Sarah J. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara 3.)

"A katonai dobok pergését már régen felváltotta a légyzümmögés és a túlélők kiáltozása."

*

A festményem hazugság volt.

Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete. #1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Mielőtt bármit is írnék, szeretném megemlíteni, hogy még mindig a földön van az állam, úgy leesett és szerintem még egy darabig ott is lesz. Hihetetlen ez a kötet. Nem győztem kapkodni a fejem, tátva maradt a szám és igen, imádom Sarah írásait, de az ACOWAR minden képzeletemet felülmúlta. Egyszerre volt izgalmas, feszültséggel teli, reményhozó, ádáz, misztikus és baromi izgalmas.

Bevallom kicsit féltem a kötettől, mivel egy fél tégla vastagságával ér fel és oké, hogy zseni ez a nő, de még így is elgondolkodtam rajta, hogy közel 800 oldalon keresztül miről is fog írni, hogy az ne legyen se sablonos, se unalmas. Hát büszkén jelenthetem ki, hogy az ACOWAR lett az eddigi legeslegjobb az eredeti trilógiában. Azért írtam azt, hogy eredeti trilógia, mert bizony nemsokára hozzánk is megérkezik a negyedik rész. 😍😍 Maga a kötet 3 részegységből, amikben Feyre különböző oldalait ismerhetjük meg. A döghercegnőt, az átoktörőt és a királynőt. 3 különböző titulus, mégis mind oly jól illik Feyre személyiségéhez. A történet kezdete a Tavasz udvarában kezdődik, tökéletes folytatást adva ezzel a második kötetnek. Ezek a fejezetek nem voltak valami felemelőek, hiszen minden spoiler nélkül tudjuk, hogy milyen Tamlin és Feyre viszonya. Eleinte haragudtam az írónőre, hogy csak így összezúzta a Tamlin iránti rajongásomat, hiszen nem titok, hogy a Tüskék és rózsák udvara alatt erősen shippeltem a karakterét. De Sarah egy olyan vonatra ültette fel, ami az önpusztítás és a sajnálat felé robog. Viszont a harmadik kötet alatt, végre minden értelmét nyerte és Tamlin is megkapta a javulás szerepét. Azt azért még hozzá kell tennem, hogy hiába Team Rhys, attól meg Tamlint is megértem és összeszorul a szívem akárhányszor csak rá gondolok. 

A kötet első negyede alatt Feyre igazi álarcot hord, maga is beolvad, de ugyanakkor izgalmakkal, cselszövésekkel és nem kis bonyodalmakkal nyit a második negyed felé. Hihetetlenül izgalmas, veszélyes, szenvedélyes és brutális az, amit Sarah J. Maas letett az asztalra. Imádtam, de nemcsak úgy kompletten az egészet, hanem minden egyes mozzanatát, összefacsarodott szívem darabkáit és a cselekményt úgy ahogy van. Az írónő nemcsak egy istennő, hanem ő maga az Üst, aki elpusztíthatatlan és, aki mindenek felett áll. 

Nemcsak rég látott ismerősök tűnnek fel, de új arcok, elveszettnek hitt karakterek is, na meg persze olyanok is, akikről eddig csak legenda útján volt szó. Pazar szereposztás, még pazarabb köntösben. A második részegység alatt kifutott a vér az arcomból, tomboltam, drukkoltam és nagyon is átéltem az egészet. A legnehezebb mégis az utolsó harmad volt, mivel nem volt elég az, hogy Sarah kitépte a szívemet, hogy aztán reménnyel töltse el, de ezt 2x is megcsinálta és totálisan összetört és darabjaimra szaggatott, mégis minden egyes fájdalom megérte és már csak ezért sem tudtam letenni a kötetet. 

Igazi fénysebességgel száguldottam, de még így is lassú volt a tempó. Ha nem hordtam ki tucatnyi szívrohamot olvasás közben, akkor egyet sem. Nemcsak a cselekmény csavarjai és a csata jelenet varázsolt el, de azért az a csata az nagyon ott van. Epikus, hősies, reményekkel teli és ott lebeg közte a halál is. Hanem az érzelmi töltete és a szerelmi szálak is. Oké, hogy Feyre és Rhys jelenetek tömkelege jut nekünk, de mi van Nestával és Cassiannel?? Kérem azt a spin-offot de rögvest. Feldobott, energiával töltött el, néha kétségbe ejtett vagy éppen letaglózott, de mindenképp elvarázsolt és igen, szeretnék én is tündér lenni, a legjobb nyilván az lenne, ha Rhys lenne a főuram, de ha már Velaris befogadna örömmel töltene el. 

De félretéve a sok szócséplést. Sarah J. Maas tipikusan az az írónő, akinek bűn nem olvasni az írásait, legyen az Feyre vagy éppen Celaena története, hiszen mindketten erősek, badass karakterek, akiktől jobb félni, mint megijedni. Az ACOWAR csak úgy nyüzsög az epikus jelenetektől, a kimondatlan szavaktól és a be nem teljesített ígéretektől. És igen majd 800 oldal, de olyan gyorsan elrepülnek ezek az oldalak, hogy fel sem tűnik, hogy mikor keltünk át az Ősz udvarán, hogy mikor voltunk a Tavaszéban és, hogy mikor értünk el a mindent adó, Éjszaka udvarába. 

A kötetek végére jómagam is Team Rhys lettem. Izgultam érte, féltettem, majd szétszakadtam a fájdalomtól, aztán lesokkolódtam, de mindent elsöprő boldogság is átjárt. Megtépázott ugyan a kötet, de bármikor újra élném, csak hogy még egy kicsit részese lehessek ennek a világnak, a karaktereknek és az érzelmeknek. És ugyan a trilógia lezárult, bennem mégis temérdek kérdés merült fel. Kevés volt ez a 800 oldal, de ha 1600 lett volna is kevésnek érezném, mivel menthetetlenül beleszerettem ebbe a részbe és ember legyen a talpán, aki ezt überelni tudja.

Összességében imádtam. A legapróbb dolgoktól kezdve, a mágikus lényeken át az egyezségekig, a cselszövésekig. Maga a mondanivalója is megérne egy misét. Annyi mindent lehet erről a kötetről mondani, egyszerre ad reményt, fényt, mégis közben elborzaszt, elönt sötétséggel, ugyanakkor belelök egy olyan örvénybe, ahonnan nem lehet csak úgy kiszállni. Lelkileg megviselt, ugyanakkor belém is égett. Imádtam, imádtam és imádtam. A valaha olvasott legeslegjobb kötet az írónő tollából. Eszméletlenül kalandos, veszélyes, szexi, feszült, kétségekkel teli, ugyanakkor elképesztően egyedi és kihagyhatatlan. A rajongóknak igazi csemege, ami egyszerre oltja a szomjat és még éhesebbé tesz minket. Véres csatákban, romantikus pillanatokban és meghökkentő fordulatokban ugyanúgy részünk van, mint árulásokban és átverésekben. Ahol az egyik oldalon kaptunk, ott a másikon rendesen elvett az írónő, miközben még a szívünkön is csavart egyet a kellő hatás kedvéért. Rendesen megtépáz minket a kötet, de minden egyes oldala ajándék és baromi nehéz a befejezés végével elhagyni ezt a világot és bármi másba kezdeni.

"Reszkető, halk hang szakadt ki belőlem. Bólintottam, és szorosan hozzásimultam. Otthon. Nemcsak Velarisben, hanem bárhol, ahol ő ott van, és a családunk."

"Nem egy gyengéd csók volt. Nem puha, tapogatózó, óvó. Vad volt, kisajátító, zabolátlan. Mint aki levetkőzte minden gátlását. Az íze... a szaga... a melegsége... birtokló nyelve... Otthon, otthon voltam."

" - Ez a korcs - hallatta a hangját Nesta is, jéghideg könnyedséggel beszélt, de a szeme izzani kezdett - lehet az egyetlen olyan személy, aki végül megállíthatja Hybernt, mielőtt az eléri a népedet."

"Ha Elain ebben a táborban olyan hatást keltett, mint egy virág, akkor Nesta olyan volt, mint egy frissen kovácsolt kard, mely vérontásra vár."

Ha te is elolvasnád Rhysand és Feyre történetét ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!