C. N. Crawford: Lord of Embers - A parázs ura (A démonkirálynő próbái 2.)

"Egy nejlonzacskót szorítottam a mellkasomhoz azon igyekezve, hogy szárazon tartsam."

*

Nemrégiben még csóró egyetemista voltam. Most meg úgy tűnik, hogy én vagyok a Fényhozó, akinek az a sorsa, hogy a démonvilág királynőjeként uralkodjon. 

Egy riválisom is akad: Orion, a Káosz Ura. Bonyolítja a dolgokat, hogy teljesen odavagyunk egymás testéért. Annak ellenére is, hogy ő megesküdött, hogy meg fog ölni engem. 

Végső soron mindketten ugyanazt akarjuk: a koronát. Ám a vasakaratok csatájában csak egyikünk maradhat talpon.

" - Ki nem állhatlak - közöltem vele zihálás közben. Ezt csak a büszkeségem miatt kellett tisztáznom, mert pontosan tudtam, hogy ő hogyan érez irántam. 

- Ez kölcsönös - dünnyögte válaszul a nyakamba -, de belehalok, ha most nem csókolhatlak meg."

Pontosan így kell egy ütős második részt írni, ami jobb, mint az első, és ami megmutatja, hogy mennyi potenciál is rejlik A démonkirálynő próbáiban. Már az első részt, a Tövisek városát is szerettem, de A parázs ura még ezen is túltesz. Az írónő igazi üstökösként robbant be az életembe, és nem akarom, hogy Orion nélkül hagyjon akár csak egy perc erejéig is. Amikor azt mondom, hogy szeretem a démonos fantasy könyveket, na akkor pont ilyen kötetekre gondolok, mint A parázs ura.

A Tövisek városa lépten-nyomon próba elé állítja Rowant, nem engedi, hogy olyan könnyen rájöjjön arra mi is történt azon az ominózus napon az anyjával, és már a kötet elején próba elé állít, hiszen Rowannek vissza kell térnie ide. Tetszett a kötetben, hogy rövid, és emiatt iszonyú gyorsan lehet vele haladni. Nincs tele felesleges kitöltendő hézagokkal, mindig csak annyira részletes, amire épp szükségünk van, és ami az adott fejezethez passzol. És ahhoz képest, hogy rövid eléggé sok minden történik benne. Csak úgy kapkodjuk a fejünket, és még fejezeten belül is csak úgy repülnek az újabb és újabb tények, bonyodalmak és a vonzás. A történet egy részében a Pokolban járunk, amit már nagyon vártam, hiszen ha démonok, akkor a Pokol bugyra is velük együtt jár. Rowan és Orion ebben a részben még inkább kedvencek lettek, már csak azért is, mert az írónő végig megtartja az ellenségek hangulatát, nem engedi, hogy bármelyikük is elfelejtse, hogy ki a másik közben, meg vonzzák egymást, és egyes helyeken csak úgy perzselnek az indulatok. Tüzes jelenetekben is gazdag, de itt nem feltétlen szexuális értelemben értem. A történet már az elején megfogott magának, és csak úgy faltam a sorokat, már csak azért is, mert szerintem sokkal kiforrottabb lett A parázs ura, mint a Tövisek városa. Van benne egyfajta sötétség, heves érzelmek, bosszú, a múlt megismerése, traumák újraélése és karakterfejlődés is, amik mind hozzátesznek az élményhez és ahhoz az utazáshoz, amit a történet olvasása jelent.

Amikor azt mondom, hogy szeretem a romantasy műfaját, akkor olyan csoda kötetekre gondolok, mint C. N. Crawford írása. Mentes mindenféle sallangtól, tele van egyedi ötletekkel, egy fantasztikus világgal, uralkodással, királyi huzavonával, ellenségekkel, harccal, érzelmekkel, egy lehetséges háború első lépéseivel, látomásokkal, gyenge pillanatokkal és megannyi érdekes részlettel, amik gazdagítják A parázs ura élményét.

Orion, már csak azért is, mert kevés fehér hajú férfi karakter van, kedvenc lett, és alig vártam, hogy az ő szemszögéből is láthassuk egy kicsit a cselekményt, és megmutathassa azt, mit is gondol valójában. Nagyon érdekes karakter, tele potenciállal, és őszintén azt érzem, hogy sikerült meglepnie a végén, nem számítottam a csavarra, de örülök neki, mert így tudom, hogy a harmadik rész is izgalmas, kalandos és veszélyes lesz.

Rowan szimpatikus volt az első kötetben is, de imádom azt a karakterfejlődést, amin keresztül megy. Eddig sem volt egy könnyen eltörhető virágszál, akinek fogni kellett a kezét a csúf démonok mellett, de A parázs ura alatt mutatja meg igazán, hogy kicsoda is ő, és milyen tűz lobog benne. Igazi badass főhősnővé érett a végére, és sikeresen megtalálta magában az erőt, az elemi ösztönöket és a tüzet, amik segítségével egy igazán erős karakter lett, akin nem lehet átgázolni, és akire nagyon oda kell figyelni.

Egyes helyeken azt éreztem, hogy ez a kötet inkább készít fel a fináléra, minthogy igazi második rész lenne. A Tövisek városában az írónő megalapozta a történet vázát, ebben a második részben ehhez a vázhoz adott hozzá, kitöltötte a réseket, és ahol kellett ott új információt adagolt, vagy éppen megmutatta, hogy senkiben sem szabad bízni, és az is hátba szúrhat, akit eskü köt. Úgy igazán a cselekmény vége a fontos, hiszen itt történnek az izgalmas események, és ezek mutatják meg, mire is készüljünk a befejező részben.

Ugyanakkor ennek ellenére én azt gondolom, hogy nagyon jó volt, jobb mint az első rész, és kellett ez ahhoz, hogy megértsük a teljes képet. Az viszont igaz, hogy kevesebb veszélyes helyzet kap szerepet, mint amit vártam tőle, de nem bánom, mert kellőképp kikapcsolt és megmutatta, hogy a java még csak ezután következik. Nagyon érdekel, hogy mi lesz Orion és Rowan sorsa, hogy milyen sorsa lehet egy démonnak és egy bosszúszomjas, harcosnak, akinek a szeme előtt csak egy cél lebeg.

Mi lehetne jobb annál, minthogy a főszereplő végre megtalálja önmagát, nem őrlődik azon, hogy ki is ő, ember vagy démon. Ott talált el ez a kötet, ahol a legnagyobb szükség van rá. Derült égből villámcsapásként csapott le, és mutatta meg, hogy Rowan nemcsak egy egyszerű földi halandó, hanem ő a jogos uralkodó, aki minden démon felett áll, és akinek egyetlen küldetése van, méghozzá elfoglalni az őt megillető helyet. Igazán lenyűgözött, és alig várom, hogy a kezeim között tarthassam a trilógia befejező részét, amit remélem, hogy annyira fogok imádni, mint a sorozat első két részét. Maga a cselekmény relatíve rövid időt ölel fel, több időt töltünk a Pokolban, mint a történet jelenében, még sincs hiányérzetem. Rowan démoni oldala nagyon dögös, és nem is tudom mit mondjak Orionról. Hozta a rosszfiú stílust, igazi kísértés volt végig, és nem egyszer játszott a türelmemmel, de én így imádom őt! Kellett nekem az, hogy ennyire sötét és sérült legyen a lelke, hiszen innen a legszebb nyerni, és van valami ezekben az összetört pasikban, amik arra ösztönöznek, hogy próbáljam meg összerakni őket, és Orionnal kapcsolatban is ezt érzem. Nincs mese, kell nekem egy saját Orion, démoni oldal ide vagy oda. A romantasy, enemies to lovers és sérült lelkű Orion remélem téged is meggyőzött, de ha nem, akkor csak annyit mondok, hogy démontűz és próbák. Olvassátok és szeressétek ti is ezt a trilógiát, mert nagyon megérdemli.

"Két nappal ezelőtt volt egy szexuális álmom Orionnal, de ő a végén pókká változott, és még úgy is szexi volt."

"Amint kijelentette, hogy tönkre fog tenni egyetlen csókkal, úgy vágytam Orionra, mint az oxigénre."

" - Még ha ez is lenne a helyzet, inkubusz, mit tudnál tenni az ügy érdekében? 

- Az a tervem, hogy egyetlen csókkal tönkreteszlek."

" - Orion - sóhajtottam fel. - Téged tényleg be kéne zárni a város többi lakójának érdekében."

"Megfogadtam, hogy ha egyszer kiszabadulok innen, mindennap fondüt fogok enni. Keresek egy franciát, megköszönöm, amiért hozzájárultak ezzel a világ boldogságához, és meghívom fondüzni."

" - Hova megyünk? 

- A Pokolba - vágta rá Orion. 

- Nem biztos, hogy tetszeni fog. 

A barátnőm csak a vállát vonogatta. 

- Albanynél biztosan nem lehet rosszabb, és majdnem oda mentem egyetemre."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)