Rina Kent: God of Malice - A Gyűlölködés Istene (Legacy of Gods 1.)

"A rossz dolgokat mindig a sötét éjszakák hozzák."

*

Killian ​Carson egy kifinomult, elbűvölő külső mögé rejtőző ragadozó. Hidegvérű, manipulatív és romlott. Kisugárzása és intelligenciája révén bolonddá tart mindenkit, Glyndon azonban rögtön keresztüllát rajta. Látja benne a pszichopatát, és bár az esze azt súgja, hogy meneküljön, a lelke mélyén titkon tudja, hogy a szörny üldözni fogja…és hogy ő azt szeretné, ha elkapná. 

Glyndon King sosem érezte, hogy bárkinek is a kedvence lenne. A családjában az anyja és a fivérei rendelkeznek művészi tehetséggel, és Glyndon tudja, hogy ő sosem ér majd fel senki elvárásaihoz. De Killian? Ő nem támaszt vele szemben elvárásokat azon túl, hogy Glyndon most az övé. Az sem számít, hogy a főiskoláik versengenek egymással, kettejük másokat kizáró, mindent felemésztő szenvedélye minden mást elfojt. 

De valóban képes-e két összetört lelkű ember begyógyítani egymás lelki sebeit? Képes-e sötét és bűnös vágyuk győzedelmeskedni a múltjuk felett? És amikor kiderül, hogy ez a két múlt még nyugtalanítóbban összefonódik, mint azt korábban hitték, akkor két lehetőség áll előttük: megerősödve kerülnek ki a harcból vagy a vesztükbe rohannak.

"Nem minden lány van oda a hősökért. Nekem a gonosz rabolta el a szívemet."

Aww imádtam!! Rina Kent egy igazi istennő, a Legacy of Gods sorozata meg nagyon is nekem való. Egyszerre beteg, elvetemült, bűnös és sötét A Gyűlölködés Istene. Megvan benne minden, amit a dark romance műfajában szeretek, az írónő meg azóta kedvencem, hogy először olvastam tőle. Pont annyi sötét szivárog a kötet lapjaiból, ami még nem tesz tönkre végérvényesen, és nem lök a szörnyeteg karjaiba.

A kötet Glyndon és Killian mániákus, beteg és gyötrő szerelméről szól. Adott a férfi karakter, Killian Carson, aki nem ismeri a nemet, az ellentmondást és mindig megkapja, amit akar. Ha ez a valami Glyndon King, a rivális egyetem üdvöskéje, akkor Kill mindent bevet, hogy az övé és csakis az övé legyen. Nem mondom azt, hogy nem volt toxikus a kötet, mert nagyon is az volt, de nagyon jól állt neki. Talán még sötétebb, mint a Steel Princess, bár az sem semmi, ugyanakkor a God of Malice a morális kérdésekkel, a birtoklási vággyal, a pszichopata személyiségjegyekkel ugyanúgy játszik, mint a művészettel vagy a jó kislány attitűddel. Egy igazi beteg dark romance ez a kötet, amit a műfaj igazi rajongói fognak igazán értékelni. Sötét, elborult, megkérdőjelezhető, veszélyes, durva, szexuális és romboló. Ezek a jelzők mind igazak a történetre, és arra a világra, amit az írónő megálmodott. Egy privát szigetre helyezi a cselekményt, ahol két rivalizáló iskola diákjai kerülnek a középpontba. A kötet már az első fejezet alatt bedob a mélybe, és onnan csak egyre mélyebbre ereszkedünk. Ha az első fejezet meghökkentő, akkor a többi egyenesen bűnös, ami a vágyakra, a testiségre és a birtoklásra irányítja a hangsúlyt. Killian elől nincs menekvés, és mindig eléri azt, amit akar kerüljön bármibe. Imádtam ezt a birtokló, possessive oldalát, ami végig toxikus és fenyegető volt. Egy igazi pszichopata, akivel nagyon kell vigyázni, mert sosem tudhatod, hogy a szexinek induló fojtogatás mikor fordul át élet-halál kérdéssé.

A manipulatív és sötét múltú Killian mindent megtesz, hogy a kötet végére ne csak Glyndonban tudatosuljon, hogy az övé, hozzá tartozik, hanem benned is. A brutális kezdés után egyre jobban szivárog Killianből a sötétség és kegyetlenség. Fokozatosan repedezik az álarca és alig várja, hogy megmutathassa a felszín és a traumák alatt rejtőző fiút, aki nem ismer kegyelmet, és aki maga a sátán fia.

A kötet nemcsak egy újabb dark romance könyv, hiszen ezzel a sorozatával az írónő függőséget vált ki a műfaj rajongóiból. Én egyenesen imádtam, és már most akarom olvasni a többiek történetét. Az intenzív érzelmek igazi harcot vívnak az erotikus jelenetekkel, amik mellé nem lehet elég 🌶️ emojit tenni. Csak úgy perzseltek a lapok, és azt érzem, hogy egyes helyeken lángra is kaptak.

Nagyon megosztó a dark romance könyvek rajongói körében ez a kötet, én viszont nagyon örülök, hogy magyarul is olvashatjuk. Gyengéim azok a könyvek, ahol a rosszfiú, jelen esetben a pszichopata jellemmel megáldott Killian és az elnyomott jó kislány találnak egymásra ebben a zavaros, kegyetlen és félelmetes világban. Erős kezdése a God of Malice a sorozatnak, de pont annyi sötétség van benne, amit még elbír a történet.

A Gyűlölködés Istene tipikusan az a könyv, amiről úgy kezdesz el beszélni, hogy hallgass meg, ne ítélkezz. Talán elsőre brutálisnak tűnhet a trope-kat nézve a történet, de ígérem, hogy nem annyira durva. Igen, Killian egy erőszaktevő, akinek arra áll fel, hogy megdughatja és elveheti Glyndon szüzességét, de a klisék alatt van cselekménye is a kötetnek.

Glyndon karaktere elsőnek nem tűnt kiemelkedőnek, eltűnt a többiek mellett, kis szürke egérke, aki várja, hogy kimászhasson a csigaházából, és ehhez ott van Killian, aki a megszállottja, aki nem bírja elengedni, és viaskodik magával, hogy utat engedjen e az érzelmeknek vagy bántsa, esetleg ölje meg? Morálisan tökéletesen megkérdőjelezhető, egy szörnyeteg, a kötetnek mégis baromi jól állt.

Érdekes a világ, és nemcsak a riválizáló iskolák miatt, hanem azért is, mert egy nagyobb kép egy szegletét mutatja meg, és olvasás közben folyamatosan arra ösztönöz, hogy ismerjük meg a teljes világot, ne csak a felszínt, hanem ássunk mélyre. A kötet különlegessége, hogy a főszereplők mellett néhány fejezet erejéig a szülők is megkapják a szereplés jogát, és szemtanúi lehetünk annak, hogy mit is gondolnak. Lehet, hogy már mondtam, de akkor elmondom újra, hogy egyszerűen imádom azokat a teljesen nyakatekert, sötét történeteket, amikben a pszichopaták/szociopaták esnek szerelembe, és a maguk sajátos módszereivel próbálják megszerezni az áhított nőt. Rina Kent karakterei nem zsúfolhatóak bele egy dobozba, és ez különösen igaz Killian Carsonra, aki miatt ennyire sötét és fenyegető a God of Malice cselekménye. Összességében nekem nagyon tetszett, imádtam, hogy sokkal sötétebb témához nyúlt az írónő, és megmutatta, hogy a jó kislányok néha arra vágynak, hogy valaki megrontsa őket, és a bűnbe taszítsa minden elhatározásukat. Killian jött, látott és győzött! Beleette magát a gondolataimba, és alig várom, hogy a többi karakter is sorra kerüljön, főleg Nikolai, akit már most imádok. Ha egy olyan kötetre vágysz, amiben a pszichopata megkapja a lányt, akkor ne hagyd ki Rina Kent God of Malice - A Gyűlölködés Istene c. kötetét, ami az eddigi legsötétebb dark romance, amit olvastam. Öveket becsatolni, mert Killian mellett kétesélyes, hogy túléled e a történetet!

" - Amit irántad érzek, az nem nemes és nem is gyengéd. A megszállottság, a birtoklás és az őrjítő vágy kitörni kész vulkánja. Ha a szerelmem kell, akkor szeretlek, de ez egy más fajta szeretet. Szeretlek annyira, hogy beengedjenek a falaim közé. Szeretlek annyira, hogy megmutassam a démonjaimat. Szeretlek annyira, hogy hatalmad lehessen felettem, holott eddig még senkinek sem engedtem, hogy mindent elsöprő uralma legyen felettem."

"Az egész világot lángba borítom, ha kell, csak hogy biztonságban legyen."

"Ha azt mondom, hogy Glyndon egyre merészebb, az igazán enyhe kifejezés. És nem azért, mert szigorú vagyok vele szemben. 

Egyszerűen napról napra egyre inkább önmaga, és egyre inkább egy olyan pusztító erővé fejlődik, ami az életemet veszélyezteti."

"A világ nem működne rendesen, ha mindenki érzelgős, erkölcsileg igaz életet élne. Az egyensúly elengedhetetlen, különben eluralkodna a káosz."

"Lehetne, hogy a halált lecserélem egy csókjára? Bár részemről az is oké, ha meghalok a csókjáért."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)