Agatha Christie: Eljöttek Bagdadba

" Crosbie százados elégedetten jött ki a bankból, mint aki beváltott egy csekket, és felfedezte, hogy kicsivel több van a számláján, mint gondolta."

*

A fiatal, csinos és igen sokat füllentő Victoria Jonest éppen most rúgták ki rém unalmas gyors- és gépírói állásából, amikor egy parkban a véletlen összehozza egy jóképű fiatalemberrel. A lány egyből beleszeret Edwardba, akiről csak annyit tud meg, hogy főnökével, a kultúráért élő-haló dr. Rathbone-nal egy különös misszió miatt hamarosan Bagdadba utazik. Victoria gondol egy merészet, és elhatározza, hogy ő is Bagdadba megy Edward után – csak hát egy vasa sincs az útra. A szerencse azonban a nyomába szegődik, és egy gazdag amerikai hölgy kísérőjeként végül sikerül Bagdadba érkeznie, ahol a nagyhatalmak képviselői pont ebben az időszakban fogják megrendezni a konferenciájukat. Az egyik éjjel Henry Carmichael, aki a konferenciát meghiúsítani akaró titkos szervezet után nyomoz, szúrt sebbel esik be Victoria szobájába. A lány ezáltal a nagypolitikát befolyásolni akaró nemzetközi összeesküvés elleni harc kellős közepébe csöppen…

" - A múlt mindig unalmas – mondta Edward. – A jövő sokkal fontosabb."

Hamarosan hűl le a levegő, nekem meg már nagyon szükségem volt egy AC regényre. Elkezdtem hangolódni az őszre, amihez nincs is jobb társ, mint a krimi királynőjének egy kötete. Az Eljöttek Bagdadba egy kalandosabb történet, amiben egyik ikonokus alak sem tűnik fel, viszont ennek ellenére is élvezetes olvasmány. Másra számítottam, és kicsit bánom, hogy nem azt kaptam, mint amit szerettem volna. Hozza a már megszokott hangulatot, vannak benne saját élmények és végig olvasmányos, könnyen értelmezhető.

Egy függetlenebb regény, ami mentes az ikonikus karaktereitől, nekem mégis hiányoztak. Maga a helyszín érdekes, a karakterek szerteágazóak, és különösen jól áll az Eljöttek Bagdadba történetének, hogy nem egyvalaki mesél, hanem több szemszögből láthatjuk a cselekményt. Amennyi karakter, annyi életút, nekem mégis a legjobban Victoria Jones szála tetszett. Nem egy szokványos karakter, kicsit olyan bajkeverős, aki mindig mindent megúszik, vagy ha nem is, akkor is egy jobb út felé vezet a sorsa. Hirtelen felindulással éli az életét, cserfes, okos, nem kenyere a behódolás, ugyanakkor pont ez az, ami megfogott benne. Éli az életét, és nem hagyja, hogy olyan gátak szabjanak neki határt, mint meglévő papírok, vagy éppen valós ajánlások. A közte és az Edward közötti szóváltás indítja el az útján, ami Bagdadba viszi. Hiába nincs egy fontja sem, cselesen megoldja, hogy bizony eljusson oda. Az biztos, hogy mindig talpra esik, és ott folytatja az útját, ahol abbahagyta. Emiatt is örülök, hogy ő az egyik főszereplő, akinek a fejébe betekintést nyerhetünk. Látszólag csak egy gépíró, viszont ennél jóval több rejlik benne.

A mesés Kelet, a szerencsés véletlenek és a lehetőséget tárháza végig elkísér minket az utazás során. Ugyanakkor sokszor éreztem azt, hogy hiába AC regény valahol útközben elveszett a varázsa, és hiányzik az a közeg, amit már megszoktam tőle, de ne érts félre, mert összességében tetszett az Eljöttek Bagdadba, csak teljesen másra vágytam, illetve másra számítottam tőle. Jó volt, de olvastam már jobbat is Christie nénitől.

Bagdad mellett, ami nekem különösen tetszett a regényben, azok a régészeti részek. Mindig is vonzott ez a terület, így természetesen élveztem, hogy beleszőtte az írónő a férje régészeti ismereteit, és meglátásait. Ez a része különösen élvezhető volt, maga a cselekmény helyenként számomra ellaposodott, illetve nem tudott kellőképpen ösztönözni, és a végére el is vesztettem a lelkesedést.

Csak azért nem bánom, hogy elolvastam, mert így legalább rájöttem arra, hogy kell nekem az angol kisváros képe, az egyik ikonokus alak megléte és az, hogy át tudjam élni az eseményeket. A Kelet annyira nem áll közel hozzám, de ez nem a történet hibája, mert ennek ellenére is kalandos és a maga nemében pörgős, csak nem éppen Miss Marple vagy éppen Poirot szinten.

A krimis szál nem annyira hangsúlyos, így aki erre vágyik annak nem az Eljöttek Bagdadba lesz a nyerő. Viszont ha egy új oldalát ismernéd meg a krimi királynőjének, akkor ahhoz tökéletes kezdés lehet. Kicsit összetettebb, mint a megszokottak, valamivel veszélyesebb is és nem utolsó sorban összeesküvések, és harci helyzet is tetézi a vizuális élményt. Emellett a romantika kedvelőinek is kedvez, de azért ezzel sem esünk túlzásokba. Mindenből ad egy picit, de azért a hangsúly nem ezen van.

Ha szeretitek az írónő munkásságát, és kipróbálnátok valami újat tőle, és érdekel a Kelet világa is, akkor az Eljöttek Bagdadba a te könyved!

"Egy pillanatig arra vágyott, hogy ereiben keleti vér folyjon a nyugati helyett. Akkor nem aggódna, hogy sikerrel jár-e vagy elbukik, nem gondolná át újra és újra a kockázatokat, nem kérdezgetné magától állandóan, hogy elég bölcsen és előrelátóan megtervezett-e mindent."

" - Egész egyszerűen kezdődött - mondta Victoria. - Bejött a szobámba egy férfi, akit leszúrtak."

"Minél jobban törekszik arra, hogy összehozza egymással az embereket, annál inkább gyanakszanak egymásra."

"Az ember nem bizalmatlan, nem kételkedik csak úgy- mindig kell hogy legyen valami oka rá."

"Úgy tűnik, maga értelmes, fiatal nő, szóval, nem gondolom, hogy túl sokat foglalkozott volna a világpolitikával…"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)