Mona Kasten: Begin Again - Újrakezdés (Újrakezdés 1.)

"White."

*

Kaden hozza a szabályokat – Allie egytől egyig megszegi őket. Mindent elölről kezdeni! – ez Allie Harper leghőbb vágya, amikor Woodshillbe költözik, hogy ott járjon egyetemre. Ezért az, hogy épp egy nagyképű rosszfiúnál köt ki albérletben, egyáltalán nem illik a terveibe. 

Kaden White ugyan hihetetlenül vonzó – de a tetoválásai és a pimasz viselkedése miatt nem éppen ő az, akivel Allie egy lakásban szeretne élni. Főleg, hogy a srác legelső dolga, hogy felállít egy szabályokból álló listát. A legfontosabb: soha nem lehet köztük semmi! 

De Allie hamar rájön, hogy Kaden álarca mögött sokkal több minden rejtőzik, mint ami eleinte látszik. És minél közelebbről megismeri, annál lehetetlenebbé válik számára, hogy a kettejük közt vibráló heves bizsergésről ne vegyen tudomást… 

Talán épp a legvalószínűtlenebb helyzetben lehetséges az újrakezdés?

" - Te nem törtél el, Kaden. Csupán egy kicsit meghajlottál. Ez nem olyasmi, amit ne lehetne rendbe hozni."

Ritkán olvasok német szerzőktől, viszont ez most gyökeresen meg fog változni, mivel imádtam Mona Kasten Újrakezdés sorozatának első részét. Hivatalosan is fangirl lettem, és alig várom, hogy a többiek történetét is elolvassam. Utoljára az Off-Campus sorozatnál voltam ennyire lelkes, és nem véletlen. Azt hiszem a 2022-es évemet Mona Kasten munkásságának szentelem! Nemcsak tehetséges, de nagyon szimpatikus is az írónő, akinek már egy történetével sikerült meggyőznie, és biztos vagyok benne, hogy ha szeretitek a romantikát, az egyetemi sztorikat, a sebeket és a vívódást, illetve a slow burn, azaz lassan égő szerelmeket, akkor az írónő Begin Again regénye igazi favorit lesz! Mona Kastent a népnek!!

Előre is elnézést kérek, ha túltolom ezt az értékelést, de az Újrakezdésről beszélni kell! Nemcsak azért, mert ahogy elkezdtem teljesen beszippantott, vagy azért, mert végigéltem az érzelmeket és totálisan beleszerettem ebbe a sorozatba, hanem azért, mert úgy érzem, hogy sokan még nem ismerik ezt a sorozatot, viszont biztos vagyok benne, hogy akik olvasnak Rubin Pöttyös könyveket, azok tudják értékelni ezt a történetet. Az alapja már sokak által meg lett írva, ugyanakkor Mona Kasten a frissességével valami csodálatosat alkotott. Nemcsak a karaktereket szerettem meg, hanem az egész világot, azt a kis univerzumot, amiben játszódik a kötet. Akik ismernek azok tudják, hogy élek az egyetemi sztorikért, s ha még a főszereplő srác tetovált is, akkor teljesen elvesztem. Az Újrakezdés mindkettőt hozta, és már az első fejezet után éreztem, tudtam hogy én ezért bizony oda meg vissza leszek, és az az igazság, hogy szívem szerint egy nap alatt befaltam volna, de nem akartam, hogy vége legyen, ugyanakkor le sem bírtam tenni, mert tudni akartam mindent. Érzelmekben gazdag, szórakoztató és könnyed kikapcsolódást nyújtó olvasmány, ahol nemcsak a múlt határozza meg a jelent, hanem a jelen eseményei is fontos jelentőséggel bírnak. Az írónőnek sikerült az, amit kevesen tudnak elérni nálam, és már most tudom, hogy az Újrakezdés után mindenkinek ajánlani fogom ezt a csodát. Úgy érzem, hogy nincs kellő figyelem irányítva rá, pedig az egyik legjobb RP kötet, amit mostanában olvastam.

Adott egy alapszituáció, egy szabályrendszer, egy tetovált srác, és egy lány, aki végre kitör az otthona fogságából és elkezd élni. Megtapasztalja a világot, kitalálja, hogy mit szeretne kezdeni, ugyanakkor eközben végig ott settenkedik a múlt, és alig várja, hogy lecsaphasson. Ez a lány Allie, aki már az első sorok alatt mosolyt csalt az arcomra, és alapjaiban határozta meg a kötet hangulatát. Kaden már a bemutatkozása során sejtette, hogy nem lesz könnyű vele, ugyanakkor minden egyes elejtett könnycseppet megér. Kaden és Allie is nem egyszer megmutatják, hogy miért is volt érdemes elkezdeni a Begin Againt.

Mona Kasten új, üde, friss hangja kellett ahhoz, hogy ráfüggjek a sorozatra, és minden egyes szavát izgatottan fogadjam. Fejezetet fejezetre olvasva, szinte bedarálva az egészet, mert nemcsak a fordítás lett nagyon jó, hanem az írónő gondolkodásmódja, írás technikája és azok az eszközök, amiket használt teszik csak igazán olvasmányossá, kedvelhetővé és baromi szerethetővé a regényt. Nemcsak akkor imádtam, amikor vidámabb témákat feszegetett, hanem akkor is, amikor leásott a mélybe, és előkerültek a traumák, sérelmek, és azok a nehéz pillanatok, amik megváltoztattak valamit Allie-ben és Kadenben is. Az emberségük és a közvetlenségük miatt sokkal közelebb kerültek hozzám, mint azt a kötet elején remélni mertem.

A karakterek, mind Allie, s mind Kaden a szívem csücskei lettek. Imádtam őket külön-külön, és együtt is. Allie igazi példakép, aki megmutatja, hogy sosem késő újrakezdeni, és ha kell akkor igenis ki kell törni a nyomasztó környezetből, az elvárásokból, és azt kell csinálni, amit a szív diktál. Örültem, hogy ő volt a narratíva, ugyanakkor szívesen 'hallottam' volna Kaden gondolatait is. Nem titok, hogy Kaden személyében egy új kedvenc könyves pasit avattam. S hiába zord a külső, hiába próbál mogorva és irtó bunkó lenni, mélyen legbelül ő is csak egy srác, aki várja azt a lányt, aki felszabadítja a lelkét, és feje tetejére állítja a világát.

Kaden egy igazi tetovált, rosszfiúnak tűnő srác, de ahogy haladunk, előre és ahogy egyre jobban megnyílik előttünk totálisan elveszünk benne, és drukkolunk, hogy ő és Allie összejöjjenek. Slow burn, és ez néhol igazi kínszenvedés, hiszen tele van elfojtott szexuális feszültséggel, vágyakkal, félreérthető szituációkkal, ugyanakkor figyelmességgel és normális kommunikációval is. Mona Kasten a szavak embere, és a karakterei is ehhez mérten megbeszélik a problémákat, fontos a kettejük közötti kapcsolat, és azt éreztem, hogy hiába egyetemi a környezet, igenis komolyak és határozottak a karakterek.

Maga a cselekmény végig pörög, az elejétől a végéig szórakoztató, néhol elgondolkodtató, de minden egyes fejezettel növeli a rajongásunkat, és levesz a lábunkról. Imádtam, imádtam és imádtam! Nincsenek rá szavak, hogy mennyi mindent váltott ki belőlem ez a kötet. Mosolyogtam, eltátottam a számat, nevettem, ha úgy hozta a helyzet, akkor együtt éreztem a karakterekkel, vagy éppen mérges voltam, de az biztos, hogy érzelmek sokasága játszódott le bennem, amíg az Újrakezdést olvastam, ami a címéhez méltóan valóban erről szól, hogy elengedje Kaden és Allie is a múltat, és újra éljenek és szeressenek.

A szerelmi szál lassan kínzó méreg, ami minden egyes oldallal egyre égetőbb és égetőbb lesz. Sokszor azon csodálkoztam, hogy nem gyulladt fel a papír, és nem lett a tűz martaléka a könyv. Ugyanakkor van benne kellő fűszer is, romantikus, illetve erotikusabb jelenet is, de nem esik át a ló túloldalára, nem érezteti azt velünk, hogy ez már túl sok lenne. Tökéletes összhangban vannak az érzelmek a vágyakkal, és sokszor azt éreztem, hogy játszik velünk az írónő, és direkt kínozza a karaktereit, ezáltal minket is. Szépen az elejétől építi fel, és adagolja a bonyodalmakat, a múlt eseményeit, és a megoldásra váró fordulatokat.

A múlt és annak eseményei nemcsak Kadent és Allie-t marcangolja, hanem minket is. Az érzelmek leterítenek, és olyan erővel csapnak le, amire nem számítunk. A tabuktól sem fél, s ezt nem is bizonyítja jobban, mint az az őszinteség, ahogy a traumákról ír, Nem akarok spoilerezni, de erős témákhoz nyúl, és mind Kaden, s mind Allie oldaláról bemutatja az egyik fajtáját. Nem kell tettlegességig fajulnia ahhoz a dolognak, hogy valaki úgy érezze, hogy zaklatják, vagy az, hogy fél egyes emberek társaságában lenni. A másik keményebb témáról nem írok, mert egy nem akarom lelőni, hogy miről is van szó, kettő mindig is sokként ért ez a téma, és egyáltalán nem könnyű olvasni róla, még ha Kaden elmondásában is ismerjük meg.

Megmelengette a lelkem ez a történet, aranyos volt, ugyanakkor fájdalmas és nagyon komplex, összetett is. Nem győztem falni a sorokat, féltem ha abbahagyom, akkor Kaden csinál valamit, amivel elűzi Allie-t maga mellől és minden hiába lesz. Féltem, hogy nélkülem folytatódik a történet, és féltem, ha egy percre is lerakom nem bírok másra gondolni, mint a Begin Againre és arra, mi mindent tartogathat még a számomra. Néhány esemény kiszámítható volt, bár ez nem von le az értékéből, és ha őszinte akarok lenni örülök, hogy nem volt mellébeszélés, és annak is, hogy rámutatott arra, hogy nem a múlt határoz meg, hanem az, hogy mit kezdesz vele és hogyan építed tovább az életed.

Az Újrakezdés egy kötet a szabadságról, a szülői béklyóból való kiszabadulásról és a múlt sérelmeinek feldolgozásáról. Mona Kasten erős és kedvelhető karaktereivel tette még szerethetőbbé ezt a regényt, és nem lehetek elég hálás a Könyvmolyképző Kiadónak, amiért elhozta nekünk ezt a sorozatot. Úgy kellett a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Biztos vagyok benne, hogy újra fogom még olvasni, habár ilyet nagyon ritkán szoktam csinálni, mert annyi az olvasatlan könyvem hogy félő sose jutok a végére, de Mona Kasten regényeit érdemes újra és újra kézbe venni. Összességében nagyon imádtam, és ha még nem sikerült meggyőznelek, hogy adj egy esélyt az Újrakezdésnek, akkor mondok három okot, ami biztos meg fog győzni: Kaden, Kaden, Kaden!! Már miatta érdemes elmerülni a cselekményben, már miatta megéri időt áldozni rá, mert Kaden elvarázsol, és észre sem veszed, de már totálisan beleszerettél, és szeretnél magadnak is egy saját bejáratú Mr. White-ot a hülye szabályaival együtt. Ha egy igazi, de annál inkább üdébb, valós problémákkal teli kötetet olvasnátok, és az sem zavar, hogy forr a levegő, pezsegnek az elfojtott érzelmek, és már neked kellemetlen a szituáció, már bizsereg a tenyered, hogy közbelépj és egy élő-lélegző kötetet olvasnátok, akkor az Újrakezdés telitalálat lesz. Most pedig megyek és beleveszek a második kötetbe, mert képtelen vagyok elengedni ezt a sorozatot, és kell az újabb adag, ami tovább táplálja a fangirlségem, legalábbis addig, amíg nem jelenik meg a harmadik rész is.

"Bár ő szervezte a bulit, úgy nézett ki, mint egy grincs. Alkalomadtán meg is fogom mondani neki, hogy ha állandóan lebiggyeszti a száját, szörnyen csúnya ráncai lesznek."

"Átkozott Kaden, meg az ő átkozott kisugárzása és az átkozott kétértelmű megjegyzései."

"Nagyon édesnek találtam, ahogy komor arccal felsegített a lépcsőn. Egy cuki, zsémbes medvére emlékeztetett. Legszívesebben meg is mondtam volna neki, de féltem, hogy akkor le fog lökni a lépcsőn."

"Ki kellene élveznem a szabadságot, és örülnöm kellene, hogy a hálaadást először tölthetem több mint ezer kilométeres távolságra a szüleimtől."

"Jobb lenne csírájában elfojtani a lángot, még mielőtt valódi tűz jön létre belőle. Mert a lakás, de főként a barátság, ami összeköt minket Kadennel, túl fontos volt számomra - ezt egyszerűen nem tehettem kockára."

" - Csak őszinte vagyok. A botrányos ízlésedről már beszéltünk. Boldog lehetsz, hogy legalább őszinte vagyok hozzád. Minden egyes alkalommal, amikor egy helyiségben tartózkodunk, olyan illat van, mintha egy édességgyár robbant volna fel."

" - Szeretem a tetoválásaidat - motyogtam, és a körökhöz fordultam a másik karján. - Nem azért, mert tetoválásfétisem van, hanem mert annyira erőteljes a jelentésük."

" - Oké - mondta Spencer, és a könyökével a bárpultra támaszkodott. - Akkor inkább én beszélek. Mióta beköltöztél hozzá, Kaden megváltozott. Még sosem láttam ilyen lazának, pedig már időtlen idők óta ismerem. Sokkal nyugodtabb, magához képest, és már nem olyan agresszív."

" - Szemét alak vagyok, és nem hiszem, hogy ezen a téren van még számomra remény. De szívesen vagyok az a szemét alak, aki ott van neked. Aki elmegy veled túrázni, ha már nem bírod ki a lakásban. Vagy aki veled utazik Denverbe az őrült szüleidhez."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Otfried Preußler: Krabat

 "Újév és vízkereszt közt történt."

*

A koselbruchi malomban titokzatos iskola működik: a félszemű Mester varázslást tanít tizenkét tanítványának, köztük a tizennégy éves Krabatnak, aki szegényen és árván érkezik a malomba. Krabat eszével és szorgalmával hamarosan kitűnik a többiek közül, s idővel ráébred, micsoda gonosz erők játékszere ő és tizenegy sorstársa. Lázadni próbál, szövetségeseket keres és talál a tanítványok közt, ám a legnagyobb segítség a faluból érkezik egy kántorlány személyében, akibe Krabat szerelmes lesz. Az izgalmas, fordulatokban gazdag regény jó és rossz összecsapásának megrendítő, hősies, örök érvényű története.

Úgy érzem, hogy sokkal több van ebben a történetben, és jóval több mindent is ki lehetett volna hozni belőle. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy egyhelyben toporgunk, és nem haladunk. Maga az ötlet tetszik, a megvalósítás viszont már kevésbé. Kétség kívül érdekes kötetről van szó, ugyanakkor sokszor elvesztem a sorok között, vagy éppen nem tudott kellőképpen lekötni ahhoz, hogy be is tudjam fogadni a Krabat lényegét.

A regény középpontjában egy fiú áll, Krabat aki legénynek szegődik egy malomhoz, ahol a Mester tanítványa lesz. Hánytatott sorsa éles fordulatot vesz. Minden új és szokatlan körülötte, ugyanakkor vágyik erre az újdonságra. A kötet egyes részei között évek telnek el, s nemcsak a mesterséget sajátítja el, hanem a Feketeiskola diákja is lesz. Erősen misztikus, néhol sötét kötet ez tele igazságokkal, és kemény szavakkal. Otfried Preußler stílusa végig különös, furcsa és ad a kötetben egy semmihez sem hasonlítható légkört, ami az utolsó oldalakig elkísér. Maga a kötet nem valami hosszú, ugyanakkor több évet ölel fel, s nemcsak felnő közben Krabat, de megtapasztalja a barátságot és a szerelmet is. Fejezetről fejezetre egyre érdekesebb és érdekesebb eseményeknek lehetünk szemtanúi, a barátságok is egyre erősebbek, és nem egy helyen megmutatja, mi is lapul a fátyol és az illúzió mögött. A szerző 1971-ben írta meg ezt a regényt, ami német alapra helyezett fantasy, viszont én nagyon nem az ilyen jellegű fantasztikus történetekhez vagyok szokva. Emiatt úgy éreztem, hogy hiányzik belőle az erő, és nem egy helyen elgondolkodtatott, hogy biztos nekem való e, biztos én vagyok e a célközönsége, és nem egy másik korosztály? Valószínűleg, de mert a legjobban az tetszett a Krabatban, hogy rövid volt, és lehetett vele haladni. A fejezetek is viszonylag rövidebbek, de annál inkább lényegretörőek, és csak azokat az információkat közli, amire valóban szükségünk is van.

A Krabat a német gyermekirodalom egyik alapja, ami később igazi klasszikussá válik az idő folyamán. Ugyanakkor egy könyv a serdülőkorról, a felnőtté válásról és a kettő közötti időről, továbbá a terror és a rejtélyek könyve is. A történet tele van varázslattal, egy olyan középkori világban, amilyen a XVIII. századi Európa lehetett. Sötét, veszélyekkel teli, és ahol bármi megtörténhet. Tabuk nélkül, a maga rejtélyességével meséli el Krabat történetét, és azt, hogy miként is lett az árvából felnőtt férfi, aki nemcsak eszes, de meg is válogatja a mondanivalóját.

A kitartása példaértékű, ugyanakkor én biztos nem éltem volna ebben a korban, mert valami borzalmas lehetett. Viszont a kötet különleges, még akkor is, ha én nem vagyok teljesen megelégedve vele. Maga a cselekmény végig félelmetes, titkokkal tűzdelt és nem egyszer kegyetlen, ugyanakkor az életre is rávilágít, és nemcsak a derűs oldalát mutatja meg, hanem a kemény és izzadtságos munkát is. Megmutatja, hogy nem az számít, hogy honnan jöttél, hanem az, hogy mit értél el, és mit voltál hajlandó megtenni ezért. 

Mint már említettem vannak a kötetben érdekes ötletek, az egyik maga a feketeiskola, amiről eddig még nem hallottam, így teljesen újdonság volt előttem, de tetszett, hogy ebbe az irányba haladtak az események, mert így sikerült felrázni a cselekményt. Kérdéseket vetett fel, döntésre ösztökélt és megmutatta a karakterek igazi, legnyersebb énjét. Lecsupaszította előttünk, és a hatalmat helyezte a barátsággal egy mérlegre, várva, hogy melyik lesz a hangsúlyosabb. A mágia iránti szomj, vagy az igaz kapcsolatok, amik akár egy életen át is kitarthatnak, ha kellőképpen ápolja az ember.

" - Én vagyok itt a Mester. Elszegődhetsz hozzám inasnak, épp szükségem van egyre. Akarod?"

" - De a legfontosabb még nincs az asztalon! - kiáltotta a káplár. - A füstölt hús inni kíván, mégpedig máris, a kolera meg a viszketés essen a kend nyakába!"

" - Vannak dolgok az életben - ismételte Tonda -, amiket az ember el sem tud képzelni, Krabat. De mégis megtörténnek, és bele kell törődni."

" - A céh nevében, Krabat! Én mint tanítód és mestered eme egybegyűlt molnárlegények színe előtt ezennel felszabadítalak eddigi inasságod alól! Mától fogva egyenrangú legény vagy a legények között, és a malomrend szerint segédet megillető bánásmódban lesz részed."

" - Azon gondolkodom - felelt Krabat -, hogy milyen messze juthat az ember a fekete mágiával. Olyan tudomány ez, amivel még hercegek, királyok fölött is hatalmat nyerhetünk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Neal Shusterman: Everlost (Skinjacker-trilógia 1.)

"Egyszer valamikor, egy átlagos hétköznapon, valamivel a halott erdő fölötti hajtűkanyarban egy fehér Toyota összeütközött egy fekete Mercedesstel, hogy egy pillanatra nagy, szürke foltban egyesüljenek."

*

Everlost egy varázslatos, ugyanakkor veszélyes vidék. Azok a gyerekek kerülnek ide, akiknek a lelke nem talál nyugalomra, és így egy köztes világban reked: félúton élet és halál között. Fénylelkekként bandákba verődve élnek, és együtt ismerkednek az új világ adta váratlan lehetőségekkel… Nick és Allie utolsó emléke egy autóbaleset, mely után Everlostban ébrednek. Vándorlásuk során rátalálnak Maryre, az elveszett gyerekek királynőjére és különös birodalmára, ahol Nick úgy érzi, otthonra lelt. Allie azonban nem akar az örökkévalóságig ott maradni, ezért kockázatos vállalkozásba fog: gyakorolni kezdi a bőrtérítés tudományát, melynek során a lelke képes egy halandó testébe költözni. Miközben hőseink saját útjukat keresik, Everlostban felbukkan egy irtózatos szörnyeteg, aki McGillnek nevezi magát. Neal Shusterman magával ragadó könyve életről, halálról, és mindenről, ami közötte lehet…

Neal Shusterman munkásságával idén ismerkedtem meg, és olyannyira tetszett a Kaszás, hogy elhatároztam valamennyi magyarul megjelent kötetét el fogom olvasni. Az Everlost már azelőtt felkeltette a figyelmem, hogy egyáltalán ismertem volna az író nevét. Tetszett a fülszöveg, láttam benne a fantáziát, ugyanakkor nem voltam teljesen biztos, hogy megfelelő lenne az idő az olvasására. Viszont most úgy érzem, hogy ez a regény kellett nekem, és felettébb élveztem. Egy nap alatt befaltam, és úgy olvastam volna még tovább.

Everlost, egy hely halál és élet között, a köztes világ, ami se nem tartozik az élőkéhez, sem pedig a holtakéhoz. Limbo, ahol vigyázni kell, mert könnyen semmivé válhatsz. Egy ifjúsági regénnyel van dolgunk, ami a 12-13 éveseket célozza meg. Kicsit Sohaországra emlékeztetett Everlost, és ahogy elkezdtem végig az volt bennem, hogy tudat alatt ez egy Pán Peter retelling, még ha nem is szándékosan vett ilyen fordulatot a regény. Már az elején, a legelső mondat belevág a közepébe, és egyből egy balesetet helyez előtérbe. Eleinte kicsit zavaros volt, akárcsak a karaktereknek, és ahogy ők elkezdték felfedezni ezt a köztes világot, úgy lett egyre világosabb a kialakult helyzet és maga a regény is. Középpontjában nemcsak ez a hely van, hanem a gyerekek és a múlt elengedése, a békére találás, a másoknak segítés, és a kaland is, mert Shusterman egy igencsak könnyen haladós, kalandokban gazdag, olvasmányos, néhol kicsit veszélyes, de alaposan átgondolt cselekményt mutat be. Egy olyan univerzális témát dob be, ami mindenkit érdekel. A halál, és hogy mi is van utána. A mennyországba jutunk? Békére lelünk? Vagy egészen más sors vár ránk? Van egyáltalán utána valami? Saját magát és az ötleteit beletéve mutat egy utat, ami akár valós is lehet, hiszen ki mondhatja azt, hogy nem létezik köztes világ? Minden csak azon múlik, hogy miben is hiszünk.

Az ifjúsági regényekre jellemző módon könnyen lehet vele haladni, az érzelmek valódi alakját helyezi előtérbe, nincsen mellébeszélés, nincs az, hogy mást gondolnak a karakterek, mint amit valójában éreznek, és alapvetően majdnem végig őszinte is. Ez az egyik legnagyobb erénye a kötetnek, hiszen a gyerekeket még nem rontotta meg a világ, nem úgy gondolkodnak, mint a felnőttek, sokkal könnyebb ezáltal befolyásolni őket, és sokkal könnyebb tévútra is vezetni az eltévedt lelkeket.

Már maga a kötet kezdése is mélyre talál. Nemcsak azért, mert már az első oldalon szembesülünk a halál jelenlétével, hanem azért is, ami utána jön. Egyfelől mind Allie, s mind Nick is felfedeznek egy teljesen új világot, amiben meg kell találniuk a helyüket, illetve be kell illeszkedniük, hozzászokni az új normához, és elfogadni a tényt, hogy többé nem láthatják a családjukat. Nincs több közös vasárnapi ebéd, nincsenek kirándulások, nyaralások és kötelező jellegű események sem.

Kicsit nyomasztó, ugyanakkor ahogy haladunk úgy válik egyre érdekesebbé és összetettebbé a történet. Ahogy Allie, és Nick is felfedezik ezt az új világot, úgy nyílik meg előttünk is, és vág mellbe a szabályokkal, illetve gátokkal. Maga a gondolat nagyon tetszett. Az elképzelés és megvalósítás is szinkronban van egymással. Ahhoz képest, hogy nehéz témát feszeget, nem lehet azt érezni, hogy fullasztó lenne vagy azt, hogy nem akarjuk tovább olvasni, mert ahogy elolvassuk az első pár fejezetet magába szippant, és csak a végén enged el, de aztán vissza is ránt minket, mert tudni akarjuk, hogy mi lesz utána.

Ami az érzelmeket illeti, nem annyira hangsúlyosak, vagyis inkább úgy mondanám, hogy nincsenek teljesen kiforrva, ezáltal esendő, és még inkább közelebb érezzük magunkat mind a kötetet, s mind a karaktereket. Nick elsőre egy igencsak szeleburdi, félős fiúnak tűnik, de megmutatja, hogy mire is képes. Bárki bármikor képes a fejlődésre, és arra, hogy több, jobb legyen, mint amilyen az út elején volt. Ezzel szemben Allie már az elején is nagyon erős, és ez a tulajdonsága a kötet befejeztével sem veszik el. Szó szerint a hátán viszi a cselekményt, felborzolja a kedélyeket, és kirángatja Everlostot az örök körforgásból.

A kötet hangulatát leginkább úgy tudnám jellemezni, mint egy borongós szürke napot, ami alig várja, hogy kisüssön a nap. Van egy varázsa, ami nem ereszt. Elég régóta foglalkoztat a paranormális világ, ezáltal a szellemek is, viszont ezelőtt még nem olvastam olyan kötetet, ami erről szólna. Neal Shusterman ezt a kérdést is elég kreatívan oldotta meg, és szélesebb körben elfogadhatóbbá tette. Nemcsak testközeli állapotba hozza ezt a jelenséget, hanem ad egy olyan körítést is neki, ami egyszerre izgalmas, de borzongatós is. 

Emellett szórakoztat, kikapcsol és nemcsak a fiatalabb korosztályt varázsolja el, hanem az ennél idősebbeket is. Addiktív, az első sortól az utolsóig elkápráztat, igazi kikapcsolódást nyújt, és nem utolsó sorban misztikummal tölti meg a sorokat. Néhol feszültséggel teli, de ha arra van szükség meglepő, vagy éppen furfangos. Nagyon szerettem, hogy ennyire kreatív módon, ennyire eredetien vetette bele magát Shusterman a témába, és nemcsak a karaktereket ruházta fel szerethető tulajdonságokkal, hanem a kötet egészét is. A kis elválasztó regény részletek frappánsak és tökéletes kiegészítői mind a világnak, s mind azon ismereteknek, amik alapjaiban határozzák meg a történetet. Nemcsak Allie és Nick története ez, hanem a McGrillé és a többi gyerekéi is, akik a köztes világban rekedtek, és nap nap után élik a maguk monoton világát. A kötet lezárása kellően elhinti a magokat, és fenntartja az érdeklődést a trilógia több része iránt, emiatt is remélem, hogy nemsokára mi is olvashatjuk ezt a szellemes, a Limbón játszódó Skinjacker-trilógia további két részét. Ezzel a kötettel egy újabb kedvenc Neal Shusterman könyvet avattam, ami ugyan nem veszi el az első helyet a Kaszástól, de nagyon közel áll hozzá, ugyanakkor kedvenc middle-grade kötetem lett. Ha szeretitek az ifjúsági irodalmat, és attól sem riadtok vissza, hogy a halál és az élet közötti megrekedt világról olvassatok, akkor az Everlost egy olyan hely lesz számotokra, amit érdemes megismerni, meghallgatni a karakterek történetét, és végigkísérni őket a megbékélés útján, ami átlendíti őket a Limbón.

" - Oké - mondta Nick. - Akkor nem vagyunk kísértetek. Azonosítatlan, Ragyogó Bigyók vagyunk, rövidítve ARBI. Így már megfelel?"

" - Vagyis ha egy lélek eltávozik a világból, nyomot hagy azon a helyen, ahol meghalt, és az így holt hellyé válik! - Nicknek el kellett ismernie, hogy izgalmas, noha meglehetősen bizarr felfedezést tettek."

"Lehet mondani, hogy Everlost maga a mennyország - talán nem az emberek, de bizonyos helyszínek számára, amelyek megérdemlik, hogy részesüljenek az örökkévalóságból."

"Nagyszerű, gondolta, én vagyok Wendy, ő pedig a rosszfiú Pán Péter az elveszett gyerekekkel az oldalán."

"Az egész élete arról szólt, hogy mások döntöttek a sorsáról, és másokat akart követni. Az élők világában mindig a barátait és az aktuális trendeket majmolta, és sosem volt képes a sarkára állni. Aztán, amikor megérkezett Everlostba, Allie nyomába szegődött, mivel kettejük közül neki volt elég sütnivalója. Mindig is ő volt az, aki tudta, hogy mik a céljai, és azt is tudta, hogyan érje el azokat - még akkor is, ha a tervei sokszor balul sültek el."

" - Szerintem te kezded jól érezni magad a McGill társaságában. Végül is, úgy látom, hatalmad van fölötte, nem igaz? Nem tudom, hogy pontosan mi van köztetek, de láttam, amit láttam. És te élvezed a helyzetet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Astrid Scholte: Négy halott királynő

"A reggeli nap megcsillant a palota aranykupoláján, fényével elárasztotta Harmóniát."

*

Kvadria ​világának négy régiója csak egymásra utalva képes létezni: Árkia termékeny földjei látják el élelemmel a birodalom népét, Eóniának köszönhetőek a legújabb technológiai csodák, Lüdia kreatív lelkei nyújtanak szellemi táplálékot, és Tória a kvadránsokat összekötő kapocs. A birodalom törékeny békéjét négy királynő óvja. A tizenhét éves Kerália első látásra ugyan ártalmatlannak tűnik, de valójában ő Kvadria legelszántabb és legügyesebb tolvaja és szélhámosa. Ezzel szemben Varin Kvadria legfelvilágosultabb régiójának józan, becsületes polgára – nem csoda, hogy találkozásukból semmi jó sem sülhet ki. 

Kerália mindkettejük életét veszélybe sodorja, amikor ellop egy csomagot Varintól, ráadásul pedig belekeverednek egy, a teljes birodalmat átszövő összeesküvésbe, amely a négy királynő életét követeli. Kezdetben kelletlen érdekszövetségük tétova románccá alakul, de a túléléshez és a közös élet esélyéhez fel kell fedniük a négy halott királynőt maga mögött hagyó összeesküvés sötét titkait – és szembe kell nézniük saját múltjukkal is. Az óra pedig ketyeg… 

Astrid Scholte kíméletlen tempót diktáló, fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a krimi, a fantasy és a sci-fi elemeit, és nem hiányzik belőle a kaland és a szerelem sem.

Fülszöveg alapján nagyon ígéretes történetnek tűnt ez a kötet, viszont úgy érzem, hogy valami hiányzik belőle, ami miatt igazán kiemelkedő lenne. Maga a témafelvetés és az elképzelés ötletes, és éreztem benne az energiát, de az eleje nagyon lassan indult be, és ez sajnos a későbbiekben is rányomta a bélyegét a cselekményre. Astrid Scholte tollából kaptam egy történetet, ami tele van érdekes részletekkel, és egy olyan szállal, ami segít kibogozni a négy királynő halálának okát.

"Megízlelni mindent, amit Kvadria kínálhat."

Ami nagyon tetszett a kötetben az a világ és annak a felépítése, külön pont jár a csoda térképért, mert nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy akkor lesz jó egy fantasy kötet, ha van benne térkép. Ez már fél siker. És ez ennél a kötetnél is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy rendesen tudjuk követni az eseményeket és a helyszínt. Kvadria négy régiója nemcsak érdekes, de teljesen különbözik is a többitől. Mindnek megvan a maga szerepe, a sajátosságai, ami miatt ezrek közül is kiszúrná az ember, hogy ki éppen melyik régióhoz tartozik. Látszólag külön-külön léteznek, viszont az egységet együtt érik el. Itt is jön a képbe az, hogy e világban mind a négy régiónak megvan a maga királynője, és ezek a királynők együtt uralkodnak, és együtt teljesítik az évszázadok óta fennlévő szabályokat. Maga a kötet felépítése úgy néz ki, hogy amikor az egyik királynő szemszöge következik, akkor előtte el is olvashatjuk az egyik szabályt, ami szent és sérthetetlen, és ami alapjaiban határozza meg mind a kötet cselekményét, s mind a végkimenetelt is. Ezek a szabályok hol elfogadhatóak, hol túlságosan kegyetlenek, de az írónő világában ezek szerint uralkodnak és hoznak döntést a régiók királynői. Azzal nem mondok el nagy titkot, hogy hiába királynő valaki, a veszély és a halál ugyanúgy leselkedik rá is, korona ide vagy oda.

A Négy halott királynő, a címével ellentétben nemcsak négy szálon fut, hanem ha jól számoltam, akkor 6 erős, vagy erősnek akaró tűnni női karakteren keresztül meséli el a történetet. Természetesen a királynők mellett a gyilkos, és egy meglepetés karakter is megszólaltatja a hangját, és mutatja meg, hogy mit is tud. Bevallom a kötet első 100 oldala annyira nem fogott meg, mert nem éreztem azt a vonzást, amit fantasy történeteknél szoktam, ugyanakkor a világ és az alaphelyzet megismerése után igazán beindulnak az események, és egy gyors lefolyású, sodró lendületű hátszéllel átnavigál minket a történeten.

Úgy érzem, hogy ahhoz képest, hogy amire számítottam, nem teljesen azt kaptam. A négy királynő sorsának beteljesedése hirtelen történik, szinte nincs is idő felocsúdni, hiszen már jön a következő, de a kötet nemcsak az uralkodók gyilkosságára fókuszál, hanem az elkövetőre és a különböző régiók sajátosságaira is, amiknek még nagy szerepe lesz a kötet utolsó részében. Stílusosan négy részre oszlik a cselekmény, és még a gyilkosságok után is kitart, és megmutatja egy teljesen új szemszögből is az eseményeket. Mindezek mellett szerelmek szövődnek, titkok lepleződnek le, ármányok és árulások születnek, illetve a világ sorsa is megváltozik.

Igaz, hogy standalone, azaz egyrészes kötet, viszont nincs bennem az, hogy bárcsak lenne második rész. Tökéletesen megállja a helyét egyrészes kötetként. Astrid Scholte minden képzelőerejét beletette ebbe a regénybe, s nemcsak az udvart, annak politikáját, hanem egy különleges szert a HYdRA-t is megalkotta, ami végig fontos jelentőséggel bír a kötet karakterei számára. Egy gyógyelixír, ami minden betegséget képes meggyógyítani, és amit évente csak egy ember kaphat meg. Különösen tetszett, hogy nemcsak elhintette ennek a csodaszernek a létezését az írónő, hanem meg is magyarázta, és kapott egy kerek egész történetet. Szépen alátámasztva, és minden kétséget kizáróan átgondolva.

A királynők egytől-egyig szimpatikusak voltak, még akkor is, ha nem sokat szerepeltek, vagy éppen ha meg voltak számlálva a pillanataik, de még így is sikerült egy kis töredéket átadnia belőlük az írónőnek, és ők is megkapták a saját kis történetüket. Kezdve azzal, hogy nincs olyan szabály, amit a szerelem ne győzne le, és amit ne szegnének meg, mert mindig az a legérdesebb, amit nem lehet, és ha valami meg van tiltva, biztos, hogy előbb-utóbb meg át lesz hágva. Emiatt kapunk egy nő-nő, illetve gyermekkori szerelmet, be nem teljesülhető, tiltott kapcsolatot, tele titkokkal és potenciális indítékkal a nyomozás és a gyilkosság megoldásához.

A királynők mellett Kerália kap nagyobb hangsúlyt, s az az igazság, hogy nekem ő már az elején is szimpatikus volt. A tolvaj és szélhámos, akinek megbánásokkal teli a múltja, viszont akár kecsegtető jelen is várhat rá. Természetesen Varin mellett sem tudok szó nélkül elmenni. A fiú, akinek nem szabadna éreznie, és akinek megvan adva a halálnapja, mégis ők ketten megmutatják, hogy minden rajtunk és a döntéseinken múlik. Szimpatikusak voltak, és még ha az elején szerencsétlenek is voltak együtt, a végére nagyon megkedveltem a párosukat. Összességében úgy érzem, hogy egy csavarokkal teli, véres történetet kaptam négy részletbe csomagolva, minden egyes rész adott valamit, és a karakterek is megmutatták az igazi valójukat és azt, hogy sosem késő változtatni, illetve változást elérni. Műfaját tekintve low fantasy, ami kicsit földhözragadt, nincsenek benne nagy ugrások, viszont van egy erős alapja, amire építkezve egyre többet és többet hoz ki magából, és a történetből is. Nem egy nagyon gondolkodós kötet, annál inkább gyorsan és könnyen haladós, ha nem nézzük az első 100 oldalt, mert tényleg lassan indul be a cselekmény, viszont miután beindul, nincs megállás és arra ösztönöz, hogy minél előbb olvasd végig, és hozz ítéletet a gyilkos és a kialakult furfangos helyzet fölött. Leginkább azoknak ajánlanám, akik nem riadnak vissza a véres jelenetektől, és nem akarnak egy új sorozatba belekezdeni.

" - Ez tényleg iszonyú érdekes - legyintettem a fal felé -, csak nem sokat segít rajtunk. Tolvaj vagyok, mint magad is mondtad, nem terapeuta. Nem tudom összekutyulni mások gondolatait, bármennyire jó lenne."

"Ki lesz belőlem, ha megszűnök Mackiel legjobb csaklisa lenni?"

" - A valami akkor is több a semminél, ha már csak az emlékeinkben él."

" - Szeretni valakit mindig óriási kockázat. Bármikor összetörheti a szívünket, de míg együtt vagyunk, legyőzünk bármilyen nehézséget."

" - Ne aggódj, senkinek sem beszélek Varinról, a bűnöző zseniről."

" - Hinnem kell abban, hogy változhatunk. Hinnem kell abban, hogy több is lehetek egyszerű küldöncnél, több annál, amit elvárnak tőlem, több a halálnapomnál. Mert te - húzta fel a szemöldökét - elhitetted velem, hogy nem hiábavalóak az álmaim. Hogy törekedhetek az elérésükre, még ha csak rövid ideig is."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

 "A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel."

*

Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel. 

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt… Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik. 

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

Az utóbbi időben egyre többször jött velem szembe a kötetből készülő film előzetese, emiatt nagyon kíváncsi is lettem, és még a június 24-ei premier előtt sort szerettem volna keríteni rá. Eleinte nem tudtam, hogy mire is számítsak, de egy nagyon érzelmes és fájdalmas történetet kaptam egy kislányról, akit mindenki magára hagyott, és aki szó szerint a túlélésért harcolt. Nagyon mélyen érintett, és nem egy helyen szorult össze a torkom a sorokat olvasva. Nem csodálom, hogy ekkora sikere lett a regénynek, hiszen amilyen nehéz és szomorú a történet, annál inkább gyönyörűbb és olyan, ami elgondolkodtat. Nemcsak a külcsín, de a belbecs is káprázatos.

A történet két idősíkon keresztül meséli el nekünk Kya történetét. A kezdetektől vele lehetünk, és kislány kora óta kísérhetjük figyelemmel az életét, azt hogy hogyan maradt egyedül a lápon, és miket kellett tennie ahhoz, hogy túléljen. Emellett a kötet jelene is halad, és egy gyilkosságot hoz napvilágra. Sokáig nem futnak össze a szálak, sokáig azt érezhetjük, hogy látszólag nem sok köze van a kettőnek egymáshoz, de ahogy haladunk előre az időben, ahogy nő fel Kya, úgy kap egyre több értelmet a jelen eseményei is. Arra nincs szó, hogy mennyire sajnáltam a kislányt, akit először az anyja, majd a testvérei, végül pedig az apja is magára hagyott az Észak-Karolinai lápon, de az minden kétséget kizáróan igaz, hogy ez idő alatt Kya egyre jobban erősödik, fejlődik, tanul, művelődik, és minden egyes nappal egyre ügyesebb, talpraesettebb és okosabb lesz. Az Ahol a folyami rákok élnek egy szívbemarkolóan gyönyörű történet, ami szemet nem hagy szárazon. Nem az a műfaj, amit gyakran olvasok, viszont igazi élmény volt, nem több, mint 2 nap alatt sikerült is befejeznem. Delia Owens kötete nemcsak ad, de valamennyit el is vesz belőlünk. Nyitott szívvel, és mindenféle előítélet nélkül kell ezt a történetet olvasni, mert akkor lesz igazán felejthetetlen és mélyreható, ha képesek vagyunk kizárni a külső zajokat és csak arra fókuszálni, ami az Ahol a folyami rákok énekelnek akar mutatni nekünk.

Kya, azaz Catherine Danielle Clark már élete kezdetén megismeri milyen is a kegyetlen valóság, amikor nem várják ölelő karok, és nincs senki, aki mögé bújva kizárhatja a külvilágot, és a nehézségeket. Nem könnyű sors jutott neki, mégis már az elején bebizonyítja az írónő, hogy mennyire talpraesett és józan ésszel megáldott, hiszen nem adja fel, és bármire képes, hogy fennmaradjon a kegyetlen világban, ami kitaszította őt magából. Kegyetlen, de annál inkább tanulságosabb történet egy tehetséges írónő tollából.

A nehézségek, a kudarcok és a szívfájdalmak is egyre jobban megmutatkoznak, megsebzik a már így is sebesült lányt, és ahogy haladunk a történetben azt éreztem, hogy milyen brutális vele az írónő. Amikor végre megállapodna, kicsit boldog lenne jön az arcul csapás, és újra megmutatja, hogy senkiben sem bízhat, csak önmagában. Minden emberben ott van az árulás és az elfelejtés képessége, és Owens végig azt sulykolta,  milyen gyarló is az emberi faj. Mindenféle köntörfalazás nélkül vezetett végig minket a cselekményen. 

A szerelmi szál fájó, már-már bántó, és ha őszinte akarok lenni, akkor a Tate-tel kapcsolatos részek sokkal jobban a szívemhez nőttek, mint Chase-é. Már az elején éreztem, hogy ő lesz az, aki segít Kyán, aki képes lesz megmutatni neki, hogy az élet nemcsak a lápra korlátozódik, hanem azon túlra is, hogy ott egy egész világ, ami csak azt várja, hogy valaki felfedezze. Részben sikerült is, mert hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül Kya, ugyanakkor nem hazudtolja meg önmagát, és végig az a lápi kislány marad, akit kitaszítottak a városiak, és akit nem voltak képesek elfogadni annak, ami.

A tudományos megközelítések, a különböző fajok ismertetése adnak egyfajta különlegességet a kötetnek. A hasonlatok, és az ismeretek tágítása miatt nemcsak az embert látjuk, mint egyént, hanem a körülötte lévő világot, annak a hibáit, és nem szabad elfelejteni, hogy az Ahol a folyami rákok élnek az 1950-es és 60-as években játszódnak, amikor bárki, aki különbözik a társaitól kirekesztetté válik, és a társadalom pereméhez tartozik. Nemcsak a lápi embereket bélyegezték meg, hanem a feketéket is.

Fájt, ugyanakkor a társadalomkritika és a magány mellett az első szerelem, a nővé érés, és az egyedüllét is megmutatja magát. Felettébb különleges történet, ami időtálló, és hiába vagy 20 éves vagy éppen 40, ugyanúgy szól neked is, mint a többi korosztálynak. Nem egy helyen marcangol vagy épp tép darabokra, de ahhoz, hogy leülepedjen a mondanivalója, ez kellett. Kellett, hogy kegyetlen legyen, hogy odavágja az igazságot, és minden erejével azért küzdjön, hogy egy új megvilágításba helyezze a kirekesztettség és a bizalmatlanság érzését.

Ha nem féltek a valóságtól, és valami életszagút akartok olvasni, akkor az Ahol a folyami rákok énekelneknél tökéletesebbet nem is találhatnátok. Keserédes, több évet ölel át, nemcsak a múltat mutatja be, a küzdelmeket, hanem a jelent is, és annak a megpróbáltatásait, illetve buktatóit. Maga a nyomozás, a krimi szál izgalmas volt, ugyanakkor néhol annyira kevés és érdemben nem minősíthető információt ad, hogy kicsit hiányérzetem van miatta. Úgy érzem, hogy a múlt szála nagyon erős, és emellett elenyészik a jelen, nem tud normálisan kibontakozni, és megmutatni, hogy mit is rejt magában.

A történet végig hatást gyakorol, nem egy helyen kést döf belénk, és a legmélyebb érzéseinket hozza elő. Napokkal ezelőtt fejeztem be, de úgy érzem, hogy sokáig velem fog még maradni Kya, a Lápi Lány története. A kötet az elejétől a végéig a markában tart, és az utolsó sorokat olvasva sem enged el. Végig érezteti a jelenlétét, és még az utolsó oldalakon is képes meghökkenteni, vagy éppen igazolni azt, amire sokan nem gondoltak. Döbbenetesen fájdalmas, ugyanakkor tanulságos történet is az elszigeteltség és a magány erődjében, ahol a külvilág csak zaj, és az igazi élet a természetben, és a lány gondolatai között zajlik. A szerelmi szál olykor fájdalmas, benne van a viszontlátás fájdalma, a várakozás vagy éppen a vágyakozás, de úgy érzem, hogy az írónőnek sikerült egy olyan lezárást adnia, ami méltó Kyához, és a történetéhez. Ha egy valóságos, de annál inkább szomorúbb történetre vágytok, akkor az Ahol a folyami rákok énekelnek biztosan el fogja nyerni a tetszéseteket, és képes lesz teljesen levenni a lábatokról. Ugyanakkor vigyázni is kell vele, mert mind a cselekmény, s mind a karakterek megmutatják a lelküket, és te is könnyen részese lehetsz egy elhagyatott, sorsára hagyott lány történetének, aki nem akart mást csak élni a vadonban a madaraival, és tanulmányozni a láp élővilágát. Lenyűgöző kötet a felnőtté válásról, a kirekesztettségről és a különcségről, amiben az előítéletek rombolnak, és akár életeket dönthetnek romba. Nagyon ajánlom!!

"Kya a lélegző, nedves földre tette a kezét, és a láp lett az édesanyja."

" - Akkor készüljünk rá, hogy letámadnak minket. A város valósággal forrong. Chase Andrews meggyilkolásánál nagyobb dolog talán még sose történt errefelé. A pletyka úgy terjed, mint a füst."

" - Hát, akkor jobb lesz, ha elrejtőzöl, valahol jó messze, ott, ahol a folyami rákok énekelnek. Nem irigylem a nevelőszülőket, akik befogadnának - vigyorgott Tate."

" - Kya, nem rohanhatsz el folyton! Néha muszáj megbeszélni a dolgokat. Szembenézni velük."

"Az élet megtanított arra, hogyan kell péppé zúzni és lefagyasztani az érzéseket."

" - Egyedül kell végigcsinálnom az életemet. De ezt eddig is tudtam. Régóta tudom, hogy az emberek elmennek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash - Vérből és hamuból (Vér és hamu 1.)

" - Finley-re ma este találtak rá holtan, kint a Vérerdőben."

*

Lebilincselő ​és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára. 

EGY SZŰZ… 

Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a Vannak testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé. 

EGY KÖTELESSÉG… 

Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos. 

EGY KIRÁLYSÁG… 

Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát. JenniferL. Armentrout első high fantasyje.

"From Blood and Ash we will rise."

Vannak azok a könyvek, amik megérik a hype-ot, és Jennifer Vérből és hamuból kötete ilyen. Kicsit félve kezdtem neki, de az első 100 oldal után, miután a cselekmény is rendesen beindult kezdtem el azt érezni, hogy igen, ez jó lesz, sőt... Tudom, hogy sokan úgy érzik, hogy már nem lehet újat teremteni a vámpíros, vérfarkasos könyvekben, de az írónő megmutatja, hogy igenis lehet, és igaz, hogy a legtöbb könyvét már olvastam Jennifernek, mégis most érzem azt, hogy megtalálta önmagát, és high fantasyt kell írnia, mert remekel benne. Már az Obszidiánt is szerettem tőle, de a From Blood and Ash kapcsán egy teljesen új dimenziót nyitott meg előttem, és imádtam minden egyes sorát. Teljesen ráfüggtem a sztorira, és egyáltalán nem akartam, hogy vége legyen. 

Imádom Jennifer stílusát, a regényeit és a From Blood and Ash is már jóval a magyar megjelenés előtt felkeltette a figyelmemet, viszont valami miatt nem kezdtem bele, de úgy érzem, hogy bele kellett volna, mert zseniális. Egy nagyon eredeti, szépen kidolgozott és kiforrt kötettel van dolgunk, ami érdekes, akciódús, kalandos és nem utolsó sorban pikáns és szexi is. A kötet nagyjából első 100 oldala a bevezetésé, ehhez mérten nem sok minden történik, leginkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy megismerjük a világot, a karaktereket, magát Poppyt és azt, hogy mit is jelent Szűznek lenni, kik is azok a Kravenek és hogy mikre is képesek. Nemcsak az udvart, hanem a kötelezettségeket és a Poppy-ra nehezedő terhet is elénk tárja az írónő, s megmutatja milyen egy ketrecbe zárt állat sorsa. Akárcsak Poppy, ők is szabályok közé vannak szorítva, meg van szabva, hogy mit tehet, és mi a tiltott nekik, viszont egészen a kötet végéig teljes homályban tart azzal kapcsolatban az írónő, hogy mi is a Felemelkedettek sorsa, célja, miért lettek éppen ők azok, vagy éppen, mi történik a zárt ajtók mögött. A Vérből és hamuból egy nagyobb volumenű falat, ami addig nem olvad szét a szádban, amíg meg nem érzed milyen édes és mámorító valójában. Poppy egy eszméletlenül erős, igazi badass karakter, aki a kötet előrehaladtával szépen bontogatja a szárnyait, és megmutatja, hogy nem is olyan elesett, mint azt hiszik róla.

Első rész, ugyanakkor úgy érzem, hogy egy nagyon erős kezdést kaptunk, amit a későbbiekben nehéz lesz majd túlszárnyalni. Már most fergeteges a hangulat, arra késztet a kötet, hogy hagyj mindent abba és csak a cselekményére figyelj. Erősen addiktív, és egyszerűen képtelenség letenni. Falod a sorokat, és mire felocsúdnál már be is fejezted, és van benned egy űr, amit csak a második rész képes kitölteni. 679 oldalon keresztül tart fogságban, de nem akarsz szabadulni, mert annyira jó, és annyira észveszejtő, hogy legszívesebben bemásznál a lapok közé, hogy te is részese legyél az eseményeknek.

A karakterek zseniálisak, Poppy mellett, aki a narratívánk, mások is megmutatják magukat, többek között Hawke, aki nem az, mint aminek mutatja magát. Eleinte nem tűnik fel, de aztán ahogy haladunk előre, úgy válik egyre világosabbá az apró utalásoknak köszönhetően, hogy hiába lesz egyből szimpatikus a karaktere, csak egy apró részét ismerhetjük meg annak, hogy ki is ő, de már ez elég ahhoz, hogy levegyen minket a lábunkról, és miatta nem egyszer mosolyogva, teljesen ledöbbenve vagy éppen szájtátva olvastam a sorokat. Kétség kívül egy szexi, kemény férfi karakter, aki olvasók szívének millióit fogja elrabolni, ha még nem tette volna meg.

Imádtam, ahogy egyre többet és többet mutatott meg belőle az írónő, ahogy szépen fejezetről-fejezetre levette róla az álarcot, és annak mutatta, aki. Azt meg sem említem, hogy mit tett velem az, amikor azt mondta Poppynak, hogy 'Királylány'. Teljesen kivoltam tőle, vigyorogtam, mint valami idióta, aki beleszeretett egy újabb fiktív karakterbe. A kötet feléig úgy tűnt, hogy Hawke túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen a pimasz és gödröcskés mosolyával. Aztán ahogy egyre többet olvastam róla, úgy kedveltem meg egyre inkább, és alig vártam, hogy az írónő végre kiterítse a lapjait, és megmutassa ki is Hawke igazából.

Poppy végig szimpatikus volt, de igazán akkor kedveltem meg, amikor kilépett a Szűz fogalma mögül, és bebizonyította milyen fából is faragták őt. Egyszerre volt az a kedves teremtés, aki tapasztalni akar, és az az ádáz harcos, aki bármit megtenne a szeretteiért. Ugyanakkor felettébb makacs is, ami nem egyszer vezetett túlfűtött, szexi jelenetekhez, amit cseppet sem bánok, mert ezzel együtt volt jó a kötet. A kicsit erotikusabb részek csak emelnek a kötet színvonalán, és cseppet sem volt túl sok ahhoz, hogy elvegye a történetről a lényeget. Tökéletes összhangban mozgott a cselekménnyel, és nem egy helyen felperzselte az oldalakat.

A kötet másik erőssége a karaktereken kívül az maga a világ felépítése, és azok a sajátosságok, amiket Jennifer elrejtett ebben a NA high fantasy történetben. Nemcsak érdekes, de olyan témákat is boncolgat, mint a barátság, a magány érzése, a bosszúvágy, a megtorlás, az erőszak és az árulás. Egyes részeknél igencsak fájdalmas, vagy éppen szomorú a kötet. Ez leginkább az első felére igaz, amikor Poppy magánya és felfedezni akarása kerül a középpontba, de a kötet további részeire is hatással van. Nemcsak a bizalom kérdése, hanem a már elejtett sebek miatt érzett árulás is alapjaiban határozza meg a történet mondanivalóját.

Maga a cselekmény felettébb csavaros, nagyon kell figyelni az apró részletekre és tipikusan az a kötet, amit át kell élni ahhoz, hogy tudd, mit érez a másik, és miért is függött rá teljesen. Nem olvasok túl sok high fantasyt, viszont Jennifernek sikerült bebizonyítania, hogy sokkal többet kellene, mert valami elképesztő, amit a From Blood and Ash alatt alkotott. Igazi művészet, amiből nem elég csak egy falat, az egész torta kell, és lehet, hogy még az sem lenne elég. A Poppy és Hawke között kialakuló huzavona, a vágyak és a düh végig izgalomban tart, fogja a kezed és vezet végig, nem hagyja, hogy akár csak egy pillanatra is elkalandozzon a figyelmed.

Erős, érzelmekkel teli, kalandos utazás, tele vérrel, kreatív megoldásokkal, rengeteg fantáziával. Levesz a lábadról, ugyanakkor meg is sebez. Egy olyan hullámvasút, ami ha kell kilök az ülésedből, de arra sem rest, hogy az utolsó utáni pillanatban visszarángasson az élők közé. Felettébb erőszakos és ocsmány tettekkel teli. Nem kíméli az embert, de nem is hagy teljesen a homályban, vagy mondjam inkább azt, hogy a ködben? Mindemellett egy vallást is behoz, ami hol elborult, hol beteg, de az biztos, hogy nem egyszer fog meglepni, és nem egyszer fogod azt érezni, hogy te erre bizony nem voltál felkészülve.

Kedves olvasó, mielőtt belekezdenél felejtsd el, amit tudsz a vámpírokról, a természetfelettiről és a vérfarkasokról, mert a Vérből és hamuból nem az a vámpíros történet, amit már ezren megírtak előtte. Tele van titkokkal, egyedi gondolatokkal és mindenféle klisét nélkülöz. Nyomokban enemies to lovers sajátosságokat tartalmaz, de nem ez az alapja. Látszólag ellenségekből szerelem alakul ki Poppy és Hawke között, de valóban csak ennyi lenne? Akik olvastak már az írónőtől, azok tudják, hogy mindig több van a felszín alatt, mint amit elsőre megmutat. Úgy érzem, hogy ez Jennifer eddigi legkreatívabb, legaddiktívabb kötete, ami nagyon is megérdemli azt a hype-ot, ami körülötte van.

Ahogy olvastam a kötet végét, és elértem az utolsó mondatig úgy éreztem, hogy nem állok készen arra, hogy vége legyen, mert hiába viszonylag hosszú a kötet, csöppet sem elégíti ki az igényeimet. Derült égből villámcsapásként sújt le az utolsó mondat, és hiába lapozol az első résznek vége, nincs új fejezet és tátongó üresség marad a helyén. A Vérből és hamuból beszippant és nem enged. Az a kötet, ami elvarázsol, levesz a lábadról és nincs az az Isten, aki miatt kilépnél ebből a világból. Napok után a befejezést követően is ott kavarognak a fejedben a karakterek, azon tőröd a fejed, vajon hogy is fog folytatódni a történet, és milyen izgalmaknak nézel még elébe.

Az biztos, hogy az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya lett Poppy és Hawke története. Annyira, de annyira imádtam! Nemcsak azért, mert odatapadtam az oldalakhoz, hanem azért is, mert közbe rettegtem, hogy vége lesz és utána nem tudok mit kezdeni magammal. Emiatt kicsit halogattam a kötet olvasását, de egy percig nem bánom, hogy felfedeztem és benne is ragadtam a From Blood and Ash világába. Ha egy komplex, fantáziadús, letehetetlen, addiktív, eszméletlenül olvasmányos és lehengerlő kötetre vágytok, a Vérből és hamuból le fog venni a lábadról. Sokáig, ha valaki megkérdezte tőlem, hogy milyen fantasyt olvasson azt mondtam neki, hogy Cassandra Clare Árnyvadász világát vagy Sarah J. Maas bármelyik sorozatát, de mostantól hozzá fogom tenni, hogy Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozatát, mert ezzel a kötetével valami újat mutat az írónő, ami felemeli a fantasyk királynői mellé, és ezáltal azt is megmutatta, hogy sosem késő az álmainknak élni, és néha hagyni kell, hogy egy-egy történet kellőképpen megérjen ahhoz, hogy a nagyközönség is lássa. Jennifer ezt tette, és milyen jó is, hogy így döntött. Tényleg csak annyit tudok mondani a kötetre, hogy ó te jó ég és wow, mert az biztos, hogy semmi olyat nem olvastál még eddig, mint a From Blood and Ash. A maga erejével csap le, a titkok, a romantika és a világ megalkotása által pedig magához láncol és addig nem ereszt, amíg el nem meséli Poppy, a Szűz történetét, és a kötetben rejlő történelem minden egyes eleme napvilágra nem kerül. Egyszerűen imádtam!! Olvassátok és szeressétek ti is!

" - És az egészet egyetlen csókra alapozod?

  - Egyetlen csókra? Királylány, egyetlen csókból az égvilágon mindent megtudhat az ember!"

"A Kraven az atlantiaiak teremtménye volt, a mérgező csókjuk eredménye, ami úgy működött, mint egy fertőzés, ami ártatlan férfiakat és gyerekeket kiéhezett vadállatokká változtatott, akiknek a testét és az elméjét megbontotta a szakadatlan éhség."

"A halál olyan, mint egy régi barát, aki meglátogat, néha épp olyankor, amikor legkevésbé számít rá az ember, máskor pedig olyankor, mikor már várjuk."

"Lehet, hogy a Kravenek agya rohad, de volt annyi eszük, hogy az íjászokat támadják. Vikter egyszer azt mondta, hogy a vérszomjukkal csak a túlélési ösztöneik vetekedhetnek."

"Az a papucs a halálodat is jelentheti, a ruha pedig... az enyémet."

"Hawke-kal történt az első csókom, de ha most megcsókolna, ez... Ez lenne az első valódi csókunk. Most már tudja, ki vagyok. Látott fátyol nélkül. Tudta."

"Az igazság nem mindig felszabadító. Ezt csak az a bolond hiszi el, akit egész életében hazugságokkal etettek."

" - Nem félsz sem az Alászálltaktól, sem a Kravenektől, de úgy reszketsz, mint egy ázott kismacska, ha valaki a vadkányokat emlegeti."

" - Nem csak átölellek. Nem állok meg egy csóknál. Nem az ujjam lesz az egyetlen dolog, ami beléd kerül. Túlságosan vágyom rád, Poppy. Ha itt maradok, nem Szűzként fogod elhagyni ezt a szobát."

"Hawke nem a katalizátor volt.

  Hanem a jutalom."

"Egy álomnak álcázott rémálom volt, és én bedőltem neki. Hogy bedőltem!"

" - Nem érdekel, mit akar.

  - Pedig kéne! - jegyezte meg, mire én a fogamat csikorgattam. - Ugyanis téged akar, annak ellenére, hogy ennél több esze van, és hogy tudja, hogy megint tragédia lesz a vége ennek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ambrose Parry: Minden testek sorsa (Raven, Fisher és Simpson 1.)

"Egy rendes történetnek nem volna szabad egy halott prostituálttal kezdődnie, és elnézést kérünk miatta, hiszen tudjuk, hogy tiszteletre méltó ember nem szeret ilyesmin gondolkodni."

*

A Régi Városban halott fiatal nőkre bukkannak, akik mind hasonlóan hátborzongató véget értek. Will Raven, az orvostanhallgató, az Új Városban hamarosan a zseniális és híres dr. Simpson tanonca lesz Simpson mindenkit fogad a megosztott város leggazdagabbjától a legszegényebbjéig. 

A háza senkiéhez sem hasonlít, tömve van az odalátogató tudósokkal és merész kísérletekkel az érzéstelenítés új gyakorlatában. Raven itt ismerkedik meg Sarah Fisherrel, aki felismeri a fiút kísérő veszélyt, és azonnal ellenszenvesnek találja Ravent. 

A lány ugyanolyan intelligens, mint ő, de nem rendelkezik előjogokkal, amelyekből különösen az orvosi képzés lenne számára fontos. Miután mindkettejüknek megvan rá az oka, hogy közelebbről is vizsgálni kezdjék a titokzatos haláleseteket, Raven és Sarah beleveti magát Edinburgh alvilágának legsötétebb árnyai közé, ahol, ha életben akarnak maradni, túl kell lépniük különbségeiken. 

Add át magad a rejtélyeknek!

Amikor először elolvastam a fülszöveget a Stalking Jack the Ripper sorozat ugrott be róla, ami hatalmas kedvencem. Aztán megláttam ezt a gyönyörű, ízléses, eszméletlen borítót, és teljesen elcsábultam. Ha szerettétek a már említett Kerri Maniscalco sorozatot és Az alkimista lányának különleges eseteit, akkor a Minden testek sorsát se hagyjátok ki, mert hasonló a hangulata és végig izgalomban tart. Ritkán olvasok történelmi fikciót krimivel vegyítve, de Ambrose Parry kötetének én sem tudtam ellenállni. Teljes mértékben levett a lábamról, és már  alig várom a következő részt!

Ritkán fordul velem elő olyan, hogy elolvasom az első mondatot, és már akkor érzem, hogy hihetetlen élményben lesz részem, de a Minden testek sorsa alatt pont ez történt. Amint belepillantottam a kötetbe, szó szerint magához láncolt, és onnantól kezdve nem volt megállás. Minden egyes sorát imádtam, végig a sötétben tartott, ugyanakkor ennyire izgalmas és lebilincselő kötetet is rég olvastam. A műfajában igazi kincs, amit bárkinek szívesen ajánlanék. Amíg nem kezdi el az ember, addig nem is tudja, hogy mit hagy ki. Mire felpillantottam, már be is faltam 200 oldalt. Annyira függőséget okoz, hogy az valami hihetetlen. Igaz, hogy ehhez nagyban hozzájárul a kezdés is, mert valljuk be nem mindennapi, és úgy érzem, hogy a sok fantasy mellé kellett nekem ez a kötet. Egy olyan atmoszférát teremtett, ami egyszerre volt borús, bizsergető és felettébb szórakoztató is. Nemcsak a sorozatot összefoglaló 3 személyt ismerhetjük meg, hanem magát a 19. századi Edinburgh városát is. A leírások, és a karakterek ábrázolása is szépen átadja azt a hangulatot, amit a kötet közvetít, és nem egyszer éreztem azt, hogy libabőrös leszek, nem tudok elszakadni a kötettől, és minden egyes új információval csak még inkább összezavart, de éppen ezt szerettem benne, hogy végig kiszámíthatatlan, és sosem tudhattam, mikor derül fény egy újabb információra, ami felfedi a gyilkos kilétét. 

A kötet Raven bemutatásával kezdődik, aki dr. Simpson tanonca lesz, de előtte még láthatjuk azt a mocskot ahonnan jön, ahol minden elkezdődik. Kedves olvasó, ne hidd, hogy a látszólag lényegtelen információk tévútra visznek, hiszen pont az a kötet szépsége, hogy hiába tolja eléd a válaszokat, egészen a kötet végéig vár azzal, hogy fel is fedje a lapjait, és megmutassa azt, ami végig az orrod előtt volt. Nemcsak Raven változik a kötet alatt, hanem maga a cselekmény és a gyilkosság szála is, minden egyes új áldozattal egyre kuszább és kuszább lesz.

Pont amiatt imádtam ezt a kötetet, hogy amellett, hogy szépen halad előre, építi a cselekményét, a karaktereket sem hagyja magára, és megmutatja, hogy Raven is értékes, és Sarah-nak sem kell szimplán szobalánynak lennie, ha többre hívatott. A kettejük párosa erősen emlékeztetett engem Thomas Cresswell és Audrey Rose kettősére, Raven és Sarah is eszméletlenek külön-külön is, na de együtt olyan bomba párost alkotnak, hogy nem győztem falni miattuk az oldalakat.

Míg Raven második esélyt kap az élettől, addig Sarah lehetőséget a kitörésre. Bevallom, azért féltem, hogy végül csak ábránd marad Sarah szála, mert igaz, hogy szobalányként kezdi, de annál sokkal de sokkal több. Nemcsak eszes, de szomjazza a tudást, értelmes, és az esze is a helyén van. Ha kell átlát a bonyolultabb helyzeteken is, bátor és bármit megtenne azokért, akiket szeret. Egy férfiak uralta világban igazi jelzőfényként hirdeti az új kor hajnalát.

Amellett, hogy felüti a fejét a nők szerepe, és javarészt rájuk is épül a kötet cselekménye, nemcsak emiatt kapnak fontos szerepet. Az orvoslás, és itt konkrétabban a szülés, magzat elvetése is fontos kérdéssé válik. Azért ezek a részek nem lettek a kedvenceim, mert egyfelől fájdalmasnak érződnek, másfelől véresek, és annyira érzékletesen vannak leírva, hogy sokszor csak meglepődve olvastam Ambrose Parry gondolatait és meglátásait. Az orvoslás mellett maga a gyilkosság kerül a kötet elsőszámú célkeresztjébe, ami viszi előre a cselekményt, és nem egy helyen meghökkent.

Borzalmasan izgalmas volt felfedezni az újabb nyomokat és gyilkosságokat, és igen, tudom, hogy szörnyű, de mégis a kötet legerősebb része azok a testek, amiknek egy igencsak meghatározott célja van, nem véletlen a cím, és amikor kiderül, hogy miért is az a kötet címe, ami, higgyétek el, előttetek is értelmet fog nyerni a Minden testek sorsa kifejezés. Krimi, ugyanakkor ennél jóval több is, hiszen a kezdeti orvoslás, betegségek gyógyítása, balesetek kezelése, és a gyermek világra hozása az, ami összekapcsolja a történetet a különböző elemeivel, és ezáltal alkotja meg azt a kerek egészet, ami végül elvezet a megoldáshoz.

Maga a cselekmény furfangos, végig izgalmas, és titokzatos. A hangulata végig lázban tart, és még az utolsó sorok után sem enged el, mert aki a kezébe veszi a Minden testek sorsát az utána sokkal többet akar abból a világból, amit kapott. Erősen függőséget okoz, és a KMK egyik legjobb Arany Pöttyös könyve, amit olvastam. Kiemelkedik a többi kötet közül, és a Viktória korabeli Edinburgh egy új arcát mutatja meg. A Minden testek sorsa él és együtt lélegzik az olvasójával. Egy olyan 19. századi krimi, amit nem képes letenni az ember, és aminek a rabja lesz.

Amióta először olvastam történelmi fikciót krimivel fűszerezve, azóta keresem az olyan sorozatot, ami újra megmutatja, miért is szerettem meg ezt a műfajt, és úgy érzem, hogy a Minden testek sorsában végre megtaláltam azt, amit kerestem. Nemcsak izgalmas, de lenyűgöző és felettébb olvasmányos kötet is, arról nem is beszélve, hogy fontos témákat dolgoz fel. Nem merül ki annyiban, hogy az orvostudomány kezdeteit mutassa be, hanem a pénz és a kitörni vágyás is fontos szerephez jut. Ki ne szeretne egy olyan kötetet olvasni, ahol a bába tanonc és egy szegény, de annál inkább okosabb szobalány göngyölítenek fel egy gyilkosság sorozatot? Összességében nagyon szerettem, tényleg csak ajánlani tudom. Ami a kötet írásmódját illeti, ahhoz képest, hogy egy szerzőpáros írta, eléggé gördülékeny, informatív és tényfeltáró. Nem egy helyen megy bele a részletekbe, és nem egyszer fordult elő olyan, hogy a látszólag elhanyagolandó információt emelte ki később, és építette köré a kötet leglényegesebb részét. Minden egy prosti halálával kezdődik, akinek a szelleme végigkíséri a kötetet, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mi is okozta a váratlan halálát. A Minden testek sorsa nem az a szokványos krimi, ami már az első fejezetek után kiszámítható, mivel végig a sötétben tart, és az utolsó fejezetekig nem is fedi fel a lapjait. 

"A halállal való találkozás egyetlen ellenszere az élet szerelmes ölelése, még ha az az ölelés büdös, izzadt és durva is."

"Raven egy őskori létesítményben volt, ami a The King's Wark nevet viselte, közel a helyhez, ahol a lányt az előző napon megtalálták. A fiú a söntésnél ült, ahol úgy hitte, a legjobb helyen van, hogy meghallja, amit mások beszélnek."

" - A kétségbeesett nők minden lehetőséget sorra vesznek, mielőtt megölnék magukat - mondta a fiú. - Nemrég egy újszülött lábát találták a Királyi Tőzsde előtti csatornában. Azt hiszem, az anyja végzett szegény csöppséggel."

" - Sarah, a nők istenadta szerepe, hogy feleségek és anyák legyenek. Ennek bármilyen szakma silány pótléka lenne. És milyen állás lenne megfelelő egy előkelő hölgy számára? Nevelőnő? A gondolattól is kiráz a hideg."

"Alig helyezkedett el a párnán, amikor meghallotta az ajtaja nyílását és az apró lábak lépteit a padlón. Sarah állt előtte egy gyertyát szorongatva, aminek pislákoló fényénél a fiú látta, hogy csak a hálóinge van rajta."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)