Jeneva Rose: Eltemetett igazság

"Az embereket semmi sem hozza annyira közel egymáshoz, mint a halál."

*

Az ​embereket semmi sem hozza annyira közel egymáshoz, mint a halál.

Három, egymástól rég elhidegült testvér találkozik hosszú idő után újra, mivel édesanyjuk elhunyt, és rendezniük kell a hagyatékát. A legidősebb, Beth sosem ment el a családi házból, az utolsó pillanatig gondozta súlyosan beteg anyját. A középső gyerek, Nicole sem jutott túl messzire komoly drogfüggősége miatt. A legfiatalabb, Michael azonban távolra költözött, és azóta nem tért vissza a Wisconsin államban található apró községbe, amióta az apjuk hét évvel ezelőtt hirtelen hátrahagyta a családját. 

A felnőtt gyerekek a szüleik holmiját átnézve egy halom videókazettára bukkannak, amikre még az anyjuk rögzítette a legboldogabb pillanataikat. Azonban az édes emlékidézésnek gyorsan vége szakad, amikor az egyik kazettán egy olyan éjszaka eseményeit pillantják meg több mint húsz évvel ezelőttről, amire egyikük sem emlékszik. Előbb az apjuk tűnik fel véres ruhában, majd hirtelen egy holttest villan fel a képernyőn. Mielőtt pedig a felvétel hirtelen véget érne, hallani a szülők párbeszédét, hogy a hullát mindenáron el kell tüntetniük. 

Bethnek, Nicole-nak és Michaelnek el kell döntenie, hogy temessék el örökre a múltat, vagy megpróbálják felfejteni a sötét titkot, amit az anyjuk magával vitt a sírba.

" - El sem hiszem, hogy csak ennyi marad belőlünk, miután meghalunk... hamvak."

Nagyon szeretem az írónő munkásságát, mindig zseniális sztorikkal rukkol elő, az Eltemetett igazság pedig az egyik legizgalmasabb regénye. Tele van rejtéllyel, múltbéli titkokkal, talányokkal, egy rég eltűnt kislány ügyével, egy család eltemetett igazságával, és megannyi apró részleten, ami segít az ügy végére járni. Jeneva Rose az a thriller író, akitől mindig szívesen olvasok, hiszen nagyszerű a stílusa, és mindig befalom a regényeit. Az Eltemetett igazsággal is ez volt, hiszen mire kettőt pislogtam már a kötet utolsó 10%-a következett.

A regény három felnőtt testvér történetét követi, akik az édesanyjuk halála után visszatérnek gyermekkoruk otthonába, ahol egy olyan VHS kazettára bukkannak, amin jóval több van, mint gyerekkori emlékek vannak. Ez a kazetta indítja el a kötet cselekményét, és végig nagy szerep fog jutni annak a felvételnek, ami mindent megváltoztat, és ami elindít minket az igazság útján. S habár a cím elég beszédes, ezt leszámítva izgalmasan haladunk végig Emma eltűnésének ügyén, és ahogy egyre mélyebbre ásunk, más titkok is napfényre kerülnek. Az Eltemetett Igazság alatt senkiben sem bízhatunk, hiszen ott a figyelmeztetés, hogy 'Ne bízz'. Egyes helyeken borsódzott a hátam, de azt hiszem a rutinos thriller olvasóknak ez meg sem fog kottyanni. A cselekmény a rejtélyes eltűnés mellett a családi titkokat, a gyászt és a bűnt, mint kérdéskört boncolgatja. Megmutatja, hogy bármely normálisnak tűnő családban lehetnek titkok, főleg egy olyanban, ahol a legnagyobb gyerek a szülővárosban ragadt, a középső drogos lett, míg a legkisebb szépen ívelő karriert futott be. A regény talán egyik erőssége emiatt pont a karakterek, hiszen van mélységük és a családi dinamikát is a megszokottól eltérően mutatja be. A testvérek közötti feszültségek, a múlt traumái és a titkok feltárása hitelesen jelenik meg, ugyanakkor ha visszagondolok az elejére látnom kellett volna, hogy semmi sem úgy van, mint ahogy azt az írónő el akarja hitetni velünk.

A VHS kazettának köszönhetően egyfajta nosztalgikus érzés kerít hatalmába, hiszen a 90-es évek voltak azok, ahol ezek a kazetták hódítottak. Emiatt visszacsöppentem a múltba, ahogy az írónő is, és nemcsak a jelen darabkáit mutatja meg, hanem a múlt egy-egy jelentős és fontos szegletét is. Imádtam az édesanya, Laura megjegyzéseit, a levelet, az egész feltárás folyamatát, és engem igazából ezzel vett le az írónő a lábamról. Még attól is el tudok vonatkoztatni, hogy nem árult zsákbamacskát, és konkrétan elmondta, hogy az igazság el van temetve.

A három testvér dinamikusan halad végig az apró nyomokon és információmorzsákon. Beth, a legidősebb testvér, Nicole a középső és Michael, a legkisebb látszólag külön utakon, de mindhárman az igazság nyomában járnak, vagy lehet, hogy csak ezt akarják elhitetni velünk, közben meg próbálják a múltat visszaásni a földbe, hogy maradjon is ott? A végére mindenképp kiderül!

Beth az a karakter, aki végig ott van a haldokló édesanyja mellett, aki emiatt a felelősségteljes testvér szerepét ölti fel, de ő is az, aki nem él, nem szerez új élményeket és úgy tűnik, hogy megcsömörlött az életében. Ezzel szemben Nicole függő, aki az elhanyagoltság érzetét csillapítja drogokkal és egyéb kábítószerekkel, amik segítenek felejteni neki. Aztán ott van Michael, a legkisebb aki a legtöbbre vitte, aki kiemelkedett és karriert fut be. De miért ez a kontraszt? Mit titkolnak a szülők, hogy a gyerekeik ennyire különbözően lettek nevelve?

Az Eltemetett igazság egy sötét családi dráma thriller köntösben, ami a titkok és a múlt feldolgozásának nehézségeit tárja fel. Ehhez minden eszközt megragad, de közben megmarad Jeneva Rose-os. Az írónő páratlan stílusa itt is elég hamar kiütközik, és megmutatja, hogy thrillert lehet úgy is írni, hogy végig ott motoszkáljon a fejedben a cselekmény, a lehetséges tettesek, és a végkimenetel képe. S igaz, hogy nem mentes a hibáktól, én mégis nagyon szerettem, főleg a pszichológiai vonatkozását, és ha te is szereted az ilyen típusú regényeket, akkor adj egy esélyt az Eltemetett igazságnak is.

A történet már jóval azelőtt elkezdődött, hogy az első sorokat elolvastuk volna. Minden Emma eltűnésével kezdődött egy csendes kisvárosban, ahol nem kell zárni az ajtókat, ahol biztonságban érezhetik magukat az emberek, ahol alacsony a bűnözési ráta, és elenyésző a bűntény. Minden itt és ebben a múltbéli idillel kezdődik, de a végére az írónő igazságot szolgáltat, és megmutatja, mi is történt valójában Emmával.

A testvérek közötti dinamika és a múltbeli események hatása erőteljesen jelenik meg a történetben, emiatt hol feszültséggel teli helyzeteket kapunk, hol pedig elülteti bennünk a kétely magjait. Egy család sem tökéletes, de mi van akkor, ha a halál nemcsak megnyugvást hoz, hanem sötét titkok is felszínre kerülnek? Mi van akkor, ha a szépen felépített feszültség csak a jéghegy csúcsa, és sokat kell még leásni ahhoz, hogy lássuk az elejét, azt hogy honnan is indult ki minden? Az írónő nagyon szépen építette fel ezt a regényét is, és az különösen tetszett, hogy a családi titkokat nem egyszerre zúdítja a nyakunkba, hanem aprólékosan a kellő helyeken rukkol elő velük, és hagyja, hogy olvasás közben teljesen felemésszen minket. Összességében nekem tetszett Jeneva Rose írása. Szerintem, legalábbis az én ízlésemnek nem tud rosszat írni, és ahogy egyre többet olvasok tőle úgy lesznek egyre kiforrottabbak, és egyre izgalmasabbak a regényei. Az Eltemetett igazság egy feszültségekkel teli írása, amiben nem árul zsákbamacskát, ugyanakkor nem is tudnám azt mondani, hogy emiatt unalmas, vagy kevésbé kiszámítható lett volna. Ami szerintem sokat segített a történeten az az, hogy a karakterek nem mindig szimpatikusak, nem mindig állnak a helyzet magaslatán, ugyanakkor próbálkoznak, és ez teszi őket emberivé. Ha szereted az írónő munkásságát, vagy csak olvasnál egy jó thrillert, akkor az Eltemetett igazság csak arra vár, hogy levedd a polcról, és elmerülj 1999 nyarának meghatározó eseményeiben!

" - Néha a legegyszerűbb dolgok a legbonyolultabbak - sóhajtja Beth."

"Zavartság ül a szemében, tudja, hogy jön érte a halál, mégis megdöbbenti az érkezése. Mintha mindannyian egy hosszú sorban várnánk a hívására, remélve, hogy a nap sosem jön el - ám végül mindig elérkezik."

"A halál nem vár senki kedvéért."

"A halál emlékeztet bennünket arra, hogy az élet véges, és egy nap a mi időnk is eljön. Ilyenkor megállunk egy pillanatra, és tudomásul vesszük a mulandóság tényét, megadjuk neki a kellő tiszteletet, hogy aztán újra szétreppenjünk a világban, mint egy haldokló pitypang magvai."

"Otthonnak hívtam régen ezt a helyet, de fogalmam sincs, ezek után mivé lett."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)