Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames - Ezüst Lángok Udvara (Tüskék és rózsák udvara 4.)

"Jéghideg fekete víz nyaldosta a rúgkapáló Nesta sarkát."

*

Féktelen ​erő. Féktelen szenvedély. 

Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített. 

És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni. 

Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal. Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában. Sarah J. Maas gazdagon megálmodott, szenvedélyes sorozata Feyre tüzes nővérével, Nestával folytatódik. Kövesd a sorsát!

Nagyon szeretem a Tüskék és rózsák udvarát, ez a kedvenc sorozatom eddig az írónő tollából, viszont szkeptikus voltam az Ezüst Lángok Udvarával kapcsolatban. Sem Nesta, sem pedig Cassian nem nagy kedvenceim. Az Archeron testvérek közül is ő áll a legtávolabb tőlem, és Cassian is a legkevésbé kedvelt Illír harcosom, sokáig nem kedveltem és féltem, hogy hiába szeretem SJM munkásságát, ez a kötet nem az én ízlésemnek való lesz, és szenvedni fogok, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, mivel ez a kötet egyszerűen zseniális!! Sarah hatalmasat alkotott megint, és imádtam minden egyes sorát. Mindezt tényleg úgy, hogy eleve azzal indítottam, hogy oké, adok nekik egy esélyt, de túl nagy elvárásaim nem lesznek. De tévedni emberi dolog. Mindjárt el is árulom, hogy miért.

A Sarah által alkotott világ, még évek múltán is teljesen ámulatba ejtett. Imádtam visszatérni Prythian vidékére, és egy új szeletet megismerni ebből a nagyszerű sorozatból. Akik olvasták az előző részeket azoknak nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy minden eddigi írását felülmúlta ezzel a kötettel az írónő. Nem gondoltam volna az elején, hogy majd én, pont én, aki nagyon nem kedveltem Nestát ezt fogja mondani, és egy ilyen értékelést ad ki a kezei közül, de az az igazság, hogy annyi mindenről szó esik az Ezüst Lángok Udvara alatt, hogy lehetetlenség nem szerelembe esni ezzel a kötettel. Sokkal felnőttesebb, keményebb és erotikusabb, mint az eddigi SJM regények. Sokkal jobban megnyílik előttünk, tudja mit akar, nem fél, és ami a legjobban tetszett benne, hogy a karaktereit is kibontja, és nem hagyja félbe a fejlődésüket, minden egyes oldallal egyre több inger és akadály éri őket, viszont ezzel azt is megmutatja, hogy semmi sem lehetetlen. Mindenki megérdemli a boldogságot, mindenki megérdemli, hogy tartozzon valahova, valakihez és merjen nyitni a világ felé, mert ha ő nem fog, akkor a világ sem fog eljönni hozzánk. Nekünk kell megtenni a változás felé vezető első lépéseket, és nekünk kell erősnek lennünk ahhoz, hogy ezeket a változásokat idővel be is engedjük. Tudom, mint minden regény ez sem tökéletes, viszont pont az a szép benne, hogy nem is próbál meg az lenni. Minden fájdalmat, rossz döntést és kételyt elénk tár, szó szerint elénk veti a szívét és várja az ítéletet, hogy vajon segítünk e neki újra teljessé válni, vagy a sárba tiporjuk és hagyjuk, hogy az enyészeté legyen.

Erős, kemény szavak és mondatok hangzanak el a történetben, nem egy könnyed regény, tele van küzdéssel, önostorozással, saját magunk hibáztatásával, és a tetteink utáni következménnyel, ugyanakkor szívfájdítóan fájdalmas, s egyben gyönyörű is. Ahogy a szilánkosra tört szív, úgy Nesta is oda szúr, ahol a legjobban fáj, és nem fél kiengedni a fullánkjait. Tipikusan az a karakter, aki nem akarja, hogy szeressük, nem akarja hogy szimpatizáljunk vele, és bármit elkövetne, hogy ne rajta legyen a figyelem. Ugyanakkor a kemény külső nem biztos, hogy kemény belsőt is takar, s ahogy hullik le Nestáról az álarc, úgy kerül hozzánk egyre közelebb és közelebb. 

Amikor elkezdtem kétségeim voltak, az első fejezetek ezt csak még jobban megerősítették, de nem szabad feladni, mert ahogy a cselekmény, úgy Nesta és a világ jelenlegi felállása is változik. Minden mozgásban van, s ha azt hinnénk, hogy az ACOTAR sorozat a Szárnyak és pusztulás udvara után minden a helyére áll, akkor nagyon tévedünk. Nemcsak Nes és Cas története ez, hanem folytatódik Rhys és Feyre-é is. Nem kerülnek ki a képből, ugyanúgy jelen vannak, csak már nem annyira hangsúlyosak.

A legnagyobb hangsúly Nestán és az ő gyógyulásán van, mert ez a kötet a legidősebb Archeron testvér elfogadására és a gyógyulására helyezi a hangsúlyt. A sebzett, már-már vad Nestát láthatjuk, hogyan is válik azzá a főtündérré, aki már az elejétől fogva volt, csak hagynia kellett volna, hogy akiknek fontos, azok az élete részesei legyenek. Akármilyen ellenszenves karakter is eleinte, az tagadhatatlan, hogy a kötet előrehaladtával a lelke legmélyéig merülünk, s Sarah azt is megmutatja miért olyan, amilyen. Mi nyomja a lelkét, és mi az, ami miatt nem tud szabadulni a súlyoktól, és ami miatt egyből támad, és mindenkit elmar maga mellől.

Mellette Cassian az, aki a kötet másik mozgatórúgója, s habár ő sosem volt ellenszenves, azért kedvenccé sem vált. De ezalatt a kötet alatt is ő közelebb kerülhet az olvasókhoz, és megmutatja, hogy mi is rejlik benne. Pikáns jelenetek, forró és perzselő oldalakon keresztül mutatja meg mit is tud, s habár nincs a köteten rajta a 18-as karika, én rátenném. Tömény szex, az az igazi *faerie porn* ez a kötet, ami után semmi sem rúghat labdába. Viszont emellett az érzelmek, a romantika és a szerelem is helyet kap. Nemcsak a testiségre helyezi a hangsúlyt, hanem a lélekre. Igazán nehéz utat járunk be, de minden egyes bukkanó megéri a végén.

Nesta fejlődéstörténete páratlan, s nemcsak azért, mert lelkileg megerősödik, hanem azért is, mert végre rájön, miért is volt olyan, amilyen. Nem bánik vele kesztyűs kézzel az írónő, de nem is gyötri meg annyira, hogy az már elviselhetetlen legyen. Megmarad a középúton, amikor még lehet változtatni, amikor a remény még él, s nem halt meg az utolsó napsugarakkal együtt. Nesta egy kemény, badass hősnővé érik a történet végére. Megmutatja, hogy igenis ér annyit, mint a testvérei, megmutatja, hogy mit is tud valójában, s hogy milyen erő rejlik benne.

A kötet érzelmi része felkavaró, szomorú, szívet szaggató, nem egyszer letargikus hangulatba taszít, ugyanakkor magával is ragad, és még többet fed fel az illírek világából, még többet mutat a múltból, a valkűrökből és az erőpróbákból. Megtanít harcolni, és arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel. Erős, a tornádó erejével dönt le a lábadról, s minden egyes fejezet alatt újra és újra megsanyargat.

A *found family trope* ismét elvarázsolt, nemcsak Emeri, hanem Gwyn is nagyon a szívemhez nőtt, és van egy-két tippem, mit is lehetne kezdeni velük. Emeri és Gwyn is súlyos múlttal rendelkeznek, amit ugyan nagyjából kifejtett az írónő, én mégis többet akarok tudni. Többet kell tudnom, mert ők is megérdemlik a saját történetet. Aztán ott van Azriel, az árnyénekes, aki végre kicsit több szerepet kapott, s aki végre jelen is van. Nem titok, hogy ő a kedvencem a *bat boy-ok* közül, és az a testvériség, ami közte, Cassian és Rhysand között van, még így a negyedik kötet olvasása után is kedves a szívemnek.

Hogy Feyre és Rhys se maradjon ki, Sarah velük is halad tovább a történetben. Lehet izgulni miattuk, és lehet drukkolni, hogy minden jól sikerüljön, ne legyen semmi baj, mert ahhoz SJM igazán jól ért, hogy a szívbajt hozza az emberre, és tövig rágja a körmeit az izgalom miatt. Az ACOSF alatt is lerágtam mind a 10 körmöm, és hiába haladja meg a kötet a 850 oldalt, úgy érzem, hogy nem kaptam eleget. Hiába van szuperül megírva, hiába pörög ezerrel a sztori, mégis úgy érzem, hogy ebből a világból sosem lesz elég, és nincs az a mennyiség, ami kielégítené a rajongásomat.

Ami magát a cselekményt illeti, hozza a várt formáját. Tele van izgalmakkal, meglepő fordulatokkal, intimitással, Nesta tetteinek következményeivel, megbocsátással, de mindemellett pörgős, akciódús és őszinte is. A vége felé annyira pörögnek az események, hogy nem tudod hova kapkodd a fejed, egyszerűen fenomenális! Ingerek érnek ingerek hátán, végre kiforrnak a szálak, és elérnek ahhoz a végső ponthoz, ahova már az elejétől kezdve tartottak. 

Kemény, de őszinte. Erős, ugyanakkor ha kell gyengéd, és segít a helyes irányba terelni. Szórakoztató, de egyben tartalommal és többlet jelentéssel teli. Szerethető, de meg is dolgoztat ezért. A szívedbe mar, különösen az 50. fejezet, és darabokra tör. A szívedbe döfi a kést, és jól meg is forgatja azt. Kegyetlen, de ezzel együtt sokkal többet ad, mint amennyit elvesz. Egyszerre gyors és lassú, a testiség tekintetében gyors, az érzelmek terén igazi slow burn, ami az utolsó szikrával sem huny ki. 

Nehéz témákat boncolgat, ízekre szedi Nesta minden egyes lépését, a csontjáig lemarja róla a húst és újból felépíti, nemcsak a személyiségét, hanem az érzelmeit és a tettei következményeit is. Nem teketóriázik, és a képünkbe vágja az igazságot, a valóságot és addig nem tágít, amíg Nestával együtt meg nem nyílunk előtte. Erős szavakat használ, nem kegyelmez, és egy illír harcos gyorsaságával csap le, terít le minket a földre, és addig nem enged felállni, amíg Nesta össze nem szedi magát, és azt nem cselekszi, amit a szíve diktál. 

Emellett az a csípősség és pimaszság is érzékelhető a kötetben, ami Nest és Cassiant jellemzi. Ha kell humoros, de komoly és sorsfordító is tud lenni. Sarah egy olyan párost alkotott kettejükkel, akik együtt nemcsak legyőzhetetlenek, de megállíthatatlanok is, s nincs az az akadály, amit ne tudnának átugrani, nincs az az ellenség, akit ne tudnának legyőzni, s nincs az az akarat, amit ne lehetne megtörni a másik makacssága és elszántsága miatt. Mind a ketten új kedvenceim lettek, s ha nem is ugrott fel Cas a képzeletbeli dobogó első fokára (az még mindig Tamliné), akkor is el tudom mondani, hogy most már sokkal jobban kedvelem, és ez az Ezüst Lángok Udvarának köszönhető.

Ha szerettétek a Tüskék és rózsák udvarát, ezt se hagyjátok ki, hiszen Nesta és Cassian párosa tud újat mutatni. Egy teljesen új megközelítésben mutatja be nekünk az írónő a lelki gyógyulás útját, nem fél igazságokról írni, és attól sem riad vissza, ha erotikusabb vizekre kell evezni. Az Ezüst Lángok Udvara jóval több, mint egy egyszerű folytatás, nemcsak erő lakozik benne, de minden egyes szavával életeket változtathat meg. Megmutatja, hogy sosem késő kilépni a megszokott komfortzónánkból, és újra élni. Hagyni az embereknek, hogy közeledjenek felénk, és kitárni a szívünket a világ felé. Ez a kötet Nesta lényét öleli át, s ha az utolsó sorokig sem érzed azt, hogy mennyi mindent ad ez a kötet, akkor nem olvastál figyelmesen, nem nyitottad ki a szíved kapuját, és nem engedted be azt a sötétséget, amivel Nesta küzd a története alatt. Úgy érzem, hogy ez a legösszetettebb regénye az írónőnek, ez szólított meg a leginkább, és minden baklövése ellenére ez a legszerethetőbb. Esendő, ugyanakkor képes a változásra is, megváltoztatja a véleményed, és már azért érdemes elolvasni, hogy megismerd azt a rögös utat, amit a legidősebb Archeron nővér járt be a kötet alatt. Fájdalmasan gyönyörű történet egy nagyon tehetséges írónő tollából. Tele igazságokkal, küzdeni akarással, és iszonyatos mennyiségű fantáziával. A kötet utolsó néhány fejezete miatt pedig túlcsordult a szívem, és már most akarom a következő kötetet.

"Azriel igazán vonzó volt. Hiába volt sebhelyes a keze, hiába áradtak belőle füstként az árnyékok, Nesta mindig is őt találta a legjóképűbbnek a három, egymásra testvérként utaló férfi közül."

" - Amikor először láttalak így nézni, még ember voltál. Ember, mégis kis híján térdre estem előtted. - Lélegzete Nesta fülének ívét cirógatta, ő pedig képtelen volt úrrá lenni magán, lehunyta a szemét. Cassian mosolya végigsimított a halántékán. - A mágiád dal, és nagyon-nagyon régóta vártam már rá, Nesta."

"Nesta az élete minden oldalát tekintve kudarcot vallott. Teljes és látványos volt a kudarca, és egyedül az vezérelte, hogy mások ne döbbenjenek rá erre. Kizárta őket, saját magát is, mert a kudarc súlya azzal fenyegette, hogy ezernyi darabra zúzza."

"Egymásba kapaszkodtak, miközben Cassian próbálta összeszedni magát, felidézni a kibaszott nevét, és hogy hol vannak egyáltalán."

" - Nesta egy farkas, akit egész életében ketrecben tartottak."

" - Azt kívánom, hogy legyen bátorságunk nekivágni a nagyvilágnak, amikor készen állunk rá, de mindig találjunk vissza egymáshoz. Bármi történjék is."

" - Emlékszel, milyen volt Gwyn, amikor a szalaggal küzdött? - Nesta kacsintott, és vállon veregette az árnyénekest. - Te vagy az új szalag, Az."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)