Joanna Quinn: A bálnacsont színház

"Cristabel felkapja a botot."

*

Cristabel és a mostohatestvérei, Flossie és Digby Dorsetben nőnek fel, a Chilcombe-birtokon. Cristabel nevelőszülei nem nagyon foglalkoznak velük: leköti őket a vendégsereg, az alkohol és az összejövetelek. Cristabelt világéletében lenyűgözik a könyvek, a történetek, de érzi, az ő története szabálytalan. 

A regényekben még csak hasonlót sem talált. Tizenkét éves, amikor Dorsetben, a Chilcombe birtokon partra sodor egy bálnát a tenger. A lány még aznap kitűzi rá a zászlóját: a bálna az övé. Apránként felnőnek, közeledik a háború kitörése, Flossie, Digby és Cristabel élete nagyon eltérő pályákra kerül. 

Bevonódnak a konfliktusba, és mindegyiküknek módot kell találnia arra, hogy megírja a saját történetét…

"Arra gondoltam, mennyire szerettelek, még amikor meg se születtél, és mennyire szeretlek most, amikor nem vagy többé."

Alapvetően ritkán olvasok ilyen jellegű könyveket, viszont a 21. Század Kiadó Kult könyvek sorozata a szívem csücske, és ez a különleges kötet is ebben a sorozatban jelent meg. Nem is volt kérdés, hogy érdekel e. Jó érzés olykor-olykor kilépni a saját komfortzónánkból és tágítani az ismereteinket, illetve az ízléskörünket. Nekem A bálnacsont színház egy ilyen kötet, ami bővítette a látáskörömet és személyében egy igencsak egyedülálló debütálást foghattam kézbe.

A történelmi fikció, mint műfaj nem a legolvasottabb műfajom, illetve nagyon ritkán fogok kézbe ilyen kötetet, de A bálnacsont színház megigézett, és nem tudtam, hogy csak úgy elmenni nélküle. Már az elejétől kezdve megszólított, aztán elkezdtem olvasni, és rá is jöttem, hogy miért. Újabban megint nagyon érdekel Anglia, aztán érdekelt a 20-as, illetve 30-as évek Angliája is, emiatt pont kapóra jött Joanna Quinn regénye. Nem egy rövid olvasmány, ugyanakkor olvastatja magát, és már az elején sejteti, hogy bizony ez egy különleges történet lesz, és be is bizonyította, hogy valóban az.

Emberi sorsok, a család szentsége, illetve a felnőtté válás kapnak szerepet a regényben. A történt főszereplője Cristabel már az első fejezet alatt megmutatja, hogy egy nem mindennapi kötettel van dolga az embernek. Fájdalmas, ugyanakkor sorsszerű is olvasni. Kezdünk egy gyermek bájával, aki várja a mostoha anyukája érkezését, és befejezzük egy felnőtt nővel. Viszonylag sok szereplős történet A bálnacsont színház, és emiatt nevezném igazán családregénynek.

Eleinte a gyerekek, illetve a természet, és a gyerekek szórakozása repít el minket képzeletben Dorsetbe, egy vidéki kastélyba. Ezek az évek vidáman telnek, sok a kacagás, a szeretet és álmodozás. A szemünk előtt nőnek fel, és szinte végig ott vagyunk velük, látjuk, hogy honnan is indult A bálnacsont színház, majd a cím is szép lassan értelmét nyeri, és amikor kevésbé számítanál rá, már fel is nőttek ezek a gyerekek. A kötet második fele már a II. világháborút veszi górcső alá. Veszélyes a helyzet, ugyanakkor megmutatja az írónő, hogy Cristabel mennyire talpraesett és okos is. Már nemcsak egy kislány, akinek köszönhetjük a bálnacsont színházat, már nemcsak egy humorral és kellő fantáziával megáldott lány, hanem egy nő, akinek helyt kell állnia háborús terepen is. Bevallom a kötet úgymond második fele sokkal de sokkal keményebb, mint az első. Itt már mindennek súlya van, és nem elég, ha kellőképp meg vagy áldva, hiszen egy jó nagy adag szerencse is kell a túléléshez. Ugyanakkor a titkos ügynökös jelenetek nagyon tetszettek. Még nem olvastam hasonlót így nem is tudnám mihez hasonlítani, de nagyon élveztem ezeket a veszélyes részeket. Úgy gondolom, hogy Joanna Quinn egy hiteles képet adott, ugyanakkor izgalmakkal is felruházta a sorokat.

De, és itt fontos a de volt egy-két jelenet, ami megrázó, vagy éppen megrendítő, ugyanakkor már-már filmszerűen peregnek le a cselekmények a lelki szemeink előtt. Kicsit megtépázta a lelkemet, de semmi olyat nem tett, amit egy jó fantasyvel vagy romcommal ne tudnék kárpótolni. Ugyanakkor nem tudok, és nem is akarok szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyire is különleges nemcsak a történet, hanem maga a hangulata is. A fordítás nagyon precíz és az írónő is beletett minden tőle telhetőt, hogy egy igazán egyedülálló debütáló regénnyel lépjen a könyves piacra.

Van egyfajta kettősség a történetben, hiszen ugyanúgy megvan benne a csendes vidéki élet pozitívuma, ahogy egy háború kemény valósága. A szépség vetekszik a hatalommal és pusztítással, s habár nagy az ugrás a két színtér kötött, egyáltalán nem akasztja meg az olvasás menetét, sőt talán még be is pörgeti azt, hiszen míg az elején lassabban haladunk, és tovább szeretnénk maradni, addig a második felétől siettünk, hogy minél előbb a végére érjünk.

Összességében szerettem olvasni A bálnacsont színházat, és ha nem is mostanában fogok újra elmerülni hasonló regényben, az biztos, hogy maradandó nyomot hagy az emberben. Akik kézbe veszik azok készüljenek fel, hogy nem lesz egyszerű menet, ugyanakkor nagyon megéri a kötet végére érni, és tényleg senkit se ijesszen meg, hogy egy igazi féltéglával van dolgunk, hiszen a jó dolgokból mindig többet adnak.

"A jövőn spekulálni azok luxusa, akik feltételezik, hogy van jövőjük."

" - Olvastad a Moby Dicket? 
- Műveletlen vagyok. Nem olvasok. 
- Rosszul teszed. Élveznéd. 
- Meséld el. Jó lesz esti mesének."

"A novemberben van egy adag megbokrosodásra való hajlam, gondolja Flossie. Egyszerre rosszat sejtető és ideges hónap. Október eleven bemutatója, a sok elegáns narancs és sárga, mind megromlott és szétszaladt, ahogy berontott a november, úgy húzza maga után a telet, mint a farkára kötött konzervdobozt."

" - A szerelem makacs. 
- Hogy érted? 
- Úgy értem, hogy amikor már a romok között állsz is, általában meg tudod győzni magad, hogy ez még lakható, hogy egy jó szőnyeggel lakályossá tudod tenni."

" - Annyira egyedül vagy itt magaddal. A városban minden elvonja a figyelmet. De vidéken? Hallgasd csak. Semmi. Csak a szíved dobbanása. És a vele járó összes rettegés."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)