A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lmbtq mellékszereplő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lmbtq mellékszereplő. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. február 19., hétfő

Krystal Sutherland: Hollow lányok


"Tízéves koromban döbbentem rá először, hogy fura vagyok."

*

Iris ​Hollow és két idősebb testvére kétségtelenül furák. Gyerekként eltűntek egy skót utcáról, és csak egy hónap múlva tértek vissza emlékek nélkül, és azt sem tudták, hol jártak, vagy mi is történt velük. 
Ami még furcsább, az a külsejük megváltozása: kék szemük fekete lett, régebben fekete hajuk tejfehérré vált. Amikor folytatni próbálják életüket, furcsa és hátborzongató történések járnak a nyomukban. Az emberek gyönyörűnek, őrjítőnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul veszélyesnek is látják őket. 
A tizenhét éves Iris mindent megtesz azért, hogy a normális emberek közé beilleszkedjen, és elvégezze a középiskolát, ami két híres, ragyogó és világjáró idősebb testvérének, Grey-nek és Vivinek nem sikerült. De Grey hirtelen eltűnik, bizarr nyomokat hagyva maga után, így húgai a keresésére indulnak. 
De ezzel nincsenek egyedül. Ahogy egyre több természetfeletti dologra bukkannak, Iris hamar ráébred, hogy a múltjukról szóló történetek nem valódiak, és a hely, ahonnan látszólag sértetlenül hazatértek tíz éve, most visszahívja őket.



" - Iris - húzott vissza Tyler. - Nem foglak vízbe fojtani. Ilyet ne is kérj!"


A Hollow lányok az eddigi legfurább könyv, amit olvastam. Hidegrázós, elvont, horror elemekkel teleszőtt dark fantasy. Egészen különleges, hátborzongató, és csak úgy futkos a hátadon a hideg tőle. Rendesen libabőrös leszel olvasás közben, és az utolsó pillanatokig azt érezteti veled, hogy bizony beette magát a bőröd alá. A különc vonal, és az elvontabb részek hihetetlenül jól kiegészítették egymást, és rendesen ijesztő történetet kaptam, amibe vegyül egy jó nagy adag misztikum is.

A történet, mint ahogy a cím is mutatja a Hollow lányokról szól. Greyről, Viviről és Irisról, akiket gyerekként magával ragadott a köztes világ, és emiatt mások, mint a többiek. Különlegesek, szépek, manipulatívak és végig ott liheg a múlt a nyakukban. A helyszín London, majd Edinburgh. Mind a két helyszín hozza a borongósabb, sötétebb hangulatot, ami már az első oldalaktól kezdve jelen van. A cselekmény és a történet egésze jól kidolgozott, aprólékos és látszik, hogy mindenre gondolt az írónő. A legapróbb részletekig bemutatja nekünk az eseményeket, és nem köntörfalazik. Ha kell még jobban ráfekszik a misztikus vonalra, és nem egyszer érezteti azt velünk, hogy elment az eszünk annyira földöntúli, illetve hátborzongató a cselekmény. Az egész történetet Iris szemszögéből látjuk, aki a legkisebb Hollow lány. Okos, ugyanakkor kicsit magának való, akinek a segítségével nemcsak Greyt találjuk meg, hanem a köztes világot is, ami se nem a mi világunk, se nem a túlvilág. Még annak ellenére is, hogy alapvetően nem szoktam ennyire elvont és sötét köteteket olvasni teljesen a rabja lettem, és az első fejezetektől kezdve azt éreztem, hogy a dermesztő és néhol veszélyes részek ellenére is, hogy magával ragadott, és nem akartam kikerülni ebből a furcsa világból. Akármilyen szokatlan is a hangulata vagy éppen a története, az biztos, hogy nagyon kevés olyan könyv született eddig, mint a Hollow lányok.

Nemcsak a három testvért ismerhetjük meg, hanem azt is, hogy mi történet azon az ominózus napon, amikor eltűnt a 3 lány egy teljes hónapra. Hátborzongató és megmagyarázhatatlan részekben gazdag, ugyanakkor van benne testvéri összefogás, egy csepp szerelem Tyler miatt, veszély, jó sok vér, rothadó virágok, semmihez sem fogható jelenségek, és az a bizonyos sistergés, ami semmi jót nem ígér.

Legjobban úgy tudnám jellemezni a Hollow lányokat, mint egy jelenést, amit látnod és tapasztalnod kell ahhoz, hogy megértsd. Habár nem ez az első regénye az írónőnek, nekem mégis ez volt az első tőle, és nagyon azt érzem, hogy ez a vonal, amit képvisel az teljes mértékben én vagyok. Van benne vadság, szinte olyan, mintha veled együtt lélegezne, hiszen mindent megad, amire vizuálisan szükséged lehet. Illatokat, szagokat, környezet leírásokat és jellemzéseket. Emiatt annyira élő, de egyben hátborzongató is.

Még az elején annyira nem volt világos, hogy mit is olvastam, de miután bekerültem abba a bizonyos kerékbe éreztem azt, hogy ez jó lesz, és nem tévedtem, mert a maga különc módján egy igazi ékkő. Tele van sötétséggel, furcsaságokkal, szemmel el nem hihető dolgokkal, amik mégis megtörténtek, és a jó öreg természetfelettivel, ami még inkább elviszi a regényt a különleges spektrumba.

Ugyanakkor van benne egy kettősség is, hiszen amíg a történet maga hátborzongató, és nem tudod, hogy ugyan hova is tedd, közben mégis szórakoztató és nem akarod letenni. Nem akarod, mert a talány végére kell járnod, segítened kell Irisnak megtalálni Greyt, pontot kell tenned a múltbeli események végére, és ki kell derítened, hogy ki az a titokzatos alak, aki a legkéretlenebb pillanatokban jelenik meg, s akinek Greyre fáj a foga.

A rémisztőbb részek mellett a varázslat dominál még. Hol a múlt egy-egy darabja elevenedett meg előttünk, hol pedig a jelenre fókuszálunk. Nemcsak azt mutatta meg az írónő, hogy honnan indult Grey, Vivi és Iris, hanem azt is, hogy most hol tartanak. Végigkísérhetjük az eseményeket, és a megelevenedett emlékeknek hála egy sokkal nagyobb képet kapunk arról, hogy kik is a lányok. A sötét hangulat és a fantasztikus vonal kéz a kézben segítenek a cselekménynek, és minden egyes fejezetben igazi versenyt futva mutatják meg, hogy lehet ennél sokkal félelmetesebb is a történet. A három lány közül Iris lett a kedvencem, s ez talán annak a ténynek is köszönhető, hogy ő a narrátor, ő az, aki a szemünk előtt nő fel, és esik át egy hatalmas karakterfejlődésen is. Az írónő ráveszi arra, hogy saját döntéseket hozzon, és ösztönzi, hogy lépjen ki a saját magának felállított buborékból, és mentse meg a testvéreit anélkül, hogy bárkit is belerángatna még jobban, mint amennyire amúgy is benne van a slamasztikában. Az biztos, hogy egyhamar nem fogom elfelejteni a Hollow lányokat, már csak azért sem, mert rég éreztem azt olvasás közben, hogy libabőrös leszek, és a baljósabb részek hogyan is képesek megváltoztatni a hangulatot. Hol nyomott, hol bizakodó, s hol pedig félelemmel teli. Ha szeretsz borzongani, és nem riadsz vissza a szokatlanul véres részektől sem, akkor olvasd el Krystal Sutherland Hollow lányok c. regényét.
"A rendkívüli szépség veszélyt jelent. Az extrém szépség halált."

"Hétköznapi este volt egy unalmas utcán. Hétköznapi család voltunk. Aztán egyetlen csapásra megváltozott minden. Valami borzalmas és abszurd dolog történt velünk, és én képtelen voltam visszaemlékezni."

"Mit teszel, ha valaki, akit szeretsz, eltűnik? Ha már minden egyes helyet felforgattál? Mit csinálsz azokban a hosszú órákban, amikben a hiány és az aggodalom súlyként nehezedik rád?"

" - Nem kellene félned az igazságtól. Az felszabadítja az embert, nem?"

"Mindig sötét, veszélyes dolgok történtek a Hollow nővérek körül."

"A nővéreim. A vérem. A bőröm. Az iszonyatos kötelék, amin közösen osztozunk."

"A gyász durva dolgokat tesz az emberrel."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


2024. január 25., csütörtök

Monica Murphy: Things I Wanted to Say - Amiket el akartam mondani (Lancaster középiskola 1.)


"Emlékszem arra, amikor először megláttam."

*

Ha tetszett az A Milllion Kisses in Your Lifetime! 
Whit Lancaster az elit Lancaster középiskola hideg, szívtelen és pokolian jóképű rosszfiúja. 
A gyönyörű Summer Savage nem pazarolja az idejét Whitre, de a fiú átható pillantása megbűvöli és csapdába ejti, és olyan vágyódást ébreszt benne, amit magának sem tud megmagyarázni. 
Amikor egy éjszaka Whit bajba kerül, Summer behívja magához. Ellátja a sebeit. Ha csak egy pillanatra is, de megfeledkezik az óvatosságról…és Whit éppen ekkor, éjnek idején meglép… 
És magával viszi Summer naplóját. 
Whit most már tudja Summer legsötétebb titkait, és azzal fenyegeti, hogy közhírré teszi az iskolában. Summer ezért egyezséget köt Whittel. Az egyezség miatt Summer zárt ajtók mögött ki van téve Whit kényének-kedvének… 
De mi van, ha ez éppen fordítva igaz?



" - Aznap este óta folyamatosan az eszemben voltál, tudod? Kísértettél. Soha senki nem ért fel veled."


Ha azt hitted, hogy A Million Kisses in Your Lifetime toxikus, akkor még nem találkoztál Whit Lancasterrel, akinél mérgezőbb, irányításmániásabb, szadistább, önzőbb férfi karakterrel aligha találkozhatsz. Az Amiket el akartam mondani egy velejéig romlott, igazi dark romance történet tele alázással, bullyinggal és sötét vágyakkal. Perzselőbb, sötétebb és sokkal mocskosabb, mint Crew Lancaster. Whit a Lancasterek közül is a legelvemetűltebb, a legromlottabb, aki alig várja, hogy olvasóit is megrontsa. És kétségem sincs afelől, hogy meg is fogja.

Nagyon szerettem a sorozat második részét, az Egymillió csók egy életen át c. kötetet, viszont az a helyzet, hogy nem voltam felkészülve Whit Lancasterre. Azt hittem, hogy majd egy hasonlóan gonosz történetet kapok, mint amilyen Crewé és Wrené, de ennél jóval lejjebb mentünk a pokolban, és a mocsok mocskában mártóztunk meg az Amiket el akartam mondani alatt. Nem ajánlom mindenkinek, viszont aki tényleg szereti a dark romance műfaját, azokat a férfi karaktereket, akik miatt a red flag kialakult, akkor azok jó helyen járnak, mert ez a kötet nekik íródott. S legyen akármilyen sötét, bántó vagy éppen degradáló én ezt a részt is szerettem, és ha ezzel kezdtem volna a sorozatot nem biztos, hogy A Million Kisses in Your Lifetime megugrotta volna azt a lécet, amit Whit Lancaster lerakott. Azt érzem, hogy még a bully románc ellenére is egy olyan történt a Things I Wanted to Say, ami a bőröd alá mászik, és addig nem hagy lélegzethez jutni, amíg tönkre nem tesz, és el nem érsz az utolsó oldalra. A morális értékeimet bolygatta meg ez a kötet, a lelki világomat döntötte romba, de egy percig nem bánom, mert a betegsége ellenére is szerettem olvasni. Romlott volt? Igen! Ha a való életben történne ilyen sikítva elrohannék? Az biztos! Mégis ennek ellenére tüzesnek, pikánsnak és valahol szórakoztatónak találtam? Minden kétséget kizárólag igen! Nem a gyengéd lelkűek regénye lesz Monica Murphy sorozata, ugyanakkor akik nyitottak, és nem zavarják a red flagek tömkelege, azok fogják tudni igazán értékelni Summer és Whit botrányos, szexben gazdag, már-már perverz és romlott szerelmét!! 

A történet nem a Lancaster középiskola falai között kezdődik, hanem akkor, amikor Summer 14, és itt pecsételődik meg a sorsa, itt kerül először közel Whit Lancasterhez, aki a Lancaster klán örököse, az elsőszülött fiú, akinek a vállát kötelességek nyomják, s akinek az élete már csecsemőkorában eldőlt. Nem mondom, hogy minden egyes részével egyetértek, ami az Amiket el akartam mondani alatt történik, viszont nagyon értékeltem azt, hogy az írónő nem próbált meg semmin sem szépíteni, és nem az volt a célja, hogy egy romantikus, tündérmesébe illő szerelmet mutasson be nekünk! Kellett ez a romlott, de annál inkább pikánsabb felütés, és cseppet sem bánom, hogy Whit Lancaster megmutatta magát, a vágyait, a perverzióit és azt, hogy előtte semmi és senki sem akadály.

Persze eleinte gyűlöltem Whitet, amin nem lepődök meg, mert nagyon szemét volt, a bullying része már nekem is sok volt, ahogy Summerrel bánt is gyomyorforgató, de aztán ha lassan is, de szépen megmutatta, hogy ki is az a Whit Lancaster. Nem az az elkényeztetett fiú, akinek csak a szex, a parancsolgatás és a saját vágyai járnak a fejében, viszont az addig vezető út igen rögös, tele van bukkanókkal és nem egyszer bebizonyítja, hogy habár Whit egy mocskos szemét, mégis képes az érzelmekre és arra, hogy úgy élje az életét, ahogy azt ő akarja, és nem úgy, ahogy azt elképzelték számára.

A helyszín javarészt megint a Lancaster középiskola, viszont most nem úgy látjuk, mint A Million Kisses in Your Lifetime alatt. Sokkal manipulatívabb, sokkal toxikusabb és kegyetlenebb hely. Az tuti, hogy én nem akarnék idejárni, akkor sem, ha alapvetően egy neves magániskoláról beszélünk. Szó szerint rosszul lettem a felszínes, semmitmondó, bólogató kiskutyáktól, akik Whit kénye-kedve szerint cselekedtek!! Egyedül talán Sylvie volt a kivétel, de a végére sikeresen megutáltam őt is.

Whit mellett, aki egy kontrollmániás, hormonoktól túltengő, vad és zabolátlan fiú, Summer a másik főszereplőnk. Summer egy olyan anya lánya, aki nem éppen a legjobb módszerekkel nevelte a lányát, nem a legjobb példát mutatta neki, s ez látszik is Summerön. S habár kegyetlenségnek van kitéve, azért őt sem kell félteni. Egyes részeknél már attól féltem, hogy lángra kapnak az oldalak, és nem lesz mit olvassak, mert amit Whit és Summer művelt az nagyon súrolja az erkölcsösség és a zaklatás fogalmát. A kötet velejéig romlott, tele van zaklatással, kitagadással és felsőbbrendűséggel.

Ahogy haladunk úgy lépnek színre az érzelmek, amik végig ott voltak, csak éppen rejtőztek, vagy éppen tagadásba merültek. Whit és Summer között a kapcsolat minden csak éppen egészséges nem, nagyon mérgező és a legjobb példa arra, hogy miért is kerüld ezeket a toxikus pasikat, mégis ha olvasol róla akkor vagy azt érzed, hogy oké, ez még tökéletesen belefér a dark romance vonalba, vagy azt, hogy ez nem neked való. Lehet velem van a probléma, de függő lettem és kellett nekem Whit és Summer mérgező szerelme! Kellett, mert eddig ez az egyik legdurvább dark romance, amit olvastam, és kellett, mert egyre jobban imádom ezt a műfajt, a Things I Wanted to Say pedig az egyik legsötétebb és legpikánsabb kötet, amit eddig olvastam.

Ha már A Million Kisses in Your Lifetime is megbotránkoztató volt (helló nyalókás jelenet), akkor Whit alaposan kiveri azt a bizonyos biztosítékot. Ő maga a romlottság. A szüleiről nem is beszélve, konkrétan utáltam az anyját, és legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízben azt a kígyót. Utálom az ilyen áskálódó, szemét nőszemélyeket, akik sehova sem viszik a cselekményt, csak hátráltatják azt, és miattuk csak szenvedés és könnyek áradata az, amit érez az ember lánya. A Things I Wanted to Sayben sokkal több a bukkanó, mint az Egymillió csók egy életen átban, viszont sokkal nagyobb is a tét!!

Maga a cselekmény most is lehengerlő, a keményebb témák miatt (nemi erőszak, degradáló részek, felelősség, családi nyomás) valahol romlottabb is, mint amire számítottam. Hiába középiskolások a karakterek, úgy érzem fejben sokkal érettebbek, és egyes helyeken emiatt nem igazán állt össze a kép. Lehet, hogy ha idősebbek lettek volna, nem érezném ezt, így viszont sokkal durvább, mint lehetett volna. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága az Amiket el akartam mondaninak az, hogy kevés benne a normalitás, az hogy ne legyen tele szexuális töltettel a karakterek közötti párbeszéd, és alapvetően az egész egy nagy adag smut. Ha csak belelapozol biztos vagyok benne, hogy egyből egy smut résznél kötsz ki. Ezek a részek javarészt 🌶️🌶️🌶️ és 🌶️🌶️🌶️🌶️ között mozognak. Tüzesek, mocskosak és tele vannak trágársággal és lealacsonyítással. A Things I Wanted to Say eléggé erős kezdése a sorozatnak, így teljesen érthető miért is nem az első rész jelent meg először magyarul. Ehhez képest A Million Kisses in Your Lifetime egy dajkamese. Az Amiket el akartam mondani egy tipikusan szexben gazdag történet, viszont olyan jó Monica Murphy stílusa, hogy nem tudod letenni és azt sem bánod, ha néha te érzed magad kellemetlenül a karakterek helyett. Ha egy nagyon romlott, de annál inkább mocskosabb történetre vágysz és érdekel kicsoda is Whit Lancaster, akkor ne hagyd ki a Lancaster középiskola első részét!

"Whit Lancaster tényleg egy isten. De egyben a megtestesült ördög is. 
- Szörnyű alak - helyeslek egy kis csuklással. - Bár gyönyörű. Azok a szemek! Az arccsontja… Az örökös, kissé baljós kifejezés az arcán, mintha a halálodat tervezgetné, és te végig mosolyognál, miközben megöl."

" - Az önbizalmad váratlanul ér, Savage. Ez is tetszik."

"A romlottsága ellenére is érdekel. Nem bánnám, ha tudnám, milyen érzés, amikor Whit nagy, meleg keze a nyakamra simul, és a falhoz szegez, miközben a szájával kínoz."

"Utálom. Tényleg. De vonzódom is hozzá. Érzem, ahogy maga felé húz, és kíváncsi vagyok, ő is érzi-e."

"Épp olyan sötét a lelke, mint az enyém. Lelki társak vagyunk."

"A királyuk lekurvázott,és én fizetem meg az árát. Még többet, mint amit eddig fizettem."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


2024. január 22., hétfő

Ali Hazelwood: Sakk-matt


"  - Megbízható forrásból tudom, hogy Z-generációs szexszimbólum vagy."

*

Mallory ​Greenleaf végzett a sakkal. Manapság minden lépés számít, miután a sport négy éve romba döntötte a családját. Mallory az anyukájára, a húgaira és a sehová sem vezető munkájára koncentrál, amiből ki tudja fizetni a villanyszámlát. Egészen addig, míg nagy nehezen bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági sakktornába, és véletlenül felmossa a padlót a hírhedt „Királygyilkossal”, Nolan Sawyerrel, a jelenlegi világbajnokkal és a sakk rosszfiújával. 
Mindenkit sokkol, hogy Nolan kikap egy ismeretlen újonctól. És ami még érthetetlenebb, hogy Nolan újabb összecsapásra vágyik. Miféle cselt vet be? Az okos lépés az lenne, ha Mallory elsétálna. Feladná. Sakk-matt. De Mallory győzelme utat nyit a pénzdíjakhoz, amire nagy szüksége van, és mindennek dacára akaratlanul is vonzódik a titokzatos stratégához. 
Miközben üstökösként tör fel a ranglistán, Mallory azzal küzd, hogy távol tartsa a családját a játéktól, ami eleve tönkretette. És ahogy újra beleszeret a sportba, amit olyan kétségbeesetten utálni akart, Mallory gyorsan rájön, hogy nemcsak a táblán zajlik játék, a rivaldafény élesebb, mint hitte, és az ellenfele ádáz(an jóképű. És intelligens… és dühítő…) is tud lenni. 
 A könyv az LMBTQ tartalom miatt kapott 18+ besorolást.


" - Úgy beszélnek, mintha Sawyer lenne Thanos, Koch meg Tony Stark. - A szemét forgatja. - Egyértelmű, hogy mindketten Thanosok."


Amelyik könyvben háromszor is előfordul Timothée Chalamet neve az nem lehet rossz. Ali Hazelwood a Sakk-mattban nem a STEM világába kalauzol el minket, viszont ugyanúgy megmaradunk a férfiak uralta világban, de ezúttal a sakké a főszerep. Én személy szerint nem tudok játszani, voltak kísérleteim arra, hogy megtanuljak, de hamvában halt próbálkozás volt ez a részemről, viszont még így is élveztem azokat a részeket, amikben komolyabban elmerülünk a sport rejtelmeiben.

Sokaknak talán már unalmas lehet az Ali Hazelwood sablon újrateremtése, ugyanakkor én nem tudom megunni. Még mindig szeretem a regényeit, amiben a hősnő szemellenzőt visel, a férfi karakter esik először szerelembe, továbbá grumpy x sunshine és forced proximity is van benne. A Sakk-matt üde felüdülés a sok STEM világ után, ugyanakkor ugyanúgy hozza az Alire oly jellemző sajátosságokat. Már az elején megismerjük az alapszituációt, Mal életét, az első találkozást Nolannel, akire később vissza fogok térni, mert nagy hatással volt rám. Mal egy 4 évvel ezelőtti esemény árnyékában él, mindent felad a szeretteiért, és azért, hogy a családjának mindene meglegyen. Egy olyan karakter, aki menekül a kapcsolatok elől, aki saját magát hibáztatja mindenért, és inkább mutatja magát kősziklának, akit semmit sem érdekel, minthogy érzései legyenek, és aztán "eldobják", ha már nincs szükség rá. Maga a történet végig követi Mallory újbóli szenvedélyét a sakk iránt, a rátalálását egy olyan szenvedélyre, amit eddig elnyomott magában a múlt eseményei miatt, továbbá a versenyek és a toxikus férfiak világát, ahol bármikor érheti Malloryt megkülönböztetés csak azért, mert egy olyan világban áll a dobogó élére és hagyja maga mögött a versenytásait, ahol alapvetően a maszkulin energia uralkodik. Már az első pillanatoktól kezdve együtt éreztem Mal karakterével, közben valahol sajnáltam is, mert feladta az álmait, és egy olyan valóságban ragadt, ami nap-nap után gürcölés, és a saját boldogságának a feladása. Úgy érzem, hogy a sakk újbóli megjelenése hatalmasat lendített mind az életén, s mind a történeten.

Amikor azt írtam, hogy nem tudok sakkozni, akkor így is gondoltam, viszont meglepődve láttam, hogy nemcsak a sakk technikai, illetve taktikai része kap hangsúlyt, hanem a sport eddig elért eseményei és teljesítményei is. Polgár Judit is nem egyszer került szóba, ami ugyan mosolyt csalt az arcomra, de alaposan utána kellett nézzek a megemlített neveknek, illetve eseményeknek, mert a homályban tapogatóztam.

A Sakk-matt egy rövid, de annál inkább olvasmányosabb, romantikus történet, viszont elmarad a leírás egyes "technikáknál", aminek egyfelől örülök, mert nem kell minden könyvbe, másfelől meg hiányoltam is, hogy zárt ajtók mögött történnek bizonyos események. De maga a szerelem és a kibontakozása nagyon aranyos, és csak úgy mosolyogtam olvasás közben. Nolan nagyon cuki a maga esetlen módján, mégis van benne valami, ami miatt azt érzed, hogy igen, a Sakk-mattba pont ő kellett. A sakk szupersztár, aki mégis megmaradt embernek és nem szállt el a sikerektől.

Egy nagyon kedvelhető, férfi hős, aki a kellő helyeken mutatja meg az igazi valóját, s azt, hogy miért is került Mal oda, ahova. Nagyra becsülöm a kitartását és azt, hogy nem adta fel. Hosszú út az övéké, mégis úgy gondolom, hogy megérte. Megérte, mert ezennel a harmadik kedvenc Ali Hazelwood könyvem lett. Nagyon szerettem, a cselekmény is kellőképp pörgött ahhoz, hogy kedvenc legyen. A sakkos téma nagyon helytálló, és kellett ez a változás a STEM regények után.

Emellett humoros, szórakoztató, ha kell drámai, ha pedig arra van szükség akkor komoly is tud lenni. Nem egyszer mosolyogtam vagy nevettem fel olvasás közben, és pont ezt keresem, amikor egy Ali Hazelwood könyvet a kezembe veszek. Azt várom el tőle, hogy szórakoztasson, legyen vicces és szeressek elveszni a sorokban. Ez teljes mértékben megvalóst a Sakk-mattban, a sakk meg mint téma csak plusz.

A Sakk-matt az eddigiektől eltérően YA regény, azaz a fiatalabb korosztályt célozza meg, viszont ugyanúgy élvezhető, mint a NA regényei. Nolan simán felveszi a versenyt az eddigi Hazelwood pasikkal, és a maga esetlen módján ki is úti őket a nyeregből. Mallory és Nolan párosa ahol megjelenik ott tarolnak, külön-külön is érdekesek, de Malnek hatalmas felelősség nyomja a hátát, kész feláldozni saját magát a családjáért, míg Nolan a maga elszigetelt világában él, ahol nem kell olyan dolgok miatt aggódnia, mint jelzálog vagy egy depressziós tengerimalac.

Maga a szerelmi szál engem már a legelején elvarázsolt és bíztam benne, hogy ez a varázs a végéig ki fog tartani. Nolan eleinte egy mogorva sakk sztárnak tűnik, aki megközelíthetetlen, de aztán szépen megnyílik előttünk és megmutatja, hogy ki is az a Nolan Sawyer, a Királygyilkos. Annyiban különbözik talán az eddigi Ali regényektől a Sakk-matt, hogy itt a szerelem lassan égő tűzzel tör utat magának, és hiába van benne a he falls first trope, sokkal lassabban találnak egymásra Mallory-vel, mint a többi Hazelwood pár. Ez igazi felüdülést jelentett, mert én sokkal jobban szeretem, ha az érzelmek fokozatosan alakulnak ki, és nem kell attól félni, hogy a vége előtt kiég az a bizonyos tűz. Továbbá a Sakk-matt komolyabb témákkal is foglalkozik, úgy mint a megfelelési kényszer, vagy az hogy fontosak legyünk és nyissunk a másik felé. Mind olyan küszködések, amikkel bárki együtt tud érezni. Mal talán nem a megrokonszenvesebb karakter, főleg az elején, viszont az vitathatatlan, hogy megküzdött azért, hogy ott legyen, ahol, hogy elfogadja mások segítséget, hogy merjen kérni, merjen nyitni, és ne csak a biztonsági játékot játssza. Ezt Nolan hozta ki belőle, és nem is lehetnék hálásabb neki. Összességében én nagyon kedveltem ezt a sakkban gazdag, aranyos szerelmi történetet, de már nagyon kíváncsi vagyok arra a Piroska és a farkas retellingre, ami az írónő következő regénye lesz. :) Ha szereted a sakkot, illetve a YA romantikus regényeket, akkor ne hagyd ki a Sakk-mattot, ami a legújabb magyarul megjelent Ali Hazelwood könyv.

" - Egyébként szerintem nem vagy egoista, Mal. Mármint fukarul méred a mogyorókrémet, nem tanúsítasz Timothée Chalamet-nek neki kijáró csodálatot, és objektíven nézve hazug vagy. De nem hiszem, hogy egoista lennél."

" - Mert amikor veled vagyok, Mallory, minden más. Amikor veled vagyok, inkább sakkozni akarok, mint nyerni."

"  Miért jöttél Vegasba? 
Az ujjai szorosabban fonódnak az ujjaimra. A szívem cigánykerekezik. 
- Mallory, azért jöttem, mert te itt vagy."

"Tapasztalataim szerint az elköteleződés elvárásokhoz vezet, az elvárások pedig hazugságokhoz, fájdalomhoz és csalódáshoz, amiket inkább nem tapasztalnék meg, és másokra sem kényszeríteném rá."

"A tizenkét éves húgom, aki egy kitömött rókával alszik, az előbb megkérdezte a világ legjobb sakkozóját, hogy azért jött-e át, hogy megkettyintsen."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Grace Draven: Szellemkirály (Lidérc királyok 2.)

  "Amikor Kirgipa beleegyezett a megtisztelő feladatba, hogy a trónörökös legkisebb lányának a pótdadája lesz, arra nem számított, hogy...