Karády Anna: A háború tengerén (Zserbó 2.)

 

"– Túlságosan is könnyű okot találni a háborúra. Főleg, ha van fegyver - ellenkezett Blanka."

*

Szerelem a háború tengerén… 

1910-es évek, Adria – Európa a Nagy Háború felé tart Az abbáziai Gerbeaud cukrászdában dolgozó Szépkúti Blanka és báró Hollósy Ármin számára még sok meglepetést tartogat az élet. 

A háború előszobájában született szerelemre megpróbáltatások sora vár. A haditengerészeti mozgosítási parancs kirángatja a szerelmeseket az adriai szigetvilág édenkertjéből. A tengerésztisztet arra nevelték, hogy a kötelesség még az életnél is előbbre valóbb. A nem várt események összezúzzák az álmaikat. 

Hogyan változtatja meg a háború a szerelmesek életét? Vajon otthonra talál a Zserbó-kisasszony a tenger partján? A századelőn játszódó történelmi romantikus regényben betekintést nyerhetünk a tengeri kikötők, világot járt tengerészek különös életébe, majd a huszadik század hajnalának legtündökölőbb éveit követően az Adria megmutatja viharosabb arcát is. 

Megindító történet szerelemről, magányról, vágyról, és a reményről. Azok vagyunk, akinek születtünk? Vagy inkább az határoz meg minket, hogy életünk során kikkel találkozunk? 

Karády Anna, a népszerű A füredi lány-trilógia írója, ezúttal a tengerészet lovagkorába repíti az olvasókat. A Zserbó folytatásában életre kel az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi haditengerészete és megismerhetjük Őfelsége Zenta hadihajójának szívszorító történetét is.

"Vannak hajók, amelyek sosem érkeznek meg, mégis várják őket."

Miután befejeztem a Zserbó-duológia első részét kellett egy kis pihenő, mert éreztem, hogy nem lesz vidám ez a második rész, és valamennyire igazam is lett, mert A háború tengerén vége eléggé megterhelő, tele van bizonytalansággal, és nem tudhatjuk, hogy lehet e happy end a történet vége. Engem teljesen letargiába döntött az utolsó pár fejezet, és igazán megterhelő volt olvasni a háborúról, és annak következményeiről Blanka és Ármin életére nézve.

Míg a Zserbó első része idilli, van benne első szerelem, és két fiatal egymásra találásáról szól az Adriai-tenger szomszédságában, Fiuméban, addig ez a második tele van elköteleződéssel, életeket megváltoztató döntésekkel és egy háború előszelével, ami nyomást gyakorol a fiatalok életére. Míg az első fele a kötetnek hozza A múlt tengerén hangulatát, addig A háború tengerén megmutatja azokat a viszontagságokat, amiket  le kell győznie Árminnak és Blankának, hogy lehessen közös jövőjük. Ehhez szorosan kötődik a Zenta hadihajó sorsa, és annak története, a veszteségeivel és a túlélőivel együtt. Bevallom nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog viselni a Zserbó második része, de az az igazság, hogy az utolsó fejezeteket nem tudtam nem befalni, mert tudnom kellett, hogy ennek a szerelemnek mi lesz a vége, hogy egyáltalán lehet e vége. Többször összeszorult a szívem a sorokat olvasva, és nem egyszer estem kétségbe olvasás közben, főleg hogy a háború szele egyre közelebb és közelebb ér a fiatalokhoz. A Zserbó nemcsak egy történelmileg hű regény, hanem annál sokkal több. Veszteséget mutat be, történelmi eseményeket helyez el, és megmutatja, hogy milyen volt az élet az 1910-es években. Nem könnyű, ám még ezekben az időkben is virágzik a szerelem, és az élet nem áll meg, halad tovább.

Már sokszor mondtam, de még mindig tartom, hogy Karády Anna jól bánik a szavakkal, a történelmi romantikus valós történelmi tényekkel az ő műfaja, amiben ki tud bontakozni, ami az ő erőssége. Az írásmód és a karakterek felépítése, továbbá a helyszín bemutatása és Blanka sorsának tovább fűzése teszi igazán olvasmányossá. szerethetővé és igazivá A háború tengerén c. kötetet. Történelmileg hű, a karakterei miatt nem tudsz elszakadni a kötettől, ami miatt úgy érzed, hogy te is ott vagy az Adria partján, te is átéled azokat az érzelmeket, amiket Blanka, és te is bizonytalanságban töltöd az Ármin visszatéréséig fennálló időt.

Blanka és Ármin szerelme tele van viszontagságokkal mégsem éreztem azt egy percig sem, hogy nem kellene együtt lenniük, mert nekik egymás mellett van a helyük. Míg Blanka végig egy nagyon szimpatikus, okos és talpraesett lány benyomását keltette, addig a végére kicsit hisztérikás lett, és ez nekem levont az élményből. Persze, az írónő nagyon jól ábrázolta a karakterét az adott szituációt figyelembe véve, tőlem mégis kicsit távolabb került emiatt.

Ármin az a férfi karakter, aki kellett a Zserbónak. Tele van kalandokkal, mégis meg tud állapodni, és le tud nyugodni, ha úgy hozza a sors. Reménykedtem abban, hogy az írónő nem engedi el a kezüket, és megmutatja, milyen volt szerelmesnek lenni az 1910-es években, milyen volt bizonytalanságban és kétségekben élni. Hollósy Ármin a Zserbó szíve-lelke, és aki ezt másképp gondolja az nem olvasta eléggé figyelmesen A múlt tengerén és A háború tengerén köteteket.

Amiben más ez a második rész, mint az első volt az a testiség. Őszinte leszek: nem gondoltam volna, hogy lesz benne ilyen rész, arra meg főképp nem voltam felkészülve, hogy ilyen érzékien, ilyen finoman fogja mindezt Karády Anna tálalni. Emellett az érzelmek is hangsúlyosak, és már a legelső találkozástól kezdve lehet érezni, hogy ami Ármin és Blanka között van nemcsak fellángolás, hanem mély kötődés, örök életre szóló szerelem, amit még a háború sem képes megtörni, és aminek az idő csak jót tesz. Nem lehettek biztosak a jövőben, abban hogy merre fog fordulni a világ sorsa, mégis ott vannak egymás mellett, és nem hagyják, hogy az élet és a világ sorsa elszakítsa őket egymástól. Nagyon szívesen olvastam volna még tovább Ármin és Blanka életéről, arról, hogy merre sodorja őket a sors A háború tengerén után, és milyen újabb nehézségekkel kell szembenézniük. Szépen lezárta a történetüket az írónő, ezt aláírom, ott hagyta abba, ahol azt érezte, hogy most már el tudja engedni a szerelmesek kezét, de szerintem egyik Karády Anna kötetet sem fogom tudni úgy igazán elengedni, és ez nincs másképp a Zserbó-duológia kapcsán sem. Ha szereted a történelmileg hű történelmi romantikusokat, ami a magyar történelem egy pillanatát ragadja meg, és aköré sző szerelmi történetet, akkor ne hagyd ki a Zserbó köteteket, mert garantált, hogy ezután másképp fogsz tekinteni a száraz történelmi tényekre, és Fiume sorsára is. 

"Egy leköszönő világ utolsó éveiben éltünk, és még csak nem is tudtunk róla."

"Én nem az vagyok már, akinek születtem. Akik keresztezték az utamat, lenyomatot hagytak rajtam – ebben biztos vagyok. És ha egyedül vagyok, nem hiszem, hogy csak magam vagyok, mert bennem élnek mindazok, akikkel találkoztam és formáltak engem."

"És hogy mire jó egy hullócsillag? Hogy a saját titkaidat megismerd, és azt, mire vágysz a legeslegjobban. A féltve őrzött kívánságok és az elrejtett vágyak, amelyek a szívedben lappanganak, egyszeriben a felszínre törnek. És mivel a csillaghullás csak egy pillanatnyi tünemény - ahogy zuhan, már bele is hal a sötétségbe -, nincs idő gondolkodni, csak kívánni. A legféltettebb óhajod hirtelen szavakká válik, kívánsággá formálódik, és te verdeső szívvel veszed tudomásul mindazt, amit a lelked belesuttogott a fekete éjszakába… Már nem titok többé, hanem kívánság."

"Néha féltem, hogy ennyi öröm már adósságot szül a világ rendjében, de ő mindig vitába szállt ezzel, és azt állította, hogy ez is az ember dolga. Hogy boldog legyen."

"Mindenki életében születnek kitörölhetetlen emlékek. Olyankor mintha máshogy érzékelnénk a világot. Valamiért fogékonyabbá válunk a külső ingerekre."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)