Sarah Penner: A Londoni Szeánsz Társaság

"Párizs külvárosában, hajnali fél egy után két perccel sötét szeánszra készültek egy elhagyatott kastélyépületben."

*

A ​méregkeverő patikárius bestsellerszerzőjének lebilincselő új alkotása az igazságról, a szemfényvesztésről és a bátor nőkről, akik bármire képesek, hogy elégtételt vegyenek szeretteikért. Mentsen meg az ég minden bosszúszomjas közvetítőtől! 1873. Egy elhagyatott párizsi kastélyban szeánszra készülnek az elismert spiritualista, Vaudeline D’Allaire vezetésével. A világszerte híres tehetség képes megidézni a gyilkosság áldozatainak szellemét, ami által fény derül az elkövető személyére. Nem véletlen, hogy sok özvegy és nyomozó kéri a segítségét. Lenna Wickes Párizsba utazik, hogy megtudja, ki ölte meg a húgát. Ehhez viszont el kell fogadnia, hogy léteznek természetfeletti jelenségek, amelyekre nincs logikus magyarázat. Amikor Vaudeline-t Angliába hívják, hogy segítsen kideríteni egy nagy horderejű gyilkosság körülményeit, Lenna tanítványként vele tart. A két nő találkozik a Londoni Szeánsz Társaság magas rangú tagjaival, hogy közösen oldják meg az ügyet. Már ekkor gyanús nekik, hogy a férfiak nem közreműködőként vannak jelen, hanem ők maguk is érintettek a bűntény elkövetésében…

"Vajon az utolsó néhány hónapból mi volt igaz, és mi illúzió?"

Ez az első regényem az írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Magyarul ez a második megjelent műve, A méregkeverő patikárius az első, amit nemsokára tervezek is olvasni. A Londoni Szeánsz Társaság egy viktoriánus krimi. Már ekkor éreztem, hogy ez bizony nekem íródott, mivel szeretek olyan könyveket olvasni, amik a viktoriánus korban játszódnak, illetve mostanában sokkal jobban nyitott vagyok a krimik felé is. A spiritualitás és szellemidézés pedig már csak hab a tortán.

Maga a történet nem ölel fel két napnál többet, mégis az első oldalaktól a végéig megfog. Szeánszról korábban még nem olvastam, így ez mindenféleképpen újdonság volt számomra, és eléggé tetszett. Tetszett, ahogy a baljós gondolatok, a titkok és a múlt eseményei szépen előtérbe kerültek, és megváltoztatták a kötet irányát. A Londoni Szeánsz Társaság egy igencsak magának való regény, továbbá tökéletes a borús, őszi estékre. Halloween környékén lenne az igazi olvasni, amikor akár "szellemek" is járhatnak közöttünk, ha hiszünk a Halloween legendájában. De így sem volt rossz, sőt... Felkészít az őszre, a borúsabb időre és megmutatja, hogy rövid idő alatt is fel lehet göngyölíteni gyilkosságokat. Habár rövid, nem éreztem azt, hogy sietnénk, mert amit kellett azt kifejtette, és tényleg csak a legfontosabb tényekre szorítkozik. Nincs túlírva, illetve pont annyit ad, mint amennyire szükségünk van. Legelőször talán a címe keltette fel a figyelmemet, mivel nagyon szeretem a különlegesebb címeket, és hát ki ne szeretne belecsöppenni egy szeánsz közepébe? Eleinte két helyszínen játszódik, majd az első fejezetek után áttérünk angol földre. A főszereplőnk, Lenna a húga gyilkossága miatt szegődik a híres Vaudeline tanítványának, hogy többet tudjon meg a húga haláláról, és esetlegesen kapcsolatba lépjen vele.

A párizsi részek nem annyira hangsúlyosak, inkább csak kiegészítői a történetnek. Megadják a kezdő löketet, de nagy jelentőségük nem igen van. Anglia és a Londoni Szeánsz Társaság az, ami jobban előkerül, és a társaság munkássága, illetve bizonyos pletykák, amik végig ott motoszkálnak a fejünkben, és próbálnak a helyes útra vezetni. Mindehhez jön a szellemek világa, a szeánszok és az ehhez kapcsolódó vizuális világ.

Lenna, mint főszereplő nekem annyira nem volt erős. Kicsit naiv, könnyű félrevezetni, illetve általa az írónő behoz egy tiltott szerelmet is. A kor normáit nézve tiltott szerelmet. Személy szerint nekem tetszett ez a vonal, és örülök, hogy belekerült, már csak azért is, mert még nem olvastam olyan LMBTQ történetet, amiben két nő lenne a szerelem középpontjában, és nem pedig férfiak. Újdonság, ugyanakkor egyáltalán nem zavarja a nyomozást.

S ha már szóba hoztam a nyomozást. Aprólékosan, majdnem a végéig csepegteti az információkat, és a kirakós apró darabkáit. Lehet én vagyok a béna, de sokáig nem jöttem rá a gyilkos kilétére, vagy éppen arra, hogy mi volt a motiváció, indíték. Lenna a főszereplő, de mellette Evie, az elhunyt húg is fontos, akárcsak Mr. Morley, akire érdemes lesz nagyon odafigyelni. Eleinte egy semmitmondó karakter, majd megmutatja, hogy mi minden lakozik benne, és mi mindenre képes.

Maga a cselekmény könnyen olvasható, a fejezetek rövidek, ugyanakkor tartalmazzák a kellő információkat. Lenna illetve Mr. Morley szemszögéből láthatjuk az eseményeket, ők azok, akik feltárják előttünk A Londoni Szeánsz Társaságot. Nem unalmas, de van egy bizonyos hangulata, ami szerintem nem mindenkinek lesz nyerő. Nekem tetszett ez a sötétebb, borúsabb atmoszféra, és a szeánszhoz kapcsolódó rituálék, illetve a jelenetek is jók voltak. A szertartás, illetve az indíték végig fogják a kezünket, és nem hagyják, hogy letérjünk a kijelölt útról.

A paranormális része néhol tényleg para, de nem az a nagyon durva, hogy ne tudnál utána éjszaka aludni. Inkább azt mondanám, hogy cozy paranormal, vagyis kellően átnyúlunk a fátyolon ahhoz, hogy hihető legyen, de nem ragadtatja drasztikusan el magát. Megmarad a relativitás és a racionális érvek talaján, és a szellemek világát csak a kellő közegbe, és a kellő felkészültséggel hozzá be.

A kötet egyik buktatója a címadó szeánszok, akik hisznek benne vagy épp fogékonyak rá azoknak tetszeni fog Sarah Penner regénye, de akik szkeptikusak, azok szerintem ne is kezdjenek bele. Én szeretnék hinni a szellemekben, és abban, hogy van élet a halál után, így számomra kellemes élmény volt A Londoni Szeánsz Társaság olvasása, már csak azért is, mert még nem olvastam hasonlót, de mindig is érdekelt. Ha szeretted a Paranormális activityt, akkor szerintem tetszene ez a regény is. Összességében egy lebilincselő, ugyanakkor izgalmas regényt kaptam. A karakterek érdekesek, bár nem kifejezetten vannak kiforrva. Esendőek, könnyen csapdába eshetnek, de talán ez az egyik szépsége is a kötetnek, hogy megmutatja, halandók a szereplői, lehetnének akár, vagyis lehettek volna akár hús-vér emberek is, akik a viktoriánus korban a szeánszokkal és a szellemek világával foglalkoztak. Ha szereted a rejtvényeket, ugyanakkor vonz a természetfeletti világa is, remélem, hogy A Londoni Szeánsz Társaság elnyeri a tetszésedet, és ha eddig nem olvastad el Sarah Penner másik regényét, A méregkeverő patikáriust, akkor megjön hozzá a kedved. Borzongásra felkészülni, gyertyákat elfújni és kezdődhet a kísértés!!

" - Kár lenne kihagyni a lehetőséget. Egy tanítvány ne üljön otthon malmozva, miközben a mestere bűnügyeket tár fel. Gyanítom, hogy sokat tanulhatunk ebből a szeánszból."

"Evie nem tudta, hogy Lennát nagyon is érdekli a romantika, csak nem Stephennel képzeli el a jövőjét."

" - A csábítás célja, hogy a férfi ne tudjon ellenállni a vágynak, ezáltal képtelen legyen racionálisan cselekedni. Ilyenkor közelíthetik meg leginkább az ártó szellemek, és ekkor a legsebezhetőbb."

"Tollért cserébe borostyánkő. Innen oda, onnan ide. Ebből tudta Lenna, hogy a húga megbocsátott, és szereti."

"Eszébe jutott, hogy nem követheti el még egyszer ugyanazt a hibát, mint annak idején. Nem várhat a vallomással. Hangosan, érthetően és határozottan kell kimondania, amit akar. Pontosabban, akit akar."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)