" - A mágia azt jelenti hogy Londonban bármi lehet az emberből - felelte anyám."
A Londoni Szeánsz Társaság után nem sok időt hagytam, és már bele is vetettem magam A méregkeverő patikárius történetébe. Sarah Penner három nő sorsát fonta össze ebbe a regényében, ahol az idő nem akadály, és emellett azt is megmutatta, hogy sosem késő önmagunknak lenni, és azt csinálni, ami hív minket, ami boldogsággal tölt el. Legyen az egy régóta dédelgetett álom, vagy egy olyan kaland, amibe eddig nem mertünk valami miatt belevágni. Habár ez az írónő első megjelent regénye nem érezhető rajta. Sokkal izgalmasabb, és összetettebb is, mint A Londoni Szeánsz Társaság, de ugyanolyan különleges is.
Mágia, egy sötét múlt, történelmi jelentőségű tények, egy rejtély, egy gyilkosság és egy mindenre elszánt nő, aki képes beásni a felszín alá és megmutatni, hogy jóval több rejlik a történelemben, mint amit a könyvek írnak. Habár történelmi fikció, simán el tudom képzelni, hogy a 18. században nem egy Nellához hasonló nő élt, aki a főzeteivel, illetve "varázsitalaival" segítette a nőtársait, és megmutatta, hogy milyen veszélyes is egy bosszúálló nő.
Mint említettem a történet 3 szálon fut, 3 különböző személy szemszögéből, akik egytől egyik érdekesek, és emellett ellentéteik egymásnak. Először is ott van Nella, a patikárius, aki anyja boltját átvéve a saját szívfájdalmát hozzáadva megalkotta a méregkeverő patikárius boltját, ahova az elkeseredett, megcsalt vagy épp bosszúra éhes nők mehettek. Minden esetben a cél a férjük, vagy valamelyik férfi rokon eltétele volt.
Eliza egy ilyen alkalom kapcsán találkozik a patikáriussal, amikor is összekapcsolódik a sorsuk, és lépten nyomon egymásba botlanak. Eliza egy 12 éves, ugyanakkor nagyon okos kislány, akit már az elején nagyon megkedveltem, és aki amellett, hogy furfangos, nagyon is helyén van a szíve, és nem fél segíteni, illetve hasznára lenni Nellának. A méregkeverő patikárius nemcsak Nella, hanem Eliza titkos története is.
Aztán ott van Caroline, aki ugyanúgy hozzátesz a történethez, és akinek ugyanúgy, mint Nella nehéz sors jutott. Az ő történetük már-már összefügg, a hasonlóság kísérteties, egyedül az a kivétel, hogy amíg Nella a 18.században éli át ezt a fájdalmat, addig Caroline napjainkban kényszerül megküzdeni vele. A párhuzam tagadhatatlan, és talán pont emiatt Caroline az, aki megtalálja Nella fióláját, és ezért indul el A méregkeverő patikárius története.
A két idősík egy ponton összeér, ugyanakkor a múlt eseményei szerintem sokkal hangsúlyosabbra sikerült, mint a jelené. A múlt sokkal inkább le tudott foglalni, és alig vártam, hogy újabb és újabb részleteket kapjak. Fejezetről fejezetre áll össze szépen a kép, és ahogy haladunk előre úgy száguld a cselekmény is a megmásíthatatlan vég felé. Nekem ezek a részek vitték a prímet, míg a jelennel azért voltak problémáim.
Kicsit hihetetlennek és a szkeptikus énem kétkedve érzi lehetségesnek, hogy egy nő mindössze néhány nap alatt összerak egy múltbeli bűntény szálát, és az apró részleteket is kibogozza közben. Viszont ennek ellenére is szerettem olvasni, és ha nem is igazán nyert meg magának Caroline és James, Eliza és Nella gondoskodott arról, hogy végig kitartsak, és általuk megtudjam a rejtély okát, múltját és jelenét. Tetszett, ugyanakkor a mágikus realizmus igazi kuriózumként ért.
" - Különösnek találom, gyermekem, hogy nehezedre esik egy éjszakán át ártalmatlan kis bogarakat gyűjteni, miközben egyetlen nyikkanás nélkül végeztél egy komoly férfiemberrel."
"A démon, amely valamikor régen úgy döntött, hogy végigrágja magát a testemen, fájdalmasan eltorzítva és megkeményítve a csontjaimat, az ujjperceimet, a csuklómat meg a csípőmet, immár a koponyám felé kúszott."
"Miért teszünk meg mindent, hogy megóvjuk a gyermekek törékeny lelkét? Hiszen így megfosztjuk őket az igazságtól - és a lehetőségtől, hogy felvértezzék magukat, mielőtt az igazság kíméletlenül rájuk töri az ajtót."
"A könyvet hevenyészett párnaként a fejem alá tettem, és amint elaludtam, könnyű álom szállt a szememre. A fiúról álmodtam, akitől a könyvet kaptam."
"És ezzel a méregpatikám megszűnt létezni. A kandallóban kialudt az utolsó láng, és hamuvá lett az utolsó levél. Nem rotyog több főzet, nem készül több balzsam, nem érlelődik több tinktúra, nem szárad több gyógynövény."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése