Abby Winter: Újra akarlak (Treasure 4.)

 "A focipálya lelátója alatt éppen egy újabb füves cigire gyújtottam rá, és azon agyaltam, mi a szart keresek még mindig itt."

*

Dan a Treasure gitárosaként már sok mindenen ment keresztül: a bandával együtt átvészelték Scott ideiglenes kiesését, majd Kyle segítségével végleg lezárta zűrös múltját. 

Amikor azt hiszi, túl van élete legnehezebb szakaszán, olyan történik, amire nincs felkészülve. Mit tehet, ha a lány, akire mindig is vágyott, súlyos titkot rejteget? 

Mayának sikerül hátra hagynia a függőségét és egyenesbe hoznia az életét. A Treasure menedzsereként elért sikerek miatt azt gondolta, megtette az utolsó lépést is, hogy szembe nézzen a múltjával és maga mögött hagyja azt. 

Mi történik, ha a könnyűnek vélt feladat nem várt akadályokat gördít elé? Kire számíthat, amikor a legnagyobb ellensége újra feltűnik az életében és az életére tör? 

A régi érzések elegek, hogy legyőzzék a múlt árnyait? Mit tesz, amikor kiderül, hogy senki és semmi nem az, aminek ő gondolta? Abby Winter Akarlak sorozatának negyedik részéből minden kiderül.

Nagyon szeretem a rock star romance regényeket, s habár a Treasure banda egyik tagjáról, Danről szól a kötet, nem teljesen azt kaptam, mint amire számítottam. Kevesebb szerepet kap benne a zene, viszont ezzel együtt a múlt, a ballépések és a függőségektől való szabadulás annál többet, ami miatt ez a negyedik rész más, mint amit megszokhattunk eddig ettől a sorozattól. Kicsit komolyabb hangvételű, s a szórakoztatás mellett azt is megmutatja, hogy sosem késő felállni a padlóról, és mindig van mit elérni, mindig van hova fejlődni.

Abby Winter azok közé az írónők közé tartozik, akiknek már hosszú ideje figyelem a munkásságát, s akiben még nem csalódtam. Az Újra akarlak alatt is bebizonyítja, hogy nem hiába volt a bizalmam, hiszen ezzel a negyedik résszel is megmutatja, hogy nagyon sok minden lapul még a tarsolyában, s igaz, hogy másabb ez a kötet, mint az előzőek, kevesebb szerep is jut a zenének, viszont ugyanúgy élvezhető, és teljes mértékben képes kikapcsolni és rávenni arra, hogy figyeljek oda a történetre, és ne álljak meg addig, amíg a végére nem érek, és nem tudom meg, mi is lesz Dan és Maya sorsa. Dan a már említett Treasure zenekar gitárosa, akinek nem semmi múlt áll a háta mögött. Rajta keresztül mutatja be az írónő azt, hogy sosem késő újrakezdeni, sosem késő harcolni azért, hogy minden jobb legyen, és ő az egyik élő példa arra, hogy akarattal minden elérhető, na meg az sem elhanyagolandó, hogy ha az ember jókor van jó helyen, akkor akár 180 fokos fordulatot is vehet az élete. Dan jókor volt jó helyen, s fenekestül felfordult emiatt az élete. Már az előző részekben is kedveltem a karakterét, de itt ebben a részben mutatja meg úgy igazán az írónő az egész lényét, hogy ki is ő, és honnan is jött. Látszólag ő a kötet főszereplője, de az az igazság, hogy a legnagyobb hangsúly Mayán van, akin keresztül láthatjuk azt, mire is képes a gyász, milyen letargiát és élni nem akarást okoz, s a látszólag boldog életből is pillanatok alatt képes a sors tréfát űzni, és mindent a feje tetejére állítani. 

Abby Winter megmutatja azt, hogy milyen az, amikor úgy igazán zuhan az ember, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, s nincs ami/aki megfogja, és tompítsa a zuhanást. A Treasure 4. része Maya története, ahol nincsenek tabuk, csak a valóság, s ezt is tárja elénk az írónő. Tetszett a kötetben, hogy nemcsak a jelenre fókuszál, hanem azt is megmutatta, hogy honnan is jött Maya és Dan, miket éltek át együtt és külön-külön is. Az ő kettejük története egy klasszikus second chance romance, azaz második esély alapú szerelmi történet. 

Ahol kell ott szókimondó, néhol titokzatos, de a legtöbb titokra fényt derít a kötet végére érve. Szerettem a regényben azt, hogy nemcsak a két főszereplő kapott hangsúlyt, hanem a banda többi tagja is, nem vesztek el, hanem belefolytak az eseménybe, és a jelenlétükkel emeltek a regény fényén.  A helyszín továbbra is az Egyesült Királyság, amiért plusz pont jár, hiszen ha nagyon elvetemült rajongók vagyunk, akár be is járhatjuk a regény helyszíneit. 

Maga a cselekmény az alapoktól indít, a kellő helyeken fedi fel a múlt eseményeit, szépen átszőve a mondanivalójával, és azzal a szállal, amit az elejétől kezdve szövöget az írónő, hogy a végére összeálljon, és teljes egészet alkosson. Emellett eseményekben gazdag, néhol depresszív, de ahol kell ott mutatja a fény felé vezető utat, nem hagy cserben, hiszen végig fogja a kezed, s akár Dan Mayáról, nem mond le rólad, és addig-addig taszít, amíg el nem érsz a kötet végére. 

Terjedelmét tekintve, nem valami hosszú, viszont annál inkább olvasmányosabb, és pillanatok alatt ki is lehet végezni. Ezért is szeretek Abby Wintertől olvasni, mert lényegre törő, csak azokat az információkat közli, amit szükségesnek tart, és hagyja, hogy a kitöltetlen részeket mi maguk fejtsük meg, és illesszük a darabokat a helyére. Ami hatalmas pozitívum számomra a regényben a cselekményben gazdag történetvezetés mellett az a múlt jelenléte, és az a veszély, ami fejezetről fejezetre felüti a fejét, s a kellő helyen bontakozik ki teljesen, addig pedig sötétségben tart minket. 

Igaz, hogy nem a megszokott módon vezette be a szerelmi szálat a történetbe az írónő, én mégis azt mondom, hogy ennek a kötetnek pont arra volt szüksége, hogy kicsit más legyen, mint a többi. De mindezek mellett egy-két résznél úgy éreztem, hogy elfáradt az írónő, és gyorsan le akarta tudni ezt a kötetet, hogy aztán ugorhasson a következőre, amivel amúgy nem lenne gond, de én többet akartam tudni, és egyes fejezeteknél nemcsak a felszínt kapargatni, hanem leásni a mélybe és minden kérdésre választ kapni, de így is azt tudom mondani, hogy 4 csillagot bőven megér a történet, és Dan & Maya párosa megtesznek mindent, hogy ez a rész is tartalmas, és a komolysága mellett könnyed is legyen. Összességében egy gyors lefolyású, sötét múlttal teli, szenvedélybetegséggel átitatott negyedik részt kaptam, ahol Maya megmutatja, hogy a legmélyebb szakadékból is ki lehet mászni, el lehet érni az álmainkat és megmutatja, milyen is egy igazán erős hősnő, akit nem lehet csak úgy eltiporni, és aki soha nem adja fel a harcot, még akkor se, ha semmi jóval sem kecsegteti az élet. Danből nem kaptam eleget, de még mindig imádom azt a harmóniát és barátságot, amik a fiúk kötött van, és ami egyre erősebb és erősebb lesz, ahogy haladunk előre a sorozatban.

"Utáltam, hogy nem tart elég jónak ahhoz, hogy én segítsek neki, bár igazság szerint, sejthettem volna, hogy így dönt. Korábban is csak a bajt hoztam rá."

" - Kellesz nekem, akarlak téged - jelentettem ki határozottan. Azonnal rám kapta a tekintetét, ami könnyektől csillogott. - Igen. Kellesz nekem - ismételtem meg. - Nem hagylak még egyszer elmenekülni."

"Épp csak elküldtem, amikor megcsörrent a telefon. Ő hívott. Lassan emeltem a fülemhez, nem tudtam, mire számítsak."

" - Szeretlek - mondta ki halkan, de határozottan. Valahogy tudtam, éreztem, hogy ez mindig így lehetett, csak sose mertem elhinni. Régebben nem is úgy tekintettem a kettőnk közötti dologra, később pedig nem álltam rá készen."

Köszönöm szépen az írónőnek az olvasási lehetőséget! 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)