Richelle Mead: Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia 2.)

 "Minden elpusztul egyszer. De nem minden marad halott. Higgyetek nekem, én már csak tudom."

*

Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit damfír testőrtanoncként kell átélnie, de még oktatója, a vonzó Dmitrij is valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg. 

Közben a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir Akadémia vezetőit. Hogy megvédjék a tanulókat, a legjobb damfír testőröket hívják segítségül, többek közt Rose anyját, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-t is, ráadásul az idei sítáborban a veszély miatt kötelező a részvétel. Idaho hótól csillogó lankái azonban csupán látszólag biztonságosak. 

A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, így Rose-nak cselekednie kell. A hősiesség ugyanakkor mindig nagy árat követel.

" - A való világban az ember megteremtheti a saját csodáit."

A nosztalgia újraolvasás folytatódik, és még jobban imádom ezt a sorozatot, mint valaha. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor ez a második rész a kedvencem az egész Vámpírakadémiából. Az első olvasásom után közel 10 évvel még mindig töretlen a szerelem, és nem hiszem, hogy ez az évek alatt változni fog. Az Agave kiadó egy szemetgyönyörködtetően szép új borítóval örvendeztette meg a magyar olvasókat, ami nemcsak kívülről impozáns, hanem belülről is, leszámítva a damfír szót, amit egyszerűen nem tudok megszokni. Ha ebben az értékelésben nem így jelenik meg, akkor ez amiatt van. De lássuk is, mit gondolok a Dermesztő ölelésről.

Az első olvasás óta úgy nagyjából mindent elfelejtettem, így akár olyan is lehetne, mintha most olvastam volna először, viszont így is szembetűnő mennyire  jól kidolgozott, aprólékosan felépített, szépen átgondolt folytatás a Dermesztő ölelés. Tele van fordulatokkal, a tiltott szerelmet is egy újabb szintre emeli, és sokkal jobban belefolyik a mora társadalomba, illetve a világ helyzetébe és problémáiba az írónő. Jóval több már ez a sorozat, mint Lissa és Rose története, hiszen egy egész faj fennmaradása a tét, és ehhez mérten komolyodik is a történet. Helyenként még előfordulnak gyerekes megnyilvánulások, de már elindultak a fejlődés útján a karakterek. A Dermesztő ölelés a nagy egész mellett egy kisebb csoportra fókuszál, itt gondolok Lissára, Christianre, Rose-ra, Dmitrijre, Masonre, Miára és bizony Rose anyjára is. De a hírhedt és rossz hírében álló Adrian Ivaskov is tiszteletét teszi. Ezeknél a részeknél eskü próbáltam viselkedni, de az az igazság, hogy imádom Adrian karakterét, és csak remélni tudom, hogy miután befejezi a kiadó a sorozat újra kiadását, a Vérvonalak is kapnak egy második esélyt, hogy megtalálják a magyar olvasókat, valamint Adrian & Sydney is, hiszen Adrian története nem merül ki a Vámpírakadémiában. De visszatérve a Dermesztő öleléshez, azt éreztem olvasás közben, hogy egyre addiktívabb és egyre letehetetlenebb a kötet. Szó szerint magához láncol, és nincs menekvés tőle.

Ez a második rész véresebb, brutálisabb és kegyetlenebb, mint az előző. Egy játszma folytatása, ami nem ér véget kiontott életek nélkül. Maga a cselekmény annyira nem ad sokat, de a döntő pillanatokban cselekvésre készteti a karaktereket. Egyfelől drámai is a tini drámák és a döntésképtelenség miatt, másfelől pedig valamivel részletesebb, mint az első rész. A karakterek újfent hozzák a megszokott formájukat, és nem félnek ostobaságokat elkövetni.

A történet viszonylag rövid időt ölel át, ugyanakkor ezalatt a rövid idő alatt pattanásig feszülnek az indulatok, és elkezdődik a világ felbojgatásának művelete. Felejtsétek el, amit a Vámpírakadémia alatt megtudtatok a strigákról, mert ez a kötet gyökereiben változtatja meg a szilárdnak vélt tudást, és rendesen felbolygatja a méhkast. Halál, mészárlás, döntések és valami titokzatos elegye a Dermesztő ölelés.

Adott több szerelmi szál. Lissa és Christian nagyon cukik együtt, habár néha már túlságosan is. Emiatt kapunk feszültséget és egyet nem értést. Aztán ott van Rose és az ő szerelmi háromszöge karöltve Masonnel és Dmitrijjel. Sose fogom megunni a forbidden love-ot, azaz a tiltott szerelmet, hiszen mindig édesebb az, amit nem szabad, és ez a Dermesztő ölelés alatt sincs másképp.

Adrian Ivaskov egy rejtett fegyvere a kötetnek. Már csak azért is, mert végig megmarad a titokzatos playboynak, akit senki sem vesz komolyan, közben meg fontos szerepe lesz majd a továbbiakban, és Lissára nézve is. Azt kicsit sajnáltam, hogy mellette Jesse Zeklos még említés szintjén sincs jelen. Köszi peacock sorozat, hogy megszeretetted velem a karakterét!! Viszont kapunk egy Miát, aki már nem akkora ellenség, mint volt. Felelőtlen, és beszámíthatatlan, de legalább már kikerült az ellenség zónából.

Ami magát a cselekményt illeti, kétség kívül izgalmas, látszik, hogy ifjúsági de ez cseppet sem baj, hiszen a karakterek mellett úgy igazán a vámpírtársadalmon van a hangsúly. Lissa és Rose csak a mozgatórúgói ennek a felállásnak. Emellett nem egyszer ad nosztalgikus hangulatot, és a 10 éve elfeledett érzések is újra előkerülnek. Egyszerre izgultam végig az eseményeket, nevettem jókat Rose beszólásain, és fogtam a fejem, hogy ne legyenek már idióták, és ne keveredjenek bajba.

Összességében egy kifejezetten érdekes második részt kaptam, ami előre vetíti a sorozat további bonyodalmát, és újabb problémákat vet fel a világgal, a szerelemmel és a barátokkal kapcsolatban. Lissa képességeiről semmi újat nem tudunk meg, viszont Adrian jelenléte miatt borítékolható, hogy nem áll meg ennyiben a dolog, és Lissa nagyon fontos eleme lesz még a sorozatnak, már csak azért is, mert ő az utolsó élő Dragomir, a nagy vámpírcsaládok egyike. A kötet vége az elvártak szerint begyorsul, és nem hagy sok időt a gondolkodásra. Kicsit felelőtlen (nagyon az), de kétség kívül igazi adrenalinbomba, ami megrengeti az addigi feszült hangulatot. Valami ilyesmi lezárásra számítottam, és emlékeztem, így örültem, hogy mégis megmaradt az első olvasásomból pár emlékfoszlány a cselekmény alakulására nézve. De azért örültem volna, ha nemcsak a vége pörgős, hanem a kötet többi része is. Ha még nem unjátok a vámpírokat, és érdekel a mora vs striga helyzet dampírokkal megspékelve, akkor a Vámpírakadémia második részét se hagyjátok ki!! Rose gondoskodik a jó hangulatért, Adrian pedig azért, hogy egy kis bűnnel töltse meg a sorokat.

" - Nappal van - suttogtam. - Nappal nem történnek rossz dolgok. - Kihallottam a kétségbeesést a hangomból, egy kislány könyörgését: mondja valaki, hogy ez csak egy rémálom..."

" - Hű! Mivel érdemelte ezt ki? Árvákat mentett ki egy égő házból? Ha igen, először győződj meg arról, hogy nem ő gyújtotta-e fel. - Christian eleme a tűz. Illik hozzá, mert az a legpusztítóbb."

" - Ez nem egy karácsonyi különkiadás! Ez az én életem. A való világban a csodák és a jó dolgok nem jönnek csak úgy.
Dmitrij még mindig higgadtan figyelt engem.

- A való világban az ember megteremtheti a saját csodáit."

" - Rose Hathaway, alig várom, hogy ismét találkozzunk! Ha fáradtan, idegesen ennyire elbűvölő vagy, és monoklival, síruhában ilyen gyönyörű, akkor a legjobb formádban ellenállhatatlan lehetsz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)