Hannah Kaner: Istenölő (Istenölő 1.)

"A lány apja egy tengeristenbe szeretett bele."

*

Middren királyságában törvény tiltja az istenek imádatát. Korábban számtalan volt belőlük, egy nagy háború után trónra kerülő uralkodó azonban istenölőknek fizet azért, hogy leszámoljanak velük. 

Kissen gyerekként végignézte, ahogyan egy tűzisten végez a családjával, felnőve istenölőként keresi a kenyerét, és szereti a munkáját. A kegyes hazugságok istene azonban kifog rajta: mivel egy fiatal lányhoz köti egy varázslat, csak annak élete árán lehetne elpusztítani. 

Kissennek a szokatlan páros és egy titkos küldetést teljesítő, egykori lovag társaságában Blenraden városába kell utaznia, hogy ott mind a négyen szívességet kérjenek az ott tartózkodó utolsó vad istenektől, nyomukban azonban gyilkosok és démonok járnak, és körülöttük polgárháború bontakozik ki…

"A szeretet helyre tudja hozni az árulást?"

Tavaly januárban én már olvastam angolul a könyvet, viszont szerettem volna magyarul is még egyszer elolvasni. Az Istenölő négy karakter útját mutatja be, van benne minden, ami egy jó kis epikus fantasyhez kell: egy világ tele istenekkel, istenölővel, pékként tevékenykedő lovaggal, egy lánnyal, akihez egy isten kapcsolódott, kalanddal és megannyi veszéllyel az út során. A kötet egy egészen erős kezdése a sorozatnak, és én személy szerint alig várom, hogy még többet tudjak meg, főleg az utolsó fejezetek után!!

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor azt mondanám, hogy az Istenölő egy lányról szól, aki isteneket öl, de ennek jóval árnyaltabb a történet. Nem egyszerűen csak Kissen a fontos, hanem Elogast, Inara és Skedi is. Mind a négyen fontos szerepet játszanak, továbbá mindenki megkapja a lehetőséget a kiteljesedésre és arra, hogy megmutassák, ők hogyan is élték meg az Istenölő cselekményét. Imádom, ha nem ragadunk le egy nézőpontnál, és Hannah Kaner rögtön négyet is ad. Az Istenölő egy friss és erős debütáló regény, amiben érdekesek a karakterek, főleg az agancsos nyúl isten, és egy olyan világot ad, amely a maga módján egyedülálló. Ugyanakkor a kötet elején ad egy erős Vaják feelinget is, és hiába szerettem volna ettől elvonatkoztatni, nem tudtam. Számomra olyan Kissen, mint a női Ríviai Geralt. Helyén van az esze, "szörnyeket" öl, és nem tud nemet mondani a kalandoknak. Emellett nagyon kedvelhető, és még ha az elején kétségeink is vannak felé, biztos vagyok, hogy ez szépen lassan el is múlik a kötet feléhez érve. Az Istenölő nemcsak azért hatalmas durranás a fantasy egén, mert zseniális Hannah Kaner, hanem azért is, mert baromi erősek a karakterek, van küldetésük és céljuk is, amihez minden eszközt megragadnak, emiatt nagyon szimpatikusak, tudunk velük azonosulni, és végre egy karakter, aki nem illik bele egyik sztereotípiába sem. Főleg Kissen nem, aki a testi fogyatékossága miatt kiemelkedik a tipikus fantasy karakterek sokasága közül. Ugyanakkor emellett az írónő figyel az LMBTQ vonalra, úgy mint a mentális egészségre is. Sokszínű, mégis képes megmaradni az epikus fantasy vonalán, és nem érzed azt, hogy túl sok mindent szeretett volna megvalósítani első regényében az írónő.

Istenek, mítoszok és legendák lakoznak Hannah Kaner regényében. Imádod őket, viszont vigyázni kell, mert veszélyes és halálos is lehet a cselekmény, ha nem figyelsz. Eleinte nem gondolnád, de egy istenölő társaságában sem vagy feltétlenül biztonságban. Az írónő megmutatja és arra biztat, hogy legyél résen, mert bizony a kötet tele van veszedelmekkel és nem várt bonyodalmakkal.

A hit és az istenek jelenléte egy külön megtestesülés ebben a történetben. Végigkísérik a négy karakter útját, és úton útfélen ha nem is szándékosan, de burkoltan érzékeltetik a jelenlétüket. A kötet eleje Kissent mutatja be a kezdetek-kezdetén, azt a pillanatot, ami arra sarkallta, hogy istenölőnek álljon. Valahol a kötet első felénél szembemegy a saját szabályaival, azzal, ami az addigi életét jellemezte, mégsem éreztem karakteridegennek, sőt...

Kissen múltja habár tele van tragédiával, egy percig nem érezteti azt veled, hogy gyenge lenne. Soha nem gyógyuló hegei vannak, emlékek kísértik, mégis a történet legerősebb alappillére. Ugyanakkor szenvedélyes és bosszúálló is. Ha kell erős, vagy éppen szellemes. Mellette a többiek úgy érzem kevésbé tudtak érvényesülni, de remélem, hogy a második részben a többiekből is még többet kapunk. Főleg Skediből.

Elo és Arren király kapcsolata számomra nagyon érdekes volt, és ha az elején nem is tudtam hova tenni a lovagból lett péket, ahhoz kétség sem fér, hogy akárcsak Kissen úgy Elo is érdekes, van múltja, amit el kell mesélnie. Ugyanakkor igazán kedvelhető karakter is. Elo és Kissen mellett ott van Inara és Skedi. Skedit imádtam!! Inarát eleinte sajnáltam aztán szépen ő is megmutatja, hogy nem egy törékeny virágszál.

Látszólag mind a négyen különbözőek, mégis van értelme annak, hogy megjelentek egymás életében. Valahol sorsszerű, és ha nincs is a kötetben annyi romantika, hiszen egy ízig-vérig fantasy kötetről van szó, cseppet sem éreztem azt, hogy valami hiányozna belőle. Kellően izgalmas és kalandos ahhoz, hogy önmagában is megállja a helyét. Arról nem is beszélve, hogy egy igazán ígéretes regény az Istenölő. Nagyon erősen zárta a kiadó az 2023-as évet ezzel a regénnyel, és csak remélni tudom, hogy még több ilyen fantasyt hoznak el nekünk idén!

Ami magát a cselekményt és a világot illeti mind a kettőről elmondható, hogy nagyon szépen ki van dolgozva, és a legapróbb részletekig meg van alapozva. Az epikus fantasy ugyanakkor nem a legolvasottabb fantasy alfajom. Viszont Hannah Kaner regénye egészen kiváló, végig pörög a kötet, nincsenek vakvágányok benne, és ha nem is sikerül mindenkit megkedvelni benne, a 4 főszereplő közül biztos vagyok benne, hogy legalább egy lesz, akinek tűkön ülve fogod várni a szemszögét. S habár az Istenölő egy első regény, mégsem érződik rajta a "kezdőkre" oly jellemző hezitálás. Végig erős, nem fél hallatni a hangját, és a változott szemszögnek köszönhetően egy percre sem ülepszik le. Összességében én nagyon élveztem ezt a regényt, és alig várom, hogy többet olvashassak Hannah Kanertől. Ha egy új csillagot keresnél a fantasy egén, akinek lehet rajongani a regényeiért, akkor ő az. Egy szuper tehetséges új hang, aki megmutatja, mi minden is rejlik benne és az Istenölőbe, ami egy sötét, ugyanakkor brutális és fordulatokkal teli kötet. Maga a világépítése csodálatos, alapos, továbbá baromi részletes. A női főszereplők erősek (Kissen, Inara), a férfiak pedig ádázak (Elo, Skedi). A végsőkig elmennek az igazságért és nem félnek bemocskolni a kezüket. Skedi esetében kiállni a másikért, még akkor is, ha a kegyes hazugság istenével van dolgunk. Az Istenölő minden, amit egy epikus fantasytól várna az ember. Remélem sikerült meggyőzni, és te is legalább annyira fogod szeretni Kissen, Elo, Inara és Skedi történetét, mint én.

"A kegyes hazugságok feladata az élet puhítása, a segítség, a változtatás, a cselezés."

"Semmi oka nem volt, hogy óvatoskodjon az igazsággal. Az igazság nem törékeny."

" - Csak egy szentélyt akartam, és azt, hogy szeressenek. - Megrázta a fejét. - Meg kellett volna értenem, hogy elég az, amim van. Te is elég vagy, ha elfogadod a szeretetemet. - Az agancsait Inara fejéhez nyomta. - Téged választalak."

" - Most én jövök, lovag - suttogta. - Hadd emlékeztesselek, milyen is lehet élni."

" - A temetéseket az élőknek tartják - mondta Kissen, amikor meglátta, mit néz a lány. - A holtakat nem érdekli, mit tesz velük a világ."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Monica Murphy: Things I Wanted to Say - Amiket el akartam mondani (Lancaster középiskola 1.)

"Emlékszem arra, amikor először megláttam."

*

Ha tetszett az A Milllion Kisses in Your Lifetime! 

Whit Lancaster az elit Lancaster középiskola hideg, szívtelen és pokolian jóképű rosszfiúja. 

A gyönyörű Summer Savage nem pazarolja az idejét Whitre, de a fiú átható pillantása megbűvöli és csapdába ejti, és olyan vágyódást ébreszt benne, amit magának sem tud megmagyarázni. 

Amikor egy éjszaka Whit bajba kerül, Summer behívja magához. Ellátja a sebeit. Ha csak egy pillanatra is, de megfeledkezik az óvatosságról…és Whit éppen ekkor, éjnek idején meglép… 

És magával viszi Summer naplóját. 

Whit most már tudja Summer legsötétebb titkait, és azzal fenyegeti, hogy közhírré teszi az iskolában. Summer ezért egyezséget köt Whittel. Az egyezség miatt Summer zárt ajtók mögött ki van téve Whit kényének-kedvének… 

De mi van, ha ez éppen fordítva igaz?

" - Aznap este óta folyamatosan az eszemben voltál, tudod? Kísértettél. Soha senki nem ért fel veled."

Ha azt hitted, hogy A Million Kisses in Your Lifetime toxikus, akkor még nem találkoztál Whit Lancasterrel, akinél mérgezőbb, irányításmániásabb, szadistább, önzőbb férfi karakterrel aligha találkozhatsz. Az Amiket el akartam mondani egy velejéig romlott, igazi dark romance történet tele alázással, bullyinggal és sötét vágyakkal. Perzselőbb, sötétebb és sokkal mocskosabb, mint Crew Lancaster. Whit a Lancasterek közül is a legelvemetűltebb, a legromlottabb, aki alig várja, hogy olvasóit is megrontsa. És kétségem sincs afelől, hogy meg is fogja.

Nagyon szerettem a sorozat második részét, az Egymillió csók egy életen át c. kötetet, viszont az a helyzet, hogy nem voltam felkészülve Whit Lancasterre. Azt hittem, hogy majd egy hasonlóan gonosz történetet kapok, mint amilyen Crewé és Wrené, de ennél jóval lejjebb mentünk a pokolban, és a mocsok mocskában mártóztunk meg az Amiket el akartam mondani alatt. Nem ajánlom mindenkinek, viszont aki tényleg szereti a dark romance műfaját, azokat a férfi karaktereket, akik miatt a red flag kialakult, akkor azok jó helyen járnak, mert ez a kötet nekik íródott. S legyen akármilyen sötét, bántó vagy éppen degradáló én ezt a részt is szerettem, és ha ezzel kezdtem volna a sorozatot nem biztos, hogy A Million Kisses in Your Lifetime megugrotta volna azt a lécet, amit Whit Lancaster lerakott. Azt érzem, hogy még a bully románc ellenére is egy olyan történt a Things I Wanted to Say, ami a bőröd alá mászik, és addig nem hagy lélegzethez jutni, amíg tönkre nem tesz, és el nem érsz az utolsó oldalra. A morális értékeimet bolygatta meg ez a kötet, a lelki világomat döntötte romba, de egy percig nem bánom, mert a betegsége ellenére is szerettem olvasni. Romlott volt? Igen! Ha a való életben történne ilyen sikítva elrohannék? Az biztos! Mégis ennek ellenére tüzesnek, pikánsnak és valahol szórakoztatónak találtam? Minden kétséget kizárólag igen! Nem a gyengéd lelkűek regénye lesz Monica Murphy sorozata, ugyanakkor akik nyitottak, és nem zavarják a red flagek tömkelege, azok fogják tudni igazán értékelni Summer és Whit botrányos, szexben gazdag, már-már perverz és romlott szerelmét!! 

A történet nem a Lancaster középiskola falai között kezdődik, hanem akkor, amikor Summer 14, és itt pecsételődik meg a sorsa, itt kerül először közel Whit Lancasterhez, aki a Lancaster klán örököse, az elsőszülött fiú, akinek a vállát kötelességek nyomják, s akinek az élete már csecsemőkorában eldőlt. Nem mondom, hogy minden egyes részével egyetértek, ami az Amiket el akartam mondani alatt történik, viszont nagyon értékeltem azt, hogy az írónő nem próbált meg semmin sem szépíteni, és nem az volt a célja, hogy egy romantikus, tündérmesébe illő szerelmet mutasson be nekünk! Kellett ez a romlott, de annál inkább pikánsabb felütés, és cseppet sem bánom, hogy Whit Lancaster megmutatta magát, a vágyait, a perverzióit és azt, hogy előtte semmi és senki sem akadály.

Persze eleinte gyűlöltem Whitet, amin nem lepődök meg, mert nagyon szemét volt, a bullying része már nekem is sok volt, ahogy Summerrel bánt is gyomyorforgató, de aztán ha lassan is, de szépen megmutatta, hogy ki is az a Whit Lancaster. Nem az az elkényeztetett fiú, akinek csak a szex, a parancsolgatás és a saját vágyai járnak a fejében, viszont az addig vezető út igen rögös, tele van bukkanókkal és nem egyszer bebizonyítja, hogy habár Whit egy mocskos szemét, mégis képes az érzelmekre és arra, hogy úgy élje az életét, ahogy azt ő akarja, és nem úgy, ahogy azt elképzelték számára.

A helyszín javarészt megint a Lancaster középiskola, viszont most nem úgy látjuk, mint A Million Kisses in Your Lifetime alatt. Sokkal manipulatívabb, sokkal toxikusabb és kegyetlenebb hely. Az tuti, hogy én nem akarnék idejárni, akkor sem, ha alapvetően egy neves magániskoláról beszélünk. Szó szerint rosszul lettem a felszínes, semmitmondó, bólogató kiskutyáktól, akik Whit kénye-kedve szerint cselekedtek!! Egyedül talán Sylvie volt a kivétel, de a végére sikeresen megutáltam őt is.

Whit mellett, aki egy kontrollmániás, hormonoktól túltengő, vad és zabolátlan fiú, Summer a másik főszereplőnk. Summer egy olyan anya lánya, aki nem éppen a legjobb módszerekkel nevelte a lányát, nem a legjobb példát mutatta neki, s ez látszik is Summerön. S habár kegyetlenségnek van kitéve, azért őt sem kell félteni. Egyes részeknél már attól féltem, hogy lángra kapnak az oldalak, és nem lesz mit olvassak, mert amit Whit és Summer művelt az nagyon súrolja az erkölcsösség és a zaklatás fogalmát. A kötet velejéig romlott, tele van zaklatással, kitagadással és felsőbbrendűséggel.

Ahogy haladunk úgy lépnek színre az érzelmek, amik végig ott voltak, csak éppen rejtőztek, vagy éppen tagadásba merültek. Whit és Summer között a kapcsolat minden csak éppen egészséges nem, nagyon mérgező és a legjobb példa arra, hogy miért is kerüld ezeket a toxikus pasikat, mégis ha olvasol róla akkor vagy azt érzed, hogy oké, ez még tökéletesen belefér a dark romance vonalba, vagy azt, hogy ez nem neked való. Lehet velem van a probléma, de függő lettem és kellett nekem Whit és Summer mérgező szerelme! Kellett, mert eddig ez az egyik legdurvább dark romance, amit olvastam, és kellett, mert egyre jobban imádom ezt a műfajt, a Things I Wanted to Say pedig az egyik legsötétebb és legpikánsabb kötet, amit eddig olvastam.

Ha már A Million Kisses in Your Lifetime is megbotránkoztató volt (helló nyalókás jelenet), akkor Whit alaposan kiveri azt a bizonyos biztosítékot. Ő maga a romlottság. A szüleiről nem is beszélve, konkrétan utáltam az anyját, és legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízben azt a kígyót. Utálom az ilyen áskálódó, szemét nőszemélyeket, akik sehova sem viszik a cselekményt, csak hátráltatják azt, és miattuk csak szenvedés és könnyek áradata az, amit érez az ember lánya. A Things I Wanted to Sayben sokkal több a bukkanó, mint az Egymillió csók egy életen átban, viszont sokkal nagyobb is a tét!!

Maga a cselekmény most is lehengerlő, a keményebb témák miatt (nemi erőszak, degradáló részek, felelősség, családi nyomás) valahol romlottabb is, mint amire számítottam. Hiába középiskolások a karakterek, úgy érzem fejben sokkal érettebbek, és egyes helyeken emiatt nem igazán állt össze a kép. Lehet, hogy ha idősebbek lettek volna, nem érezném ezt, így viszont sokkal durvább, mint lehetett volna. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága az Amiket el akartam mondaninak az, hogy kevés benne a normalitás, az hogy ne legyen tele szexuális töltettel a karakterek közötti párbeszéd, és alapvetően az egész egy nagy adag smut. Ha csak belelapozol biztos vagyok benne, hogy egyből egy smut résznél kötsz ki. Ezek a részek javarészt 🌶️🌶️🌶️ és 🌶️🌶️🌶️🌶️ között mozognak. Tüzesek, mocskosak és tele vannak trágársággal és lealacsonyítással. A Things I Wanted to Say eléggé erős kezdése a sorozatnak, így teljesen érthető miért is nem az első rész jelent meg először magyarul. Ehhez képest A Million Kisses in Your Lifetime egy dajkamese. Az Amiket el akartam mondani egy tipikusan szexben gazdag történet, viszont olyan jó Monica Murphy stílusa, hogy nem tudod letenni és azt sem bánod, ha néha te érzed magad kellemetlenül a karakterek helyett. Ha egy nagyon romlott, de annál inkább mocskosabb történetre vágysz és érdekel kicsoda is Whit Lancaster, akkor ne hagyd ki a Lancaster középiskola első részét!

"Whit Lancaster tényleg egy isten. De egyben a megtestesült ördög is. 

- Szörnyű alak - helyeslek egy kis csuklással. - Bár gyönyörű. Azok a szemek! Az arccsontja… Az örökös, kissé baljós kifejezés az arcán, mintha a halálodat tervezgetné, és te végig mosolyognál, miközben megöl."

" - Az önbizalmad váratlanul ér, Savage. Ez is tetszik."

"A romlottsága ellenére is érdekel. Nem bánnám, ha tudnám, milyen érzés, amikor Whit nagy, meleg keze a nyakamra simul, és a falhoz szegez, miközben a szájával kínoz."

"Utálom. Tényleg. De vonzódom is hozzá. Érzem, ahogy maga felé húz, és kíváncsi vagyok, ő is érzi-e."

"Épp olyan sötét a lelke, mint az enyém. Lelki társak vagyunk."

"A királyuk lekurvázott,és én fizetem meg az árát. Még többet, mint amit eddig fizettem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Janice Hallett: Karácsonyi színjáték (A színjáték 1,5)

"Kedves Mindketten!"

*

Egy karácsonyi pantomim. 

Egy halott Mikulás. 

Mindenki gyanúsított. 

Lockwoodba beköszöntött a karácsony. A Fairway Színtársulat buzgón próbálja Az égig érő paszuly című ünnepi pantomimot, amellyel a templom tetőfelújítására akarnak pénzt gyűjteni. De az amatőr színjátszók körében az ünnepi időszak ellenére nem teng túl a nyájas szellem. Sarah-Jane kapaszkodik a székébe, fenyegetve érzi elnöki pozícióját, a díszletet alkotó üvegszál paszulyról elterjed, hogy tele lehet azbeszttel, és valaki a fejébe vette, hogy tönkreteszi az előadást, még mielőtt felmegy a függöny. 

És persze ott van még az is, hogy mi legyen a holttesttel. Ugyan kinek lehetett a bögyében az áldozat? Femi és Charlotte, a két ügyvéd végigmennek az e-maileken, betekintenek a rendőrségi aktákba. Holtbiztos, hogy a show megy tovább?

A Karácsonyi színjáték egy üzenetekből, emailekből és levelezésekből összeállított szórakoztató, rövid krimi. Habár a borító azt hangsúlyozza, hogy Agatha Christie 21. századi kivitelben, én jobban szeretek rá úgy gondolni, mint egy furfangos modern krimire. Nem éreztem feltétlenül AC szellemét a köteten, ami nem is baj, mert így is nagyon szórakoztató olvasmány volt.

S habár ez a sorozat 1,5. része én mégis ezzel kezdtem, mert eléggé szokatlan ahhoz az írásmódja, hogy ne legyek benne biztos, nekem való e, de biztosan fogom olvasni a sorozat többi részét is, hiszen nagyon élveztem a Karácsonyi színjátékot. A kötet tagolása miatt nagyon gyorsan lehet vele haladni, eléggé szellős a szöveg ahhoz, hogy percek alatt benne találd magad a sűrűjében, s még ha az elején voltak is kételyeim, a végére teljes mértékben el is tűntek ezek. Egy nagyon összetartó, zárt színházi közösséget ismerhetünk meg, akik hol bohókásak, hol komolyak, de az biztos, hogy olyan szituációkba keverednek, amik miatt képtelenség nem mosolyogni olvasás közben. S habár krimi, mégsem az a nagyon komoly krimi. Maga a történet csavaros, a maga módján zseniális, és a különleges kivitelezésnek köszönhetően könnyen emészthető, illetve ad egyfajta különlegességet is neki. Megmutatja, hogy hogyan lehet üzenetváltások, emailezések és rendőrségi kihallgatások által összerakni a cselekményt. Egyfelől minden fejben dől el, másfelől meg előny, ha vizuálisak vagyunk, mert sok cselekményleírás, környezet bemutatás vagy éppen karakter jellemzés nem történik. Mindent a levelezések által látunk, és ezek között is kell kiigazodni, kibogozni mi is történt valójában. Természetesen van egy hullánk, aki inkább csontváz, viszont csak a kötet tetőpontján kerül elő, de addig is maximálisan kikapcsol a Karácsonyi színjáték.

Ez az újfajta megközelítés nekem nagyon bejött már csak azért is, mert olyan volt olvasni, mintha én is nyomoznék, s habár előttem volt minden "anyag", mégsem vesztem el benne és teljes mértékben lehet követni a nyomozós szál alakulását. A kötet nem egy hosszú terjedelmű írás, mégis megvannak benne a kellő pontok, amik összekötik az esetet, és a végére megadják a rejtély nyitját.

Maga a történet nem valami gyorsan indul be, eleinte a társulat tagjaira fókuszál, magára a színdarabra, a kellékekre, az építési, kreatív folyamatokra, a karakterek között húzódó ellentétre, az irigységre, és a ki nem mondott ellenszenvre. Aztán miután megismertünk mindenkit jön a darab fénypontja, és bővül a repertoár egy mumifikálódott csontvázzal. A pantomim miatt voltak aggályaim, de szerencsére mindent értettem, és nem maradtak bennem megválaszolatlan kérdések.

S habár tényleg nagyon rövid, annak különösen örülök, hogy ilyen jól érződik az írónő stílusa, és egy igazán szerethető történetet kaptam Janice Hallett jóvoltából. Nagyon tetszett, hogy ennyire különleges a Karácsonyi színjáték, már ami a felépítését illeti. Szerintem még nem olvastam ehhez hasonló krimit. Viszont szeretnék még, mert nagy élmény volt elmerülni benne.

A vége felé rendőrségi jegyzőkönyvet is olvashatunk, ami csak még inkább hozzátesz a különleges élményhez. A karakterek jelleme változó, viszont még van bennem egy kis zavar velük kapcsolatban, de szerintem ez a sorozat többi részében már nem lesz probléma. Vannak szókimondóak közöttük, csendesek, a háttérbe húzódóak vagy éppen olyanok, akik készen kiállni a színpadra és ámulatba ejteni a hallgatóságot.

Nem egy klasszikus krimi, hanem formabontó, amit érdemes volt kiadatni, illetve kézbe venni és elolvasni. Ha egy könnyed, délutáni vagy éppen esti kikapcsolódásra vágysz a Karácsonyi színjáték tökéletes választás lehet. Nem kér sokat, cserébe megmutatja, hogy miért is érdekes a halott Mikulás esete.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ali Hazelwood: Sakk-matt

"  - Megbízható forrásból tudom, hogy Z-generációs szexszimbólum vagy."

*

Mallory ​Greenleaf végzett a sakkal. Manapság minden lépés számít, miután a sport négy éve romba döntötte a családját. Mallory az anyukájára, a húgaira és a sehová sem vezető munkájára koncentrál, amiből ki tudja fizetni a villanyszámlát. Egészen addig, míg nagy nehezen bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági sakktornába, és véletlenül felmossa a padlót a hírhedt „Királygyilkossal”, Nolan Sawyerrel, a jelenlegi világbajnokkal és a sakk rosszfiújával. 

Mindenkit sokkol, hogy Nolan kikap egy ismeretlen újonctól. És ami még érthetetlenebb, hogy Nolan újabb összecsapásra vágyik. Miféle cselt vet be? Az okos lépés az lenne, ha Mallory elsétálna. Feladná. Sakk-matt. De Mallory győzelme utat nyit a pénzdíjakhoz, amire nagy szüksége van, és mindennek dacára akaratlanul is vonzódik a titokzatos stratégához. 

Miközben üstökösként tör fel a ranglistán, Mallory azzal küzd, hogy távol tartsa a családját a játéktól, ami eleve tönkretette. És ahogy újra beleszeret a sportba, amit olyan kétségbeesetten utálni akart, Mallory gyorsan rájön, hogy nemcsak a táblán zajlik játék, a rivaldafény élesebb, mint hitte, és az ellenfele ádáz(an jóképű. És intelligens… és dühítő…) is tud lenni. 

 A könyv az LMBTQ tartalom miatt kapott 18+ besorolást.

" - Úgy beszélnek, mintha Sawyer lenne Thanos, Koch meg Tony Stark. - A szemét forgatja. - Egyértelmű, hogy mindketten Thanosok."

Amelyik könyvben háromszor is előfordul Timothée Chalamet neve az nem lehet rossz. Ali Hazelwood a Sakk-mattban nem a STEM világába kalauzol el minket, viszont ugyanúgy megmaradunk a férfiak uralta világban, de ezúttal a sakké a főszerep. Én személy szerint nem tudok játszani, voltak kísérleteim arra, hogy megtanuljak, de hamvában halt próbálkozás volt ez a részemről, viszont még így is élveztem azokat a részeket, amikben komolyabban elmerülünk a sport rejtelmeiben.

Sokaknak talán már unalmas lehet az Ali Hazelwood sablon újrateremtése, ugyanakkor én nem tudom megunni. Még mindig szeretem a regényeit, amiben a hősnő szemellenzőt visel, a férfi karakter esik először szerelembe, továbbá grumpy x sunshine és forced proximity is van benne. A Sakk-matt üde felüdülés a sok STEM világ után, ugyanakkor ugyanúgy hozza az Alire oly jellemző sajátosságokat. Már az elején megismerjük az alapszituációt, Mal életét, az első találkozást Nolannel, akire később vissza fogok térni, mert nagy hatással volt rám. Mal egy 4 évvel ezelőtti esemény árnyékában él, mindent felad a szeretteiért, és azért, hogy a családjának mindene meglegyen. Egy olyan karakter, aki menekül a kapcsolatok elől, aki saját magát hibáztatja mindenért, és inkább mutatja magát kősziklának, akit semmit sem érdekel, minthogy érzései legyenek, és aztán "eldobják", ha már nincs szükség rá. Maga a történet végig követi Mallory újbóli szenvedélyét a sakk iránt, a rátalálását egy olyan szenvedélyre, amit eddig elnyomott magában a múlt eseményei miatt, továbbá a versenyek és a toxikus férfiak világát, ahol bármikor érheti Malloryt megkülönböztetés csak azért, mert egy olyan világban áll a dobogó élére és hagyja maga mögött a versenytásait, ahol alapvetően a maszkulin energia uralkodik. Már az első pillanatoktól kezdve együtt éreztem Mal karakterével, közben valahol sajnáltam is, mert feladta az álmait, és egy olyan valóságban ragadt, ami nap-nap után gürcölés, és a saját boldogságának a feladása. Úgy érzem, hogy a sakk újbóli megjelenése hatalmasat lendített mind az életén, s mind a történeten.

Amikor azt írtam, hogy nem tudok sakkozni, akkor így is gondoltam, viszont meglepődve láttam, hogy nemcsak a sakk technikai, illetve taktikai része kap hangsúlyt, hanem a sport eddig elért eseményei és teljesítményei is. Polgár Judit is nem egyszer került szóba, ami ugyan mosolyt csalt az arcomra, de alaposan utána kellett nézzek a megemlített neveknek, illetve eseményeknek, mert a homályban tapogatóztam.

A Sakk-matt egy rövid, de annál inkább olvasmányosabb, romantikus történet, viszont elmarad a leírás egyes "technikáknál", aminek egyfelől örülök, mert nem kell minden könyvbe, másfelől meg hiányoltam is, hogy zárt ajtók mögött történnek bizonyos események. De maga a szerelem és a kibontakozása nagyon aranyos, és csak úgy mosolyogtam olvasás közben. Nolan nagyon cuki a maga esetlen módján, mégis van benne valami, ami miatt azt érzed, hogy igen, a Sakk-mattba pont ő kellett. A sakk szupersztár, aki mégis megmaradt embernek és nem szállt el a sikerektől.

Egy nagyon kedvelhető, férfi hős, aki a kellő helyeken mutatja meg az igazi valóját, s azt, hogy miért is került Mal oda, ahova. Nagyra becsülöm a kitartását és azt, hogy nem adta fel. Hosszú út az övéké, mégis úgy gondolom, hogy megérte. Megérte, mert ezennel a harmadik kedvenc Ali Hazelwood könyvem lett. Nagyon szerettem, a cselekmény is kellőképp pörgött ahhoz, hogy kedvenc legyen. A sakkos téma nagyon helytálló, és kellett ez a változás a STEM regények után.

Emellett humoros, szórakoztató, ha kell drámai, ha pedig arra van szükség akkor komoly is tud lenni. Nem egyszer mosolyogtam vagy nevettem fel olvasás közben, és pont ezt keresem, amikor egy Ali Hazelwood könyvet a kezembe veszek. Azt várom el tőle, hogy szórakoztasson, legyen vicces és szeressek elveszni a sorokban. Ez teljes mértékben megvalóst a Sakk-mattban, a sakk meg mint téma csak plusz.

A Sakk-matt az eddigiektől eltérően YA regény, azaz a fiatalabb korosztályt célozza meg, viszont ugyanúgy élvezhető, mint a NA regényei. Nolan simán felveszi a versenyt az eddigi Hazelwood pasikkal, és a maga esetlen módján ki is úti őket a nyeregből. Mallory és Nolan párosa ahol megjelenik ott tarolnak, külön-külön is érdekesek, de Malnek hatalmas felelősség nyomja a hátát, kész feláldozni saját magát a családjáért, míg Nolan a maga elszigetelt világában él, ahol nem kell olyan dolgok miatt aggódnia, mint jelzálog vagy egy depressziós tengerimalac.

Maga a szerelmi szál engem már a legelején elvarázsolt és bíztam benne, hogy ez a varázs a végéig ki fog tartani. Nolan eleinte egy mogorva sakk sztárnak tűnik, aki megközelíthetetlen, de aztán szépen megnyílik előttünk és megmutatja, hogy ki is az a Nolan Sawyer, a Királygyilkos. Annyiban különbözik talán az eddigi Ali regényektől a Sakk-matt, hogy itt a szerelem lassan égő tűzzel tör utat magának, és hiába van benne a he falls first trope, sokkal lassabban találnak egymásra Mallory-vel, mint a többi Hazelwood pár. Ez igazi felüdülést jelentett, mert én sokkal jobban szeretem, ha az érzelmek fokozatosan alakulnak ki, és nem kell attól félni, hogy a vége előtt kiég az a bizonyos tűz. Továbbá a Sakk-matt komolyabb témákkal is foglalkozik, úgy mint a megfelelési kényszer, vagy az hogy fontosak legyünk és nyissunk a másik felé. Mind olyan küszködések, amikkel bárki együtt tud érezni. Mal talán nem a megrokonszenvesebb karakter, főleg az elején, viszont az vitathatatlan, hogy megküzdött azért, hogy ott legyen, ahol, hogy elfogadja mások segítséget, hogy merjen kérni, merjen nyitni, és ne csak a biztonsági játékot játssza. Ezt Nolan hozta ki belőle, és nem is lehetnék hálásabb neki. Összességében én nagyon kedveltem ezt a sakkban gazdag, aranyos szerelmi történetet, de már nagyon kíváncsi vagyok arra a Piroska és a farkas retellingre, ami az írónő következő regénye lesz. :) Ha szereted a sakkot, illetve a YA romantikus regényeket, akkor ne hagyd ki a Sakk-mattot, ami a legújabb magyarul megjelent Ali Hazelwood könyv.

" - Egyébként szerintem nem vagy egoista, Mal. Mármint fukarul méred a mogyorókrémet, nem tanúsítasz Timothée Chalamet-nek neki kijáró csodálatot, és objektíven nézve hazug vagy. De nem hiszem, hogy egoista lennél."

" - Mert amikor veled vagyok, Mallory, minden más. Amikor veled vagyok, inkább sakkozni akarok, mint nyerni."

"  Miért jöttél Vegasba? 

Az ujjai szorosabban fonódnak az ujjaimra. A szívem cigánykerekezik. 

- Mallory, azért jöttem, mert te itt vagy."

"Tapasztalataim szerint az elköteleződés elvárásokhoz vezet, az elvárások pedig hazugságokhoz, fájdalomhoz és csalódáshoz, amiket inkább nem tapasztalnék meg, és másokra sem kényszeríteném rá."

"A tizenkét éves húgom, aki egy kitömött rókával alszik, az előbb megkérdezte a világ legjobb sakkozóját, hogy azért jött-e át, hogy megkettyintsen."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)