Victoria Aveyard: A kettétört birodalom (A kettétört birodalom 1.)

"Nincs élő halandó, aki látott volna húrszálat."

*

A nagy sikerű Vörös királynő-sorozat szerzőjétől. 

Különös sötétség terjed Vigilia földjén. Még a tengerparti kis faluban élő Corayne an-Amarat is érzi. A sors egy legendákból előlépett halhatatlan és egy könyörtelen bérgyilkos képében toppan be az ajtaján, akik felfedik előtte, hogy egy ősi vérvonal utolsó leszármazottja, és csak az ő hatalmában áll megmenteni a világot a megsemmisüléstől. 

Egy szívében bosszút forraló férfi ugyanis soha nem látott sereget gyűjt, és a világ alapjait forgatja fel. 

Egy ellopott, különleges karddal a kezében az egész birodalmat hajlandó széttörni, csak hogy az ura lehessen, és csakis Corayne állíthatja meg. Corayne különcökből álló, szedett-vedett csapata élén kétségbeesett hajszát folytat az idővel, hogy végrehajtsa a lehetetlent, és a vérében pezsgő mágiával lezárja a kapukat, amelyeket soha nem lett volna szabad kinyitni.

Az írónő Red Queen sorozatát nagyon szeretem, emiatt roppant érdekelt, hogy milyen újdonsággal rukkolt elő. Azt előre szeretném leszögezni, hogy a két sorozata nem hasonlítható egymáshoz, hiszen mindkettő más-más világban és más szabályokkal játszik, de úgy érzem, hogy túl sokat vártam A kettétört birodalomtól, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanakkor bizakodó vagyok, hiszen ez még csak az első rész, és bőven akad benne olyan elem, ami elhinti a magokat egy jobb és olvasmányosabb folytatás reményében. Nekem valahol középszinten helyezkedik el ez a high fantasy történet, ami sokkal jobb is lehetett volna, ha nem ennyire hosszú, és jobban összefűzi a mondanivalóját Aveyard.

" - Csak bizonyosodj meg róla, hogy alkalmas újoncok. Nincs szükségem ámuló félkegyelműekre, akik kalandot keresnek, meg mindenféle húrszáltörténeteket, tündérmeséket vagy a jó öreg dicsőséget hajkurásszák a Hosszú-tengeren."

Általában az ilyen hosszúságú könyveket 4-5 nap alatt elolvasom, viszont A kettétört birodalom ennél hosszabb időt vett igénybe. Az biztos, hogy kell hozzá a megfelelő hangulat és az sem árt, ha lélekben felkészülünk arra, hogy már az elején sok információval szolgál, javarészt leírások és belső monológok alkotják a szöveg egészét. A karakterek felépítése bonyolult, ezáltal nagyon összetettek, továbbá nagyon sok potenciál is rejlik bennük. Már az első két fejezet után tudatosult bennem, hogy ez nem az a kötet lesz, amit majd irtó gyorsan be fogok fejezni, mivel nemcsak tömör, de néhol vontatott vagy éppen nem fog meg eléggé ahhoz a cselekmény, hogy gyorsan haladj vele. Az első fejezetek sorsdöntőek, és ez A kettétört birodalomnál is így van. Az írónő egyből belevág a közepébe, nem teketóriázik, és a kötet egésze alatt csak úgy ontja magából az információkat, és az újabbnál újabb fontos fordulópontokat. Nagyon kell figyelni a szövegre, mert nagyon könnyen el lehet veszni benne, ugyanakkor a kezdeti sokk után egészen begyorsul a történet, és a kötet háromnegyedéig pörög is rendesen. Igazi hullámvasút, ahol egyszer azt érzed, hogy mindent is tudnod kell, és nem bírsz elszakadni tőle, máskor meg 1 fejezet elolvasása is nehézségekbe ütközik. Annak ellenére, hogy ennél erősebb írását is olvastam már az Aveyardnak, látom benne a fantáziát, és ha jön a második rész magyarul, biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni, mivel A kettétört birodalom még nagyon az eleje és azt érzem, hogy a második rész ennél sokkal izgalmasabb, olvasmányosabb és kalandosabb lesz.

Maga a cselekmény a saját medrében halad, nem riad meg az erőszaktól és a véresebb, durvább jelenetektől sem, ugyanakkor ahol kell ott ármánnyal és árulással teli. Unalmasnak semmiképpen sem mondanám, hiszen mindig történik valami, látszik, hogy valahová tart a történet, csak éppen azt nem látjuk világosan, hogy milyen irányba is. Emiatt néhol lassabban halad vele az ember, aztán begyorsulunk, majd megint lassabb tempóban folytatjuk. Ennyire megosztó, még számomra is megosztó történetet is rég olvastam. 

A karakterek eleinte igazi talányok, aztán ahogy egyre jobban megismerjük őket, úgy nyílnak meg, és már nemcsak leírt szavak lesznek, hanem valóban megismerjük őket, de még így sem mondanám azt, hogy mindenki belopta magát a szívembe. Eleinte 4-5 fontosabb szereplő lép színre, aztán ez a szám szépen növekszik, és a végére már tényleg nem tudja az ember, hogy mennyien is lesznek azok, akikre érdemes odafigyelni. Nemcsak a fiatal királynő, vagy Corayne fontos, hanem az apród, Andry és Dom is. Kétség kívül egy olyan high fantasyvel van dolgunk, ami az első leütött oldaltól arra készül, hogy nagyot szóljon.

A kötet megjelenése, főleg a térkép valami eszméletlenül gyönyörű. Szerintem ennyire szép és kiforrott térképet sem láttam még, s a kötetnek különösen jól áll az, hogy színes, kihajtható és részletgazdag. Olvasás közben nem győztem visszalapozni, és elmerülni benne. Határozottan javít az olvasási élményen, és a tájékozódásban is hatalmas segítség. Nem veszel el benne, ha kell akár végig ott lehet előtted, és nyomon követheted azt az utat, amit a karakterek megtesznek. Szinte te is ott vagy velük, és járod a vidéket, vagy éppen velük együtt bujkálsz.

A megalkotott világ nagyon aprólékos, ugyanakkor valami hiányzik belőle. Érzelmekben sem igazán gazdag a történet, és rájöttem, hogy ami különösen zavar, hogy nincs benne romantika, nincs romantikus szál, és ezért hiányérzetem is van. Annyira jó volt a Vörös Királynő sorozatnál, hogy ezt a szálat is szépen beleszőtte az írónő a történetbe, míg A kettétört birodalomnál ez hiányzik, és abban sem vagyok biztos, hogy a továbbiakban lesz e benne. Mindenesetre én remélem, hogy igen.

A kötet erőssége, hogy több szálon fut, ugyanakkor ez a gyengesége is. Ezek a szálak elég hamar összeérnek, de megmarad a multiple POVs, vagyis a több nézőpont. Számomra a legérdekesebb a királynő, Erida és Corayne szemszögei voltak. Erida azért, mert kiszámíthatatlan és meglepett. Corayne pedig már az elején is nagyon szimpatikus volt. Miatta olvastam tovább, és miatta fogom folytatni a sorozatot is. A kötet kalózokat, orgyilkosokat és egy szedett-vedett csapatot ígér, de ebből csak az utóbbit kapjuk meg. Hiányoltam a tengeri, kalózos elemeket és az orgyilkos fogalma sem éppen úgy jelent meg, ahogy arra számítottam. Viszont helyette kaptam árulást, vért, menekülést és egy nagyon kezdetleges célt, ami biztos vagyok, hogy még fog változni. Vigilia földje sokak szerint A gyűrűk urára hajaz, és az írónőnek is szerintem ez volt a célja, viszont erről nem tudok nyilatkozni, mert a könyveket nem olvastam, csak a filmeket láttam, azok meg ugyebár nem adják át a teljes élményt. Összességében egy közepesen erős történetet kaptam, jó gondolatokkal, néhol gyenge megvalósításban, de nem adom fel, és kíváncsian várom, hogy vajon a második kötetben meg tud e győzni az írónő arról, hogy nemcsak a Vörös királynő sorozata érdemli meg a hype-ot, hanem A kettétört birodalom is. Ha szeretitek a hosszabb és sokat gondolkodós high fantasyket, akkor Victoria Aveyard regénye jó választás lehet, de vigyázzatok, mert teljesen más, mint az írónő másik sorozata.

" - Véred a húrszálak, távoli birodalmak és elveszett csillagok világából ered. A látóhatárra vágysz, Corayne az ősi Magnából. A zsigereidben érzed - tette még hozzá, mielőtt visszafordult az út irányába, hogy csatlakozzon a bérgyilkoshoz. - És anyád sosem fogja hagyni, hogy elérd."

"A Hosszú-tenger egyik leghírhedtebb kalózának megbízottja vagy, s nem mellesleg a lánya. Biztosra veszem, hogy van valamennyi vér a pucádban."

" - Fel nem foghatom, hogy valaki ezer évig él, és még mindig ilyen ostoba - fakadt ki, miközben széttépte a férfi tunikáját a seb közül. - Ez már szinte teljesítmény."

" - Ott a királynő, a hadserege, az átkozott nagybátyám, akik miatt aggódhatok. Ha lehet, ne bővítsük a listát, rendben?"

" - Te vagy az istenfélő kettőnk közül, Ehj. 

  - Az nem jelenti azt, hogy értem, a vizek istennője miért küldött egy szörnyet az elpusztításunkra."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)