2021. július 22., csütörtök

Kristen Callihan: Idol (VIP sorozat 1.)


"A Vadállat veszélyes szörnyeteg. Egyik pillanatban imád, a következőben utál, és csak abban a másodpercben jössz rá, épp melyik arcát mutatja, amikor már rád ugrott."

*

„A ​zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.” 
LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom. Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem? 
KILLIAN 
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon. Most minden romokban hever. Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is. A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon. Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.

Emlékszem még 2018-ban vásároltam meg a kötetet, mert hatalmas Shawn Mendes buborékban éltem és váltig állítottam, hogy bizony ő van a borítón, de aztán sosem jutottam el odáig, hogy le is vegyem a polcról, és megtudjam, miről is szól a történet. De ez 2021 júniusában megváltozott, és mostmár én is ismerem Libby és Killian történetét.

Mint az várható volt, hatalmas rajongója lettem a sorozatnak. Mindig is imádtam a zenészekről szóló, rocksztáros könyveket, és az Idol is tökéletesen beleillik ebbe a zsánerbe. Arra számítottam, hogy majd hasonló lesz, mint a Stage Dive, de nem azt kaptam, hanem annál egy sokkal édesebb történetet, amit az elejétől a végéig imádtam. Nem is értem, miért halasztottam idáig a kötet olvasását. Nagyon aranyos történet, szerethető karakterekkel és egy remek cselekménnyel. Tökéletes kikapcsolódást nyújt a legnagyobb nyári hőségben is, és aki egyszer elkezdi az vagy nagyon fogja szeretni, vagy úgy érzi, hogy ez nem neki való. Ha szeretitek a zenés történeteket, ahol egy szexi banda áll a főszerepben, akkor ez a sorozat nektek való. Eleinte kicsit esetlen, de közben bájos. Nem egy szokványos kezdése van az biztos, de nagyon hamar belopja magát az olvasók szívébe. Az egész kötetet átjárja a zeneiség, a koncertek hangulata és a döntések nehézségének súlya. Látszólag egy egyszerű kis történetről van szó, de ennél jóval több a kötet. Már a legelején problémákra hívja fel a figyelmet, megmutatja, hogy nem jó, ha elzárkózunk a külvilág elől, és a saját, kis világunkban élünk, mert az élet a zárt ajtók után kezdődik, kint a nagyvilágban, és nem egy szigeten, elbújva az emberek és az élet elől. 

Kristen Callihan komoly problémákat boncolgat (alkoholizmus, bezárkózás) egy nagyon szerethető, bájos közegben. Mint már említettem, nem szokványos a regény kezdése, épp emiatt annyira cuki. Van benne valami édes, ami miatt már az első pár fejezet után elkapott, és addig nem eresztett, amíg meg nem tudtam, mi is lesz Libby és Killian sorsa. Azt már említettem, hogy mennyire imádom a nevüket? Annyira egyedi, sosem hallottam még. 

A nevükhöz mérten, a karakterek is különlegesek. Lehet, hogy sokan azt mondanák, hogy ez is egy újabb tucat regény, pedig nem. Aki olvasott már rocksztáros szerelmi történetet, az pontosan tudja, hogy mit is lehet ezektől a kötetektől várni, és nem lepődik meg, ha pontosan azt kapja. De visszatérve a karakterekhez. Tudtam, hogy Libbyt nagyon fogom kedvelni, mert látszólag hiába bújik el a csigaháza mögé, ha egy szellemes, erős női karakter, aki csak arra vár, hogy megmutathassa ki is ő valójában.

 Aztán ott van Killian, aki eleinte nem szimpi, de aztán egyre jobban beleássa magát az ember szívébe. Imádtam, ahogy a kettejük kapcsolata, fejezetről fejezetre változik, ahogy a feszültség egyre nagyobb és nagyobb lesz, ahogy az érzékiséget párosítja a tiszta érzelmekkel. Ami magát a cselekményt illeti, az írónő aprólékosan, a kezdetektől szépen felépítve tárja elénk Libby és Killian történetét. 

Kezdetben alaptakarékon ég a láng, de ahogy haladunk a történetben, úgy mutatja meg magát egyre jobban. Slow burn, de mégsem annyira lassú, hogy már a falat kaparná tőle az ember. Tökéletes tempóban halad előre, épp annyi fűszert és varázst csepegtet el, amennyire éppen szükség van. A zenei elemek aláfestik a kötet mondanivalóját, és tökéletes összhangban működik együtt a regény többi részével. 

Maga a történetvezetés kellőképpen kiszámítható, de ahol arra van szükség, ott tud meglepetéseket okozni. Egészen egyedi módon szövi a cselekményt, s ezáltal egy szerethető, érzelmes és bájos történetet kapunk. Amit nagyon szerettem a történetben az az, hogy sem Killian, sem Libby az a tucat karakter. Libby-hez hasonló női hősnőről ritkán olvas az ember, tipikusan az a karakter, akit meg kell ismerni, aki nem ad a külsőre és nem lehet egyetlen skatulyába sem bepasszírozni. Azt pedig különösen szerettem benne, hogy ami a szívén, az a száján, és sosem félt kimondani azt, amit gondolt. Killian sem az a tipik rocksztár alkat, akit csak a nők, a pia, a bulik és a drogok éltetnek. Ő egy igazi zenész, akit a zene éltet, és ennek is szenteli az életet. Összességében nagyon szerettem, és igen, láttam, hogy ez a kötet eléggé megosztó, nálam mégis nagy kedvenc lett a végére. A lelkemnek pont erre a kötetre volt szüksége, ahhoz, hogy újra hinni tudjon a szerelemben, és úgy gondolom, hogy minden hibája ellenére is nagyon szerethető sorozat kezdést kaptam, ami csak bizakodással tölt el a többi kötetre nézve. Nagyon várom, hogy belevethessem magam Scottie és Jax történetébe, és remélem a többiekét is hamar megírja az írónő, mert tudnom kell, mi lesz a többiek sorsa.
" - Belenéztél te már egy nyuszi szemébe, Libs? Arra várnak, hogy átvegyék a világuralmat. Szerinted miért olyan feszültek mindig?"

" - Tudod mit? A francba az egésszel. Elmondom az igazat: nem voltam boldog... egészen addig, amíg meg nem ismertelek."

" - Rohadt gyönyörű a hangod, Liberty Bell. Mint a vasárnapi szex."

" - Akár bevalljuk, akár nem, minden egyes embert felmérünk két szempontból: hogy mennyire szexi, és hogy lefeküdnénk-e vele. Mennyire tartod vonzónak az adott személyt."

"Mondd el neki! Mondd el. mit jelent számodra! Hogy olyan neked, mint egy mágnes. Egy rohadt nagy térkép van a testedre tetoválva, de az ő iránymutatása nélkül teljesen el vagy veszve. Mondd el neki!"




  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...