Marissa Meyer: Instant Karma

"Quint Erickson késett. Már megint."

*

Lecsap ​az igazság – történjen jó vagy rossz. 

A betegesen maximalista Prudence Barnett hajlamos gyorsan ítélkezni tengerparti városkájának lusta, faragatlan és arrogáns lakói felett. 

A karmikus igazságszolgáltatással kapcsolatos álmai beteljesülnek, amikor a barátaival töltött este után másnap reggel képes azonnal igazságot osztani a környezetében. Pru örömmel használja az erejét, a vandáloktól a gonosz pletykafészkekig mindenkit megbüntet. Csakhogy van valaki, akin hiába használja a képességét, mindig visszaütnek a próbálkozásai: Quint Erickson a semmirekellő párja a biológiaóráról. 

Quint bosszantóan jóképű és lenyűgözően nagylelkű, főleg, ha a helyi tengeri állatok megsegítésére alapított menhelyről van szó. Pru a jobb jegy reményében önkéntesnek jelentkezik a menhelyen, és jó néhány nagy igazságra rádöbben a kisvidrákkal, a természet megbolygatásával és a félreérthető romantikus jelzésekkel kapcsolatban – persze nem feltétlenül ebben a sorrendben. 

Újdonsült karmikus képessége nyomán világossá válik számára, milyen vékony a határvonal az erény és a hivalkodás, a nagylelkűség és az önzés… a szerelem és a gyűlölet… meg a végzet között.

Az írónő Holdbéli krónikák sorozatát nagyon szeretem, ezért is érdekelt, hogy mit tud összehozni egy teljesen más műfajban Meyer. Míg a már említett sorozat retelling sci-fis beütéssel, addig az Instant Karma egy Young Adult romantikus történet. Kétség kívül sikerült meggyőznie, hogy mindegy milyen műfajról van szó, Marissa Meyer remekel és a legtöbbet hozzá ki az épp aktuális kötetből. A tengerek és maga az állatvilága mindig is közel állt hozzám, ezért nekem ez a kötet sokkal személyesebb, mint másoknak, akik nem viselik ennyire a szívükön az állatok sorsát.

Sokan nem tudják, de tengerbiológus szerettem volna lenni nagyon sokáig, aztán igazi álom lett volna egy tengeri állatoknak fenntartott menhelyen dolgozni, illetve önkénteskedni. Ha nem a Kárpát-medencébe születtem volna, szerintem ma ezt a munkát végezném. Mindig is megérintettek az ezzel foglalkozó filmek, egyik legnagyobb kedvencem a Dolphin Tale, és az Instant Karma egy kicsit erre emlékeztetett (itt delfinek helyett fókák voltak). Nemcsak a hangulatot adja át, hanem az érzéseket és a mindennapos küzdelmeket is. A kötet elején még nem világos, hogy ennyire komoly lesz a történet, mert lássuk be Prudence nem a legkedvesebb, legszerethetőbb hősnő, akiről eddig olvastam, de ott van benne a szikra, ami megengedi, hogy reménykedjünk és a végére, ha egy kicsit is, de megszeressük, mint karakter. A történet egy iskolai feladattal kezdődik, de annál nemesebben ér véget. Egy igazi enemies to lovers történettel van dolgunk, ahol nemcsak az a fontos, hogy a végére egymásra találjon a két főszereplő és rájöjjenek, hogy talán nem is utalják egymást annyira, és első benyomásra ítéltek, mindenféle esély nélkül, hanem az ökoturizmuson, az összefogáson és az állatok védelmén is. 

Az írónő nagyon szépen, összeszedetten és körültekintően vezet be minket a témába, nem fél lerombolni a gátat és megmutatni a világ egy olyan szegletét, ahol még igenis számít az, hogy milyen felelőtlenül romboljuk és mérgezzük a földünket, benne az állatokkal és magával a természettel. Emiatt nem akar se zsarnok lenni, de követelőző és nem hiszi el a kötet, hogy majd világmegváltó lesz és ezentúl mindenki oda akar figyelni, hanem arra törekszik, hogy gondolatokat vessen el, és hagyja azokat kicsírázni. Nagyon közel került hozzám ez a történet, és nem is igazán a karakterek miatt, hanem a mondanivalója és az üzenete végett. Igen, valamilyen szinten elbűvöl, ugyanakkor tanít is, segít más szemszögből látni a világot.

Maga a történet Fortuna Beachen játszódik, ami egy tengerparti kisváros. Adottak a lehetőségek, és az írónő ezt ki is használja. A szemetelés, a sérült állatok, a környezetvédők, illetve a menhelyek munkájára is felhívja a figyelmet, és tudom, hogy alapvetően egy kalandos, ugyanakkor szórakoztató olvasmány akar lenni, én mégis úgy érzem, hogy ennél jóval több. Több, mert nem kliséket boncolgat, hanem tényeket tár elénk, s akárcsak Pru, úgy mi is egyre többet tanulunk és kezdjük el másképp látni a világot. Megmutatja egy menhely mindennapjait, a nehézségeket és magukat az ápolásra szoruló állatokat is. 

Eleinte nem voltam biztos benne, hogy fogom e szeretni az Instant Karmát, mert Pru személyisége rendesen kétségbeejtett. Egyszerűen nem tudtam azonosulni vele, nemtörődöm, csak a céljainak élő, önző lánynak tartottam, akiben egy cseppnyi szeretet sincs, de ahogy haladunk előre úgy mutatja meg, hogy ő ennél jóval több. Megmutatja az igazi önfeledt Prudence-t, aki képes szórakozni, aki az ambiciózusa miatt képes másokat is előrenyomni és ha kell, egy jó ügy érdekében mindent megtenni. A kötet közepétől egészen szimpatikus és már nem éreztem azt, hogy miért ő a narratíva.

Igen, a kötet Pru szemszögéből íródott, de a végére érve meg is értjük, hogy miért. Hatalmas fejlődésen megy keresztül, és egyszerűen csak jó volt olvasni, hogy mennyi mindenre is képes, ha nem ítélkezik és hagyja, hogy megmutassák neki az emberek, hogy jóval többek annál, mint amit a felszín mutat. Igen, itt pontosan Quintre gondolok, aki ha a legeslegelején nem is, de a kötet harmadánál már levett a lábamról, és drukkoltam neki, hogy a történet jó irányba haladjon, és ő képes legyen megmutatni azt a Quint, aki mindig is volt, csak épp Pru nem engedte, hogy ez előtőrjön belőle.

Ami magát a cselekményt illeti nagyon olvasmányos, szerethető történet, de arra számítsatok, hogy a kötet befejezése után is kavarogni fognak a gondolataitok. Érzelmileg egy-két résznél engem megterhelt, mert amíg mások azok érzékenyülnek el, ha elesik egy kisbaba, én azon, ha egy állat bajba kerül és segítségre szorul. Ha ti is érzékenyebbek vagytok az élővilágra, készítsetek be zsepit, mert szükség lesz rá. Ugyanakkor valahol szórakoztató és reménnyel teli is az Instant Karma. Nem váltja meg a világot, de kész arra, hogy elindítson ezen az úton. Régen olvastam ennyire sokat mondó és ennyire szívbemarkolóan különleges történetet.

A szerelmi szál kicsit esetlen, viszont nagyon cuki. Quint egy igazi álompasi, akit nem szabad elengedni, és talán egy icipicit bele is szerettem. Quint Erickson megérdemelne egy saját kötetet úgy érzem. Sőt maga az Instant Karma is, hiszen annyi mindenre ki lehetne még térni, s nemcsak az állatok terén, hanem a témából is van még mit kihozni. Örülök, hogy sikerült egy olyan szórakoztató irodalmat a kezembe venni, amiben valós problémák szerepelnek, s nemcsak felszínt kaparja, hanem tényekkel és példákkal megtoldva szemlélteti azt.

Összességében úgy érzem, hogy Marissa Meyer ha akarna sem tudna rosszat írni, és az Instant Karma határozottan az egyik legkiemelkedőbb írása. Szerethető a történet, van mögöttes tartalma és nem utolsó sorban azt a korcsoportot célozza meg, akik valószínűleg hamarabb fognak egy menhelyen segédkezni, mint pl. egy nagymama korú, akinek jó, ha a saját dolgaira van ideje. Persze nem szivárvány és rózsaszín cukorfelhő az egész történet, mert ahogy a jó és szép dolgokat, úgy a rosszat, a buktatókat és a nehézségeket is megeleveníti az írónő, s ha nem így lenne talán hiányozna is belőle, mivel nekem így, a jó és a rossz egyensúlyával lesz kerek egész a történet. 

Amíg Quint elvarázsol, addig Pru küzd és diadalmaskodik. Nemcsak ők ketten, hanem a kötet mellékszereplői is kedvelhetőek, igazi egyéniségek, akikből nem láttunk eleget. Talán a történet legnagyobb mondanivalója az, hogy ne ítéljünk elsőre, figyeljünk oda a környezetünkre, élvezzük az életet és bízzunk meg másokban is, hiszen Pru sem véletlenül került olyan helyzetbe, amibe. Az egyik legnagyobb gyengesége a bizalomhiány és az irányítani akarás. Sose könnyű kiengedni a gyeplőt a kezünk közül, de Marissa Meyer megmutatja, hogy olykor érdemes és olyan dolgokra is képesek lehetünk ezáltal, amire nem is gondoltunk volna. Én nagyon szerettem ezt a történetet, és csak remélni tudom, hogy aki kézbe veszi annak is legalább akkora élmény lesz, mint nekem, és megtalálja a legapróbb örömöket is az életben. Azokat, amiért érdemes tovább menni és folytatni az utat, legyen az akármilyen kemény, mert hiszem, hogy minden rossz után, jöhet valami új. De kérlek engedd meg, hogy Prudence meggyőzzön és megmutassa, milyen is az, amikor hagyja, hogy más segítsen neki, és közben olyan dolgoknak lehessen a részese, amiknek alapvetően nem lett volna, ha nem lép ki a komfortzónájából, és nem engedte volna meg, hogy a természet és annak kincsei utat mutassanak neki.

"Jude viszont sok mindenkit ismer. Hiába különc, aki a Star Trek régi évadait nézi, és van egy egész polcnyi A gyűrűk ura Funko figurája, Jude-ot mégis mindenki kedveli. Megvan a maga bája. Megnyugtató, olyan, akivel könnyű szót érteni."

"Próbálom kiélvezni mindazt, ami jó ebben a pillanatban. A nevetés a parton. A hullámok ütemes zúgása. A só íze, a fellobbanó tűz füstjének az illata. Túl messze vagyok, hogy érezzem a lángok hőjét, de a takaró alatt meleg a homok, mert egész délután sütötte a nap."

" - És te melyik is lennél ebben a felállásban, a cápa, a bojtorjánhal vagy a parazita?"

" - Nem, még sosem láttam A cápát. A tengerparton élünk. Már így is félek a cápáktól. Miért tetézném a dolgot?"

"A fenébe már! Azt hiszem, Quint Erickson kezd tetszeni."

" - Egész varázslatos volt végignézni, ahogyan életedben először búvárkodsz. Még sosem láttalak olyan boldognak, mint akkor."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)