Emily Henry: Strandkönyv

"Van egy végzetes hibám."

*

January reménytelenül romantikus lélek, aki úgy beszéli el a saját életét, mintha egy sikerfilm hősnője lenne. Gus komoly íróember, aki szerint a szerelem csak mese. 

January történeteiben mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Gus kinyírja az egész szereplőgárdát. Egymás szöges ellentétei tehát. Mégis, több a közös vonásuk, mint gondolnánk: Két szomszédos tóparti víkendházban töltik a nyarat. Bénító alkotói válsággal küzdenek. Le vannak égve. És három hónap alatt kell megírniuk egy-egy bestsellert. Az eredmény? Egy fogadás! Műfajt cserélnek, és az nyer, akinek a könyvét előbb adják ki. A rizikó? Így, hogy egymás sztoriját mesélik, könnyen a feje tetejére állhat a világ… 

Emily Henry regénye immár egy éve uralja a nemzetközi sikerlistákat. 

A Strandkönyv a perzselő nyárban játszódó, szellemes szerelmi történet, amelyen az olvasó nagyokat nevethet, meg sírdogálhat is egy kicsit. A tökéletes kikapcsolódás, napsütés mellé vagy helyett!

Emily Henry neve, illetve a könyvei napi szinten szembejönnek velem a social media platformjain, ezért már egy ideje égetett a kíváncsiság, hogy vajon tényleg olyan jó e, mint ahogy mondják, ezért a 2022-as nyaram egy részét az írónő munkásságának szerettem volna szentelni. Legelső olvasmányomnak a Strandkönyvet választottam, ami már a megjelenésével vidámságot sugároz magából, de aztán, ahogy elkezdtem olvasni, rá kellett döbbenjek, hogy ez a kötet jóval több annál. Habár látszólag egy olvasmányos, könnyed kötet, van mélysége, és nem egy helyen meglepett.

" - Téged akarlak - felelte halkan Gus. - Téged akarlak, meg mindent, ami veled jár. Szeretnék randizgatni veled, és még azt a kurva strandlabdát is szeretném ütögetni veled a medencében, de én egy csődtömeg vagyok, January!"

A Strandkönyv tipikusan egy olyan kötet, amit a legcélszerűbb strandon, víz közelében, illetve nyaralás alatt olvasni. Könnyed humorral megáldott, viszonylag közepes terjedelmű regény, amit akár egy nap alatt is befal az ember. Engem sikeresen meggyőzött az írónő, hogy érdemes kézbe venni az írásait, mert a legborongósabb napokat is napsugárral tölti meg, és egyszerűen csak jó érzés elmerülni a cselekményben, és a karakterek kacifántos életében. Egy ízig-vérig romantikus történet, de van benne kellő mennyiségű bonyodalom és megoldásra váró probléma, illetve lelki dolgok is. Összetett, ugyanakkor valamilyen szinten limonádé kötet is. Tökéletes a meleg nyári napokra, és biztos vagyok benne, hogy akárcsak nekem, sokaknak tetszeni fog ez a történet. A kötet két főszereplője író, akik látszólag ki nem állhatják egymást, ugyanakkor nem lehetünk benne biztosak, hogy ez valóban így is van. A narratívánk, January az aki végig navigál minket a cselekményen, és csak az ő gondolatai elevenednek meg. Olykor jó lett volna, ha Gus is nagyobb teret kap, mert így a férfi karakter titokzatos, egyáltalán nem kiszámítható, és nem egyszer okozott meglepetést. Az elején azt hittem, hogy majd egy jó kis enemies to lovers szerelmi szálat kapok, de aztán elég hamar rájöttem, hogy ez bizony nem így van. 

Emily Henry nagyon szépen adogatta a szavakat a karakterei szájába, s nemcsak a két fő, hanem a mellékszereplők is szerethetőek és kedvelhetőek. Igazi egyéniségek, akikre érdemes figyelmet szentelni. January már az elején közel került hozzám, míg Gust illetően voltak fenntartásaim, hiszen nem tűnt szimpatikusnak és nem értettem, hogy miért ő a másik alkotóeleme a kötetnek. De pánikra semmi ok! Az írónő mindent a maga idejében megmagyaráz és azt is elénk tárja, hogy a bizonytalanság, a bizalmatlanság és az elköteleződéstől való félelem mennyiben tudja befolyásolni az élet menetét.

A kötet borítóját elnézve nem azt kaptam, mint amire számítottam, de így sem panaszkodhatok, hiszen pont jókor talált meg a regény. Teljes mértékben lekötött, sikerült kikapcsolnia, s ha a karaktereink nem is süttetik egész nap a hasukat a tóparton, mi még megtehetjük helyettük. Ugyanakkor valóban egy tóparti kisvárosban játszódik, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol nincsenek titkok. Szerettem North Bare Shoes városát, és a benne lakókat is.

Maga a nyelvezet könnyed, nagyon olvastatja magát, nincsen felesleges szócséplés, ugyanakkor az érzelmi része egy kicsit szenvedős, és jó néhány résznél éreztem azt, hogy az érzelmek lassabban bontakoznak ki, mint én azt szerettem volna, de egyben ez a kötet pikantériája is. A saját medrében folyik, a maga tempójában, s éppen ezért annyira kiszámíthatatlan. A várakozás és a problémák megismerése is jelentős részét teszik ki a történet egészének. 

Sosem könnyű új lappal kezdeni, kilépni a régi körforgásból, és erre nincs is jobb példa, mint January és Gus története. Az írónő valós problémákkal ruházta fel őket, nem egy helyen kerül elő a bizonytalanság, mint központi téma, és emiatt lesz olyan szerethető. Az őszinteség nálam mindig nyerő, és Emily Henry is arra esküszik, hogy a problémákat hozzuk előtérbe, és ne csak elbeszéljünk felette, hanem találjunk rá megoldást is.

A Strandkönyv a nyár kihagyhatatlan kelléke. Néhol nagyokat nevetünk rajta, néhol sírunk, de az biztos, hogy érzelmeket vált ki az olvasójából, és végig ott lebegteti előttünk a happy end lehetőségét. January regénybeli kezdése nem a legpozitívabb, és a történet alatt is jócskán kapja az élettől a pofonokat, mégis úgy érzem, hogy sikerült az írónőnek egy hozzá méltó történetet írnia. Nemcsak a mélységeket, hanem a szárnyalást, és az újra talpra állást is első sorból nézhettük végig. Kétség kívül January az igazi mozgatóeleme a Strandkönyvnek, és ő az, aki végérvényesen eldönti, hogy szeretni fogjuk e vagy sem.

Gus... Bevallom eleinte nem volt szimpatikus, de ahogy előtérbe került a múlt, és megmutatta azt egy másik szemszögből, elkezdtem egyfajta kötődést érezni az irányába. Mindig is szerettem az olyan regényeket, ahol az erős férfi karakterek esnek szerelembe először, és ez a regény pont ilyen. A Strandkönyv már jóval azelőtt elkezdődik, hogy az írónő leütötte volna az első szavakat. Ahogy January, úgy Gus sem véletlenül kerül North Bare Shoes városába. Kezdem azt hinni, hogy ez a város az összetört szívek találkozóhelye, ahol minden lehetséges, és ahol garantált a boldogság.

Mindemellett kínos és felettébb zavarbaejtő jelenetekben sem szűkölködik a történet. Nem egy helyen meresztettem a szemem, vagy álltam készen arra, hogy a helyes irányba tereljem főhőseinket. Maga az érzelmek és a szerelmi szál kibontakozása eleinte lassú mederben folyik, majd felgyorsul, de végig kétségek között tart, és azt sugallja, hogy bármi megtörténhet. Az erotikus jelenetek pont annyira voltak előtérben, amitől még nem ment át soft pornba a kötet. Egy kis smut kell, és az írónő szépen lavírozott az érzelmekkel is.

Simán el tudom képzelni, hogy néhány év múlva nemcsak könyv formában, hanem akár moziban is megnézhetjük January és Gus nem mindennapi szerelmét. Tökéletes romkom alap, amit egy jó forgatókönyvvel még több embert is elérhetne. Összességében nagyon szerettem, kikapcsolt, megnevettetett, ha kellett akkor mélyen magamba néztem, párhuzamot vontam, vagy éppen felfedeztem apró dolgokat magammal kapcsolatban. Szórakoztató, érzelmes, könnyed kis történet, ami nem akar más lenni, mint ami, ugyanakkor lelki sérelmek és keményebb témák is előkerülnek. Összetett, ugyanakkor nem klisés. Kerüli ezeket, és emiatt nem lehetek eléggé hálás. Nem véletlenül tört nemzetközi vizekre az írónő, hiszen újdonsággal szolgál a romantikus irodalom kedvelői körében. Karakterei szerethetőek, jellemük végig fejlődik, nem csömörlik meg, és megmutatják, hogy képesek változni, hiszen a változás lehetősége mindenkiben ott van, csak tenni kell érte, és látni kell a lelki szemeink előtt a célt, amiért érdemes küzdeni. Ha egy pár nap alatt kiolvasható, komolyabb témákat feszegető, ugyanakkor humoros regényre vágytok, szívből ajánlom Emily Henry első magyarul is megjelent regényét, a Strandkönyvet.

"Megmondjam, mi a helyzet a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" -kal? Az, hogy sokat segít, ha hiszel benne."

"Lehet azt méltósággal kezelni, ha véletlenül összefutsz a halott apád szeretőjével? Úgy képzeltem, ha lehet is, biztos nem az a módja, hogy kurtán-furcsán bejelented, hogy pisilned kell, majd kitéped a házigazda kezéből az imént átnyújtott bort, és kirohansz a folyosóra, hogy megkeresd a vécét... De tőlem akkor csak ennyire telt."

" - Látod? - mondta Gus. - Az efféle gikszerek miatt nem tudok hinni a hepiendben. Mert ez a világ már csak ilyen: sosem kapod meg a papírernyődet, hiába van beígérve.
- Gus - feleltem. - Ha papírernyőt akarsz látni, légy az te magad!"

" - Tényleg? Nekem az jönne be télen, ha átmenetileg meghalhatnék."

" - Atyavilág! - mormoltam a fülébe. - Te mindig a könyvespolcnak dőlve szexelsz? Lehet, hogy pont a saját könyvei támasztják a hátamat? Ez amolyan egotrip?"

"Lényeg a lényeg: pontosan tudtam, kiféle-miféle Gus Everett, de ez mit sem számított. Hiszen, dacára annak, hogy aligha fog valaha is táncolni az esőben, nekem Gus kell! Csakis ő, és pont ő."

" - Vannak a földön oly csodák, January, melyekkel, ha szembesülsz, szemed nem maradhat szárazon. A világ legnagyobb pamutgombolyaga ezek közül való."

"Valamint fogytán a pénzem, és kezd szétcsúszni az életem, és fogalmam sincs, hogy hozhatnám rendbe. És úgy össze van törve a szívem, mint még soha, és nagyon félek, hogy nem fogom tudni begyógyítani."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)