Brigid Kemmerer: A Heart So Fierce and Broken - Harcos, megtört szív (Az Átoktörő 2.)

 "Zavar, hogy nem tudom, mennyi az idő."

*

Szívdobogtatóan ​gyönyörű mese szeretetről, barátságról és hűségről. Keresd meg az örököst, nyerd el a trónt! 

Az átok végül megtört, de Rhen, Emberfall hercege most még aggasztóbb nehézségekkel szembesül. Szárnyra kelt a pletyka, hogy nem ő a trón jogos örököse, és hogy tiltott varázslat szabadult Emberfallra. Bár Harper Rhen mellett áll, Grey, a herceg testőre eltűnt, ami komoly kérdéseket vet fel. 

Nyerd el a trónt, mentsd meg a királyságot! 

Lehet, hogy Grey a trónörökös, de ő nem akarja kiadni a titkát. Mióta megölte Lilithet, szökésben van, és nem kíván szembeszállni Rhennel – mindaddig, amíg Karis Luran ismét fenyegetőzni nem kezd, hogy lerohanja Emberfallt. Karis Luran lánya, Lia Mara azonban gyűlöli az erőszakot, és meglátja a rést anyja tervében. 

De vajon meg tudja győzni Greyt, hogy Emberfall érdekében álljon ki Rhen ellen? Az izgalmas, lebilincselő történet folytatódik, miközben emberek mérettetnek meg, és egy új szerelem is kibontakozik a háború szélére sodródott birodalomban. 

Varázsold el magad vele te is!

A trilógia első része, a Sötét, magányos átok bekerült a 2021-es kedvencek közé, viszont a második rész nem lett az. Igazság szerint kétes érzelmek kavarognak bennem, pedig annyira akartam szeretni ezt a részt is. Lehet ez volt a baj. Magasra tettem a lécet, és a Harcos, megtört szív ezt nem tudta megugrani. Alapvetően a legnagyobb problémám az a kötettel, hogy egy olyan karakter kerül előtérbe, aki már az első részben sem lett kedvencem. Akik szerették Greyt, azoknak igazi felüdülés lesz ez a kötet, viszont ha ti is Rhen hercegnek drukkoltok, akkor mélyrepülés a javából. Sajnálom, mert amúgy látok benne fantáziát, és ha elvonatkoztatok az első 100 oldaltól, akkor néhol kapunk izgalmakat, de úgy érzem, hogy ez most nem az én kötetem lett.

Kétes érzelmekkel csuktam be a regényt az utolsó oldal elolvasása után, és nem éreztem azt, hogy ez egy rendes rész lett volna. Olyan, mintha a nagy finálé előtt az írónő írt volna egy töltelékrészt, mert azért valljuk be, hogy az utolsó 80 oldalon kívül nem sok minden történik. Persze szorgosan olvastam, és viszonylag gyorsan is haladtam vele, de a varázs ezúttal elmaradt. Amilyen kecsegtető volt a kezdet, olyan szomorú lettem, ahogy egyre jobban haladtam előre. Megértem, hogy valahogy Greyt jobban előtérbe kellett helyezni az első kötet lezárása miatt, és azzal sincs problémám, hogy új karakterek jelentek meg a színen, de amíg az első részben Rhen és Harper párosa tarolt mindent, addig itt a másodikban nem éreztem azt, hogy Grey és Lia Mara felnőttek a feladathoz, arról nem is beszélve, hogy Rhen szemszögéből mindössze 2 fejezetet olvashatunk, az elején és a végén, ami igaz, hogy keretet ad a történetnek, mégis kevés volt. Az meg, hogy Harper teljesen eltűnt a képből, és néhány megszólaláson kívül nem is nagyon volt jelen, hát nem is értem. Összeszedetlennek érzem ezt a részt, de nagyon. Annyira erős és független volt az első részben, itt meg teljesen el volt fojtva az ereje, és az sem igazán tetszett, hogy az írónő arrafelé próbálta terelgetni Rhen karakterét, hogy nem akkor volt szörnyeteg, amikor az átok hatására átváltozott, hanem akkor, amikor újra ember lett. Nem, nem és nem. Dühös vagyok? Igen! Lehetett volna jobb is? Igen! Ennek ellenére szeretem ezt a világot? Igen! Szeretném megtudni mi lesz ennek az egész huzavonának a vége? Persze! Ezért is várom annyira a harmadik, de egyben befejező részt.

Maga a világ felépítése már nemcsak Emberfallt foglalja magába, már nemcsak ennek az országnak a politikájába, mindennapjaiba, és nehézségei pillanthatunk be, hanem Shyl Shallow-éba is, ami merőben eltér Emberfallétől. A vezető egy kemény, mindenkit feláldozó, kegyetlennek tűnő királynő, aki bárkin és bármin átgázol. Karis Luran nem a kedvességéről híres, s nem is a kegyelméről. Lia Mara az idősebbik lánya, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történetet, amikor éppen nem Grey van porondon.

Bevallom Lia Mara az elején nem volt szimpatikus, olyan unalmasnak tűnt, aztán valahol a kötet felénél elkezdett kinyílni, elkezdte megmutatni ki is ő valójában, s onnantól kezdve kedves lett a számomra. Nem egy tipikus fantasy hősnő, mégis van benne valami, ami megfog. Árnyékban él, küzd saját magával, és az elvárásokkal, ami miatt a fiatalabbak számára példa lehet. Egy útmutatás, hogy sose add fel, ne hagyd hogy mások elnyomjanak, s a szeretet nem gyengeség, hanem erősség, ami a legváratlanabb pillanatokban fordíthat a sors kerekén. Eleinte igaz, hogy naiv a karaktere, olyan semmitmondó, de mint minden éremnek neki is két oldala van. Idővel felfedi ki is ő, és mennyit is ér. De én nem szenteltem volna neki a fél kötetet, hogy végre megtalálja önmagát.

Mellette Grey sorsa folytatódik a Harcos, megtört szívben. Úgy érzem, hogy miatta ez a második rész az ostoba döntések kötetet. Nem egyszer vágtam majdnem oda a falnak a regényt, nem egyszer akartam észt verni a fejébe, és legalább egy kicsit észhez téríteni, mert amit ebben a részben leművel az egyszerűen szégyen. A menekülés, a titkolózás sosem megoldás. Igaz, hogy nehéz megnyílni, nehéz kimondani a kimondhatatlant, de ez az egyetlen értelmes járható út. A kötet végéről pedig jobb, ha nem is beszélek, mert akkor ez az értékelés nem értékelés lesz, hanem Grey elátkozása. Tényleg nagyon felbosszantott a karaktere.

Rhen összesen két fejezetet kap, és ezen felül sem mutatkozik túl sokat, emiatt vakfoltok és kérdések hada merülhet fel az olvasóban. Nem sok mindent tudunk Emberfall helyzetéről, nem látjuk se Rhent, se Harpert. Nem igazán tudjuk, hogyan is folytatódik a történetük, mert Brigid Kemmerer mellőzi őket, pedig sokkal több figyelmet érdemelnének. Számomra ők a legérdekesebbek az egész trilógiában, s habár a végére egészen megkedveltem Lia Marát, sajnos nem ért fel hozzájuk.

Ami a cselekmény egészét illeti úgy éreztem jó néhány helyen, hogy egyhelyben toporgunk, és semmi izgalmas nem történik. Komolyan mondom, a véres jeleneteken kívül nem volt, ami odaszögezett volna az oldalakhoz. Szépen, tempósan menetelünk előre, de lényeges esemény közben elvétve történik csak. A kaparó jelenléte viszont izgalmas, és látok benne fantáziát. Remélem az utolsó részben több szerepet fog kapni Iisak is, mert miatta igazán érdekes, és különleges fűszert kapott a kötet. Ha lett volna külön fejezete, talán nem lennék ennyire elégedetlen ezzel a résszel.

Amit viszont tudok, és akarok is értékelni az az olvasmányossága a kötetnek, az hogy próbált kilépni a saját maga kis világából és nyitni mások felé. Az is tetszett, hogy nem az a tömény, nehezen emészthető fantasy, hanem az, ami kikapcsol, viszont nem vár tőled nagy dolgokat. Helyenként szórakoztat, a véres jeleneteket és a nehéz döntéseket sem veti meg, ugyanakkor megmarad az az egyensúly is, ami a Sötét, magányos átok alatt is megvolt. Nem akar világmegváltó lenni, nem akar száraz tényekkel bombázni, ugyanakkor az sem a célja, hogy végig kiszámítható legyen. Szerettem benne, hogy képes meglepetéseket okozni, és ha kell csavar egyet a történeten. 

A kötet érzelmi része a vége felé jobban érvényesül, titokzatos, sejtelmes, de jelen van, és kíváncsi vagyok merre halad tovább ez a szál. Nem kedvelem Greyt, de Grey és Lia Mara párosát igen. Kiegészítik egymást, ha kell támogatják a másikat, és mindig akkor kerülnek jobban előtérbe az érzelmek, amikor már úgy éreztem, hogy ebből nem lesz semmi, és hiába várom az áttörést, de örülök, hogy nem így lett. Nem tökéletesek együtt, viszont ez a romantikusabb vonal valamennyire enyhít a csalódottságomon.

Összességében egy 3,5 csillagos olvasmány lett, ami ennél lehetett volna jobb is. Kicsit csalódás is, kicsit meg is lepett, de nem a jó értelemben. Ha csak egy novella, vagy kiegészítő kötet lenne, még tetszett is volna, de mint második rész nem. Kevés volt, és inkább legyen a világ felépítése száraz, unalmas, mint a karakterek. Számomra sokkal fontosabb, hogy a szívemhez nőjenek a karakterek, és együtt tudjak izgulni velük, hogy átérezzem a sorsukat, de Grey sem az első részben, sem itt nem tudott meggyőzni. Lia Marában, mint már utaltam rá, van fantázia. Tycho pedig, ha jól tudom a későbbiekben fog fontosabb szerepet kapni, így rá mindenképp érdemes odafigyelni, még akkor is, ha elsőre esetlennek tűnik, viszont a szíve és az értékrendje nagyon is a helyén van, és nem csodálnám, ha mellette Lia Mara húga, Nolla Verin is több szerepet kapna. Amellett, hogy ez a rész nem nekem szólt, az írónő a barátság, a bajtársiasság, és egy szebb jövő képeit szövi bele a cselekménybe, amik hol segítik a történet előremenetelét, hol pedig gátolják azt. A vége izgalmas, nem mondanám annyira függővégesnek, mint az elsőt, de azért hagy kérdéseket maga után. Csak remélni merem, hogy A Vow So Bold and Deadly-ben felnő a feladatához, és a rá helyezett súlyokkal is jól fog manőverezni, mert tényleg nagyon szeretném szeretni ezt a trilógiát. Az alap megvan hozzá, a kivitelezés is bizalomgerjesztő, de minden a karaktereken múlik. Szeretném újra látni Rhent és Harpert. Velük kezdődött el minden, úgy lenne a fair, ha velük is érne véget.

"Az én szívem mást diktál, mint a húgomé. Ebben az egyben biztos vagyok."

"Már el is felejtettem, hogy ilyen is tud lenni. Rhen herceg briliáns stratéga és tökéletes úriember, de ha úgy tartja kedve, a legváltozatosabb kicsinyességekkel rukkol elő. Az átok sokat formált rajta - igazság szerint mindkettőnkön -, de ugyanolyan haragtartó maradt, mint régen."

" - Amikor már azt hiszed, hogy kiismerted a helyet, valami leesik az égből, és mindent a feje tetejére állít."

" - Lehet, hogy király nem akarok lenni, de testőrnek még jó vagyok. - Megcirógatja az államat. - Ne félj! Egy ujjal sem nyúlhatnak hozzád."

" - Azért sírok, mert te herceg vagy - suttogom lágyan. - De én... - Nagyot sóhajtok. - Én nem vagyok hercegnő."

🛒 Ha kíváncsi vagy hogyan folytatódik tovább a Sötét, magányos átok ide kattintva megrendelhető a második rész!

Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames - Ezüst Lángok Udvara (Tüskék és rózsák udvara 4.)

"Jéghideg fekete víz nyaldosta a rúgkapáló Nesta sarkát."

*

Féktelen ​erő. Féktelen szenvedély. 

Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített. 

És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni. 

Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal. Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában. Sarah J. Maas gazdagon megálmodott, szenvedélyes sorozata Feyre tüzes nővérével, Nestával folytatódik. Kövesd a sorsát!

Nagyon szeretem a Tüskék és rózsák udvarát, ez a kedvenc sorozatom eddig az írónő tollából, viszont szkeptikus voltam az Ezüst Lángok Udvarával kapcsolatban. Sem Nesta, sem pedig Cassian nem nagy kedvenceim. Az Archeron testvérek közül is ő áll a legtávolabb tőlem, és Cassian is a legkevésbé kedvelt Illír harcosom, sokáig nem kedveltem és féltem, hogy hiába szeretem SJM munkásságát, ez a kötet nem az én ízlésemnek való lesz, és szenvedni fogok, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, mivel ez a kötet egyszerűen zseniális!! Sarah hatalmasat alkotott megint, és imádtam minden egyes sorát. Mindezt tényleg úgy, hogy eleve azzal indítottam, hogy oké, adok nekik egy esélyt, de túl nagy elvárásaim nem lesznek. De tévedni emberi dolog. Mindjárt el is árulom, hogy miért.

A Sarah által alkotott világ, még évek múltán is teljesen ámulatba ejtett. Imádtam visszatérni Prythian vidékére, és egy új szeletet megismerni ebből a nagyszerű sorozatból. Akik olvasták az előző részeket azoknak nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy minden eddigi írását felülmúlta ezzel a kötettel az írónő. Nem gondoltam volna az elején, hogy majd én, pont én, aki nagyon nem kedveltem Nestát ezt fogja mondani, és egy ilyen értékelést ad ki a kezei közül, de az az igazság, hogy annyi mindenről szó esik az Ezüst Lángok Udvara alatt, hogy lehetetlenség nem szerelembe esni ezzel a kötettel. Sokkal felnőttesebb, keményebb és erotikusabb, mint az eddigi SJM regények. Sokkal jobban megnyílik előttünk, tudja mit akar, nem fél, és ami a legjobban tetszett benne, hogy a karaktereit is kibontja, és nem hagyja félbe a fejlődésüket, minden egyes oldallal egyre több inger és akadály éri őket, viszont ezzel azt is megmutatja, hogy semmi sem lehetetlen. Mindenki megérdemli a boldogságot, mindenki megérdemli, hogy tartozzon valahova, valakihez és merjen nyitni a világ felé, mert ha ő nem fog, akkor a világ sem fog eljönni hozzánk. Nekünk kell megtenni a változás felé vezető első lépéseket, és nekünk kell erősnek lennünk ahhoz, hogy ezeket a változásokat idővel be is engedjük. Tudom, mint minden regény ez sem tökéletes, viszont pont az a szép benne, hogy nem is próbál meg az lenni. Minden fájdalmat, rossz döntést és kételyt elénk tár, szó szerint elénk veti a szívét és várja az ítéletet, hogy vajon segítünk e neki újra teljessé válni, vagy a sárba tiporjuk és hagyjuk, hogy az enyészeté legyen.

Erős, kemény szavak és mondatok hangzanak el a történetben, nem egy könnyed regény, tele van küzdéssel, önostorozással, saját magunk hibáztatásával, és a tetteink utáni következménnyel, ugyanakkor szívfájdítóan fájdalmas, s egyben gyönyörű is. Ahogy a szilánkosra tört szív, úgy Nesta is oda szúr, ahol a legjobban fáj, és nem fél kiengedni a fullánkjait. Tipikusan az a karakter, aki nem akarja, hogy szeressük, nem akarja hogy szimpatizáljunk vele, és bármit elkövetne, hogy ne rajta legyen a figyelem. Ugyanakkor a kemény külső nem biztos, hogy kemény belsőt is takar, s ahogy hullik le Nestáról az álarc, úgy kerül hozzánk egyre közelebb és közelebb. 

Amikor elkezdtem kétségeim voltak, az első fejezetek ezt csak még jobban megerősítették, de nem szabad feladni, mert ahogy a cselekmény, úgy Nesta és a világ jelenlegi felállása is változik. Minden mozgásban van, s ha azt hinnénk, hogy az ACOTAR sorozat a Szárnyak és pusztulás udvara után minden a helyére áll, akkor nagyon tévedünk. Nemcsak Nes és Cas története ez, hanem folytatódik Rhys és Feyre-é is. Nem kerülnek ki a képből, ugyanúgy jelen vannak, csak már nem annyira hangsúlyosak.

A legnagyobb hangsúly Nestán és az ő gyógyulásán van, mert ez a kötet a legidősebb Archeron testvér elfogadására és a gyógyulására helyezi a hangsúlyt. A sebzett, már-már vad Nestát láthatjuk, hogyan is válik azzá a főtündérré, aki már az elejétől fogva volt, csak hagynia kellett volna, hogy akiknek fontos, azok az élete részesei legyenek. Akármilyen ellenszenves karakter is eleinte, az tagadhatatlan, hogy a kötet előrehaladtával a lelke legmélyéig merülünk, s Sarah azt is megmutatja miért olyan, amilyen. Mi nyomja a lelkét, és mi az, ami miatt nem tud szabadulni a súlyoktól, és ami miatt egyből támad, és mindenkit elmar maga mellől.

Mellette Cassian az, aki a kötet másik mozgatórúgója, s habár ő sosem volt ellenszenves, azért kedvenccé sem vált. De ezalatt a kötet alatt is ő közelebb kerülhet az olvasókhoz, és megmutatja, hogy mi is rejlik benne. Pikáns jelenetek, forró és perzselő oldalakon keresztül mutatja meg mit is tud, s habár nincs a köteten rajta a 18-as karika, én rátenném. Tömény szex, az az igazi *faerie porn* ez a kötet, ami után semmi sem rúghat labdába. Viszont emellett az érzelmek, a romantika és a szerelem is helyet kap. Nemcsak a testiségre helyezi a hangsúlyt, hanem a lélekre. Igazán nehéz utat járunk be, de minden egyes bukkanó megéri a végén.

Nesta fejlődéstörténete páratlan, s nemcsak azért, mert lelkileg megerősödik, hanem azért is, mert végre rájön, miért is volt olyan, amilyen. Nem bánik vele kesztyűs kézzel az írónő, de nem is gyötri meg annyira, hogy az már elviselhetetlen legyen. Megmarad a középúton, amikor még lehet változtatni, amikor a remény még él, s nem halt meg az utolsó napsugarakkal együtt. Nesta egy kemény, badass hősnővé érik a történet végére. Megmutatja, hogy igenis ér annyit, mint a testvérei, megmutatja, hogy mit is tud valójában, s hogy milyen erő rejlik benne.

A kötet érzelmi része felkavaró, szomorú, szívet szaggató, nem egyszer letargikus hangulatba taszít, ugyanakkor magával is ragad, és még többet fed fel az illírek világából, még többet mutat a múltból, a valkűrökből és az erőpróbákból. Megtanít harcolni, és arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel. Erős, a tornádó erejével dönt le a lábadról, s minden egyes fejezet alatt újra és újra megsanyargat.

A *found family trope* ismét elvarázsolt, nemcsak Emeri, hanem Gwyn is nagyon a szívemhez nőtt, és van egy-két tippem, mit is lehetne kezdeni velük. Emeri és Gwyn is súlyos múlttal rendelkeznek, amit ugyan nagyjából kifejtett az írónő, én mégis többet akarok tudni. Többet kell tudnom, mert ők is megérdemlik a saját történetet. Aztán ott van Azriel, az árnyénekes, aki végre kicsit több szerepet kapott, s aki végre jelen is van. Nem titok, hogy ő a kedvencem a *bat boy-ok* közül, és az a testvériség, ami közte, Cassian és Rhysand között van, még így a negyedik kötet olvasása után is kedves a szívemnek.

Hogy Feyre és Rhys se maradjon ki, Sarah velük is halad tovább a történetben. Lehet izgulni miattuk, és lehet drukkolni, hogy minden jól sikerüljön, ne legyen semmi baj, mert ahhoz SJM igazán jól ért, hogy a szívbajt hozza az emberre, és tövig rágja a körmeit az izgalom miatt. Az ACOSF alatt is lerágtam mind a 10 körmöm, és hiába haladja meg a kötet a 850 oldalt, úgy érzem, hogy nem kaptam eleget. Hiába van szuperül megírva, hiába pörög ezerrel a sztori, mégis úgy érzem, hogy ebből a világból sosem lesz elég, és nincs az a mennyiség, ami kielégítené a rajongásomat.

Ami magát a cselekményt illeti, hozza a várt formáját. Tele van izgalmakkal, meglepő fordulatokkal, intimitással, Nesta tetteinek következményeivel, megbocsátással, de mindemellett pörgős, akciódús és őszinte is. A vége felé annyira pörögnek az események, hogy nem tudod hova kapkodd a fejed, egyszerűen fenomenális! Ingerek érnek ingerek hátán, végre kiforrnak a szálak, és elérnek ahhoz a végső ponthoz, ahova már az elejétől kezdve tartottak. 

Kemény, de őszinte. Erős, ugyanakkor ha kell gyengéd, és segít a helyes irányba terelni. Szórakoztató, de egyben tartalommal és többlet jelentéssel teli. Szerethető, de meg is dolgoztat ezért. A szívedbe mar, különösen az 50. fejezet, és darabokra tör. A szívedbe döfi a kést, és jól meg is forgatja azt. Kegyetlen, de ezzel együtt sokkal többet ad, mint amennyit elvesz. Egyszerre gyors és lassú, a testiség tekintetében gyors, az érzelmek terén igazi slow burn, ami az utolsó szikrával sem huny ki. 

Nehéz témákat boncolgat, ízekre szedi Nesta minden egyes lépését, a csontjáig lemarja róla a húst és újból felépíti, nemcsak a személyiségét, hanem az érzelmeit és a tettei következményeit is. Nem teketóriázik, és a képünkbe vágja az igazságot, a valóságot és addig nem tágít, amíg Nestával együtt meg nem nyílunk előtte. Erős szavakat használ, nem kegyelmez, és egy illír harcos gyorsaságával csap le, terít le minket a földre, és addig nem enged felállni, amíg Nesta össze nem szedi magát, és azt nem cselekszi, amit a szíve diktál. 

Emellett az a csípősség és pimaszság is érzékelhető a kötetben, ami Nest és Cassiant jellemzi. Ha kell humoros, de komoly és sorsfordító is tud lenni. Sarah egy olyan párost alkotott kettejükkel, akik együtt nemcsak legyőzhetetlenek, de megállíthatatlanok is, s nincs az az akadály, amit ne tudnának átugrani, nincs az az ellenség, akit ne tudnának legyőzni, s nincs az az akarat, amit ne lehetne megtörni a másik makacssága és elszántsága miatt. Mind a ketten új kedvenceim lettek, s ha nem is ugrott fel Cas a képzeletbeli dobogó első fokára (az még mindig Tamliné), akkor is el tudom mondani, hogy most már sokkal jobban kedvelem, és ez az Ezüst Lángok Udvarának köszönhető.

Ha szerettétek a Tüskék és rózsák udvarát, ezt se hagyjátok ki, hiszen Nesta és Cassian párosa tud újat mutatni. Egy teljesen új megközelítésben mutatja be nekünk az írónő a lelki gyógyulás útját, nem fél igazságokról írni, és attól sem riad vissza, ha erotikusabb vizekre kell evezni. Az Ezüst Lángok Udvara jóval több, mint egy egyszerű folytatás, nemcsak erő lakozik benne, de minden egyes szavával életeket változtathat meg. Megmutatja, hogy sosem késő kilépni a megszokott komfortzónánkból, és újra élni. Hagyni az embereknek, hogy közeledjenek felénk, és kitárni a szívünket a világ felé. Ez a kötet Nesta lényét öleli át, s ha az utolsó sorokig sem érzed azt, hogy mennyi mindent ad ez a kötet, akkor nem olvastál figyelmesen, nem nyitottad ki a szíved kapuját, és nem engedted be azt a sötétséget, amivel Nesta küzd a története alatt. Úgy érzem, hogy ez a legösszetettebb regénye az írónőnek, ez szólított meg a leginkább, és minden baklövése ellenére ez a legszerethetőbb. Esendő, ugyanakkor képes a változásra is, megváltoztatja a véleményed, és már azért érdemes elolvasni, hogy megismerd azt a rögös utat, amit a legidősebb Archeron nővér járt be a kötet alatt. Fájdalmasan gyönyörű történet egy nagyon tehetséges írónő tollából. Tele igazságokkal, küzdeni akarással, és iszonyatos mennyiségű fantáziával. A kötet utolsó néhány fejezete miatt pedig túlcsordult a szívem, és már most akarom a következő kötetet.

"Azriel igazán vonzó volt. Hiába volt sebhelyes a keze, hiába áradtak belőle füstként az árnyékok, Nesta mindig is őt találta a legjóképűbbnek a három, egymásra testvérként utaló férfi közül."

" - Amikor először láttalak így nézni, még ember voltál. Ember, mégis kis híján térdre estem előtted. - Lélegzete Nesta fülének ívét cirógatta, ő pedig képtelen volt úrrá lenni magán, lehunyta a szemét. Cassian mosolya végigsimított a halántékán. - A mágiád dal, és nagyon-nagyon régóta vártam már rá, Nesta."

"Nesta az élete minden oldalát tekintve kudarcot vallott. Teljes és látványos volt a kudarca, és egyedül az vezérelte, hogy mások ne döbbenjenek rá erre. Kizárta őket, saját magát is, mert a kudarc súlya azzal fenyegette, hogy ezernyi darabra zúzza."

"Egymásba kapaszkodtak, miközben Cassian próbálta összeszedni magát, felidézni a kibaszott nevét, és hogy hol vannak egyáltalán."

" - Nesta egy farkas, akit egész életében ketrecben tartottak."

" - Azt kívánom, hogy legyen bátorságunk nekivágni a nagyvilágnak, amikor készen állunk rá, de mindig találjunk vissza egymáshoz. Bármi történjék is."

" - Emlékszel, milyen volt Gwyn, amikor a szalaggal küzdött? - Nesta kacsintott, és vállon veregette az árnyénekest. - Te vagy az új szalag, Az."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Theodora Goss: Különleges ​hölgyek európai utazása I-II. (Athéné Klub 2.)

"Lucinda van Helsing kinézett az ablakon. Érte jöttek... Jól tudta, hogy érte jöttek."

*

Az alkimista lányának különleges esete folytatásában Mary Jekyll, Beatrice Rappaccini, Catherine Moreau, Justine Frankenstein és Diana Hyde, miután segítettek Sherlock Holmesnak és dr. Watsonnak a Whitechapel-gyilkosságok megoldásában, békésen éldegélnek a londoni Jekyll-házban. 

Ám amikor Mary táviratot kap arról, hogy Lucinda van Helsinget elrabolták, az Athéné Klubnak az Osztrák–Magyar Monarchiába kell utaznia, hogy megmentsenek egy újabb, rettenetes kísérlet alatt álló fiatal nőt. 

Hol van Lucinda, és mit csinált Van Helsing professzor a lányával? Meg lehet még menteni őt időben? Marynek és barátainak új szövetségeseket kell találniuk, szembe kell nézniük régi ellenségeikkel, és meg kell akadályozniuk, hogy a titkos Alkimista Társaság megvalósíthassa terveit. 

Itt az ideje, hogy a szörny-leányok legyőzzék a múltat, és kezükbe vegyék saját sorsukat.

Júniusban ismerkedtem meg Az alkimista lányának különleges esete kötettel, ami az Athéné Klub első része, és annyira imádtam, hogy alig vártam a második rész magyar megjelenését. Már csak amiatt is érdekesek ezek a regények, hiszen egy Amerikában élő, viszont magyar származású írónő vetette a gondolatait papírra, és juttatta el hozzánk magyar olvasókhoz is az ő történetét. Az első rész izgalma után, kérdés sem volt, hogy bizony, én újra át akarom élni azt a misztikumot, amit az írónő a regényeivel ad, viszont, amikor kézhez kaptam a kötetet igencsak meglepődtem, hiszen egyrészt két részre szedte a kiadó, amiért nem lehetek elég hálás, így sokkal jobban olvasható és valami meseszépek ezek a borítók. Kidolgozottak, részletesek, a színek valami elképesztőek, és ha ránéz az ember, már akkor megelevenedik előtte maga a történet is. 

Másrészt 900 oldalt meghaladó monstrumról van szó, ami igencsak feladja a leckét, de senki se ijedjen meg emiatt, mert a Különleges hölgyek európai utazása is legalább annyira izgalmas és szórakoztató, ha nem jobban, mint az elődje, Az alkimista lányának különleges esete. Nagyon nagy elvárásokkal kezdtem neki a kötetnek, de már az első fejezetek után érződött, hogy minden reményemet be fogja teljesíteni, sőt... Az, hogy imádtam olvasni nem fejezi ki eléggé, amit érzek vele kapcsolatban. Nemcsak észbontóan izgalmas, rejtelmes, hanem sokrétű, összeszedett és minden darab a helyén van. Olyan, mint egy tökéletesen megkomponált dal, ami az elejétől a végéig az hallgatóját helyezi előtérbe, és megtesz minden tőle telhetőt, hogy egy igazán nagyszerű élményben legyen része. S mindezt Theodora Goss azzal a sajátos szemlélettel, és gondolatmenettel bolondítja meg, ami már az első rész alatt is elvarázsolt. A már megismert karakterekből nyújt egyre többet úgy, hogy közben minden egyes oldalon történik valami, ha nem egy váratlan információ, akkor Diana követ el mindent, hogy ne akarjunk mást csinálni, mint olvasni az Athnéné Klub újabb kalandját. A kis hozzászólások még mindig humorosak, feldobják a hangulatot, és ezáltal adnak egy plusz löketet is, hiszen mint azt már bebizonyította nekünk az írónő, az ő karakterei mind-mind egyéniség, akiknek semmi sem szabhat gátat ha rejtélyt szimatolnak, és attól sem riadnak vissza, ha ehhez be kell utazniuk Európát.

Maga a cselekmény Londonban kezdődik, s tulajdonképpen nem sokkal az első rész után játszódik, itt is szerepet kap a híres Sherlock Holmes és Dr. Watson, de már jobban érződik az, miszerint az irányítás Mary-ék kezében van, és teljes mértékben uralják és a hatalmukban tartják a történet egészét. A karakterek ezalatt a rész alatt sem halványodnak, sőt egyre inkább kiteljesednek, és azt érzi az ember, hogy hiába tud szinte már mindent róluk, sose lehetünk biztosak abban, hogy nem fog egy újabb információmorzsát ledobni elénk Goss, s aztán ezt hozzáadva a már kialakított képhez, egy még teljesebb elképzelés élhet a fejünkben arról, hogy milyen jellemekkel is rendelkeznek a lányok.

Az írónő nemcsak a csavarokkal, hanem velünk is játszadozik olvasás közben. Hol a borús Londonba, hol az Orient Express forgatagába, s hol az Osztrák-Magyar Monarchia titokzatos vidékére kalauzol el minket. Mindezt fűszerekkel, rejtélyekkel és persze vérrel spékeli meg. Ha lehet ilyet mondani, akkor ez a rész sokkal borúsabb, véresebb és izgalmasabb, mint Az alkimista lányának különleges esete. Nemcsak a különböző szálak adják a kötet misztikumát, hanem a történetvezetés és a bizonytalanság is. Ezalatt a kötet alatt a Van Helsing család, a biológiai módosítás, a vámpírizmus és az örök élet titkának felfedezése kap hangsúlyosabb szerepet. Hol talányokba bocsátkozik, s hol információt csepegtet elénk, hogy aztán később összeálljon a kép. 

Gondolom a Van Helsing név senki előtt sem ismeretlen, s úgy gondolom, hogy ezzel a kapoccsal az írónő egy teljesen új szintre emelte a történetet. Sötétebb, generációkat foglalkoztató kérdéseket vet fel, többek között a vámpírok létezését, azt hogy vajon tényleg lehetséges e a létezésük, vagy mindez csak egy betegség tünete? Bármennyire is szórakoztató, akcióban és adrenalinban gazdag ez a kötet, erkölcsi kérdéseket is felvet. Nemcsak arra szorítkozik, hogy a már ismert "szörny" lányok életébe szőjön bele egy kis misztikumot, hanem arra is, hogy közben bemutassa ezt a kort, a 19. századi Angliát és Közép- Európát. 

Mindezt hitelesen, s jómagam is úgy éreztem, mintha ott lépkednék Mary, Diana, Catherine, Beatrice & Justine oldalán, és együtt vetnénk bele magunkat Lucinda van Helsing rejtélyébe, és különleges adottságaiba. Mint ahogy a cím is állítja, különleges kötet ez, és valahol egyedülálló is. Nem szokványos megközelítésben meséli el a cselekményét, hanem egészen egyedi módon, ami egyszerre szólít meg, és közben azt is érezteti, hogy akár mi is ott lehetnénk, és nemcsak olvassuk, mi történik, hanem át is éljük. 

Emiatt is szeretem annyira ezt a sorozatot, emiatt éri meg annyira elolvasni, s emiatt érzem valahol küldetésemnek is azt, hogy még több emberrel ismertessem meg ezt a fantasztikus történetet. Ha valaki azt mondja nekem, mielőtt belekezdtem volna a második részbe, hogy jobb lesz, mint az első, nem biztos, hogy hittem volna neki, hiszen már az első is igazi kedvenc lett, de a Különleges hölgyek európai utazása felülmúlja Az alkimista lányának különleges esetét is. Sokkal több kaland, izgalom és rejtély párosul a kötettel, arról nem is beszélve, hogy a két külön szél összeolvadása következtében kialakuló fordulat messzemenőleg elkápráztat, és megerősít abban, hogy érdemes volt adni egy esélyt az Athéné Klubnak.

Amellett, hogy a történet is erős, maguk a lányok, az Athéné Klub tagjai is nemcsak talpraesettek, erősek, hanem az eszük és a szívük is a helyén van. Példaértékűek, akik ha kell esendőek, de sosem adják fel, és megmutatják, hogy az erő nem az izomzatban és a testfelépítésben rejlik - néha igen, - hanem a szívünkben, a döntéseinkben, és abban az erőben, ami elkísér minket az utunk során. Még Diana is tanít valamit, s higgyétek el ez igazán nagy szó, hiszen ő a legelevenebb, a legvakmerőbb, s a legkezelhetetlenebb is. Mégis sikerült az írónőnek értékkel felruháznia. Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az utazások és Lucinda jelenléte mellett, az a kitartás és az előremenetelés. Theodora Goss karakterei sosem riadnak meg semmitől, az eszük és a szívük is a helyén van, és ha kell képesek komoly és sorsfordító döntéseket is hozni. Összességében úgy érzem, hogy ez a kötet tökéletes példája lehet annak, amikor a második rész felülszárnyalja az elsőt, és még nagyobb rajongást vált ki ezáltal a történet felé. Két kötet, közel 900 oldal, mégis pillanatok alatt képes a hatása alá kerülni az ember, és minden egyes újabb információval, bővebb kifejtéssel veszi le újra és újra az embert a lábáról. Ha idén már nem akartok új sorozatba kezdeni, megértem, de az Athéné Klub meg fogja ezt cáfolni. Egy nagyon kiforrott, erővel átitatott, kalandos, izgalmas utazásra invitál titeket, ahol nemcsak a vámpírizmus kap kiemelkedő szerepet, hanem a Société des Alchimistes-ről is tágabb képet ad, s az már csak plusz, hogy közben a 19. századi Budapest utcáin sétálgathatunk. Ne féljetek belevágni, mert ez egy olyan kaland, amit nem lehet egykönnyen elfelejteni. Maradandó, misztikummal megfűszerezett, viktoriánus regény a javából tele szörnyekkel és a természeti törvények felülbírásával.

" - (...) Mit gondol, mire lesz képes egy halhatatlan emberekből álló faj? Emberek, akik sosem halnak meg, akik sosem öregszenek meg, és akiket sosem érintenek a fertőző betegségek. Emberek, akiknek a sebei maguktól és gyorsan összeforrnak, és akiknek rendelkezésére áll az alkimista tudomány minden varázslatos hatalma. Ez lesz a felsőrendű emberek faja! Ők fogják uralni a világot!"

"Valószínűleg még most is rossz érzések kínozták, de Catherine mit tehetett volna? Ostobaság lett volna letagadni vagy kiszínezni az igazságot. Catherine nem akarta, hogy Clarence is úgy végezze, mint a szegény Giovanni."

"A gondolatát is gyűlölte annak, hogy ismét találkozni fog vele, márpedig előre tudta, ha elutazik Budapestre, hogy segítsen Marynek és Justine-nek, pontosan ez történik majd - találkozni fog vele."

" - A vér az élet. A vér a rózsa a tüskebokorban. Száz éven át aludt, mígnem eljött a herceg, hogy egy harapással felébressze."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Madeline Miller: Kirké

"Amikor megszülettem, nem létezett szó arra, ami vagyok."

*

Az ​Akhilleusz dala szerzőjének merész, káprázatos és várva várt új regénye, amely kiválóan rajzolja újra az Odüsszeiából ismert hatalmas varázslónő, Kirké életét. 

A leghatalmasabb titán, a Napisten, Héliosz házában egy kislány születik. Kirké furcsa gyermek – nem rendelkezik hatalommal, mint az apja, sem azzal a rosszindulatú vonzerővel, mint az anyja. Ám amikor társaságért a halandók világa felé fordul, felfedezi, hogy mégiscsak van egy különleges tehetsége: a varázslás képessége, amelynek révén szörnyekké tudja változtatni a riválisait, ráadásul még az istenekre is veszélyt jelenthet. 

Fenyegetettségében Zeusz száműzi őt egy lakatlan szigetre, ahol az istennő tökéletesíti titkos tudományát, vadállatokat szelídít, és a híres mitológiai alakok közül többel is találkozik: a vérszomjas Minótaurosszal, az ügyes kezű Daidalosszal, a gyilkos Médeiával és persze a fortélyos Odüsszeusszal is. 

Ám egy nőnek veszélyes egyedül élni, Kirké pedig akaratlanul is magára vonja mind az emberek, mind az istenek haragját, és végül az egyik legrettegettebb olümposzi istennel találja szemközt magát. Hogy megvédje, amit a leginkább szeret, minden erejét össze kell szednie, és egyszer s mindenkorra választania kell az istenek és a halandók világa között. 

Madeline Miller regénye mámorító eposz a családi vetélkedésről, intrikáról, szerelemről és veszteségről, illetve a férfiak uralta világban is rendíthetetlen női erőről.

Az Akhilleusz dala után meg sem fordult a fejemben, hogy ne olvasnám el az írónő másik regényét, a Kirkét, hiszen olyan különleges az, ahogy Madeline Miller ír, hogy vétek lenne kihagyni bármit is, amit eddig papírra vetett. A Kirkében sem csalódtam, s habár ez a kötet sem indult be valami gyorsan, azért így is el tudom mondani, hogy egy igencsak elképesztő, gyönyörű, de annál inkább melankólisabb olvasmánnyal lettem gazdagabb. Eddig is szerettem a görög mitológiát, de a Kirké után egyenesen imádom, és alig várom, hogy újra felfedezhessek hasonló kincset, mert ezzel a görög mitológia újrameséléssel egy új kedvenc zsánert fedeztem fel magamnak. 

Mint ahogy említettem, a kötet lassabban indul be, viszont pont emiatt is ad teljes képet Kirkéről, arról hogy hogyan is kezdődött az ő története, s milyen is ő valójában. Míg a kötet eleje inkább információkkal lát el, addig a többi része szórakoztat, vagy éppen lebilincsel. Nemcsak annak lehetünk a kötet által szem- és fültanúi, hogy milyenek voltak a kezdetek, hanem annak is, mi zajlik le Kirké lelkében a megpróbáltatásai alatt, mik azok az események, amik formálták a személyét, s miért lett  kegyvesztett, száműzött varázslónő. A kötet minden egyes fejezete egyre jobban megnyitja előttünk a főszereplő szívét, egyre több és több érzelmet ad át, s közben információk tömkelegével áraszt el minket. Nagyon érezhető az utánajárás, a minél hitelesebb kép kialakításának a fontossága, és az a sok munka, amit az írónő beletett ebbe a kötetbe. Olyan szinten elvarázsolt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Nemcsak érdekes, de ki is tölti a hézagokat, igazi hiánypótló regény, ami a maga eredetiségével veszi le az olvasókat a lábukról. Egy remekmű, ami elkalauzol minket az eposzok, az istenek és a titánok világába, s hagyja, hogy mi magunk fedezzük fel e kor normáit és sajátosságait. Viszont nem egy könnyű olvasmány, nagyon oda kell figyelni, és az sem árt, ha tud az ember olvasni a sorok között. Egy igazán impozáns kötet ez, ami Kirké valódi arcát mutatja be, mindenféle szépítés nélkül.

Kirké a görög mitológia ismert alakja, de akik nem tudják esetleg, ő Héliosz és Perszé leánya, akit büntetésből Aiaié szigetére száműztek. Emellett halhatatlan varázslónő. Madeline Miller a karakterével tökéletesen ábrázolja azt, hogy még a legkilátástalanabb helyzetekben se adjuk fel, mert nem tudhatjuk mikor fog újból ránk mosolyogni a szerencse, ne felejtsük el, hogy a viharfelhők egyszer úgyis elvonulnak, és kisüthet még a nap. Egy nagyon erős, igazán akaratos, kemény női karaktert alkotott meg az írónő, aki már az első pillanatoktól kezdve igazán a szívemhez nőtt.

Sanyarú sorsa ellenére is szerethető karakter, viszont maga a kötet eléggé borús, melankólikus. Tökéletes olvasmány, ha szereted a retellingeket, ha nem riadsz vissza a történelemtől, és ki szeretnél mozdulni a már jól megszokott komfortzónádból. A Kirké egy igazi élmény, ami eposzi magasságokba emeli az olvasóját. 

Nemcsak az Odüsszeia egyik leghíresebb alakjával találkozhattok a sorok között, hanem a már ismert istenségekkel és titánokkal is. Tele van a kötet igazságokkal, messze menő képességekkel, szörnyekkel, jóslatokkal és egy olyan történetvezetési, történetmeséli technikával, ami ezer közül is kiemeli a kötetet. Ami magát a cselekményt illeti, végig izgalmas, nem fél szörnyeket teremteni, s Kirké mellett olyan személyek és alakok is szóba kerülnek, mint Hermész, Akhilleusz, a Minótaurusz, Ikarosz, Daidalosz, különböző nimfák és Szkülla, a tengeri szörnyeteg is. 

Ezek az alakok csak még színesebbé, még érdekfeszítőbbé teszik a már magában érdekes történetet, s nemcsak Kirké mítoszát ismerhetjük meg általa, hanem másokét is. Nem egyszer pillantottam fel mosolyogva a kötetből, amikor ismerős névvel találkoztam, és faltam minden egyes sort, mondatot és kifejezést. Nincsenek arra szavak mennyi mindent ad ez a kötet, s a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy az Akhilleusz dala után úgy fogom érezni, hogy ez a kötet is egy igazi szenzáció, amit olvasni és szeretni kell.

Maga a történetvezetés lebilincselő, az írónő olyan természetességgel szövi a szálakat, olyan könnyeden fűzi össze a mítoszokat és legendákat, hogy az hihetetlen. Nemcsak kerek egész lesz a kötet végére, hanem önmagukban is megállják a helyüket. Ami a legjobban tetszett nekem az a cselekmény, az áttekinthetősége a kötetnek, és a karakterek sokszínűsége, a különcsége és az, hogy lehengerelt, és újból megmutatta, mekkora erő is lakozik az írónőben.

Amit kicsit hiányoltam a kötetből, azok a nimfák. Igaz, hogy az elején jelen vannak, de ahogy haladunk előre teljesen eltűnnek, s hiába veszik át a helyüket az emberek, az istenek és a titánok, szerettem volna többet tudni róluk. Nemcsak Szkülla sorsa a fontos Kirké szempontjából, hanem a többiek is. Amennyi mindent lefed a kötet, úgy érzem, hogy őket kicsit hanyagolta. Viszont annak különösen örülök, hogy nemcsak érzelmeket közvetít, hanem tanulságokat is. 

Megmutatja, hogy minden tettnek van következménye, hogy hiába próbálunk, a sorsunk elől varázslattal sem térhetünk ki, s a magány nem feltétlen az ember legnagyobb ellensége. Néha sokkal többet ér a csend, mint a folytonos hangzavar, a legnagyobb társaságban is lehetünk magányosak, elveszettek. A Kirké úgy kezdődik, mint egy csenevész, magányos, csúnyácska lány története, de ahogy halad előre a cselekmény, úgy mutatja meg az írónő, hogy minden rút kiskacsa végül hattyúvá érik, s nem a szépség a sorsdöntő. Ezzel tükörképet mutatva a mai társadalomnak, megmutatja a nők helyzetét, s arra is rávilágít, hogy az erő ott lakozik bennünk, csak meg kell találnunk azt a pontot, azt az érzést, ami felszabadítja és ráereszti a világra. Összességében azt tudom elmondani, mint az Akhilleusz dalánál is, hogy nagyon tehetséges az írónő, öröm volt kézbe venni a kötetet, és remélem fogunk még tőle olvasni, mert értékes az, amit csinál, és még több ilyen történelemmel átitatott történetmesélésre lenne szükség. Madeline Miller a Kirké alatt is bebizonyítja, hogy nemcsak a mai korból vett normákkal lehet maradandót alkotni, hanem egyes történelmi korokból, mítoszokból, és magából a történelemből is. Letisztult, kecses, őszinte, a szavak erejével súlyt le, dönt romba és kalauzol el az ókori görögök homok mosta partjaira.

"Álltam már apám fényében. Tartottam a karomban Aiétészt, és az ágyam tele volt vastag szövésű takarókkal, amelyeket emberi kezek szőttek. De addig a pillanatig egyszer sem éreztem, hogy elönt a melegség."

" - Te egy aranyló istennő vagy, gyönyörű és kedves. Ha ilyen nővérem lenne, sohasem engedném el."

"Nem volt tengernyi csábító fortélyom, és nem voltam örökké ragyogó csillag sem, mégis először éreztem valamit abban az űrben. Egy reményt, egy élő leheletet, amely talán mégis gyökeret verhet."

" - Felülemelkedhetek a tényen, hogy úgy kezelsz, mint egy kancát, akit kényed-kedved szerint fedeztethetsz. A valódi rejtély az, miért ér neked olyan sokat a fiam halála. Mit tehetne, aminek az elkerüléséért a hatalmas Athéné ilyen pazarul fizetne?"

"De számomra nem maradt semmi. Csak meneteltem tovább a megszámlálhatatlan évezredeken át, miközben mindenki, akivel találkoztam, kifolyt az ujjaim közül, és csak azok maradtak, akik olyanok voltak, mint én. Az olümposziak meg a titánok. A fivéreim és a nővéreim. Az apám."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Steve Brusatte: A dinoszauruszok tündöklése és bukása

Egy letűnt világ újraírt története

*

Hatvanhatmillió évvel ezelőtt a Föld legfélelmetesebb élőlényei, a dinoszauruszok örökre eltűntek. Mind a mai napig bolygónk nagy rejtélyei közé tartoznak. A fiatal amerikai paleontológus, Steve Brusatte, szakterületének kiemelkedő egyénisége ebben a könyvében izgalmasan és olvasmányosan meséli el meglepő és új megvilágításba helyezett történetüket. Föleleveníti a dinoszauruszok fejlődésének csúcspontjait, amikor sok száz fajuk létezett, majd megjelentek a mai madarak ősei, a szárnyakat viselő, tollas dinoszauruszok. Aztán feltehetőleg egy óriási meteorit csapódott be a Földbe, és majdnem az összes dinoszauruszt elpusztította – bekövetkezett a földtörténet egyik legnagyobb szabású tömeges kihalása. Brusatte beszámol néhány rendkívüli felfedezésről is, amelyet kollégáival együtt tett, például az ősi, ember nagyságú tyrannoszauriákról és a tollas raptorokról. Ezek alapjaiban változtatták meg a dinoszauruszokról való tudásunkat. A dinoszauruszok tündöklése és bukása nagyszerű tudományos mű, egyben remek ismeretterjesztő munka.

Kezeket fel, akik a Jurassic park óta dinoszaurusz mániásak, és legalább egyszer minden évben újranézik a filmeket. Igen, kedves olvasó jól látod: fent van a kezem. Nagyon izgatott lettem, amikor megláttam, hogy megjelent Steve Brusatte regénye, hiszen minden valamire való rajongónak olvasnia kell ezt a csodát. Nemcsak az ismereteinket tágítja, hanem újra előhozza belőlünk azt az énünket, akik nem bírnak megülni a fenekükön, és mennének ki ásatásokra dinó csontokat keresni. Ha magadra ismertél, A dinoszauruszok tündöklése és bukása neked való olvasmány!

Kemény fába vágtam a fejszémet, amikor nekikezdtem ennek a kötetnek, hiszen nagyon komfortzónán kívüli olvasás, de nem tudtam, és nem is akartam ellenállni a Park kiadó újdonságának. Hihetetlenül igényes kiadás, nemcsak a száraz tényekre szorítkozik, hanem baromira olvastatja is magát. Igazán érdekes, érdekfeszítő, ismeretterjesztő regény a legjobb fajtából. Rajzokkal, és különböző illusztrációkkal, képekkel teszi még izgalmassá és letehetetlenebbé az olvasás élményét. Megszólítja az olvasókat, és közben elkalauzol minket a dinoszauruszok világába. Maga a kötet több részre van szétosztva, a jobban átláthatóság kedvéért, s minden rész egyre többet és többet ad. Nemcsak információkkal lát el, hanem mesél is. Steve Brusatte nemcsak remek író, de a közvetlen stílusával emeli a kötet pompáját is. Élvezetes olvasni, szinte már mesél, s közben informál, tájékoztat. Ez az első ilyen ismeretterjesztő regényem, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó, mert amilyen lendülettel vetettem bele magam, nem gondoltam volna, hogy ez a lendület kitart a legvégéig, de így történet. Az elejétől az utolsó sorokig imádtam, faltam a sorokat, és megjelent a fejem felett egy szövegbuborékban az, hogy nem véletlenül imádom én annyira a dinoszauruszokat. 

Mint már említettem részekre tagolódik a kötet, s minden egyes résznek külön témája van. Ezáltal jobban átláthatjuk a különböző fázisokat, s többek között megismerhetjük a dinoszauruszok történetének a kezdetét, az első lépéseket, a fénykorukat, a kihalásukat is, s ezzel egyidejűleg a vándorló kontinensekre is kitér az író, s nemcsak a dinoszauruszok, hanem a Föld is hangsúlyos szerepet kap. 

Már a kötet elején egy idővonallal indít, ahol a különböző időszakokat nevezi meg (perm, triász, jura, kréta, paleogén), s ezekhez a kort és az idejüket is hozzárendeli. Itt éreztem azt először, hogy igen, jó lesz ez a kötet, és egy percig sem fogok csalódni, s ez így is lett. Az a részletesség és igényesség, ami árad a kötetből valami eszméletlen. Nem győztem falni a sorokat, és befogadni az információk tömkelegét. Az biztos, hogy aki elkezdi ezt a kötetet, nemcsak egy élménnyel lesz gazdagabb, hanem a tudása is kiteljesedik.

Ami nagyon tetszett ebben a kiadásban, az az hogy kronológiai sorrendben követi az eseményeket, s a dinoszauruszsok mellett a Föld változásai is előtérbe kerülnek, a lehető legalaposabban mutatja be, mikor mi történt, s ez milyen hatással volt az élővilágra, az atmoszférára és magára a bolygónkra is. Néha nehéz elhinni, hogy ezek a lenyűgöző lények kihaltak, de ha jobban belegondolok, nem lenne valami kellemes este beleszaladni egy T-rexbe. Azt a kalandot csak nagyon kevesen élnék túl, azt hiszem.

Minden korból kiemel egy-egy jelenséget, amiről bővebben ír, s az egyik ilyen a már említett T-rex. Nem a kedvenc dinoszauruszom, mindig is a Stygimoloch volt az, de ez nem von le az értékéből. A T-rexek igazi csúcspredátorok, a tápláléklánc legtetején álló ragadozók. A kötet igazi hitelességét a paleontológusok véleményei, a különböző források és az alapos utána járás, kutatás adja. Nem egy összecsapott munka, s ez látszik is a kötet aprólékosságán, azon ahogy a száraz tényeket is a lehető leghitelesebben szeretné átadni. 

Emellett kérdéseket is vet fel, amik elgondolkodtatnak, vagy épp elborzasztanak. Mindenki döntse el saját maga. Az viszont hihetetlenül szimpatikus a kötetben, hogy szórakoztató, s akit megfog magának az igazán imádni fogja ezt az utazást, mert nem lehet másnak nevezni. Egy igazi kaland a dinoszauruszok világában, ahol nemcsak a tények, hanem különböző vélemények is velünk tartanak. 

Nagyon érdekes, és egyben félelmetes olvasmány is, hiszen valljuk be, a dinoszauruszok nem éppen a legszebb, és legkedvesebb teremtmények. Veszélyesek, veszedelmesek, jártak a Földön, s talán még ma is köztünk lennének, ha nem haltak volna ki egy kisbolygó becsapódása miatt. Ki tudja? Az utószó minden kérdésre választ ad, sőt olyan érdekességeket vet fel, amiket vétek lenne kihagyni.

Összességében nagyon szerettem, s habár ismeretlen terepre tévedtem általa, egyáltalán nem bántam meg, hogy belekezdtem. Szó szerint függtem minden szaván, s igaz, hogy néhol túl száraz a szöveg, de Steve Brusatte megtesz minden tőle telhetőt, hogy a legkönnyebben befogadhatóan tárja elénk az ismereteket. A Park kiadó hihetetlen munkát végzett, s a sikerhez ők is nagyban hozzájárultak ezzel az igencsak színvonalas kötettel. Nemcsak tetszett, hanem el is varázsolt. Mindig is érdekeltek a dinoszauruszok, az életük, és az az idő a Föld történetében, amikor ők voltak a királyok, s ők uralták a szárazföldet, a levegőt és a vizeket is. Nem egy képes atlasz, ami felsorakoztatja a dinoszauruszok fajtáit, ugyanakkor a legfontosabbakat megemlíti, olyan képekkel illusztrálja a mondanivalóját, amiken csontok, leletek vannak, s amik által alátámasztja, hogy igenis valósak, jártak a földön, s nemcsak az emberek kitalációja. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy ha rajongsz ezekért a lényekért, és te is olyan lelkes vagy, mint Gray a Jurassic World első részében, akkor merj belevágni, mert garantáltan le fog venni a lábadról ez a kötet.

Hálásan köszönöm a Park Kiadónak a recenziós példányt!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Vi Keeland: Tiltott gyümölcs (Rivaldafény 1.)

"Megfordulok. Letérdelt, tenyere közepén fekte bársonydobozka fekszik. A szívem vadul kezd verni a mellkasomban... vagy inkább lüktetni?"

*

Arra vágyom a legjobban, ami nem lehet az enyém! 

Nyolc héttel ezelőtt aláírtam egy szerződést, ami akkor jó ötletnek tűnt. Jóképű agglegény, luxuskörülmények, és egy esély, hogy megnyerjük azt a főnyereményt, amire a családomnak olyan égető szüksége volt. 

Azonban voltak feltételek. Mi több, rengeteg. Mással randizni tilos. Műsoron kívül szexelni tilos. A szerződés tartalmát felfedni tilos. Miután tavaly önként lemondtam a férfiakról, úgy tűnt, nem lesz nehéz teljesítenem a feltételeket… legalábbis azt hittem. 

Azonban rájöttem, hogy magával az ördöggel paktáltam le… aztán beleszerettem a mocskos szájú fivérébe. 

A New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző Vi Keeland kétrészes, különálló történetekként olvasható sorozatában megmutatja, hogy a tiltott gyümölcs édessége semmihez sem fogható, ám az élvezetért nagy árat kell fizetni.

Vi Keeland regényeinek nem tudok ellenállni! Imádom őket, mert könnyedek, szórakoztatóak és nem kell túlgondolni őket. Tökéletes kikapcsolódást nyújtanak, és az sem hátrány, hogy nagyon gyorsan lehet haladni velük. A Tiltott gyümölcs már a fülszöveggel felkeltette az érdeklődésemet, hiszen még nem olvastam olyan regényt, ahol egy valóság show kerül előtérbe, és aköré építi az írónő a történetet. Nem valami fényes napok állnak mögöttem, de a Tiltott gyümölcs pont jókor talált meg. Segített elterelni a gondolataimat, és végig fenn tudta tartani a figyelmemet.

Ha olvastatok már az írónőtől, akkor tudjátok, hogy mennyire is ért a szórakoztató, de annál inkább könnyedebb történetek megírásához. Nem kellett sok idő, és Cooper & Kate története percek alatt megfogott magának. Nemcsak az az érdekes benne, hogy Los Angeles a színtér, s egy valóság show forgatásának a kulisszái mögé leshetünk be, hanem az is, ahogy mindezt tálalta Vi. Végig érződik a köteten a szexuális feszültség, az érzelmek tombolása, a vágyakozás és az a pikáns forróság, ami végig uralma alá vonta a cselekményt. Nagyon jó volt kézbe venni, és csak elmerülni abba, amit adott. Friss, igazi tavaszias szellő fuvallatával csap le. Nemcsak a napfényt érezzük a bőrünkön, hanem a szellőt és az esetleges esőcseppeket is. Nem véletlenül szeretek olvasni az írónőtől, mivel annyira édesek, izgalmasak és szexik a regényei. Néha jól tud esni az embernek, ha láthatja a való világot egy teljesen új megközelítésben. A Tiltott gyümölcs egyszerre üde és magában hordozza a tomboló vihart is, ami bármikor lecsaphat. A kötet valahol szerelmi háromszög, de közben nem teljesen az. Tetszett, hogy nem akarta nagyon erőltetni ezt a témát, de azért halványan jelen volt, és igazgatta, előre mozdította is a cselekményt. Nem vagyok nagy rajongója a szerelmi háromszögeknek, viszont Vi Keeland ezt is úgy tárja elénk, hogy az még az erkölcsösség határán belül legyen, és egy percig sem éreztem azt, hogy sok lenne, mert nem ezen van a hangsúly, hanem Cooper és Kate kapcsolatán, amit imádtam. 

Nemcsak érdekes karakterek ők ketten együtt, hanem külön is simán megállják a helyüket. Kate az a tipikus szomszéd lány típus, akit vagy szeretnek az emberek, vagy éppen irigyek rá, és bármit megtennének azért, hogy rossz fényben tüntessék fel, de Kate amellett, hogy szépen beleillik ebbe a skatulyába, ennél jóval több is. Önfeláldozó, gondoskodó és nagyon is szerethető. 

Az írónő ad neki egy olyan hátteret, ami megmagyarázza a tetteit, ami által még közelebb kerül hozzánk, s ami miatt nem érzünk ellenszenvet, sőt drukkolunk neki, hogy a végén jól válasszon, és kapjon meg mindent, amit érdemel. Nemcsak szimpatikus, de végtelenül kedves is, akivel bárki szívesen megismerkedne. 

Aztán ott van Cooper, aki nagyon pimasz, szexi, lehengerlő, és tudja mitől döglik a légy. Nemcsak gazdag, hanem érzelmes és erős jellem is, akinek nehéz nemet mondani, s aki a végén úgyis megszerzi azt, vagy akit akar. Nem voltak kétségeim a kötet végkimenetelét illetően, hiszen rutinos Vi Keeland olvasóként tudom, hogy szereti az írónő a happy endeket, s emiatt végig boldogság volt olvasni a kötetet, mert tudtam, hogy ha esik is, és elborul az ég, végül úgyis kisüt a nap, és minden rendben lesz. 

Ami magát a cselekményt illeti, hozza a már megszokott formát, tele van szexuális feszültséggel, utalásokkal, és a tettekről sem riad vissza. Ugyanakkor sikerül így is megmaradnia egy könnyed, gyorsan emészthető olvasmánynak, ami éppen annyit ad, amennyire szükségünk van belőle. Az 'akarlak, de nem lehetsz az enyém szál' valami zseniálisra sikerült, faltam miatta a sorokat, és alig vártam, hogy újabb és újabb információhoz juthassak. 

Nagyon megkedveltem a karaktereket, a pókeres utalások, és a babonák is kifejezetten építik a cselekményt, és nem kicsit adnak hozzá a hangulathoz. A kezdés egészen jó, egyből felkelti a figyelmet, de az fogja meg igazán az olvasót, ahogy szövi a szálakat az írónő, s ezt átitatja érzelmekkel és kételyekkel, kérdésekkel. 

Az sem elhanyagolandó, hogy habár ez a kötet Cooper és Kate történetét meséli el, Flynn is szerepet játszik benne, s egy teljesen új megközelítésben tárja elénk az írónő egy rocksztár életének egy  apró darabkáját. Megmutatja, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint te vagy én, és habár mint bonyodalom van jelen a Tiltott gyümölcs alatt, az biztos, hogy nem marad észrevétlen. Szerencsére a sorozat második részében ő kapja a főszerepet, s már most elmondhatom, hogy nagyon izgulok miatta. Megkedveltem, s igaz kevés szerephez jutott ebben a részben, de hozzátett a jelenlétével a cselekményhez, és elvetette a magokat a következő kötethez. Ha érdekel a show biznisz világa, ha szeretnél kicsit belelesni a valóság show-k kulisszái mögé, akkor ajánlom ezt a kötetet. Los Angeles és ez a történet is garantáltan le fog venni a lábadról. Összességében úgy gondolom, hogy tökéletesen illik ahhoz a profilhoz, amit kialakított magáról az írónő, s akik szeretik azt a könnyed romantikát, amit ő képvisel a regényeivel, nem fognak csalódni a Tiltott gyümölcsben sem. Feszültséggel teli, szexi és izgalmas kötet ez a maga bájával, ami a maga könnyedségével szórakoztat és kapcsol ki. Emellett erotikus jelenetekben és érzelmekben sem szűkölködik. Számomra 5 csillagos olvasmány lett. És az a befejezés, egyszerűen imádtam. Vi újabb csodát alkotott. Olvassátok, szeressétek!!

" - Te hogy praktizálsz a szórakoztatóipari jog területén? A legtöbb ügyfeled nem jóképű színész? Biztos nehéz úgy dolgoznod, ha az agyad közben folyamatosan mindenféle obszcén dolgon jár!"

" - Randira hívtál. Én nemet mondtam. Megegyeztünk egyetlen éjszakában. ez nem azt jelenti, hogy feladod az álláspontodat?"

" - Volt néhány elintézendő ügyem. Szerettem volna letudni őket, mire felébredsz. Hánykor változol vissza úritökké?"

"Ha pillantással ölni lehetne, szegény Flynn holtan esne össze. Cooper jeges tekintete méltó párja dühösen megfeszülő állának."

"Ez a férfi igazi rojálflös. Egy mező, tele négylevelű lóherével. Jó szelet hozó, vöröslő esti égbolt. Amíg ő az enyém, nincs szükségem szerencsehozó kabalára."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Baráth Viktória: A napfény földje (Szabadon 1.)

" - Meg tudod csinálni! Évek óta ezért dolgozol, úgyhogy nem hagyhatod, hogy átgázoljanak rajtad. Menj vissza, és adj bele mindent!"

*

Elizabeth Carrington a londoni elit irigylésre méltó életét éli. Sikeres üzletasszonyként hőn áhított vágya megszerezni egy kereskedelmi cég tulajdonostársi pozícióját. Kemény munkával küzdötte fel magát a csúcsra, és most végre elérheti a célját. Ehhez azonban olyat kell tennie, amire nem számít: Afrikába kell utaznia, hogy ő maga bonyolítson le egy fontos kakaóbabüzletet. A feladat első ránézésre könnyűnek tűnik, Elizabethnek azonban az út során a legrosszabb rémálmaival kell szembenéznie. Főleg, amikor Elefántcsontparton lázadás tör ki, elsöpörve a hazautazás lehetőségét. Az egyetlen kapaszkodót a vadonban élő, angol származású Adam jelenti számára, akinek esze ágában sincs pátyolgatni az állandóan panaszkodó nőt. Az idő múlásával azonban Elizabeth rádöbben, hogy a világról alkotott képe egy túl büszke és elkényeztetett nő nézőpontjából fakadt. 

Van még remény a természet és az emberiség számára? Képesek vagyunk saját magunkon is változtatni, ha az a világunk hasznát szolgálja? Baráth Viktória legújabb, Szabadon-sorozata egy nagyon is aktuális társadalmi problémát boncolgat, amelyben az egyéni sorsok összefonódása jelentheti a megoldást. Mert van az a pillanat, amikor félre kell tennünk a saját érdekeinket egy nagyobb cél érdekében.

Baráth Viktória regényeit mindig öröm kézbe venni, hiszen olyan utazásra invitál, amit nem fogunk megbánni. Ez A napfény földje kapcsán sincs másképp, viszont kicsit más, mint az eddigi BV regények. Egy sorozat első része, ami fontos problémákat pedzeget, s ami a csillogó, luxus életet állítja pellengérre, nemcsak egy harmadik világbeli országba kalauzol el minket, hanem azt is megmutatja, milyen szegénységben, kizsákmányolva, félelemben élni. Erős kezdés, viszont nem vagyok teljesen megelégedve, mint tudjuk Viki nem szereti a happy endet, és emiatt hiányérzetem támadt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Maga a regény Elizabeth Londoni életével kezdődik, amivel nem is lenne problémám, ha az írónő nem egy túl szofisztikált, kényes, tisztaságmániás, 'mindennek tökéletesnek kell lennie, fő a pénz és a siker' karaktert állítana a kötet középpontjába. Nagyon nem tudtam vele azonosulni, és rendesen kétségek gyötörtek, hogy vajon fogom e szeretni ezt a kötetet, mert bevallom az elejével nagyon megszenvedtem vele, és lassan haladtam. Viszont így visszagondolva, pont egy ilyen karakter kellett ahhoz, hogy jobban megértsük és átlássuk a dolgokat, a helyzet súlyát, és magát az életet. Míg a nyugati világban a sikerek, a pénz és a tulajdonunk határoz meg minket, addig a szegényebb országokban az étel, a friss ivóvíz és az élni akarás az elsődleges szükséglet, s minden egyes nap ezért küzdenek az emberek. A két világ közötti kontrasztot olyan precízen ábrázolja, olyan beleéléssel, ami nagyon szimpatikussá teszi a regényt, s ad egy olyan jelentést neki, ami értékekkel ruházza fel a történetet, s magát a cselekményt is. A maga aktuálisával dönti romba az olvasóit, és mutatja meg, mennyire is szerencsések vagyunk, hogy nem kell a túlélésért küzdenünk nap, mint nap. Nem kell attól félnünk, mikor leszünk betegek mikor támad meg egy vadállat, vagy mikor vagyunk rosszkor rossz helyen a rossz emberekkel körülvéve. 

A cselekmény leginkább Elizabeth Afrikába érkezése után indul be, előtte csak építgeti az írónő a regény vázát, de úgy igazán a lázongás után indulnak be az események. Onnantól kezdve közvetít értéket, s onnantól mondhatjuk azt, hogy érdemes volt kézbe venni, és elmerülni ebben az igencsak aktuális problémákkal foglalkozó kötetben. Ahogy haladunk előre úgy ismerjük meg egyre inkább az országot, és Liz is úgy formálódik, változik a jó irányba. 

Szemtanúi lehetünk a fellengőz, ki ha én nem stílus levedlésének, és a kötet közepétől az igazi Elizabeth is előbújik, aki eddig a kosztümök és a smink világa mögé rejtőzött. Leveti az álarcát, és kinyitja a szívét a világ felé, beengedi az érzelmeket és érzéseket. Nemcsak fizikai formában vesz részt az utazásban, hanem a lelke is kinyílik, s egyre inkább elfogadóbb lesz a világra, s az emberekre nézve is. Hatalmas utat jár be a regény ideje alatt, s elmondhatom, hogy a kötet végére igazán büszke lehetek rá, hiszen végre kiállt önmagáért, azt csinál, amit akar, s nem enged a csábításnak, az önzőségnek, és a szívtelenségnek. 

Liz mellett Adam kap még fontos szerepet, akit már az elején nagyon megkedveltem. Kicsit Owen Grady-re emlékeztetett a Jurassic Worldből. Egy kívülálló, aki világosan látja a problémákat, s tesz is ellenük, segítőkész, ugyanakkor önfejű és felettébb pimasz is. Tökéletes book boyfriend alapanyag, ugyanakkor simán szembe is sétálhat veled az utcán. A legszimpatikusabb az volt benne, hogy semmit sem rejt véka alá, s nem hazudtolja meg önmagát és a tetteit. 

A háttere annyira nem kiforrott, de mivel ez a kötet Elizabeth útjáról szól, nem is kell, hogy mindent tudjunk róla. Akik arra számítanak, hogy majd tele lesz a kötet érzelmekkel és romantikával, azoknak van egy rossz hírem: nagyon keveset kapunk, s az sem elég. Az írónő elénk dobja a csontot, de aztán el is veszi azt. Ugyanakkor ehhez a kötethez ez passzol, ez kell ahhoz, hogy Elizabeth elinduljon a saját útján, amit ő maga építget, amit ő akar, amit nem kényszerítenek rá, ami a saját magáé, s azt kezdhet vele, amit akar, mindenféle nyomás nélkül. 

Mielőtt belekezdtem volna azt gondoltam, ha már Afrika, akkor a szavanna világát is jobban megismerhetjük, de nem, s ez hiányzott is, ugyanakkor az emberi pusztítás, a kizsákmányolás és a nehézségek azok a fontos elemei a kötetnek, ami nélkül nem lenne A napfény földje az, ami. Tanít, de egyben művelődünk is általa. Végig őszinte, nem akar szépíteni, és a maga valóságában mutatja be az életet. Nemcsak a társadalmi problémákat pedzegeti, hanem a kulturális különbségeket is. 

Ha egy komoly és aktuális problémákkal foglalkozó, ugyanakkor emészthető regényre vágytok, Baráth Viki új regénye nem fog csalódás okozni. Összességében tetszett, viszont túl rövid volt, a lezárás kicsit összecsapottnak és befejezetlennek érződik, viszont imádtam, hogy nem futamodott meg a problémák elől, a legkeményebb szívet is megolvasztotta, s megmutatta neki, hogy a való világ a tökéletesség álcája mögött rejtőzik, miután rátalálunk erre, kezdődik el igazán az élet, innentől kezdve nyílnak ki előttünk a kapuk, s innentől nézve éri meg úgy igazán élni. Az érem mindkét oldalát megmutatja, nemcsak azt, amit mi látunk, hanem azt is, ami a másik oldalon van. A szegénységet, a kizsákmányolást, és azokat az emberéleteket, amik emiatt mennek tönkre. Nemcsak azt látjuk, amit elénk vetít, hanem a mögöttes tartalmat, és az igazságot is. Azt, hogy ami nekünk mindennapos, az másnak igazi kincs. Rámutat továbbá arra is, hogy becsüljük meg, amink van, mert nem mindenki olyan szerencsés, mint mi, s a kötet ezt szebben nem is mutathatta volna be. A napfény földje az a regény, ami ennél valóságosabb nem is lehetne. A maga kendőzetlen őszinteségével, fájdalmával és reményével mutatja az utat, ami egy jobb élethez vezethet.

"Már végre túltettem magam a kezdeti sokkon, erre ő rátesz egy lapáttal. Ugye ezt nem gondolja komolyan? Mégis mire gondol, hogy majd felmászom egy fára, mint a bennszülöttek?"

" - Nos, legközelebb szóljon, mielőtt Indiana Jonest akar játszani, úgy talán nem kapok szívinfarktust."

" - Tegnap délután majdnem szétmarcangolt egy leopárd. Éjjel fegyveresek vettek minket körbe. Órákon keresztül kellett utaznunk egy gyógyszerért. Ma láttam egy összeégett csimpánz holttestét. Ezek után nem hiszem, hogy bármi is eltántorítana."

" - Tudod, az egyik barátnőm szerint a legszomorúbb szó a világon a majdnem. De én őszintén remélem, hogy mindkettőtök sorsa megfordul majd."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)