J. L. Armentrout: White Hot Kiss - Perzselő csók (Komor elemek 1.)

"Egy démon ólálkodott a McDonald'sban. És halálosan ki volt éhezve egy Big Macre."

*

Az ​első csók az utolsó lehet.

A tizenhét éves Layla nem vágyik másra, csak normális életre. Szeretne beilleszkedni az iskolában, és rendes randira menni a dögös Zayne-nel, akibe egy örökkévalóság óta bele van zúgva. Az a gond, hogy Zayne úgy bánik Laylával, akár a kishúgával – ráadásul a lány élete csöppet sem normális. Layla félig démon, félig gorgó, és olyan képességekkel rendelkezik, mint senki más. És bár Zayne őrző, azaz a gorgók közé tartozik, akiknek feladata a démonok levadászása és az emberek védelme, Layla csókja megölne bárkit, akinek lelke van – beleértve Zayne-t is.

Aztán a lány megismerkedik Rothtal: a tetovált, pokolian szexi démonnal, aki azt állítja, hogy minden titkát ismeri. Layla tudja, hogy távol kéne tartania magát tőle, de nehéz ellenállni a kísértésnek, amikor ezzel a fiúval végre nem akadály a csókolózás. Ha megbízik Rothban, azzal végleg tönkreteheti az esélyeit Zayne-nél, miközben árulónak bélyegezheti az őrzők családja, akik felnevelték. Ám miután Layla egy erőszakos démon-összeesküvés kellős közepén találja magát, az ellenség csókja egyszeriben semmiségnek tűnik a közelgő világvégéhez képest.

Nem is tudom, hogy miért nem kezdtem el hamarabb ezt a kötetet. Eleve imádok mindent, ami az írónővel kapcsolatos. A Perzselő csók is már jó ideje arra várt, hogy olvassam, aztán valahogy sosem jutottam el odáig, hogy akkor most ő következzen. De ez most megváltozott. Végre a kezembe vettem és elmerültem a világában. Elég ha annyit mondok, hogy imádtam és új kedvenc könyves pasim lett Roth személyében. Azt említettem már, hogy mindent megtestesít, amit egy pasiba keresek? Szexi, sármos, vad, szexi, okos, segítőkész, tetovált. Szóval, igen álom, és még a személyisége is a toppon van. Talán kicsit egoista, önimádó, de annyi baj legyen.

Nem hittem volna, hogy az írónőnek Daemon után sikerül még egy olyan természetfeletti pasit teremtenie, akiért lehet rajongani és, aki meg is érdemli ezt. Nem mondom, hogy nincsenek hibái, de mindez eltörpül amellett, amit maga a kötet nyújtott élmények szempontjából. Eddig két véglet volt számomra, ha szóba került Jennifer. Egyetemes YA sztori és luxenes kötetek, igen ám de a Perzselő csók alatt megismerkedhettem a démonok és az őrzők világával is. Mondanom sem kell, hogy már az első sorok után teljesen lenyűgözött és alig bírtam magammal, amikor csak tehettem faltam az oldalakat és baromi nehéz volt letenni. Annyira magával ragadott, teljesen beszippantott és szerelmes lettem Rothba. Imádtam a cselekményt, azt ahogy egyre több információ állt a rendelkezésemre és ahogy egyre inkább azt éreztette velem a regény, hogy ez még mind semmi ahhoz képest, mint amit még tartogat. Maga az alapsztori egyedi, nemcsak a hangvétele és az írásmódja miatt, hanem azért is, mert két faj keveredésének következményét fogadhatjuk be. Adott Layla, aki félig őrző, azaz gorgó, vagy más néven vízköpő és félig démon. Ha nagyon egyszerű akarok lenni, akkor úgy fogalmaznék, hogy az őrzők a jófiúk és a démonok a rosszak. De nem minden ilyen egyszerű és ahogy arra a regény is rávilágít semmi sem fekete-fehér. Vannak színek, átmenetek és bizony árnyalások is. 

Kicsit a Bibliába is belenyúl, de nem fanatikus szinten, még jóval azon a határon marad, ami nem visz el minket túlzottan a vallás irányába, de természetes, hogy egyes elemek, gondolok itt Lilith személyére teret kapnak, s ha nem is annyira hangsúlyosan, de azért jelen van. Maga a történet már a legelső fejezetben megmutatja a tehetségét, azt hogy mit is várjunk tőle, miután lezajlik a helyzet bemutatása és az alapkoncepció megismerése elszabadul a pokol és rá kell jöjjünk arra, hogy bizony ez nem csak egy egyszerű fantáziadús regény, hanem annál sokkal, de sokkal több. 

Nem elég, hogy igazi adrenalinbomba, de olvasmányos, szerethető, igazi rajongóvá teszi az ember lányát és olyan mélységekbe repít, hogy csak na. A cselekmény ezenfelül változatos, akciódús, adrenalinfröccs, de romantikát, tiltott érzelmeket, beteljesedést ugyanúgy tartalmaz, mint megmosolyogtató, megkacagtató jeleneteket. Akik kicsit is hajlanak a természetfelettire azoknak igazi csemege lehet. Megvan benne az a varázs, amit a J. L. A. regények hordoznak magukkal. Komoly témákat feszegetnek olyan köntösben, amik befogadhatóak és különlegesek. 

Nemcsak a jó és a rossz harcáról van szó, hanem a tiltott dolgokról, a szerelemről és két faj nászáról is. Layla a maga nemében különc, de ez nem feltétlen jelent rosszat. Az ő szemszögéből olvashatjuk a teljes regényt, általa ismerhetjük meg Zayne és Roth karakterét. Zayne Layla gyerekkori barátja, aki nem mellesleg őrző és Dean Winchester kocsiját vezeti, emellett nem tudtam elmenni szó nélkül. Akarva-akaratlanul is párhuzamot vontam a Supernatural sorozattal. Valami miatt úgy érzem, hogy közre játszott a regény megszületésében, de ez nem is baj. 

Aztán persze ott van Roth, a démon, akinek rossznak, gonosznak kellene lennie, közbe meg egy csupa szív, szerethető srác, aki a csibészes mosolyával és szexi megjelenésével levesz a lábadról. Egy percig nem bánom, hogy levettem a polcról és esélyt adtam a Perzselő csóknak. Igazán csak azt sajnálom, hogy most vettem rá magam.

Emellett érzelmi kavalkád is a regény, hiszen az utolsó fejezetek igazi csapások, a szívem szakadt meg. Tényleg imádtam. És igen, új kedvenc sorozatom született. Ami egy picit enyhíti a fájdalmamat az a bónusz fejezet Roth szemszögéből. Nem találok rá szavakat. Oké, hogy igazi kaland a regény és oké, hogy a végére teljesen összetört, mielőtt teljesen levett volna a lábamról, de az a bónusz fejezet vitte be az utolso ütést. Ide nekem a második részt azonnal. Összességében egy igazi kalandos, fantasyban lehet része azoknak, akik olvassák. Megspékelve gonoszsággal, démonokkal, gorgókkal, egy próféciával, ami minden történés középpontjában áll és egy nem éppen elfogadott szerelem kezdetéről. Furfangos, természetfeletti, ádáz, vadóc, sármos, galád, megrengető, szeretetteljes és igazi csemege. Démonok, zombi, kirudok, ördögbestia, lilinek, gorgók, lelkek mi kell még? Ellentétek tömkelegét vetíti élénk, ugyanúgy előkerül a jó gonosz oldala, mint a gonosz jó oldala. Egyszerűen letehetetlen. És, ha elkezdted garantálom, hogy le sem akarod majd tenni. Mert bizony ilyen hatással van az emberre Roth-Layla-Zayne hármasa. A Perzselő csók egy olyan mese, ahol a démon és a gorgó beleszeret a két faj hibridébe, de csak egy valaki nyerheti el a végén a szívét.

" - Egyáltalán nem vagy kíváncsi, hogy mit keres egy zombi az iskoládban, és vajon mit fognak gondolni az emberek, ha meglátják a rémséget, ami mintha egyenesen egy horrorfilmből lépett volna ki?"

"Három dologban voltam biztos: hogy soha nem fogom elfelejteni azt a csókot, hogy muszáj hallanom erről a démonról, és hogy kezd nagyon elegem lenni Roth mindentudó okoskodásából."

" - Ezt nehezen tudom elhinni. Mi, démonok mind egyformák vagyunk. Sóvárgunk minden után, ami szép, megrontjuk mindazt, ami tiszta és ártatlan, elvesszük azt, ami nem lehet a miénk. Tuti, hogy neked egész rajongótáborod van démonokból."

" - Irtó szexi volt látni, ahogy szétrúgod a démonok seggét... Komolyan mondom, hihetetlenül szexi. De ha még egyszer ilyet művelsz, én esküszöm, hogy utána a térdemre fektetlek, és...

  - Ha be mered fejezni ezt a mondatot, akkor egy bizonyos testrészed nagyon közeli ismertségbe fog kerülni az én térdemmel."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Ella Maise: Akarlak, Adam Connor (Love & Hate 2.)

"Hiszek a szerelemben. Tiszta szívemből. Komolyan, ne csóváld így a fejed. Tényleg hiszek."

*

Kérdezheted persze, hogy ki a fene az az Adam Connor. Ez a nemrégiben elvált Oscar-díjas filmszínész mostanában költözött be a szomszédunkba a kisfiával. Ő a legdögösebb lélegzetelállító szuperhím és egyben a legmegáltalkodottabb agyafúrt gazember, akivel valaha is találkoztam.

Teljesen őszintén kérdezem, te talán nem kukucskáltál volna át a kerítés fölött, hogy egy gyors pillantást vethess rá, remélhetőleg, amikor meztelen? Nem olvadtál volna el a boldogságtól, ahogy edzés közben bámulod, miközben az ötéves kisfia beszél hozzá? Említsem talán meg ezeken felül a hasizmát, a nadrágjában azt a hatalmas duzzanatot vagy a lenyűgöző izmos karját? Szóval azt mondod, hogy te nem leskelődnél utána? Hát persze…

Nekem természetesen eszembe se jutott, hogy betörjek hozzá, vagy magánlaksértést kövessek el, igazából az járt az eszemben, hogy felajánlom neki, hogy a fejét a vállamra – vagy talán a cicimre – hajtva sírhassa ki magát (a válása miatt), ám ehelyett az a gazember egy apró kis félreértés után elintézte, hogy rács mögé kerüljek. Bizony, börtönbe! Arra számítottam, hogy a köszönetét az orgazmusok végtelen áradatával fejezi ki, nem pedig, hogy börtönbe kerülök miatta!

Ezt követően már nem azt terveztem, hogy meglovagoljam és boldoggá tegyem, hanem azt, hogyan fojtsam meg. Na, de mi van akkor, ha a testem nem csupán megremegett, amikor Adam olyan édes kis aljasságokat suttogott a fülembe? Ezért senki nem tehet szemrehányást nekem. Egyébként is, mikor csókolózott utoljára ez a pasi? Ki ne élvezne egy olyan csókot, ami miatt esetleg megáll a szíve?

Csakhogy én akkor sem szerethettem volna bele, ha ő meg a fia volna a világ legcsodálatosabb ajándéka, amiben egy nő részesülhet. Persze egy szóval sem állítom, hogy ennyire szuper. Nem számít, hogy milyen ígéreteket suttog a fülembe, egy átok nem engedi, hogy boldogok legyünk. Bár én nem vagyok egy vártoronyba zárt királykisasszony, akit meg kell menteni – nagyon is képes vagyok arra, hogy egyedül is megmeneküljek –, de valahol a lelkem legmélyén továbbra is azt reméltem, hogy Adam Connor lesz a történetem hőse.

Nem gondoltam volna, hogy sikerül újra elvarázsolnia az írónőnek, de sikerült. Sőt, valamivel jobban szerettem ezt a kötetet, mint az előzőt, amit magam sem értek, hiszen már az Imádlak Jason Thorn is eszeveszettül páratlan. Bevallom Lucy már a kezdetek kezdetén a kedvencem lett és már a fülszöveg elolvasása után tudtam, hogy nem fogok se unatkozni és, hogy feledhetetlen élményekben lesz részem.

Amennyire megszerettem a történetet, annyira volt nehéz is számomra. Hiszen én is olyan vagyok, mint Lucy érzelmileg. Hiszem, hogy átok ül rajtam és, hogy értem soha nem fog eljönni az a titokzatos herceg, akire minden nő vár. Emiatt jobban megviselt, mint Jason sztorija, jobban bele tudtam élni magam, sőt szinte eggyé váltam a kötettel. Együtt lélegeztem, sírtam, nevettem, bosszankodtam és örültem. Megannyi érzelem játszódott le bennem. De egy percig sem bánom, hogy szem és fültanúja lehettem a híres Adam Connor és Lucy románcának. Egy igazán szenvedélyes, szexi, perzselő történet magáról a szerelemről, az egymásra találásról és a gátlásaink, béklyóink levetkőzéséről. Egy fokkal komolyabb és keményebb, mint az első kötet, de ennek ellenére is szerethető, szexis. Maga a kötet tele van humorral, ellentétes gondolatokkal, a média és a paparazzók ádáz viselkedésével, cselszövésekkel, egy nagy adag botránnyal és megannyi megviselő tettel, de legfőképp szeretettel és megbecsüléssel. Adam Connor a maga valójával ledöntött a lábamról és felkerült a kedvenc könyves pasijaim listájára. De haladjunk szépen sorban. Maga a történet szinte ott folytatódik, ahol Olive és Jasoné véget ért, azzal a különbséggel, hogy most már Lucy és Adam a narrátor. 

Ez eredményezte többek között azt is, hogy fanyar humorral, szókimondósággal és kendőzetlen igazsággal van tele. Lucy részéről jobban megvalósul ez a stílus, míg Adam inkább megfontoltabb, de azért őt sem kell félteni. Maga a kötet fordulatos, szexuális feszültséggel teli. Szinte már - már perzselnek az oldalak. 

Nagyon sokáig csak lebeg a levegőben a vágyakozás, az erotika és amikor beteljesedik, ó te jó ég, ember legyen a talpán, aki nem szeret egyből bele Adambe, még ha a dumája nem is veszi le a nőket a lábáról, akkor ott a kisfia, aki egy tünemény. Nem vagyok kisgyerek központú, de a kis Aiden még engem is meggyőzött. Imádtam olvasni!! De visszatérve a történetre elevenen feléget, nem foglalkozik a jólétünkkel, annál inkább dob bele minket az érzelmek kavalkádjába és néha meglobogtatja felénk a kijutást jelentő kart, ami képes lenne kihúzni. 

Igen ám, de addig rabul ejt, amíg meg nem értjük a teljes cselekményt, s magát a sztorit, na meg annak a mondanivalóját is. Hihetetlenül elkápráztató és az biztos, hogy még többet és többet akarok belőle. A cselekmény hasonlóan az Imádlak Jason Thornhoz média cikkekkel tarkított, színesített hírekkel gondolkoztat el minket úgy, hogy közben mi már tudjuk az igazságot, amit a bulvárpletykákra függő emberkék nem. 

Nemcsak kételkedő fennhangot ad ezáltal a cselekménynek, de tovább is izgulhatunk, hogy vajon mi lesz a következő lépés, vagy hogy hogyan fog folytatódni a regény. Az írónő nemcsak a már megszokott tárházzal dolgozik, hanem fűszerezi és ahol kell újabb aromákat ad hozzá, amik vagy felperzselik a hangulatot, vagy éppen veszélyessé, parássá teszi azt. Mindezt úgy, hogy közben hol Lucy, s hol Adam gondolatai kereszttüzében állunk és úgy szemléljük az események fonalát.

493 oldal tömény romantika, izgalom és harc, mégsem tudom azt mondani, hogy ennyi elég volt belőle, mert nem, de legalább nem csapott arcul a lezárás és igen, annyira Lucys volt. Mindamellett, hogy izgalmas olvasmány el is gondolkodtat a titkokon, a való életen és a már meghozott döntéseink súlyáról, de támpontot is ad, egyfajta reményt, hogy igen, minden lehet jobb, csak ki kell várni. Magát a szerelmet, mint érzést is egy teljesen új megközelítésben tálalja. Nem akarja az arcunkba tolni, hanem szépen lassan, fokozatosan bontakoztatja ki. És, hmmm igen... Azok a szexjelenetek, ha valaki, akkor Ella Maise igencsak jól megírta és nem egy nyálas, csöpögős, már-már eltúlzott orgia lesz belőle, hanem maga a valóság szavakkal leírva. Igényes, nem túlzó, szenvedélyes aktusok sorozatával ajándékoz meg minket, mialatt a család és a kötelék mint fogalmak is fontos elemekké válnak. Összességében egy szórakoztató, lebilincselő, karizmatikus kötettel van dolgunk, ami egyszerre emel fel a mennyekbe és döngöl bele a talajba. Adam és Lucy. Víz és tűz. Föld és levegő. Nemcsak kiegészítik egymást, de képtelenek a másik nélkül élni és létezni. S hogy mit is jelent számomra a kötet?? Reményt, ígéretet és a szabadidőm maximális kihasználását.

" - Hol tenyésztik Hollywoodban ezeket a pasikat? Van valahol egy tanya, ahova elmehetünk kiválasztani azt, amelyik a legjobban tetszik nekünk? Szeretnék kicsit szétnézni ott. Ha tényleg van egy ilyen hely és te eltitkoltad előlem... Ez esetben attól tartok, nem lehetek többé a barátnőd."

" - Tényleg vonzó faszi vagy, ezt hajlandó vagyok beismerni, de nem kedvellek annyira, hogy a nyomodban lihegjek. Na most, ha te lennél Henry Cavill... akkor egész más lenne a helyzet."

"Kinyitotta a szemét, és amit ekkor láttam az darabokra törte a szívemet: szinte nyílegyenes vonalban egy magányos könnycsepp indult el az álla felé. Ösztönösen letöröltem. Semmit sem tudtam erről a nőről, arról, hogy milyen ember valójába, de mindabból, amit eddig láttam, arra következtettem, hogy valami nincs rendben."

" - Beszéltél hozzám. Megérintettél. Suttogtál. Túl közel hajoltál. A szemembe néztél! A hangod egészen érzékivé vált. Hagyd abba! Amikor azt mondtam, hogy nem szexelhetünk, te elkezdtél a szívemről fecsegni, meg csomó olyan dologról, amihez semmi közöd sincs."

" - Én vigyázok rád, Lucy. Megbízhatsz bennem. Tudom, hogy ki vagy. Tudom bizony, és azt akarom, hogy engem válassz. Nyisd ki a szemedet és nézz rám, mert akkor meglátod, mennyire illek hozzád. Azt is, hogy képes leszek vigyázni a szívedre."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Ella Maise: Imádlak, Jason Thorn (Love & Hate 1.)

"Egészen addig, amíg nem találkoztam Jason Thornnal, kizárólag bolyhos fehér felhőkről, csinos, rózsaszín ruhácskákról, finom almás süteményről, és természetesen a szomszéd kislány, Kara bátyjáról álmodoztam."

*

Az első perctől kezdve odavagyok érte…

Jason Thorn… a bátyám legjobb gyerekkori barátja.

Ó, hogy milyen iszonyatosan szerelmes voltam ebbe a fiúba! Ugye milyen romantikus? Ahogy az ember lánya érzi az izgalmas bizsergést, amikor először átéli, amint szárnyra kapnak azok a híres pillangók – és csakis Jason miatt! Csakhogy egyszer véget ér a tündérmese, sárba tiporják az álmaidat, utána pedig biztos, ami biztos, darabokra törik a szívedet is. Ez a fiú pontosan ezt tette velem.

Miután túljutottunk az álmok sárba tiprásán, ő lett az a srác, akit messze elkerültem. Amikor egy szörnyű tragédia történt a családjában és elköltöztek, én készen álltam arra, hogy mindörökre elfelejtsem.

Mára igazi filmcsillag lett belőle. Olyan szupersztár, akiért a nők őrjöngő lelkesedéssel rajonganak. Olyan ez, mint egy valóra vált álom, ugye? Szerintem egyáltalán nem.

Hogy ki vagyok én? Olive, egy újdonsült írónő. Vagyis hát ÉN írtam azt a könyvet, amit filmre visznek, mégpedig Jason főszereplésével! Ezenkívül az internet azzal van tele, hogy én vagyok az a szerencsés lány, akit a szupersztár Jason Thorn hamarosan feleségül vesz.

Most megint azt gondolod, hogy a világ legmázlistább csaja vagyok? Hát nem. Szó sincs semmi ilyesmiről.

Ella Maise, nemzetközi bestsellerszerző első, magyar nyelven megjelenő kötetében kilép a hétköznapok szürkeségéből, és egy varázslatosan romantikus világba repít.

Nem is tudom, hogy miért csak most olvastam el ezt a regényt. Nem elég, hogy iszonyat aranyos, de teljesen levett a lábamról és egy egészen kicsit beleszerettem én is Jason Thornba, abba a színészbe, aki az egész regény alatt egy fantáziaképként lebegett előttem, hogy igen van még igaz szerelem, szerelem első látásra és a többi hülyeség, amit a szerelemmel egy lapon említenek. Vallomás, nem hiszek a szerelem érzésében, viszont szeretem a felettébb romantikus, már - már nyálas sztorikat két ember egymásra találásáról. Az Imádlak, Jason Thorn minden vágyamat kielégítette, sőt sokkal többet adott, mint amire számítottam. Most már én is értem, hogy mire fel a fejhajtás és, hogy miért ajánlják annyian ezt a kötetet.

Kezdjük azzal, hogy az első fejezetek, vagyis a múlt, ahol minden kezdődik baromira édes. Rendesen szívem talált és már ekkor éreztem, hogy ez nemcsak egy kötet lesz a többi közül. Én nem tudom, hogy eddig hol bujkált Ella Maise, de az tuti, hogy még több regényét szeretném magyarul olvasni, nem számít, hogy éppen kiről ír, de az a világ amit megteremtett kicsit tündérmesés, ugyanakkor valóságos is. Hiszen igenis van olyan, hogy ha két embernek együtt kell lennie, akkor nem számít, hogy mikor de együtt lesznek és Olive meg Jason szerelmi története pont ilyen. Aranyos, édes, de ugyanakkor érzéki, szenvedélyes, és kicsit tiltott is. De nem rohanok előre ennyire. Maga a sztori arról szól, hogy adott egy gyerekkori szerelem, ami nem múlik el, amiben sok titok és talány van. A kezdeti szereplőink gyerekek, igaz, hogy a felvezető után én teljesen másképp képzeltem el a folytatást, mégis meg vagyok elégedve azzal, amit kaptam. Sőt, egyenesen imádtam és nemcsak olvasni, hanem a sztorit is. Tipikusan az a történet lett számomra, amit csak olvasol és olvasol és aztán csak véget ér, pedig te egyáltalán nem vagy felkészülve arra, hogy elengedd, sőt soha nem is leszel az. Tehát... Gyerekek, szerelem, barátság. Mind fontos kezdőlöketei a regénynek, de aki ezek után következik az koronázza meg igazán a sztorit. Ezek a gyerekek felnőnek ki író, s ki színész lesz, az utak elválnak, de nem örökre és itt jön képbe a regény cselekménye. 

A váz után igazi keretben láthatjuk az eseményeket, a karaktereket és a cselekmény szálát. Ella Maise nagyon jól tette, hogy két szálon írta meg a kötetet, mivel így nemcsak Olive-val együtt örömködhetünk, hanem Jason érzéseit, gondolatait is maximálisan kiélvezhetjük. Azt hiszem olvasás közben igazi rekordot állítottam fel, hiszen ennyit vigyorogni és elpirulni egy könyv miatt még sosem történt meg velem, de Jason bennem is áttört egy gátat.

Próbálok nagyon spoiler mentesen és mindenféle fangirlködés mentesen írni nektek, de az a helyzet, hogy annyira tetszett, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy olvassa el. Érzelmes, érzéki, gyengéd, kegyetlen, valós, filmsztáros, írónős, édes történet két emberről, akiket az ég is egymásnak teremtett. 

Végre egy könnyed olvasmány, ami nem csap át szürke ötvenbe, mégis van benne valami szikrázó és perzselő. Igényes külső mellett igényes belsőt is kapunk, s ami a legfontosabb nemcsak kulisszákba enged betekintést a filmezést tekintve, hanem egy kicsit a Hollywoodi csillogás és a pletykák mögé is beleshetünk, s igen nem szabad mindent elhinni, amit a pletykalapok, pletykaoldalak és blogok mondanak. Minden mögött ott a háttér, amire érdemes és kell is odafigyelni. 

A cselekmény számomra felüdülés volt, igazi kis szeretetbomba, amitől jobb kedvem és jobb közérzetem lett, még mindig nem hiszek a szerelemben, de egyre közelebb enged ehhez az érzéshez.  Olive már az első pillanatok egyikében elvarázsolt, hiszen ügyes, kis cserfes lányként alig vártam, hogy megtudjam milyen is ő felnőttként, hogy milyen az élete és mit kezd a viszonzatlan szerelem érzetével. 

Mindenki életében volt már biztosan olyan, hogy nagyon odáig volt valakiért, aki ezt nem viszonozta, és ez a kötet arra ad választ, hogy mi lett volna, ha több időnk van, hogy jobban közelebb kerüljön hozzánk az illető, vagy akár az is, hogy egyáltalán tudomást szerezzen az iránta táplált érzelemről.  Ezt burkolja egy nagyszerű köntösbe, ezzel a kis egyszerű ténnyel és kérdéssel adja meg a cselekmény mozgatórugóját, hogy mi lenne ha évek múltán belénk szeretne az illető. Maga az írónő szuper aranyos és ezt ebbe a kötetbe is maximálisan beletette. 

Olive az a központi szereplő, akinek seperc alatt bele tudjuk képzelni magunkat a helyébe. Imádtam, de nemcsak Jasont, hanem az egész cselekményt is minden egyes kis hibájával és stiklijével együtt.  Szerethető karakterek, csillogás, filmforgatás, színészek, színésznők, pletykák, bulik, esküvő, egymásra találás, mi kell még? Egy csipet az írónőből és kész is az Imádlak, Jason Thorn.

Azon felül, hogy Olive és Jason életébe kapunk betekintést a mellékszereplők sincsenek elhanyagolva, igaz van pár számomra megmagyarázatlan fordulat, amit nem teljesen értek, de annyi baj legyen. Nemcsak Olive és Lucy az, akiket már most a szívembe zártam, de Jason és Jameson is. Baromi kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az Akarlak, Adam Connor-ban. Az biztos, hogy nagy meglepődések és dráma, de minden egyes percét meg fogja érni, akárcsak az Imádlak, Jason Thorn. És igen, imádtam, még akkor is amikor gyanútlanul olvastam, láttam, hogy még jó sok van hátra, erre csak úgy a semmiből jött az utószó és nem győztem kapkodni a fejem, hogy mi van?? Baromi izgalmas és a semmiből lett vége. Nem elég, hogy teljesen beleszerettem a kötetbe, de még el is hagyott. Baromi szomorú lettem, hogy vége, de hála a második kötetnek még nincs minden befejezve, legalábbis remélem, hogy Lucy története alatt Olive és Jason további életéről is esik szó. Összességében nagyon kellemes csalódás volt, totál nem érte meg ennyit várni, sokkal előbb el kellett volna kezdenem és már bánom, hogy nem estem neki egyből ahogy a kezembe került. Ha tehetitek olvassátok el. Kikapcsol, megnyugtat, felspannol (igen, tudom ellentétes a két dolog, de így van), szerelmes leszel és teljesen beeszi magát a szívedbe és nem lesz olyan könnyű onnan kiűzni, ha egyáltalán valakinél ez cél. De a legszebb dolog az egészben, hogy egy része örökre velem marad, annak a kislánynak aki voltam, aki várta a szőke herceget fehér lovon igazi szerelem volt a kötet, s a mostani vad énem is tudta értékelni azt a csodát, amit ad. Le a kalappal az írónő előtt. Még sok sok ilyen páratlan regényt szeretnék tőle.

"Maga a kibaszott Jason Thorn? Leesett az állam. A picsába! Az én Jasonöm. A kibaszott kurva életbe! Na ne! Ez Jason! A francba, a francba, a francba!"

"A mozdulat, ahogy kiemelkedett a járgányból, ahogy bezárta annak az elképesztően szexi kocsinak az ajtaját... aztán szinte lasítottfelvétel-szerűen a szemébe húzta a Ray-Ban napszemüvegét..."

" - Az igazán fontos dolgok alapján én vagyok az első férfi az életedben, olive. Érted,a mit mondok?"

"A könyökömre támaszkodva úgy fordítottam a fejemet, hogy megpuszilhassam borostás arcát, pontosan azon a helyen, ahol az a gonosz kis gödröcske rejtőzött, hogy jól megkínozzon engem és az egész emberiséget. Amikor a fejem visszahanyatlott az ágyra, Jason még szélesebben vigyorgott."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Sarah J. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara 3.)

"A katonai dobok pergését már régen felváltotta a légyzümmögés és a túlélők kiáltozása."

*

A festményem hazugság volt.

Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete. #1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Mielőtt bármit is írnék, szeretném megemlíteni, hogy még mindig a földön van az állam, úgy leesett és szerintem még egy darabig ott is lesz. Hihetetlen ez a kötet. Nem győztem kapkodni a fejem, tátva maradt a szám és igen, imádom Sarah írásait, de az ACOWAR minden képzeletemet felülmúlta. Egyszerre volt izgalmas, feszültséggel teli, reményhozó, ádáz, misztikus és baromi izgalmas.

Bevallom kicsit féltem a kötettől, mivel egy fél tégla vastagságával ér fel és oké, hogy zseni ez a nő, de még így is elgondolkodtam rajta, hogy közel 800 oldalon keresztül miről is fog írni, hogy az ne legyen se sablonos, se unalmas. Hát büszkén jelenthetem ki, hogy az ACOWAR lett az eddigi legeslegjobb az eredeti trilógiában. Azért írtam azt, hogy eredeti trilógia, mert bizony nemsokára hozzánk is megérkezik a negyedik rész. 😍😍 Maga a kötet 3 részegységből, amikben Feyre különböző oldalait ismerhetjük meg. A döghercegnőt, az átoktörőt és a királynőt. 3 különböző titulus, mégis mind oly jól illik Feyre személyiségéhez. A történet kezdete a Tavasz udvarában kezdődik, tökéletes folytatást adva ezzel a második kötetnek. Ezek a fejezetek nem voltak valami felemelőek, hiszen minden spoiler nélkül tudjuk, hogy milyen Tamlin és Feyre viszonya. Eleinte haragudtam az írónőre, hogy csak így összezúzta a Tamlin iránti rajongásomat, hiszen nem titok, hogy a Tüskék és rózsák udvara alatt erősen shippeltem a karakterét. De Sarah egy olyan vonatra ültette fel, ami az önpusztítás és a sajnálat felé robog. Viszont a harmadik kötet alatt, végre minden értelmét nyerte és Tamlin is megkapta a javulás szerepét. Azt azért még hozzá kell tennem, hogy hiába Team Rhys, attól meg Tamlint is megértem és összeszorul a szívem akárhányszor csak rá gondolok. 

A kötet első negyede alatt Feyre igazi álarcot hord, maga is beolvad, de ugyanakkor izgalmakkal, cselszövésekkel és nem kis bonyodalmakkal nyit a második negyed felé. Hihetetlenül izgalmas, veszélyes, szenvedélyes és brutális az, amit Sarah J. Maas letett az asztalra. Imádtam, de nemcsak úgy kompletten az egészet, hanem minden egyes mozzanatát, összefacsarodott szívem darabkáit és a cselekményt úgy ahogy van. Az írónő nemcsak egy istennő, hanem ő maga az Üst, aki elpusztíthatatlan és, aki mindenek felett áll. 

Nemcsak rég látott ismerősök tűnnek fel, de új arcok, elveszettnek hitt karakterek is, na meg persze olyanok is, akikről eddig csak legenda útján volt szó. Pazar szereposztás, még pazarabb köntösben. A második részegység alatt kifutott a vér az arcomból, tomboltam, drukkoltam és nagyon is átéltem az egészet. A legnehezebb mégis az utolsó harmad volt, mivel nem volt elég az, hogy Sarah kitépte a szívemet, hogy aztán reménnyel töltse el, de ezt 2x is megcsinálta és totálisan összetört és darabjaimra szaggatott, mégis minden egyes fájdalom megérte és már csak ezért sem tudtam letenni a kötetet. 

Igazi fénysebességgel száguldottam, de még így is lassú volt a tempó. Ha nem hordtam ki tucatnyi szívrohamot olvasás közben, akkor egyet sem. Nemcsak a cselekmény csavarjai és a csata jelenet varázsolt el, de azért az a csata az nagyon ott van. Epikus, hősies, reményekkel teli és ott lebeg közte a halál is. Hanem az érzelmi töltete és a szerelmi szálak is. Oké, hogy Feyre és Rhys jelenetek tömkelege jut nekünk, de mi van Nestával és Cassiannel?? Kérem azt a spin-offot de rögvest. Feldobott, energiával töltött el, néha kétségbe ejtett vagy éppen letaglózott, de mindenképp elvarázsolt és igen, szeretnék én is tündér lenni, a legjobb nyilván az lenne, ha Rhys lenne a főuram, de ha már Velaris befogadna örömmel töltene el. 

De félretéve a sok szócséplést. Sarah J. Maas tipikusan az az írónő, akinek bűn nem olvasni az írásait, legyen az Feyre vagy éppen Celaena története, hiszen mindketten erősek, badass karakterek, akiktől jobb félni, mint megijedni. Az ACOWAR csak úgy nyüzsög az epikus jelenetektől, a kimondatlan szavaktól és a be nem teljesített ígéretektől. És igen majd 800 oldal, de olyan gyorsan elrepülnek ezek az oldalak, hogy fel sem tűnik, hogy mikor keltünk át az Ősz udvarán, hogy mikor voltunk a Tavaszéban és, hogy mikor értünk el a mindent adó, Éjszaka udvarába. 

A kötetek végére jómagam is Team Rhys lettem. Izgultam érte, féltettem, majd szétszakadtam a fájdalomtól, aztán lesokkolódtam, de mindent elsöprő boldogság is átjárt. Megtépázott ugyan a kötet, de bármikor újra élném, csak hogy még egy kicsit részese lehessek ennek a világnak, a karaktereknek és az érzelmeknek. És ugyan a trilógia lezárult, bennem mégis temérdek kérdés merült fel. Kevés volt ez a 800 oldal, de ha 1600 lett volna is kevésnek érezném, mivel menthetetlenül beleszerettem ebbe a részbe és ember legyen a talpán, aki ezt überelni tudja.

Összességében imádtam. A legapróbb dolgoktól kezdve, a mágikus lényeken át az egyezségekig, a cselszövésekig. Maga a mondanivalója is megérne egy misét. Annyi mindent lehet erről a kötetről mondani, egyszerre ad reményt, fényt, mégis közben elborzaszt, elönt sötétséggel, ugyanakkor belelök egy olyan örvénybe, ahonnan nem lehet csak úgy kiszállni. Lelkileg megviselt, ugyanakkor belém is égett. Imádtam, imádtam és imádtam. A valaha olvasott legeslegjobb kötet az írónő tollából. Eszméletlenül kalandos, veszélyes, szexi, feszült, kétségekkel teli, ugyanakkor elképesztően egyedi és kihagyhatatlan. A rajongóknak igazi csemege, ami egyszerre oltja a szomjat és még éhesebbé tesz minket. Véres csatákban, romantikus pillanatokban és meghökkentő fordulatokban ugyanúgy részünk van, mint árulásokban és átverésekben. Ahol az egyik oldalon kaptunk, ott a másikon rendesen elvett az írónő, miközben még a szívünkön is csavart egyet a kellő hatás kedvéért. Rendesen megtépáz minket a kötet, de minden egyes oldala ajándék és baromi nehéz a befejezés végével elhagyni ezt a világot és bármi másba kezdeni.

"Reszkető, halk hang szakadt ki belőlem. Bólintottam, és szorosan hozzásimultam. Otthon. Nemcsak Velarisben, hanem bárhol, ahol ő ott van, és a családunk."

"Nem egy gyengéd csók volt. Nem puha, tapogatózó, óvó. Vad volt, kisajátító, zabolátlan. Mint aki levetkőzte minden gátlását. Az íze... a szaga... a melegsége... birtokló nyelve... Otthon, otthon voltam."

" - Ez a korcs - hallatta a hangját Nesta is, jéghideg könnyedséggel beszélt, de a szeme izzani kezdett - lehet az egyetlen olyan személy, aki végül megállíthatja Hybernt, mielőtt az eléri a népedet."

"Ha Elain ebben a táborban olyan hatást keltett, mint egy virág, akkor Nesta olyan volt, mint egy frissen kovácsolt kard, mely vérontásra vár."

Ha te is elolvasnád Rhysand és Feyre történetét ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

L. J. Shen: Sparrow

"Csönd. Az emberiség történetének legtartalmasabb, legjelentőségteljesebb hangja."

*

Troy ​Brennan

A név, amit mindenki ismer Dél-Bostonban. Egy néhai maffiózó fia. A jeges kék szemű szívrabló.

A „lerendező”, aki ebben a városban bárkit simán magasba emel vagy porba tipor.

Ja, és egyébként az újdonsült férjem.

Sparrow Raynes

Ez meg én volnék. A kutya sem bírta megjegyezni a nevemet, amíg Troy be nem csörtetett az életembe.

Aztán kalitkába zárt.

Foglyul ejtett.

És kiiktatott minden lehetőséget, hogy elmenekülhessek onnét, ahol fölcseperedtünk.

Úgy is mondhatnám, hogy Troy Brennan megnyirbálta a szárnyaimat.

Vannak álmaim, méghozzá merészek, de kétlem, hogy valaha is engedi valóra váltanom őket. Fogalmam sincs, miért döntött úgy, hogy feleségül vesz. Azt azonban tudom, hogy ha kiakasztom ezt a pasast, annak nem lesz jó vége. De nem ám.

L. J. Shen a világon mindenütt lakott már, és végül Észak-Kaliforniában állapodott meg, leginkább a borok miatt. Megélhetésként ír és szórakozásként olvas. Egy fiúgyermek büszke anyukája, egy volt kóbor macska gazdija, valamint egy nagyon türelmes férj tuti felesége. Kemény, de élvezni fogod! Hagyd, hogy elraboljon!

Az idei nyaram eddigi legjobb döntése volt, hogy belekezdtem Sparrow történetébe, mivel egy szókimondó, durva, erőszakos, erotikus, alvilági, de egyben érzéki és baromi szexi kötetet kaptam. Lehetetlenség nem elveszni benne. Az egyszer biztos, hogy felkerült a kedvenc olvasmányaim közé. Energiabomba, adrenalinlöket megnyerő stílussal és mocsokkal.

Nem titok, hogy nem olvasok fülszövegeket, s először azt hittem, hogy egy tipikus maffia sztorival lesz dolgom, de kicsit sem ért csalódás, amiért ez nem így történt, mivel igaz, hogy nem sok Rázós könyvet olvastam eddig, de azokat imádtam. Ez az a besorolás, ami kirobbant a hétköznapi terhek alól és teljes mértékben kikapcsol, ellazít vagy ha kell feltüzel és nem hagy aludni. Na a Sparrow pontosan ilyen. A kellő oldalakon tart sakkban, hogy aztán idegeljen, hogy mi lesz még és nem hagy nyugodtan, amíg a végére nem érsz. Maga a történet nem egy leányálom, mégis érdemes elolvasni akkor, ha nyitott vagy az újdonságokra és szereted a nem mindennapi szerelmi történeteket, mert bárki akárhogy is tiltakozik, bizony a Sparrow egy véresen komoly szerelmi történet durva csomagolásban. Ha elég érett és kalandozó vagy ez maximálisan a te köteted. A magam részéről mindig meglepődöm, hogy mennyire más egy Rázós könyvet, mint egy Rubin vagy Vörös pöttyöset olvasni. Jóval komolyabb, sötétebb, valóságosabb, de ezek azok a jelzők, ami miatt annyira kiemelkedő, annyira nem szokványos és magával ragadó. Az alapsztorit tekintve adott egy maffiavezér fia, akinek kötelessége elvennie az egyik embere lányát. 

A miértek és az okok a későbbiekben kiderülnek, szóval ezeket most nem lőném le, de annyi bizonyos, hogy az addig vezető út baromi érdekes, veszélyes, ármányos, ádáz és meglepő fordulatokkal és élettörténetekkel teli. Nemcsak a felszínt kapargatja, de alá is merül és a felszínre hozza a kincset, magát a tudást és a fontos információkat. Magát a kötetet 2 szemszögből olvashatjuk. Amúgy ezt a felállást szeretem a legjobban, hiszen így nemcsak Sparrow, de Troy életébe is betekintést enged. 

Nemcsak a ketrecbe zárt gerlice próbálkozásai kerülnek elő, hanem az erős, ádáz és határozott férfi gondolatai, tettei és múltja is. Imádtam, ahogy a lapok között járták a maguk kis táncát, s ahogy egyre inkább egybefonódott a kétféle tánc és ahogy, kezdetét vette a keringő, a főműsor. Beszólások tömkelege, szócsaták, érzelmek megmutatkozása, harc, majd érzéki egymásra találás egyengeti az utunkat. Hol baromi sokat ad az írónő, s hol nagyon sokat elvesz. 

Érzelmek armadáját sorakoztatja fel a brutális és kegyetlen Bostoni este képei alatt, s ezeket fűzi hozzá Piroska történetéhez. Hol elhúzza előttünk a mézes madzagot, s hol széttépi azt. Leginkább az érzelmi vonatkozás erőssége az, ami elvarázsolja az olvasókat, az a rögös út, amit a két karakter bejár a kaland során. Kezdve a múlttal egészen át a jelenig, beleértve a kényszer esküvőt is. 

Adott Sparrow egy ártatlan, jelentéktelen lány, aki a maga szürkeségével eltűnik az emberek között, s a név sem véletlen, hiszen a Sparrow magyarul verebet jelent, ami nemcsak jelentéktelen de bosszantó madár is, akárcsak a kötet névadója. De ahogy haladunk előre úgy bontakozik ki a szemünk előtt a karakterfejlődés és a személyiségre való rátalálás. Aztán ott van Troy, a kikezdhetetlen maffiózó fia, aki bosszút indít, s ember legyen a talpán, aki élve megússza a kalandot és a vérengzést.

L. J. Chen a maga szókimondó stílusával és merész állításaival már az első fejezetek után megvett magának. Sikerült egy komoly, de ugyanakkor sötét és ádáz kötetet összehoznia egy olyan szerelmi szállal, ami nemcsak megpróbáltatások tömkelege, de néhol humoros, szomorú, siralmas vagy éppen szemét és szíve ttépő. Izgalmas téma, meghatározó stílussal, sokrétű szókinccsel és kellő háttérrel ahhoz, hogy hű és már - már valóságos legyen. A kötetet nemcsak a bosszúvágy, de annál inkább az igazságszolgáltatás hajtja, ez a mozgatórugója, ami előrébb viszi a cselekményt, s ha az kell ez hátráltatja is. Tökéletes szimbiózisban tartva az eseményeket és a rájuk gyakorló hatást. Igazi körforgás, ami sosem áll meg, s mint a homokvárat könnyen elviheti magával a víz és a jótékony hatása, ami jelen esetben Sparrow, ő testesíti meg a pusztító vizet és a nyugalmat, ami a legkeményebb rosszfiút is képes megváltoztatni. Troy Brennan tipikusan az a rosszfiú, akibe nem lenne szabad beleszeretni, gyűlölni kéne, mégis olvasók hada esik bele ebbe a nem éppen kedves, de ugyanakkor piszkosul szexi és kemény férfiba.

"Sparrow Raynes. A futó. A nyári levegő szerelmese. Meg a fiúsan kényelmes szabású farmeré. Profi szakács. Anyu, hallod ezt? A lányod, a kis csitri, akit úgy dobtál el, mint gy kiürült kólásdobozt, most már valaki."

" - Ne vedd zokon, madárkám - folytatta Daisy -, de Troy Brennan az egyik legszexibb seggű pasi bostoni viszonylatban. Azt mondják, vadállat az ágyban, és anyagilag is jól áll. Miért pont téged szúrt ki magának? Bárkit megkaphat, akit akar."

" - Előzetes értesítés nélkül repülőgépre akarsz hurcolni, mintha egy chihuahua lennék, akit bedughatsz egy kézitáskába, és elvárod tőlem, hogy szó nélkül csomagoljak? És ha más programom van erre a hétre?"

"Miami izzadságtól csapzottá változtatta vörös tincseimet, de még mindig elállt tőle a lélegzetem. Gondolom, éppen így hathat egy lányra a legelső fülig szerelmes randi a gimiben, a legelső csók a sportpálya tribünje alá bújva, vagy akár a legelső franciakrémes az utca végén nyílt méregdrága cukrászdában."

"Megroggyant a térdem, és összerándult a gyomrom, de nem a félelemtől. Magamban ujjongtam. Troy a bizalmába avatott. Megnyílt előttem. A szörnyetegem, a rabtartóm, a megrontóm. A szerelmem."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Ella Steel: Végzetes hajsza (Hajsza 2.)

"Olyan szívszaggató fájdalmat éreztem, amilyet soha nem akartam."

*

Jay Davis évekig küzdött, hogy maga mögött hagyja sötét, fájdalommal teli múltját és új életet kezdjen. Mirában megtalálta azt a személyt, aki mellett önmaga lehet. Ő jelenti számára az utolsó reményt a boldogságra.

Mira mindent megtesz, hogy segítsen neki, de tudja, hogy ennyi titokkal a hátuk mögött sosem élhetik meg azt a boldogságot, amire mind a ketten vágynak.

Jay félti a gyenge lábakon álló kapcsolatukat. Fél, hogy a múltja a jelenüket is tönkreteheti, meghiúsítva ezzel a jövőbeli terveiket.

Képes lesz, hogy még időben felfedje a múltban történteket vagy a félelme bizonyul erősebbnek? Elkésik a vallomással?

Mi történik, ha a múlt testet öltve lecsap a szeretett nőre? Jay meg tudja menteni vagy az életére örök sötétség borul?

Ella Steel az az írónő, akinek időről-időre olyan történetek pattannak ki a fejéből, hogy azta. Eddig nem írt folytatásos történetet, de a Féktelen és végzetes hajsza az első kivétel ez alól. Már az első rész alatt is éreztem az új szelet, ami egy teljesen új síkra helyezi az egész Ella Steel jelenséget. Már az első rész alatt is éreztem azt, hogy kezd egyre inkább rátalálni a hangjára, de a végső döntés most jutott el teljesen hozzám, hogy igen, ez az a vonal. Félreértések elkerülése végett, amit eddig letett az asztalra, azok is nagyszerű olvasmányok, de a Végzetes hajsza az, amire azt tudom mondani, hogy igen, ez Ella és ezt a vonalat kell követnie. Baromi sokat fejlődött az első regénye óta és ezt Jay és Mira párosa tökéletesen be is mutatja.

Mint azt már tudjátok, nemcsak lelkes olvasója és támogatója vagyok az írónőnek, de abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy még a nagyközönség előtt, élő olvashatom a regényeit és imádom csinálni. Büszkeséggel tölt el, hogy ennyire bízik bennem és, hogy ad a véleményemre. Szóval... Végzetes hajsza. Maga az első rész olyan fordulattal ért véget, hogy szó szerint leesett az állam tőle, ehhez képest a megoldására nem fordított annyi időt az írónő, amit kicsit sajnálok, de mindazonáltal tisztelem is azért Gabit, hogy inkább az érzelmi részre feküdt rá jobban, és ezen keresztül készül meghódítani minket olvasókat. Maga az érzelmi vonal a legerőteljesebb a kötetben, nincs olyan oldal, amit ne itatna át valamiféle érzelem, sugallat vagy éppen fizikai megtestesülése. Most, hogy így jobban belegondolok, eddig is baromi fontos helyet foglalt el a belső vívódások boncolgatása, mégis ennél a kötetnél érzem azt, hogy igen, minden egyes mozzanatot, gondolatot, érzést teljes mértékben képes volt átadni, és még arra is rávett a kötet, hogy fizikai fájdalmat érezzek, amikor másra kellett figyelnem, s nem az olvasásra. Sokan azt hiszik, hogy a magyar írók fabatkát sem érnek, pedig ez nagyon nem igaz. Elő példa rá Ella, hogy a tehetség nem ismer határokat. 

Ha Amerikában élnénk Ella nemcsak nevet, de népszerűséget is szerezne magának, több millióan olvasnák a könyveit és számos nyelvre le is fordítanák őket. De nem ott élünk, így csak mi magyarok élvezhetjük azt a csodát, amit letesz évente 2x is az asztalra. De visszatérve a kötetre. Egy erőteljes, vad, fenomenális, vakmerő, ádáz, veszélyes és szívet tépően szép szerelmi szál kibontakozásának lehetünk tanúi. Nemcsak, hogy odáig voltam a kötetért, de még azt is ki merem jelenteni, hogy ez az eddigi legjobb Ella Steel kötet és az senkit se tántorítson el, hogy kb. az összes könyvéről ezt írtam, mivel mindig azt érzem a legjobbnak, akit utoljára olvastam tőle, hiszen olyan érzelmi töltettel rendelkezik, hogy emelem kalapom. 

Én magamat nem tartom annyira érzelmesnek, mégis megtalált a kötet és igenis bebizonyította, hogy vannak dolgok amiért érdemes küzdeni, aminek az elengedése nem opció. Tisztába vagyok vele, hogy ezek csak szavaknak tűnnek, de akik kételkednek nyugodtan olvassák csak el, és akkor ők is meglátják, hogy ezek nemcsak jól hangzó szavak, hanem mögöttes tartalom is van ezek mögött a szavak mögött. Emellett nemcsak az érzelmeknek enged teret, de az akciónak, a küzdeni akarásnak, a múlt elengedésének is, na meg annak, hogy milyen is egy teljes és boldog élet. Hogy van fény az alagút végén, csak meg kell látni azt és engedni kell, hogy megtaláljon minket az a személy, aki a fény lesz az éjszakában. 

Tudom legtöbbször szentimentális vagyok, miután Ella Steel kötetek olvasók, de ezt teszi velem az írónő és a remek írásai. Jay és Mira története nem egy egyszerű love story, tele van küzdelemmel, démonokkal, önbizalomhiánnyal, sötét múlttal, tömény erotikával, túlfűtött oldalakkal és adrenalinnal. Azért is szerettem a Végzetes hajszát, mert egyszerre elégítette ki a merész és az érzelmes oldalam kíváncsiságát. Igenis leültetett maga mellé és addig nem engedett, amíg a végére nem értem, de még így sem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg a vég e vagy lesz még a jövőben Jay és Mira kötet, egy biztos unatkozni a következő években sem fogunk. 

Számomra a Féktelen hajsza duológia nemcsak egy újabb rendőrös sztori, annál jóval több. Kemény, de mégis törékeny. Ellenállhatatlan, mégis üldöző. Eszméletlen, hogy mennyi viszontagság és mennyi akadály rejlik egy kötetben, s ha nem is tudnám, hogy Ella írta, akkor a stílusból, a kifejezésmódból és a cselekmény csűrés-csavarásából egyből rájönnék. Ahol az egyik oldalon ad, ott a másikon elvesz. Ha egy nyugis oldal következik, a következő tuti, hogy adrenalinfröccs lesz.

Órákig tudnék beszélni erről a kötetről is, de csak annyit mondanék még, hogy tényleg olvassátok Miráék történetét, mert lehengerlő, erős, ádáz és kemény, de néha nemcsak a kikapcsolás jó, hanem az elgondolkodás is. Szerettem a kötetet, mert újra reményt adott, mert két olyan erős és határozott jellemet ismerhettem meg, mint Mira és Jay. Szerettem, mert a jövőre nézve is kezdem kapizsgálni a szereplőket. Szerettem, mert egyik pillanatban csordultig töltötte a szívemet szeretettel, majd a másikban megmutatta, hogy az élet bizony nem happy end, de kellő munkával és odafigyeléssel, akár az is lehet. Szerettem, mert imádtam olvasni Jay és Mira harcát, mert igen ők harcoltak, nemcsak egymással de saját magukkal is. Szerettem, mert végre fény derült oly sok titokra. Szerettem, mert mindig történt valami és egy perc nyugtom sem volt. Szerettem, mert valamilyen szinten a valóságot írta le, hiszen hogy léteznek a főszereplőink a való életben. Szerettem, mert Ella írta és köztudott, hogy rosszat írni nem tud, legalábbis én minden egyes írásáért odáig vagyok. Szerettem, mert erőteljes, nagy volumenű és odabaszós volt. Szerettem, mert a veszélyeket és a kétes helyzeteket sem vetette meg. Szerettem, mert általa megismerhettem a cserfes kis Lilyt. Szerettem, mert... Most te jössz kedves olvasó, hogy befejezd, hogy miért is szeretted a Végzetes hajszát. 😉

" - Mert az a nő tudja, hogy mennyire értékes ember vagy a szíved mélyén. Hogy ki rejtőzik itt - fektette a tenyerét a mellkasomra. - És talán egyszer az agyad is elhiszi, hogy végre nem kell gátak közé szorítani magadat, hogy végre újra az lehetsz, aki vagy és a legjobb, hogy én akkor is itt leszek neked - csókolt meg gyengéden, mintha ezzel akarná megpecsételni az előbb mondott szavait."

"Szerelem. Ez a csók több volt, mint az eddigiek, ez a csók a mindent legyőző szerelmének volt a jelképe. Benne volt minden remény, amit akkor ébresztettem benne, amikor visszacsókoltam."

"Igen, igen, igen! - ordítottam magamon kívül. - Mindent odaadtam neked! Kitártam neked a lelkem. Megmutattam a lelkemet mardosó félelmeket. Mindent, mindent megmutattam!"

Köszönöm Ella Steel írónőnek az előolvasási lehetőséget! Ha előrendelnéd a kötetet az alábbi helyeken tudod azt megtenni:

- Dedikáltan az írónőtől

- NewLine kiadó oldalán

- Book24 oldalán

- Álomgyár oldalán

- Líra oldalán

Emy Dust: Csalfa viszonyok

"Az egész napos álldogálástól a lábaimat kétszáz éves korhadó fának éreztem."

*

Nancy ​Bradshow:

Kíváncsi vagy milyen lehet órákig állni a recepciós pult mögött egy unalmas délelőtt, majd arra hazamenni, hogy a pasid a húgoddal hempereg? Megvan a válasz? Segítek! Rohadt dühítő! Annyira, hogy egy rögtönzött utazásba is beleegyezel csak eltüntesd a szemed előtt lebegő képet a két árulóról. Ennél már csak az rosszabb, ha feledést remélve még nagyobb csalódás ér, és a legjobb barátnődből ellenség lesz. Ráadásul egy szexi idegen is célba vesz, akinek nem tudsz ellenállni bármennyire is szeretnél.

Ray Hollson:

Megvan mindenem, amire szükségem lehet. Pénz, hírnév, és akár naponta más nő, hogy a farkam elégedett legyen. De nem, nekem ez nem volt elég, mert belopta magát a szállodámba egy szépség, aki felforgatta az életem, felforralta a vérem, kinyírta a magabiztosságomat és a jól megszokott, kényelmes életem már kevés volt.

Bizalom? Abból kevés lesz a sorok között, meg kell dolgozni érte. Helyette kiszámíthatatlan, túlfűtött, és többnyire felkavart érzelmekre lelhetsz.

Olyan rég olvastam már új regényt az írónőtől, hogy majdnem el is felejtettem, hogy mennyire is szeretem az írásait és, hogy mennyire is ki tudnak kapcsolni és mennyire le tudnak venni a lábamról. Emy Dust az egyik olyan írónő, aki nem tud rosszat írni, de még gyengét sem, mivel igaz, hogy régen hallottunk Emyről, mégis a Csalfa viszonyokkal ezt a hiányt és űrt maximálisan kitöltötte, sőt csak még jobban felcsigázott és alig várom a következő fergeteges, kalandos, szexi kötetét.

Úgy kezdtem bele a regénybe, hogy most akkor kizárom a külvilágot és elfeledkezem minden gondról. Ez nemcsak hogy sikerült, de a kötet első néhány fejezetén annyit nevettem, hogy csak na. Tőlem zengett az egész ház. Annyira aranyosan vicces, esetlen és szeleburdi a kezdés, hogy már ekkor levett a Csalfa viszonyok a lábamról. Már a fülszöveg elolvasása után éreztem, hogy nagyon jó lesz és nem csalódtam. Humoros, "emydust"-os, merész, vakmerő, szexi, erotikus, picit romantikus és nagyon öntelt, egoista. Persze az utóbbi két jelző a férfi karaktert illeti, de erről majd később. Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, az pedig a borító. Nem fogott meg, jobban tetszenek a régi Emy Dust kötetek borítói és nekem a Csalfa viszonyoké olyan mű, olyan mesterkélt, de ez természetesen nem nyomja rá a bélyegét az olvasás élményére. Eszméletlen kalandokban, fordulatokban, meglepődésekben, harcban, szerelemben, erotikában lehet annak része, aki a kezébe veszi és átadja magát az élvezeteknek. Maga a történet sztorija nem a legeredetibb, de a megvalósítás és az elképzelés az, sőt... Hiába olvastam már hasonló történetet, azért mégsem mondhatom azt, hogy igen ez pont olyan, mint a... Adott a bunkó és arrogáns pasi (mint kb. az összes mostani, hiszen ilyenek!) és egy visszafogottnak tűnő, csalódott nő, aki csak ki szeretne kapcsolódni. Ezt spékeli meg az írónő egy csipet bájjal és nem szokványos eseményekkel vagy éppen meglepő fordulatokkal. 

Valljuk be őszintén ki ne szeretne egy szexi idegennel bajba keveredni, ha annak az az eredménye, hogy jó útra tér és miattad megváltozik? Na ugye!! Az írónő ezt a vágyott eseményfolyamot tárja fel előttünk és erre építi a cselekmény keretét és vázát, ez az a momentum, ami mindent elindít. A kalandot, a vágyakozást és a pörgős események folyamát. Mindezt egy pici egzotikummal és bajkeveréssel is felturbózza, hogy úgy érezzük magunkat, mintha mi is ott lennénk és részévé válnánk Ray és Nancy életének. 

Az egyszer biztos, hogy rendesen megtépázza Emy a karaktereit, csak úgy zúdítja eléjük az akadályokat és bukkanókat, de ők előre törnek és elviszik a hátukon a cselekményt, ami egyébként valósághű, a leírások által mi magunk is Miami vagy éppen New York forgatagában találjuk magunkat és minden egyes mozzanat beleég az elménkbe. 

Maguk a karakterek változatosak, sokrétűek és egytől egyig igazi személyiségek, akiknek megvan a saját véleményük, a kitartásuk és a saját akaratuk. Nagyon érdekes és néhol szórakoztató volt, ahogy két erős akarat egymásnak feszült és ahogy egymás vérét szívták. Imádtam. Nemcsak kikapcsolt, de meg is erősített abban, hogy soha nem szabad abbahagynom az Emy Dust könyvek olvasását. 

Öreg hiba aki így tesz, sőt ki merem jelenteni, hogy aki nem ismeri Emy munkásságát az nem tudja, hogy milyen is az igazi, vérbeli erotikus regény megfűszerezve sóval, borssal, s minden mi jóval. Egy kis csipet romantika, jó nagy adag balhé és egy kávés kanál írói zsenialitás az, ami felteszi az i-re a pontot, vagy a mi esetünkben a tortára a habot.

Emellett természetesen kellő figyelem is irányul a karakterekre, de nemcsak a főszereplőink, hanem a hangsúlyosabb, vagy éppen értékesebb karakterek is teret kapnak és az az igazság, hogy egy-két szereplő igencsak felkeltette a figyelmemet és simán el tudnám képzelni, hogy saját könyvet kapnak. Példának okáért ott van Oliver vagy éppen Gina. De visszatérve Nancyre és Rayre. Igazi robbanó páros, akik között csak úgy szikrázik a levegő és akik szó szerint felperzselik a lapokat és kő kövön nem marad. A szóváltásaikat és az ellenállásukat a másik iránt imádtam. Egyszerre volt mulatságos és véresen komoly is. Igazi ellentétek, mégis úgy vonzzák egymást mint a mágnes két pólusa. Igazi szívszorító történet is egyben, ami nemcsak happy enddel végződik, de én is szívesen megvalósítanám Nancy és Ray tervét a jövőre nézve. Héj, Ray nem szeretnéd elküldeni hozzám a magyar változatodat? Nem bántanám, ígérem. Csak egy kicsit csipkelődnék vele, hogy előtte belém szeressen. Több szó, mint száz... Olvassátok, élvezzétek és ne rémisszen meg az, hogy magyar írónő írta, van olyan jó, mint egy Meghan March regény,sőt...

" - Nem mondod! Talán New York is a tied? - kérdeztem vissza gúnyosan, ami látszólag nem tetszett neki. Tett még egy lépést felém, és már megint éreztem, hogy uralni kezdi az aurámat."

"Még mindig egy seggfej. Egy irtó jóképű seggfej, már csak attól elönt bárkit a forróság, hogy ránéz. Kifejezetten jól állt neki az öltöny, amit viselt. Egy tökéletes seggfej áll Gina nappalijában, én meg itt virítok egy agyonmosott pizsamában. Még csak meg sem fésülködtem. Szép látvány lehetek."

" - Hé! - Maga felé fordított, hogy ránézzek. - Ne agyald túl! Kellesz nekem! Megőrülök érted."

"Gyenge, kis majom, aki úgy kapaszkodik a banánba, hogy képes egy gorillát is lenyomni érte, hogy az övé legyen a gyümölcs. De milyen gyümölcs? A legfinomabb, ami nélkül kihal az emberiség. Elég egy csepp nedűje, és kisüt a nap."

Köszönöm Emy Dustnak a lehetőséget! Ha te is elolvasnád az alábbi helyekről elő- illetve megrendelhető:

- Személyesen az írónőtől dedikálva

- Libri oldaláról

- Líra oldaláról

- Bookline oldaláról!!