Rachel Gillig: Two Twisted Crowns - Két ferde korona (A pásztor király 2.)

"Ravyn közelebb lépett, a cella rácsa a kezében hideg volt, akár a jégcsap. 

- Tudom, hogy hallasz."

*

HA TÚLCSORDUL BENNE A MÁGIA, A KIRÁLYSÁGA PUSZTULÁSRA VAN ÍTÉLVE? 

Elspethnek szembe kell néznie a tettei következményeivel, amikor Ravynnal veszélyes küldetésre indulnak, hogy megmentsék a királyságot. A zsarnoki uralkodó és a fekete mágia kötelékében vergődő királyság veszélyben forog. Elspethnek és Ravynnak sikerült összegyűjtenie a Gondviselés kártyáit, egy kivételével: a legfontosabb, az Éger ikrek kártyája még hiányzik. 

Ahhoz, hogy még a téli napforduló előtt megleljék a kártyát, és a segítségével felszabadítsák a királyságot, be kell venniük magukat a veszedelmes, ködös erdőbe. 

Az egyetlen, aki a segítségükre lehet ebben, az az a szörny, aki Elspeth fejében él: a Lidérc. A szörny, aki már nem szívesen osztozkodik tovább… 

A One Dark Window – Egy sötét ablak kísérteties, lebilincselő folytatása.

"Mivel semmirekellő herceg és csapnivaló lovas katona volt, Elm nem zárta be az ajtót."

A One Dark Window után kétségem sem volt afelől, hogy fogom e folytatni a történetet, mert ennyire különleges fantasyt is csak nagyon régen olvastam. Rachel Gillig egy olyan duológiát álmodott meg, ami szó szerint tökéletes, és amiben nem találok hibát. Végig atmoszférikus, dark és imádtam, ahogy az Erdő szelleme, illetve a tarot kártyák megjelentek benne. Végig az Éger ikrek kártya után futunk, de közben ott van Elspeth és a Lidérc dilemmája is.

Nagyon szerettem azt a Two Twisted Crownsban, hogy ott veszi fel a cselekmény szálát, ahol az első abbamaradt. A tét nagyobb mint eddig, és hatalmas súly nehezedik a karakterek vállára. Külön öröm számomra, hogy nemcsak Elspeth és Ravyn veszi ki a részét a "munkából", hanem Ione és Elm is, akiket nagyon megkedveltem így a második kötetre. A regény hangulata végig gótikus, nyomasztó és sötét. Az állandó fenyegetettség érzete végig rányomja a bélyegét a cselekményre, és nem ereszt. Az írásmód igazán különleges, és emiatt azt érezhetjük olvasás közben, hogy minket is elnyel a köd, és mindaz, ami ennyire kalandossá, veszélyessé és gótikussá teszi a Two Twisted Crownst. Maga a cselekmény a váltott szemszögeknek hála lassabban bontakozik ki, de ez ne riasszon meg senkit, mert igazán különleges élményt adnak ezáltal a történetnek. Nemcsak Elspeth sorsa forog kockán, hanem a világé is. Emiatt hol brutális eszközökhöz nyúlt az írónő, hol pedig elmélyítette a már ismert tényeket. A világfelépítés pont emiatt olyan fontos, mint a karakterek és a belső konfliktusaik. Nemcsak Elspeth kerül ezáltal közelebb hozzánk a Lidérccel folytatott belső küzdelmei miatt, hanem Ione is, aki teljesen más színben tűnik fel ebben a részben, mint az elsőben. Sokkal kedvelhetőbb, és a szívünkön viseljük a sorsát, és a döntései következményét.

Míg a One Dark Window csak egy szerelem kibontakozására fókuszált, addig a Two Twisted Crownsban két szerelem kerül előtérbe. Imádtam, ahogy a gótikus, horrorisztikusabb hangulat ellenére is teret kap a romantika, és mindezt az írónő a maga sajátos stílusában csinálja. Szerettem azt a kötetben, hogy habár a belső konfliktusok és a tarot kártya utáni hajsza van fókuszban, mégis figyelt a részletekre, és nagyon egyben van a cselekmény. Informatív, és tele van baljós jelenetekkel, ami még inkább elmélyíti a történetet.

A történet központi kérdése a hatalom, és az az ár, amit hajlandóak vagyunk érte megfizetni, emiatt hol árulással szembesülünk, hol pedig áldozatokkal. Egy igazi küzdelem a túlélésért és az életben maradásért ez a kötet. Elspeth a tökéletes példa arra, hogy a bennünk élő szörnyeteg ellenére is lehet helyesen dönteni és helyesen cselekedni. Emberileg sebezhető, akiben ott él a szörny, aki végig attól retteg, hogy maga is szörnyeteggé válik.

Elspeth egy igencsak komplex karakter. Míg ebben a részben a belső harc dominál nála, addig a Lidérc nagyobb teret kap, és megmutatja, hogy nem akkora szörnyeteg ő, mint amit gondoltunk róla. Neki is megvan a maga története, amit szerencsére meg is ismerünk, és megmutatja az emberibb oldalát is, bár azért a szóváltásai Elspeth-tel még mindig szórakoztatóak, és szerettem a kettősükről olvasni. Nem egy mindennapi páros, és nem egy mindennapi történet az övék.

Elspeth mellett Ravyn emelkedik ki igazán, hiszen végre megmutatja magát, és bebizonyítja, hogy bármit képes megtenni a szeretteiért, még saját magát is feláldozni. Az írónő egy olyan fantasy világot álmodott meg, ami nyugtalanító, ahol a köd veszélyt rejt magában, és ahol az Erdő szelleme bármikor lecsaphat. Nem egy tucat fantasy, sokkal inkább azoknak szól, akik szeretik a különlegességeket, az ínyencségeket, és akik nem riadnak vissza a sötétebb világképtől sem. Nekem hatalmas kedvencem lett, és alig várom, hogy még olvashassak az írónőtől, mert ezzel a duológiával nagyon magasra tette a lécet, és megmutatta, hogy mérsékelt érzelmi közegben is lehet maradandót alkotni. Leginkább a hatalom és a politikai intrika dominál, a "gonosz" legyőzése, és a kitűzött cél, a tarot kártyák egyesítése mellett. A kötet végig egyenletes tempóban halad, s míg a végére kicsit felgyorsulnak az események, addig a lezárás illik a duológia egészére. Egy olyan végkifejletet ad, amit el tudunk fogadni, és ami méltó Elspeth-hez, Ravynhoz, a Lidérchez, a Gondviselés Kártyáihoz, Ione-hoz és Elmhez. Ha szereted a gótikus fantasyket, semmiképp sem hagynám ki A pásztor király duológiát!

" - Tizenketten hívják egymást, amikor megnyúlnak az árnyak. Amikor rövidek a napok, a szellem erejének senki sem szabhat gátat. A paklit hívják, s a pakli válaszol. Egyesíts, kérik, s mi megszabadítunk a fekete varázstól. A király nevét viselő fánál a vért fertőző fekete sóval ők tizenketten, együtt, leszámolnak a kórral. Megvilágítják majd a ködöt a hegyektől odáig, hol zúg a tenger árja. Új kezdet s új vég, de mindennek megvan az ára."

" - Önnek is lehetne egy Leánya, ha akarna egyet. - Kilépett az ajtónyílásból, nesztelenül indult tovább a folyosón. - Ön egy Rowan. Nem vesz el mindent, ami megtetszik Önnek? - Nyilvánvalóan nem, hiszen jelenleg csak a zavartalan éjszakai alvás tetszik."

" - Belehalnál, ha udvarias lennél? 

- Már halott vagyok. De igen, határozottan."

"A sötétség és én egyek voltunk, együtt mozdultunk az árral, ami a láthatatlan, csendes part felé sodort."

" - Rám akarsz ijeszteni? - Nem, kedveském. Figyelmeztetlek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sara Wolf: Csontot csontért (Szívet szívért 2.)

"Cavanos hercegnője, Varia úgy nézett rám, ahogy egy jól szórakozó vadmacska."

*

Senki sem mentheti meg. 

Hogy megvédje Lucien d'Malvane herceg szívét, Zerának el kellett árulnia őt. A férfi most már a látványát is gyűlöli. A király foglyaként Cavanosban rekedve várja az elkerülhetetlen pillanatot, amikor a boszorkánya megszakítja mágikus kapcsolatukat, és végleg véget vet az életének. 

De a sors még nem hajlandó lemondani róla. 

A legvalószínűtlenebb helyről érkező szabadsággal Zera második esélyt kap a Szívtelenek életére. De ennek szörnyű ára van. Miközben a király mozgósítja seregét, hogy a boszorkányok ellen vonuljon, Zerának meg kell szelídítenie egy megfoghatatlan és halálos valkeraxot, ami a város alatti alagutakban rekedt, ha vissza akarja nyerni emberi mivoltát. Egy vérszomjas valkerax legyőzése? Nehéz ügy. Visszaszerezni a barátait, mielőtt kitör a háború? Még nehezebb. 

De egy Szívtelen visszaszerezheti Lucien herceg szívét? 

Ez a legnehezebb dolog, amit valaha tett.

"Újra választásra kényszerülök. Közte és a szívem között. De ezúttal… ezúttal jól választok."

A Szívet szívért hatalmas kedvencem lett, amikor először olvastam, és azóta várom, hogy végre megjelenjen a második rész, a Csontot csontért. Minden várakozásomat felülmúlta, és egy kicsivel jobban is tetszett, mint a trilógia kezdőkötete. Igaz kellett jó néhány oldal, hogy visszarázódjak a történetbe, mivel az első rész nem mostanában jelent meg, ugyanakkor úgy érzem, hogy megvan benne a kellő potenciál, és a végére be is bizonyítja a kötet, hogy jó volt e a megérzésem.

A történet egy Szívetlen Szolgáról és egy hercegről szól fantasy köntösbe bújtatva, boszorkányokkal és valkeraxokkal fűszerezve. A középpontban továbbra is Zera áll, aki bármit megtenne azért, hogy újra ember lehessen, újra sebezhetővé váljon és nála legyen a szíve, ne boszorkányoknál, akik ezáltal irányítani tudják őt. A kötet ott folytatódik, ahol a Szívet szívért abbamaradt, ahol a cliffhanger felütötte a fejét, és én még ennyire sosem voltam hálás azért, hogy visszacsöppenhettem egy ennyire erős, különleges és kevésbé felkapott fantasy történet világába. Tekinthetünk úgy a Csontot csontért c. kötetre, mint egy küldetésre, hiszen a cselekmény javarészét az a feladat teszi ki, amit Zera kap Lucien nővérétől, Variától és eköré építette fel az egész történetet az írónő. Zera szíve és a siker elérhetősége végig ott lebeg előttünk, oly közel van, mégis oly távol. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy habár Zera célja az első rész óta nem változott, mégis sokkal többet szenved és sokkal többet vesz el magából a szíve utáni hajsza, mint amire szükség lenne. Az írónő egyáltalán nem kíméli a karakterét, és most még Lucien szerelmébe sem tudunk kapaszkodni, mert a történet romantika része igazán elhanyagolható. Néhány kósza érintésen és csókon kívül e téren nincs előre mozdulás, és ez kicsit tönkre is tett olvasás közben, de imádtam is érte, hogy nem adja könnyen a boldogságot, és meg kell küzdeni azért, amit Zera akar. Legyen az a szíve, vagy éppen Lucien.

Zera karaktere úgy van lefestve, már csak a Szívetlen Szolga kifejezés miatt is, hogy kegyetlen, pedig nem. Van egy célja, amit el kell érnie, ami minden vágya, és ezért képes meg is halni. Azt kicsit sajnálom, hogy emiatt a cél miatt Lucien parkolópályára került, de a kötet vége azt hiszem minden bosszúságot képes volt elfeledtetni velem, mert wow! Pontosan erre vágytam, hogy meglepjen és a Csontot csontért el is végezte a küldetését.

Zera egy olyan világban próbál szív nélkül ember maradni, ahol a hatalom és a mágia félelme uralkodik. A boszorkányokat üldözik, a Szívetlen Szolgák sincsenek biztonságban, és elég egy elejtett vérkönny, túl sok emberi élelem és Zera a lebukás szélére sodródhat. Emiatt nagyon izgalmas a kötet, ott vagy végig Zera mellett, drukkolsz neki, hogy sikerrel járjon a küldetésében, közben meg falod az új információkat, az új lényeket és a világnak egy olyan szegletét, amit eddig még nem láttál.

Remélem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történetben bizony a valkeraxok nemzetsége is fontos szerepet kap. Nagyjából a kötet negyedétől számítva bukkan fel a valkeraxok kultusza, és ez nagyon jól összeillett a boszorkánysággal, az erővel, a hatalommal és valahol a kapzsisággal is. Persze emellett a bizonytalanság, és a másik kihasználása, irányítása is erősen felüti a fejét. Úgy érzem, hogy Sara Wolf regényében a mágia és az érzelmek egymás ellen dolgoznak, és oldalról-oldalra képesek meglepetést okozni.

Maga a történet szorosan követi az első részben megismert alapszituációt, a karakterek mélyére ás le, és megmutatja a fantasy elemekkel, hogy a Csontot csontért egy lenyűgöző trilógia második része, ami tele van izgalmas részletekkel, veszéllyel, félelemmel és egy vággyal, ami erősebb az éhségnél. Zera szinte minden fejezetben küzd az éhséggel, a vérszomjjal, és azzal, hogy emberi maradjon, hogy ne engedje ennek az éhségnek, hogy átvegye a hatalmat, és olyan tettekre sarkallja, amiket egyébként magától nem tenne meg. A valkeraxok megjelenése nemcsak felpezsdítette a cselekményt, de értelmet is adott a kötet címének. Ezek a teremtmények kulcsfontosságú szereppel bírnak a cselekményre nézve, de úgy igazán csak a történet végén mutatják meg az erejüket, és olyan hirtelen hagynak magunkra, hogy már csak emiatt is sóvárogjuk a folytatást. A Csontot csontért nemcsak egy fantasy trilógia folytatása, hanem sokkal inkább egy küzdelem az embernek maradásért. Megmutatja, hogy Zera képes ember maradni egy olyan világban, ami el akarja venni tőle az emberségét, és szörnyet csinálni belőle. Ha szereted a különleges, ám izgalmas és kalandos fantasyket, akkor ne hagyd ki Sara Wolf Szívet szívért trilógiáját, aminek a hetekben jelent meg a második része! 

" - Kérlek… legalább az álmaimban maradj velem!"

"Ez esetben, ha megengeded, feljegyezlek azon emberek listájára, akiket próbálok nem cserben hagyni."

" - Ügyeljenek arra, hogy addig ne kapjon enni - kiáltom Yorlnak. 

- Ügyelnünk kell arra, hogy addig ne egyen meg senkit - feleli."

"Ezért maradtam melletted, drága hercegnőm. Részben azért, mert nincs más elképzelhető választásom ebben a kérdésben, de leginkább azért, mert te és én ugyanarra az oldalra vagyunk írva a szörnyű emberekről szóló könyvben."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

T. Kingfisher: Holtak mozgatója

"A gomba lemezei olyan mélyvörösek voltak, akár az elszakadt izom: az a fajta, már-már ibolyakék árnyalat, amely elborzasztó kontrasztot alkot a zsigerek fakó rózsaszínjével."

*

Amikor a nyugállományú katona, Alex Easton fülébe jut, hogy gyermekkori barátja, Madeline Usher haldoklik, Ruritaniába, az Usherek ősi lakhelyére siet. 

Amit ott talál, maga a rémálom: gombák burjánzanak, és a vadállatokat megszállta valami a sötét, lüktető tó körül. Madeline alvajáró, éjjelente különös hangon szól, a bátyját, Rodericket pedig rejtélyes idegbetegség gyötri. 

Alexnek egy rendíthetetlen angol gombaszakértő és egy zavarodott amerikai orvos segítségével kell kibogoznia az Usher-ház titkát, mielőtt az mindnyájukat elpusztítja.

"Azt mondják, a gombák az ördög lába nyomában sarjadnak."

Életem első botanikai horrorja, de az biztos, hogy nem az utolsó. Alapvetően imádom a gombákat, ezért nagyon érdekelt egy ilyen jellegű kötet, amiben a gombáknak, a spóráknak és egy fertőzésnek jut nagyobb szerep. A Holtak mozgatója egy Usher-ház retelling, de én ezt a művet nem olvastam, így minden az újdonság varázsával hatott rám. Hangulatos, hátborzongató, gótikus és egyes helyeken nyugtalanító.

Nem egy hosszú olvasmányról van szó, mégis képes az első oldalakkal megfogni, és a markában tartani. Ahogy elkezdtem úgy be is fejeztem. A body horroros és botanikai horror elemek nagyon jól állnak a Holtak mozgatójának. Nemcsak nyugtalanító légkört ad, hanem nyugtalanít is. Azt éreztem olvasás közben, hogy a hátam mögé kell nézzek, és nagyon figyelnem kell arra, hogy semmilyen természeti élőlénnyel ne érintkezzek addig, amíg olvasom. Nyuszi gazdiként a nyulas rész baromira bejött, és simán el tudom képzelni, hogy egy-egy fertőzés miatt ennyire torz, és szörnyszülöttek lesznek a nyulak. Ha már a rollerről le tudnak lökni, akkor az is benne van a pakliban, hogy megfertőznek gomba spórával. A kötet alapja az a beteg Madeline Usher, a rothadó birtok és az elkerülhetetlen pusztulás, ami végig érezteti a hatását. Alex úgy csöppen bele ebbe a helyzetbe, hogy arról nem tud semmit, feltűnnek neki a furcsaságok, de úgy igazán sem ő, sem mi nem tudjuk addig ezeket hová tenni, amíg ki nem derül, hogy mégis mi olyan fura Madeline-ban, a nyulakban és a tengerszemben, ami végig ott van a szemünk előtt, de nem tudjuk hogy miért olyan fontos. A gombák megjelenése, és a kötetbe beleszőtt fontossága miatt igazán hozzátesz a horror jelzőhöz, és T. Kingfisher nemcsak a botanikai horror vonalat erősíti ezzel a regényével, hanem azon retellingekét is, amik hozzátesznek az eredeti műhöz, és a Holtak mozgatója hozzátesz.

Az Usher-ház, mint élő organizmus jelenik meg, ami olyan mintha már élne, de az biztos, hogy senki sincs biztonságban, aki ebben a házban él, vagy csak megszállt. A nyugtalanító légkör fokozatosan lesz egyre hangsúlyosabb, és mutatja meg, hogy nemcsak a környezetre érdemes odafigyelni, hanem a benne élőkre is, akik nem biztos, hogy élnek. Mindent is megkérdőjelezünk olvasás közben, azt hogy mi baja Madeline-nak, milyen kór pusztítja a sejtjeit, és mi löki őt a pusztulás végső stádiumába.

A body horror részek undorítóak, de nagyon jól jött a Holtak mozgatójának. Kellőképp para ahhoz, hogy különleges élményt adjon, és kellőképp titokzatos ahhoz, hogy a kötet végéig fenntartsa az érdeklődésünket. Az, hogy ennyire rövid a történet most a javára vált, mert rövid idő alatt is sikerült meglepetést okoznia. Elsősorban a test romlására, és az ember–természet kapcsolat torzulására koncentrál a regény, és ennek mentén Alex hangján keresztül meséli el, hogy mi is történik. Alexnek hála mi is átéljük a borzalmas felismerést, és együtt dolgozunk azon, hogy minél hamarabb kiirtsuk a kort.

Összességében nekem nagyon tetszett. Jó volt az a regényben, hogy nyugtalanító volt, bemászott a bőröm alá olvasás közben, és végig fenn tudta tartani azt a borús és gótikus hangulatot, amit már a kötet elején felvezetett. Éreztem az orromban a nedves föld szagát, a penész rothadását, és láttam a lelki szemeim előtt az állatok természetellenes viselkedését, főleg a nyulakét, és megmutatta a Holtak mozgatója, hogy a botanikai horror nekem való!

"Aki nem viselkedik ostobán az állatokkal szemben - legalább négyszemközt -, abban nem lehet megbízni."

"Szerettem volna azt felelni neki, hogy igazából nem az jelentene a megoldást Maddy gondjaira, ha felrobbantaná a házat, de lényem egy része közben már azt számolgatta, pontosan mennyi dinamitra lenne ehhez szükség."

"A patáinak dobogása nagyon jó ütemet adott a fejemben kerengő mondatnak. Klipp-klopp, dibb-dobb. Hol-tak nem-kel nek-fel. Dibb-dobb. Nem-kel nek-fel."

"És nem igazán lehet valakit az élete megmentése érdekében azzal megfenyegetni, hogy különben lelövik."

"Az emberek egyfolytában a boldogsággal és az örömmel foglalkoznak, de a vidámsággal is el lehet jutni ugyanoda, és általában könnyebben is összehozhatjuk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Karády Anna: A háború tengerén (Zserbó 2.)

 

"– Túlságosan is könnyű okot találni a háborúra. Főleg, ha van fegyver - ellenkezett Blanka."

*

Szerelem a háború tengerén… 

1910-es évek, Adria – Európa a Nagy Háború felé tart Az abbáziai Gerbeaud cukrászdában dolgozó Szépkúti Blanka és báró Hollósy Ármin számára még sok meglepetést tartogat az élet. 

A háború előszobájában született szerelemre megpróbáltatások sora vár. A haditengerészeti mozgosítási parancs kirángatja a szerelmeseket az adriai szigetvilág édenkertjéből. A tengerésztisztet arra nevelték, hogy a kötelesség még az életnél is előbbre valóbb. A nem várt események összezúzzák az álmaikat. 

Hogyan változtatja meg a háború a szerelmesek életét? Vajon otthonra talál a Zserbó-kisasszony a tenger partján? A századelőn játszódó történelmi romantikus regényben betekintést nyerhetünk a tengeri kikötők, világot járt tengerészek különös életébe, majd a huszadik század hajnalának legtündökölőbb éveit követően az Adria megmutatja viharosabb arcát is. 

Megindító történet szerelemről, magányról, vágyról, és a reményről. Azok vagyunk, akinek születtünk? Vagy inkább az határoz meg minket, hogy életünk során kikkel találkozunk? 

Karády Anna, a népszerű A füredi lány-trilógia írója, ezúttal a tengerészet lovagkorába repíti az olvasókat. A Zserbó folytatásában életre kel az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi haditengerészete és megismerhetjük Őfelsége Zenta hadihajójának szívszorító történetét is.

"Vannak hajók, amelyek sosem érkeznek meg, mégis várják őket."

Miután befejeztem a Zserbó-duológia első részét kellett egy kis pihenő, mert éreztem, hogy nem lesz vidám ez a második rész, és valamennyire igazam is lett, mert A háború tengerén vége eléggé megterhelő, tele van bizonytalansággal, és nem tudhatjuk, hogy lehet e happy end a történet vége. Engem teljesen letargiába döntött az utolsó pár fejezet, és igazán megterhelő volt olvasni a háborúról, és annak következményeiről Blanka és Ármin életére nézve.

Míg a Zserbó első része idilli, van benne első szerelem, és két fiatal egymásra találásáról szól az Adriai-tenger szomszédságában, Fiuméban, addig ez a második tele van elköteleződéssel, életeket megváltoztató döntésekkel és egy háború előszelével, ami nyomást gyakorol a fiatalok életére. Míg az első fele a kötetnek hozza A múlt tengerén hangulatát, addig A háború tengerén megmutatja azokat a viszontagságokat, amiket  le kell győznie Árminnak és Blankának, hogy lehessen közös jövőjük. Ehhez szorosan kötődik a Zenta hadihajó sorsa, és annak története, a veszteségeivel és a túlélőivel együtt. Bevallom nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog viselni a Zserbó második része, de az az igazság, hogy az utolsó fejezeteket nem tudtam nem befalni, mert tudnom kellett, hogy ennek a szerelemnek mi lesz a vége, hogy egyáltalán lehet e vége. Többször összeszorult a szívem a sorokat olvasva, és nem egyszer estem kétségbe olvasás közben, főleg hogy a háború szele egyre közelebb és közelebb ér a fiatalokhoz. A Zserbó nemcsak egy történelmileg hű regény, hanem annál sokkal több. Veszteséget mutat be, történelmi eseményeket helyez el, és megmutatja, hogy milyen volt az élet az 1910-es években. Nem könnyű, ám még ezekben az időkben is virágzik a szerelem, és az élet nem áll meg, halad tovább.

Már sokszor mondtam, de még mindig tartom, hogy Karády Anna jól bánik a szavakkal, a történelmi romantikus valós történelmi tényekkel az ő műfaja, amiben ki tud bontakozni, ami az ő erőssége. Az írásmód és a karakterek felépítése, továbbá a helyszín bemutatása és Blanka sorsának tovább fűzése teszi igazán olvasmányossá. szerethetővé és igazivá A háború tengerén c. kötetet. Történelmileg hű, a karakterei miatt nem tudsz elszakadni a kötettől, ami miatt úgy érzed, hogy te is ott vagy az Adria partján, te is átéled azokat az érzelmeket, amiket Blanka, és te is bizonytalanságban töltöd az Ármin visszatéréséig fennálló időt.

Blanka és Ármin szerelme tele van viszontagságokkal mégsem éreztem azt egy percig sem, hogy nem kellene együtt lenniük, mert nekik egymás mellett van a helyük. Míg Blanka végig egy nagyon szimpatikus, okos és talpraesett lány benyomását keltette, addig a végére kicsit hisztérikás lett, és ez nekem levont az élményből. Persze, az írónő nagyon jól ábrázolta a karakterét az adott szituációt figyelembe véve, tőlem mégis kicsit távolabb került emiatt.

Ármin az a férfi karakter, aki kellett a Zserbónak. Tele van kalandokkal, mégis meg tud állapodni, és le tud nyugodni, ha úgy hozza a sors. Reménykedtem abban, hogy az írónő nem engedi el a kezüket, és megmutatja, milyen volt szerelmesnek lenni az 1910-es években, milyen volt bizonytalanságban és kétségekben élni. Hollósy Ármin a Zserbó szíve-lelke, és aki ezt másképp gondolja az nem olvasta eléggé figyelmesen A múlt tengerén és A háború tengerén köteteket.

Amiben más ez a második rész, mint az első volt az a testiség. Őszinte leszek: nem gondoltam volna, hogy lesz benne ilyen rész, arra meg főképp nem voltam felkészülve, hogy ilyen érzékien, ilyen finoman fogja mindezt Karády Anna tálalni. Emellett az érzelmek is hangsúlyosak, és már a legelső találkozástól kezdve lehet érezni, hogy ami Ármin és Blanka között van nemcsak fellángolás, hanem mély kötődés, örök életre szóló szerelem, amit még a háború sem képes megtörni, és aminek az idő csak jót tesz. Nem lehettek biztosak a jövőben, abban hogy merre fog fordulni a világ sorsa, mégis ott vannak egymás mellett, és nem hagyják, hogy az élet és a világ sorsa elszakítsa őket egymástól. Nagyon szívesen olvastam volna még tovább Ármin és Blanka életéről, arról, hogy merre sodorja őket a sors A háború tengerén után, és milyen újabb nehézségekkel kell szembenézniük. Szépen lezárta a történetüket az írónő, ezt aláírom, ott hagyta abba, ahol azt érezte, hogy most már el tudja engedni a szerelmesek kezét, de szerintem egyik Karády Anna kötetet sem fogom tudni úgy igazán elengedni, és ez nincs másképp a Zserbó-duológia kapcsán sem. Ha szereted a történelmileg hű történelmi romantikusokat, ami a magyar történelem egy pillanatát ragadja meg, és aköré sző szerelmi történetet, akkor ne hagyd ki a Zserbó köteteket, mert garantált, hogy ezután másképp fogsz tekinteni a száraz történelmi tényekre, és Fiume sorsára is. 

"Egy leköszönő világ utolsó éveiben éltünk, és még csak nem is tudtunk róla."

"Én nem az vagyok már, akinek születtem. Akik keresztezték az utamat, lenyomatot hagytak rajtam – ebben biztos vagyok. És ha egyedül vagyok, nem hiszem, hogy csak magam vagyok, mert bennem élnek mindazok, akikkel találkoztam és formáltak engem."

"És hogy mire jó egy hullócsillag? Hogy a saját titkaidat megismerd, és azt, mire vágysz a legeslegjobban. A féltve őrzött kívánságok és az elrejtett vágyak, amelyek a szívedben lappanganak, egyszeriben a felszínre törnek. És mivel a csillaghullás csak egy pillanatnyi tünemény - ahogy zuhan, már bele is hal a sötétségbe -, nincs idő gondolkodni, csak kívánni. A legféltettebb óhajod hirtelen szavakká válik, kívánsággá formálódik, és te verdeső szívvel veszed tudomásul mindazt, amit a lelked belesuttogott a fekete éjszakába… Már nem titok többé, hanem kívánság."

"Néha féltem, hogy ennyi öröm már adósságot szül a világ rendjében, de ő mindig vitába szállt ezzel, és azt állította, hogy ez is az ember dolga. Hogy boldog legyen."

"Mindenki életében születnek kitörölhetetlen emlékek. Olyankor mintha máshogy érzékelnénk a világot. Valamiért fogékonyabbá válunk a külső ingerekre."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Penelope Douglas: Corrupt - Megrontva (Az Ördög éjszakája 1.)

 

"Ő biztosan nem lesz itt."

*

Nekem mindig is azt mondták, hogy az álmok a szívünk vágyait fejezik ki. Az én rémálmom azonban a rögeszmémmé vált. 

ERIKA 

A rémálmomat Michael Cristnek hívják. A pasim bátyja olyan, mint egy hátborzongató film, amit a szemed elé tapasztott kézzel, az ujjaid között kikukucskálva nézel. Jóképű, kisportolt, de félelmetes is egyszerre. A fősuli kosárcsapatának sztárja, már hivatásos sportoló, akit még a cipőjére kerülő kosz is jobban érdekli, mint én. Azonban figyeltem őt. Évekig rágtam a körmöm izgalmamban, képtelen voltam levenni róla a szememet. 

MICHAEL 

A neve Erika Fane, de mindenki csak Rikának hívja. Ő az öcsém barátnője, aki nálunk nőtt fel, és mindig ott vacsorázott velünk együtt, a családi asztalnál. Lesüti a szemét, amikor belépek a szobába, és megdermed, amikor a közelében vagyok. Érzem, hogy a félelem munkál benne, és bár a teste nem az enyém, tudom, hogy a gondolatai körülöttem forognak. És én csak ennyit akartam. Egészen addig, amíg az öcsém el nem szegődik a katonasághoz, és Rika egyedül marad a főiskolán. Az én városomban. Védtelenül. És most minden egyes rémálma valósággá fog válni.

"Az élet egy egyirányú utca, és nincs visszaút."

Nagyon sok jót hallottam már Az Ördög éjszakája sorozatról, nemcsak Tiktokon, hanem kb. mindenhonnan is ez folyt egy ideje, így természetesen baromi kíváncsi lettem rá, és most jött el az idő, hogy győzött ez a kíváncsiság, és belevetettem magam a Corruptba, ami egy dark romance. Penelope Douglastól eddig csak jót olvastam, és ez nem volt most sem másképp, mert hiába indult be számomra lassan a történet, a végére egyesen imádtam az egész élményt, amit adott. Nagyon megérdemli a hype-ot, és érdemes belekezdeni, ha egy kicsit is érdekel, hogy miben rejlik a népszerűsége.

A négy lovas téma, a gyilkolós filmek hangulata és a zűrzavar keltés határozza meg Rika és Michael történetét. A múlt és a jelen történései felváltva vezetnek be minket a cselekmény sűrűjébe, és mutatja meg, hogy mennyi minden rejlik a Corruptban. Igaz, hogy nekem eleinte lassú volt a felvezetés, és kellett idő, hogy úgy igazán megvegyen magának kilóra, de miután ez megtörtént nem volt megállás, és mint egy megszállott olvastam. Michael egy olyan karaktere a négy lovasnak, aki illik is közéjük, de egy múltbéli történés miatt kívülálló is, hiszen nem volt rosszkor rossz helyen, és kimaradt a nagy balhéból, ami megváltoztatta Will, Damon és Kai életét. Rika egy kedvelhető karakter, és annak ellenére, hogy a családja vagyonos nincs elszállva magától. Ugyanakkor megpróbál kitörni a biztonságos közegből, és ez vezeti el őt a srácokhoz. Direkt nem néztem nagyon utána a sorozatnak, hogy meglepetés legyen, és nagyon jól tettem, mert emiatt mindent első kézből tapasztalhattam meg, együtt utálhattam a srácokat Rikával, együtt szegülhettem ellen Michaelnek, és együtt éreztük meg azt, milyen ha egy nehéz súly gördül le a vállunkról, és minden értelmet nyer; a múlt, a négy lovas tettei és az a gyűlölet, ami Rika felé irányul a srácok felől. Penelope Douglas egy olyan sorozatot alkotott meg, ami beeszi magát a bőröd alá, és alig várod, hogy a teljes sorozatot megismerd.

A Corrupt egy nagyon intenzív olvasási élményt ad, egy olyan szerelmi történet ez, ahol a manipulálás, a hatalmi harcok és az érzelmek dominálnak. Maga a hangulat végig sötét, fenyegető és mindig ott van benne a lehetőség, hogy valami olyan fog történni, amire nemhogy nem vagy felkészülve, de nem is láttad jönni. És igazából ebben is rejlik a Corrupt - Megrontva varázsa. Ádáz, veszélyes és tele van indulatokkal, amik bármelyik percben elszabadulhatnak, és nincs erő, ami megállítsa ezt.

A történetet körüllengi egy feszült hangulat, ami végigkísér minket olvasás közben. Hol maszkos bulin vagyunk, hol a rendőrök kezei közül szabadulunk el, hol gyújtogatás van porondon, hol pedig azt próbáljuk kideríteni, hogy Michael és a srácok miért gyűlölik annyira Rikát, és mi vezetett el odáig, hogy szó szerint pokollá akarják tenni az életét. Ez a kettősség végig uralkodik, és ott csap le, ahol nem számítanánk rá.

A Rika és a srácok, vagy éppen a Michaellel kialakított kapcsolat sokszor toxikus, körüllengi egy maszkulin légkör, ami birtokló, manipulatív, és ami tele van birtoklási vággyal, de nem mondanám éppen manipuláció mentesnek, hiszen a manipuláció végigkíséri a Corrupt - Megrontva cselekményét. Szinte alig van olyan jelenet, ahol ne ütné fel a fejét, és ahol ne éreztetné a hatását, vagy éppen a jelenlétét.

Magát a történetet úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy gonosz és toxikus. Az biztos, hogy tökéletesen illik a dark romance műfajába, és megéri belekezdeni Az Ördög éjszakája sorozatba, ugyanakkor a Corrupt még csak a bevezetés, ezért a kötet eleje lassabb, és idő kell neki, hogy megragadjon minket. Ami nekem különösen tetszett ebben a történetben az az, hogy amikor már elengedtem volna a kezét történt valami váratlan, ami visszarángatott, és még a végén is képes volt meglepetéseket okozni. Maga az írói stílus megkapó, dinamikusan lehet haladni a cselekménnyel, és a múltbéli visszaemlékezések sem zökkentenek ki, hanem egy mélyebb és szinte áthatolhatatlan oldalát mutatja meg a Corruptnak. Michael és Rika múltja nem eseménymentes, de az biztos, hogy a jelenük sem az. Michael birtokló, míg Rika a szabadság érzését hajszolja, azt hogy független legyen és ne függjön másoktól. Az ő kettősük alapozza meg a történet vázát, és nekik köszönhetően láthatunk mélyebbre. Ha szereted a toxikus férfi karaktereket, a dark romance műfaját és érdekel, hogy miért lett ennyire felkapott Az Ördög éjszakája sorozat, akkor ne hagyd ki a Corruptot, ami téged is meg fog rontani a négy lovas által! Igazi függőséget okoz, amitől nem akarsz és nem is tudsz szabadulni!

"Édesanyámnak pedig azt köszönhettem, hogy megtanultam az önállóságot. Persze, valójában az általa elkövetett hibákból tanultam: miközben figyeltem őt, pontosan láttam, milyen emberré nem szerettem volna válni."

"A legértékesebb leckét, amit az ember megtanulhat az életben, minél korábban meg kell tanulnia. Azt, hogy nem muszáj abban a valóságban élned, amit valaki más talált ki."

"Senki sem úszkált a vízben, de bőven volt hely a heverészéshez, élvezhettük a nyár végi nap langymelegét. A medence túlsó végén sziklaszirteket láttam, és volt ott egy vízesés is. Lehajtott fejjel próbáltam kivenni valamit, ami a vízesés mögött rejtőzött, és leginkább egy titkos barlangnak tűnt."

" - Tudod, miért boldogtalan az emberek többsége ezen a világon, Rika? Mert nincs elég bátorságuk megtenni azt az egyetlen dolgot,ami megváltoztatná az egész életüket."

"A félelem nem a gyengeség jele. De az, ha hagyom, hogy gyökeret verjen a fejemben és elhallgattasson. 

A félelem nem az ellensége az embernek. Hanem a tanítómestere."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Steve Niles & Bernie Wrightson: Frankenstein - Él! Él!

*

Steve Niles író és Bernie Wrightson rajzoló ismert párosának közös munkája, a Mary Shelley gótikus horror klasszikusa ihlette Frankenstein – Él! Él!, folytatja Victor Frankenstein prométheuszi szörnyetegének történetét, amelyben a teremtmény útra kel, és megkísérli feltárni saját emberiességét. 

Jelen gyűjtemény a sorozat mind a négy része mellett tartalmaz egy különleges galériát Wrightson korábban soha nem látott, az eredeti példányokról beszkennelt oldalterveivel és ceruzarajzaival. 

A történet utolsó fejezetét Kelley Jones rajzolta, akit Wrightson személyesen választott utódjául, hogy halála után befejezze a Frankenstein – Él! Él!-t.

"De ha nem is vagyok ember, attól még élek, és ezen a világon bármely teremtmény, még ha tudomány vagy varázslat szülte is, megérdemli az életet."

Mary Shelley Frankenstein története örök. Egy olyan alkotás ez, ami nemcsak fennmaradt az utókor számára, hanem sokakat megihletett. Niles és Wrightson párosa képregényes formában örökítette meg ennek a szörnyetegnek a történetét, egy sokkal emberibb megközelítésből, egy olyan oldalról, amit én eddig nem láttam. A főszereplőnk, és ezáltal a mesélő is Frankenstein, akinek csak a külseje elborzasztó, hiszen belülről kétségek, aggályok és a létezésének megkérdőjelezése gyötri.

Egy olyan újragondolás ez a képregény, ami akár Frankenstein életének folytatása is lehet. Nem egy hosszú olvasmány, még úgy sem, hogy a teljes történet egy kiadásban jelent meg. Egy-egy rész benne meglehetősen rövid, de ezek a rövid részletek adják ki a teljes történetet. 

Szemtanúi lehetünk Frankenstein belső gondolatainak, annak hogy tulajdonképpen hogyan is látja ő a létezését, és mindazt, ahogy az emberek viszonyulnak hozzá. A képregényből kiderül, amit eddig is tudtunk, hogy nem ő a szörnyeteg, még ha külsőre úgy is néz ki, hanem a teremtője és azok az emberek, akik szörnyként viselkednek vele. 

Maga a képregény világa sötét, fekete-fehér a domináló szín, és ez nemcsak hogy tökéletes alapot ad a történetnek, hanem szinte eggyé is olvad Frankenstein karakterével. Néhol azt érezhetjük olvasás közben, hogy egy meg nem értett karakter ő, néhol meg azt, hogy hiába létezik, ha a külvilág számára nem marad más, mint egy szörnyszülött. Érdekes helyzeteket produkál Niles és Wrightson, aki sajnos már nem élte meg a történet befejezését, de a stílusában nagyon jól kitűnik a kiforrottság, és az eredeti mű iránti tisztelet.

A történet azzal kezdődik, hogy Frankenstein bolyong, túléli a Victorral töltött idejét, és keresi önmagát, keresi azt a helyet, ahol megnyugodhat, de a viszontagságok ezt nem hagyják, már amikor azt hiszi, hogy megnyugodhat eljön a pillanat, hogy újra bolyongania kell, de a doktorral való találkozása megmutatja, hogy nem minden ember fél tőle, vagy tartja a kinézete alapján szörnyetegnek.

A képkockák, és a szöveg tökéletes összhangban adja ki a teljes képet, és élvezet volt elmerülni ebben a képregényben. Szerettem benne, hogy habár nem annyira hangsúlyos benne a szöveg, sokkal inkább az illusztrációk dominálnak, mégis jól kiegészíti a kettő egymást, és csak akkor szólal meg, ha arra szükség van. Nagyon jól lehet követni az eseményeket a képkockáknak köszönhetően, és nem egy helyen köszön vissza a karakter iránt tanúsított alázat.

A Frankenstein - Él! Él! egy melankólikus, borúsabb feldolgozása az eredeti műnek, amihez nagyon jól passzol a képregényekre oly jellemző informatív és vizuális jelleg. Hangulata végigkíséri Frankenstein belső gondolatait, az érzései világosan kerülnek elő, és mutatják meg, hogy milyen belső konfliktusok zajlanak le benne a képregény cselekménye közben.

A kötet rövidsége mellett szól az, hogy habár gyorsan lehet vele haladni, mégis sikerül mély nyomokat hagynia, és megmutatni azt, hogy adott keretek között is ki lehet bontakoztatni egy karaktert, és megmutatni a valódi énjét.

Szerettem azt ebben a történetben, hogy végig hű maradt Victor Frankenstein teremtményéhez, de közben azt is megmutatta, hogy milyen aggályok és gondolatok cikáztak Frankenstein fejében, mik voltak azok a pillanatok, amikor tisztán és világosan látta a körülötte lévő közeget, és úgy gondolom, hogy ez az egyik erőssége ennek a képregénynek. Ha szereted Mary Shelley művét, akkor adj esélyt a Frankenstein - Él! Él! kötetnek is, ami továbbgondolja a teremtmény sorsát!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jennie Goutet: A páratlan (The Clavering Chronicles 2.)

" - Azt hiszem, nem érted… Voltál te már szerelmes?"

*

Miss Philippa Clavering nemcsak a bátyja, George kedvenc vitaparnere, hanem George barátai is imádják. A bálok rendre Philippa okos válaszaitól és kacagásától zengenek. A lány ráadásul rögtön a báli szezon kezdetén észreveszi, hogy Susan barátnőjének nem a számára ideális férfi udvarol. Kezébe veszi hát az irányítást. Persze van, aki erre azt mondja: beleüti az orrát. 

Jack Blythefield – Susan bátyja. 

Jack eljutott arra a pontra, hogy feleséget válasszon. Olyasvalakit, aki elősegíti parlamenti karrierjét, és nem nyaggatja, ha olykor a klubjában tölti az estéket. Meg is van a jelöltje, és tervezi a lánykérést… azonban a húgával, Susannel is törődnie kell, különösen, ha mindig ott tyúkanyóskodik körülötte az a szeleburdi Philippa, aki minden valamirevaló fiatalemberrel udvaroltat magának. Hát hogy lehet az ilyen nőt kibírni? 

A Clavering-krónikák következő kötete Lucius Clavering báró húgának, az elbűvölő Philippának történetét meséli el. Nem kapcsolódik szervesen sem az előző, sem a következő kötethez, egymagában is olvasható. A regény különlegessége, hogy a szerelmi történet hátterében a küszöbön álló változások formálják Anglia és a világ jövőjét: a géprombolások, gabonatörvények korában az új gazdasági rend hajnala határozza meg hőseink törekvéseit.

" - Nagyon szeretném azt a csókot, és ha újabb lehetőségem adódna, figyelmeztetlek, hogy élni fogok vele."

A Clavering-krónikák az a történelmi romantikus sorozat, ami sokkal több figyelmet érdemelne. Én nagyon szerettem az első részt, de úgy érzem, hogy ez a második, A páratlan sokkal olvasmányosabb, sokkal élvezhetőbb és nagyon könnyen bele lehet veszni a sorokba. Pontosan az ilyen jellegű történelmi romantikusokért vagyok oda. Nagyon megszerettem Philippa és Jack történetét, és alig várom, hogy ősz legyen, és olvashassam a harmadik részt.

A páratlan egy nagyon szórakoztató, korhű regény, ami tele van politikával, egy törvény eltörlési kísérletével, társadalmi helyzetekkel és váratlan kapcsolódásokkal. Philippa karaktere nekem már az elején nagyon szimpatikus lett, hiszen talpraesett, okos, néha cserfes, tudja hogy mit szeretne és abból nem enged. Habár elsőre egy kislánynak tűnik, megmutatja a kellő pillanatban, hogy kész felvállalni a háziasszony szerepet és nem áll tőle a támogatás, az hogy ott legyen a másik mellett. Emellett nagyon jó emberismerő, és tudja, hogy kinek szabad bizalmat szavazni, és ki az, akit érdemes messziről elkerülni. Maga a történet igazán olvasmányos, főleg azok a részek, ahol Philippa és Jack egymásba botlik. A történet váltott szemszögű, emiatt nemcsak a női karakter oldaláról láthatjuk a vonzalom és az érzelmek kialakulását, hanem Jack oldaláról is, akit elsőre nem tudtam hova tenni, de aztán szépen fokozatosan egyre kedvesebb lett a szívemnek, és alig vártam, hogy valamiféle érzelmi megnyilvánulás is felüsse a helyét. Pont a történelmi romantikus címke miatt csak a kötet végén kapunk bárminemű érzelem kinyilvánítást, de pont ez a szép ebben a kötetben, hogy várni kell, és itt megéri várni. Imádtam azt a finom romantikát, amit kaptunk, és igazi felüdülés volt olvasni.

Azt szeretem a Clavering-krónikákban, hogy bájos, üde és tökéletesen hozza a tőle elvártakat. Az írói stílus nagyon jó, nagyon illik a régenskori Angliához, és a fordítás is nagyon színvonalas. Igaz, hogy maga A páratlan nem hosszú, mégis segít kikapcsolódni, és megmutatja a történelmi romantikusok szépségét. A gyengéd kézfogásokat, a lassan kibontakozó érzelmeket, a közeledéseket és azokat az akadályokat, amiket a szerelmeseknek meg kell ugornia.

Ebben a részben a politika erősen jelen van, mégsem volt zavaró, hiszen az írónő szépen beleépítette a cselekmény egészébe, és megmutatta, hogy a régenskorral bizony a politikai vonal is jár, csak kevés történelmi romantikus helyez erre hangsúlyt. Nagyon szerettem, ahogy Philippa gondolatai megjelentek egy-egy témát illetően, és Jack hagyta, hogy szabadon kifejezze a gondolatait és mondanivalóját.

Korban változás előtt állunk, és ehhez igazodik is a kötet. Már valamivel szabadabb, mint egy kötöttebb regény, és ez nagyon is meglátszik azon, ahogy hagyja az írónő kibontakozni a női karaktert, azt hogy ő válasszon a házasságot illetően, és ne legyen kényszerítve egy olyan emberhez, akihez nem akar hozzámenni, de azért ez a régi eszme is felüti még a fejét, viszont jó volt látni, hogy nem mindenki ragadt le ennél, és esélyt kapunk a változásra.

Jack Blythefield megjelenése igazi felüdülés, a finoman kialakuló érzelmek tökéletesen illenek A páratlanhoz. Nem tolakodó, nem akar olyat mutatni, amit nem lehet, és végig ott van ez a romantikus szál, de csak a végére érik be. Tetszett, hogy Jack ha nem is közvetve, de mindig ott volt, amikor Philippának szüksége volt rá. Amikor valami kisiklott, és segítségre volt szüksége, és az is, ahogy Jack véleménye szépen megváltozott Philippa kapcsán. A kötet vége felé azt is megmutatja az írónő, hogy milyen jó párost alkotnak együtt, és talán nem ildomos első ránézésre megítélni valakit, hanem meg kell ismerni, és csak utána eldönteni, hogy hogyan is viszonyulunk hozzá. A páratlan egy olyan történelmi romantikus, ami a maga bájával vesz le a lábadról, és ami megmutatja, hogy az érzelmek lassú mederben való kialakulása sem gátolja abban a cselekményt, hogy olyan babérokra törjön, mint a politika vagy a nők hangjának megismerése. Én nagyon szerettem ezt a részt is, és remélem még több rajongója lesz ennek a sorozatnak. Ha szereted a történelmi romantikusokat, akkor semmiképp se hagyd ki Jennie Goutet A páratlan c. regényét, ami a politika mezsgyéjén egyensúlyoz és ami tele van apró, ám annál jelentősebb pillanatokkal.

"És… akinek jelenlétében megmozdul a föld, és meglódul a szív. Igen. Akit szeret."

"Alig volt több mint egy idegen számára, de mit nem adott volna azért, hogy megmenthesse."

" - Ha lenne feleségem, bármilyen újsághoz és könyvhöz hozzáférhetne a házamban, ami csak érdekli. És mindenféle témáról beszélgetnék vele, amiről csak akar. És másként alkalmaznám a védelmemet… gálánsan, nem pedig úgy, hogy elrejtek előle olyan ismereteket, amik esetleg érdekelnék."

"Álmában nem gondolta, hogy valaha a karjában tartja Miss Claveringet, ezt a bosszantó fehérnépet."

"Mindenkinek úgy kell hasznosítania a tehetségét, ahogyan helyesnek látja."

"Jacknek más jelzők is eszébe jutottak volna Miss Claveringről: büszke, idegesítő, talpraesett, cserfes, makacs – de mindenképpen páratlan."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)