Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna (Finlay Donovan 1.)

"Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna."

*

Finlay ​Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. 

Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni. 

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. 

Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell. 

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe. 

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.

A Finlay Donovan ölni tudna nem egy tipikusan olyan regény, amit olvasni szoktam, viszont lehet, hogy pont emiatt jelentett igazi felüdülést. Kicsit komfortzóna elhagyás is, de nem bánom, mert egy szórakoztató olvasmányt kaptam, aminek minden egyes sorát imádtam. Krimi, de nem az a véresen komoly, sőt... Szerintem ennyit még egyetlen könyvön sem nevettem. Szürreális, ugyanakkor nagyon kedvelhető történet egy szeleburdi anyáról, aki sosincs jó helyen, és úton útfélen érdekes szituációkba csöppen bele. Minden egy félreértéssel kezdődik, és ez végig uralja a kötet hangulatát.

Amikor megjelent magyarul a könyv, akkor még egy ideig ellenálltam neki, aztán annyi helyen szembejött velem, hogy nem tudtam tovább ellenállni a kísértésnek, és nekem is el kellett olvasnom. Ezzel a legjobb döntést hoztam meg, és azt kívánom bárcsak hamarabb belekezdtem volna. Általában a gyilkosságokkal foglalkozó krimik nem a zsánereim, de ha jó a hangulat, ha olvastatja magát a kötet és érdekes a történet, akkor simán meg lehet győzni, és a Finlay Donovan ölni tudna határozottan meggyőzött. Nem gondoltam volna, hogy majd én, a hatalmas fantasy rajongó odáig leszek egy hasonló kaliberű könyvért, de megtörtént. Nagyon megkedveltem ezt a történetet, és nemcsak a bolondos főszereplő miatt, hanem azért is, mert baromi kíváncsivá tett, és addig nem hagyott békén a kötet, amíg fényt nem derített mindenre. Az elhanyagolt teendőim tudnának mesélni, és panaszkodhatnának is egy sort, hiszen amikor időm engedte egyből belevetettem magam a nyomozásba, és próbáltam összefűzni a szálakat. Valószínűleg, akik jobban benne vannak a krimi műfajában, azoknak nem biztos, hogy annyira fog tetszeni, mivel inkább arra játszik rá a kötet, hogy valamilyen szinten különleges legyen, és ne álljon be a sorba. Maga a gyilkosságos szál néhol furcsa, ez tény, de talán pont emiatt ragadja meg az embert. Amilyen szokatlan, annyira kedvelhető.

Amikor először olvastam a fülszövegben, hogy egy anyuka a főszereplő, hát megmondom nem sok jóra számítottam, de kellemesen csalódtam, mivel Finlay ha kicsit balszerencsés is, az biztos, hogy helyén van az esze, és van benne spiritusz. Miatta nagyon sokszor jókat kacagtam, néhol pedig teljesen elsápadtam, hogy "ne, ez nem történhet meg", pedig bizony ezalatt a kötet alatt minden abszurdum, minden elképzelhetetlen meg is történik.

A kötet egyik talán legnagyobb erénye az a közvetlenség, és az írónő személyisége, ami árad a lapokból, na meg az, hogy még véletlenül sem akar egy komoly kötet lenni. Legfőbb célja a szórakoztatás, és az, hogy egy feszült vagy nehéz nap után kikapcsoljon. Nem beszél szuperlatívuszokban, hanem mindent köznyelven, érthetően magyaráz el. Finlay egy hétköznapi nő, ezért a kötet szereplői is viszonylag hétköznapiak.

Amellett, hogy hétköznapi, van benne szerelmi szál is, ami néhol nagyon passzolt a történetbe, néha meg azt éreztem, hogy tök jó, de minek is bele? Nem mondanám egy pikáns kötetnek, ugyanakkor a szerelmi háromszög kicsit meg is kavarja a kötet állóvízét. Felforgatja a cselekményt, és végig izgalomban tart. Nem egyszer féltem attól, hogy kész, vége mindennek, Finlay lebukik, és mehet a rács mögé. Ha valaki úgy mesélné el ezt a történetet, hogy ez mind vele történt meg, biztos, hogy nem hinnék neki.

Ami a logikai részét illeti néhol nagyon kacifántos, de a Finlay Donovan ölni tudna nem arra épít, hogy minden tökéletesen a helyén legyen, hanem arra, hogy meghökkentőbbnél meghökkentőbb jelenetek és események táruljanak az olvasók elé. Nem az a célja, hogy minden patent legyen, hanem az, hogy akármilyen bolondság is, de szórakozzunk jól, és engedjük, hogy a kötet magával sodorjon minket.

Maga a cselekmény tele van fordulatokkal, meglepő eseményekkel, egy adag félelemmel, mindezt egy lakóövezetbe elhelyezve, ahol visítanak a gyerekek, a szomszéd néni kotnyeles, az apa házasságtörő, az anya egy "wanna be" író, akinek látszólag semmi sem jön össze és kész csőd az élete, de ahogy haladunk előre úgy áll talpra a hősnő, és mutatja meg, hogy milyen fából faragták. Nem egy egyszerű nő, akire rájár a rúd (pedig az), hanem egy olyan, akit tetten-nyomon furcsaságok érik, és csak úgy vonzza a bajt.

Finlay mellett Vero, a bébiszitter viszi a hátán a cselekményt, aki nagyon közvetlen, benne van a rosszban, és nem fél újabb kalamajkát kavarni. Úgy érzem, ha Vero nem lenne, akkor a Finlay Donovan ölni tudna is másképp zajlott volna le. Ő az, akinek hála megy előre a cselekmény, ő az, aki miatt nem feneklik meg a dolog, és ő az, aki elsőre nem tűnik érdekesnek, aztán meg kiderül, hogy de, nagyon is az. Friss hang a Finlay Donovan sorozatban. Csak remélni tudom, hogy a következő részekben is benne lesz.

Első könyvnek szerintem nagyon jó volt. Briliáns kezdés, amit nehéz lesz megugrani, de én bízok benne, hogy Elle Cosimanonak  sikerülni fog. Ha egy szóval kellene jellemeznem a történetet, akkor azt mondanám, hogy a Finlay Donovan ölni tudna zseniális, és a logikai bakik ellenére is felettébb szerethető, továbbá látom benne a potenciált. Simán el tudnék képzelni egy Netflix filmet, illetve sorozatot belőle. Kicsit a hangulata a Nő az ablakban az utca túloldalán sorozatra emlékeztet, amit kifejezetten szerettem, ezért gyanítom, hogy a kötet is emiatt tetszett.

A kötet alapötlete tagadhatatlanul egyedi, a hangulat adja magát és Finlay bénázásai teszik fel igazán az i-re a pontot. Nem számítottam arra, hogy majd ennyire be fog jönni ez a sztori, de szerintem az mindent elárul, hogy nagyon gyorsan kiolvastam. Viszonylag hosszúnak tűnik (krimihez képest, amit még képes vagyok elolvasni), aztán az első pár fejezet után rá kellett jöjjek, hogy nagyon nem az, és féltem, hogy túl hamar vége lesz. És így is lett. Nem volt elég az, amit kaptam, és azt érzem, hogy hiába lett vége, én még benne vagyok a történetben, és lapozni akarok a következő fejezethez. Arról nem is beszélve, hogy ér véget. Ordít a folytatásért! Összességében szerettem, nem mondom azt, hogy új kedvenc műfajt avattam, de ha a Finlay Donovan sorozat ilyen humorosan és szórakoztatóan fog folytatódni, akkor én biztos elolvasom a sorozat többi részét is. Ha egy nem túl komoly, mégis szórakoztató olvasmányra vágytok, amiben egy szeleburdi anyuka felgöngyölít egy (?) gyilkosságot, közben meg is nevetett, meredek szituációkba keveredik és nem riaszt el a szerelmi háromszög, illetve a komolytalan, vígjátékszerű krimi sem, akkor ajánlom a Finlay Donovan sorozat első részét, amit képtelenség letenni, és ami nem meglepő módon nagyon szórakoztató is. 

"Ha a felesége holtan akarja látni, akkor kénytelen lesz valaki mást keresni a feladatra. Én meg folytatom a magam..."

"Mi történik? A bébiszitterem most komolyan felajánlotta, hogy segít eltakarítani egy gyilkosság nyomait? Ez nagyon nem stimmelt."

"Nem is tudom, melyik volt a rosszabb: hogy életemben először végre büszke lehettem magamra, vagy hogy minden átkozott cent a börtönbe vezető utamat kövezi."

" -  A nővéremet meg a lányomat hallva még én is azt gondolnám, hogy ez az egész egy megrendezett műsorszám. Mintha így akarnám elérni, hogy randira hívjon. De esküszöm, hogy ilyenről szó sincs."

"Legnagyvonalúbb becslésem szerint is legföljebb negyvennyolc órám maradt, hogy kiderítsem, ki ölte meg Harris Micklert, mert addigra Nick kiássa a hulláját." 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Stacey Halls: Familiárisok - A pendle-dombi boszorkányok

"Kimentem a házból a levéllel, mert nem tudtam, mi egyebet tehetnék."

*

Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre. 

Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni. Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett. Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. 

De vajon Alice valóban az, aminek látszik? Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást. 

Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben, az Independentben és a Sunban jelentek meg. 

A familiárisok az első regénye, amellyel rögtön elsöprő közönségsikert aratott a történelmi fantasy olvasóinak körében: csak az Egyesült Királyságban több mint 200.000 példányban kelt el, keménytáblás és puhakötéses kiadása egyaránt a Sunday Times Bestseller listáján szerepelt. Több mint tizenkét nyelvre fordították le, és készül a tévés adaptáció.

Az írónő nevével már nem egyszer találkoztam, aztán a kezembe került a Mrs. England és tudtam, éreztem, hogy nekem a többi regényét is olvasnom kell. Különleges, ugyanakkor figyelemfelkeltő, amit Stacey Halls eddig elért, és úgy érzem, hogy nekem 2022-ben ő az év egyik nagy felfedezettje. A Familiárisok elsősorban a borító miatt fogott meg, hiszen valami eszméletlenül gyönyörű, aztán ahogy elkezdtem olvasni, a történet is elvarázsolt és szó szerint faltam a lapokat.

Miután befejeztem a Familiárisokat azt éreztem, hogy ezt a könyvet olvasni kell. És nemcsak azért, mert van mondanivalója, hanem azért is, mert küzdelmes, egy olyan lány küzdelmét meséli el, aki megérdemli a figyelmet és aki a végsőkig küzd, nem adja fel. Keresi, hogy ki is ő, hol van a helye, és szerintem ezzel nagyon sokan tudnak azonosulni. Hiszen mi magunk is arra keressük a választ, hogy kik vagyunk, mi a világban elfoglalt szerepük, és emiatt lesz olyan szívhez szóló, olyan gyönyörű ez a kötet. Persze nehéz olvasmány is, mert a boszorkányüldözés és -égetés korában játszódik, ahol elég volt egy rossz mozdulat, egy nem megfelelő megszólalás és már máglyára is került az ember. De egyben egy olyan mese is, ami még hisz a jobb világ eljövetelében, és akarja, hogy jobb legyen a világ. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, szerintem a Mrs. England jobban az, de az kétségtelen, hogy elgondolkodtat és kérdések hadát veti fel. 

Ahogy befejeztem a Familiárisokat csak ültem és néztem magam elé, kellett idő, amíg leülepedtek bennem a dolgok, továbbá azt éreztem, hogy teljesen leszívott ez a kötet, mégis imádtam. Imádtam, mert adott egyfajta pluszt, végig a markában tartott és szó szerint függő lettem. Elolvastam az első sort, és nem bírtam leállni. Muszáj volt befalnom az egészet, és ezt cseppet sem bánom, mert lehengerlő élményben lehetett részem általa. Minden elismerésem az írónőé.

A történet amellett, hogy egy alig 17 éves lányról szól, jóval több is ennél. Több, mert nemcsak elvesz, hanem bőven ad is. Sokszor félek belekezdeni túl szép kötetekbe, mert félő, hogy csak a külcsín szép, és a belső átlagos, de nem a Familiárisoknál. Ha a borítóra azt mondom, hogy gyönyörű, akkor maga a belbecs lélegzetelállító, de egyben gyötredelmes is. Mégis van ebben a gyötredelemben valami, ami nem ereszt, és a végsőkig arra ösztönöz, hogy tartsunk ki.

Egy olyan korban játszódik, ahol a nőknek nem volt szerepe, vagy épp alig, ahol a férfiak voltak a hatalom, az ő szavuk volt a szent, és ahol a nőknek cudar sors jutott. Egy ilyen világba jön be még a boszorkányság, viszont annak ellenére, hogy komoly témákat boncolgat úgy éreztem végig, hogy emészthető és könnyen lehet azonosulni magukkal a karakterekkel is.

Fleetwood sorsát már az elejétől a szívemen viseltem, mivel nagyon megkedveltem, aztán Alice is roppant mód kedves lett a számomra. És pont emiatt szerettem meg annyira ezt a kötetet, továbbá eléggé meglepett, hogy már az írónő debütáló regénye is ennyire erős, ennyire magával ragadó. Ha azt hittem, hogy a Mrs. England egyedi, akkor igencsak tévedtem, mert a Familiárisok ezennel a kedvenc regényem az írónő tollából.

Ha egy különleges kötetre vágysz, ami nemcsak elrepít egy másik korba, hanem valami pluszt is ad, akkor szívből ajánlom Stacey Halls első regényét, a Familiárisokat. Engem teljesen megnyert magának, és biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni az írónőtől. Eddig sem csalódtam a KULT könyvek sorozatban, és azt hiszem ezután sem fogok. Ha olvastatok már ebből a kiadói sorozatból, akkor garantálom, hogy a Familiárisok is el fogja nyerni a tetszésedet, és nemcsak azért mert egy erős kezdés, hanem azért is, mert kicsit misztikus, ami mindig is közel állt hozzám, és nagyrészt ez adja a kötet témáját. Imádok boszorkányokról olvasni, talán az egyik ősöm az volt, ezért érzem ennyire közel magamhoz őket, de az biztos, hogy ehhez fogható hiteles könyvet is régen olvastam. A vallás, a világnézet és a nők sorsa mind-mind a mozgatórúgói a történetnek, és nemcsak Fleetwoodról és Alice-ról szól, hanem mindenkiről, akit elnyomnak, akinek nehéz az élete, és akinek küzdenie kell egy olyan világban, ahol nem becsülik meg, és ahol azt érzi, hogy teher. Összességében nagyon imádtam, olvastatta magát és örülök, hogy a kezembe került ez a remekmű. Ha tehetitek olvassátok el ti is! 

"A szegény lányok helyzete nagyon más, mint a gazdag lányoké, akiknek csak egyfajta karácsonyra hizlalt pulykák módjára ki kell várniuk odahaza a napot, amikor megérkezik értük egy férj."

"Megbillent alattam a padló. A kőlapok az üdvözlésemre sietek, örömmel fogadták régi úrnőjüket, én pedig hálás voltam az ölelésükért, mivel a világon épp összeomlott, és vele együtt a testem is."

"Azt remélni, és azért imádkozni, hogy én ne az elhunytak táborát gyarapítsam, ugyanannyit ér, mint azt kívánni, hogy a fű legyen kék."

"Hallottam javasasszonyokról, vagy ahogy másképpen nevezik őket, tudósasszonyokról, akik beadnak a nőknek egy csészével valami olyan szerből, amitől megindul a vérzésük, és a hasuk újból lapos lesz. Ahogyan léteznek olyan gyógynövények és bájitalok, amelyek ráveszik a gyereket, hogy jöjjön ki, olyanok nincsenek, amelyek arra veszik rá, hogy maradjon odabent, amelyek hozzásegítik, hogy életben maradjon?"

"Eszembe villant, hogy amikor ezek a rügyező levelek kiélvezik rövid földi életüket, mielőtt narancssárgára válva lehullanak, én valószínűleg már nem leszek itt, hogy lássam."

"Nagyon vékony a határvonal aközött, hogy valaki elnéző, és aközött, hogy bolondot csinálnak belőle."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

 " - Nem. Azt mondtam, hogy szerda a határidő. Két napod van, hogy előállj egy ötlettel, vagy odaadom a megbízást másnak."

*

Az élet rövid. Edd meg a cannolit. 

Miközben beutazzák Olaszország gyönyörű tájait, a Ferrari-család nőtagjainak lelki sebei apránként begyógyulnak. 

Francesca munkamániás, a karrierjének megszállottja. Végletesen független, és a családi életet leszámítva minden területen nagyon sikeres. 

Nehezére esik, hogy elég időt szakítson tizenéves lányára, Allegrára, akivel apránként egészen elidegenedtek egymástól. 

Amikor a lánya rossz társaságba keveredik, és kábítószer-birtoklás miatt rendőrségi ügye lesz, Francesca beadja a derekát. Az édesanyja, Allegra nagymamája már régóta unszolja, szánjanak rá egy teljes nyári vakációt, és hármasban térjenek vissza a gyökerekhez, Olaszországba, ahonnan a család származik. 

Francesca álmában sem gondolta volna, hogy ez a nyár válaszút elé állítja, amely egész jövőjére kihatással lesz.

Még sosem jártam Olaszországban, de hála a kötetnek úgy érzem, hogy voltam. Ez az első regényem az írónőtől, így sajnos nem tudom, hogy a többi regénye is ennyire jó e vagy csak szerencsém volt, de úgy érzem, hogy utolsó nyári olvasmánynak tökéletes volt. Nem vártam sokat a kötettől, leginkább egy Mamma Miás hangulatot árasztó történetre vágytam, és meg is kaptam. Tekintsünk most el attól, hogy a MM görög vidéken játszódik.

"Olykor hibázni is kell, hogy erősebbek legyünk."

Borzolta a tengeri levegő a hajamat, éreztem a víz közelségét, és én is ott lépkedtem a karakterekkel az olasz vidéken. Mielőtt nagyon belemélyednék az értékelésbe, még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy habár még nem jártam az országban, úgy nagyon nem is terveztem. Nem volt bakancslistást hely, de hála a kötetnek egy nap szeretném meglátogatni, és csak átérezni az olasz mentalitást, és azt a hangulatot, amit a kötet árasztott magából. Teljesen meggyőzött, hogy bizony nekem egyszer el kell látogatni Olaszországba, mert ha feleannyira is élvezetes, mint maga az Egy nyár Itáliában akkor már bőven megérte. Olvastam idén nyáron már jó pár strandregényt, nyári kis aranyos, de humoros történeteket, de Jennifer Probst regénye kiemelkedik közülük. Nemcsak levett a lábamról, hanem jó érzéssel is töltött el. Szerettem olvasni, és már most pakolnám is össze a bőröndömet, hogy akkor irány Olaszország! Ennyire hatással volt rám az írónő. Vágyakat keltett, és megmutatta, hogy miért is volt érdemes elolvasnom a Ferrari család történetét. Ha tehetném ezt a bejegyzést nem a szobámból írnám, hanem a napos, homokos tengerpartról.

Amellett, hogy szórakoztató és kikapcsoló olvasmány van mondanivalója és témája is. A generációk közötti szakadékra hívja fel a figyelmet. Szerintem ez senki előtt sem ismeretlen, hiszen mi is tapasztaljuk napi szinten azokat a különbségeket, amiket a generációs szakadék hordoz magával. A konfliktusok, a világ szemlélete, egy másfajta életút, hogy csak párat említsek.

Bevallom fülszöveg alapján egy kicsit féltem a kötettől, mert kísértetiesen hasonlít egy filmhez, amit a nyáron néztem, de nagyon rossz volt, és nem is tudtam rávenni magam, hogy befejezzem. Viszont az Egy nyár Itáliában nem ilyen volt, hála az égnek. Pillanatok alatt, legalábbis annak érződött, fejeztem be, és nem volt elég az, amit kaptam tőle. Többet akartam, mert nagyon megkedveltem a szereplőket, és nem akartam, hogy véget érjen ez az utazás.

Maga a cselekmény igencsak kalandos, hiszen bebarangoljuk Olaszországot, felszínre kerülnek az érzelmek, és nem utolsó sorban olyan városokba kalauzol el minket, mint Róma, Velence vagy éppen Nápoly. Minden egyes helynek rendeltetése van, és habár először azt hittem, hogy ez egy családregény lesz, van benne romantika és szerelem is, nem véletlenül tartják Velencét, a szerelmesek városának.

Ami magát a nyelvezete és az írói stílust illeti, könnyed, igazán olvasmányos regény, ami nem akar túl sok lenni. Kellően adagolja a komolyságot, a problémákat és végre egy kötet, ahol megbeszélik a karakterek ezeket, nem pedig a szőnyeg alá söprik. Hihetetlenül nagy megkönnyebbül volt kézbe venni és elmerülni az Egy nyár Itáliában kötetben. Teljesen elbűvölt, és szerettem Sophia, Francesca és Allegra kalandjait. 

Jennifer Probst kellően elbúcsúztatta számomra a nyarat, és azt hiszem ennél szebb befejezést nem is kívánhattam volna. Szerettem, utaztunk, és nemcsak Sophia ismeri meg a gyökereit, hanem mi is azáltal, hogy azt sugallja a kötet, hogy Carpe Diem! azaz élj a mának, amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ami a hangulatot illeti nem teljesen vidám, kicsit szomorkásabb kötet, de most pont erre volt szükségem. Úgy kellett ez a kötet, mint egy falat kenyér. Ha tudom, hogy ennyire tehetséges az írónő, már korábban olvasok tőle. Remélem a Next 21 által még sok-sok regényét lesz szerencsénk olvasni. Összességében többet kaptam, mint amire számítottam. Komolyabb volt, mint vártam, de ahol kellett ott hagyta, hogy elkapjon minket is az olasz feeling, és csak úgy robogtunk végig a cselekményen. Pár nap alatt simán kivégezhető, olvasmányos kaland, ami le is ás a problémák gyökeréig, és onnan indulva próbálja meg a helyes irányba terelni a gondolatokat, a szemléletmódot, és az emberi elmét. Nem egy tipikus romantikus történet, mégis jó volt olvasni, és hiszem, hogy Olaszország rajongói imádni fogják. Ha másért nem, akkor a hangulatért, a tájak szépsége miatt, ami teljes mértékben átjött, hála a leírásoknak és a kicsit útikönyv szerű ábrázolásmódért megéri kézbe venni. Olvassátok, és szeressétek ti is ezt a falat nyarat, amit Jennifer Probst és a 21. század kiadó elhozott nekünk.

"Nem akarok beszűkült, önmagába zárt életet élni. Mert minden sarkon új kaland vár. És alig várom, hogy kiderüljön, mi lesz a következő."

"Nem az számít, hogy hányszor bukunk el, Frannie. Hanem hogy hányszor ismerjük ezt fel, és hogy változtatunk-e rajta. Hogy hányszor próbálunk meg jobbak lenni."

"Én egy férfin mindig a kezét nézem meg először. És neki volt valami vonzó az erős kezében, a finom ujjaiban és a feszes csuklójában. Lehet, hogy beleláttam mindent, amit egy férfi képes megtenni, ha ilyen a keze: az autójavítástól a vízvezeték-szerelésen és a bölcső ringatásán keresztül addig, hogy egy nőt egyenesen az orgazmusig repítsen."

"Szilárdan hiszek abban, hogy azt kapjuk Istentől, amire szükségünk van – ami nem feltétlenül esik egybe azzal, amire vágyunk."

"A könyvemet a te emlékedre is írtam, nagymama. Még mindig előttem van, ahogy kávét kortyolgatok veled a konyhában, miközben olaszra tanítgatsz. Két dolgot kértél tőlem: hogy tanuljak olaszul az iskolában, és hogy egy nap utazzak el a szülőföldedre. Boldog vagyok, hogy mindkettőt megtettem. Lélekben végig velünk voltál."

" -  Hát az biztos, hogy sokkal többet tudsz meg az életről, ha olvasol vagy ha másokkal beszélgetsz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sara Wolf: Szívet szívért (Szívet szívért 1.)

"Cavanos királya, Sref fénytelen, merev szemekkel bámul rám."

*

Zera ​egy boszorkány halhatatlan katonájaként kénytelen élni. Nightsinger egy szelencében tartja Zera szívét, így a lány hiába szeretne szabadulni a helyzetből, kérdés nélkül szolgálnia kell őt. Egészen addig, amíg Nightsinger meg nem kéri, hogy hozza el egy herceg szívét a sajátjáért cserébe. De van egy feltétel: ha lelepleződik a királyi udvarban, akkor Nightsinger inkább elpusztítja Zera szívét, mint hogy végignézze, ahogy a boszorkányokat gyűlölő nemesek megkínozzák. Lucien d’Malvane koronaherceg pont annyira utálja az udvart, amennyire az szereti őt – a tanárai félnek kijavítani a hibáit, és minden nő az ő kegyeit keresi. Senki nem mer szembeszállni vele – Lady Zera érkezéséig. Zera nem foglalkozik az udvari protokollal, fel van vágva a nyelve, féktelen, és a herceg vérét akarja. Nem kell sok idő hozzá, hogy a büszke herceg is az ő szívét vegye célba. A lány, akinek nincs vesztenivalója, és a fiú, akinek mindene megvan, veszélyes macska-egér harcba kezd. A győztes elnyeri a vesztes szívét. Szó szerint.

Azt hiszem egy újabb kedvencet avattam, mert az a helyzet, hogy a Szívet szívért is elnyerte a szívem. Bocsi a béna poénért, de nem tudtam kihagyni. Szeretem a boszorkányos könyveket, viszont a magyar könyves piacon úgy érzem, hogy nincs elég, vagy ha van is, azok nem olyanok, amiket én szeretek. A Szívet szívért személyében mégis egy igazgyöngyöt avattam. Nagyon-nagyon betalált ez a kötet, és nem hittem volna az elején, hogy majd ennyire a szívemhez fog nőni. Amikor először megláttam a borítót nem volt szerelem első látásra, de azt kell, hogy mondjam tökéletesen illik a történethez, és nem bánom, hogy nem a női karakteres lett, mert ez sokkal kifejezőbb és a polcon is baromi jól mutat, kipróbáltam. Őszre, a kuckózós, hidegebb estékre/délutánokra tökéletes kikapcsolódást nyújthat. 

A Szívet szívért már az elején a történet sűrűjébe vág, és egyből belecsöppenünk a bonyodalomba, viszont az erős kezdés után az írónő rögtön elénk tárja azokat az eseményeket és párbeszédeket, amik az első fejezethez vezettek el. Úgy érzem, hogy már ez az első kötet elég ütős lett ahhoz, hogy egyből akarjuk a többit is. Nem egy fullasztó fantasy történettel van dolgunk, nyomon lehet követni az eseményeket, nem beszél rébuszokban, kalandos, kicsit veszélyes és nyílt lapokkal játszik. A főszereplő lány, Zera, a Szívetlen Szolga már az első megszólalása alatt megmutatja, hogy ő bizony nem olyan, mint a többi hősnő. Ha kell igazi badass, félelmetes karakter, aki a bájos külső alatt egy igazi fenevad, ami alig várja, hogy lecsaphasson. Az ő kettőssége valahol engem egy szörnyetegre emlékeztetett, mivel benne is megvan a tombolás, a vérszomj, és az ölés iránti hajlam, ugyanakkor belső vívódásai megmutatják, hogy mennyire erős személyiség is. A Szívetlen Szolga jelenséget leginkább úgy tudnám nektek leírni, mint egy vérre és belsőségekre éhes fenevad, ami alig várja, hogy átvegye az irányítást, ledöntsön a lábadról, és pusztításba kezdjen. Az biztos, hogy kő kövön nem marad szárazon, és bírd csak kivárni, amíg a következő kötetet a kezedbe nem tudhatod.

A kötet nemcsak akciódús jelenetekben gazdag, hanem az érzelmi része is erős, a belső harcokról és a morális kérdésekről nem is beszélve. Néha kicsit olyan, mintha Zera két személyisége csapna össze, és addig küzdenek egymással amíg az egyikőjük felül nem kerekedik a másikon, és amíg nem veszi át az irányítást. Emiatt a kettősség miatt marcangol, megtépáz és téged is kérdésekkel bombáz. Ölni vagy nem ölni? Érezni vagy elnyomni az érzelmek csíráját is? Embernek lenni vagy megmaradni annak a fenevadnak, akinek nincs szíve, és a túlélés érdekében mindent megtenni? Sorsfordító kérdések, amik végig érezteti a hatásukat, és alapjaiban határozzák meg a cselekmény végkimenetelét.

Eleinte annyira nem éreztem azt, hogy mekkora fan leszek, de az írónő bebizonyítottam, úgy a harmadik fejezetnél, hogy bizony ez a kötet maga az erő, maga a harc és maga a küzdelem. Akik szeretik a fantasyt, és képesek elvonatkoztatni a kötet brutalitásán, azok kedvelni fogják. Maga a történet olvasmányos, érdekes és ami a legnagyobb erénye az az, hogy hiába mondod azt, hogy csak még egy fejezetet, nem vagy képes letenni, és elevenen felfal. Felfal, majd aztán egészben kiköp a végén. Úgy érzem, hogy hiába csócsált meg a kötet, megyek repetáért, mert nem volt elég. Most rögtön akarom a folytatást, annyira megszerettem ezt a boszis, kicsit sötétebb romantikával átitatott regényt.

Végig Zera szemszögéből olvashatjuk a Szívet szívért, és ez nem is baj, sőt... Szerettem, hogy ő a narratíva, hogy rajta keresztül váltakozik a helyszín, látjuk a fejlődését, a belső küzdelmeit, és a szikrát is, ami képes mindent megváltoztatni. Azt érzem, hogy Zera a tőle telhető legjobb tudással felszerelkezve navigál minket végig a regényen, és közben megmutatja, hogy ki is ő valójában. Ha kell sérülékeny és nagyon emberi, de attól sem riad vissza, hogy kimutassa a foga fehérjét, ugyanakkor végig a jó és a rossz morális mérleg két felén egyensúlyoz, teljesen kiszámíthatatlan, és nem tudhatjuk, mikor fog engedni a csábításnak, és mikor engedi szabadjára az ösztöneit.

Maga a világ felépítése kiforrott és aprólékos. Ahogy haladunk előre úgy tudunk meg egyre többet, és minden egyes új információval fordul velünk egyet a világ. Amit az első fejezetek alatt helyesnek és célszerűnek állított be az írónő, az egy bizonyos résztől kezd összeomlani, és rések képződnek, amikbe érzelmek és vágyak törnek utat. Az biztos, hogy tiszta ellentmondás a kötet, mégis szerethető, és együtt drukkolunk Zerának, hogy végül helyesen döntsön, és ne csak önmagát nézze, hanem a nagyobb képet is, ami végig ott lebeg a szeme előtt, és csak a vak nem veszi észre.

Nincs fantasy romantika nélkül, ahogy szoktam mondani, illetve térkép nélkül. Míg a romantikát megkapjuk, addig a térkép hiányzik. De valamelyest a romantika, az érzelmek és a slow burn romance kárpótol érte. Kicsit lassabban bontakozik ki, amire utal is a slow burn kifejezés, ugyanakkor pont így volt édes. Van egyfajta elektromos bizsergés, jobban mondva vonzalom Zera és a trónörökös Lucien között, aki a kötet másik fontosabb karaktere. Nem mondom azt, hogy sisteregnek a lapok, mert nem, ugyanakkor szépen elültette a magokat az írónő, és alig várom, hogy kiderüljön meddig is képes nőni ez a növény, ami tele van vérrel, pusztítással és árulással.

S ha már szóba került Lucien, akkor pár szót ejtenék a karakterekről. Idegen kifejezések tömkelegét kapjuk a kötettől, legyen ez egy faj megnevezése vagy csupán egy fogalom. Luciennek hála könnyedén navigálunk, s ha elsőre pökhendinek is tűnik, nem az, csak óvatos és valamilyen szinten megtört is. Hatalmas tragédia sújtja, ami gyökerestől megváltoztatta az életét, és emiatt keményebb, de pont ez a keménység, ez hogy nem tárja ki előttünk elsőre magát, teszi igazán szimpatikussá, és emiatt drukkolunk neki. De úgy kb. a kötet felétől sejteni lehet, hogy a végén jól megkeveri a vizet az írónő és olyan csavarokat dob be, ami nemcsak Lucien életét fogja befolyásolni, hanem a megalkotott világét is. Ebből a szempontból kiszámítható volt, de ezt egy erőteljes függővéggel egyensúlyozza az írónő. 

Összességében egy erős kezdést kaptam, ami lefektette az alapokat, humorral kompenzálta a komolyabb, vagy éppen borúsabb részelet, és bevezetett egy olyan világba, ahol nemcsak emberek és boszorkányok élnek, hanem más lények is. Ezek a lények igencsak változatosak, és különlegesek, mert még csak hasonlóról sem olvastam. A történet alapja az emberek és boszorkányok közötti újabb háború lehetősége, ami nemcsak fenyegetés, hanem kihalással is veszélyezteti azt a marék boszorkányt, akik életben maradtak a háború után. Két faj ellenségeskedése, illetve ennek az ellentéte a regény fő mozgatórúgója, továbbá ez adja a kötet bonyodalmát is. Zera egy küldetéssel érkezik a palotába, de vajon véghez tudja vinni? Vajon van elég elszánt, ahhoz hogy mindent megtegyen a szabadsága érdekében, vagy időközben az új információknak hála elbizonytalanodik és már sem önmagában, sem pedig a társaiban nem bízik? Igazi enemies to lovers szerelmi történet, ahol humorral és veszélyes küldetésekkel kooperált, s ahol nincs helye érzelmeknek, de mi van akkor, ha a Szívetlen Szolga mégis elkezd érezni, és már nemcsak a saját szabadsága érdekli, mi van ha többre hívatott annál, hogy valaki bábja legyen egy olyan játékban, amik emberek, illetve boszorkányok életét követeli? Mi van, ha Zera rájön, hogy még mindig van benne emberség, és Lucien talán nem is olyan kiállhatatlan, mint azt elsőre gondolta róla? Mi van, ha... A Szívet szívért megérdemli, hogy minél több ember ismerje, de úgy érzem, hogy nem kapja meg a kellő figyelmet, pedig egy igazán ígéretes trilógia első része. Olvassátok, és szeressétek ti is. Legyetek ti is részesei Zera és Lucien fajokat átívelő szerelmének!

" - Az udvarhölgy nem puszta dekoráció - szól mennydörgő hangon. - Az udvarhölgy jövőnk édesanyja, utódaink példaképe. Az udvarhölgynek legyen esze a két füle között, ahogy mindannyiunknak. Mert mit ér a szépség cél nélkül? Csak annyit, mint egy vázányi virág, ami, ha elhervadt, eldobandó."

"De amíg nyers húst eszünk... kevésbé vagyunk szörnyek. Ez a fajta éhség az üres mellkasunkkal együtt jár, és úgy belénk fészkelte magát, mint egy gennytüsző. Sosem lakunk jól, örökké éhesek vagyunk."

"Jobban kedveltem Susonnak, nem szeretem ilyen arrogáns, őszintétlen, felséges púp-a-háton alaknak látni. Úgy legalább fantáziálhattam arról, hogy jól képen teremtem Susont, úgy, hogy a fantáziaképet nem rombolja le rögtön a sötét vártömlöc fenyegetése."

" - Az pedig nem volt kis ugrás. Nahát, nahát! A kisasszony nem fél tőled, és képes lépést tartani veled. Luc, nagyobb bajban vagy, mint gondoltam."

" - Ha Szívetlen Szolgát csinálok a hercegből, neki is ölnie kell. Őt is gyötörni fogja az éhség. Ő is számon fogja tartani, hány embert ölt meg."

" - Azt gondoljuk, hogy Luc vetélytársat kapott. Már nem csak ő akar feleségül venni - vigyorog Malachite. - Lord Grat is. És a hölgyek közül is számos rajongót szereztél."

"Szörnyeteg vagyok, ő pedig ember. A szívét akarom, és a másik szívét is akarom. Szerelmét és vérét. Mindkettőt akarom."

"Ember akarok lenni. De milyen ember lennék, ha nincs kit szeretnem? Milyen ember lennék azok után, ha sokakat elárulok? Szívszelencémre markolok és halkan, a hintó padlójának mondom:

- Mi van akkor, ha egész idő alatt vakon égtem, nagynénikém?" 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Emily Henry: Nyáron a párom

"Ha nyaralsz, az lehetsz, aki csak akarsz."

*

Két ​jóbarát, tíz nyári utazás, és egy utolsó esély a szerelemre Poppy és Alex. Két ember, akiben semmi közös nincs. Poppy vagány, belevaló csaj, Alex keki nadrágban jár. Poppy nyughatatlan világvándor, Alex jobban szeret otthon üldögélni egy könyvvel. Valamiért mégis jó, sőt, legjobb barátok lettek, mióta az első év végén Alex vitte haza az egyetemről Poppyt. A végzetes autóút óta sok minden történt, és messzire sodródtak egymástól (Poppy New Yorkban él, Alex pedig közös ohiói szülővárosukban), mégis minden nyáron együtt töltöttek egy csoda szép hetet. Egészen tavalyelőttig, amikor is minden összeomlott, és azóta nem beszéltek egymással. Poppynak megvan mindene, amire vágyott, mégis úgy érzi, hogy beleragadt a megszokott kerékvágásba. És amikor megkérdezik tőle, mikor volt utoljára igazán boldog, egyből tudja a választ: azon a bizonyos, balul végződött nyaraláson. Elhatározza, hogy ráveszi a legjobb barátját egy utolsó közös vakációra, ahol tiszta vizet önthetnek a pohárba, és rendbe jöhet minden. És Alex, valami csoda folytán, igent mond. Poppynak tehát egy hete van arra, hogy helyrehozza, amit elrontott. Ehhez azonban szembe kell néznie egy nagy igazsággal, amely szép csöndben mindig is ott állt a zökkenőmentesnek tűnő baráti kapcsolatuk útjában… A Nyáron a párom egy könnyed és szórakoztató szerelmes regény, amelyet különösen ajánlunk a Harry és Sally és az Egy nap rajongóinak.

Az utolsó augusztusi napokra pont egy ilyen könnyed, gyorsan olvasható történetre volt szükségem. Végig azt éreztem olvasás közben, hogy maximálisan kikapcsol, és én is ott akartam lenni Poppy-val és Alex-szel az utazásaik során. Ha ki szeretnétek még élvezni a nyár utolsó sugarait, tiszta szívből ajánlom ezt a könyvet. A Nyáron a párom méltóképp lezárja a nyarat.

"Ha elképzeled a leendő legjobb barátodat, tuti, hogy nem Alexnek hívod, és aligha öltözteted tinédzserkorú könyvtárosnak. Aki ráadásul nemigen néz a szemedbe, és mindig határeset, hogy beszél-e, vagy csak mormog a bajsza alatt."

Már az előző kötetét is szerettem az írónőnek, a Strandkönyvet, de a Nyáron a párom egy kicsit közelebb áll hozzám. Akik szeretnek utazni, új helyeket felfedezni, azoknak akár nosztalgikus élmény is lehet kézbe venni Emily Henry regényét. Vannak azok az emberek akiknek bejön Henry stílusa, mert a romantikát vegyíti egy szellős, olvasmányos, nagyon könnyed légkörrel. Már amikor kézbe vettem éreztem, hogy akárcsak a Strandkönyv ez is jó lesz. Kedvelhetőek a karakterek, nem egysíkú a cselekmény, maga a helyszín is váltakozik, és akárcsak Poppy úgy a történet is egyre jobban kibontakozik. A kötet talán legerősebb pontja az a közvetlenség és az, hogy nem kell sokat gondolkodni rajta. A cselekmény Poppy és Alex közös utazásait öleli fel, megismerhetjük a kezdeteket, azt hogy hogyan is találkoztak, és hogyan lettek barátok. Majd az évek elteltével a változásokat, és azt is láthatjuk, merre is sodorta őket az élet. Látszólag két teljesen különböző személyiséget tett párba az írónő, mégis tagadhatatlanul jó köztük a dinamika, s emiatt olyan könnyű is olvasni a Nyáron a páromat. Amíg Poppy utazna és világot látna, addig Alex letelepedne és az életére koncentrálna, arra hogy felépítsen egy otthont, ahol aztán megöregedhet. Míg Alex introvertált személyiség, addig Poppy ennek pont az ellentettje, és menne bárhova, csak ne kelljen egyhelyben maradni és szabadulna el a szülővárosából. Mindkettejük életében vannak fordulópontok, fontos döntések, amik a regény cselekményére is hatással vannak. Ezek alakítják és irányítják azt.

Időben majd 12 évet fed le a Nyáron a párom, de a kötet ebből a 12 évből a nyarakra, az utazásokra és az érzelmekre fókuszál. Maga a cselekmény két idősíkon fut. Egyrészt megmutatja a múltat, másrészt a jelenre is figyel, és adagolja az újabb és újabb sorsdöntő pillanatokat. Maguk az utazások röviden vannak leírva, és nem is igazán azon van a hangsúly, hogy éppen hol bóklásznak a főszereplők, hanem azon, hogy hogyan is lesznek barátokból szerelmesek, azaz ha zsánerbe kellene sorolni akkor a Nyáron a párom friends to lovers, továbbá one bed, polar opposites és grumpy x sunshine.

Sokan mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és erre az írónő is különösen ügyel. Nemcsak érzelmileg, hanem személyiségjegyek alapján is két külön kategóriába sorolja Poppyt és Alexet. Míg Poppy a napsütés, addig Alex a viharfelhő, aki körülöleli a napsütést, mégis tökéletesen működnek együtt. Szocializálódnak és kompromisszumot kötnek a másik kedvéért.

A one bed, azaz egy ágy trope/zsáner az egyik kedvencem, habár nem sokszor hangoztatom. Adott egy szoba, egy ágy, két barát és egy megoldandó helyzet. Nem mondom, hogy nem nevettem vagy csalt mosolyt az arcomra a kötet, de közben jól szórakoztam, érzelmek, eltemetett és ki nem mondott szavak is előkertek, ami miatt egyes részeknél komolyabb lett a hangvétel, és súlya lett mindennek. Az írónő szépen adagolta a komolyságot a humoros és könnyed hangulattal, továbbá fülledt és vágyaktól terhes részeket is kaptunk.

Szerelmes regény a javából, ami nélkülöz mindenféle nyálas szituációt, de nem riad vissza az érzelmektől és a saját, lassú víz partot mos tempójában adagolja ezeket. A kötet eleje emiatt lágyabb, és úgy igazán a kötet háromnegyedénél kapcsol rá az érzelmekre és a régóta esedékes vallomásokra. Persze bénázásokkal teli, kicsit esetlen, de ettől lesz szerethető és aranyos a történet. 

Pont emiatt készteti arra az embert, hogy haladjon vele, mert nincs is annál rosszabb, amikor már az elején összejönnek a karakterek és fölösleges időpocsékolás a többi fejezet. Szerettem a Nyáron a páromban azt, hogy várnunk kellett, és kicsit mi is szenvedtünk, mert Poppy és Alex szerelme már a szenvedős kategória, ami éveket ölel fel, de én szeretem az ilyen regényeket. Kövezzetek meg érte. :)

Emellett egzisztenciális válság, kiégés és bizonytalanság is fontos szerepet kap a regényben. Az írónő nemcsak a jó dolgokat írja le, hanem azokat is, amik küzdelmek, amikért tenni kell. Megmutatja, hogy milyen is az, ha mindenünk megvan, de valami mégis hiányzik. Megmutatja, hogy sosem késő lépni, és nincs abban semmi rossz, ha már nem tesz minket boldoggá az, ami teszem azt 2 éve azzá tett. Jelzőfényként világít előttünk, és megmutatja, hogy ha arra van szükség, akkor váltani és változtatni kell.

Maga a cselekmény rendkívül szórakoztató, a fejezetek rövidek, így nem települ ránk az az érzés, hogy mikor lesz vége, sőt alig várjuk, hogy lapozhassunk és folytathassuk ott a történetet, ahol abbahagytuk. Sajnos nem sok pozitív véleményt láttam a kötettel kapcsolatban, pedig én úgy érzem, hogy a Nyáron a párom szerethetőbb és egyben érdekesebb is, mint a Strandkönyv. A Nyáron a párom jobban való strandra és nyaralásra, mint az írónő első megjelent regénye, továbbá a karakterek is sokkal szimpatikusabbak. Poppy vicces, humoros. Alex magának való, de édes pofa, aki nagyszerű barát, és akire lehet számítani a bajban is. Nem érzem azt, hogy maga a kötet túl lenne írva, sőt szerintem pont úgy volt jó, ahogy volt. Kevés cicoma, semmi szépítés, a tényeket közölte szép köntösbe burkolva. Összességében pont emiatt volt élvezetes, mert egyszerű, nem lapos a történet, az utazás a mozgatórúgója és az érzelmek megnyilvánulása a fő témája, ami viszi előre a cselekményt. Cuki, aranyos kis történet, amit tengerpart közelében a leghangulatosabb olvasni. Ha szerettétek a Strandkönyvet, akkor a Nyáron a páromat se hagyjátok ki!

" - Te megtanultad használni a telefonod egyik funkcióját, én meg frizurát csináltattam - mondom. - Reszkess, világ, jövünk!"

"Ez az első olyan pillanat, amikor meg akarom csókolni Alex Nilsent.

Igen, ezt érzem két fullasztó másodpercig. Aztán kötök erre a két másodpercre egy jó erős csomót, majd bedugom a szívem legmélyére, és megfogadom, hogy ott fogja leélni titkos életét."

"Trey az volt nekem, ami Alexnek Sarah Torval, egy ember, aki illik hozzám, és beleillik a képbe."

" - Én tényleg nem akarom, hogy az igazi életed szüneteire tartogass. És nem is akarlak megfosztani attól, amire valójában vágysz."

"De én már előre tudom, hogy mit fogok mondani.

Azt, hogy bárhol legyen is Alex, nekem az a kedvenc helyem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lynn Painter: Mr. Téves Szám

"Azon az éjszakán kezdődött, miután leégettem az otthonomat."

*

Egy ​tévedés elvezethet Mr. Igazihoz 

A helyzet felforrósodik a szavak világában, amikor egy véletlenül téves számra küldött, izgalmas üzenet név nélküli kapcsolattá alakul Lynn Painter fergeteges romantikus komédiájában. 

A balszerencse mindig is üldözte Olivia Marshallt…, vagy csak lehet, hogy ő tényleg az a csődtömeg, aminek a családja tartja. De amikor egy random telefonszámról érkező „mi van rajtad?” üzenetből élete legérzékibb, legszórakoztatóbb – ámbár névtelen – kapcsolata lesz, azt hiszi, hogy a dolgok talán felívelőben vannak… Colin Beck mindig is a legjobb barátja idegesítő kishúgának tartotta Oliviát, ám amikor a lány élete egyik legdurvább pechszériája után hozzájuk költözik, rájön, hogy átalakult egy egészen más és izgatóbb figyelemeltereléssé. 

Biztos benne, hogy meg tudja tartani a távolságot, egészen addig a pillanatig, amíg rá nem jön, hogy a lány az ellenállhatatlan Miss Félretárcsázás, akivel hetek óta afféle szextinget folytat – és most el kell döntenie, hogy felpörgeti-e a hangulatot, vagy megszakítja a virtuális kapcsolatot, mielőtt a dolgok összekuszálódnak.

Már régebben kinéztem magamnak ezt a kötetet, amikor még nem tudtam, hogy jön magyarul, mivel eléggé felkapott volt a megjelenését követően, és csupa jókat hallottam róla. Maga a kötet a contemporary romance műfajába sorolható, amiket én személy szerint imádok, eredetileg a Berkley adta ki, és még egyik kötetükben sem csalódtam. Örülök, hogy a Kossuth Kiadó elhozta nekünk ezt a könyvet és külön öröm, hogy meghagyta az eredeti borítót, mivel szerintem nagyon passzol a történethez.

"Lakótárs Colin szemtelenül vonzó volt, ám Divatos Üzletember Colin egyenesen isteni."

A Mr. Téves Szám egy tipikusan olyan könyv, amit órák alatt ki lehet olvasni, ami a maga esetlenségével szórakoztat, és ami vagy egyből megvesz magának, vagy nem. Én nagyon szeretem a kicsit bohókásabb, szórakoztatóbb regényeket, amik a romantikára és a való életre fókuszálnak. A kötet főszereplője, Liv, aki nem kicsit esetlen, akivel móka és kacagás az élet, és akivel mindig történik valami. Nem tud úgy elmenni valahova, hogy valami ne történjen. Jó néhányszor magamat láttam Livben, mert ha bénázásról van szó, abban verhetetlen vagyok. Nem vagyok annyira durva, mint Liv, de azért engem sem kell félteni. Pont amiatt, hogy ennyire kedvelhető a főszereplő, lett nagy kedvencem a Mr. Téves Szám. Igaz a fülszöveg elárul pár dolgot, viszont így is sikerült kikapcsolnia a történetnek, és nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Öröm volt kézbe venni, és csak leülni olvasni. Maga a nyelvezete nagyon könnyed, igazi limonádé könyv, ahogy mi magyarok mondjuk, és nagyon jól állt az a regénynek, hogy nemcsak Liv, hanem Colin is kitárja a szívét előttünk. A Mr. Téves Szám körüli fiaskó amellett, hogy vicces és érdekes volt, néhol kicsit creepy is. Azért ha tényleg megtörténne egy ilyen velem, én nem biztos, hogy olyan pozitívan fogadnám, mint ahogy azt Liv tette, de kétségtelenül igaz rá, hogy ez a momentum adja meg a kötet pikantériáját, és egyben legnagyobb bonyodalmát is. Azt kicsit sajnálom, hogy már az elején kiderült ki is Mr. Téves Szám, és be kell valljam azt hittem, hogy utána el fog laposodni a sztori, de szerencsére nem így történt.

Továbbra is sziporkázó és fergeteges volt. Hangulatból csillagos ötös, az biztos. Könnyed kikapcsolódás céljából nagyon jó olvasmány, nem erőlteti meg az agytekervényeidet, és közben meg is nevettet, boldogsághormonnal látja el a megfáradt elmédet. Hétvégi kiruccanás ideje alatt is szívből tudom ajánlani. Pár óra alatt valóban végig lehet rajta menni, és tagadhatatlan, hogy ért ahhoz az írónő, hogy mosolyt csaljon az arcokra.

A kötet két szemszögből íródott, egyfelől Liv, másfelől Colin gondolatai kapnak teret, és akármennyire is különböznek ők ketten nem tudtam nem észrevenni, hogy néha az ellentétek tényleg vonzzák egymást, erre Liv és Colin a tökéletes példa. Míg Liv kicsit szeleburdi, igazi peches lány, addig Colin maga a megtestesült üzletember, legalábbis látszatra. Míg Liv egy hétköznapi családból származik, addig Colin a Beck família sarja a hátulütőivel és nyomásaival együtt. Két külön világ, mégis találkoznak, és elnyerik a szíved.

Liv már az első perctől kezdve kedvenc lett. Már, hogy is ne lett volna az, amikor szinte mindig volt valamin mosolyogni, vagy éppen nevetni. Miatta a kötet fele csupa vidámság, aztán ahogy haladunk előre úgy lesz egyre komolyabb a kötet és a mondanivalója, de a hangulat továbbra is megmarad. Colin ezzel szemben nem lett egyből kedvenc, viszont tudtam, hogy adnom kell neki egy esélyt, mert megérdemli. Szexis, néhol kellemetlen de nagyon aranyos történet a Mr. Téves Szám, ami Colin nélkül nem lenne az igazi.

Tudom, hogy a kötet legnagyobb erőssége, hogy szuper cuki, ugyanakkor földhözragadt is, viszont úgy érzem, hogy meg kell említsem azt is, hogy komolyabb témákkal is tud, és mer foglalkozni. Van benne kellő mennyiségű bonyodalom és dráma is, ami miatt egy percig sem lesz unalmas, és az az igazság, hogy én minden egyes szavát imádtam. Nemcsak a borító nyerte el a tetszésemet, hanem maga a történet is. Egy jó nagy adag vidámság és egy csipet vihar ez a regény, amiben megmutatja az írónő, hogy mit is tud.

Ami magát a cselekményt illeti néhol jobban örültem volna, ha nem söpri a szőnyeg alá a problémákat, és a makacsságot is kevesebb mennyiségben vetettem volna be, de így is élvezetes. A kötet szó szerint olvastatja magát, és nehéz letenni. Nehéz, mert érdekel, hogy mi lesz Mr. Téves Szám és Miss Félretárcsázás sorsa, és nem tudod elengedni Liv kezét, mert félő, hogy valami oltári hülyeséget fog csinálni, ha magára hagyod.

A kötet legnagyobb erénye Olivia, aki nem hasonlít egyik korábban megismert főhősnőre sem. Már a személyisége is előre vetíti, hogy bizony, aki esélyt ad a Mr. Téves Számnak az nem fog unatkozni. Itt nincs hely az elkalandozásnak vagy ne adj isten az unalomnak. Egy ízig-vérig romantikus történet, ami könnyed kikapcsolódást nyújt, és ami a végsőkig képes bonyolítani a szálakat. Összességében én nagyon szerettem, egyáltalán nem csodálom, hogy külföldön igazi rajongótábora van ennek a könyvnek, mert valljuk be, nagyon jól tud esni két nehezebb kötet között egy kis vattacukros, mámoros, rózsaszín történet, ahol nem kell gondolkodni, csak átadni magunkat az élvezeteknek. A Mr. Téves Szám pont azt adta, amit vártam tőle, és ezért nem lehetek eléggé hálás. Azt hiszem meg kell jegyezzem Lynn Painter nevét, mert az tuti, hogy még akarok olvasni tőle. Ha zsánerbe kellene besorolnom a kötetet azt mondanám, hogy enemies to lovers, egy jó erős grumpy x sunshine-nal megbolondítva, amit egyébként imádok. Olivia a napsütés, míg Colin a vihar, ami felkavar mindent és megbonyolítja az egyébként sem felhőtlen életet. Ha éreztétek már magatokat szerencsétlennek, akkor olvassátok el a Mr. Téves Számot, mert Liv garantáltan túltesz mindenkit e szempontból. Nála pechesebb karakterről még nem olvastam, és azt hiszem egyhamar nem is fogok. Nélküle nem lenne ennyire bohókás és aranyos a Mr. Téves Szám.

" - Tudtam, hogy észrevetted a hasizmaimat. 

- Az isten szerelmére, Colin, el tudom képzelni, hogy az űrből is láthatóak. - Megráztam a poharamat, hogy fellazítsam az alján összefagyott darabkákat. - Nem észrevenni őket olyan lenne, mintha nrm vennéd észre, hogy a fák zöldek."

" - A-a! Nem nyilatkozom. Ha valaki képes lenne tönkretenni a szőke herceggel kapcsolatos álmaimat, hát az Colin Beck."

"Mi a fenéért csókolózom azzal, aki a világon a legjobban képes az agyamra menni?"

"Colin úgy csókolt meg, mintha egy akciófilm hőse lenne, és nyakunkon lenne a világvége. Úgy, mintha én lennék a legnagyobb vágyálma, és alig bírná elhinni, hogy végre az övé vagyok."

"Mert a gyönyörű Colin Beck, a tökéletes mindenével, úgy nézett ki, mintha soha semmit nem akart volna jobban, mint engem ott és akkor. A haja égnek állt a kezemtől, az orrlyuka kitágult, a szeme izzott, és abban a pillanatban tudtam, hogy teljes egészében az övé vagyok."

- Szeretlek. Tudom, hogy mindent elszúrtam, és tudom, hogy úgy volt, lazára vesszük, de valahogy beléd szerettem. Magam sem hiszem el, de annak ellenére, hogy egy életen át utáltuk egymást, teljesen elveszett vagyok, ha nem vagy az életemben."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Emily Hart: A renegát (A korona lovagjai 4.)

" - Mondd el újra, mama!"

*

James ​Griffin Harden, Carrington grófja rengeteg dolgot átélt már az életében, mégis felkészületlenül éri, ami a betegágya mellett fogadja. Lady Amelia egyszerre idegesítő és a végletekig magával ragadó, de Griffin meg van róla győződve, hogy a lányt nem a jószándék vezérli abban, hogy megmentse az életét, ugyanis legalább akkora imposztor, mint ő maga. 

Miután felgyógyul, átkel a csatornán, hogy megkeresse eltűnt barátját, de a lány keresztülhúzza a számításait. 

Lady Amelia Craven önként vállalta, hogy megmenti Lord Carrington életét, ám ahogy egyre több időt tölt a férfival, be kell látnia, hogy teljes mértékben félreismerte. Mi több, a pimasz fráter pillanatok alatt rájön, hogy titkol valamit, ezért nem átall macska-egér játékot játszani vele. Csakhogy Ameliáról sok minden elmondható, csupán az nem, hogy vesztesként szokott kikerülni a megmérettetésekből. 

Vajon Griffin kénytelen egyedül szembeszállni az ellenségeivel, vagy lesz, aki a segítségére siet? És Amelia meddig képes elmenni, hogy felfedje a gróf titkait és legyőzze őt?

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy ezt a részt vártam a legjobban. Griffin már egy ideje felkeltette a figyelmemet, és alig bírtam kivárni, hogy végre az ő kötete is a kezeim közé kerüljön. Volt egy olyan érzésem, hogy nagyon fogom szeretni A renegátot, és így is lett. Eddig (lehet minden egyes résznél ezt írom, és ezért maximálisan az írónőt okolom), de ez a kedvenc részem A korona lovagjai sorozatból. Történelmi romantikus kedvelőinek kötelező olvasmány! Izgalmakban gazdag, erőteljes regény tele csipkelődéssel, elfojtott vágyakkal és kalanddal. Innen is köszönöm szépen Emily Hart a lehetőséget, hogy olvashattam. 

A renegát talán az egyik legaddiktívabb regény, amit olvastam az írónő tollából. Már nagyon hamar a bűvkörébe vont, és nem engedett el. Griffin és Amelia párosa fergeteges, és miattuk egy perc nyugtom nem volt. Űzött a kíváncsiság, és nem tudtam megállni, hogy ne vesszek el a sorokban, és ne függjek rá minden egyes leírt szóra. A történet és a nagy egész kép is tovább gördül, s habár a már említett két karakteren van a hangsúly, azért a háttérben még mindig ott mozognak a szálak és egyre több és több információval látnak el. Szépen munkálkodnak, és amikor arra van szükség elejtenek egy újabb morzsát, amin aztán kattoghatunk, csak várjuk kivárni, hogy mi lesz a vége. Minden egyes újabb A korona lovagjai kötettel azt érzem, hogy egyre jobb, egyre izgalmasabb és egyre szerethetőbb lesz ez a sorozat. Félreértés ne essék, eddig is imádtam, de erre az imádatra az újabb kötetek még inkább rájátszanak, és megerősítenek abban, hogy miért is szeretem annyira. Imádtam, hogy kiszámíthatatlan, hogy sose tudhattam mi lesz a következő lépés, és az érzelmek, na meg azok elnyomása csak még inkább rátett egy lapáttal. A kötet elején azért voltak kétségeim Griffint és Ameliát illetően, de a sistergő atmoszféra, a vágyak és a tagadás célba ért, és én emiatt nem lehetek elég hálás. Nagyon sok helyen idióta vigyorral olvastam a sorokat, vagy éppen elszorult a szívem, ha szóba került Griffin múltja, de az sem volt egyedüli eset, hogy dühös voltam. Igazi érzelmi hullámvasút, amit nem szabad kihagyni!!

A kötet közepes vastagságú, de az események benne felérnek egy 800 oldalas monstrummal. Csak úgy kapkodtam a fejem, és közben minden egyes percet élveztem. A kalandok, a csipkelődések igazi pikantériát adnak a regénynek, és nem egy helyen éreztem azt, hogy ha Griffin és Amelia nem teszik meg az első lépést, akkor én fogom. Emily Hart regényei az izgalmakra épülnek, ahol a romantika csak másodlagos, és ez A renegátra is tökéletesen helytálló megállapítás.

Nem hangsúlyos a romantika, mégis fontos szerepe van, valamilyen szinten a szálakat is mozgatja, de a kötet legnagyobb durranása mégis az összetettség és a háttérben folyó munka. Griffin sokáig egy igazi talány, mégis hamar megkedveli az ember, hiszen ki ne tenné? Már az előző kötetekben is fontos szerepe volt, de itt teljesedik ki igazán a jelleme. Itt mutatja meg, hogy ki is az igazi James Griffin Harden, aki jóval több mint Carrington grófja. A visszatekintéseknek hála egészen a gyerekkoráig nyúlunk vissza, és képtelenség nem szimpatizálni vele. Nekem teljesen szerelem lett a karaktere.

Aztán ott van Amelia, aki egy igazi egyéniség. Nem az elvárt normák szerint gondolkodik, mások a vágyai, mint a kor hölgyeinek, mégis sokkal szimpatikusabb, mint egy olyan arisztokrata lány, akinek csak a bálok járnak az eszében, és eköré építi az életét. Ezzel szemben Amelia igazi badass karakter, akinek nemcsak éles a nyelve, hanem fogékony is, és szeretne tanulni. Az újdonságok a mindene, és garantálom, hogy hozzá hasonló női karakterről még nem olvastál. Kiemelkedik az adott kor hölgyei közül, és megmutatja, milyen is egy haladó szellem, akinek kevés az, hogy szép legyen, és jól menjen férjhez. Remélem mondanom sem kell, hogy nagyon szimpatikus volt és végig drukkoltam neki.

Griffin és Amelia személyisége vonzza magával a bajt, a feszültséget és a macska-egér játékot is. Emellett sokszor a mélybe ránt, és addig gyötör, amíg meg nem kapjuk az újabb fordulatokat, mert bizony ez a kötet tele van vele, sőt ármány és cselszövés is részese A renegátnak. Tökéletesen beleillik a sorozat előző köteteibe, mégis más. A korona lovagjai kötetek szorosan összefüggnek, ugyanakkor mindegyik kötet hordoz magában valami új fűszert is, ami miatt nem lesz unalmas vagy éppen egysíkú. Ez a fűszer jelen esetben a múlt megismerése és a jelen szövevényessége.

Maga a cselekmény hihetetlenül izgalmas. Sokszor elképesztően egyedi, és nem egy helyen sejtelmesen rejtélyes. Szerettem, mert mindig meglepett. Az izzás és a levegőben terjedő igazságok csak még szerethetőbbé teszik, és azt kell, hogy mondjam tökéletesen adagolta az írónő a kérdéseket és a válaszokat is. A karaktereit még mindig imádom, és azt is, hogy nemcsak a főszereplőkre fókuszál, hanem a többiekre is. Mindenkit felruház egy szereppel, amit a kötet végéig magával visz, és akkor sem engedi el ezt a szerepet, ha vége az utolsó oldalnak.

Az írónő többi regénye is kalandos, de erre mondanám ezt először, hogy történelmi kalandregény romantikával fűszerezve. Országokon átívelő, terjedelmes, roppant szövevényes regény. Nemcsak azt tudjuk meg, hogy Amelia mire is képes, ha szabadjára engedi a tudását, hanem azt is, hogy kicsoda is valójában Carrington grófja. Az első benyomásunk róla nem túl fényes, de aztán ahogy haladunk regényről regényre felfedi magát, és megmutatja, hogy Griffin mélyen belül csak egy összetört kisfiú, aki melegre és szeretetre vágyik. A szívem szakadt meg miatta. Az biztos, hogy nem köntörfalaz az írónő, és a legmélyebb érzéseket is képes átadni.

Összességében, mint azt már kitalálhattátok nagyon szerettem ezt a részt is. Amelia és Griffin továbbá új kedvenc könyves párom is lett. Ez azért szerintem elég sok mindent elmond. Képtelenség nem szeretni őket. Legyen szó angol vagy francia földön játszódó jelenetekről Emily Hart anyait-apait belead, hogy átadja a hangulatot és addig nem elégedett, amíg a mélybe nem ránt minket. Maga a kötet elég erősen indít, és utána jó pár fejezeten még velünk tartanak az előszóban felszínre kerülő érzések. Senkit se lepjen meg, ha az első 50 oldalnál azt érzi, hogy zuhanunk, és nem látja a végét, mert biztosíthatlak, hogy ki fogunk jönni a felszínre, és a kötet végére minden egyes verejtékcsepp, vagy éppen megtépázott szív úgy fogja érezni, hogy igenis megérte. Griffin és Amelia gondoskodnak róla. Ha zsánerbe kellene besorolnom A renegátot, akkor azt mondanám, hogy 'hate to love', méghozzá a jobbik fajtából, ahol csak úgy sistereg a levegő, és ahol alig várják az érzelmek, hogy elszabaduljanak. Ha egy pörgős, de annál inkább veszélyes és kalandos regényre vágytok, ahol a szerelem csak másodlagos tényező, akkor nagyon ajánlom Emily Hart nem olyan rég megjelenet regényét, A renegátot, ami A korona lovagjai sorozat negyedik része. Szigorúan csak sorrendben ajánlom az olvasást, mert úgy lesz teljes az élmény.

"Nemsokára kikötözi az ágyhoz. Hatalma lesz felette, és azt tesz vele, amit csak akar, a gróf élete az ő kezében lesz."

"Griffint kiverte a víz. Remélte, hogy nem róla van szó. Mert ha Lady Amelia akar rajta segíteni, inkább a halált választja. Még az is jobb, mint fájdalmak között kilehelni a lelkét ennek a perszónának a kezei közt."

" - Mi az ördög ez? - morogta.

  - Orchidea-tea - vágta rá a lány. - Igya csak meg.

Griffin a homlokát ráncolta.

  - Ha meg akar ölni, arra egyszerűbb módszert is találhat."

"Mert az érzések elgyengítik az embert, és olyan dolgokra késztetik, amelyek a logikán felül állnak. Ráadásul csak fájdalmat okoznak, és neki már elege volt abból, hogy a szerettei árulása miatt szenvedjen. Abban az Aube folyó melletti tömlöcben kiölt magából mindenféle érzést."

"Amelia úgy érezte magát, mint egy hercegnő. Annak ellenére, hogy fiúruhában érkezett és az út porából alig látszott ki, amikor belépett a házba, a szolgák úgy bántak vele, mintha maga a királynő jött volna látogatóba."

"Az igazi gazdaság nem mérhető pénzben, mert az az igazán gazdag ember, akinek vannak barátai. Barátai, akikre számíthat a bajban."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)