Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely - Sötét, magányos átok (Az Átoktörő 1.)

"Vér van a körmöm alatt. Kíváncsi lennék, ezúttal hány embert öltem meg."

*

Egy ​elátkozott birodalomban… a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül. Légy szerelmes, törd meg az átkot! 

Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik. És elérkezett az utolsó ősz… 

Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát. 

Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat! Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. 

És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?

Egy újabb régóta várt kötetet hozott el nekünk a KMK! Annyira imádtam, és végre egy olyan A szépség és a szörnyeteg retelling, ami egyszerre felkavar és ámulatba ejt. Nagyon szerettem olvasni, és már bánom, hogy amikor beszereztem angolul nem kezdtem bele, mert úgy érzem, hogy ezzel a kötettel új kedvencem lett és a book boyfriends listám is bővült Rhen herceggel. A kötet az elejétől a végéig nagyon izgalmas, fordulatos és legszívesebben bekuckóznék Emberfall világába, és nem tenném ki onnan többet a lábam.

Maga a történet egy klasszik meseátdolgozás. Mindenki ismeri A szépség és a szörnyeteg történetét, biztos vagyok benne, hogy már több milliószor láttátok, de a Sötét, magányos átok tud újat mutatni. Nem hiába akkora a hype körülötte, hiszen egyfelől baromi izgalmas, másfelől pedig lebilincselő, és az utolsó sorokig tartogat meglepetéseket, egy percre sem áll meg a cselekmény, pörög ezerrel és nagyon nehéz letenni. Szó szerint odaszegez a lapokhoz, és addig nem enged el, amíg meg nem törik a varázs, s amíg meg nem tudod, hogyan is zárul az első rész. Bevallom az első néhány fejezet annyira nem varázsolt el, de utána úgy éreztem magam, mintha én is belecsöppentem volna Harperrel együtt Rhen herceg világába, és ha akartam volna sem tudtam volna szabadulni, de nem is igazán akartam. Lebilincselt, és fogva tartott. Az eleje még nem a legizgalmasabb, de ahogy beindul a cselekmény, onnantól kezdve nincs megállás. Pörög, ahol kell lassabb, de végig ott ketyeg felettünk az idő, ami vészesen fogy, és ki tudja mi történik akkor, ha nem sikerül megtörni az átkot, és Rhen újra átváltozik. Igazi versenyfutás az idővel és az érzelmekkel, hiszen ahhoz, hogy megtörjön az átok Harpernek bele kell szeretnie Rhenbe, igen ám, de ennyivel nem éri be abba az írónő, mert egy sugallat erejéig elveti a szerelmi háromszög lehetőségét is, amit alapesetben nem szeretnék, de itt nagyon is jól jött. 

Kapott egy kis fűszert, ami még annyira nem zavaró, viszont fenntartja a figyelmet és a lehetőséget is. Emellett hatalmas hangsúlyt helyez az írónő Emberfall felépítésére, a világra, a múltjára, és a történelmére. Alaposan kidolgozza, és ez adja a cselekmény vázát. Emiatt nagyon hiteles, fejezetről fejezetre csepegteti el az információkat, új megközelítésbe helyezi az eseményeket és a megalkotott világhoz, eszmékhez is végig hű marad. 

Imádtam, ahogy az alapoktól mutatja be Emberfallt, a politikáját, a tájat, és ahogy Harper is egyre inkább elengedi magát, úgy tudunk meg egyre többet és többet. Lehengerlően precíz és aprólékos, szerethető és kidolgozott is. Nemcsak emiatt erős a kötet, hanem az egyedi karakterek miatt is. Sem Harper, sem Rhen, sem pedig Grey nem az a tipikus karakter, akit be lehetne skatulyázni és bezárni egy dobozba. 

Adott egy lány, akinek nem a legkönnyebb az élete, mégis segít a bajbajutottakon, s aki elsőre nem tűnik erősnek, mégis az, még úgy is, hogy nem teljesen egészséges. Az írónő általa behozta a kötetbe a cerebrális parézist, aminek hála felhívja a betegségre a figyelmet, és megmutatja, hogy ezzel is lehet teljes életet élni, és ők is megérdemlik a szeretetet és a törődést, ugyanakkor ők is tudnak kemények és erősek lenni. 

Úgy érzem, hogy a kötet végére Harper igazi badass, harcos amazon lett, aki képes lenne feláldozni magát mások testi épsége végett. Vakmerő, harcias, ugyanakkor gyengéd és esendő is. Harper minden egyes tulajdonságával lehet azonosulni, s éppen ezért érzi oly közel magához az ember őt. Megmutatta, hogy bárki képes harcolni, és bárki képes arra, hogy mások sorsát befolyásolják, és azt is megmutatta, hogy senkit sem szabad egyből leírni, hiszen sokszor nem azok vagyunk, mint amit a külvilág felé mutatunk, a belső sokkal többet takar, főleg azután, hogy lehull az álca és megmutatjuk a másiknak az igazi énünk. 

Harper mellett Rhen és Grey is nagyon fontos karakter még. Grey számomra annyira sok vizet nem zavart, ott volt, jó volt, de kb ennyi. Nem igazán varázsolt el, ugyanakkor a függővég felpezsdíti a karakterét, és várakozással tölt el a további kötetekre nézve. Viszont Rhen... Róla beszélnünk kell. Ritkán kedvelek meg karaktert már az elején, de Rhennel ez történt. Még, amikor szinte alig tudtunk róla valamit, már akkor éreztem, hogy oda kell figyelnem rá, mert nagy kedvencem lesz, és igen, az lett. Tetszett, hogy nem volt erőszakos, nem akarta mindenféleképpen behálózni Harpert, és ha úgy hozta a szükség, akkor másokat helyezett előtérbe, és képes lett volna feladni önmagát a népéért. 

Ezzel szemben a Szörnyeteg egy igazi fenevad, fékezhetetlen és mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Vérszomjas, kegyetlen és nem ismer kegyelmet. Tudom, hogy ezzel egyedül vagyok, de szerettem ezt a kettősséget, azt pedig még inkább, hogy az írónő megmaradt a taktikai, harcos vonalon, és nem lett túl romantikus, vagy éppen rózsaszín a kötet. Pont annyi érzelem van benne, amennyire szükség van. Sokkal inkább az átok megtörése, az emberi életek megmentése, és az önfeláldozás állnak a kötet középpontjában. Az írónő az Elementálok sorozatával egyszer már levett a lábamról, és sikerült újra megmutatnia, hogy egy másik kötetével is képes igába dönteni. A Sötét, magányos átok egy olvasmányos, veszélyekben és kalandokban gazdag fantasy, értékes karakterekkel, gyönyörű világfelépítéssel és egy felkavaró A szépség és a szörnyeteg átirattal. A romantika minimálisan, de jelen van, s ezáltal finom, légies, szinte alig érezhető szerelmet bontakoztat ki a szemünk előtt. Összességében egy nagyon szerethető történetét kaptam, ami maximálisan levett a lábamról, értékes információkkal látott el, és ami az elejétől a végéig izgalmas és fordulatos volt. Várom a második részt, és remélem a függővég által elvetett kérdésekre is választ kapunk, és megtudjuk hogyan is folytatódik tovább Rhen, Harper és Grey sorsa.

"Ha ennek itt kristályserleget adnék a kezébe, ripityára törné, és összekaszabolna a szilánkokkal."

" - Apám egyszer azt mondta, már a születésünkkor kiosztják a lapjainkat. Van, aki a jó leosztással is veszít, és van, aki a rossz leosztással is nyer, de azokkal a lapokkal kell játszanunk, amiket a sors kínál nekünk. Sokszor nem mi választjuk meg, milyen helyzetekkel szembesülünk, de ettől még döntenünk kell."

"Idáig ez a legkegyetlenebb szezon: a sors végre összehozott egy karakán lánnyal, aki méltó párom lehetne, de ő mindenáron haza akar menni a családjához."

" - Mindig ámulattal tölt el, hogy a legsötétebb reménytelenségből is van kiút."

" - Szerelmet vallottam neki - förmedek rá. - Megcsókoltam. Az életemet is kockára tettem érte. Mit akarsz még, hogy végre megtörjön az átok?"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Shea Ernshaw: The Wicked Deep - Gonosz mélység

"Három nővér érkezett az Oregon állambeli Sparrow-ba 1822-ben a Lady Astornek nevezett prémvadászhajón, ami még ugyanabban az évben elsüllyedt a kikötőben, közvetlenül a földfokon túl."

*

Köszöntünk ​az elátkozott városban, Sparrow-ban. 

A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket. Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket. 

Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent. 

Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának. Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát. Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?

Csupa jókat hallottam már erről a kötetről, ezért is tettem fel egyből a kívánságlistámra, ahogy bejelentette a KMK, hogy bizony hozzák ezt a csoda kötetet. Nagyon szeretem a különlegesebb, misztikusabb regényeket, és a Gonosz mélység pont ilyen. Kicsit titokzatos, boszorkányos, de nagyon olvastatja magát és izgalmas is. A kötetet végig körbe lengi az egyedi atmoszférája, és az írónő is teljesen elvarázsolt olvasás közben. Imádtam olvasni, imádtam ahogy szőtte a szálakat és közben végig kielégítette a kíváncsiságomat.

Nagyon szeretem azokat a történeteket, amik valamilyen valós vagy éppen kitalált legendát dolgoznak fel, hiszen minden mendemondának kell, hogy legyen alapja és ha nem is léteztek boszorkányok, az biztos, hogy az írónő bebizonyítja a regényével, hogy talán mégis. Maga a kötet egy kisvárosban játszódik, Sparrow-ban, ahol 200 éve vízbe taszítottak három nővért, s azóta is visszajárnak kísérteni. De ez valójában így van? Vagy csak az emberek szüleménye az, ami elhiteti Sparrow lakosaival? A kötet mindenre választ ad! Merülj el benne kedves olvasó, de vigyázz, mert hátborzongató és nem mindennapi élményben lesz részed. Már, amikor elkezdtem a regényt, akkor éreztem azt az éteri vonzást, ami a kötet felé húzott, s olyan volt végig olvasni a sorokat, mintha én magam is a bűvölet áldozata lettem volna. Aztán ahogy haladtam előre, úgy lett egyre erősebb és erősebb ez a bűvölet, és nem eresztett. Nemcsak a lapok tartanak fogva, hanem a cselekmény és a karakterek is. Általában nem vagyok könnyen átejthető, de a kötetnek sikerült. Végig a sötétben tapogatóztam, és nem voltam biztos benne, kit is szállt meg a harmadik nővér. Szépen, aprólékosan, a maga medrében ad választ a kérdéseinkre, s olyanokat is megválaszol, amire nem is vártunk igazán magyarázatot. 

Maga a cselekmény a kötet elejétől kezdve szépen lépcsőzetesen épül fel, fejezetről fejezetre egyre több információt csepegtet, ahol kell végig homályban tart, de ahol arra van szükség, ott elveti a megoldás magvait. Emellett nagyon olvasmányos, cselekményben gazdag, szerethető kötet tele rejtélyekkel, a múlt darabjaival és egy legendával, ami csak arra vár, hogy megismerd minden egyes részletét. Nagyon szerettem olvasni, és a karakterek is elvarázsoltak. 

Habár a három nővér közül mindegyiket sikerül valamelyest jobban megismerni, mégis Hazel került hozzám a legközelebb, akinek talán a legtragikusabb a története. Adott egy lány, aki szerelembe esett, de a sors közbeszólt és elvette az életet. Minden nyáron áldozatokat csábítva a hálójába, de mi van, ha ez már nem elég? Mi van, akkor ha ennél többre vágyik? Mi van, akkor ha újra élni akar? Mi van, ha beleunt a gyilkolásba? A kötet az ő történetét meséli el. Természetesen a nővérei is fontos szerepet játszanak, de úgy érzem Hazel az, aki jelen esetben igazán számít. 

Néhol megszakadt a szívem miatta, ugyanakkor kétes érzéseim is voltak a döntéseit illetően. Nem volt egyszerű számára állást foglalni, de úgy érzem, hogy a kötet végére a lehető legjobb döntést hozta. Különösen tetszett az a regényben, hogy nemcsak a jelenbe, hanem a múltba is betekintést engedett. Ezek a fejezetek igazán nagy kedvenceimmé is váltak, hiszen általuk egy teljesen új megközelítésbe is kerülnek az események. Nemcsak elmondják a teljes történet, de meg is mutatják, hogy a Swan nővérek nem voltak mindig kegyetlenek és azt is, mi is történt velük az ominózus napon, s azután, hogy elragadta őket a víz. 

Nem azt a tipikus boszorkányos történet kaptam, mint mire számítottam, hanem annál jóval eredetibbet, és a történet a végére rendesen belemart a lelkembe. Kicsit keserédes is, de közben szerethető történet is, ami a kellő helyeken borzongtat meg, és rávesz a hajnalig tartó olvasásra. A karakterek világítótoronyként állnak a ködben és a jelenlétükkel mutatják az utat. Penny már az elejétől kezdve szimpatikus és örültem, hogy ő a "narrátor". Imádtam, ahogy alakította az írónő a karakterét, valóságosnak és közelinek tűnt. Akár a szomszéd lány is lehetne, aki kicsit visszahúzódó, de annyira nem, hogy ne vegyük észre. 

Aztán Shea Ernshaw a kötet háromnegyedénél ledobott egy bombát, egy olyan csavart, hogy csak néztem magam elé, és nem akartam hinni a szememnek. Zseniális, és wow! A szavam is elakadt. Ehhez már tehetség kell, és az írónő bebizonyította, hogy ő bizony tehetséges, és érdemes volt bizalmat szavazni neki. Penny mellett Bo és Hazel hangsúlyos még. 

Viszont engem Bo annyira nem vett le a lábamról, kedveltem persze, de nem lett kedvenc, viszont amit csinált vele az írónő, az fáj is, meg rendesen szíven is döfött. Amit még kiemelnék, mint a kötet erőssége az a történet kettőssége. Megmutatta a Swan lányok oldaláról a történetet, hogy ők itt az áldozatok, ugyanakkor a város szemében is rávilágít arra, hogy tulajdonképpen ők a történet gonoszai is. Áldozatok és bűnösök is egyszerre, akiket rossz helyre sodort az élet, s akiknek nem feltétlenül kellett volna meghalniuk. Egyfelől megszakadt a szívem, másfelől kicsit ironikus is, ami a haláluk után történik a város népével, és a további generációval, akik élik mindennapi életüket Sparrow-ban. Összességében úgy gondolom, hogy a Gonosz mélység egy kiemelkedően jó boszorkányos történet, kellő izgalommal és borús hangulattal. Akik szeretik a titkokkal terhes történeteket, és készen állnak mindkét félt meghallgatni, ugyanakkor kíváncsiak is a Swan nővérek bosszújára, és nem riadnak vissza a halálesetektől sem, azoknak tökéletes olvasmány lehet. Lehengerel, a homályban tart, s minden egyes fejezettel még mélyebbre taszít a háborgó mélységben.

"A nővérek úgy hordozták magukban a végzetet, mint amikor valaki mérges szömörcébe botlik a sötétben, és még nem sejti, milyen következményekkel kell szembenéznie reggel."

"A szerelem veszedelmes csábító... vad és ördögi.

Mögéd lopózik, halkan, gyöngéden és szelíden, aztán elmetszi a torkodat."

" - A jelek szerint a szerelem a téboly legártalmasabb formája."

"Én is ilyen vagyok: hazugság tetőtől talpig. A különbség csak annyi közöttünk, hogy miután a cirkusz bezár éjszakára - minden villanyt leoltanak, és kieresztik a vizet a tartályból -, én nem vehetem le a sellőuszonyomat. Nincs saját életem az illúzión kívül. Mindig csak egy másik lény lehetek."

" - Ezt meg honnan veszed? Soha senkit nem szerettél önmagadon kívül! Nem akarok olyan nyomorult lenni, mint te, a világ végezetéig a kikötő vizében rekedni!"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elle Kennedy: The Risk - A kockázat (Briar U 2.)

 "A randipartnerem három perce késik. Én nem vagyok egy hisztis liba. Általában öt perc késés simán belefér, annyit még elnézek."

*

Mindenki vadócnak tart. Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. 

De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. 

A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. 

Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. 

De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom.

El sem hiszem, hogy annyi várakozás után végre kézbe vehettem ezt a regényt és olvashattam. Rettenetesen imádom Elle Kennedyt, az Off-Campust és a Briar U-t. Tűkön ülve vártam a folytatást, és szó szerint madarat lehetett volna fogatni velem, amikor hozta a futár. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy percekig csak csodáltam, majd bele is vetettem magam a sűrűjébe. Néhány hónappal ezelőtt egy játéknál Jake jött ki, mint hokis book boyfriend, és semmit nem tudtam róla, viszont ez most megváltozott és új kedvenc hokis pasit avattam. Jake letepert, és nem engedte hogy felálljak. Imádtam.

Előre is elnézést kérek azoktól, akik számára ez a bejegyzés túlságosan fangirlös lesz, de nem tehetek róla, mert a Briar U az egyik szívem csücske, és nehéz érzelemmentesen írni róla. Annyi mindent adnak a kötetek, és nemcsak kikapcsolnak, de szórakoztatnak is, és rajongást váltanak ki belőlem. Nem tudom úgy olvasni őket, hogy ne pörögnék ezerrel, és ne kapcsoljak egyből rajongó üzemmódba. Ezt váltja ki belőlem a kötet, és egy percig sem bánom. Elle Kennedy újra és újra megmutatja, elkápráztat és kilök a jégre, felkelti a hoki mániámat, és táplálja a tüzet. Akik már csak egyszer kézbe vették az egyik regényét, azok tudják, hogy miről beszélek. De térjünk át a lényegre, a regényre, Jake-re és Brennára. Elöljáróban annyit, hogy imádtam őket, annyira jó volt olvasni róluk, és végig drukkoló üzemmódban, tágra nyílt szemekkel pásztáztam a sorokat. A kockázat a többi Elle Kennedy könyvhöz hasonlóan egy hokist és egy tűzről pattant lányt helyez az előtérbe, ez Brennánál sincs másképp, viszont az írónő megspékeli a már alapból is forró és szexi szálat egy kis enemies to lovers vonallal, ami miatt önkívületi állapotba kerültem. Olyan szinten megvett magának ez a kötet, hogy arra nincsenek szavak.

Imádtam a cselekményt, a karaktereket, a beszólásokat és csipkelődéseket, azt hogy minden egyes oldalon pörög a történet, ahogy váltogatja az írónő a szemszögeket, és ahogy egyre többet és többet tudunk meg Jakey-ről és Brennáról. A kockázat kicsit veszélyesebb mint A hajsza, teljesen más kerül előtérbe viszont legnagyobb örömömre a többiek sincsenek elhanyagolva benne, különösen Hollis jelenlétét imádtam, akiről szívesen olvasnék hosszabban is. Aztán Fritzy és Summer sem tűnnek csak úgy el, és emiatt csordultig telt a szívem, mivel imádom őket. 

Elle Kennedy olyan hokis románcot írt, ami kiemelkedik a többi közül. Brenna múltja miatt egy fokkal komolyabb, mint az elődei, mégis végig megmarad az a laza hangulat, ami a köteteket jellemzi. Nem akar túl sokat mutatni, pont azt adja, amire szükséged van és a kötet elejétől a végéig izgalomban tart, megmutatja mennyire is szexi a kötet, és egy percig sem akar többnek mutatkozni, mint ami. Maga a cselekmény erős, a humor része verhetetlen, de szexiségben és vágyakban is gazdag. 

Imádtam a szenvedélyt, azt a vehemenciát, amivel letarolt, Elle stílusa végig felismerhető, ott hordozza magával a kézjegyét, és ha nem tudnám, hogy ő írta, akkor is ezer közül felismerném. A magyar fordítás minőségi, azt leszámítva, hogy fura volt a daddy helyett apucit olvasni. Nagy erőssége a regénynek a naprakészség, hiszen Brennán keresztül megmutatja, hogy még ma is vannak olyan szakmák, ahol nehéz a nők sorsa, ahol nem veszik komolyan őket, ahol baromi nehéz bizonyítaniuk, mivel az esélyt sem kapják meg. Imádtam, hogy erre is kitér, és nemcsak a hoki kerül előtérbe. 

Persze a sport, és ennek a világa még mindig hangsúlyos, de emellett másra is kitér és Brenna karakterén keresztül bevezet minket a háttérbe, és megmutatja, hogy hiába van melletted egy név, hiába vagy te az alkalmas, rajtad kívülálló okok miatt hátrányban indulsz. Elle nemcsak alapos, de precíz is. A kockázat után még annál is inkább akarok magamnak egy hokist. Nem lehetne, hogy valamelyik srácot életre keltsük? 

A kötet érzelmi szála lassan épül fel, eleinte mint már említettem enemies to lovers, de miután kiteljesedik lesz csak igazán érdekes és lebilincselő a sztori. Imádnivaló és egyben piszkosul szexi is. Jake maga az álompasi, akit meg kell dolgoztatni, akit nem könnyű megkapni, ugyanakkor képes felismerni a hibáit és tévedéseit. Brenna nagyon badass, imádtam a karakterét, a múltja igaz, hogy nem e legfényesebb, de a legzűrösebb tininek is meg tudja mutatni, hogy nincs lehetetlen és kellő munkával megváltozhatunk. Ami leginkább tetszett bennük az az, hogy nem fogják vissza magukat, szókimondóak, tudják mit akarnak és meg is szerzik azt. Persze ezzel együtt érezhető a feminista vonal is, de nem annyira, hogy elvegye a kötet lényegét, mert még mindig szórakoztat, lehengerel és nem utolsó sorban megnevettet. Régen nevettem ennyit egy regényen. Felettébb humoros és szarkasztikus, az ízlésemnek nagyon is megfelelt. Imádom, amikor van egy kis fűszer, vagy ebben az esetben robbanóanyag, ami löki előre a kötetet. Összességében imádtam, megérte várni rá, de azért remélem a következő rész hamarabb jön, mert Jake és Brenna után csak még többet és többet akarok. A hokisok teljesen a bűvkörükbe vontak, és Elle Kennedy regényről regényre táplálja ezt a mániát.

"Ebben van valami. Tényleg nem az az elveszett típus. Görcsbe rándul a gyomrom a gondolattól, hogy nem Ronny elől, hanem előlem akart lelépni. Sérti az egómat."

" - Persze hogy vonzódunk - közelíti a tökéletes száját az arcomhoz. - Mindketten tudjuk már az elejétől fogva. Sosem volt kérdés - vonja fel az egyik szemöldökét. - Szóval miért nem állsz le a béna szöveggel, és bököd ki végre, mit akarsz?

  - Hát jó - felelem, mert nem szoktam meghátrálni a kihívás elől. - Meg akarlak csókolni."

"Idegen. Egy újabb szó, ami megsebez, és ez kikészít. Basszus, én Jake Connelly vagyok, akit képtelenség megbántani, mert csak egyvalami érdekli: a hoki. Nem kéne törődnöm vele, mit gondol rólam Brenna."

" - Ha azt akarod, hogy könyörögjek, megteszem. Ha tüzes karikán kell átugranom, állok elébe. Az edzőtáborig minden egyes percben bebizonyítom neked, milyen sokat jelentesz nekem."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kristen Callihan: Idol (VIP sorozat 1.)

"A Vadállat veszélyes szörnyeteg. Egyik pillanatban imád, a következőben utál, és csak abban a másodpercben jössz rá, épp melyik arcát mutatja, amikor már rád ugrott."

*

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.” 

LIBBY

Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom. Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem? 

KILLIAN 

A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon. Most minden romokban hever. Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is. A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon. Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.

Emlékszem még 2018-ban vásároltam meg a kötetet, mert hatalmas Shawn Mendes buborékban éltem és váltig állítottam, hogy bizony ő van a borítón, de aztán sosem jutottam el odáig, hogy le is vegyem a polcról, és megtudjam, miről is szól a történet. De ez 2021 júniusában megváltozott, és mostmár én is ismerem Libby és Killian történetét.

Mint az várható volt, hatalmas rajongója lettem a sorozatnak. Mindig is imádtam a zenészekről szóló, rocksztáros könyveket, és az Idol is tökéletesen beleillik ebbe a zsánerbe. Arra számítottam, hogy majd hasonló lesz, mint a Stage Dive, de nem azt kaptam, hanem annál egy sokkal édesebb történetet, amit az elejétől a végéig imádtam. Nem is értem, miért halasztottam idáig a kötet olvasását. Nagyon aranyos történet, szerethető karakterekkel és egy remek cselekménnyel. Tökéletes kikapcsolódást nyújt a legnagyobb nyári hőségben is, és aki egyszer elkezdi az vagy nagyon fogja szeretni, vagy úgy érzi, hogy ez nem neki való. Ha szeretitek a zenés történeteket, ahol egy szexi banda áll a főszerepben, akkor ez a sorozat nektek való. Eleinte kicsit esetlen, de közben bájos. Nem egy szokványos kezdése van az biztos, de nagyon hamar belopja magát az olvasók szívébe. Az egész kötetet átjárja a zeneiség, a koncertek hangulata és a döntések nehézségének súlya. Látszólag egy egyszerű kis történetről van szó, de ennél jóval több a kötet. Már a legelején problémákra hívja fel a figyelmet, megmutatja, hogy nem jó, ha elzárkózunk a külvilág elől, és a saját, kis világunkban élünk, mert az élet a zárt ajtók után kezdődik, kint a nagyvilágban, és nem egy szigeten, elbújva az emberek és az élet elől. 

Kristen Callihan komoly problémákat boncolgat (alkoholizmus, bezárkózás) egy nagyon szerethető, bájos közegben. Mint már említettem, nem szokványos a regény kezdése, épp emiatt annyira cuki. Van benne valami édes, ami miatt már az első pár fejezet után elkapott, és addig nem eresztett, amíg meg nem tudtam, mi is lesz Libby és Killian sorsa. Azt már említettem, hogy mennyire imádom a nevüket? Annyira egyedi, sosem hallottam még. 

A nevükhöz mérten, a karakterek is különlegesek. Lehet, hogy sokan azt mondanák, hogy ez is egy újabb tucat regény, pedig nem. Aki olvasott már rocksztáros szerelmi történetet, az pontosan tudja, hogy mit is lehet ezektől a kötetektől várni, és nem lepődik meg, ha pontosan azt kapja. De visszatérve a karakterekhez. Tudtam, hogy Libbyt nagyon fogom kedvelni, mert látszólag hiába bújik el a csigaháza mögé, ha egy szellemes, erős női karakter, aki csak arra vár, hogy megmutathassa ki is ő valójában.

 Aztán ott van Killian, aki eleinte nem szimpi, de aztán egyre jobban beleássa magát az ember szívébe. Imádtam, ahogy a kettejük kapcsolata, fejezetről fejezetre változik, ahogy a feszültség egyre nagyobb és nagyobb lesz, ahogy az érzékiséget párosítja a tiszta érzelmekkel. Ami magát a cselekményt illeti, az írónő aprólékosan, a kezdetektől szépen felépítve tárja elénk Libby és Killian történetét. 

Kezdetben alaptakarékon ég a láng, de ahogy haladunk a történetben, úgy mutatja meg magát egyre jobban. Slow burn, de mégsem annyira lassú, hogy már a falat kaparná tőle az ember. Tökéletes tempóban halad előre, épp annyi fűszert és varázst csepegtet el, amennyire éppen szükség van. A zenei elemek aláfestik a kötet mondanivalóját, és tökéletes összhangban működik együtt a regény többi részével. 

Maga a történetvezetés kellőképpen kiszámítható, de ahol arra van szükség, ott tud meglepetéseket okozni. Egészen egyedi módon szövi a cselekményt, s ezáltal egy szerethető, érzelmes és bájos történetet kapunk. Amit nagyon szerettem a történetben az az, hogy sem Killian, sem Libby az a tucat karakter. Libby-hez hasonló női hősnőről ritkán olvas az ember, tipikusan az a karakter, akit meg kell ismerni, aki nem ad a külsőre és nem lehet egyetlen skatulyába sem bepasszírozni. Azt pedig különösen szerettem benne, hogy ami a szívén, az a száján, és sosem félt kimondani azt, amit gondolt. Killian sem az a tipik rocksztár alkat, akit csak a nők, a pia, a bulik és a drogok éltetnek. Ő egy igazi zenész, akit a zene éltet, és ennek is szenteli az életet. Összességében nagyon szerettem, és igen, láttam, hogy ez a kötet eléggé megosztó, nálam mégis nagy kedvenc lett a végére. A lelkemnek pont erre a kötetre volt szüksége, ahhoz, hogy újra hinni tudjon a szerelemben, és úgy gondolom, hogy minden hibája ellenére is nagyon szerethető sorozat kezdést kaptam, ami csak bizakodással tölt el a többi kötetre nézve. Nagyon várom, hogy belevethessem magam Scottie és Jax történetébe, és remélem a többiekét is hamar megírja az írónő, mert tudnom kell, mi lesz a többiek sorsa.

" - Belenéztél te már egy nyuszi szemébe, Libs? Arra várnak, hogy átvegyék a világuralmat. Szerinted miért olyan feszültek mindig?"

" - Tudod mit? A francba az egésszel. Elmondom az igazat: nem voltam boldog... egészen addig, amíg meg nem ismertelek."

" - Rohadt gyönyörű a hangod, Liberty Bell. Mint a vasárnapi szex."

" - Akár bevalljuk, akár nem, minden egyes embert felmérünk két szempontból: hogy mennyire szexi, és hogy lefeküdnénk-e vele. Mennyire tartod vonzónak az adott személyt."

"Mondd el neki! Mondd el. mit jelent számodra! Hogy olyan neked, mint egy mágnes. Egy rohadt nagy térkép van a testedre tetoválva, de az ő iránymutatása nélkül teljesen el vagy veszve. Mondd el neki!"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Baráth Viktória: Egymás szemében

"Fáradtan estem be az ajtón. Alig vártam, hogy meló után hazaérjek, ledobjam magam a kanapéra, és kinyújtóztassam a végtagjaimat."

*

Jo mindig arról álmodozott, hogy egyszer írónő lesz. Tudta, meg kell küzdenie azért, amire vágyik, hisz a Kaliforniai Egyetem nem a legolcsóbb iskola az Államokban. 

Már csak egy év választja el a diplomájától, de hogy továbbra is finanszírozni tudja a tanulmányait, mindenféle munkát kénytelen elvállalni. 

Egy nap a kezébe kerül egy újsághirdetés, amelyben bejárónőt keresnek. Ez az állás tökéletes lenne Jo számára, csupán egy a bökkenő: leendő munkaadója, James, a magának való vak férfi már az első találkozásnál elutasítja a lányt. Ő azonban addig jár James nyakára, amíg az be nem adja a derekát. 

A férfi nem kedveli Jót, és ez az érzés kölcsönös, ám egy idő után rádöbbennek, talán mégsem különböznek annyira, mint hitték. Mennyire számítanak a belső értékeink egy olyan világban, ahol mindenki a külsőségek rabja? 

Átláthatunk-e a rózsaszín ködön, ami folyamatosan körülvesz minket? Szabad-e még hinnünk a szemünknek? Baráth Viktória ezúttal is mély, lélektani témákat boncolgat. 

Megindító története megmutatja, mindenkinek szüksége van arra, hogy a mai rohanó világban meglássuk az igaz és tiszta érzelmeket egymás szemében.

Baráth Viki új regényével komolyabb vizekre evez. Megmutatja, hogy nem minden a külsőség, és pellengérre állítja a mai világ szemléletét. Megmutatja, hogy sokkal fontosabb dolgok is léteznek annál, minthogy ki hogy néz ki, milyen hiányosságai vannak, és rávilágít az érzelmek igazi mivoltára és fontosságára. Nemcsak értéket közvetít, hanem azt is sulykolja, hogy hagyjuk a külsőségeket, és nézzük meg, mi is lapul a mélyben, hiszen ezek azok az értékek, amik különlegessé és egyedivé teszik az embereket.

Mint minden Baráth Viki regényt, ezt is félve kezdtem el, hiszen rutinos olvasóként tisztában vagyok azzal, hogy az írónő nem fél minket a földbe tiporni, és nem fél attól sem, hogy jól megdolgoztasson a finálé előtt. De már amikor belekezdtem az Egymás szemében olvasásának, éreztem, hogy ez más lesz, mint az eddigiek, és igazam is lett. Egy komolyabb hangvételű, de annál inkább olvasmányosabb regénnyel van dolgunk, ami egyszerre hatol mélyre, szorítja össze a szívünket, és facsar egyet rajta. A kötet eleje még nem sejteti azt, amit végül kapunk tőle, mégis úgy érzem, hogy tökéletes kezdés lett, hiszen megismerhetjük Jo-t, a kötet főszereplőjét, aki egyetemre jár, író akar lenni és kicsit naiv. Az első jó néhány fejezet róla és a naivitásáról szól, nem egyszer akartam észhez téríteni, de ezzel az írónő karakterfejlődést is bemutat, hiszen az eleinte szerény, mindenki áttapos karakterből lett egy erős nő, aki kiáll magáért és a szeretteiért. Büszke vagyok rá, hogy végig kísérhettem az útját, és örülök, hogy a kezdeti bizonytalanságok is szépen lassan, ahogy haladunk előre egyre kevésbé ütköztek ki rajta. Jo karakterén keresztül mutatja meg az írónő, hogy igenis sokat számít a belső, és ha nincs önbizalom, akkor sokkal könnyebb is kihasználni az adott illetőt. Megmutatja, hogy néha igenis bíznunk kell önmagunkban, és nem hagyni, hogy a környezetünk elnyomjon, és olyanok legyünk, amilyennek mások látnak bennünket. 

Ezzel együtt tükröt is tart a nők elé, megmutatva azt, hogy mindenki úgy jó, ahogy van. Mindenki szép a maga módján, és nem az a lényeg, hogy mindenki tökéletes legyen, hanem az, hogy megtaláljuk azt az embert, akinek mi vagyunk az elsők. Az Egymás szemében egy szívszorító szerelem történetét meséli el fájdalmakkal és az újrakezdés lehetőségével. Nemcsak a szívünkig hatol, hanem a lelkünket is simogatja, és kiutat mutat a legsötétebb időszakból is. 

Elkápráztat és addig nem nyugszik, amíg el nem mondja a mondanivalóját. Emellett végig érezhető az az egyedi stílus, ami az írónő köteteit jellemzi, és egy percre sem enged el minket, végig fogja a kezünket és ha kell reménnyel tölt el. Megmutatja, hogy semmi sem lehetetlen, és igenis megéri kimászni a legmélyebb gödörből is, és a kezünkbe venni a sorsunkat, hiszen csak egy életünk van, és mi magunk vagyunk azért felelősek, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle. 

Az írónő stílusa és légies, könnyed írásmódja miatt pillanatok alatt elveszünk a sorok között, és csak nagy nehézségek árán csinálunk mást az olvasáson kívül. A letisztultsága és a szókimondósága a kötet legnagyobb erénye. Igazi iránymutatás, de közben annál jóval több is. Kaptam egy regényt, ami teljesen új megközelítésben tárja elénk a szerelmet, ami megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen, és ami az utolsó sorokig megdolgoztatja a szívünk és lelkünk világát. 

Maga a cselekmény hol felemelő, a hol baljós, egyenesen depresszív jellegű, de pont emiatt a kettősség miatt olyan nehéz letenni, s épp emiatt láncol minket a lapokhoz. Ha egy igazán komoly témával foglalkozó, de annál inkább befogadható regényt olvasnál, ne keress tovább, mert az Egymás szemében pont ilyen. Eleinte nem értettem a borítót, de néhány fejezet után minden világossá válik, és rádöbbenünk, hogy tökéletes választás volt. Anélkül mondja el a történetet, hogy bármit is elárulna. Kifejező, ugyanakkor sötétben is tapogatózunk. 

A lélektani része megterhelő, sokszor úgy érzi miatta magát az ember, hogy ez már sok, kell valami kis vidámság is, de mindezek mellett eltörpül a kötet lezárása, ami úgy nyújt fényt az alagút végén, hogy közben meg is melengeti a szívünket és rájövünk arra, hogy bizony nem számít a külsőség, csak az ami belül van. Az, ami azzá tett minket, akik ma vagyunk. Az, ami már az első perctől kezdve képes elvarázsolni a másikat, s nem hiába mondják azt, hogy hiába a külső, ha a belső nem fog meg, és nem találod meg azt az értéket, amit keresel. 

A kötet nagy erőssége a cselekmény mellett a karakterek. Nemcsak Jo, hanem James és valamilyen szinten Julie is. James-en keresztül láthatjuk azt, milyen amikor minden romba dől, és már nem hiszünk abban, hogy bármi jó is történhet velünk. Aztán ott van Julie, aki látszólag tökéletes, de mint mindenkinek neki is vannak problémái, és hiába a kinézet, ha nem találja meg az ember azt, aki mellett úgy igazán önmaga lehet. Míg James lélekben erősödik meg, addig Jo végre képes a múlt traumáit háttérbe szorítani, és elfogadni önmagát. Az Egymás szemében szembemegy a megfelelési kényszernek, és addig-addig tolja előre a karaktereit, amíg ők is meg nem látják az igazi és valódi értékeket. Ha egy szóval jellemezném azt mondanám, hogy fájdalmas, ugyanakkor gyönyörű. Fájdalmas gyönyörű, ami egy teljesen új dimenziót nyit meg előtted, és ami megmutatja Baráth Viki eddigi legkomolyabb és legerősebb regényét. Az írónő rajongóinak kötelező, és azoknak is, akik még keresik önmagukat, akiknek szüksége van a fényre ahhoz, hogy kilépjenek a sötétségből és tudatosuljon bennük, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak, mint a külső, ami mulandó és évről évre változik. Ez a regény nektek szól, élvezzétek, és fogadjátok be a mondanivalóját!

" - Na látod! Az igazán nagy változások mindig akkor kezdődnek, amikor kilépünk a saját komfortzónánkból. Amikor megtesszük azt, amit elképzelni se tudtunk előtte. Csak arra kérlek, hogy próbáld ki!"

" - Ha egy férfi akar téged, akkor küzdeni fog. Így vagy úgy, de keresi a társaságodat, még akkor is, ha épp csak öt perce van rád."

" - Azt akarom, hogy szeressenek - mondom ki egyenesen. - Hogy valaki úgy érezze, nélkülem nem teljes az élete. Hogy valaki számára én jelentsem a boldogságot. De tudom, hogy ennek kicsi az esélye."

" - A szépség nem csupán annyit jelent, hogy milyen a bőröd, a hajad vagy az alakod. Én nem azért akarlak látni, hogy biztos legyek abban, hogy valóban szép vagy. Hanem azért, mert a szemedbe akarok nézni, amikor hozzád beszélek. Kíváncsi vagyok, hogyan nevetsz, és azt is rögtön tudni szeretném, ha sírsz. Számomra gyönyörű vagy, bárki bármit mond."

"Egy szó. Kilenc betű. Apróságnak tűnik, az én világomat mégis megrengeti."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kristen Callihan: Managed - Kontroll (VIP sorozat 2.)

 "Ismersz olyan embereket, akiket valahogy mindig a tenyerén hordoz a szerencse istenasszonya?"

*

Szellemi párbajként indult. Én, egy átlagos lány a nagy számmal, ellene, a szexi, hatalmas egóval rendelkező rosszfiú ellen… 

Amikor áttettek első osztályra a londoni járaton, azt hittem, megütöttem a főnyereményt. Egészen addig, amíg le nem ült mellém Ő. 

Gabriel Scott: pokolian jóképű és jéghideg. Senki és semmi nem képes áthatolni a páncélján. Soha. Saját jogán is legenda, a világ legnagyobb rockbandájának menedzsere, emellett pedig egy arrogáns seggfej, aki lenéz engem. 

Azt hittem, sikerült pokollá tennem számára egy hosszú repülőutat. Eszembe sem jutott, hogy megkedvelhetem, az meg pláne nem, hogy megkívánhatom. És mi a legmeglepőbb az egészben? Hogy ő is akar engem. Csak a feltételei kissé meghökkentőek. 

Ha elfogadom az ajánlatát, sebezhetővé teszem magam. Nagy esély van rá, hogy belezúgok az egyetlen férfiba, akit nem tudok irányítani. 

De erős kísértést érzek arra, hogy igent mondjak neki. Mert a tökéletes öltönyök és a rideg külső mögött rejtőző férfi valószínűleg a legjobb dolog, ami valaha történt velem. 

És talán én vagyok az egyetlen, aki képes lehet megolvasztani a jeget a szíve körül. Kezdődjön hát a küzdelem… Vesd bele magad és élvezd a történetet!

Ez a VIP sorozat egyre jobb és jobb lesz. Már Libby és Killian is magasra teszik a lécet, de Sophie és Gabriel megmutatják, hogy meg lehet azt ugrani. A Managed egy olyan kötet, amihez tényleg kontroll kell, nehogy egybe befalja az ember. Ezzel a második kötettel megmutatja az írónő, hogy mennyi erő is lakozik a sorokban, és azt is, hogy minden várakozást képes felülmúlni. Szerettem? Igen. Ajánlanám másnak is? Mi az hogy!

Maga a kötet kezdése parádés, ugyanakkor megadja a hangulatot. Adott Scottie, akit már az első kötetben megismerhettünk. Egy igazi üzletember, aki körül megfagy a levegő, és aki uralja a teret, akinek nem lehet ellentmondani, és aki egy ponton már nem Scottie lesz, hanem Gabriel, és megmutatja a gyengédebb oldalát is, de közben hű marad önmagához is. Ahol kell ott olyan akár egy stabil szikla, de Sophie érkezésével szépen lassan morzsolódik le Gabriel ellenállása, és megmutatja, ki is ő a kemény páncél alatt. Sophie egy igazán vidám, cserfes nő, aki mindig megtalálja az élet napos oldalát, aki ha kell odaadó, de humoros és pimasz is tud lenni. Ők ketten igazi robbanópárost alkotnak, és a kötet alatt nem egyszer perzselték meg az oldalakat. Miután befejeztem az Idolt nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon milyen történetet ad az írónő a többieknek, és egy cseppet sem csalódtam. Ez a második rész sokkal lassabb, ugyanakkor gyötrően szép is, ami a szerelmi szálat illeti, hiszen nem egyből alakul ki, fokozatosan építi fel magát, és a kötet háromnegyedéig nincs is nagyon akció. Igazi slow burn a javából, kicsit keserédes is, de annál eufórikusabb a beteljesedés. Nagyon szerettem a kötetben azt, hogy mialatt fejezetről fejezetre egyre többet mutat meg Gabrielből, és formázza őt, viszont ezalatt is képes hű maradni hozzá, és egyáltalán nem érezzük azt, hogy hihetetlen lenne a történet. 

Maga a cselekmény forró, érzéki, perzselő, viharként tombol és minden egyes lökéssel a szakadék szélére sodor. Emellett csábító, dögös, szexi és az erejével ledönt a lábadról. Az adok-kapok jelenetek, a finom csipkedések, és az elfojtott vágyak teszik igazán különlegessé a regényt. Nemcsak emiatt, hanem az írónő stílusa és a kötet gördülékenysége miatt is lesz a végére igazi kedvenc, amit újra akar olvasni az ember. 

Számomra nem is kérdés, hogy egy újabb 5 csillagos sztorit tartok a kezemben, és bizakodó vagyok Jax kötetére nézve is, hiszen ha már kétszer levett az írónő a lábamról, akkor harmadjára is sikerülni fog neki. Ha szeretitek a zenészek világát, a koncertek dübörgő hangulatát, a titkokat és a nehezen megközelíthető pasikat, akkor a Managed/Kontroll nektek való. Titkok tömkelege, izgalmas cselekmény, minden lapra jutó ámulás, és két nagyon szórakoztató karakter, akik a szívedig hatolnak, és nem eresztenek. 

A humor és szellemesség már csak egy olyan plusz a kötetben, ami felteszi az i-re a pontot. Dőlj hátra kedves olvasó, mert a Kontroll egy orkán erejével dönt le. A kötetben nincsenek üres járatok, mindig történik valami, ami megszínesíti a lapokat, és amik odaszegeznek. Sophie és Gabriel uralják a cselekményt, minden egyes oldallal egyre többet adnak, és végig tágra nyílt szemmel olvasod a cselekményt, nehogy lemaradj valamiről. 

Eleinte fura volt, hogy nem Scottie, hanem Gabriel, de a kötet végére el fogod felejteni ki is az a Scottie, és csak Gabriel marad. Az írónő újfent elkápráztat, és ha akarnék se tudnék belekötni a kötetbe. A slow burn részek miatt tűkön ülve várjuk az újabb fejezeteket, és szó szerint nem bírunk magunkkal. A Managed tipikusan egy olyan kötet, ami együtt lélegzik az olvasójával, és ami a szívedig hatol.

Mindezek mellett arra is figyelt Kristen Callihan, hogy a kötet eleje és vége igazi egységet alkosson, meglegyen a keret, és boldogsággal töltsön el a végkifejlet. Nem egyszer veszed észre magadon azt, hogy szó szerint vigyorogsz olvasás közben, és nem, nemcsak Napsugár miatt, hanem azért, mert Sophie körberagyogja a kötetet, és rád is ráragad az ő boldogsága és pozitív szemléletmódja. Ha egy szóval kellene jellemeznem a kötetet, azt mondanám, hogy felemelő. A megfelelő időben talált meg, és úgy érzem így a kötet végére, hogy ennél tökéletesebb időpontban nem is olvashattam volna. Ha érdekel, hogy süt be a nap a rideg páncél alá, és hogy olvad meg a legfagyosabb szív is, akkor a Kontroll neked való. Édes, kínzó szerelem, remek cselekmény, imádnivaló karakterek és egy olyan világ, amiben te is szívesen élnél. Összességében nagyon imádtam, és ajánlom mindenkinek, akik hozzám hasonlóan imádják a zenét, a szarkazmust, a cserfes és kicsit különc női hősnőket, és a kemény titkokkal, terhes múlttal, de közben jó kiállással rendelkező, határozott férfiakat. Gabriel és Sophie új dimenziót nyit meg a könyves párok világában. Ha nem akarsz lemaradni az élményről, ne habozz és merülj el a sorok között. Ígérem, nem fogod megbánni. Ha mégis, akkor tárt karokkal várom Gabrielt egy kis vigasztalásra.

" - Ne tessékeljen itt nekem azzal az előkelő brit akcentusával! Nem fogok elalélni tőle! - Egy karcsú ujj billeg az orrom előtt. - Nem érdekel, mennyire szexi a hangja, nem fog működni."

"Valahol az Atlanti-óceán felett, harmincötezer lábnyi magasságban Sophie átölelt, és az agyam úgy döntött, hogy az illata, a hangja és bőrének érintése egyenlő a biztonsággal."

" - Nem vagyok túl jó a bonyolult dolgokban - árulom el Julesnak. - De Gabrielért hajlandó vagyok tenni egy próbát."

"Teljesen belezúgni olyan lenne, mintha levetném magam egy feneketlen szakadékba. Csak zuhannék és zuhannék, nem lenne mibe kapaszkodni, és nem lenne visszatérés a szilárd talajra."

" - Hideg ember vagyok. Minden boldogság vagy melegség meghalt bennem, amikor Jax megpróbálta kioltani a saját életét. Amíg te fel nem bukkantál. - Érzem az arcomon szaggatott légvételeit. - Te vagy a melegségem."

" - Hogyan rúghatnának labdába az igazi férfiak, amikor a nők piton méretű farkakról és pinasuttogókról ábrándoznak?"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

K. M. Holmes: Neked megadom magam

"Az én történetem is nagy álmokkal kezdődött. Viszont hiába nyúltam utánuk és törtem értük magam, soha nem voltam képes arra, hogy akár egyet is megvalósítsak közülük."

*

Engedd, ​hogy a vágy magával vigyen! 

Jillian Cartert sosem kényeztette el az élet. Keményen meg kellett küzdenie mindenért. A jelenlegi helyzetét viszont szívből utálja. Tudja, hogy változásra van szüksége, de a sors hamarabb lép helyette. 

És a sorsnak neve is van: úgy hívják, Colton. A férfi érkezésével minden a feje tetejére áll, és Jillian hiába is tiltakozik ellene, rabul ejti őt. Talán azért, hogy kihasználja, talán azért, hogy megmentse… 

Colton Moran az a típusú ember, akinek nem lehet ellentmondani. Mindig megszerzi, amit akar, és ez alól Jillian sem kivétel. Nem számít, mi az ára, csak az, hogy birtokolja őt. Arra azonban nem gondolt, hogy a tettének milyen következményei lesznek, és milyen titkokra derül fény. 

„Ugyanabba a csapdába léptünk mindketten. Ő is képtelen volt szabadulni tőlem, és tudtuk, hogy csak úgy menekülhetünk meg, ha nem állunk ellen a kísértésnek.” Vajon együtt képesek leküzdeni az akadályokat? 

Létezik kiút egy olyan világból, amelyet az alvilág birtokol? Van esélye két megtört szívnek az egyesülésre? 

K. M. Holmes legújabb, izgalmas történetében a vágyódás mindent elsöprő és újrateremtő erejéről mesél.

Számomra 2020 felfedezettje K. M. Holmes volt, s emiatt is vártam már annyira az új regényét, de felejtsétek el a csillogást, a pompát és azt a légkört, ami Hollywoodot jellemzi, mert a Neked megadom magam nem olyan, mint az eddigi K. M. Holmes regények. Veszélyesebb? Igen. Veszedelmesebb? Igen. Ennek ellenére könnyen olvasható? Igen. Megbántam, hogy elkezdtem? Határozottan nem. Lebilincselő? Igen. Rabul ejt? Minden bizonnyal. Szexi? Ahol kell, ott teljes mértékben. Szerettem olvasni? Mi az hogy. Imádtam!!

Kíváncsian kezdtem bele ebbe a regénybe, mivel tudtam, hogy más lesz, mint amit eddig megszoktam az írónőtől, s ezért is élveztem annyira olvasni. Ne értsetek félre, imádom az előző köteteket, de a Neked megadom magammal egy teljesen új oldalát mutatja meg az írónő. Megmutatja, hogy még mindig szókimondó, vagány és nem fél semmitől. A karakterei még mindig egyediek, kemények és ami a szívükön, az a szájukon. Ha kell beszólogatnak egymásnak, de ha épp olyan a légkör, akkor egymásnak esnek, és felforrósítják a hangulatot. K. M. Holmes harmadik regénye nem szűkölködik szenvedélyben, érzelmekben, veszélyekben, s titkokban sem. Nagyon titokzatos és érzéki történetet kaptam, ahol nemcsak Colton kap szerepet, hanem Jillian is, akinek imádom a nevét. Maga a történet sem szokványos módon kezdődik, mondhatnám azt is, hogy a szürke kisegér kalandjai első részét olvashatjuk, ahol a kötet végére igazi tigris lesz belőle, s egy csipetnyi szürkeség sem marad belőle. Jillian már az első oldalakon bemutatkozik, megmutatja, hogy ki is volt Colton előtt és ez a kötet az ő története, ahol végre igazán magára talál, ahol már nemcsak bontogatja a szárnyát, hanem megtanul repülni is, és veszélyesebbnél veszélyesebb szituációkba keveredik. 

Többek között a maffia kezébe kerül, de eljutunk a Bahamákra és Kubába is, ami a szépsége mellett akciódús és ledöbbentő jeleneteket is hordoz magával. A cselekmény ehhez mérten hol eszeveszetten izgalmas, s hol a végletekig veszélyes. Nincs egy olyan pillanat, amikor megnyugodhatna az ember, mert a kötet olvasása közben bizony az egekben lesz a vérnyomásunk, olyannyira magával ragadó és energiával teli a kötet. 

S habár nem egy egetrengetően hosszú kötetről van szó, így is nagyon sok minden történik, olvastatja magát és oldalról oldalra egyre inkább a sorokhoz bilincseli olvasóját. Nemcsak a cselekmény miatt érdemes időt szánni rá, hanem a karakterek miatt is. Jillian igazi átalakuláson esik át, szenved, fél, de ugyanakkor szeret is, és kilép a maga kis burkából és fényt derít a múltja egyes darabjára. Aztán ott van Colton, aki szexi, odaadó, védelmező, ugyanakkor veszélyes és titokzatos is. Nem ismerjük a múltját, személy szerint én nehezen is bíztam meg benne, de az biztos, hogy mellette nem unalmas az élet.

Sokkal inkább fájdalmasabb és fordulatokban bővelkedő. De vajon melyik a jobb? Élni a saját kis buborékunkban és nap nap után létezni vagy végre kilépni ebből a körforgásból, veszélybe sodorni magunkat és megtalálni a szerelmet? A kötet erre ad választ, de azt garantálom, hogy mire eljutunk oda, addigra elfelejtjük, hogy mire is kerestük a választ, mert Colton ledönt a lábadról és addig nem ereszt, amíg fel nem kavarja az életed. 

Az írónő egy újabb csodát alkotott, amit nagyon szívesen olvastam volna még tovább, és nagyon nem akartam, hogy vége legyen. Imádtam, hogy ennyire veszélyes, hogy titkokat rejteget, hogy nem adja könnyen magát, hogy ahol az kellett ott piszkosul szexi volt és azt is imádtam, hogy nem lehettem biztos a lezárásban, hogy vajon happy end lesz a vége, vagy sem. Az akciódús jelenetek kedvelőinek igazi csemege!

Ha szereted a gyors lefolyású, pörgős, de annál inkább érzelmekben és túlfűtött vágyakban teli, veszélyesebb, sötétebb regényeket, akkor ez a neked való kötet, ne keress tovább. Ezután az elsöprő erejű, felkavaró regény után csak még jobban várom az újabb és újabb K. M. Holmes regényeket, mert Melinda bebizonyította, hogy nagyon is rászolgált a bizalmamra, és fog ő még meglepetéseket okozni nekem. Mindezek mellett más kultúrákat mutat be, teljesen beszippant és nem ereszt. Nagyon szerettem benne, hogy nem maradt meg egy helyen, a széllel szálltunk, s a veszélyek ellenére is új vizekre eveztünk. Eltöltöttünk egy cseppnyi időt a Bahamákon, majd Kubába vettük az utunkat, közben szívfájdalom is ért minket, de nem engedte, hogy a porba hulljunk, a végig segített fennmaradni. Egyetlen egy dolog van, amivel nem vagyok kibékülve, az pedig az, hogy lehetett volna hosszabb és néhány jelenet terjedelmesebb és az átívelések finomabbak. Továbbá számomra az érzelmi szál annyira nem hiteles, kicsit kapkodós, kevésbé van alátámasztva, mint az írónő előző két regényénél. De összességében úgy érzem, hogy ezzel az új iránnyal is képes lehengerlő és kmholmes-os lenni, és teljes mértékben érződik az írónő egyedi stílusa, a szókimondósága és az a báj, amit az előző két kötet alatt oly megszerettem az írónőben. Amit még muszáj kiemelnem az az, hogy a váltott szemszög ennek a kötetnek különösen jót tett, mivel pikantériát és szexiséget kölcsönöz ezáltal a kötetnek, s még különlegesebb és szórakoztatóbb lett tőle a regény.

" - Nem is ismerjük egymást.

  - Néha... egy pillantás is elég, hogy tudjuk, kit sodort felénk az élet."

"Egyszer azt mondta nekem a nagymamám, hogy nincsenek véletlen találkozások. Mindenki okkal lép be az életünkbe. Csak még nem jöttem rá, hogy Coltonnak mi az oka."

" - De én nem a biztonságra vágyom, Colton, hanem rád! - néztem rá párás szemmel, de nem engedtem, hogy akár egy könnycsepp is legördüljön az arcomon."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)