Alex Aster: Lightlark (Lightlark 1.)

 "Isla Crown gyakran utazott csillagtócsákon át távoli helyekre."

*

Lightlark ​szigete csak százévente egyszer közelíthető meg, hogy otthont adjon a Centenáriumnak, annak a halálos játéknak, amelyre kizárólag a hat birodalom uralkodói kapnak meghívást. Ez egyben kihívás is, melynek elfogadása esetén a résztvevők kénytelenek szembenézni a sorsukkal, akármi is vár rájuk: győzelem vagy vereség, jutalom vagy végső pusztulás. A most következő Centenárium az utolsó esély a hat uralkodó számára: csak a részvétel által válhatnak képessé a birodalmaikat évszázadok óta sújtó egyedi, kegyetlen átkok megtörésére. Csakhogy minden uralkodó rejteget valamit. Ráadásul megtudják: az átkok megszüntetéséhez az egyiküknek meg kell halnia. 

Isla Crown a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója. A Vadoncok veszélyes csábítók, akiket az az átok sújt, hogy meg kell ölniük a szerelmüket. Rettegett és megvetett népnek számítanak, így csak Islában bízhatnak, hogy a Centenáriumnak köszönhetően képes lesz megtörni az őket sújtó átkokat. 

A túlélés érdekében Isla bármit hajlandó megtenni, akár hazugságra és csalásra is kész, hogy megmentse népét… A szerelem pedig egyáltalán nem könnyíti meg a feladatát.

" - Szívfaló - suttogta a fülébe. - Megölsz."

Hazugok és hazugságok, Isla Crown. Ne bíz senkiben, és te sem kedves olvasó, mert nem tudhatod, ki barát, s ki ellenség. Ki fog a végén elárulni, s ki vezetett végig az orrodnál fogva. Ki az, aki másnak adja ki magát, s kinek titka súlyos, mindent megváltoztató. Ez a Lightlark, egy halálos játék tele cselszövéssel, barátságokkal, szerelmekkel, és egy átokkal, aminek a megtörésén hatalmas súly nehezedik.

A Lightlark egy igazán különleges fantasy történet tele próbatételekkel, népek sorsával, érdekes karakterekkel és megannyi epic jelenettel. Alex Aster munkásságát valaki vagy nagyon szereti, vagy nagyon utálja. A hype miatt nagyon kíváncsi voltam a Lightlarkra, és határozottan abba a csoportba tartozom, akik szeretik azt, amit Aster csinál. Baromi jó volt a Lightlark, szó szerint befaltam, és bármikor készen állnék egy véres, küzdelmekkel teli játékra, ha közben Grim társaságát is élvezhetem, mivel romba döntött, a "Szívem" miatt egyenesen meghaltam, és újra kellett éleszteni. Érzelmek tömkelegét váltotta ki belőlem a kötet. Együtt fedeztem fel Islával Lightlarkot, együtt barangoltunk a veszélyesebbnél veszélyesebb vidékeken, együtt törtünk be könyvtárakba, és együtt éreztük az árulás keserű ízét. A Lightlark minden, amit egy valamire való fantasytól várni lehet. Akciódús, érdekes és olyan erős karakterei vannak, mint Isla Crown, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történetet. A kötet középpontjában Lightlark szigete, és az átok áll, ami napról napra egyre többet vesz el az emberektől, és ami egyre közelebb sodródik a végső pusztulás felé, ezzel veszi fel Isla a versenyt, és dacolva az idővel próbálja meg megtörni az átkot, ami nemcsak az ő népet sújtja, hanem a többiekét is. Lightlark egy olyan sziget, ahol bárki bárkinek keresztbe tehet, ahol szövetségek kötődnek, és dőlnek romba, ahol az ellenségről derül ki, hogy nem is az a felelős az átokért, akitől számítottunk rá, és a jelenlegi uralkodó, Oro gyengüléséért, hanem olyanok akiket közel engedtünk magunkhoz, és akikben megbíztunk.

A Lightlark végig az orromnál fogva vezetett, és imádtam ezért. Kiszámíthatatlan, izgalmas és tele van epic jelenetekkel, hol a szíveddel játszik, hol pedig a legváratlanabb pillanatokban lep meg. Egy igazi érzelmi kavalkád fantasy köntösben, tele egyediséggel, és egy világgal, ami romba dönthet mindent. Nagy a tét, és Islán múlik, hogy sikerül e megmenteni az általa ismert világot, vagy elbukik és vége a Vadoncok életének.

Ha a történet trope-jait nézem, akkor szerelmi háromszög, enemies to lovers, forced proximity, azaz kényszer közelség, továbbá morally grey férfi karaktert is kapunk, bantert, egy halálos átkot, mágiát, hazugságokat és árulásokat. Leginkább a szerelmi háromszög és az enemies to lovers szál keltette fel az érdeklődésemet, na meg az, hogy annyian beszélnek erről a csodáról, mert a Lightlark valóban egy olyan nagyszerű fantasy sorozat első része, ami megérdemli a körülötte kialakuló figyelmet és rajongást.

A világ felépítése páratlan, tele van aprólékos részletekkel, kiforrott nézettel, az átok viszi előre a cselekményt, és szépen lassan minden egyes szegletébe betekintést nyújt. Megmutatja a sziget valódi alakját, azt az oldalt, amit Isla alapvetően nem látna, és ezáltal egy nagyobb, teljesebb kép alakul ki bennünk Lightlarkkal kapcsolatban, és azzal, hogy milyen szerepe is van a 6 népnek a világ létezésében, és a kialakult átokban.

Mint már az elején is írtam a Lightlark tele van hazugságokkal és hazugokkal. Abszolúte senkiben sem szabad megbízni, még saját magunkban sem, mivel ahogy haladunk előre úgy lesz egyre több az árulás, és úgy törik össze egyre jobban a szívünk. A végén üt nagyot az árulás, és egy olyan csavarral dobja fel a kötet befejezését az írónő, amire én őszintén nem számítottam, és igazából most is keresem az állam, és fogom a fejem, hogy hogy lehet, hogy nem láttam előre.

A nagyszerű világ mellett muszáj vagyok a karakterekről is beszélni kicsit. Kezdésnek ott van Isla, aki akarva-akaratlanul is, de kedvenc lesz. Úgy tűnik, mintha eleinte egy naiv Szívfalóval lenne dolgunk, de ahogy haladunk előre úgy mutatja meg, hogy jóval több rejlik benne, mint egy olyan uralkodó, akinek nincs ereje, aki nem képes használni a népe adottságát, és aki az egyik legesélytelenebb a győzelemre és a hatalomra. Nagyjából a kötet felétől látszik igazán rajta, hogy sokkal több van benne, és a végére megmutatja az írónő milyen Vadonc is Isla Crown.

A szerelmi háromszög további két résztvevője, Oro és Grim, viszont Oro sem a kötet elején, sem a végén nem lett szimpi. Egyáltalán nem bíztam benne, és nem is tudtam. Rossz előérzetem volt vele kapcsolatban, közben meg... Aztán ott van Grim, na ő már az elején levett a lábamról, és te jó ég milyen szövegei voltak. Miatta telijelölőztem a könyvet, de nem bánom, mert teljesen megérte. Ha másért nem, már Grim miatt érdemes elolvasni a Lightlarkot. Ha szeretted Kai Azert, akkor Grim Malvere is kedvenc lesz.

Olyan érzés volt olvasni a Lightlarkot, mintha felültem volna egy hullámvasútra, és teljesen ráhagytam volna magam. Egyszer hol azt érezzük, hogy sikerülhet az átok megtörése, egyszer meg azt, hogy túl sok akadályt görgetett az írónő Isla elé, és esélytelen. Érzelmek terén teljesen a szívembe talált, és akárcsak Isla, nekem is egy íjvessző áll ki belőle, és nem tudja, hogy meggyógyuljon e, vagy hagyja, hogy Grim jöjjön és meggyógyítsa. Jokes on me, persze, hogy azt választanám, hogy jöjjön Grim és gyógyítson meg. The chokehold you have on me, Grim... Maga a cselekmény nagyon izgalmas, tele van részletekkel, érdekes fejleményekkel, kellő adrenalinnal és megfelelő mennyiségű rejtéllyel és talánnyal ahhoz, hogy ne akarjuk, és ne is tudjuk letenni. Alapjaiban rengeti meg a világodat, és ha szereted a minőségi fantasyket, akkor muszáj elolvasnod Alex Aster mesterművét, a Lightlarkot!! Hatalmas kedvenc lett, és a kötet vége után még jobban várom a folytatást!! Többet akarok, és még többet kell tudnom erről a világról, és arról, hogy mi is lesz a szerelmi háromszög sorsa!! team Grim, ha ez még nem lenne egyértelmű, de akkor tessék. Grimért dobog a szívem. Isla nincs könnyű helyzetben, de hiszek benne, hogy jól fog dönteni.

" - És mi van azzal, hogy távol akarod magad tartani tőlem? 

Ajka most már az övé felett volt, szavai gyakorlatilag a szája sarkához nyomódtak. 

- Őszintén megpróbáltam - mondta. - De kiderült … Hogy annyira mégsem vagyok őszinte."

" - Milyen az Éjsötétek birodalma ? - kérdezte, bár nem igazán tudta, miért.(..) 

- Egy nap - mondta -, megmutatom."

"Grim ránézett, Isla pedig visszatartott a lélegzetét, azon tűnődve, vajon a férfi tudja-e, hogy mennyit gondolta rá az elmúlt hetekben."

"Nem is sejtette, hogy mennyi mindenről marad le. Most, hogy látta, hogy mi mindent kínál a világ, már mindent akart."

" - Milyen kár, hogy az egyetlen lény, aki állítólagos elméleted szerint a segítségedre lehet, olyasvalaki, akitől irtózol."

"Grimnek is megvolt a maga hírneve. Az átkok megszületése előtt pár évtizeddel volt egy háború Lightlark és az Éjsötétek között. És Grimshaw volt a legfélelmetesebb harcos."

" - Azt hiszem megfognak ölni - mondta csendesen, majd felnézett rá. 

Meglepetten látta, hogy a férfi mosolyog. Óvatosan rátette a kezét az arcára. 

- Ha valaki ártani akar neked, tönkreteszem őt is és az egész birodalmát."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)