Ava Reid: A Tündérkirály rejtélye

"Úgy kezdődött, ahogy minden más: egy lánnyal a parton, rémülten és sóvárogva."

*

Effy-t, ​az építészhallgatót sok mindennek nevezték már: hazugnak, cédának, problémás fiatal nőnek, de ő mindenekelőtt túlélő. Amikor megpillant egy pályázati hirdetést kedvenc írója, Emyrs Myrddin családi birtokának megtervezésére, biztos benne, hogy ez a végzete. A férfi leghíresebb művének, az Angharadnak – ami egy lányról szól, aki beleszeret a Tündérkirályba –, szakadt, szamárfüles példánya állandóan Effy éjjeliszekrényén hever. Míg mások kitalációként olvassák a történeteit, a lány tud valamit, amit ők nem: a Tündérkirály valóságos. 

Amikor Effy megérkezik a Hiraeth Kúriába, egy süllyedő házba az éhező tenger szélén, találkozik egy földhözragadt, fiatal akadémikussal, Preston-nal, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy bebizonyítsa, a lány kedvenc írója csaló volt. Preston a tanulmányainak szentelte az életét, nem hisz a végzetben vagy a mágiában. Azonnal versengeni kezdenek; a levelek, könyvek és naplóbejegyzések alapján rakosgatják össze a nyomokat, de sötét erők, mind halandó, mind mágikus egyaránt összeesküvést szőnek ellenük, és az igazság mindkettőjüket a vesztükbe sodorhatja.

" - Romlásig szeretni foglak - szólt a Tündérkirály. - A te romlásodig vagy az enyémig?"

Ha van könyv, amihez hatalmas reményeket fűztem, akkor az A Tündérkirály rejtélye. Imádom, és tényleg imádom a gótikusabb, dark academia könyveket, de úgy érzem, hogy nincs belőlük elég. Az biztos, hogy kell hozzá egy hangulat, de ha ez megvan, akkor befészkeli magát a bőröd alá, és még az olvasás befejezése után is veled marad. A Tündérkirály rejtélye pont ilyen. Titokzatos, rejtélyekkel teli olvasmány, ami nem hagy éjszaka aludni.

A Tündérkirály rejtélye egy igazi borzongatós olvasmány, amiben egy slow burn szerelem, only one bed trope és rejtélyek tucatja kap helyet. Amikor elkezdtem már akkor sejtette, hogy igazán különleges élményben lesz részem, és ez szerencsére ki is tartott a végéig. Szeretem azokat a regényeket, amik nem árulnak zsákbamacskát, és tudod, hogy mire számíthatsz tőlük. Ava Reid pedig pontosan azt adta, amit szerettem volna tőle. Viszont olyat is kaptam, amire nem számítottam. Komoly témákkal foglalkozik, és nem csak felületesen, hanem látszik, hogy tényleg utána nézett dolgoknak, és nemcsak hasraütés szerűen elszórta a komolyabb témákat. A Tündérkirály rejtélye egy komplex, jól átgondolt história gótikus fantasy és dark academia elemekkel. Adott egy lány, egy hős, és egy fiú, aki ennek a hősnek a titkára kíváncsi. A lány, Effy egy nagyon szimpatikus, érdekes karakter, aki végigvezet minket a történeten, ugyanakkor egyes részeknél teljesen elveszettnek éreztem magam, és akárcsak Effy én sem tudtam, hogy mi a valóság, és mi a képzelet szüleménye, mi az ami csak az agy játéka, és emiatt érezheti azt az ember a kötetet olvasva, hogy kezd elmenni a józan esze. Effy megmutatta, hogy egy akadémiai világban milyen nehéz is nőként érvényesülni, kitörni a pletykák és a férfiak világából. Az írónő teljesen új alapokra helyezi általa a már ismert dark academia vonalat, és megmutatja, hogy mire is képes egy lány, ha esélyt kap a bizonyításra.

Mellette Preston is igen érdekes, oké eleinte fura, de ahogy egyre többet tudunk meg róla is, úgy zárjuk a szívünkbe, és reméljük, hogy a fantasy, gótikus vonal mellett lesz romantika vagy éppen szerelem. És nem kellett csalódjak, mert megkaptam, és nem is akármilyet. Nagyon lassú, egymásra épülő szerelmet kaptam, ami annyira jól áll a kötetnek. Kicsit oldja a borongós, titkoktól terhes légkört, és megmutatja, hogy több A Tündérkirály rejtélye, mint a Hiraeth Kúria eltemetett titkai.

A tengeres, süllyedő házas vonal miatt nekem erősen Só és bánat haza feelinges lett a történet, és nem hiába, hiszen kísérteties a hangulat, szerepet játszik a szeszélyes tenger, sötét és néhol komor, ugyanakkor tele van mágiaval, mítosszal és egy család történetével. Jóval több A Tündérkirály rejtélye, mint Emyrs Myrddin mítosza.

Maga a történet vezetése szép, bár én párszor azt éreztem, hogy túl sokáig toporgunk egy helyben, és túl sok idő telik el addig, amíg valami lényeges történik, bár az tagadhatatlan, hogy nagyon jól áll a kötetnek a titokzatosság, az hogy helyenként előkerülnek rég elfeledett feljegyzések, olyan titkok, amiket jobb lett volna eltemetve tartani. Talán pont emiatt, vagy ennek ellenére haladtam lassabban a kötettel, ugyanakkor ha azt nézem, akkor a hangulata is nagyban hozzájárult ehhez.

Akik szeretik a komorabb elemeket azoknak van egy jó hírem, mert Ava Reid regénye tele van komorsággal, emberi gyarlósággal, és megvetéssel. Effy élete nem könnyű, semmibe veszik, megalázzák, olyan dolgokat híresztelnek róla, ami nem igaz, szexuális zaklatás áldozata. Ezek a témák kemények, nem feltétlen illenek egy fantasy történetbe, mégis azt érzem, hogy kellően kidolgozta őket az írónő, és megmutatta azt is, hogy miért alkalmazta őket.

A Tündérkirály rejtélye Effy-vel kezdődik, de egy olyan Effy-vel ér véget, aki sokkal erősebb, mint az elején volt. Hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, bátor, sokkal jobban kinyílik, mint ahogy megismerhettük, és ha nem is minden Preston érdeme, azért nagy segítség volt. Az mondjuk kicsit sajnálom, hogy Preston nem kapott saját szemszöget, mert én kíváncsi lettem volna arra is, hogy mi zajlik az ő fejében.

A Tündérkirály rejtélye egyik legerősebb eleme az maga a fantasy váz. Az a világ, amit megalkotott az írónő a mítoszaival és babonáival együtt. A rejtélyek kibogozása mellett erre fektette a legnagyobb hangsúlyt Reid. A leírások és a téveszmék által lett egyre élezettebb és veszélyesebb a helyzet. Ez a kötet ugyanúgy egy szerelmeslevél az olvasókhoz, mint kiállás a szexuális zaklatás mellett. Társadalomkritika dark academiába csomagolva. Egy feminista regény, ami felszabadítja az elnyomottakat, és nem hagyja, hogy a nőket a földbe tiporják. Ezek mellett a fontos mondandók mellett kikapcsol, megborzongat és beeszi magát a bőröd alá. Nemcsak arra késztet, hogy minél hamarabb fejezd be, hanem arra is, hogy te is elkezdj kutakodni, és tárt karokkal várd az újabb és újabb rejtélyeket, amik alapjaiban fogják megalapozni Effyt, és azt az időt, amit Prestonnal a Hiraeth omladozó kúriájában töltenek. Veszélyes, viharokkal teli, rejtélyes olvasmány, ahol nemcsak a Tündérkirály rejtélyére derül fény, hanem az ember igazi természetére. Mindezt mágiával, istenekkel és egy lassan kialakuló szerelemmel támasztja alá. Ha egy különleges olvasmányra vágysz, és nem zavar a sötétebb, komorabb hangulat, akkor nagyon ajánlom Ava Reid regényét. Engem meggyőzött, és még biztos fogok olvasni tőle.

" - Lány voltam, amikor eljött értem, gyönyörű és alattomos; én voltam a sápadt aranykorona hollófekete hajában."

"Nyomorúságában - és akarata ellenére - Effynek rá kellett döbbennie, hogy mégiscsak egy románc főszereplője. Akármilyen közönséges is. Kétségbeesetten kívánta, bárcsak ne így lenne, hiszen mit akarhat egy olyan fiú, mint Preston Héloury, egy olyan könnyelmű, szeleburdi, tébolyodott fruskától, mint ő... Mégis ez volt a történet, amelyben találta magát, az elbeszélés, amely úgy épült köré, mint egy pazar ház falai."

" - Te nem csak egy dolog vagy. A túlélés az, amit tenned kell, de nem ez határoz meg téged. Bátor vagy és zseniális. Te vagy a legvalóságosabb, legteljesebb ember, akivel valaha találkoztam."

"Megrázta a fejét, kisimította a haját az arcából, és kényszerítette magát, hogy másra gondoljon. Bármi másra, mint a Tündérkirályra, akit nem akart, de aki elől mégsem tudott elmenekülni, vagy a fiúra, akit akart ugyan, de nem kaphatott meg."

"A férfiak előszeretettel tartották bezárva az őrült nőket, így aztán mindenki kényelmesen elfelejthette, hogy valaha is léteztek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)