2024. augusztus 9., péntek

Vi Keeland: Az utazó


 " - Ugye ez valami vicc?"

*

Valami ​váratlan 
Mióta nagyanyám megtudta, hogy gyógyíthatatlan beteg, és az orvosok nem túl sok időt jósolnak neki, egyik őrült kaland követi a másikat – repülőgépekből ugrál ki, és cápák között búvárkodik. Miután többször is hangot adtam aggodalmamnak, nagyi letiltott engem – a saját fiúunokáját –, hogy elérjem telefonon vagy a közösségi oldalakon, és csak az utazótársa, Eleanor elérhetőségét adta meg, aki eleinte kedves nőnek tűnt, de amikor meg akartam győzni arról, hogy próbáljon Louise józan eszére hatni, közölte velem, hogy nincs szüksége kéretlen tanácsokra. 
Amikor megtudtam, hogy nagyanyám legújabb tervei még az eddigieknél is merészebbek, rögtön repülőre ültem. Mivel késő este érkeztem meg a szállodába, bementem a bárba egy italra, és úgy gondoltam, reggel lepem meg Louise-t. Itt megismerkedtem egy gyönyörű nővel, aki láthatóan egy minden kötöttségektől mentes éjszakára vágyott, mert felejteni akart. Pontosan azt kaptam volna tőle, amire ott és akkor szükségem volt. Mielőtt felment a szobájába, megkért, hogy tíz perc múlva kövessem őt. A bárpultnál azonban kiderült, amikor ki akartam fizetni a számláját, hogy túl sok alkoholt fogyasztott. Bármennyire is vágytam rá, ezt képtelen voltam figyelmen kívül hagyni, ezért kihagytam a lehetőséget. Tudtam, hogy mérges lesz és hogy többé nem látom viszont, azonban a „többé” elég hamar elérkezett. Egészen pontosan másnap reggel, amikor találkoztam nagyanyámmal és az utazótársával, aki nem volt más, mint a tegnap esti lány… 
Eleanor eddig sem kedvelt engem, de ezúttal megmutatta, milyen az, ha igazán dühös valakire. Valamint megismertem azt is, milyen bosszús lesz attól, hogy a kétfősre tervezett utazás háromfőssé válik. 
A New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző Vi Keeland könyvei több millió példányban keltek el világszerte. Az írónő ebben a regényében egy különleges szerelemről mesél.


"Néha az egyszerű dolgok nyújtják a legnagyobb örömöt."

Azt hittem, hogy majd Az utazó is egy könnyed, olyan tipikus Vi Keeland regény lesz, de nagyot tévedtem, mert egy igazi érzelmi hullámvasút! Nagyon ritkán hatnak meg sztorik, na de Az utazóhoz kell a zsepi. Nem is kevés, mert te is a szívedbe zárod a cseppet sem mindennapi idős hölgyet, és téged is darabokra tör a kötet. Ugyanakkor megvan benne, a komolysága mellett az a Keeland hangulat is, amit szeretek.

A maga nemében nem egy hosszú kötet, mégis fontos témát dolgoz fel. Mindenki életében volt már olyan személy, aki beteg, vagy éppen küzdött azért, hogy jobban legyen. Na, hát vannak azok az esetek, amikor már a kezelés sem segít, és csak fájdalommentesebbé lehet tenni az életet, nem pedig meghosszabbítani. S mit is csinál ilyenkor az ember, amikor tudja, hogy bármelyik pillanatban meghalhat? Bakancslistát ír, és a lehető legtöbb pontot kipipálja. A történet apropóján a férfi karakter nagymamája indít el minket az úton, ugyanis nem titok, hogy Nora Louise miatt vág bele a kalandokba. Hol a Bahamákon süttetjük a hasunkat, persze csak képletesen, hol pedig egy Utah állambeli farmot látogatunk meg. Vagy éppen meztelenül fürdünk, kiugrunk a magasból, és hasonló merész tevékenységeket, amikre mindenki gondolt már, csak még nem döntötte el, hogy meg is teszi. A történetbe szinte berobbanunk, egyből a sűrűjében találjuk magunkat, a történések középpontjában, és minket is elkap a Louise hurrikán, akinek nem lehet nemet mondani, és aki a maga cserfes és nagymamás módján belopja magát a szívünkbe. Hiába tudjuk, hogy mi lesz a vége, mégis megvisel. Azt éreztem olvasás közben, hogy habár kalandokat élünk meg, Nora és Beck is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, mégis ott lebeg a fejünk felett az a bizonyos kard, ami bármelyik pillanatban lesújthat.

Ebből a szempontból megviselt, ugyanakkor imádtam a kalandozásokat, és azt az önfeledt hangulatot, ami eleinte áradt a regényből. S habár Louise adja meg a kezdőlöketet, a kötet mégis Nora és Beck szerelméről szól. Nora az a személy, aki Beck nagymamájával utazgat, és valósítja meg a bakancslistás pontokat. Egy nagyon kedves lány, akit már az első pillanattól a szívembe zártam.

Nora és Louise mellett ott van Beck, aki a nagybetűs álompasi, a tökéletes könyves férfi. Gondoskodó, figyelmes, emellett még jól is néz ki, és egy igazi főnyeremény. Sem a férfi karakterben, sem pedig a kötet mélységében nem csalódtam, és Beck az a pasi, aki miatt érdemes eldobni az erkölcseinket és megélni a pillanatokat.

Habár nem számítottam rá, viszont sokkal mélyebb Az utazó, mint az elsőre gondoltam volna. Persze a romantikus és erotikus vonal ugyanúgy megvan, mint a többi Vi Keeland regényben, mégis kellemes volt látni, még ha a szívem nem is így gondolja, de ezúttal Vi egy keményebb, mélyebb témába vezet be minket, ami ugyanúgy szól az elengedésről, a beletörődésről, a harcról, a prioritásokról, a megélt pillanatokról és az élményekről, amik többé tesznek minket.

A boldogság kulcsa nem a magány, hanem az élmények, az érzelmek és a testiség megélése. Louise egy hihetetlen teremtés, akiért együtt aggódtam a karakterekkel, és akikkel együtt tört össze a szívem, amikor eljött a pillanat. Valahol sokkolt, rendesen megkönnyeztem és kellett jó pár perc, hogy össze tudjam szedni magam, és ott tudjam folytatni ahol abbahagytam.

Míg a történet eleje tele van önfeledtséggel és kalandokkal, addig a kötet többi része tartalmaz más érzelmeket is: szomorúságot, kétségeket és egy titkot, ami mindent más megvilágításban mutat meg. Őszintén nem számítottam a csavarra, és valahol fáj is érte a szívem, mert Louise után nagyon megterhelt, és féltem, hogy ezúttal nem happy end lesz Az utazó vége.

Viszont még így is a legnagyobb hangsúly nem a betegségen van, hanem Nora és Beck bimbózó kapcsolatán. A testiség és a vonzalom már az első pillanattól tapintható köztük, csak úgy izzanak az oldalak, amikor ők ketten együtt vannak, amikor piszkálják a másikat, vagy éppen veszekszenek. Egy nagyon jó páros, akiknek kellett az, hogy az élet közbeszóljon és megmutassa, hogy lehet másképp is csinálni. Egy percig nem kételkedtem az érzelmekben, és abban, hogy nemcsak a kémia működik közöttük, hanem minden más is. Az írónő nagyon szépen építette fel a kapcsolatukat, az akadályokat, amiket eléjük görgetett, és tökéletes arányban kapunk romantikus, illetve erotikusabb részeket is. Az érzelmi hullámvasút ellenére is, amit adott a történetet élvezet volt olvasni, és elveszni benne, együtt átélni a bakancslista egyes elemeit, viszont én jobban örültem volna, ha egy kicsit többet látunk ezekből a pontokból, mert így érzem, hogy csak a Bahamás rész van teljesen kifejtve, a többi pont meg csak úgy elvetve létezik Nora és Beck egymásra találása mellett. Ezt leszámítva nem tudok rosszat mondani a kötetről, és igaz, hogy a sokadik Vi Keeland regényem, mégsem tudom, és nem is akarom megunni az írónő stílusát. Ha egy olyan kötetre vágysz, ami meg is szorongatja a szíved és érzelmeket vált ki belőled, akkor olvasd el Az utazót Vi Keeland tollából!
" - Az én testem nem olyan, mint a tiéd, drágám. Az egyik kezemmel a mellemet kell fognom, hogy ne húzzam magam után a homokban, a másikkal meg a nunimat takargatom. 
- Miért takargatod a nunidat? Most kapott új frizurát! Dicsekedj egy kicsit vele!"

" - Hány éves vagy? 
- Elég öreg ahhoz, hogy tudjam, mihez kezdjek veled, és elég fiatal ahhoz, hogy ne legyen szükségem a kis kék tablettára."

" - Egy kis csillogással minden sokkal jobb. Ha reggelire csillámport ehetnék, és egész nap ragyognék, megtenném."

" - Hallgassatok ide, én jól éreztem magam ezen a földön! Jó életet éltem. Szenvedélyesen szerettem. Segítettem felnevelni két fiút, akikre nem is lehetnék büszkébb. Úgyhogy ha ez az utolsó videóm, akkor ne féljetek, sosem leszek halott! Még akkor sem, ha a szívem már nem ver többé. Mert az ember sosem hal meg, amikor tovább él azok lelkében, akiket itt hagy."

" - Ez most komoly, nagyi? Mi a szent szar történt? 
- Ne beszélj velem ilyen hangon, fiam, sőt, egyetlen nővel se beszélj így! - fordult nagyi a tettestársához, és elmosolyodott. - Na jó, kivéve a hálószobában. Én például szeretem a mocskos beszédet szex közben. Lehunytam a szememet. 
- Miért nincs itt egy tüzes vas, amivel kiszúrhatom a szememet?"



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Raquel Vasquez Gilliland: A növénybűvölő (A növénybűvölő 1.)

"A dédnagynéném, Nadia szerint rossz ötlet visszautasítani egy kísértettől kapott ajándékot." * A ​legenda szerint a Flores csal...