Lucy Maud Montgomery: Anne a Zöld Oromból (Anne 1.)

"Mrs. Rachel Lynde éppen ott lakott, ahol az Avonlea-be tartó főút leereszkedik egy égerfákkal és fuksziacserjékkel szegélyezett kis völgybe."

*

Lucy ​Maud Montgomery Anne a Zöld Oromból című örökzöld gyerekirodalmi klasszikusa 115 éve jelent meg először. Egy árva kislány történetén keresztül mesél a Prince Edward szigeten, Avonlea-ban élő közösség mindennapjairól. Az itt élő idősödő testvérpár, Marilla Cuthbert és Matthew Cuthbert úgy döntenek, örökbe fogadnak egy fiút, hogy a segítségükre legyen a farm körül, ám egy félreértés miatt az árvaház egy Anne Shirley nevű kislányt küld. Cuthberték először megdöbbenek a tévedés miatt, de néhány nap után megkedvelik az élénk fantáziájú, eleven Anne-t. A kislány hamar összebarátkozik a helyi iskolában Diana Barryvel, vetélytársa lesz osztálytársának, Gilbert Blythe-nek, aki folyton csúfolja vörös haja miatt, és összetűzésbe kerül a barátságtalan Pye nővérekkel. A könnyes-nevetős történetet, amelyet a szerző saját élményeiből írt, milliók olvasták, és a könyvekből készült filmsorozat világszerte ismert lett. 

Lucy Maud Montgomery Anne Shirley-sorozatának első része csoda szép kiadásban, a szerző emlékét ápoló Montgomery Alapítvány hozzájárulásával és Morcsányi Júlia új, értő fordításában jelenik meg.

" - Az álmok ritkán válnak valóra, nem gondolja? Nem volna szép, ha ez gyakrabban történne így?"

Gyerekként nekem kimaradtak az Anne könyvek, sőt egy adaptációt sem láttam belőle, viszont az egyik könyves célom az volt, hogy elolvassam ezt a sorozatot több olyan mellett, amik valamilyen módon nem találtak rám, amikor kellett volna. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak a történettől, viszont a kötet végére megtelt a szívem hálával, szeretettel és azt érzem, hogy az Anne a Zöld Oromból egy gyönyörűséges történet tele gyermeki jósággal, fájdalommal, élettel és az élet csetlő-botló lépéseivel.

Amikor elkezdtem, bevallom nem tudtam elsőre hova is tenni Anne karakterét. Szomorú a sorsa, hiszen egy árva lányról van szó, akit nem várt senki, hiszen Marilla és Matthew egy fiút akartak magukhoz venni, nem pedig egy lányt, akinek be nem áll a szája, képes a semmiről órákat beszélni, figyelmetlen, ugyanakkor tele van azzal a gyermeki bájjal, ami végig érződött rajta. Azért furcsáltam eleinte a karakterét, mert kicsit idegesítő volt, és azt éreztem, hogy soha nem lesz se eleje, se vége annak amit mond. De szerencsére, ahogy növöget ez a csupaszív lány, úgy válik egyre felnőttebbé, és úgy lesz egyre kedvesebb is. A végére nagyon a szívem csücske lett, és vele együtt nevettem, sírtam vagy éppen vártam, hogy mi lesz a következő nagy kaland, amibe belevágunk. Annyira jól esett a lelkemnek elmerülni a Lucy Maud Montgomery által megálmodott világban, a Prince Edward szigetben, Avonlea-ben és a Zöld Orom lakóinak az életében. Minden kislánynak kötelező jelleggel odaadnám ezt a sorozatot, hogy olvassák el, mert egy valóságos kincs, amit nem szabad kihagyni. Gyönyörűen van megírva, légies, már-már varázslatosan könnyed a szövege, a fordítás is szerintem jól sikerült, érzékelteti az írónő zsenialitását, és azt a könnyedséget, ami árad a sorokból. Maga a történet ha jól számoltam 4 évet ölel fel. Ezalatt a négy év alatt a cserfes, csúnyácska kislányból egy olyan lány válik, aki képes áldozatokat hozni a szeretteiért, aki képes változtatni a jövőképén a helyzettől függően, és aki a végére megkomolyodik, ugyanakkor nem veti le magáról azt a ruhát, ami őt Anne-é teszi e-vel a végén. Az Anne a Zöld Oromból egy igazán bájos, tanulságos történet a családról, a felnőtté válásról és a reményről.

Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a sorozatnak az első részéhez, hiszen tele van képzelőerővel, kalandokkal, kalamajkával, botlásokkal, vicces vagy éppen épp ésszel felfoghatatlan helyzetekkel, örök életre szóló barátságokkal, iskolai évekkel, versengéssel, kiskori traumákkal (itt elsősorban azokat a részeket értem, amikor Anne vörös haja került szóba), és az élet színes palettájával. Sose tudhattam, mikor fog Anne újra kalamajkába keveredni, de imádtam, hogy ennyire kiszámíthatatlan volt, és szabad szárnyat engedett az írónő a képzeletnek.

Anne egy nagyon különleges kislány, akit könnyű megkedvelni, miután persze megszokta az ember, hogy annyit fecseg, de miután ez megtörténik meglátjuk a benne rejlő szépséget, azokat az apró jótételeket, amik Anne-t elindítják a szeretet útján. Az első néhány fejezet még rámarkol a szívedre és semmi jóval nem kecsegtet, de aztán szépen lassan enged a szorításon, és megmutatja, hogy hogyan is lesz Anne Shirley a Zöld Orom lakója.

Ahogy Anne beköltözik Marilláékhoz kezdődik el az igazi kaland számára. Imádtam azokat a részeket, amikor a kicsi Anne csínytevésen törte a fejét, vagy csak simán saját magán kívül hatalmas bajba került. Ezek a részek az éltető elemei a kötetnek, hiszen ezeknél a részeknél szeretjük meg igazán a karakterét, és kezdődik el számunkra is a kaland. Úgy érzem, hogy habár későn, túl későn is kezdtem el, mégsem nőttem ki belőle. Anne örök és mindegy, hogy 10 éves vagy, amikor először találkozol vele, vagy 20, esetleg 30. Az élmény és a kaland megvár, ahogy Anne is. Minden életszakaszban tud mutatni valamit, legyen fiatal, középkorú vagy idősebb az olvasója.

A történet már az első ízben levett a lábamról, nem is kellett sok neki, s mire észbe kaptam csak úgy faltam a sorokat. Szinte a szemünk előtt nő fel Anne, s ezzel együtt a Cuthbert testvérpár is a szemünk előtt öregszik meg. Látjuk, ahogy a suta kislány megteszi az első igazi lépéseket, látjuk ahogy leveszi a lábukról az embereket, az ujja köré csavarja őket, vagy éppen örök életre szóló kebelbarátságot köt a szomszéd kislánnyal. Iskolai éveit láthatjuk megelevenedni előttünk, feltűnik az első rivális, aki nagyon sokáig csak púp Anne hátán, aztán jön a versengés, majd a megbocsátás korszaka.

Annyi élményt, érzelmet és tapasztalatot ad a kötet. 360 oldalba sűrítve tárja elénk 4 év történéseit, 4 év botlásait, és mutatja meg, hogy Anne képes változni, mégis képes megmaradni annak a szerethető és utánozhatatlan lánynak, akit érdemes volt Marillának és Matthew-nak a szárnya alá venni, és a Zöld Oromban tartani. El nem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy végre én is részese lehettem ennek a csodának, amit Lucy Maud Montgomery sorozata jelent. Imádtam, és alig várom, hogy még többet tudjak meg, hogy még több Anne pillanatban lehessen részem.

S mint minden valamirevaló kötet, úgy az Anne a Zöld Oromból is tartalmaz egy olyan férfi karaktert, aki habár eleinte nem hangsúlyos, aztán mégiscsak az lesz, és ha jó a megérzésem, akkor Gilbert Blythe-nak még nagy szerepe lesz Anne életében. Nagyon hálás vagyok továbbá a kiadónak, hogy egy ennyire gyönyörű és szemet kápráztató kiadásban hozta el nekünk Montgomery művét, ami nemcsak a könyvespolc dísze lesz, hanem méltó köntöst is ad e hőn szeretett sorozatnak. Nemcsak a történet szerethető, hanem a karakterek is. A történet végig pörög, sosincs olyan, hogy ne történne valami, és abban biztosak lehetünk, hogy ahol Anne feltűnik ott bizony garantált a szórakozás és a jó hangulat. Szinte mindenkit a szívembe zártam, de sajnos ebben a szinte mindenkibe nem tartozik bele Josie Pye, akit egyszerűen nem tudtam sehogy sem megkedvelni. Marilla és Matthew mindig a szívem csücskei lesznek azért, mert esélyt adtak ennek a szegény árvának és megmutatták neki, hogy lehet önmaga, de azt is, hogy a szeretet bárhol ott van, csak figyelmesen kell járni és nyitva kell hagyni a szívünk ajtaját. Az enyémbe Anne besétált, és nem akarom, hogy bármikor is távozzon. Szerettem, egyes helyeken zokogtam, de megéltem minden egyes pillanatot, amit az írónő adott. Csordultig teltem szeretettel és már értem miért is olyan népszerű és időtálló ez a sorozat. Mint az látszik is ebből az értékelésből nagyon imádtam az Anne a Zöld Orombólt, és igaz, hogy az egyik szemem sír, mert csak most kezdtem el a barangolást a Prince Edward szigeten, ugyanakkor a másik meg nevet, mert tudja, hogy még a kaland csak most kezdődik. Hiszem, hogy még fog meglepetéseket tartogatni számunkra az írónő, na meg a cserfes és szeleburdi kislányból lánnyá érett Anne is.

" - Hallgassa, hogy beszélnek álmukban a fák! - suttogta lány, ahogy Matthew leemelte a bricskáról. - Milyen szép álmaik lehetnek!"

"Megtettem minden tőlem telhetőt, és kezem megérteni, mint jelent az, hogy „a részvétel a fontos”. Legjobb próbálkozni és győzni, nem vitás, de második legjobb próbálkozni és veszíteni."

" - Elkövetsz te majd éppen eleget, ebben biztos vagyok - felelte Marilla. - Hibázásban egyszerűen nincs párod."

"Ez a legrosszabb abban, ha már kezd felnőni az ember, erre mostanában döbbenek rá. Amikor megkapja azokat a dolgokat, amikre gyerekként annyira vágyott, már feleolyan csodálatosnak sem tűnnek."

" - Jaj, de jó élni és hazafelé igyekezni!"

" - Ünnepélyesen megesküszöm, hogy hű leszek kebelbarátnőmhöz, Diana Barryhez, míg nap és hold ragyog az égen."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)