Pippa Grant: Jock Blocked - Elkapás (Copper Valley-i Tűzgolyók 1.)

"Sohasem akartam bűnözővé válni. Ha úgy vesszük, a szó szoros értelmében nem követtem el bűncselekményt."

*

Nem ​hagyhatom, hogy levegyen a lábamról… 

Hívjuk babonának, de ha egy ütő srác annyira szexi, mint Brooks Elliott, nem szabad azon változtatni, ami bevált – ez pedig az, hogy ő magán tartja a nadrágját, és a skalpokat a pályán gyűjti. Így amikor megtudom, hogy feladni készül az önmegtartóztatását most, hogy a baseball-liga veszteseihez, vagyis a városi csapatunkhoz igazolt – amiért én márciustól októberig élek –, azt teszem, amit minden értelmes, elkötelezett és megszállott rajongó tenne: kitalálom, hogyan akadályozzam meg, hogy elcsábítson. 

De ez azt jeleneti, hogy sok időt kell együtt töltenünk. Nagyon sok időt. És minél többet vagyok vele, annál jobban kedvelem. De nem azt a srácot, aki segít megmenteni a kedvenc csapatomat, és végre hazahozni a bajnoki gyűrűt, hanem aki segít elérni, hogy újra a régi kabalánkat használjuk. 

Aki ugyanúgy szeret palacsintát sütni, szalonnás szendvicset készíteni, és szinte bármit megtenne a szeretett sportjáért. De ennyi akadályozás után egyáltalán van esélyem…? És ha igen, a győzelem érdekében mindketten egy életre cölibátusra vagyunk ítélve?

"Miért mindig a dilisek a legdögösebbek?"

Az Elkapás a borítója miatt egy látszólag aranyos történet, aztán elkezdi az ember és nem tudja megállapítani, hova is csöppent. Finoman szólva is meglepett. Olyan érzés olvasni az Elkapást, mintha az írónő a megírása közben füves brownie-t evett volna, és minél többet evett belőle, annál inkább kacifántosabb, bolondodabb és elrugaszkodottabb a történet. Nem tudom, hogy mire számítottam, de az biztos, hogy nem erre. Baseball romance egy kis megszállottsággal fűszerezve, na meg jó sok humorral.

Ez az első regényem Pippa Granttől, de nem az utolsó. Azóta vártam, hogy olvashassam az Elkapást, mióta megláttam, hogy jön magyarul. Élek-halok a sport románcokért, a baseball pedig az egyik olyan, amiből szerintem nagyon kevés van, vagy csak én találkozok velük ritkán. Ahogy elkezdtem jött a meglepetés, hogy ez bizony nem az a tipikus romantikus, sportos történet, mint amihez hozzá vagyok szokva. Bevallom az első néhány fejezetnél csak fogtam a fejem, hogy 'ó, te jó ég, mégis mibe keveredtem?'. Nagyon meglepődtem, hogy mennyire bolondos, sőt egyes részeknél eléggé abszurd a regény. A főszereplőink 30 év körüliek, igen ám, de úgy viselkednek, mint a tinik. A kanos, hormontúltengéses tinik. De az a helyzet, hogy még ennek ellenére is élveztem olvasni, mert ahol kellett ott cuki volt, van benne kellő mennyiségű szex és vágyakozás is. Nem mondom, hogy komolyan kell venni, mert nem, de strandra jó választás lehet. Kicsit sokkolt, ugyanakkor nagyon gyorsan befejeztem. Olvastatja magát, és ha elvonatkoztatunk a karakterek viselkedésétől, akkor egy igazán szórakoztató kötet a maga nemében. Ha a többi Pippa Grant regény is ilyen, akkor kérek még, mert pont ez a bolondság hiányzott az életemből.

A Copper Valley-i Tűzgolyók egy olyan trilógia, aminek az elsődleges célja az, hogy megnevettessen, és kiragadjon a hétköznapok szürkeségéből. Nem akar világmegváltó lenni, nem akar magasztos gondolatokat elültetni, és a legfontosabb, hogy azért szeret, aki vagy. Mackenzie és Brooks karakterein keresztül arra vezet rá az írónő, hogy lehetsz bárki, ha megtalálod a másik feledet, aki elfogad olyannak, amilyen vagy. Aki nem akar megváltoztatni, és a legfurcsább tulajdonságaidat is szereti.

Mackenzie egy megszállott baseball rajongó, aki úgy is viselkedik. Eleinte még csak beszélni sem tud a játékosokkal, majd odáig jutunk a kötet végére, hogy már önfeledten, a maga bolondos módján szól mindenkihez, és nem jön zavarba attól, ha a baseballistenei társaságában kell lennie. A karakterfejlődés szemmel látható, de egy cseppet sem veszít el a varázsából. Megmarad ugyanannak a cserfes, bugyuta lánynak, aki a kötet elején is volt.

Mellette Brooks igazi életválságot él át, és kénytelen újratervezni az életét, és mindazt, ami miatt a baseball a hivatása. Egy 30 éves szűz pasiról beszélünk, akinek a babonák irányítják az életét. Kedves Pippa Grant, mégis mi járt abban a csinos kis fejedben, amikor megalkottad a karakterét? Annyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy képtelenség nem megkedvelni. Brooks nem a legélesebb kés a fiókban, ahogy Mackenzie sem, együtt mégis ragyognak.

S ha már szóba kerültek a babonák. A kötet úgy jó 90%-a ezekre épít. A babonák és megszokások alakítják a cselekményt, a karakterek mozzanatait és azt, hogy mit tehetnek, illetve mit nem. A kabala mizériáról nem is beszélve. Ennyi sületlenséget is régen olvastam, mégis nagyon jól működtek együtt. Ki gondolta volna, hogy jó ötlet két bolondot összerakni és megfűszerezni őket a baseball világával?

A cselekmény habár nem a legerősebb, mégis szórakoztató, aranyos, cuki, és azt sem szabad elfelejteni, hogy tele van péniszes meg dildós utalásokkal, amik miatt kb. a földön fetrengtem a nevetéstől. Receptre írnám fel rosszkedv ellen az Elkapást!! A legmelankólikusabb hangulatból is ki tud rángatni, és ha azt hitted nem olvastál még fura, de mégis jól működő történetet, akkor itt az ideje elkezdeni a Jock Blocked regényt.

Szerintem eddigi olvasói pályafutásom legfurább kötete ez, mégsem tudom azt mondani, hogy nem élveztem a vele töltött pillanatokat. Betekintést kapunk a baseball világába, mégsem megy minden vérre, nem éreztem azt, hogy nagyon bele akarna menni a részletekbe az írónő, inkább azt emelte ki a játékból, amit fontosnak tartott megemlíteni a kötet és a történet szempontjából. Persze vannak benne komolyabb részek is, viszont javarészt olyan, mint a Bolondos dallamok, ergo sosem tudhatod mire számíts tőle. Brooks és Mackenzie egy igencsak furcsa páros, mégis jól működik együttes a 30 éves szűz sportoló és a megszállott rajongó párosítása. Megnevetettet? Igen! Fogtam miatt a fejem? Igen, nem is egyszer! Megérte elkezdeni? Igen, főleg ha nem akarsz gondolkodni közben, és az sem zavar, ha lezsibbasztja az agyadat, és olyan sületlenségeket hord össze, amit még nem láttál. Nem mondom, hogy egy tökéletes regény, mert nem az, sőt tele van hibákkal, mégis kedvelhető és nem szokványos történet. A vége viszont nagyon aranyos, és a bónuszfejezeteket is jó volt olvasni. És a bónusz bónuszfejezetet is. 

"Hátradől, hogy lássam, mi van kirakva az asztalra. Egy baseball-labda, egy vudubaba, egy pakli kártya, egy gyufásdoboz és egy... Az egy Tűzgolyók-logós dildó?"

"Valami motoszkál a fejemben, valami, amit nem igazán tudok konkrétan megnevezni, de ami határozottan azt sugallja, hogy valószínűleg soha nem kellene kavarnom a Tűzgolyók legmegszállottabb és legbabonásabb szurkolójával."

"Hárommilliárd nő él a világon, és engem egy olyan miatt kap el a féltékenység, aki különcebb, mint a fél családom együttvéve."

"Én Brooks Elliot, a hivatásos baseballjátékos, aki lélekben egy gyerek, igenis meg fogja ma nyerni ezt a meccset."

" - Miért én? - kérdezem a finom csókok között.

- Mert te vagy a napfény, ami hiányzott az életemből. És mert a tiéd akarok lenni.

- Én nem napfény vagyok. Hanem őrült.

- Te nutellás szalonna vagy egy sült csirkemelles világban."

"Brooks nem baseballjátékos, én meg nem egy megszállott őrült."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)