On Sai: A gyógyítók (Vágymágusok 3.)

"Sosem hittem volna, hogy egyszer egy könyvtárban akarnak megölni."

*

Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban? 

Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről. Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem? Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között? 

Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket. 

Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete? Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet? Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető, és mégis létezik helyes út. 

Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról. Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

"A valóság kegyetlen módon zúzta össze a szívemet, és az megtaposva ott maradt a táncteremben."

A Vágymágusok sorozattal nem indult felhőtlenül a kapcsolatom. Nagyjából egy hónapja vágtam bele a fejszémet, de nem bántam meg. Míg az első rész számomra kicsit gyenge, addig a sorozat többi része szépen feltornázta magát, és a harmadik kötet végére ért be úgy igazán mind a történet, s mind a cselekmény is. On Sai tud írni, és A gyógyítók alatt meg is mutatja ezt. Egy igazán egyedi világot alkotott meg, amiben a vágyak, a mágia, az árulás, a titkok és a háború ugyanúgy jelen vannak, mint az emberi jellemek és a döntések okozta következmények.

A második kötet, A két herceg függővéggel zárult, így nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon hova is fog kifutni Rianna története. Érdekelt, hogy egy látszólag végzetes jelenetet hogyan lehet tovább vinni, hogy az ne álljon meg, és lehessen ebben a világban tovább kalandozni. Az írónő szépen megoldja ezt a szorult helyzetet, és már A gyógyítók első fejezete alatt bedob minket a mélyvízbe. Azt érzem ezzel a harmadik kötettel kapcsolatban, hogy igazán szárnyalt, hagyta, hogy csak úgy faljam az oldalakat, és megmutatta egy olyan oldalát amit eddig még nem láttam tőle. Visszatekintve az első részre, fényévek vannak a két kötet között. Végre beért a cselekmény, nem egyhelyben totojázunk, hanem haladunk előre, és már látszik a fény az alagút végén. A Vágymágusok egy ifjúsági, fantasy sorozat, ami alapvetően nekem íródott, mert falom a fantasyket, viszont magyar íróktól nem sűrűn olvasok, pedig kéne, erre a Vágymágusok döbbentett rá igazán. Ha egy egyedi fantasyt szeretnél olvasni, akkor teljes szívemből ajánlom On Sai Vágymágusok sorozatát. Higgyétek el, ha valaki azt mondja nekem az első kötetnél, hogy majd megszeretem a történetet, nem hittem volna neki, de mégis így lett és tűkön ülve várom a folytatást!!

Nem alakult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, de örülök, hogy nem adtam fel, mert On Sai tehetséges, van egy egyedi hangja, ami függővé tesz, és sajnos vagy nem sajnos, de nagyon is jól tudja, hogy játsszon az olvasóival, és remekül csavarja a történet szálát is. Ha kell bedob egy titkot, vagy egy újabb érzést a kalapba, és arra sem rest, hogy a már megkezdett gondolatfoszlányt tovább vigye, és teljes egészében kifejtse azt. Nagyon elégedett vagyok a Vágymágusok alakulásával, és vétek lett volna kihagyni A gyógyítókat.

Maga a sorozat Riannára épül, aki egy szipoly, egy rettegett jelenség, akitől mindenkinek félnie kell, és akinek száműzetésben kellene töltenie az életet. Igen ám, de mi van, ha Rianna ezen oldala homályba vész, és mindenki úgy ismeri a nemesek között, mint egy beteges grófkisasszonyt? Mi van akkor, ha belé több akarat és tenni vágyás szorult, mint az öccsébe? S mi van akkor, ha szeret férfiruhába öltözni, és olyan dolgokat tenni, amik nem illenek egy kisasszonyhoz?

Pontosan innen veszi kezdetét a Vágymágusok, és A gyógyító alatt érik be igazán a gyümölcse ennek. Rianna egy kemény, okos, agyafúrt, kedvelhető, a végsőkig küzdő, és nem utolsó sorban egy igazán szerethető karakter, akinek a szemszögéből, illetve gondolatai kereszttüzében ismerhetjük meg On Sai sorozatát. Egyik veszélyes és meggondolatlan tettből ugrunk a másikba, egyik bolondságból a következőbe, és sose lehetünk igazán biztosak benne, mikor is fog kiborulni az a bizonyos bili.

Rianna mellett másokat is megismerhetünk, de mint a többi kötetben, úgy ebben is Lidérc, azaz Kartal herceg az, aki hangsúlyos, akinek hangja van, és aki miatt lesz igazi a Vágymágusok. A sorozat összefogó címe leginkább őket takarja, és miattuk lesz egyre fülledtebb, egyre több vággyal teli A gyógyítók. Mellettük Ras, vagy éppen Erdon is sokat segít a cselekmény alakulásán, és ha nem is teljes szívvel, de ők is cinkostársak Rianna kalandjaiban.

A karakterek mellett a cselekmény, és az írói stílus ragad meg igazán. Hatalmas sebességgel pörög a történet szála, minden egyes fejezet alatt történik valami, sakkban tart, s habár maguk a fejezetek hosszabb terjedelműek, mégis könnyű haladni, mert visz előre a történet, és nem hagyja, hogy leragadj olyan apróságokon, mint a részletek, mert a kellő helyeken, úgyis mindent a nyakadba fog zúdítani. Fokozatosság nem létezik a Vágymágusok kapcsán. Vagy megkapod az egészet, vagy semmit. A kis cafatok, amiket néha-néha elénk dob az írónő max. annyira elegek, hogy ne haljunk éhen.

Már az első két kötet miatt megszokhattam volna, hogy a vége felé pörög be iszonyatosan a cselekmény, és akkor érdemes a legjobban odafigyelni, de még így is reméltem, hogy megkönyörül rajtunk, On Sai, de nem... Képes úgy befejezni (befejezés ez egyáltalán??) A gyógyítókat, hogy létszükség a folytatás, nem vágy. Fizikailag fáj, ahogy véget ért, és még nincs a kezemben a folytatás.!! Tudnom kell mi lesz Rianna sorsa, mi lesz Lidérccel, hogy kapok e nagyobb világképet, vagy azzal kell beérjem, amit összecsipegettem olvasás közben. Nem mondom, hogy nem stresszes a Vágymágusok olvasása, hiszen végig ott lebeg előtted az, hogy vajon mikor jön el az a pont, amikor már nem lehet tovább titkolni Rianna szipoly voltát, és mikor robban a bomba, ami mindent és mindenkit a feje tetejére állít. Összességében szerettem ezt a harmadik részt, úgy érzem, hogy eddig ez a sorozat legerősebb eleme, illetve ez a legkalandosabb és egyben legveszélyesebb is. Vér, háború, halál, csapdák, titkok, vágyak, feszültség és az elengedhetetlen girl power. Rianna megmutatja, hogy nőként is helyt tud állni egy férfiak általa uralt világban, és ő is lehet fontos eleme ennek a rendszernek. Úgy hiszen még sok meglepetést fog okozni nekünk a negyedik kötetben, és csak remélni tudom, hogy happy end lesz a vége. Ha még nem olvastad a Vágymágusok, vagy szemeztél már vele, de nem tudod, hogy neked való e, akkor tekintsd ezt egy jelnek, és olvasd el a befejező kötet előtt az első hármat.

" - Nehéz lehet egyszerre sereget vezetni és jó fenékkel élni. Kemény sors."

" - A kölyök egy kis szűz vágymágus, és nem csak nőkre hat, mint épp láthattuk. Ne jöjj zavarba, drága Bruner, ha vele álmodsz.
- Biztos, hogy nem fogok! - közölte mogorván az alacsony férfi.

- Zavarba jönni vagy férfiakkal pikáns dolgokat álmodni? - ugratta Delon."

" - A Földanya aszalná mazsolává a szőlőszemedet! Mi a fene bajod van velem, te Mélytavi pendelyszökevény?"

"Egy úrihölgynek van tartása, és nem zuhan össze a szíve súlya alatt."

"Azt hiszem, a vágy sokféle lehet, és mindenkinek azt jó tennie, ami neki jó. De ez korántsem jelenti azt, hogy mindent meg is kell tenni. A belesodródás önárulás."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ana Huang: Twisted Love - Ava & Alex (Twisted 1.)

"Persze, van rosszabb is, mint egyedül álldogálni a semmi közepén a szakadó esőben."

*

Egy ​repedés. Egy olvadás. És a szívében izzó tűz az egész világát felperzseli. 

Alex Volkov igazi angyalarcú ördög, aki nem szabadulhat borzalmas múltjától. Egész életében egy rettenetes gyermekkori tragédia emléke kínozta, és miközben az üzleti életben elképesztő sikereket ért el, folyamatosan csak a bosszú járt a fejében. Nem sok ideje maradt a szív dolgaira. Amikor az élet úgy hozza, hogy neki kell vigyáznia a legjobb barátjának húgára, valami megmozdul a lelkében: 

Ava Chen szabadlelkű fiatal lány, akit rémálmok gyötörnek, és akit egy olyan gyermekkor kísért, amelyre még csak emlékezni sem tud. De a fájdalmas múlt sem tudta megtörni: még mindig látja a szépséget a világban… és annak a férfinak a jeges külseje alatt is észreveszi az érző szívet, akit nem lenne szabad kívánnia. A bátyja legjobb barátját. A szomszédját. Aki számára megváltás és végzet is egy személyben. 

Az ő szerelmüknek nem lett volna szabad megtörténnie, mégis megtörtént. De olyan titkokat is a felszínre hozott, amelyek mindkettőjüket tönkretehetik, és persze mindent, ami fontos a számukra.

" - Nagyon remélem, hogy az a karó, amit lenyeltél, valami létfontosságú szervet is átszúrt."

A könyv, ami felrobbantotta a social media felületeit. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem befolyásolt ez a tény, mert de. Amiért ilyen népszerű a sorozat, pont azért szerettem volna én is a részese lenni. Nincsenek nagy igényeim romantikus történetek kapcsán, csak annyi, hogy fogjon meg valami bennük, és kapcsoljon ki. Na, a Twisted Love megmutatta, hogy a legjegesebb szívet is fel lehet olvasztani, és van esélye egy szebb holnapra. Szándékosan nem néztem utána alaposan Ana Huang regényének, így szerintem sokkal nagyobb meglepetést tud okozni, mintha alaposan beleásná magát az ember.

Elöljáróban annyit, hogy tetszett, és biztos fogom folytatni a sorozatot, sőt szeretnék még mást is olvasni Ana Huangtól. A kötet magyarul a Passion válogatás szekciójában jelent meg, amiből még nem olvastam, de a Twisted Love-nál jobb kezdést nem is találhattam volna. Fontos tudni rólam, hogy szeretem a New Adult, egyetemista környezetet, az sem hátrány, ha a férfi karakter sötét, bunkó, megközelíthetetlen és árad belőle a veszély. Alex Volkov pedig pont beleillik ebbe a kategóriába. Látszólag egy szikla, jeges szívvel, akit senki és semmi sem érdekel. Rosszfiú, egy csipetnyi maffiás szállal, ami miatt kap egy darkosabb vonalat a kötet. Aztán ez az egész jó kislány, rossz fiú felállás is a gyengém, mert hát ki ne szeretné látni, ahogy a jó kislány, jelen esetben Ava, letér a kijelölt útról és megfürdik a mocsokban. Persze csak képletesen, mert az írónő javarészt a múlt traumáira helyezi a hangsúlyt, és csak képletesen vezeti át Avát a másik oldalra Alex által. Ava továbbra is megmarad a jó kislány személyében, annyi különbséggel, hogy már kevésbé naiv, mer lépni, nem fél szembeszállni a félelmeivel, és harcol az álmaiért. Kedvelhető karakter, aki a kezdetekkor még csak próbálgatja a szárnyait, de a kötet végére megmutatja milyen az, ha repül. Mellette Alex a sötétségből szépen fokozatosan lépked ki a fény felé, és rajta is látszik a jellemfejlődés. Még mindig ugyanaz a bunkó pasi, mégis van gyenge pontja, és már inkább morally grey, mint rossz fiú.

A Twisted Love az ő kettejük története. A jó kislány találkozik a rossz fiúval, és fenekestül felfordul az életük. Igazi guilty pleasure olvasmány, amit vagy szeret az ember, vagy nagyon nem. Én személy szerint odáig vagyok az ilyen regényekért, így nem is csodálkozom, hogy a végére mennyire megszerettem a kötetet. Ava Huang egy tehetséges írónő, aki túl aranyos, hogy ilyen rossz fiúkról írjon. Tudtam, hogy nem lesz könnyű menet, de arra nem számítottam, hogy ennyire megnyomorgatja a karaktereit.

Mint már említettem, a kötet a traumákra épít. Mind Ava, s mind Alex traumáira. Egyáltalán nem kíméli őket az írónő, minden egyes fejezettel egyre jobban sanyargatja őket, és valami borzalmas múltat ad nekik. Avát a végsőkig összetöri, beletipor a lelkébe, és hamis illúziókkal áltatja, míg Alexet végig az orránál fogva vezeti, és hagyja, hogy a bosszú és a kegyetlenség eluralkodjon rajta. Határozattan nem a gyengédebb lelkűek regénye ez!!

Ava által előtérbe kerül a vízfóbia, mint betegség. Alex által pedig a mindent elsöprő bosszú. A plot twist ötlete jó, viszont eléggé kiszámítható, így engem nem is ért meglepetésként. Számítottam rá, még akkor is, ha kegyetlen húzásnak tartom. A cselekmény szála az elejétől kezdve egy bizonyos irányba mutat, ami elől nincs menekvés, és Ana Huang sem hagyja, hogy a karakterei a könnyebbik utat válasszák. Minden egyes érzelemért és bizalomért kőkeményen meg kell dolgozniuk.

A történet romantikus része számomra talán az egyik legnagyobb pozitívuma a kötetnek. Billionare romance, brother's best friend, grumpy x sunshine, forced proximity és opposites attract egyben. A milliomos szál szinte hozza magával a morgós személyiséget, ami nem tud élni egy kis napfény nélkül. Soha nem gondoltam volna, de a testvér legjobb barátja zsáner is guilty pleasure lett nálam Ava és Alex miatt. Van valami tiltott, valami édes ebben a szálban, arról nem is téve említést, hogy az ellentétek sokszor igenis vonzzák egymást.

Ha már a romantika szoba jött, akkor a spicy faktor mellett sem tudok elmenni szó nélkül. A chili méteren egy 🌶️🌶️🌶️ jelölést adnék a Twisted Love-nak. Nem a legerotikusabb regény, amit eddig olvastam viszont van benne azért ebből is. Kicsit BDSM jellegű, de nem a legdurvább fajtából. Inkább mondanám azt, hogy erotikusan lebilincselő, minthogy kemény lenne. Szerencsére nem teng túl ez a vonal, hanem inkább az érzelmek és a múlt irányítja a cselekmény magját.

Maga a cselekmény baromi gyorsan olvasható, szórakoztató, s habár tele van ismert elemekkel, mégsem lesz unalmas. Ana Huang szépen felépítette, és a végéig megdolgoztat mind minket, s mind a karaktereit. Ami kicsit negatívum számomra, hogy az én ízlésemnek túl korai volt Ava és Alex egymásra találása, viszont ezt ellensúlyozza azzal az írónő, hogy a végéig kínozza a karaktereket, és egy perc nyugtot nem hagy nekik. Hol veszélyt dob be a közösbe, hol pedig érzelmileg telítődik túl. Kicsit fájdalmas is, egyes részek már-már sokkolóak, ugyanakkor végig mutatják, hogy igenis van fény az alagút végén, és megéri harcolni érte. Összességében én nagyon megszerettem a Twisted sorozatnak az első kötetét, s habár nem volt tökéletes, mégis sikerült nagyon gyorsan kiolvasnom. Másfél nap nálam már igazi rekordnak számít!! Ha te is szereted a kicsit sötétebb, veszélyesebb, ugyanakkor igazi bunkó férfi karaktereket, mint főszereplőket, és nem riaszt vissza egy traumáktól hemzsegő írás sem, bátran ajánlom Ana Huang TikTok szenzációját, ami a sorozat előrehaladtával csak egyre jobb és jobb lesz. Na meg spicybb. 

" - Én csak próbálok kedves lenni, oké? Ha már egy évig el kell viselnünk egymást, szeretném kicsit megkönnyíteni a dolgot. Csak fogadd el ezt a hülye sütit! Edd meg, vagy felőlem ki is dobhatod, vagy etesd meg vele a házi kígyódat, Naginit, mit tudom én.
A szája széle egy picit megrándult. 
- Te most Voldemorthoz hasonlítottál?"

"Uramatyám! Inkább hálásnak kéne lennem, hogy soha nem szokott mosolyogni, mert ha így néz ki, amikor mosolyog... akkor a női nemnek befellegzett."

" - Mit mondtam én neked arról, hogy ne keresd a bajt, Napsugár? Ha ezt így folytatod, olyan bajba kerülsz, amilyenben még soha nem voltál."

" - Az én sötétségemben te vagy a fény, Napsugár - mondta kicsit rekedtes hangon. Az ajka az enyémhez ért, ahogy beszélt. - Nélküled el vagyok veszve."

"Napsugár. Ez a szó feltépte a hegeket a sebeimen, melyek újra vérezni kezdtek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Rachel Lynn Solomon: Ex Talk - Szerelem első szakításra

 "Dominic Yun bent van a hangszigetelt fülkében."

*

Shay ​Goldstein közel egy évtizede Seattle egyik rádiós csatornájának a producere, és nem is tudja elképzelni, hogy máshol dolgozzon. Csakhogy az utóbbi időben állandósultak a konfliktusok közte és Dominic Yun, a fiatal riporter, a rádió új munkatársa között. Dominic mesterfokozatú újságírói végzettséggel érkezett a csatornához, és meg van róla győződve, hogy mindent tud a rádiós szakmáról. Miközben a csatorna a fennmaradásért küzd, Shay új műsorötlettel áll elő, amit a főnöke lelkesen és azonnal jóvá is hagy. 

Az Ex Talk című új műsorban két egykori partner adna élő adásban kapcsolati tanácsokat a hallgatóknak, és Shay főnöke úgy dönt, Shay és Dominic kiváló műsorvezetők lesznek, mivel amúgy is elég feszült a kapcsolatuk. Shay és Dominic eleinte nem örülnek sem annak, hogy hazudniuk kell a hallgatóknak, sem egymás társaságának, de nincs választásuk: vagy elvállalják, vagy elveszítik a munkájukat. 

Az új műsor váratlanul nagy sikert arat a hallgatóság körében, és előbb Seattle-ben, majd szélesebb körben, podcast formában is növekvő népszerűségre tesz szert, amit nem mindenki néz jó szemmel. A helyzetet bonyolítja, hogy Shay és Dominic közben egymásba szeretnek, és ezzel egyre több hazugságra kényszerülnek, ami ebben az igazságra épülő szakmában azzal fenyeget, hogy ha lelepleződnek, nemcsak a karrierjüknek lehet vége, de ennél jóval többet is veszíthetnek…

"Lepke, repülj bele a lángba. És mutasd a középső ujjad a tűznek."

Rachel Lynn Solomonra tavaly figyeltem fel a Weather Girl kapcsán (remélem őt is olvashatjuk majd magyarul), így kérdés sem volt, hogy szeretném e olvasni az Ex Talkot. A rádiózás, a podcastek nem a világom, viszont mindig nagyon szívesen olvasok olyan regényeket, amik bevezetnek egy-egy új közegbe. Legyen ez híradás, vagy éppen a kulisszák mögötti rész.

Az Ex Talk pont azt adja, mint amire vágytam. Egy kikapcsoló, szórakoztató romkomot, amiben enemies to lovers, fake relationship és age gap zsánerek színesítik a felhozatalt. Az alapszituáció, ami mindent elindít egy rádiós műsor. Ez az eleme a kötetnek, ami személy szerint nekem nagyon bejött, hiszen elszakad a romkomok megszokott világától, és egy teljesen új közegbe helyezi el azt. Rachel Lynn Solomon hangja tiszta, a humort és a meglepő fordulatokat sem veti meg. Regénye tele van érzelmekkel és közben konfliktusokat is görget a karakterei elé, amik a kötet előrehaladtával egyre komolyabbak, és egyre életszerűbbek. Emellett van az Ex Talkban álmok megtestesülése, önmagunk keresése, a múlt, mint tényező és egy modern közeg is, ami néhol toxikus, de emellett sokat is ad az Ex Talk történéseihez. Az enemies to lovers mint zsáner az egyik gyengém, s habár csak a kötet egy meghatározott részében érezhető az emiatt kialakult indulatok, és ellenszenvesség, én mégis imádtam. Ha egy könyvben van ellenségekből szeretők, illetve szerelmesek trope, akkor az már rossz nem lehet. A fake dating/relationship a másik gyengém. Itt Rachel Lynn Solomon egy nem mindennapi megközelítést választott, és azt kell, hogy mondjam nem volt ez rossz döntés a részéről. Az age gap teljesen semleges számomra, nem hiszek abban, hogy az évek határozzák meg azt, kit szerethetünk, és kit nem, hogy ki túl fiatal vagy éppen idős hozzánk, nyilván racionális kereteken belül.

Eleinte lassabban ment az olvasás, na de nem azért, mert ne lenne elég izgalmas a történet, szimplán kevesebb időm jutott olvasni, viszont amikor volt, akkor az Ex Talk lapjait bújtam, mosolyogtam és csak úgy elfogott egy vidámabb hangulat. Vannak a feel good regények, na az Ex Talk is ilyen. Már az boldogsághormonnal tölt el, ha kézbeveheted. Az írónő pedig csak még jobban megerősít benne, hogy bizony jó döntés volt elmerülni a cselekményben.

Adott két rádiós karakter, egy producer és egy újságíró/kutató, aki nagyobb dolgokra hivatott. Shay egy szimpatikus, néha drámai személyiség, aki közel a harminchoz egy jól működő rádió producere, igen ám, de mi van, akkor ha kiderül, hogy az a rádió már nem is működik olyan jól, és hallgatókat kellene szerezni? Na, ekkor üti fel a fejét az Ex Talk, ami egy hazugságra épített élő randizási tanácsadó műsor.

Shay a kamu műsor után is szerethető, viszont azt éreztem vele kapcsolatban, hogy nem igazán van ott fejben, ahol lennie kellene, még próbálgatja a szárnyait, ami egyáltalán nem baj, de néha, vagyis inkább elég sokszor örültem volna, ha határozottabb, ki mer állni önmagáért, és igenis megmondja, ha úgy érzi, hogy nem értékelik eléggé. Kicsit sajnáltam, ugyanakkor nagyon drukkoltam neki.

Dominic egy igencsak magának való figurának tűnhet, aztán ahogy haladunk a történettel, úgy mutatja meg ki is az igazi Dominic Yun, és ki az, aki miatt érdemes lesz figyelni. Egyes részeknél azt éreztem vele kapcsolatban, hogy még túl fiatal, nem elég tapasztalt, és nem tudja úgy megítélni a helyzeteket, ahogy azt kéne. Viszont plusz pont, hogy nem az a tipikus romkom férfi hős, nem egyáltalán nem, egy kicsit egocentrikus az igaz, de emellett aranyból van a szíve, és elég könnyű megkedvelni a személyisége miatt.

Maga a történet, és a cselekmény egy humoros, szórakoztató regény, aminek az alapvető célja az, hogy jól szórakozz. Emellett cuki is, és nemcsak Steve Rogers miatt (aki olvasta az érti, aki pedig még nem, annak itt az idő), hanem az interakciók miatt is. Van valami Shay és Dominic párosában, ami az egészet lehengerlővé, valóságossá és szerethetővé teszi. Az egész utálom a másikat, de rajta áll az állásom, és az, hogy működjön a rádió nagyon jót tesz az Ex Talknak.

Vajon Shay és Dominic képesek lesznek áthidalni a konfliktusokat és ellenszenvességet a másik iránt, vagy már az elején dugába dől a rádió megmentésére fordított idő? Vajon sikerül véget vetniük a beskatulyázásnak, és olyannak látni a másikat, mint amilyen? Vajon sikerül sikerre vinni az Ex Talkot? És nem utolsó sorban vajon van esélye két magányos, a munkába temetkező szívnek a boldogságra, akik nem is különböznek annyira egymástól, mint azt hiszik? Ezekre keresi a választ Rachel Lynn Solomon, s csak rajtad áll igent mondasz e a rádiós felkérésre, és hagyod, hogy az Ex Talk befurakodjon a napjaidba. Összességében egy kedvelhető, a kulisszák mögé betekintő romantikus történetet kaptam, ami már az első oldalakkal megmutatja, hogy más, mint a többi romkom. A koreai vonal habár nem annyira hangsúlyos, mint szerettem volna, de ahhoz kétség sem fér, hogy ad egyfajta fűszert az oldalaknak, és megmutatja Seattle egy teljesen új oldalát. Ha szereted a könnyedebb, de szórakoztató enemies to lovers történeteket, és vonzz a rádió vagy éppen a podcast világa, akkor bátran ajánlom az Ex Talkot Rachel Lynn Solomontól.

"Valahányszor elképzeltem magamnak a felnőttkort, az mindig másképp festett, mint most a valóságban. Az életemben szereplő összes fontos személynek megvolt már a maga párja. Nekem meg itt van egy üres ház, és az úgynevezett álommunkám, ami mintha nem mindig viszonozná az érzéseimet."

"Jézusom, azon töröm a fejem, milyen lehet Dominic valakivel az ágyban. Asszem, nem vagyok jól. Ha a puszta hangja hallatán is lázba jövök, akkor komoly gondoknak nézünk elébe."

"Nem. Ez a csokoládé kifejezetten szeméremsértő. Nem jó, ahogy a fogam az ujjaihoz súrlódik. Nem jó a csokoládé édessége a sós bőrének íze mellett. Nem jó, hogy össze kell szorítanom a két combomat, hogy féken tartsam a köztük keletkező érzést, ami mindenáron ki akar szabadulni onnan."

"Dominic: Shay Evelyn Goldstein nagyon részleges vagyok túl reszeg az autokórházhoz korrekthez
Shay: Honnan tudod a középső nevemet?

Dominic: három honapig jártunk persze hogy tudom a középso nevedet"

" - Felőlem hallgathatnánk akár Kent ősrégi díjazott tekercseit is, és akkor is itt szeretnék lenni veled - szögezi le. - Én miattad vagyok itt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ava Wilder: Nagy vetítés Hollywoodban

" - Lucy?"

*

Minden csak játék? Vagy az érzés igaz? 

Grey Brooks próbál életet lehelni a karrierjébe, most, hogy véget ért a hosszú ideje futó tini tévéshow, amiben ő volt a főszereplő. Nem egyszerű. De felbukkan egy szerep, ami megváltoztathatja az életét, ezért Grey végül csak beadja a derekát: a sajtósa azt akarja, keveredjen kamu szerelmi viszonyba egy hollywoodi szívtipróval, akinek ugyancsak pozitív sajtóra van szüksége, mert több okból is kiesett a pikszisből. 

Ethan Atkinsnek rendbe kell szednie az imidzsét, és újra ki kell lépnie a reflektorfénybe. Affér egy gyönyörű színésznővel, amitől beindul a pletyka – nyilván ez a tökéletes megoldás, még akkor is, ha Ethan a háta közepére se kívánja az egészet. 

Grey és Ethan csak a pletykalapok kedvéért adják elő, hogy párt alkotnak, vagy mégsem? Sikerül megnyílniuk, ha valami igazi történik velük? Vagy már túlzottan megszokták, hogy napi huszonnégy órában vetíteniük kell?

"A férfi, akit az utóbb években csak elmosódott lesifotókon lehetett látni, mint azt a nyavalyás Loch Ness-i szörnyet, most itt ült teljes életnagyságban, és vega hamburgert majszolt."

Ava Wilder regénye nem ismeretlen előttem, hiszen egy időben szinte mindenhol ezt a fake dating, grumpy x sunshine, Hollywood stars, age gap regényt lehetett látni. Nem titok, hogy szeretem az olyan regényeket, amik bevisznek a kulisszák mögé, és a Nagy vetítés Hollywoodban pont ilyen. A színészek világa kerül előtérbe, a tények mögötti valóság, és a színészet árnyoldala két meggyötört lelken keresztül.

Aki egy humoros, vidám történetre vágyik, annak nem a Nagy vetítés Hollywoodban lesz a nyerő, hiszen Ava Wilder kemény témákkal dolgozik. Kezdve a gyermekszínészet árnyoldalával, a kizsákmányolásukkal, nehézségeikkel és kilátástalan pillanataikkal, egészen a kétségbeesett, lecsúszott példáig, ahol a gyász és veszteség irányítja az életet, az alkohol problémákról és lezüllött életről nem is beszélve. A szorongás és bűntudat is végig velünk tart az úton, s ezek egy pillanatra sem engedik el a történet cselekményét. A borítóval ellentétben, ami egy vidám színekből álló, karakteres romcomot idealizál, valójában sokkal több rejlik Ava Wilder regényébe, mint amire következtetni enged. Nem egy könnyű olvasmány, mégis vannak benne olyan elemek, amik a hangsúlyos részeket kicsit meglazítják és engedik, hogy megkapjuk azt a szerelmi történetet, amire vágyunk. Ava Wilder lerántja a leplet a csillogásról, a Hollywoodi álomról, és a tényeket szó szerint hozzánk vágja, kezdjünk velük azt, amit akarunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy erre számítottam, de egy percig nem éreztem csalódottságot, hiszen megismerhettem Grey és Ethan történetét, ami alapvetően egy második esély az életre és a lehetőségek kiaknázására.

Maga a történet egy megállapodással kezdődik, innen a fake dating trope. Grey egy neves tinidráma megfeneklett színésznője, aki egy ideje már keresi az újabb nagy projektet, de ennek ellenére is egy vidám természetű, kedves lány, akit nagyon lehet kedvelni, és aki miatt egy percig sem unatkozunk. Kicsit megnyomorgatja az írónő, de alapvetően Ethan az, akit úgy igazán a "kutyák" elé vet.

Két zuhanóban levő csillag története ez, akik együttes erővel újra az égen akarnak ragyogni, ha nem is tudatosan, de a vége úgyis ez lesz. Imádtam a párosukat. Fájt értük a szívem, felperzselte a szexuális feszültség az oldalakat, és minden egyes oldallal egyre perzselőbb lett az a bizonyos tűz. A fake dating trope nagyon jól állt a történetnek, és nem utolsó sorban megfűszerezte azt.

Akik már sok romantikus történetet olvastak, azoknak nem meglepetés, hogyha össze vannak kényszerítve a karakterek, akkor abból biztos lesz valami. Lassan, de biztosan a Nagy vetítés Hollywoodban kapcsán is ez a helyzet. Habár nem az első oldalaktól, de lehet érezni az érzelmek várható kitörését, és a mindent elsöprő szenvedélyt. Ava Wilder nem okoz csalódást, és megmutatja, hogy egy viszonylag lassan építkező, de feszes tempójú cselekménnyel is lehet csodákat elérni.

A fake dating mellett grumpy x sunshine is a regény, amiért repesett a szívem. Ez a momentum tökéletesen kiegészíti a komolyabb témákat. Amikor nagyon belemerülünk a lélek bugyraiba, akkor jó, ha van egy kapaszkodó, ami segít kitalálni a felszínre. Grey esetében ez a valami Ethan, míg Ethan esetében ez Grey. Nem mondom, hogy nem szakadt meg értük a szívem, mert de, viszont azt érzem, hogy csalódott lennék, ha nem sanyargatta volna ennyire őket az írónő.

Grey által betekintést nyújt a gyerekszínészek világába, ugyanakkor annyira nem merültünk el benne. Adott néhány falatot, de aztán nem adta oda az egész süteményt. Javarészt az alkohol problémák, a gyász és saját magunk büntetése az, amire fókuszál. Ezek vetik vissza, illetve lehetetlenítik el a szerelem alakulását. Ezek azok a pillanatok, amikor 180 fokos fordulatot vesz a cselekmény, és a fülledt, izzó levegő is kevés, ha nincs őszinteség.

A legjobban úgy tudnám jellemezni a kötetet, mint egy hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent vagyunk. Őszinte, romantikus, elvesz, majd ha kell ad. Sokszor érezteti azt, hogy nemsokára vége a szenvedésnek, majd ilyenkor üt egy nagyot, csak hogy ne érezzük biztonságban magunkat. Ha az elejétől a végéig nézem, akkor a karakterein van a legtöbb hangsúly. A végére látható úgy igazán az a fejlődés, amin keresztül mennek, és ami miatt már sem Grey, sem pedig Ethan, a nagy sztár, a tinibálvány nem az, aki a kezdetekkor volt.

Emellett érzékeny, szexi és szerethető is a történet. Megmutatja a gyengeségeket, és nem fél embernek lenni. A jókat és a rosszakat is leírja, nemcsak a csillogást, a bulikat és a hírnévvel járó felhajtást. Keményen dolgozik azon, hogy ezeket felfedve a kemény valóságot is elénk tárja. De azért romantikus pillanatok is vannak bőven, a spicy jelenetekről nem is beszélve. Habár cukinak tűnik, a Nagy vetítés Hollywoodban nem az, vagy nem csak az. Komoly, próbákkal teli, tanulságos regény az életről és az akadályokról. Összességében szerettem, meglepett a szó legnemesebb értelmében, iszonyatosan megszerettette velem a karaktereket, főleg Greyt, de Ethant is a szívembe zártam, és teljes mértékben át tudtam érezni a helyzetét, mindenféle ítélkezés nélkül, hiszen ő is esendő emberi lény, hiába sztár, hiába ismert lehetnek démonai, és ő is küzdhet a felszínen maradásért. A végére azt éreztem, hogy végre kaptam egy kötetet, ami nem fél igazinak lenni, ami nem köntörfalaz, és megmutatja a kendőzetlen valóságot. Ha egy komoly, de szerethető, ugyanakkor olvasmányos és problémákkal küszködő regényt keresel, ne keress tovább mert megtaláltad. A Nagy vetítés Hollywoodban nem is lehetne tökéletesebb erre a célra!!

"Ethan nem azért undok vele, mert nem kedveli.

Azért undok, mert túlságosan is kedveli."

" - Őrülten szerelmes vagyok beléd. Ugye tudod?"

"Ismét átjárta az ismerős érzés: nem éppen kéjvágy, bár határozottan olyan színezete is volt. Elismerés? Vonzalom? Bármi volt is, egyszerre izgatta és megrémítette. Eddig is tudta, hogy a férfi vonzódik hozzá, de a mai este után szemernyi kétsége sem maradt afelől, hogy Ethan törődik is vele.
Nekik annyi."

" - Olyan emberrel jártál, aki azt hiszi, hogy a Föld lapos? Ráadásul négy évig?"

" - Tűz és víz volt velem az elejétől fogva. Nem bírom tovább. Ha én nem teszem meg, akkor ő lép. Valamikor biztosan.
Kamilah vállát vont.

- Gondolom, te jobban tudod. De nem igazán látom, itt most miért ő a rossz fiú."

" - Vállalok is. Azt hiszed, nem tudom, hogy mennyire elbaszott vagyok? Van fogalmad róla, mennyire kibaszottul gyűlölöm magam?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Katy Hays: A Kolostor

"A halál mindig augusztusban látogatott meg."

*

Ann Stilwell nyárra jön New Yorkba, hogy asszisztensként dolgozzon a Metropolitan múzeum kurátora mellett. De aztán úgy alakul, hogy a „Kolostorba” osztják be, ebbe a kerttel körülvett gótikus múzeumba, amelyben középkori gyűjtemény található, és egy csapat kutató, akik a jóslás történetét tanulmányozzák. 

Ann mindent megtenne, hogy szabaduljon fájdalmas múltjától, ezért örömest beleássa magát a kutatóknak a jövendőmondás eredetéhez fűződő, extravagáns elméleteibe. Tudományos kíváncsiságnak indul, de hamar megszállottság lesz belőle, amikor Ann felfedez egy 15. századi tarot kártyapaklit. Lehetséges, hogy ez a pakli a jövendőmondás kulcsa? 

 A Kolostorban veszélyes játék zajlik, amelynek a hatalom, a csábítás és az ambíciók jelölik ki a kereteit. Amikor ez valakinek az életébe kerül, Ann már nem szabadulhat. 

Megkezdődik a versenyfutás a válaszokért egy olyan világban, amelyről már nem tudhatjuk biztosan, ősi vagy modern.

"Audentis Fortuna iuvat"

Az év legkülönlegesebb könyve díjat kapja *dobpergés* A Kolostor Katy Haystől. Szerintem ennyire különleges könyvet még nem olvastam. Mindenféle elvárás nélkül kezdtem bele, hiszen fülszöveg alapján nagyon érdekesnek tűnik. Árad belőle egy tudományos, múzeumi hangulat, ugyanakkor okkultizmus is felüti a fejét, kártyavetés, halál eset, hazugságok hálója, egy komorabb hangulat és a mindent megváltoztató igazság. Egészen a kötet végéig csapdában vagy, és csak az utolsó oldalakkal nyílik ki a ketrec ajtaja.

Valahol sejtettem, hogy tetszeni fog, de nem voltam benne biztos, mikor is jön majd el ez a pont. Nem kellett sokat várnom, hiszen 50 oldal után már tudtam, hogy igen, ez az én regényem. Habár sokan nem tudják rólam, de odáig vagyok a régiségekért, a kiállítási tárgyakért, és a múzeumok is előkelő helyet foglalnak el a szívemben. Akadémiai hangulatával, és olvasmányos, ugyanakkor baljós hangulatával elég hamar levett a lábamról. A gyönyörű borító miatt kezdtem el olvasni, de a történet eredetisége miatt maradtam a végéig. Szinte fel sem tűnik, és már hozzá vagy tapadva a könyvhöz. Hiába tűnik elsőre úgy, mintha nem szólna semmiről, mivel jóval több dolog is előkerül benne. Kezdve a bizonytalannal, azzal, hogy végig vakvágányon vezet, elnyel a sötét hangulat, és közben keressük is az utunkat. A történet főszereplője, Ann, egy aprócska kisvárosból kerül be New York forgatagába, a múzeumi élet egyik tetőfokára, ahonnan csak feljebb van. Teljesen át tudtam érezni a helyzetét, hiszen jómagam is kisvárosban lakom, ahonnan nehéz kitörni, van aki nem is akar, és van aki mindenáron azzal küzd, hogy sikerüljön neki. Ann is ilyen, hiszen az első adandó alkalommal elhagyja szülővárosát, és beleveti magát a Kolostor különleges világába. Kevésbé elvont, mint amire elsőre számítottam, de ez pont így volt jó, hiszen elég, ha az atmoszféra és a cselekmény lefolyása elvontabb, mint maga az egész regényfolyam.

Imádom, hogy egy ennyire különleges, és szemetgyönyörködtető borítóval látott napvilágot nálunk Katy Hays regénye, mivel egy szép borító hamarabb fogja felhívni magára a figyelmet, és A Kolostor nagyon is megérdemli, hogy figyeljenek rá az emberek. Kicsit magának való, de ne annyira, hogy az zavaró legyen. Könnyen, és gyorsan el lehet igazodni a sorok között, viszont a nagyobb kép csak a végén áll teljesen össze.

Kicsit megvezet, tévútra visz, de látszik milyen zseniális maga Katy Hays. Ad egy megjelenésében is egyedülálló épületet, hangulatot majd ezt jól megkeveri a tarot kártyák világával, és végig ott leng egy különlegesebb atmoszféra, kicsit rejtélyes, kicsit szokatlan, de kétség kívül lehengerlő. Ahogy a kártya vetésnek, úgy a kártyák jelentésének is nagy szerep jut, s habár látszólag nem rajtuk van a hangsúly, képesek nem egyszer meglepetést okozni.

Maga a cselekmény nem egyszer zavar össze, látszólag több mozzanatra épül, de valójában csak körülöleli a fő attrakciót, és hagyja, hogy kialakuljon körülötte a többi. Hagyja, hogy azt higgyük ez a kötet nem Annről szól, hanem az értékekről, a művészetről, egy elit világról, de az az igazság, hogy A Kolostor Ann regénye. Végig ő mozgatja látatlanban a szálakat, és miatta alakulnak úgy az események, ahogy.

Eleinte kedveltem a karakterét, majd aztán fokozatosan vesztet a szimpátiámból, és a végére már egyáltalán nem kedveltem. Mellette viszont Rachelt és Leót nagyon megszerettem. Az emberségük, a múltjuk és talán amiatt is, hogy kockáztatnak, megragadják a lehetőségeket, ha rosszak akkor is, de élnek, őszinték, nem csapnak be, csak hagyják, hogy magadtól bogozd ki a szálakat. Míg Ann az elején volt szimpatikus, addig Rachel és Leo fokozatosan lettek azok. 

Már most érzem, hogy ez egy nagyon megosztó regény lesz. Lesz, aki nagyon fogja szeretni, és lesz olyan is, aki nem érti majd, hogy miért fogta kézbe. Én azok közé tartozok, akiknek tetszett, akik látják benne az értékeket, és azt, hogy mi is valójában A Kolostor. Ha úgy tetszik egy játék, amit a sors irányít. Vagy egy jól megkomponált darab. De lehet összefüggéstelen események láncolata is. Ami biztos, hogy a tarot-nak nagy szerep jut, ahogy a történelemnek is, és erre nem egyszer mutat rá az írónő. 

Ha most kezdeném el olvasni, sokkal jobban figyelnék nemcsak a részletekre, hanem minden elhangzott szóra, gondolatra, mivel minden ott játszódik előttünk, mégis képes az utolsó oldalakig megkavarni a vizet, Annről nem is beszélve. Kicsit azt érzem, hogy megvezetett a történet, és nem olyan lezárást kaptam, mint amire számítottam. Szépen indul a regény, majd egyre csúnyább lesz, tele megkérdőjelezhető tettekkel, élet felfogással és a sors kezével. A Kolostort nem elég egyszer kézbevenni. Nem elég egyszer elmerülni a cselekményében, hiszen minden egyes olvasással egyre figyelmesebb, egyre előrelátóbb vagy, egyre több összefüggést kötsz össze, és nem hagyod, hogy Katy Hays, illetve Ann tévútra vigyenek. Meglepődtem a kötet lezárásán? Igen! Számítottam rá? Az a szomorú igazság, hogy nem. Kellett volna? Valahol azt érzem, hogy kellett volna, de nem tudom, hol van az a pont, ahol fel kellett volna bukkanjon a villanykörte, hogy igen, most figyeljek nagyon. Összességében tetszett, ugyanakkor nem ajánlanám mindenkinek. Ha szereted a különlegesebb, baljósabb történeteket, adj egy esélyt A Kolostornak és hagyd, hogy a sors kártyái kivessék előtted Katy Hays regényét.

" - Ez egy hihetetlen hely... a város, a Kolostor. Csak ne hagyd, elkoptasson. Inkább intézd úgy, hogy megélesítsen."

" - Tudtam, hogy tetszeni fog. Van benned valami punkság, Ann, bár nem tudom, te magad tisztában vagy-e vele. De nekem tetszik. Rád emlékeztet."

"Amikor megérkeztem New Yorkba, alig vártam, hogy elfeledkezzem magamról, új emberré váljak, olyanná, aki hisz a tarot-ban. Aki boldogan fogadja, hogy bevonódik a Kolostor hátborzongató és sötét világába. Egy olyan világba, ahol lehetséges megúszni dolgokat. És Rachel segített, hogy ilyen emberré váljak."

"De úgy éreztem, mintha az idő apró lökésekkel és ugrásokkal egyre csak taszigálna, lökdösne előre, én pedig egyre jobban émelyegtem, vártam, hogy mikor állhatok meg végre."

"A legrosszabb dolog nem az volt, hogy feladtam Leót. Hanem hogy elpazaroltam ezt a lehetőséget. Tovább kellett volna másznom."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ruby Dixon: Ice Planet Barbarians (Ice Planet Barbarians 1.)

"Egészen tegnapig eszembe sem jutott volna, hogy higgyek a földönkívüliekben."

*

Nem ​evilági, csodálatos szerelmi történet egy földi asszony, Georgie Carruthers és Vektal, egy másik bolygó földönkívüli lakója között. Azt hihetnénk, hogy nem történhet velünk rosszabb, mint ha elrabolnak minket a földönkívüliek. Mekkora tévedés! A földönkívülieknek ugyanis meghibásodik az űrhajója, és kiteszik a földi nőkből álló szállítmányukat – köztük engem is – egy jégbolygón. 

Mivel semmi sem készít fel minket, hogy egy jeges pusztaságban életben maradjunk, és mivel nem hivatalosan engem tekintenek a többiek a vezetőjüknek, elindulok a hóban, hogy segítséget keressek. És találok is! Egy nagydarab, kék szarvú földönkívüli mutatkozik be, méghozzá…elég elképesztő módon. 

Vektal kijelenti, hogy a párja, a választott nősténye vagyok, és miattam dorombol a mellkasa. Segít majd, hogy én és a népem életben maradjunk, de ez újabb problémát szül. Ha segít, hogy ezt túléljük, nem biztos, hogy utána elenged innen… 

A nemzetközi könyvszenzáció, mely a TikTok-on vált világőrületté, egyszerre kedves és szexi románc, és közben egy letehetetlenül izgalmas túlélő sztori.

"Hát, ahhoz képest, hogy első ránézésre milyen nagy böhöm barbár, valódi gentleman."

Már nagyon régóta terveztem, hogy belevetem magam a monster romance műfajába, és az a helyzet, hogy az Ice Planet Barbariansnál nem is találhattam volna jobb első ismerkedős regényt. Számomra inkább cuki a történet, mint nagyon spicy, és biztos vagyok benne, hogy fogok még hasonlóakat olvasni, az pedig nem is kérdés, hogy akarom e folytatni a sorozatot, mert igen, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy itt valami új kezdődött el számomra. Nagyon nagyon élveztem olvasni Georgie és Vektal nem evilági történetét, és sokkal de sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam.

Szeretem a különlegesebb felállású köteteket, és a sorozat első része pont ilyen. Adott Georgie, akit több nőtársával együtt elraboltak a gonosz, zöld idegenek, majd egy technikai hiba miatt kénytelenek lerakni egy másik bolygón a "szállítmányukat", amíg nem tudnak értük menni. Igazából innen kezdődik el a történet. Kapunk Georgie személyében egy erős női karaktert, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy megmentse a társnői életét, és túléljék az új bolygón, amit fagy és hó borít. Első expedíciója során belefut Vektalba, aki ezen a fagyos bolygón él. Vektal egy hatalmas, kék lény, aki dorombol, ha megtalálja a társát. Rezonál, és minden ösztöne a párosodás. Első gondolatom az volt, amikor feltűnt, hogy basszus megérkezett Frost Giant Loki, és annyira nagyot nem is tévedtem. Vektal egy nagyon szerethető kék melák, aki habár emberi szemmel szokatlan külsővel rendelkezik, belül arany a szíve. Nagyon jól szórakoztam, miközben Georgie és Vektal kommunikálni próbáltak, és nem egyszer nevettem fel olvasás közben. Szerintem akik kezdő monster romance olvasók, azoknak tökéletes választás lehet a maga aranyos, nem túl spicy mivoltával. Maga a történet sem túl hosszú, de szinte megvan benne minden, ami egy romantikus történethez kell. A sci-fi elemek keverednek a romantikussal. Az ismert az ismeretlennel. Az új a régivel, és a megdöbbentő a meghökkentővel.

Amikor elkezdtem az Ice Planet Barbarianst nem tudtam mire is számítsak. Fel voltam sok mindenre készülve, de amit végül kaptam az felülmúlta a várakozásaimat. Szerettem volna jól szórakozni, és ez sikerült is. Arra viszont nem számítottam, hogy beleszeretek egy új sorozatba, és alig várom, hogy olvashassam a következő részt. Nagy eséllyel új függőség van kialakulóban. Kit akarok becsapni? Már kialakult a függőség! 

Az írónő olyan humorral vértezi fel a sorozat első kötetét, ami miatt a legmeredekebb helyzetekben sem tudsz szóhoz jutni. A kötet eleje nagyon különc, kicsit cringe, de a szó jó értelmében. Elsőre talán szokatlan, igazi újdonság, de ahogy megjelenik Vektal és beveti a nyelvét, akarom mondani a földöntúli képességeit, nehéz elszakadni. Addiktív, szerethető, tele van a párosodás körüli gondolatokkal, tettekkel, de ettől nem lesz hajmeresztő, mivel Ruby Dixon kedvelhető kék népet hoz létre, és helyezi el őket az Ice Planet Barbarians lapjaira. 

Úgy hiszem, ha már egy sorozat első része érdekes, és nehéz elszakadni tőle, akkor a többi is hasonló lehet. Leginkább Georgie, Vektal és Liz az, akit megismerhetünk. Georgie és Vektal adott, Liz pedig a sorozat következő főszereplője lesz. Georgie habár idegen helyzettel áll szemben, nem hisztérikus jelenség, sőt, józan gondolkodású, gyakorlatias, aki feltalálja magát, és képes alkalmazkodni. Leginkább az alkalmazkodó képességét csodáltam benne, hiszen végig józan, és nem kezd el őrjöngeni. 

Vektal egy igencsak szerethető óriás, így az első pár megrázkódtatás után már nyert ügye volt nálam. Alfának van beállítva, törzsfőnök, közben meg gondoskodó srác is. A külső megjelenése mellett, a belső értékei is 99%-ban rendben vannak. Arról nem is beszélve, hogy dorombol. Hát milyen édes már? Egy édes szexéhes, palánta gyártó "gép", akinek az első pillanattól fogva fontos a társa, "rezonálótársa" és a nyelvi nehézségek ellenére is megtesz mindent érte. 

Habár nem egy hosszú regényről van szó, az epilógus után kapunk egy novellát is, azért tűnik amúgy hosszabbnak, viszont így is azt érzem, hogy sikerült a humor mellett fontos elemeket is becsempésznie az írónőnek a kötetbe. Gondolok itt az alkalmazkodásra, a sors elfogadására, vagy éppen a fennmaradás ösztönére. Ezek végigkísérik a kötetet, és szinte minden oldalon felütik a fejüket. 

A romantikus szál fated mates, valamilyen szinten insta love Vektal részéről, he falls first, monster romance is, de az aranyos fajtából, és két külön faj szerelme, emiatt talán van benne egy kis forbidden romance is. A történet és a fejezetek terjedelme miatt egy igazán olvasmányos regény, ami minden egyes oldallal egyre meredekebb, és az sem hátrány, hogy a gonosz, zöld földönkívülieken felül édes, kék, farokkal rendelkező lényeket is kiküld a hóba és a fagyba az írónő. És nem, nem arra a "farokra" gondoltam.

Cselekményileg nem sok minden történik, nyilván azon kívül, hogy Georgie-ék küzdenek a túlélésért, és megjelennek a kék idegenek, de van egy olyan érzésem, hogy ez a következő egy-két részben változni fog, és sokkal többet megmutat majd magából a szakh nép, na meg a Jégbolygó is, a lakóiról és a különféle állatokról nem is beszélve. Ami nagyon fúrja az oldalamat az az, hogy hova mentek volna eredetileg Georgie-ék, és hogy vissza fog e valamilyen módon térni erre az írónő, vagy végig ottmaradunk a Jégbolygón, és kivárjuk ki kire rezonál. Őszintén mindkét opciónak örülnék, mert úgy érzem, hogy túl hamar befejeztem ezt a szórakoztató regényt. Összességében egy aranyos, sci-fi romantikus történetet kaptam, ami egyszerre volt szerethető és újdonság is számomra. Újdonság, mert ez az első monster romance regényem, és bevezetett egy új világba. Az írónő a "konfliktusok" és nyelvi nehézségek ellenére is kitűnő munkát végzet, így nem is csoda, hogy ez a sorozat is TikTok szenzáció lett. Ha unod a hagyományos romantikát, és vágysz valami újra, valami földöntúlira, akkor olvasd el az Ice Planet Barbarianst, mert tud újat mutatni, nem is keveset, továbbá erotikával és érzelmekkel is fel van vértezve.

"Hát jó, megtörtént. Egy kék földönkívüli kielégített. El nem tudom képzelni, hogy fogom ezt megmagyarázni Liznek meg a többieknek."

"Hát nem érti? Bárhová megy, én boldogan követem. Ő a szívem, a lelkem. Vele rezonálok. A társam."

" - Hogy őszinte legyek, végig azt hittem, nem tud teherbe ejteni, mert fajokon átívelő szex volt.
- Ugyan! Egy dán dog is teherbe tud ejteni egy csivavát - mutat rá Liz. - Találgass, melyik vagy!"

" - Ha most valamelyik srác elővarázsolna egy hamburgert valahonnan, hát, felőlem annyi gyereket csinál nekem, amennyit csak akar! - jelenti ki Liz."

" - Ha csak fele olyan jól bánnak velünk a szexéhes űrlények, mint Vektal veled, akkor az a része egyáltalán nem riaszt. Továbbra is lényegesen jobb, mint tehénnek lenni, nemde?"

" - Uramisten, ezek a srácok totál azt fogják hinni, hogy megérkezett a Jézuska, és mi vagyunk a karácsonyi ajándék!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Raven Kennedy: Gild - Aranyozott (Az aranyozott fogoly 1.)

 "A meztelenül kavargó testeket nézem a rácsok mögül, és a számhoz emelem az aranyserleget."

*

A ​szellemek ránk hagyták ezt a világot. És a hatalommal bírók átvették az uralmat. 

Arany. 

Arany padló, arany falak, arany bútorok, arany ruhák. Highbellben, a fagyos hegyekben épített kastélyban minden aranyból van. Még én is. Midasz király mentett meg. Kiemelt a nyomorból, és felmagasztalt. Én lettem a drágasága. A kegyencnője. Én vagyok az asszony, akit érintésével arannyá változtatott, hadd lássa mindenki, hogy az övé vagyok. Hogy megmutassa, milyen hatalmas. Megvédett, én pedig neki adtam a szívemet. Bár nem hagyom el a kastélyt, mégis biztonságban vagyok. 

Ám egy nap kitört a háború a királyságban, és egyezséget kötöttek. Váratlanul visszaéltek a bizalmammal. Próbatétel elé állították a szerelmemet, és rá kellett jönnöm, hogy mindaz, amiről azt hittem, Midászról tudok, talán tévedés. Mert a kalitka, amiben tartanak – hiába van aranyból –, azért csak kalitka. De lehet, hogy a szörnyetegek a rácsok túloldalán elérik, hogy azt kívánjam, bárcsak sose mentem volna el. 

Midasz király mítosza újra képzelve. Ez az ellenállhatatlan felnőtt fantasy sorozat letehetetlen és tele van meglepetésekkel. Szerelem, intrika és veszélyek közepette Orea aranyozott világa az első betűtől magával ragadja az olvasót.

"Különlegesség vagyok, árucikk szóbeszéd. Én vagyok a király kegyence. A nagyra becsült ágyasa. Aki arannyá vált az érintésétől, akit egy kalitkában tart a kastély legfelső szintjén, és a testem magán viseli a birtoklás és a kivételezés jegyeit."

A sorozat, aminek azóta várom a magyar megjelenését, amióta elkezdtem angolul. Spoiler alert: angolul nem tetszett, viszont magyarul nem zavart, hogy lassabban halad, mint amihez hozzá vagyok szokva, sőt... Nagyon gyorsan haladtam vele, az első 100 oldalt pillanatok alatt befaltam, közben fogtam a fejem, forgattam a szemem, de irtó gyorsan a végére értem. Az Aranyozott személyében egy kecsegtető, ötletekkel teli Midasz király dark retellinget kaptam. Élek-halok az újramesélésekért, főleg, ha görög mitológia az alap, és végre mostmár én is értem, mi ez a nagy hype a sorozat körül, miért lett Tiktok szenzáció. A Gild minden, amit szeretek egy fantasyben: ötletgazdag, különleges és egyedi. Sötétebb, mint az ACOTAR, de ugyanannyira szerethető, mint SJM munkássága.

A kötet elejét a legjobban talán úgy tudnám jellemezni, hogy forró, meghökkentő és erősen szexuális, de ez senkit se ijesszen meg, mert nem lesz végig ilyen a történet. Az írónő in medias res kezdéssel bedob minket a mélyvízbe, és türelmesen várja, kitalálunk e a legnagyobb hullámok közül. Akik az első néhány fejezetet túlélik azok számíthatnak arra, hogy Raven Kennedy egy igencsak egyedi, gyors lefolyású, hihetetlenül olvasmányos, karakteres és élvezhető regényt ad. Szerintem nem kell bemutatni Midasz király legendáját, de akik nem ismernék lényegében arról szól, hogy amihez hozzáér az arannyá változik. Az egyik ilyen Auren, akinek arany a bőre, arany a haja, és úgy konkrétan minden rajta. Az írónő nemcsak neki, hanem Tyndallnek, aka Midasz királynak is ad egy hátteret, ami összekapcsolja őket, és megmutatja a Gild előtt lezajló eseményeket, amik elvezetnek a kötet kezdéséhez. A kettejük között kialakult szövetségre, és a miértekre is választ ad. Nagyon sok trigger warningot tartalmaz a Gild, ezért sem ajánlott mindenkinek az olvasása. Az eddigi legsötétebb fantasy kötet, amit szerencsém volt olvasni, de egy percig sem bánom, mert élveztem, és igazi felüdülést jelentett egy ennyire aprólékos, jól kidolgozott high fantasyt olvasni. 

Végig azt éreztem, hogy habár ez egy sorozat első kötete, egyáltalán nem zavart, hogy kevés cselekménye van, hiszen a legnagyobb hangsúly az az alapok megteremtésén van, azon, hogy el tudjunk igazodni a világban, és ne legyenek ismeretlenek előttünk a politikai viszályok, ármányok és az emberi gyarlóság sem. Ezekből jócskán ad az Aranyozott, sőt javarészt erre épül fel a kötet váza. Adott a nagyratörő Midasz, és az írónő által megalkotott világ, véres jelenetek, borzalmak és a kapzsiság is felüti a fejét olvasás közben.

Habár nem cselekmény központú a regény, az mégis elmondható róla, hogy a vége felé érik be igazán, és ott kezd el durvulni a helyzet, avagy izgalmassá válni. Előtte a kapcsolatok, a karakterek jelleme, a királyság megismerése, az alá és fölé rendeltségi rendszer, illetve a világra jellemző sajátosságok azok, amik vezetik előre a kötet szálát. Minden egyes fejezettel egyre többet és többet mutat meg magából, és nincs az, hogy ne történne valami, mert aprólékosan, szépen lassan, de történik.

Auren az igazi főszereplője a történetnek, ő az, aki a későbbiekben is fontos lesz. Igaz, eleinte egy igencsak naiv lányt ismerhetünk meg a személyében, aki a mindennapjait elzárva, egy hatalmas kalitkában tölti, de valahol el kell kezdeni a fejlődést. A király kiskedvence, aki senki másé, csak a királyné. Bevallom én első körben arra számítottam, hogy Auren már az elején erős, de így legalább láthatjuk az utat, amit megtesz a sorozat első és utolsó kötete között. Már a Gild közepe táján érzékelhető egy apró változás, ami a naiv kislányt elkezdi formálni. Ezt nagyra értékelem, mert alapvetően Auren egy szimpatikus női hősnő.

Midasz hozza a kegyetlen király sztereotípiáját, akinek semmi sem jó, és minél többet és többet akar. Az írónő nagyon jól megalkotta a hataloméhes, ugyanakkor taktikázó uralkodó személyét, aki kegyetlen, manipulatív és zsarnokoskodó is. Egy olyan személy, akinek a bukását mindenki örömmel fogadná. A tw-k javarészt miatta kerülnek bele a kötetbe. Úgy mint az érzelmi manipuláció, a fogság, de az emberkereskedelem, rabszolgaság és a szexuális zaklatás is előkerül. Kemény témák, amiket az írónő belesző regényébe. Illenek a dark fantasy vonalához, viszont tényleg csak 18 év felettieknek ajánlom az olvasását.

A kötet képi világa nem egy helyen erőszakos, lekicsinylő vagy éppen durva. Alapvetően a Gild egy görög mitológiai retelling, ami magában hordozza a borzasztóbb, véresebb jelenetek képét is. Az írónő nem szépít a történelmen, a maga brutális valóságával ábrázolja az onnan kivett elemeket, ezért nem árt, ha nyitottak vagyunk, és nem riadunk vissza a mocskosabb, véresebb és kegyetlenebb jelenetektől sem. Szeretem, ha egy kötet erős alapokkal rendelkezik, és a Gildben megvan ez. Raven Kennedy extrán erős alapokra helyezi a világot, ezért indokolt a lassabb cselekmény, és a több brutális jelenet. 

Már írtam Aurenról, de most akkor lássuk Midaszt is. Imádom, ha egy "főgonosz" tényleg az, megrendíthetetlen, aki kétes érzéseket vált ki belőled. Na, Midasz pont ilyen. Egy taktikai játékos, aki nagyon jól mozgatja a szálakat, alattomos, nem ismer kegyelmet, szóval egy igazi zsarnok, akit nem félünk erkölcsileg megkérdőjelezhetőnek kikiáltani. Igen ám, de hiszem, hogy több van benne, és a visszaemlékezésekkor meg is mutatja az írónő, hogy hiába lett király, ő is indult valahonnan, és ez látszik is a jellemén. Közelebb hozza hozzánk, hogy aztán a tetteivel eltaszítsa tőlünk. Zseniális húzás!!

Aztán van nekünk egy Slade-ünk, magyarul Gyilok kapitányunk. Ismeritek az érzést, amikor tudjátok, hogy megérkezett a sorozat love interestje, de nem vagytok benne biztosak, hogy őt akarjátok annak? Na, kb. ilyen Slade is... Még nem döntöttem el, hogy Aurent Midasszal akarom együtt látni, vagy Slade-del. De Gyilok is elég kegyetlen és sötét ahhoz, hogy vele se legyen egyszerű a menet, viszont kétség kívül perzselni fognak miatta az oldalak a következő részekben. Nagyon kell a Gildnek Slade, ahogy Slade-nek is a Gild. Nagyon nagy reményeim vannak vele kapcsolatban. Habár nem kaptunk sokat belőle, de előre megelőlegezem neki, hogy nem fogok unatkozni miatta sem a Glintben, sem pedig a Gleamben.

Összességében egy igencsak egyedi világgal rendelkező első részt kaptam, ami miatt teljes mértékben bizalmat tudok szavazni a sorozat többi részének. Voltak hibái? Persze. Ennek ellenére jó volt olvasni? Igen. Egy valamit jó, ha nem felejtünk el: senki sem tökéletes. Egyeseknek túl sok lehet a Gild, maga a világa, a hierarchiai rendszere, a stílusa, de hiszem, hogy megtalálja itthon is a maga közegét, akiknél népszerű lesz, és tudják értékelni azt, amit Raven Kennedy letett az asztalra. Az Aranyozott egy megosztó regény, vagy szereti valaki, vagy azt érzi, hogy egyáltalán nem neki való. Én biztosra tudom mondani, hogy nagyon is nekem való, és iszonyatosan várom a következő részt, már csak azért is, mert a végére a mágia is feléled, szóba kerül a tündér, mint nép és úgy alapvetően elhinti a magokat a folytatáshoz. Kicsit függővéges, de nem az a brutális felé függővég. Viszont ettől függetlenül már most akarom olvasni a Glintet, ami magyarul Tündöklés címen fog futni. Azoknak ajánlom elsősorban ezt a sorozatot, akik nyitottak az újdonságra, és nem riadnak meg a keményebb jelenetektől sem. Erősek, és képesek az erőszak és vér között lavírozni, és kitartanak a végsőkig. A Gild nem a gyengédebb lelkűek regénye, viszont cserébe garantálom, hogy még nem olvastál ennyire dark és megbotránkoztató retellinget.

" - Te csak egy házi kedvenc vagy, akit Midasz meglovagolhat. Egy emléktárgy, amit mutogathat."

"Ha valamit megtanultam, hogy ez a sok gazdagság... egy idő után nem számít. Üres. A tiéd lehet a világ összes aranya, és mégis hiányzik az életedből a valódi érték."

"Soha nem hallottam szívet darabokra törni, de olyan, mint amikor egy repedés végigfut az üvegen."

"Auren, én király vagyok, és a királyoknak nehéz döntéseket is meg kell hozniuk. Amikor világossá vált, hogy Fulke nem megbízható szövetséges, még csak nem is jó ember, elhatároztam, hogy teszek valamit.".

"Az egyetlen ember, akivel most beszélni szeretnék, aki el tudná érni, hogy jobban érezzem magam, holtan hever a hóban, szíven döfték. Az egyetlen barátom! Miattam halt meg!" 

"Ha már eladtak minket az ördögnek, akkor a démonoknak nem kellene gyötörniük minket."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)