Veronica Roth: Kiválasztottak

"Van egy kérdésem: honnan a fenéből szedtük a "Sötét Nagyúr" nevet?"

*

Tizenöt évvel ezelőtt egy prófécia alapján öt átlagos kamasznak meg kellett küzdenie a legyőzhetetlennek tűnő Sötét Nagyúrral, aki Észak-Amerikában pusztítva teljes városokat tett a földdel egyenlővé, és emberek ezreivel végzett. A Kiválasztottak néven ismertté vált csapatnak csak minden erejét beleadva sikerült felülkerekednie rajta. Ezután az élet mindenki számára visszatért a normális kerékvágásba, kivéve a fiatalokat, akik világszerte ismert hírességekként, életcéljukat beteljesítve nem találták a helyüket. Közülük legnehezebben Sloane viselte a sorsát: a lány olyan titkokat rejteget, amelyek még attól a négy embertől is elidegenítik, akik a világon egyedüliként képesek megérteni őt. A Sötét Nagyúr felett aratott győzelem tizedik évfordulóján valami felfoghatatlan történik: az egyik Kiválasztott meghal. Amikor társai összegyűlnek a temetésére, rájönnek, hogy ellenségük végső célja sokkal nagyobb volt annál, amit ők, a kormányuk vagy akár a prófécia előre jelezhetett volna.

Még sosem olvastam az írónőtől, de végre ezt a hiányosságomat is be tudtam pótolni a Kiválasztottakkal, amiről már nagyon sok jót hallottam, és a fülszövege is csábítóan hangzik, maga a sztori is eléggé érdekesnek tűnik. Ezután a kötet után biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni Veronica Roth tollából, mert ezt a kötetet nagyon megszerettem, és úgy érzem a Kiválasztotakkal egy új kapu nyílt meg előttem.

Eleinte kicsit fura volt, be kell valljam. Olyan érzésem volt, mintha egy HP fanficet olvastam volna, de ahogy egyre jobban elmélyedtem a sztoriban, rá kellett jöjjek, hogy ez bizony nem a Harry Potter, s igaz, hogy a Sötét Nagyúr akár Voldemort is lehetne, de nem az. Ez a történet sokkal árnyaltabb, nem fekete-fehér, hanem egy sokkal több rétegű, a felszín alá leásós sztori. A kötet középpontjában 5 kiválasztott áll, legalábbis eleinte, aztán ahogy egyre többet olvas az ember el a kötetből, úgy változik minden, a helyszín, a főszereplők, a légkör, a tudás és a kötet cselekménye is. Tele van hihetetlen fordulatokkal, meglepésekkel, váratlan eseményekkel, és egy nem szokványos világfelépítéssel, ami csak még izgalmasabbá és letehetetlenebbé teszi a kötetet. Egészen érdekes, ahogy az elejétől a végéig változik a regény, ahogy egyik információ söpri el a már eddig ismertet, és ahogy semmi sem az, aminek elsőre tűnik. Igazi élmény, s nemcsak azért, mert ez az első könyvem az írónőtől, hanem azért is, mert valóban olvastatja magát, van benne valami különleges, és végig fenn tudja tartani a figyelmet. Igazából nehéz bármi mást csinálni azon kívül, hogy falja az ember a sorokat, mert ez a kötet tipikusan az a kötet, ami olvasás után is sokáig veled marad. 

Szerettem benne, hogy kiszámíthatatlan volt, és fejezetről fejezetre képes volt meglepetést okozni, nem is egyszer. Maga a kötet három részből áll, s mind a három részben történik valami olyan, ami miatt teljesen új megközelítésben látjuk az eseményeket. Eleinte, az első résznél még nem éreztem a szikrát, persze érdekes volt olvasni, és imádtam, hogy nem az a tipikus szöveg tárul élem, hanem vannak benne email részletek, kutatási anyagok és ez eléggé sokat is dob a köteten. 

Aztán a második résznél az a bizonyos szikra is megérkezett, és szó szerint a kezemhez tapadt a könyv, nem tudtam és nem is akartam letenni. Villám sebességgel faltam a sorokat, és alig vártam az újabb csavarokat, és azt, hogy újra mutassa meg az írónő azt, amiért bizalmat szavaztam neki. Egyszer sem kellett csalódjak, mert nemcsak a felépített világot döntötte romokba, hanem az addigi ismereteket is, és egyszerűen csak lenyűgözött úgy, ahogy volt. 

Nagyon erős a második része a kötetnek, és ezt is sikerült a leggyorsabban elolvasnom. Ha valaki megkérdezné mi mást csináltam aznap, amikor elkezdtem, nem tudnám megmondani, mert csak a Kiválasztottak cselekményére emlékszem, és arra, hogy mennyire felüdülés volt olvasni és elmerülni ebben a világban. Sloane egy igazán különc karakter, aki semmilyen skatulyában nem állná meg a helyét, aki badass hősnő, s aki a kötet elejétől a végéig szórakoztat minket, s a harsány gondolataival oldja a feszültséget. 

Mellette persze a többiek is fontosak, de Sloane az, akinek a szemszögéből olvashatjuk a kötetet, és ő az aki végig navigál minket, és vele együtt köthetjük össze a szálakat és bogozhatjuk ki a csomókat. A kötet harmadik felvonása sem szűkölködik meglepetésekben, és talán itt fordul fel a legjobban a cselekmény is. Fejezetről fejezetre egyre különlegesebb lesz, és ahogy haladunk a vége felé, azt érezzük, hogy nem akarjuk, hogy vége legyen, és bármit meg is tennénk emiatt. Összességében úgy érzem, hogy egy nagyon ütős sztorit kaptam, egy mágiával átitatott világgal együtt, ahol nemcsak a gonosz uralkodik, hanem ahol a próféciáknak hatalmas szerepe van. Egy olyan világot kaptam, ahol nemcsak a Kiválasztottaknak van kijelölve az útja, hanem mindenkinek és mindennek is. Az írónő ezzel a kötetével baromi magasra rakta azt a bizonyos lécet, és alig várom, hogy a többi történetével is megismerkedhessek, amik eddig kimaradtak az életemből. Ha jól értesültem, akkor a Kiválasztottakat egy standalone, de ne legyen az, mert sokkal többre van szükségem ebből a világból, s aki kézbe veszi, annak sem lesz elég csak egy kötet belőle. Főleg a kötet lezárása miatt érzem a szükségét a folytatásnak, mert így egyszerűen nem lehet vége. Jó, oké, nem kaptam függővéget, de akkor sem érzem azt, hogy ez a vég lenne, hiszen annyi minden van még ebben a történetben, a karakterekben, amit ki lehetne bontakoztatni akár egy következő rész erejéig, vagy akár egy novellában.

" - Igen. - Sloane azonban nem a Csapásokra vagy a torony lerombolására gondolt, de még csak nem is a Sötét Nagyúr halálára. A réz és só ízére gondolt, amit akkor érzett, amikor a Merülés után a felszínre bukott."

" - Csak annyit akartam mondani, hogy ha annak a szívdöglesztő imádkozó sáskának a karjaiban akarsz vigasztalódni, előlem nem kell titkolnod - mondta Esther. - Csak ennyi."

" - Néha szeretem - mondta a férfi. - Több tudást adott nekem az univerzumról, mint amiről az őseim álmodni mertek. De úgy tűnik, a tudás soha nem elég, hogy megakadályozza a katasztrófát."

" - Soha nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy megvédtem az életemet - mondta a férfi, és sötét szemének pillantása olyan intenzitással kapcsolódott össze Sloane-éval, hogy a nő úgy érezte, egy hegesztőfáklya lángja irányul rá."

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Gabo Kiadónak!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)