Anne L. Green: Toszkána vére (Hatalom, mámor, Toszkána 1.)

" - Sikerült! - kiáltottam fel örömömben, és a barátom, Max nyakába vetettem magam. - Igen! Igen! Igen! -ujjongtam önfeledten."

*

Veszteség ​nélkül nincs változás, de vajon a szerelem rá tud venni arra, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe? 

Cathlyn Keyes élete gyökeresen megváltozik, amikor egy csúnya szakítás után vőlegénye elől egy toszkán borbirtokra menekül átgondolni a jövőjét. Katie első pillantásra beleszeret a lankás, hullámzó dombokkal, magasba törő tujasorokkal, napfényben fürdőző szőlőtőkékkel és az este ezüstös fényébe burkolózó rusztikus kőépületekkel tarkított toszkán tájba… és nem csak a tájba. Hamarosan megismeri a sármos Danielét, aki felvillantja előtte a változás lehetőségét. 

Daniele Allegrini évek óta azért küzd, hogy megmentse a családi birtokot a csődtől. Mindene a szőlő és a borkészítés, de be kell ismernie, az értékesítés kegyetlen versenyt diktáló világa távol áll tőle. A mindent irányítani akaró, olasz mentalitása miatt nehezen viseli a birtokra érkező okoskodó, makrancos és makacs Katie-t, aki elhatározza, hogy segít Danielének kilábalni az anyagi válságból. 

A Toszkána vére a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat első része, amelyben az írónő egy vakmerő, olasz utazásra invitálja az olvasóját. Ez a könyv olyan, mint egy különleges bor: ínycsiklandó, nemes és mámorító, megfűszerezve egy kis pikantériával. Ha belekóstolsz, garantáltan még többre vágysz majd. A történet a Toszkána örököse című kötetben folytatódik.

Tökéletes nyárzáró kötet a mesés Toszkána vidékén. Nemcsak a leírások voltak szemet gyönyörködtetőek és lenyűgözőek, hanem maga a kötet is. Anne L. Green új regényével Olaszországba, azon belül is a bortermesztés vidékére kalauzol el bennünket, és minden egyes leütött sorból látszik, hogy szíve-lelke benne van ebben a regényében is. Minden érzékre hat ez a kötet, és hihetetlenül izgalmas olvasni. Nemcsak egy szerelem bontakozik ki a sorok között, hanem egy rejtély is, melynek a magjait az írónő a kötet megfelelő részein vetett el. Kapcsoljatok ki mindent, és élvezzétek ezt a toszkán kalandot, mert biztos vagyok benne, hogy a kötet után ti is legszívesebben elutaznátok, és a saját szemetekkel győződnétek meg a táj szépségéről.

Az írónő sosem hagy cserben, valahogy mindig megérzi, mire van szükségem, és azt is nyújtja. A Toszkána vére alatt olyan mélységeket szabadít fel, aminek a létezéséről sem tudtam. Az utazni szeretők és a bort kedvelők körében igazi csemege ez a kötet, hiszen mind a történetből, mind a karakterekből, s mind a tájból a legtöbbet hozza ki. Tökéletes nyárvégi kikapcsolódás egy pohár borral a kézben a teraszon ülve, a nyár utolsó sugarait élvezve. A kötetet olvasva egyetlen egy gondolat zakatolt a fejemben, mégpedig az, hogy még többet. Nem elég csak egy kötet, és igen tudom lesz nemsokára második rész is, de annyira vizuális az élmény, hogy képtelenség nem beleszeretni a leírásokba, és magába a cselekménybe is, ami egyszerűen addiktív, izgalmas, kicsit vakmerő, de nagyon is szerethető és baromira olvasmányos. Amikor elkezdtem a kötetet még voltak aggályaim, annyira nem volt tiszta előttem a kép, de ahogy aztán megérkeztünk Olaszországba, minden aggályom elszállt, és hagytam magam sodródni az árral. A Toszkána vére olyan, mint egy jó bor, ki kell próbálni, meg kell kóstolni, hogy végérvényesen szerelembe essen vele az ember. Velem is ez történt, nemcsak a történet vett le a lábamról, hanem a táj is, és minden egyes információt örömmel fogadtam. Maga a történet Cathlyn Keyes és Daniele Allegrini szerelmét meséli el. 

Bizony, Katie szülei Will és Heather, akiket a Bűnös viszonyok sorozatból már ismerhettek. Mondanom sem kell, mennyire megörültem, hiszen egyikőjük sem valami könnyű eset, hát akkor a lányuk miért lenne az? Már innen tudtam, hogy nagyon jól fogok szórakozni, és így is lett. Imádtam Katie személyiségét, azt hogy kemény volt, megingathatatlan és egy igazi nő, akit nem lehet csak úgy félreseperni, és aki igenis feladja a leckét a férfiaknak. 

Ezzel szemben Daniele elsőre egy besavanyodott, koravén, de annál inkább szexi, olasz, igazi szívét-lelkét betevős, a szenvedélyemnek elő pasinak ismertem meg, igen ám, de ennél jóval több van a felszín alatt, és imádtam, ahogy az adok-kapok, utállak, de közben nem is szituációkkal előcsalogatta nekünk az igazi Daniele-t, és megmutatta mitől is döglik a légy. 

Az írónőnek van egy sajátos, már kiforrott stílusa, ami igazi pikantériaként, egyfajta pluszként szolgált a cselekmény szempontjából. Szerettem, ahogy az egyes szálakat szőtte, és addig nem engedte el a karakterek kezét, amíg biztos nem volt abban, hogy a jó irányba haladnak. Látszólag ki van taposva az útjuk, de úgy, mint a seregélyek vonulását, úgy ezt a medret sem lehet irányítani, és a legváratlanabb pillanatokban kel ki a medréből, és folytatja egy másik irányban az útját. 

Katie és Daniele szerelme tüzes, pikáns, érzéki és ez végig érződik is a regényen. Nem egy helyen gyullad ki a papír, és perzselődnek meg az oldalak. Nem egy helyen kell tüzet oltani, s nem egyszer kell mély lélegzetet venni, nehogy az indulatok és az elfojtott vágyak maguk alá temessenek. A Hatalom, mámor, Toszkána első része egy brutális erejű hurrikán erejével csap le, és csak a legtalpraesetebbek maradhatnak talpon. 

Iszonyatosan olvastatja magát, nem egyszer érzi azt az ember, hogy ő is toszkán földeken lépked, és magába szívja az olasz életérzést, és a szőlő különleges aromáját. Simogat a kötet, megmutatja a legszebb naplementét, a szőlő zamatát és a hűsítő szellő kellemes cirógatását. Levesz a lábadról, ámulatba ejt, és arra ösztönöz, hogy pakolj össze, és irány Toszkána, a bor és mámor városa. Eddig minden egyes ALG regény a szívem csücske lett, s a Toszkána vére is újból megmutatta mit is szeretek annyira az írónő írásaiban. Fellélegeztem olvasás közben, boldogsággal telt meg a szívem, és minden egyes fejezet csak még inkább rárakott egy lapáttal erre az érzésre. A nyomozós, titokzatos szál a megfelelő helyen lép be a cselekménybe, az elejtett információmorzsák még inkább felszítják a regény hangulatát, s a végsőkig üldöz minket a bizonytalanság, és a vajon mi lesz még itt érzése. Összességében úgy gondolom, hogy megvan minden a Toszkána vérében ahhoz, hogy egy igazán lebilincselő regény legyen. Az elejétől a végéig izgalmas, különleges, igazi csemege, ami nem fél adni, majd aztán elvenni. Egy érzéki utazás, ami nemcsak a lelkünket simogatja meg, hanem a szemünknek is csodás látványt nyújt, s ami az olaszok oly feledhetetlen életérzését is átadja. Ez a regény egy vérbeli olasz történet, ami olyan akár egy jó bor. Kikapcsolja az ész érveket, és minden egyes ingerrel egyre inkább rabul ejt minket.

" - Nem vagyok herceg, Katie. És nem is leszek az soha. Nem vagyok alkalmas a szerelemre - eresztettem ki a levegőt a tüdőmből."

" - Tanácsot akartál, hát adok egyet. Meg akarod menteni a birtokot, Daniele? Akkor csinálj végre valamit! A vágyainkért meg kell dolgoznunk. Légy végre férfi, az isten szerelmére! Lépj a tettek mezejére! De miket is beszélek, semmi értelme, ha félúton folyton berezelsz és kiszállsz - legyintettem felé dühösen, majd hátat fordítottam neki és otthagytam."

" - Cathlyn Keyes - vágtam bele. - Te vagy a legidegesítőbb, legkiállhatatlanabb nő, akivel valaha is összehozott a sors."

" - Már pontosan tudom, mit érzett Jane, amikor úgy döntött, marad - szántott az ujjaival a hajamba. - Nincs annál szexisebb, mint amikor egy férfi nincs tudatában annak, hogy milyen szexi."

" - Olyan nehéz ez nekem, Daniele. Szeretném, ha tudnád, milyen komolyan veszem a munkád. Mielőtt idejöttem, egy vacak kis ujjlenyomat voltam egy flancos felhőkarcoló ablakán, és bocsásd meg nekem, hogy életemben először a részese akartam lenni valaminek - sütötte le a szemét."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Vi Keeland: Hívatlan vendég

" - Képtelen vagyok rá! - Lecövekeltem a márvány lépcsősor kellős közepén, pont félúton."

*

Hudson Rothschildot egy esküvőn ismertem meg; a város egyik legmenőbb helyszínére szólt a váratlanul érkezett meghívó. Hudson volt az egyik násznagy, és biztos, hogy a legdögösebb pasi, akit valaha láttam. Felkért táncolni, és működött a kémia. Nagyon egymásra találtunk, és iszonyatosan jól éreztem magam a társaságában. 

Azonban amikor Hudson rájött, hogy nem az vagyok, akinek mondtam magam, egy csapásra véget ért a móka. Ugyanis nem én voltam a meghívott, hanem a volt lakótársam, aki lelépett az éjszaka közepén, és nagylelkűen otthagyta nekem az érvénytelen lakbércsekkjeit. Azt gondoltam, tartozik annyival, hogy a nevében részt vehetek egy puccos bulin. 

Amint lelepleztek, nem tudtam elég gyorsan elszelelni. Ahogy az ajtó felé rohantam, felkaptam néhány üveg drága pezsgőt az asztalokról, miközben a jóképű, dühös násznagy a nyomomban volt. Odakint beugrottam egy taxiba. Ahogy elindult, a szívem vadul vert, de megúsztam a kalandot. Legalábbis azt hittem, mígnem rájöttem, hogy a mobilomat otthagytam az asztalon. Vajon ki találta meg? 

A New York Times bestsellerszerző, Vi Keeland a tőle megszokott pikantériával és fergeteges humorral meséli el egy nem mindennapi románc történetét, ahol az őrületes megismerkedés csak a jéghegy csúcsa. 

A regény #1 Wall Street Journal és USA Today bestseller lett, és felkerült az Amazon legkelendőbb könyveinek listájára.

Nagyon szeretem az írónő könyveit, és amióta személyesen is találkoztam vele úgy érzem, vétek lenne akár csak egy kötetét is kihagyni, hiszen mindig felüdülés olvasni tőle, maximálisan kikapcsol és képtelenség nem szeretni azt, amit papírra vet. A Hívatlan vendéget már csak amiatt is érdemes elolvasni, hiszen Nick Bateman van a borítón, és titkon mindig is szerettem volna egy olyan könyvet tudni a polcomon, amin ő van.

Vi Keeland legújabb regénye hozza a már szokott formáját, s az írónő olvasói ezúttal sem fognak csalódni. Most is egy humoros, romantikus, olvasmányos regényt kaptunk, tele boldog pillanatokkal, csipkelődésekkel, és azzal a bájjal, ami az írónőt is jellemzi. Ha kezedbe veszed Vi regényeit biztos vagyok benne, hogy már az első néhány oldal után mosolyra görbül a szád, és nem is bírod abbahagyni a vigyorgást. Számomra igazi örömforrás, ha olvashatok tőle. Mindig eufórikus hangulatba kerülök, és valami hihetetlenül gyorsan átrágom magam a cselekményen, s mire feleszmélek, már vége is. A Hívatlan vendéggel is pontosan ez történt. Kaptam egy egészen parádés kezdést, ami már jó előre meg is alapozta a kötet hangulatát, s még ha kicsit meg is lepett az biztos, hogy nagyon jól éreztem magam olvasás közben, és bármikor újrakezdeném. Magának a kötetnek a hangulata valahol a szexi és a humoros között helyezkedik el, de emellett persze könnyed is, néhol ámulatba ejtő, de egy bizonyos ponton szomorú és szívet szaggató is. Vi felemel minket a magaslatokba, jól megnevettet és elszórakoztat, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban vessen a mélybe és csavarja össze a szívünket. Érzékenyebb lelkűeknek ajánlom a zsepit is, főleg a vége miatt. 

Hihetetlen, hogy mennyire mesterien szőtte az írónő a szálakat, és még az utolsó fejezetekben is meg tudott lepni. De azt hiszem egy kicsit előre rohantam. Szóval, a kötet mint már említettem elég parádésan kezdődik, adott egy esküvő, egy meghívó, és egy őrült nőszemély, aki amúgy nem az, csak Fisher beleviszi a rosszba, és a lebukás veszélye, ami meg is határozza a kötet konfliktusát, az alapot, amit aztán el lehet kezdeni felépíteni. 

Az írónő mindenféle teketória nélkül vág bele a sűrűjébe, és szépen, dinamikusan visz minket előre a cselekményben. Bevallom az elején nagyon nevettem, aztán kicsit kínosan éreztem magam, de képes volt érzelmeket kiváltani belőlem, és megmutatni Stella és Hudson szerelmének történetét, ami annyira különleges, hogy filmet kiállt maga után. Simán el tudom képzelni, hogy este leülök és megnézem, annyira interaktív és annyira közvetlen. 

Nemcsak Stella személye lengi körbe, hanem Hudsoné is, aki elsőre egy igazi seggfejnek tűnik, de mit is várjon az ember, ha valaki csak úgy hívatlanul betoppan egy tök idegen pár esküvőjére? Na ugye?! A kötetet váltott szemszögből olvashatjuk, aminek kifejezetten örültem, hiszen ezek a történetek emiatt a kettős szög miatt sokkal jobban átjönnek, és imádom olvasni a másik fél gondolatait is. Amíg Stella bohókás, addig Hudson határozott és egy igazi kemény üzletember hatását kelti. 

Tetszett nagyon a kettejük között kialakuló adok-kapok, és az, ahogy hergelték egymást, na meg az sem elfelejtendő tényező, hogy mennyire is kicsi a világ, s mennyire is kínos tud lenni, ha olyan valakivel fut össze az ember, akivel amúgy nem akarna. A kötet megmutatja, hogy igenis vannak véletlenek, és minden okkal történik, semmi sem csak van és kész, hanem mindennek megvan a maga helye az események láncolatában. 

Emellett amit még nagyon szerettem a kötetben, az a szexuális feszültség, a dominancia és a kockázatvállalás. Rámutat arra, hogy néha igenis a kezünkbe kell venni a sorsunkat és kockáztatni kell, meg kell próbálni elérni az álmainkat, még akkor is, ha néha nehéznek tűnik és nem látjuk az alagút végén a fényt. Vi Keeland regényei arról híresek, hogy nem kell nagy dolgokat várnunk tőlük, mégis mindig mutatnak valamit, ami miatt az egyszerűsége erénnyé válik, és nem lesz klisés a történet. Ami a szerelmi szálat illeti, számomra tökéletes volt. Nem volt benne az a tipikus szirup, amit nem szeretek, hanem életszerű volt, és nem akarta elhitetni velem, hogy minden rózsaszín és csudajó. Megmutatta, hogy a szerelem a legmeglepőbb helyen is felbukkanhat, és mindent fenekestül fel is forgathat, ahogy azt a Hívatlan vendég alatt is tette. Ha létezik tökéletes könyves pasi, akkor az Hudson a figyelmességével, a humorával és azzal a szexi aurával, ami végig uralkodik rajta a kötet olvasása közben. Nagyon élveztem elmerülni a Hívatlan vendég cselekményében, és úgy érzem Vi Keeland rajongói ezúttal sem fognak csalódni, ha kézbe veszik ezt a kötetet.

"Ez a nő egy szelet csokoládéval akarja ellensúlyozni azt, hogy hívatlanul megjelent egy fejenként hétszáz dollárt kóstáló esküvőn? Meg kell hagyni, elég egyedi."

"Csak képzelődöm, vagy az irodai hangulat valóban megváltozott, mióta Stella itt dolgozik? Két monoklival lettem gazdagabb, és több a munkám, mint valaha, mégis úgy éreztem, hogy a szokásosnál is kiegyensúlyozottabb vagyok."

"Boldogságrendszer. Egy kis combvillantás nekem elég. Miért kell a nőknek mindent túlbonyolítani?"

" - Azt mondta, hogy a napló tulajdonképpen egyfajta valóságshow. De ha engem kérdez, inkább romantikus fantázia, semmint valóság."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Veronica Roth: Kiválasztottak

"Van egy kérdésem: honnan a fenéből szedtük a "Sötét Nagyúr" nevet?"

*

Tizenöt évvel ezelőtt egy prófécia alapján öt átlagos kamasznak meg kellett küzdenie a legyőzhetetlennek tűnő Sötét Nagyúrral, aki Észak-Amerikában pusztítva teljes városokat tett a földdel egyenlővé, és emberek ezreivel végzett. A Kiválasztottak néven ismertté vált csapatnak csak minden erejét beleadva sikerült felülkerekednie rajta. Ezután az élet mindenki számára visszatért a normális kerékvágásba, kivéve a fiatalokat, akik világszerte ismert hírességekként, életcéljukat beteljesítve nem találták a helyüket. Közülük legnehezebben Sloane viselte a sorsát: a lány olyan titkokat rejteget, amelyek még attól a négy embertől is elidegenítik, akik a világon egyedüliként képesek megérteni őt. A Sötét Nagyúr felett aratott győzelem tizedik évfordulóján valami felfoghatatlan történik: az egyik Kiválasztott meghal. Amikor társai összegyűlnek a temetésére, rájönnek, hogy ellenségük végső célja sokkal nagyobb volt annál, amit ők, a kormányuk vagy akár a prófécia előre jelezhetett volna.

Még sosem olvastam az írónőtől, de végre ezt a hiányosságomat is be tudtam pótolni a Kiválasztottakkal, amiről már nagyon sok jót hallottam, és a fülszövege is csábítóan hangzik, maga a sztori is eléggé érdekesnek tűnik. Ezután a kötet után biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni Veronica Roth tollából, mert ezt a kötetet nagyon megszerettem, és úgy érzem a Kiválasztotakkal egy új kapu nyílt meg előttem.

Eleinte kicsit fura volt, be kell valljam. Olyan érzésem volt, mintha egy HP fanficet olvastam volna, de ahogy egyre jobban elmélyedtem a sztoriban, rá kellett jöjjek, hogy ez bizony nem a Harry Potter, s igaz, hogy a Sötét Nagyúr akár Voldemort is lehetne, de nem az. Ez a történet sokkal árnyaltabb, nem fekete-fehér, hanem egy sokkal több rétegű, a felszín alá leásós sztori. A kötet középpontjában 5 kiválasztott áll, legalábbis eleinte, aztán ahogy egyre többet olvas az ember el a kötetből, úgy változik minden, a helyszín, a főszereplők, a légkör, a tudás és a kötet cselekménye is. Tele van hihetetlen fordulatokkal, meglepésekkel, váratlan eseményekkel, és egy nem szokványos világfelépítéssel, ami csak még izgalmasabbá és letehetetlenebbé teszi a kötetet. Egészen érdekes, ahogy az elejétől a végéig változik a regény, ahogy egyik információ söpri el a már eddig ismertet, és ahogy semmi sem az, aminek elsőre tűnik. Igazi élmény, s nemcsak azért, mert ez az első könyvem az írónőtől, hanem azért is, mert valóban olvastatja magát, van benne valami különleges, és végig fenn tudja tartani a figyelmet. Igazából nehéz bármi mást csinálni azon kívül, hogy falja az ember a sorokat, mert ez a kötet tipikusan az a kötet, ami olvasás után is sokáig veled marad. 

Szerettem benne, hogy kiszámíthatatlan volt, és fejezetről fejezetre képes volt meglepetést okozni, nem is egyszer. Maga a kötet három részből áll, s mind a három részben történik valami olyan, ami miatt teljesen új megközelítésben látjuk az eseményeket. Eleinte, az első résznél még nem éreztem a szikrát, persze érdekes volt olvasni, és imádtam, hogy nem az a tipikus szöveg tárul élem, hanem vannak benne email részletek, kutatási anyagok és ez eléggé sokat is dob a köteten. 

Aztán a második résznél az a bizonyos szikra is megérkezett, és szó szerint a kezemhez tapadt a könyv, nem tudtam és nem is akartam letenni. Villám sebességgel faltam a sorokat, és alig vártam az újabb csavarokat, és azt, hogy újra mutassa meg az írónő azt, amiért bizalmat szavaztam neki. Egyszer sem kellett csalódjak, mert nemcsak a felépített világot döntötte romokba, hanem az addigi ismereteket is, és egyszerűen csak lenyűgözött úgy, ahogy volt. 

Nagyon erős a második része a kötetnek, és ezt is sikerült a leggyorsabban elolvasnom. Ha valaki megkérdezné mi mást csináltam aznap, amikor elkezdtem, nem tudnám megmondani, mert csak a Kiválasztottak cselekményére emlékszem, és arra, hogy mennyire felüdülés volt olvasni és elmerülni ebben a világban. Sloane egy igazán különc karakter, aki semmilyen skatulyában nem állná meg a helyét, aki badass hősnő, s aki a kötet elejétől a végéig szórakoztat minket, s a harsány gondolataival oldja a feszültséget. 

Mellette persze a többiek is fontosak, de Sloane az, akinek a szemszögéből olvashatjuk a kötetet, és ő az aki végig navigál minket, és vele együtt köthetjük össze a szálakat és bogozhatjuk ki a csomókat. A kötet harmadik felvonása sem szűkölködik meglepetésekben, és talán itt fordul fel a legjobban a cselekmény is. Fejezetről fejezetre egyre különlegesebb lesz, és ahogy haladunk a vége felé, azt érezzük, hogy nem akarjuk, hogy vége legyen, és bármit meg is tennénk emiatt. Összességében úgy érzem, hogy egy nagyon ütős sztorit kaptam, egy mágiával átitatott világgal együtt, ahol nemcsak a gonosz uralkodik, hanem ahol a próféciáknak hatalmas szerepe van. Egy olyan világot kaptam, ahol nemcsak a Kiválasztottaknak van kijelölve az útja, hanem mindenkinek és mindennek is. Az írónő ezzel a kötetével baromi magasra rakta azt a bizonyos lécet, és alig várom, hogy a többi történetével is megismerkedhessek, amik eddig kimaradtak az életemből. Ha jól értesültem, akkor a Kiválasztottakat egy standalone, de ne legyen az, mert sokkal többre van szükségem ebből a világból, s aki kézbe veszi, annak sem lesz elég csak egy kötet belőle. Főleg a kötet lezárása miatt érzem a szükségét a folytatásnak, mert így egyszerűen nem lehet vége. Jó, oké, nem kaptam függővéget, de akkor sem érzem azt, hogy ez a vég lenne, hiszen annyi minden van még ebben a történetben, a karakterekben, amit ki lehetne bontakoztatni akár egy következő rész erejéig, vagy akár egy novellában.

" - Igen. - Sloane azonban nem a Csapásokra vagy a torony lerombolására gondolt, de még csak nem is a Sötét Nagyúr halálára. A réz és só ízére gondolt, amit akkor érzett, amikor a Merülés után a felszínre bukott."

" - Csak annyit akartam mondani, hogy ha annak a szívdöglesztő imádkozó sáskának a karjaiban akarsz vigasztalódni, előlem nem kell titkolnod - mondta Esther. - Csak ennyi."

" - Néha szeretem - mondta a férfi. - Több tudást adott nekem az univerzumról, mint amiről az őseim álmodni mertek. De úgy tűnik, a tudás soha nem elég, hogy megakadályozza a katasztrófát."

" - Soha nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy megvédtem az életemet - mondta a férfi, és sötét szemének pillantása olyan intenzitással kapcsolódott össze Sloane-éval, hogy a nő úgy érezte, egy hegesztőfáklya lángja irányul rá."

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Gabo Kiadónak!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 1.)

"Pip tudta, hol laknak. Little Kiltonban mindenki tudta."

*

Egy ​lezárt akta, egy kínzó rejtély… és egy lány, aki tudni akarja az igazságot. 

Öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium diákját megölte a barátja. A rendőrség így tudja. A városban mindenki így tudja. A gyilkosság emléke azóta kísérti a kisváros lakóit, bár az élet látszólag nyugodt mederben folyik tovább. Pippa, a gimnázium egyik végzős diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi az ügyet, és kideríti, mi történt valójában. Ő sosem hitte el, hogy Sal Singh a gyilkos. De ha nem ő az, akkor ki? És vajon meddig fogja tétlenül nézni, hogy Pippa egyre közelebb kerül a megdöbbentő igazsághoz? 

Kegyetlen társasjáték, ahol egy kisváros a játéktábla, és fogalmad sincs, ki nevet a végén… A Londonban élő Holly Jackson magyarul most debütáló regénye igazi adrenalinlöket, tele meglepő csavarokkal és sokkoló lezárással. Az olvasó együtt nyomoz a főhőssel: e-mailek, sms-ek, Facebook-posztok, interjúk és naplóbejegyzések rántanak a történet mélyére és tartanak lebilincselve. 

2019-es megjelenése óta a regény csak az angol nyelvterületen több mint 180 ezer példányban kelt el, és számos díjat nyert. 2020-ban Holly Jackson krimijének ítélték a rangos British Book Awards díjat, és fél évig vezette a New York Times sikerlistáját is, kiadási jogát 19 ország vásárolta meg. A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz folytatása (Good Girl, Bad Blood) szintén eladási rekordokat döntöget.

Nem olvastam még soha hasonlót sem, mint a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz, de wow, leesett az állam, és imádtam minden egyes sorát. Még több ilyet! Igazi élmény volt olvasni, és igazi kínszenvedés volt, akár csak egy percre is letenni. Nagyon addiktív, és bemászik a bőröd alá, arra sarkall, hogy gondolkozz, és nem fél a csavaroktól sem.

Amikor elkezdtem még nem tudtam, hogy mire is számítsak. De amikor azt látom, hogy körülöttem mindenkinek tetszik, és ódát zeng róla, akkor rossz csak nem lehet, és milyen igazam is lett, hiszen ez a kötet maga a tömény izgalom, rejtélyek és titkok hálózata, ami csak arra vár, hogy kibogozd a szálakat és megkezdődjön a nyomozás. A történet középpontjában Andie Bell rejtélyes halála áll, s az írónő eköré is építi a cselekményt. Minden egyes szál és mozzanat hozzá vezet vissza. Már az elejétől kezdve az orrodnál fogva vezet a kötet, és attól sem riad vissza, hogy bepiszkítsa a kezét, és meghökkentőbbnél meghökkentőbb részleteket tárjon az olvasók elé. A kötet főszereplő Pippa, egy nagyon szimpatikus és intelligens lány, aki Andie Bell ügyét választotta témának az iskolai kutatásához, s aki van annyira vakmerő és elszánt, hogy minden egyes apró részletet aprólékosan és tüzetesen átnézzen ahhoz, hogy a kötet végére egy lezáratlan kérdésünk se maradjon. Hihetetlenül olvastatja magát, szó szerint a kezedhez tapad a kötet, és képtelen vagy megválni tőle. Nagy reményeim voltak, hiszen ha annyian szeretik, akkor rossz nem lehet. És milyen igaz is lett, mert ez a kötet teljesen lehengerel, de közben idegőrlő és titokzatos is. Emellett hihetetlenül interaktív is, maga a kötet felépítése is különleges, már csak azért is, mert nemcsak a megszokott formátummal találkozhatunk benne, hanem vannak kiragadott beszélgetések, emailek, határidő napló bejegyzések, jegyzetek, tényleg olyan mint egy kutatási alap, hiszen kidolgozottságát tekintve nagyon precíz és kiforrott. 

Imádtam olvasni, és azt még inkább imádtam, hogy ennyire különleges volt, és tudott újat mutatni. Műfaját tekintve lélektani krimi egy kis thriller beütéssel, ugyanakkor fontos témákat is boncolgat. Úgy, mint bántalmazás, nemi erőszak, drog, gyilkosság, családon belüli megfélemlítés, lelki terror és egyfajta megbélyegzés is szerepet kap. Nagyon sokrétű, ugyanakkor nem veszik el a részletekben, és a végéig próbál tárgyilagos és pártatlan maradni. Nemcsak Pippa és Ravi nyomoznak, hanem mi is, és ugyanúgy benne vagyunk a sűrűjében, ahogy ők is. 

A nyomozás mellett veszéllyel és zsarolással is találkozunk a kötet alatt, s mindenféle spoiler nélkül mondhatom, hogy egy bizonyos rész nagyon mélyen érintett, teljesen összetörtem miatta. Maga a cselekmény egyszerre tájékoztató jellegű és rejtélyes is. Nem fedi fel rögtön magát, hagyja hogy mi magunk illesszük össze a részeket, és mindenféle elvárás nélkül hagyja, hogy sodródjunk az eseményekkel. 

Ami különösen tetszett a kötetben az a tagoltsága, az ahogyan az elejétől kezdve felépítette az ügyet, és emellett Pippa életébe is betekintést engedett. Ha tudom, hogy Holly Jackson ennyire tehetséges, biztos vagyok benne, hogy már jóval hamarabb kézbe veszem a regényét és elmerülök ebben a hihetetlen sorozatban. Megborzongat, de le is hengerel, és olyan fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, mint a társadalom kritikája, a kiközösítés és a látszat. 

Leginkább azt sulykolja belénk, hogy ne higgyük el azt, amit látunk, hanem ássunk le a mélyre, és győződjünk meg arról, hogy valóban azt látjuk e, ami az igazság, vagy azt, amit a másik próbál elénk vetíteni egyfajta pajzsként. Az írónő Andie karakterén keresztül rombolja szét az illúziókat, és mutatja meg a valós képet. Nemcsak feltárja előttünk az igazságot, de útközben nyomokat is elrejt, hogy a végén mi magunk jöjjünk rá a megoldásra. 

Gondolom mondanom sem kell, hogy rendesen elvéreztem, mert egyáltalán nem az lett a vége, mint amire én gondoltam, sőt meg sem közelíti azt. Ha szeretnél egy letehetetlen, de annál inkább rejtélyes és izgalmas regényt olvasni, akkor nagyon ajánlom a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz kötetet, mert egyedülálló a maga nemében, erősen függőséget okoz, megrohamozza az agyadat és arra sarkallja, hogy rakja össze a nyomokat és fejtse meg Andie Bell gyilkosságának ügyét, és mondja meg, mi is történt azon az ominózus napon, és szolgáltasson igazságot, mossa tisztára Sal Singh nevét, aki állítólag megölte Andie-t, majd utána öngyilkos lett. De vajon ez tényleg így történt? Vagy talán a rendőrség és Little Kilton népe túl hamar elfogadta az információkat? Mi van, ha nem is Sal ölte meg Andie-t, mi van ha a gyilkos még most is szabadlábon van, és éli a kis életét? Mi van, ha az igazság sokkal kézenfekvőbb, mint azt elsőre gondolnánk? Megannyi kérdés, s a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz mindenre választ ad. Merülj el Pip és Ravi történetében ahhoz, hogy megtudd, mi is történt a Little Kilton-i gimi legnépszerűbb lányával, a mindenki által csodált vagy épp rettegett Andie Bell-lel!

" - Nyugi, Connor - szállt be Ant is az élcelődésbe -, ne vedd úgy a szívedre! Talán ha házi feladat volnál, szívesebben foglalkozna veled."

" - Persze csak ha odavagy a kekszes-csokis fagyiért. Idézőjel, Ravi Singh - mondta a fiú színpadiasan egy láthatatlan mikrofonba -, házi dolgozat a legfinomabb fagyi ízvilágáról, Pip autójában, szeptemb..."

"Mostanra már megtanultam a leckét: ha valakit hazugságon érsz egy meggyilkolt lánnyal kapcsolatban, az a legjobb, ha odamész hozzá, és megkérdezed tőle, miért hazudott."

" - Betolakodtál az életmbe, és olyan lehetőséget kínáltál fel nekem, amiről nem is álmodtam. Ezt nem veheted el tőlem, tudod, hogy szükségem van rád. Nem adhatod fel! Ez nem te vagy."

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Kolibri Kiadónak!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Abby Winter: Újra akarlak (Treasure 4.)

 "A focipálya lelátója alatt éppen egy újabb füves cigire gyújtottam rá, és azon agyaltam, mi a szart keresek még mindig itt."

*

Dan a Treasure gitárosaként már sok mindenen ment keresztül: a bandával együtt átvészelték Scott ideiglenes kiesését, majd Kyle segítségével végleg lezárta zűrös múltját. 

Amikor azt hiszi, túl van élete legnehezebb szakaszán, olyan történik, amire nincs felkészülve. Mit tehet, ha a lány, akire mindig is vágyott, súlyos titkot rejteget? 

Mayának sikerül hátra hagynia a függőségét és egyenesbe hoznia az életét. A Treasure menedzsereként elért sikerek miatt azt gondolta, megtette az utolsó lépést is, hogy szembe nézzen a múltjával és maga mögött hagyja azt. 

Mi történik, ha a könnyűnek vélt feladat nem várt akadályokat gördít elé? Kire számíthat, amikor a legnagyobb ellensége újra feltűnik az életében és az életére tör? 

A régi érzések elegek, hogy legyőzzék a múlt árnyait? Mit tesz, amikor kiderül, hogy senki és semmi nem az, aminek ő gondolta? Abby Winter Akarlak sorozatának negyedik részéből minden kiderül.

Nagyon szeretem a rock star romance regényeket, s habár a Treasure banda egyik tagjáról, Danről szól a kötet, nem teljesen azt kaptam, mint amire számítottam. Kevesebb szerepet kap benne a zene, viszont ezzel együtt a múlt, a ballépések és a függőségektől való szabadulás annál többet, ami miatt ez a negyedik rész más, mint amit megszokhattunk eddig ettől a sorozattól. Kicsit komolyabb hangvételű, s a szórakoztatás mellett azt is megmutatja, hogy sosem késő felállni a padlóról, és mindig van mit elérni, mindig van hova fejlődni.

Abby Winter azok közé az írónők közé tartozik, akiknek már hosszú ideje figyelem a munkásságát, s akiben még nem csalódtam. Az Újra akarlak alatt is bebizonyítja, hogy nem hiába volt a bizalmam, hiszen ezzel a negyedik résszel is megmutatja, hogy nagyon sok minden lapul még a tarsolyában, s igaz, hogy másabb ez a kötet, mint az előzőek, kevesebb szerep is jut a zenének, viszont ugyanúgy élvezhető, és teljes mértékben képes kikapcsolni és rávenni arra, hogy figyeljek oda a történetre, és ne álljak meg addig, amíg a végére nem érek, és nem tudom meg, mi is lesz Dan és Maya sorsa. Dan a már említett Treasure zenekar gitárosa, akinek nem semmi múlt áll a háta mögött. Rajta keresztül mutatja be az írónő azt, hogy sosem késő újrakezdeni, sosem késő harcolni azért, hogy minden jobb legyen, és ő az egyik élő példa arra, hogy akarattal minden elérhető, na meg az sem elhanyagolandó, hogy ha az ember jókor van jó helyen, akkor akár 180 fokos fordulatot is vehet az élete. Dan jókor volt jó helyen, s fenekestül felfordult emiatt az élete. Már az előző részekben is kedveltem a karakterét, de itt ebben a részben mutatja meg úgy igazán az írónő az egész lényét, hogy ki is ő, és honnan is jött. Látszólag ő a kötet főszereplője, de az az igazság, hogy a legnagyobb hangsúly Mayán van, akin keresztül láthatjuk azt, mire is képes a gyász, milyen letargiát és élni nem akarást okoz, s a látszólag boldog életből is pillanatok alatt képes a sors tréfát űzni, és mindent a feje tetejére állítani. 

Abby Winter megmutatja azt, hogy milyen az, amikor úgy igazán zuhan az ember, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, s nincs ami/aki megfogja, és tompítsa a zuhanást. A Treasure 4. része Maya története, ahol nincsenek tabuk, csak a valóság, s ezt is tárja elénk az írónő. Tetszett a kötetben, hogy nemcsak a jelenre fókuszál, hanem azt is megmutatta, hogy honnan is jött Maya és Dan, miket éltek át együtt és külön-külön is. Az ő kettejük története egy klasszikus second chance romance, azaz második esély alapú szerelmi történet. 

Ahol kell ott szókimondó, néhol titokzatos, de a legtöbb titokra fényt derít a kötet végére érve. Szerettem a regényben azt, hogy nemcsak a két főszereplő kapott hangsúlyt, hanem a banda többi tagja is, nem vesztek el, hanem belefolytak az eseménybe, és a jelenlétükkel emeltek a regény fényén.  A helyszín továbbra is az Egyesült Királyság, amiért plusz pont jár, hiszen ha nagyon elvetemült rajongók vagyunk, akár be is járhatjuk a regény helyszíneit. 

Maga a cselekmény az alapoktól indít, a kellő helyeken fedi fel a múlt eseményeit, szépen átszőve a mondanivalójával, és azzal a szállal, amit az elejétől kezdve szövöget az írónő, hogy a végére összeálljon, és teljes egészet alkosson. Emellett eseményekben gazdag, néhol depresszív, de ahol kell ott mutatja a fény felé vezető utat, nem hagy cserben, hiszen végig fogja a kezed, s akár Dan Mayáról, nem mond le rólad, és addig-addig taszít, amíg el nem érsz a kötet végére. 

Terjedelmét tekintve, nem valami hosszú, viszont annál inkább olvasmányosabb, és pillanatok alatt ki is lehet végezni. Ezért is szeretek Abby Wintertől olvasni, mert lényegre törő, csak azokat az információkat közli, amit szükségesnek tart, és hagyja, hogy a kitöltetlen részeket mi maguk fejtsük meg, és illesszük a darabokat a helyére. Ami hatalmas pozitívum számomra a regényben a cselekményben gazdag történetvezetés mellett az a múlt jelenléte, és az a veszély, ami fejezetről fejezetre felüti a fejét, s a kellő helyen bontakozik ki teljesen, addig pedig sötétségben tart minket. 

Igaz, hogy nem a megszokott módon vezette be a szerelmi szálat a történetbe az írónő, én mégis azt mondom, hogy ennek a kötetnek pont arra volt szüksége, hogy kicsit más legyen, mint a többi. De mindezek mellett egy-két résznél úgy éreztem, hogy elfáradt az írónő, és gyorsan le akarta tudni ezt a kötetet, hogy aztán ugorhasson a következőre, amivel amúgy nem lenne gond, de én többet akartam tudni, és egyes fejezeteknél nemcsak a felszínt kapargatni, hanem leásni a mélybe és minden kérdésre választ kapni, de így is azt tudom mondani, hogy 4 csillagot bőven megér a történet, és Dan & Maya párosa megtesznek mindent, hogy ez a rész is tartalmas, és a komolysága mellett könnyed is legyen. Összességében egy gyors lefolyású, sötét múlttal teli, szenvedélybetegséggel átitatott negyedik részt kaptam, ahol Maya megmutatja, hogy a legmélyebb szakadékból is ki lehet mászni, el lehet érni az álmainkat és megmutatja, milyen is egy igazán erős hősnő, akit nem lehet csak úgy eltiporni, és aki soha nem adja fel a harcot, még akkor se, ha semmi jóval sem kecsegteti az élet. Danből nem kaptam eleget, de még mindig imádom azt a harmóniát és barátságot, amik a fiúk kötött van, és ami egyre erősebb és erősebb lesz, ahogy haladunk előre a sorozatban.

"Utáltam, hogy nem tart elég jónak ahhoz, hogy én segítsek neki, bár igazság szerint, sejthettem volna, hogy így dönt. Korábban is csak a bajt hoztam rá."

" - Kellesz nekem, akarlak téged - jelentettem ki határozottan. Azonnal rám kapta a tekintetét, ami könnyektől csillogott. - Igen. Kellesz nekem - ismételtem meg. - Nem hagylak még egyszer elmenekülni."

"Épp csak elküldtem, amikor megcsörrent a telefon. Ő hívott. Lassan emeltem a fülemhez, nem tudtam, mire számítsak."

" - Szeretlek - mondta ki halkan, de határozottan. Valahogy tudtam, éreztem, hogy ez mindig így lehetett, csak sose mertem elhinni. Régebben nem is úgy tekintettem a kettőnk közötti dologra, később pedig nem álltam rá készen."

Köszönöm szépen az írónőnek az olvasási lehetőséget! 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

C. S. Pacat: Captive Prince - A rab herceg (A rab herceg 1.)

" - Hallottuk, hogy az önök hercege saját háremet tart - szólt Lady Jokaste. - Ezek a rabszolgák bármely hagyománytisztelő uralkodónak kedvére valóak lennének, de megkértem Adrastust, hogy készítsen elő valami meglepetést ráadásként."

*

„Ez ​itt Vere. Kéjsóvár és dekadens. A mézédes méreg földje.” Damen népének hős harcosa, és Akielos trónjának jogos örököse. Ám amikor féltestvére magához ragadja a hatalmat, Damen fogságba esik, megfosztják az identitásától, és elküldik ágyas rabszolgának az ellenséges ország hercegéhez. 

Új gazdája, Laurent herceg gyönyörű, manipulatív és halálos – a verei királyi udvar legrosszabb oldalát testesíti meg. 

Az ottani életveszélyes politikai cselszövések közepette azonban semmi sem az, aminek látszik. Így amikor Damen a verei trónért folytatott harc kereszttüzében találja magát, kénytelen összefogni Laurent-nal, hogy életben maradjon, és megmentse a hazáját. Damen számára csak egy szabály létezik: soha, de soha nem szabad felfednie a személyazonosságát. 

Hiszen pont arra az emberre van szüksége, akinek a legtöbb oka van rá, hogy mindenkinél jobban gyűlölje őt… Ármány, intrika és bizarr társadalmak. 

Utoljára a Trónok harcában láttuk ilyen plasztikusan beteg lelkek aljasságát, a gátlástalan hatalomvágyat és torz személyiségek tobzódását, ahol tort ül a gonosz. Hagyd, hogy elképesszen!

Nem sok mindent tudtam a regényről mielőtt belevágtam volna. Annyi információm volt, hogy egy M/M kötetről van szó, fantasy és egy eléggé "érdekes" társadalomban játszódik. Bookstagram berkekben igen népszerű, s nem véletlen. Már az első néhány oldal bebizonyítja, hogy A rab herceg egy letehetetlen, gyorsan pörgő, nagyon olvasmányos regény, tele furcsaságokkal és egy nem mindennapi cselekménnyel.

Bevallom őszintén nem hittem volna, hogy ennyire fogom majd szeretni. Arra meg végképp nem számítottam, hogy többet fogok mosolyogni, vagy épp elképedni rajta, mint eddig valaha. Elkezdtem, és nem bírtam betelni vele. Konkrétan csüngtem minden egyes szaván! Annyira újszerű volt az élmény, mégis azt éreztem végig, hogy azta, én még ehhez hasonlót nem olvastam, annyira beteg, hogy arra nincsenek szavak, mégis emellett azt is éreztem, hogy ez kellett most nekem. Egy délután alatt szó szerint befaltam az egészet, mert képtelen voltam letenni, nem tudtam mást csinálni, s ha úgy alakult, hogy mégis mással foglalatoskodtam, akkor is csak az járt a fejemben, hogy mi jöhet még, és a már eddig olvasott jelenetek filmként peregtek le a lelki szemeim előtt. Hihetetlen élményben volt részem, és annyira jó érzés, amikor a nagy hype elér hozzád is, és azt tudod mondani, hogy igen, ez megérte, egyik kedvencem lett. És tényleg kedvenc lett! A cselekmény valami hihetetlenül egyedi, a világfelépítéstől szó szerint leesik az állad, és húzod magad után egészen a kötet végéig, de ott sem tudod felszedni a földről, mert már egyből nyúlnál a második részért. Ez tipikusan az a trilógia, amit egybe akarsz elolvasni, mert megöl a kíváncsiság, és igazi szenvedés a várakozás. 

Maga a történetvezetés a kötet legerősebb pontja. Adott Damen és Laurent, a két főszereplő, akik különbözőbbek már nem is lehetnének. Damen Akielos szülötte, s trónörököse, igen ám, de Vere-be kerül, mint rabszolga. Laurent a Vere-i trón örököse, egy rideg, elsőre ellenszenves ifjú, aki túl komoly, s akit nehéz úgy igazán kiismerni. Damen egy ádáz, nehezen kezelhető harcos, aki nehezen szokik hozzá az új életéhez, s az áruláshoz, ami idáig vezetett. Azt említettem, hogy ez a két ország nincs jó viszonyban? S Vere-ben rabszolgák, illetve házikedvencek is vannak? De nem ám állatok, hanem emberek. 

A kötet innen válik nagyon érdekessé, s a figyelmet is képes a kötet végéig fenntartani. Mindemellett Dament titkok övezik az útján, amit jobb, ha megtart magának. Maga a világ felépítése igencsak különös, főleg Vere-ben, ahol az egynemű kapcsolatokban hisznek, s úton útfélen rabszolgákba botlik az ember, a nyilvános szex mindennapos dolog, és senki sem botránkozik meg az erőszak látványától. Ez a világ elsőre teljesen lesokkolt, de ahogy haladtam előre úgy tudtam meg egyre többet, és úgy láttam át a kapcsolati és hierarchikus rendszert is. 

Ha nem tudnám, hogy ez az írónő első regénye, azt hinném, hogy már sok-sok kötet van a háta mögött, s A rab herceg egy újabb lenyűgöző alkotása. Minden elismerésem az övé, hiszen elsőre egy ilyen volumenű regényt nem semmi letenni az asztalra. Nemcsak ármányokkal, de cselszövésekkel és udvari politikával átszőtt történet is ez, ahol a vágyak és a szexuális kielégítés szokványos, mindennapos dolog. A nemi erőszakról nem is beszélve. Egyrészt sokkol is a kötet, másrészt magához láncol, és nemcsak Damen lesz rabszolga egy teljesen új vidéken, hanem te is a könyv rabjává válsz. 

Ami a leginkább megdöbbentett az első rész alatt az az, hogy nincsenek érzelmek, se szerelmi szál, igazi slow burn a javából és csak a fanartok alapján lehet arra következtetni, hogy talán, esetleg a következő két részben lesz ehhez is szerencsénk, de aki azt a tipikus M/M romance-ot várja, mint pl. a Him, az csalódni fog, mert itt nem erről szól a dolog, legalábbis még nem, de nagy reményeket fűzök hozzá, hogy érzelmekben és igazán pikáns, tüzes jelenetekben is részünk lehet a továbbiakban. 

Ezt egyensúlyozva viszont van benne kegyetlenkedés, ridegség, harc a túlélésért, cselszövések, gátlástalanság és árulás. Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a kicsit sötétebb, bizarabb regényeket, és nem riadnak vissza attól sem, ha nincs romantika már az első oldalon. Ha egy gyengéd, édes M/M románcra vágysz, akkor nem ez a neked való kötet. Összességében egy nagyon erős kezdést kaptam, ami túl hamar ért véget, és legszívesebben már most olvasnám a következő részt. Damen és Laurent karaktere végig uralja a regényt, azt viszont nagyon sajnálom, hogy csak Damen gondolatai kaptak helyet. Úgy olvastam volna Laurent szemszögéből is, aki mint az megjósolható volt, a kedvenc karakterem lett. Ki ne szeretné a pökhendi, rideg, távolságtartó trónörököst, aki azt hiszi övé az egész világ, és bármit megtehet? Na ugye! Igaz, hogy jóval előbb véget ért a kötet, mint én azt szerettem volna, de pluszként kaptunk egy novellát a végén, amit nagyon ajánlok végigolvasni, és egy röpke fejezet erejéig a második részbe is betekintést nyerhetünk. Úgy érzem, hogy A rab herceg egy rövid, de annál erősebb első kötet, ami már most beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

" - Téged - mérte végig Talik. - A Hercegnek talán férfiakra van gusztusa, nem az ilyen kifestett vere-i fiúkra, akik felsikkantanak, ha megcsíped őket."

"Laurent-ban csak arisztokratikus hűvösség volt, s ha a megjelenésének makulátlansága vonzotta is a tekinteteket, a Damen hátán lévő hegek bizonyították, hogy nézni lehet a Herceget, de megérinteni nem."

" - A fél gárda sorban áll, hogy meghágja. Az ember azt hitte volna, hogy jobban fogsz neki örülni!"

"Könnyű úgy szeretni egy aranyhajú herceget, ha nem látják, amikor kegyetlen. Laurent egyenes háttal és könnyedén ült a nyeregben. Kifogástalanul festett a paripán, ha éppen nem gyilkolta meg a lovát."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

J. L. Armentrout: Every Last Breath - Utolsó lélegzetig (Komor elemek 3.)

"Stacey nappalijában álltam, és figyeltem, ahogy a világom ismét darabokra hullik."

*

Van ​olyan szerelem, ami az utolsó lélegzetvételig tart. 

Minden döntés következményekkel jár – a tizenhét éves Laylának azonban a szokásosnál nehezebb döntéseket kell meghoznia. Fény vagy sötétség. Roth, az átkozottul szexi démonherceg, vagy Zayne, a gyönyörű és gondoskodó őrző, akiről Layla azt gondolta, sosem lehet az övé… 

A lánynak ráadásul azt is el kell döntenie, hogy önmaga melyik oldalában bízhat. Emellett egy új problémával is szembe kell néznie: egy lilin – a létező démonok leghalálosabbika – szabadon garázdálkodik, és az a célja, hogy mindent és mindenkit elpusztítson maga körül, beleértve Layla legjobb barátját is. 

Hogy megvédje Samet egy olyan végzettől, ami sokkal-sokkal rosszabb a halálnál, Laylának alkut kell kötnie az ellenséggel, és meg kell mentenie a várost és a faját a pusztulástól. Két világ és két fiú között őrlődve Layla semmiben sem biztos, legkevésbé a túlélésben, és a helyzet tovább fokozódik, amikor egy múltbeli alku újra felszínre kerül. 

De néha, amikor az embert titkok veszik körül, és az igazság kifürkészhetetlennek tűnik, nem tehet mást, mint hogy hallgat a szívére, választ egy oldalt, és harcol, ameddig bírja szusszal. 

A Komor elemek dark románc YA-sorozat befejező része; démoni szerelmi történet, amelyben földöntúli erők és érzelmek csapnak össze. Vesd bele magad!

Egy újabb kedvenc sorozatom végére értem. Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert vége Roth, Layla és Zayne történetének, és nevet, mert a részese lehettem, és évekig lekötötte a figyelmem. Van valami egészen különleges JLA személyében, ami miatt képtelen vagyok elszabadulni a karaktereitől, és ez a Komor elemekkel sincs másképp. Néhány éve, amikor elkezdtem az első részt még nem tudtam, hogy ekkora szerelem lesz ez a sorozata is, hiszen sokáig halogattam, de azt kell, hogy mondjam, a végére nagyon is megérte. Csodás kötet, csodás sorozat egy még csodálatosabb írónő tollából.

Amikor belekezdtem a harmadik részbe voltak aggályaim. Féltem, hogy nem lesz akkora élmény, mint az első két rész, de azt kell, hogy mondjam, feleslegesen aggódtam. Nagyon megszerettem ezt a részt is, nemcsak a főszereplők állnak közel hozzám, hanem a mellékszereplők közül is jó néhányan. Az elején a kötet segít visszaemlékezni az előző részekben történtekre, ami már csak azért is jó, mert ha éveket vár az ember a folytatásra, akkor nem biztos, hogy minden egyes részlet és fontos információ kristálytisztán jelenik meg előttünk. A másik pozitívuma pedig az, hogy ott kezdte el az írónő, ahol a másodikat abbahagyta. Ez nagyon jót tett a kötetnek, hiszen egyből visszarepített minket Layla világába, és nem kellett találgatni, hogy vajon mi történt a második és a harmadik rész között. Azt is nagyra értékelem, hogy most már nem számít annyit a szerelmi háromszög, mint eddig. Sokkal fontosabb dolgokra helyezi a hangsúlyt, és végre letette a voksát az egyik fiú mellett, aki kötetről kötetre egyre jobban elbűvölt minket. Mind Zayne, s mind Roth szerethetőek. Vannak bennünk olyan tulajdonságok, amik miatt közel kerülhetnek hozzánk. Eleinte Roth a rosszfiú, és Zayne a jófiú, az áhítat tárgya, de végre ennek az ügynek is pontot tesz a végére Armentrout, és amit az első kötet elejétől kezdve építgetett, végre teljes valójában és elemében tárja elénk. 

Már nemcsak a démonok és a gorgók közötti utálat a tárgy, hanem a világ és annak megmentése, az apokalipszis elkerülése. Ehhez jön a lilin személye, ami csak még jobban felbolygatja a cselekmény szálát, hol elcsodálkozunk, s hol ledöbbenünk, de az biztos, hogy nagyon sok meglepetést tartogat számunkra ez a kötet. Ezután szerintem senkit sem lep meg, ha azt mondom, hogy egy fergeteges sorozatzáróval van dolgunk, megannyi csavarral, fontos döntésekkel és a döntések súlyával. 

Mind Layla, Roth és bizony Zayne is dönteni kényszerül, s az biztos, hogy ezek a döntések alapjaiban rengetik meg a regényt, és terelik a megfelelő mederbe a cselekményt. Nem az a tipikus fantasy, paranormális regény ez, hanem annál jóval több. Összefogás, az érzelmek kinyilatkoztatása és önmagunk feláldozása a nagyobb jó érdekében. Már Layla sem az a lány, aki a sorozat elején volt, részről részre egyre inkább felnő, s ha nem is mindig látszik, de megérik a feladatához, és együtt komolyodik meg a kötettel.

 Zayne is sokkal jobban megnyílik, s ha ennél a résznél már nem is annyira hangsúlyos a jelenléte, ettől még nagyon is érezteti, hogy velünk van és nem engedi, hogy elsodródjunk az események forgatagában. Roth, oh az én drága démon hercegem, is egy teljesen új szerepben díszeleg, és azt kell, hogy mondjam, már miatta megérte elkezdeni a Komor elemeket. Tömény szexiség, tesztoszteron, kicsit pimasz, kicsit jóképű (nagyon), és baromi gyorsan leveszi a lábukról a női olvasókat. 

Mint, ahogy már említettem, már nemcsak hármójukról szól a kötet, s azt kell, hogy mondjam, nagyon is jót tett a trilógiának az, hogy az alapkonfliktust rendezte, és áthelyezte egy nagyobb problémára a hangsúlyt. Maga a cselekmény az elejétől a végéig izgalmas, néhol megdöbbentő, de az biztos, hogy egy percig sem unalmas, és végig leköti a figyelmet. Méltó lezárása a sorozatnak, és tényleg kötetről kötetre egyre jobb és jobb lett. Imádtam, ahogy kiforrott, és abba a mederbe folytatta a történetet, amibe eredetileg tervezte az írónő. 

Nem véletlenül lett ekkora kedvenc ez a rész, hiszen mind a karakterekben, mind a világfelépítésben, s mind a történet vezetésében páratlan. Ahol kell ott akadályokkal nehezíti az utunkat, de a végére minden értelmét nyeri, s habár elég baljóslatú a kötet címe, végig reménykedik abban az ember, hogy ne az legyen a vége, mint amit sejtet. Emellett harcban, véres jelenetekben sem szerénykedik, minden jóból van benne egy kicsi, s amikor eljön az idő bizony szíven szúr. Egy szó mint száz, imádtam és a lehető legjobb döntés volt anno elkezdeni. Ha te is kíváncsi vagy mi lesz Layla sorsa, hogyan alakul a szerelmi háromszög, s már tűkön ülve várod, hogy megtudd melyik fiú mellé teszi le a voksát, akkor ne halogasd a befejező részt, mert pont itt az ideje, hogy megtudd a kérdéseidre a választ. A kötethez bónuszként jár Cayman személye is, aki igaz eddig is jelen volt, de a harmadikban sikerül csak úgy igazán megkedvelni, legalábbis nálam ez így volt, mert a végére hatalmas kedvencem lett. Összességében egy gyors lefolyású, pörgős és eseményekben gazdag befejezést kaptam. Izgalmakban és romantikában sem szűkölködik a kötet, nagyon összeszedett és kidolgozott, s teljesen magába szippant. Kellőképp élvezetes és lehengerlő, s az utolsó oldalakon is tartogat meglepetéseket. Ha szeretitek az írónő regényeit, vagy éppen kíváncsiak vagytok milyen is lehet egy démonoktól és gorgóktól/őrzőktől hemzsegő regény, akkor a Komor elemek neked való. Fantasy a javából, egy kis szerelmi háromszöggel megspékelve.

"Bambi megevett egy őrzőt.

Toppancs megevett egy alfát.

Ezek a famulusok igazán nem voltak valami jól neveltek."

"Roth elengedett engem, hogy boldog lehessek. A pokol koronahercege, aki azt állította magáról, hogy nincs nála önzőbb démon, hagyta, hogy kisétáljak az ajtón, mert azt hitte, hogy valaki mással boldogabb lehetek."

" - De te többet érdemelsz ennél."

" - Szerintem nem tudod, mit jelent, ha egy démon szerelmes lesz, Layla. Az ilyesmi nem múlik el csak úgy. Nem fakul meg az érzés, még akkor sem, ha azt szeretnénk. A szerelmünk örökké tart. És ezt nem csak úgy mondjuk. Ha szerelembe esünk - ami csak egyetlenegyszer történik meg -, az örökké tart. Semmi sem változtathat rajta. Ha jobban belegondolsz, ez elég para dolog, de szerencsére te is így érzel, szóval nem kínos a helyzet. Érted, miről gagyogok?"

" - Kérlek. Bármilyen csinos is a mi kis pitécskénk, nem az esetem. Ha viszont te vennéd le a pólódat, az már csúcsra pörgetné a motorcsónakomat."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)