nem, az egész kell, még akkor is, ha alapjaiban rengeti meg az elképzeléseidet. A Sárga nagyon mai, nagyon hiánypótló és nagyon aktuális!! Ha szeretsz betekinteni a kulisszák mögé, és látni, hogy is jut el egy regény az olvasóihoz, milyen nehézségekbe ütközhet a könyvkiadás útvesztőjében, és érdekel, hogy egy fiktív írónő milyen nehézségekkel küzd a pályafutása során, érdekel a rasszizmus, a plagizálás, és attól sem riadsz meg, ha a főszereplő a negatív karakter, a rosszfiú, aki valami rosszat tett, és oldalról oldalra halmozza a bűnt, akkor ne hagyd ki a Sárgát!!

" - Esetleg vegyük akkor Charles Robertson ezredes karakterét? - kérdezi Harvey. - A brit attaséét. Simán beleférhet valamelyik nagyobb név, Benedict Cumberbatch vagy Tom Hiddleston..."

"Az olvasás segít minket belehelyezkedni más emberek életébe. Az irodalom hidakat épít: A világunkat nagyobbá, nem pedig kisebbé teszi."

" - Gondoltál már úgy a szerkesztésre, mintha dugnál a szerkesztőddel? Mintha egy nagy irodalmi gyereket csinálnátok?"

" - Talán féltünk kideríteni, valójában mennyire is kedveljük egymást."

"Mindezek előtt egy internetes senki voltam, a heti egy-kettő Twitter említésből merítettem a boldogsághormont. Az viszont nem tűnt fel, hogy még ha kezedbe kaparintod is a komplett irodalmi világot, akkor is egy szempillantás alatt elfeledkezhetnek rólad."

"A legtöbb résztvevőt egyáltalán nem érdekli az igazság. Csak szórakozni akarnak. Ezek az emberek imádják, ha van egy célpontjuk, és bármit szétcincálnak, amit eléjük raksz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)