Ugyanakkor sose voltam az a nagy Aladdin rajongó, nem jött át sose a lámpás meg az egész világ, sokkal jobban szerettem elmerülni Ariellel az óceánban, viszont az írónő olyan művészien, olyan precízen adaptálta bele a már ismert világot ebben a regénybe, hogy sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon velem volt a baj, vagy csak nem értem meg Aladdin és Jázmin szerelmére? Az viszont biztos, hogy ez nem igaz Alizeh és Kamranéra, mivel minden egyes morzsa, amit kaptam boldogsággal töltött el.
2024. augusztus 7., szerda
Tahereh Mafi: Felfeslő királyság (Felfeslő királyság 1.)
"Alizeh csillag és tűz fényénél, gyakori szokása szerint szorosan a kemencezugba kuporogva varrt a konyhában."
*
Alizeh látszatra csak szolgáló, egy a sok közül, valójában azonban az ősi dzsinn királyság rég elveszett örököse. Egész életében vadásztak rá, ezért álcáznia kell magát.
Egy napon azonban hibát követ el.
Kamran, a koronaherceg, ismeri a próféciákat, melyek szerint egy félelmetes szörnyeteg öli majd meg nagyapját, a királyt. Amikor birodalmában felüti a fejét a sötétség, Kamran a forrását keresi, de helyette egy szokatlan szemű szolgálólányra bukkan, akiről minél többet tud meg, annál inkább a bűvölete alá kerül. Azonban, ha Alizeht választja, mindent kockára tesz, amit addig ismert.
A Felfeslő királyság egymással hadakozó birodalmak, egy tiltott szerelem és egy elveszett királynő története, akinek elő kell törnie a sötétségből, hogy visszaszerezze a trónját, újjáépítse országát, és megmentse népét az elnyomástól.
"De azzal ugye tisztában vagy, hogy egy férfi attól még, hogy kardja van, nem legyőzhetetlen?"
Ennyire egyedi dzsinnes sztorit sem olvastam még, és úgy érzem, hogy nem kaptam eleget belőle. Lenyűgöző a világ, kedvelhetőek a karakterek, és nem utolsó sorban izgalmas, kicsit sejtelmes is, ugyanakkor baromi egyedi. A Felfeslő királyság kép nép történetébe enged betekintést. Nemcsak az emberek (agyagok) oldaláról mutatja be a világot, hanem a dzsinnek oldaláról is. Alizeh és Kamran is megkapják a lehetőséget, hogy megmutassák magukat. S való igaz, hogy Kamran nem egy Aaron Warner, viszont rá is érdemes odafigyelni. Alizeh a dzsinn oldalt mutatja meg, a hányavetett sorsot, azt hogy milyen eltiporva lenni, milyen nélkülözni és úgy élni a mindennapokat, hogy nem tudhatod, hogy lesz e holnap, vagy egy botlás miatt mindent elveszítesz a fejed felől. A történet legnagyobb része erről a lányról szól, akiről jóslat szól, aki nem azt az életet éli, mint amit élnie kellene. Egy megdöntött birodalom, egy feledésbe merült faj királynője ő, aki a szerénységével és kedvességével már az elején megmutatja, hogy más, mint amilyennek képzelné őt az ember. Ebben a történetben a dzsinnek a gonoszak, az ellenség, akik fenyegetést jelentenek. Ők azok, akik az idő során egyre kevesebben lesznek, és ők azok, akiknek el kell takarniuk a valódi kilétüket. Igazán hányavetett a sorsuk, de közülük is kiemelkedő Alizeh, aki eleinte nem tűnik oly fontos személynek, majd szépen lassan megmutatja az írónő, hogy több lapul benne, mint azt elsőre gondolnánk róla. Egy egyszerű cselédből válik a szemünk előtt valaki mássá. Nagyon könnyű volt együtt érezni vele, és könnyű volt már az elején megkedvelni a karakterét.
A perzsa mitológia beleszövése zseniális húzás volt. Csüngtem minden egyes szaván, és habár a történet eleje lassabban indult be, mint amihez hozzá vagyok szokva, mégsem tudom azt mondani, hogy elégedetlen lennék, mert a vége meg valami eszméletlen gyors volt, csak úgy kapkodtam a fejem, és amit ledobott a végén bomba, az teljesen tönkretett. Leesett az állam, és nem igaz, hogy így ért véget. Egyszerűen nem lehet. Követelem a folytatást!! A perzsa mitológia, illetve az Aladdinos hangulat mellett egy enyhe Hamupipőke is érződik a köteten. Ha eddig még nem sikerült meggyőznelek, remélem ezek után már nincs benned kétely, hogy adj e egy esélyt a Felfeslő királyságnak! Alizeh megérdemli a világot, és még annál is többet. Igazi kis gyöngyszem, aki addig nem veszélyes, amíg nem érzi magát fenyegetve, és aki ha akarná se tudná letagadni, hogy bizony a koronaherceg nem közömbös a számára. Éltem-haltam a közte és Kamran között kialakult banter miatt. Egyszerűen túl jók együtt, hogy csak ennyit kapjak belőlük. Ha az első rész ennyire mesteri el sem tudom képzelni, hogy mit kapunk a folytatásban. Mafi egy istennő, akinek imába kellene foglalni a nevét. Aaron Warner után kaptunk egy koronaherceg Kamrant, aki legalább annyira értékes része a Felfeslő királyságnak, mint Alizeh. Ha téged is érdekel, hogy a Ne érint sorozaton kívül mit tud még az írónő, ne hagyd ki a Felfeslő királyságot, ami egy zseniális sorozat első, fenomenális része!!
" - Azóta, hogy találkoztunk, minden gondolatom a tiéd - mondta a férfi. - Most, a jelenlétedben, mindenestül furcsa érzés kerít a hatalmába. Azt hiszem, akár a holdat is elhoznám, ha ezzel megakadályozhatnám, hogy újból elsírd magad."
" - Furcsa lány vagy te - mondta halkan.
- Nézed a rózsát, de csak a töviseit látod, sosem a virágát."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Carissa Broadbent: The Serpent and the Wings of Night - A kígyó és az éj szárnyai (Nyaxia koronái 1.)
"A király akkor még nem tudta, hogy legnagyobb szerelme egyben a vesztét is jelenti majd - és azt sem sejtette, hogy mindkettő egy apró...
-
" - Ugye ez valami vicc?" * Valami váratlan Mióta nagyanyám megtudta, hogy gyógyíthatatlan beteg, és az orvosok nem túl sok i...
-
"Everything in the universe has a rhythm, everything dances." * Akseli, az önértékelési problémákkal küzdő gitáros a metálbandáj...
-
"Az anyám sírja fölött állok, és azon merengek, mi a faszért száraz a szemem." * Mi lehet fontosabb az álmainknál? Bailey Follo...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése