Interjú Bridget Collins írónővel (magyar nyelvű)

Bridget Collins a PesText Fesztivál keretein belül Magyarországra látogat. A dedikálásra szombaton 18 órakor a Három Hollóban kerül sor, illetve vasárnap a 21. Század Kiadó standján 14 órától is lehetőségetek lesz aláíratni vele a könyveiteket. Én már olvastam mind a két megjelent regényét, mindkettő más-más miatt adott maradandó élményt, de közös bennük, hogy mind A könyvkötő, s mind az Árulások nagyon különleges. A szívemhez egy hangyányival talán A könyvkötő áll közelebb, de az Árulásokat is szerettem. A 21. Század Kiadó jóvoltából lehetőségem nyílt interjút készíteni az írónővel, amiben az eddigi regényeiről és a további terveiről beszélgettünk.

K: Mely könyveket ajánlanád azoknak, akik szerették az Árulásokat, illetve A könyvkötőt?

Bridget Collins: Ha szeretted az Árulásokat, akkor azt a könyvet ajánlom, ami a történet ötletét adta; Hermann Hesse -The Glass Bead Game - illetve A Titkos Történetet, amely egy zseniális és szórakoztató regény, egy amerikai egyetemen játszódik, az eszmék, a hűség és – igen – az árulás veszélyéről szól. Ha tetszett A könyvkötő, próbáld ki Sarah Waters Fingersmithét, amely egy csodálatos viktoriánus regény izgalmas szerelmi történettel és könyves témával.

K: Az Árulások és A könyvkötő is történelmi fikció mágikus realizmussal megspékelve. Mi lesz a következő történeted? Tudnál mesélni egy kicsit a jelenlegi munkádról?

BC: A következő regényem jövő májusban fog megjelenni - de még nem döntöttük el, hogy mi lesz a címe. Jelenleg 'The Echos' a munkacíme, és ugyanaz a műfaja, mint az eddigi regényeimnek. Egy olyan gyárról szól, ahol pókfonállal szőnek csendet teremtő anyagot. Egy fiatal özvegy története, Henry-é, akit beszippant a gyár és tulajdonosa fényűző, lenyűgöző világa, de rájön, hogy ennek van egy baljós oldala is… A bánatról és a bűntudatról szól, arról, hogy milyen könnyen bűnrészessé válhat a borzalmakban – de leginkább a szerelemé a főszerep.

K: Mi inspirálta A könyvkötőt? Miért pont a 19.századi Angliában játszódik?

BC: A könyvkötőt elég sok minden inspirálta, de leginkább egy könyvkötő kurzus, amin részt vettem. Sok dolog közül az egyik, amit szeretek az a régi könyvek restaurálása. Mielőtt elkezdhetnéd a saját munkádat, vissza kell térned valaki máséhoz: így láthatod a keze munkájának gyümölcsét, illetve azokat a darabokat, amelyeket átvett, és azokat, amelyeket nem… Nagyon különlegesnek, szinte bensőségesnek éreztem ezt a folyamatot, és próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett a könyvkötő, illetve az élete száz évvel ezelőtt. Azt hiszem, Emmett és a világa is ekkor kezdett el megfogalmazódni bennem.

K: Az Árulások gótikus és dark academia elemekkel rendelkezik, eléggé különbözik A könyvkötőtől. Nehezebb volt megírni, vagy a karakterek segítették az írási folyamatot?

BC: Minden könyv más és más - valamilyen szinten könnyebb is volt, de nehezebb is. Nagyszerű volt úgy írni, hogy tudtam, hogy egy kiadó várni fogja, amikor befejezem, ugyanakkor abban igazad van, hogy egészen más, mint A könyvkötő. Valójában ez előny volt, mert egy teljesen új világba vethettem bele magamat. Másrészt sokkal összetettebb volt a szerkezete, és szélesebb a hatóköre, tehát ebben az értelemben olyan problémákat vetett fel, amelyeket korábban soha nem próbáltam. Többet kellett átírni, de végül úgy gondolom, hogy ez egy irodalmibb regény, mint A könyvkötő, és elégedett vagyok vele. Legalábbis annyira elégedett, mint amennyire elégedett lehet valaki a regényével, ha ha!

K: Ha bármit megváltoztathatnál A könyvkötőben illetve az Árulásokban, mi lenne az?

BC: Amikor kiválasztottuk az Árulások címét, nem igazán gondolkodtam józanul. Ő volt az én kisbabám. Azt kívánom, bárcsak lett volna annyi eszem, hogy az „árulással” tegyek egy lépést a grand jeu felé, hogy a cím világosabban beszéljen a könyv központi metaforájáról.

K: Amikor elkezdted írni A könyvkötőt mi jött előbb: a történet vagy a karakterek?

BC: Argh, nem vagyok benne biztos, hogy ketté tudom választani a kettőt. Szerintem először a könyvek és az emlékezés gondolata jött, de a központi szerelmi történet a szereplőkkel egy időben alakult ki.

K: Könnyebb YA szemszögből írni, vagy inkább a felnőtt karaktereket preferálod?

BC: Manapság inkább a felnőtt karaktereket preferálom. Valójában mindig is magamnak írtam, és sokkal könnyebb olyannak írni, amilyen most vagy, mint tizenöt-húsz (vagy huszonöt) évvel ezelőtt. Régebben úgy volt, hogy a YA piacon nagyobb szabadság volt a műfajok körül, mint a felnőtt piacon, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy YA-t akartam írni, de ez most megváltozott. A másik dolog, amit szerettem a YA perspektívából való írásban, az a nézőpont intenzitása és frissessége volt, az a tény, hogy amikor valakivel először történik valami, az még erősebben üt, és még több drámát kelt – de rájöttem, hogy ez még mindig gyakran így van a felnőtt karakterekkel is. És ahogy öregszem, egyre jobban érdekelnek azok a dolgok, amelyekkel a felnőttek küzdenek – a halandóság, a szülői szerep, az elkötelezettség, a pragmatizmus, a hatalom –, és nagyszerű, hogy több lehetőséget kapok ezek felfedezésére.

K: Melyik könyvedet szereted jobban és miért?

BC: Általában mindig azt, amelyiket éppen írom. Ha egyszer megírtam egy könyvet, igyekszem nem sokat gondolni rá – nyilván szívesen beszélek róluk és olvasok fel belőlük rendezvényeken, de igazából a következő történet már ott van a fejemben, csak még nem született meg. Jelenleg abban reménykedem, hogy a jelenlegi munkám lesz a legjobb könyv, amit írtam. (Korai szakaszban van, de egy művészről szól az első világháború után, akit szellemek kísértenek, akik emberi hasonlóságokat keresnek.)

K: Hogy telik nálad egy írós nap? Van egy meghatározott kávézó, ahova szeretsz járni, vagy inkább a saját asztalodnál szeretsz írni?

BC: Leginkább a saját asztalomnál dolgozom, gyakran pizsamában. De ilyenkor nagyon könnyű egész nap nem kimenni a házból, este pedig teljesen kábultan feleszmélni, ezért igyekszem hetente párszor az edzőtermem kávézójában dolgozni. Ez azt jelenti, hogy nincs mentségem arra, hogy ne edzek egy kicsit, ha a kitűzött napi limit végére értem!

K: Mi volt a leghasznosabb tanács, amit kaptál, amikor elkezdted az írói karrieredet?

BC: Ne tartsd vissza a lélegzetedet, amíg arra vársz, hogy valakitől visszajelzést kapj. Mindig a következő könyvre gondolj, ne pedig az utolsóra!

Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak és az írónőnek az interjú lehetőséget! Bridget Collins regényeit ide kattintva tudjátok megrendelni!

Interjú Bridget Collins írónővel (angol nyelvű)

Bridget Collins a PesText Fesztivál keretein belül Magyarországra látogat. A dedikálásra szombaton 18 órakor a Három Hollóban kerül sor, illetve vasárnap a 21. Század Kiadó standján 14 órától is lehetőségetek lesz aláíratni vele a könyveiteket. Én már olvastam mind a két megjelent regényét, mindkettő más-más miatt adott maradandó élményt, de közös bennük, hogy mind A könyvkötő, s mind az Árulások nagyon különleges. A szívemhez egy hangyányival talán A könyvkötő áll közelebb, de az Árulásokat is szerettem. A 21. Század Kiadó jóvoltából lehetőségem nyílt interjút készíteni az írónővel, amiben az eddigi regényeiről és a további terveiről beszélgettünk. 

Q: What books would you recommend to those who loved your novels, The Betrayals and The Binding?

Bridget Collins: If you liked The Betrayals, I would recommend the book that first gave me the seed of the idea, Hermann Hesse’s The Glass Bead Game – and at the opposite end of the spectrum, The Secret History, which is a brilliant and entertaining novel set in a US university, about the danger of ideas, loyalty and – yes – betrayal. If you liked The Binding, try Sarah Waters’ Fingersmith, which is a wonderful Victorian pastiche, with a thrilling love story and a bookish theme.

Q: Both The Betrayals and The Binding are historical fiction with magical realism. What's next? Can you tell us more about your WIP? 

BC: The next book will be published in May next year – but we’re still having last-minute discussions about the title! At the moment it’s called The Echoes, and it’s the same genre, about a factory that uses spider silk to weave a fabric that creates silence. It’s the story of Henry, a young widower, who is sucked into the luxurious, enthralling world of the factory and its owner, only to discover that there is a sinister side to it all… It’s about grief and guilt, and how easy it is to become complicit in horrors – and most of all it’s about love.

Q: What has inspired The Binding? Why does it take place in the 19th century England?

BC: The Binding was inspired by a mixture of things, including doing a bookbinding course. One of the things I loved about it was that when you restore old books, before you can start your own work, you have to go back dismantling someone else’s: so you see the details of their handiwork, the bits they took care over and the bits they didn’t… It felt very special, almost intimate, and I used to try to imagine what that bookbinder and his life would have been like, a hundred years ago. I think that’s when Emmett and his world began to take hold of me.

Q: The Betrayal has gothic and dark academia vibes and it's kinda different than The Binding. Was it harder to write it or the characters were a big help in the journey during the writing process?

BC: Every book is different – in some ways it was easier and some ways harder! It was wonderful to write knowing that there would be a publisher for the book once it was finished, and although you’re right that it is quite different from The Binding, actually that was an advantage because I could throw myself into a completely new world. On the other hand, it had a lot more structural complexity, and a wider scope, so in that sense it posed problems I’d never attempted before. It took more rewriting, but in the end I think it’s a more literary novel than The Binding and I’m pleased with it. At least, as pleased as anyone ever is with their novel, ha ha!

Q: If you could change anything in either The Binding or The Betrayals what would it be? 

BC: When we chose the title for The Betrayals I’d just had a baby and wasn’t thinking very clearly. I wish now that I’d had the presence of mind to make a “betrayal” a move in the grand jeu, so that the title spoke more clearly to the central metaphor of the book. 

Q: When did you start writing The Binding what came first: the story or the characters? 

BC: Argh, not sure I can split the two! I think the idea of books and memory came first, but the central love story developed at the same time as the characters. 

 

Q: Is it easier to write in a YA perspective or do you prefer adult characters? 

BC: I definitely prefer writing for adults, these days. I think I was always writing for myself, really, and it’s much easier to write for yourself as you are now than yourself fifteen or twenty (or twenty-five) years previously. It used to be the case that there was more freedom in the YA market around genre than in the adult market, which was a big part of why I wanted to write YA, but that has changed now. And the other thing that I loved about writing in a YA perspective was the intensity and freshness of the point of view, the fact that when things happen to someone for the first time they hit even harder and create even more drama – but I’ve found that that’s still often the case with adult characters. And as I get older myself I’ve become more and more interested in some of the things adults struggle with – mortality, parenthood, commitment, pragmatism, power – and it’s great to get more of a chance to explore those.

Q: What book of yours do you like the most and why?

BC: It's almost always the one I’m writing at the moment! Once a book is written I try not to think about it too much – obviously I enjoy talking about them and reading from them at events, but really my headspace is taken up with the next story, the one that hasn’t been born yet. So at the moment, I’m hoping that my current WIP will be the best book I’ve written. (It’s in early stages, but it’s about an artist in the aftermath of WW1, haunted by ghosts who search for human likenesses to inhabit.)

Q: Can you tell me how a writing day looks like for you? Do you have a certain coffee shop to go or you're more like a 'sitting on my own desk' person?

BC: I mostly work at my own desk, often in my pyjamas. But then it’s very easy not to leave the house for the whole day and surface in the evening feeling completely dazed, so I try to work at the café at my gym a couple of times a week. That means I have no excuse not to get some exercise when I’ve got to the end of that day’s word count!

Q: What's the most useful advice you got when you start your writing career? 

BC: Don’t hold your breath while you wait to hear back from anyone. Always be thinking about the next book, not the last! 

Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak és az írónőnek az interjú lehetőséget! Bridget Collins regényeit ide kattintva tudjátok megrendelni!

Elissa Sussman: Mókás, hogy kérdezed

" - Ő akart téged - mondja Alexandra."

*

Lángra ​lobbanhat-e az alvó parázs…? 

Akkor: 

Chani Horowitz, a huszonéves írópalánta élete valahogy megrekedt. Miközben volt évfolyamtársai a „művészképzőről” színvonalas könyvekkel foglalkozhatnak, neki csupán amolyan felszínes feladatok jutnak. Ám egyszer csak megbízzák azzal, hogy készítsen portrét Gabe Parkerről, a filmsztárról, aki nem más, mint az ő egyes számú imádottja a hírességek közül, egyben a legújabb James Bond alakítója. Chaninek nincs is más vágya, mint megőrizni a hidegvérét, és jól megoldani a feladatot. Ám ami közte és Gabe között történik, az nem várt módon és alaposan felforgatja az életét: az interjú egy szédületes hétvégébe torkollik, ami lázba hozza a bulvárlapokat, és Chani sokkal közelebb kerül Gabe-hez, mint ahogy azt eredetileg tervezte… 

Most: 

Tíz évvel később, egy brutális válás és jókora adag terápia után Chani ismét Los Angelesben jár, most már sikeres íróként, aki a megvalósult álmait éli. Ám hiába reklámozhatja legújabb esszégyűjteményét vagy online kiadványait, valahogy mindig szóba jön az a bizonyos portré, és felmerül Gabe neve. Ezért aztán Chani PR-csapata felveti, mi lenne, ha újból találkoznának? Chani először nemet akar mondani, szeretne úgy tenni, mintha már rég elfelejtette volna az együtt töltött időt. De az igazság az, hogy valójában nagyon is tudni szeretné, hogy az a bizonyos hétvége vajon ugyanolyan felejthetetlen volt-e Gabe-nek, mint neki… Úgyhogy beleegyezik.

" - Én azt tudom, hogy ha valaki filmsztár, az nem óvja meg attól, hogy ugyanúgy legyenek érzései, mint bárki másnak - mondja. - Mi is képesek vagyunk érzésekre. Mint barátság. És szerelem."

A rózsaszín, bohókás borító azt sugallja, hogy egy könnyed, Hollywoodi love story-t kapsz, de ennél nem is álhatna távolabb a történet a valóságtól. Sokkal komolyabb, mint az eddigi romantikus könyvek, amiket olvastam. Ugyanakkor ez cseppet sem von le az értékéből. Egy valamivel mélyebb felütésű second chance romance. Persze hozza a műfaj kötelező elemeit, viszont sokkal interaktívabb, mint a társai.

Alapvetően ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a Mókás, hogy kérdezed egy filmsztár és egy feltörekvő író szerelme, de ennél sokkal, de sokkal több. Szerepet kap a megfelelési kényszer, az alkoholizmus, a függőség és egy be nem teljesedett szerelem képe, ami végig ott lebeg előttünk, és alig várja, hogy kibonthassa a szárnyait, és repülhessen. A kötet felépítése a jelen és a múlt között váltakozik. Az időbeli eltéréseket cikekkel, blogbejegyzésekkel, kritikákkal vagy éppen interjú töredékekkel választja el egymástól. Ezek az interaktívabb "jelenetek" nekem már csak azért is tetszettek, mert így van valami különleges a Mókás, hogy kérdezedben. Kicsit kiemelkedik a társai közül, és ha a hangulat komoly is ezekkel a kiegészítésekkel valamennyit tompít rajtuk. Emellett jól elválasztja az írónő a múlt és a jelen történéseit, így egy percig sem hagy minket homályban, és szépen lehet követni, hogy éppen mikor hol járunk; a 10 évvel ezelőtti eseményeket éljük át vagy a jelen kérdéseit próbáljuk e kibogozni. Habár Elissa Sussman regénye nem az a könnyed romantika, amire a műfaj kedvelői első körben vágynak, én mégis azt hiszem, hogy megér egy esélyt, mert az élet tele van megpróbáltatásokkal, és a Mókás, hogy kérdezed meg is mutatja ezt.

Mint minden történet így itt is van egy kiindulópont, ami elindítja a cselekményt, és bemutatja a főbb karaktereket, a jellemeiket és magát a helyszínt. Valahol betekintést ad a csillogás, és a sztárok világába. Abba, hogy a színészek világa nemcsak a forgatásokból és Hollywoodból áll, hanem ennél jóval összetettebb és árnyaltabb is. Mindezt őszintén, a maga kendőzetlen valójában tárja elénk, és egy percig sem fél igazinak lenni.

Habár nem az a szokványos second chance romance, mint amiket eddig olvastam, mégis van benne valami, ami nem hagy nyugodni, és olvasás közben sem hagyott. Szeretem a színészek világába betekintő könyveket, ugyanakkor azt is szeretem, amikor nemcsak a felszínt kapargatjuk, hanem le is ásunk a mélybe. A Mókás, hogy kérdezed megadja mindkettőt.

A két főszereplő, Chani Horowitz és Gabe Parker egy interjú keretein belül találkoznak először, ami örökre megváltoztatja az életüket. Adott egy feltörekvő írónő, aki hírnevet szeretne magának, aki "híres" akar lenni. És adott egy színész, aki a következő nagyágyú lehet, feltéve ha engedik kibontakozni, és esélyt adnak neki a skatulyából való kilépésre. Az ő kettejük tánca a Mókás, hogy kérdezed. A múlt találkozik a jelennel, és 10 évvel később esélyt kapnak a múlt kiegyenlítésére.

A cselekmény ehhez mérten szépen összeszedett, különös a maga nemében, és köszönhetően annak, hogy a múlt és a jelen darabkái épülnek egymásra összetett és jól átgondolt. A történet felütése komoly, néhol ez a komolyság leülepszik, de a kellő helyeken és kellő pillanatokban összeszedi magát, és megmutatja, hogy a tíz évig szunnyadó parázs képes újra lángolni, és max fokozaton égni.

A komoly hangulat nemcsak az alkoholizmus bevezetése miatt érezhető, hanem amiatt is, ahogy a két fél kezeli a konfliktust, ami valljuk be eléggé gyerekes indok volt a kapcsolat megszakítására, de a múlt az izgága, komolytalan, bohókás 25+-os énjüknek köszönhető, míg 10 évvel később jóval felnőttesebb hozzáállással képesek rendezni a nézeteltérést (vagy nem, gondolok itt Chanira), illetve azt, ami végig nyomta a szívüket.

Első körben talán azoknak tudnám ajánlani a Mókás, hogy kérdezed c. kötetet, akik egy olyan romantikus regényt szeretnének olvasni, ami súrolja a valóságot, és bevezet a színfalak mögé. Nemcsak azon van a hangsúly, miszerint a sztárok is hétköznapi emberek, ugyanolyanok mint te vagy a szomszédod, hanem azon is, hogy mekkora súly is nehezedik rájuk az elvárások, és szigorú felkészülések miatt. Gondolok itt az egészségügyi részére, vagy a mentálisra, ami sok esetben pont a nagy nyomás miatt sikamlik ki. Az írónő szépen megragadja azt a szeletét ennek a világnak, ami jóval több, mint a csillogás és az ismertség. Összességében nekem tetszett, még akkor is, ha alapvetően másra számítottam, mert könnyen tudtam vele haladni, érdekelt, hogy mi fog legközelebb történni a cselekményben, és a múlt - jelen kettőssége motivált arra, hogy minél előbb befejezzem, mert tudnom kellett az okokat ahhoz, hogy el tudjam fogadni a történet jelenét. A két főszereplő közül Gabe került hozzám közelebb, ami nem meglepő, ugyanakkor néha azt éreztem, hogy ebben a történetben nem ő, hanem Chani a nehéz eset, az aki szabotálja saját magát, és a boldogságát.

"Hazudtam. Mert persze hogy volt preferenciám. Az életben - és az én fantáziáimban - mindig Gabe volt az első."

"Nevetett. Nagyszerű nevetés volt, gazdag, mély és sötét. Ha a csokitorta nevetni tudna, így nevetne."

"A világ egyik leggyönyörűbb pasija - az én személyes imádott hírességem - úgy bánt velem, mintha közéjük tartoznék. Mámorító érzés volt."

" - Azt hiszem, te mindenki másnál jobban tudod, hogy minket, hétköznapi halandókat meg kell védeni a nagy, gonosz filmsztároktól - felelem."

" - Akarlak. Mindig is akartalak. Az első perctől kezdve."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)