Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six

"Daisy Jones 1951-ben született. Kaliforniában, Los Angeles Hollywood Hills negyedében töltötte gyermekkorát."

*

Rock ​and roll a javából! Hamarosan tv-sorozatként is hódít! Mindenki ismeri a Daisy Jones & The Sixet, de hogy miért oszlott fel az együttes a népszerűségük csúcsán, azt senki sem tudta… Mostanáig. Daisy Los Angeles-i tinédzser a hatvanas évek végén, aki a Sunset Strip klubjaiba kéredzkedik be, rocksztárokkal fekszik le, és arról álmodik, hogy egy nap majd a Whisky a Go Góban énekelhet. Bár a szex és a drogok is magukkal ragadják, az igazi szenvedélye a rock’n’roll. Húszéves korára felfedezik a hangját és páratlan szépségét, mely könnyen őrültségre sarkallja az embereket. Ekkor vált egyre népszerűbbé a The Six is, a mélabús Billy Dunne együttese. 

Első turnéjuk előestéjén Billy barátnője, Camila megtudja, hogy terhes, és az apaság és a hírnév nyomása túl sok Billynek, akivel kissé elszalad a ló a turnén. Daisy és Billy útja akkor keresztezi egymást, amikor egy zenei producer rájön, hogy a megasiker kulcsa a páros összehozása. És ami ezután történik, az már maga a legenda. 

Ezt a mítoszt járja körbe ez a lebilincselő és felejthetetlen regény, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb bandájának történetét meséli el visszaemlékezéseken keresztül. Taylor Jenkins Reid tehetséges író, aki új szintre lép a Daisy Jones & The Sixszel, különleges és egyedülálló hangjával zseniálisan mutat be egy kivételes helyet és időszakot.

Vannak azok a könyvek, amik megszólítanak és amikről aztán nagyon nehéz beszélni. A nagy hype miatt kezdtem el a Daisy Jones & The Six-et, de az írónő miatt folytattam. Először nem is igazán tudtam, hogy mire is számítsak, hiszen habár a fülszöveg elárul pár dolgot, mégsem csak ennyi ez a kötet. Egy élet érzés, amit át kell érni. Ha szereted a rock zenét, ha nem, hagyd, hogy Daisy Jones elvarázsoljon és megmutassa mit is tud. Tabuk nélkül vezet be minket a hetvenes évek rock zenei világába.

"Ez volt Amerika. Cicik. Drogok. Nyár. Feszültség. Maga a rock'n'roll."

A kötet nagyon az elején kezdi, ezáltal megismerhetjük a teljes utat a siker, s aztán a feloszlás felé. Nemcsak Daisy, hanem a The Six együttes is külön-külön elmeséli hogyan is jutottak el oda, ahova. A kötet felépítése sokban hozzájárul a szerethetőséghez, leginkább azért, mert sokkal személyesebb hangnemet üt meg és őszintébb is. A Daisy Jones & The Six egy kitalált banda, kitalált személyiségjegyekkel és kitalált életutakkal, de akár igaz is lehetne. Annyira szépen, mindenféle teketória nélkül tárja ki előttünk a szívét, hogy könnyű azt hinni, hogy valós bandáról, valós interjúról van szó, hiszen a kötet olyan, mintha valóban egy interjú lenne, nemcsak egy élet elmesélése, hanem szívhez szóló és markáns is. Az elején persze furcsa volt, szokatlan, hogy nem a megszokott szövegkörnyezetben elevenedik meg a cselekmény, mégis az előnyére vált, mert könnyen lehet vele haladni és sokkal jobban azt érezteti, hogy neked mesél, nem pedig magának. Valóban olyan, mintha te is ott lennél és részese lennél egy vagy talán több legenda születésének is. A rock, mint zenei stílus közel áll hozzám, de nem annyira, hogy leássak a gyökerekig, és elmerüljek a hetvenes évek világában. Emiatt az újdonság varázsával hatott rám, és úgy nagyjából a kötet negyedénél jött az a sugallat, hogy akármennyire komfortzónán kívüli olvasás is ez, igazi kedvencé válhat a végére. És az is lett. Aki egyszer elkezdi az nem tudja letenni. Teljesen magába zár és csak olvasod és olvasod, amíg el nem érsz az utolsó sorokig.

A Daisy Jones & The Six leginkább Daisy és Billy története. Daisy fiatalkori élete sem fenékig tejfel, tele van megpróbáltatásokkal, bűnnel, csábítással és függőséggel. Nem egyszer sajnáltam meg, s nemcsak ekkor, hanem akkor is, amikor kicsúszott a lába alól a talaj, és nem volt, ami megfogja. Nem egyszeri eset, és az írónő szépen tálalja azt a nyomást és mindennapi stresszt, ami azzal jár, ha valaki rossz körökben mozog, ha valaki függővé válik vagy ne adj isten, folyamatosan rosszabbnál rosszabb döntéseket hoz, és nem látja, hol van a vége, mikor van az, hogy elég, ne tovább. Daisy élete akár ki is sikolhatott volna, ha nincs a The Six, ha nincs meg benne az akarás, hogy a zenének éljen és ne a függőségeknek. De ahogy mondani szokták a zene is egyfajta drog.

Aztán ott van a The Six, egy hat tagú banda, akik a tehetségükkel utat törnek és megmutatják Amerikának, majd a világnak, hogy mit is érnek. Eleinte két fő szálon fut a cselekmény, Daisy korai évei, majd a The Six korai évei kerülnek elő. Aztán ahogy haladunk úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz, s amikor már összeér ez a két szál, onnantól lesz igazán érdekes a történet. Sokszor éreztem azt, hogy elszorult a torkom olvasás közben, vagy azt, hogy szünetet kell tartsak, mert az az igazság, hogy hiába egyedi az írónő stílusa, olyan kemény témákkal foglalkozik, amiknek le kell ülepednie, és amiket nem lehet csak úgy elsietni.

A beteljesületlen szerelem darabokra cincált, úgy érzem, hogy képtelen leszek ezekután összerakni magam, mert akkora hatással volt rám ez a kötet. Taylor Jenkins Reid nemcsak alázattal, hanem a saját maga érzéseivel adja át a hangulatot. Emberi sorsokat elevenít meg, ha kell akadályokat görget az ember elé, ha arra van szükség jól megmarkolja a szívünket, de végig érződik a hetvenes évek hamisítatlan hangulata és az a légkör, ami akkoriban körülölelte Amerikát. Nemcsak a bulik, a kötelezettségek és a fontos döntések azok, amik viszik előre a történetet, hanem azok az apró tényezők is, amik elsőre talán nem is tűnnek olyan fontosnak.

Hét ember, hét különböző személyiség, mégis egy a cél. A zenélés, az elismerés és önmaguk megtalálása. Kemény szavakkal és kemény tettekkel, igazi embert próbáló feladatokkal navigál végig minket az írónő. Őszintén, a szíve mélyéről szólaltatja meg a karaktereket, és a kötet utolsó soraiban is arra törekszik, hogy fenntartsa azt a különleges atmoszférát, amit már az elején megteremtett. Ahogy haladunk előre, úgy nőnek fel a történet szereplői is. Ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre több kétely ébred bennük, egyre több a feszültség és egyre több az elhallgatott szó is.

A Daisy Jones & The Six az életről szól, mély gondolatok kereszttüzén ismerteti a világot, annak felépítését, és megmutatja, hogy habár különbözünk, mindenki célja ugyanaz: megtalálni a hivatásunk és boldognak lenni. Daisy Jones elgondolkodtat, megváltoztatja a világról alkotott képedet és megmutatja, hogy az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket. Sosem késő lépni, és azt tenni, amit szeretnénk, ami igazán boldoggá tesz minket. Az élet maga is egy lecke, amit nem elég bemagolni, hiszen ha tartalommal akarjuk megtölteni, igenis el kell követni a baklövéseket, és nekünk kell látni a célt a szemünk előtt, nekünk kell kitaposni az odáig vezető utat. Egy igazi remekmű, ami megérdemli, hogy kézbe vegyék. Az biztos, hogy még nagyon sokáig velem lesznek a Daisy Jones & The Six karakterei és maga a történet is.

Ami a cselekményt illeti nem egy helyen felgyorsulnak az események, de a kellő időben ha arra van szükség lassabb tempót vesz fel, és elmélyíti a mondanivalóját. Az elején nem gondoltam volna, hogy majd ennyire a varázsa alá kerülök, de így lett és egy percig sem bánom, mert lebilincselő és igazán felszabadító ez a történet. Zseniális, ahogy az írónő összerakta magának a kötetnek a vázát, az aprólékosság és a kidolgozottság már az elején is látszik, de a végére ülepedik le igazán, hogy mennyi munka is volt vele. Nemcsak dalszövegek, hanem érzelmek sokasága is utat tör magának, és már-már olyan, mintha saját magát írná a kötet, nem pedig az írónő tenné a szavakat a karakterei szájába. A Daisy Jones & The Six él, és minden egyes oldallal megdobogtatja a szíveket. Nagyon nagy hatással volt rám. Imádok hírességekről olvasni, legyen az egy romantikus történet vagy egy banda élete. És az a helyzet, hogy TJR személyében egy új csillagot fedeztem fel a Hollywoodi Hírességek Sétányán, aki fényesebben ragyog, mint a többi csillag együttvéve. Biztos fogok még tőle olvasni, mert egy csoda, amit letett az asztalra, és hiába tört darabokra, még így is bőven megérte elmerülni ebben a mágikus hetvenes években. Egy kicsit én is függő lettem, de cseppet sem bánom.

"Én sosem értettem egészen, hogy miért Billy volt a szexszimbólum. Persze megvolt nála a sötét haj, sötét szem, elegáns arcél dolog. De én bírom, ha egy pasi nem az a kiköpött szépfiú. Tetszik, amikor valaki veszélyesnek látszik, de igazából nagyon is gyengéd."

"CAMILA: Szerintem azelőtt kell hinned az emberekben, hogy kiérdemelnék. Máskülönben nem lenne hit, nem igaz?"

"Ott ültem a házam nappalijában, bámultam ki az ablakon, az ölemben a füzetemmel, és rájöttem, hogy ha nem kezdek el teperni, vagyis ha nem leszek hajlandó vérrel, verejtékkel és könnyekkel dolgozni azért, amit akarok, akkor sosem leszek senki, és senkit nem fog érdekelni, hogy mi lesz velem."

"Sokszor mondják, hogy az élet megy tovább, de azt nem, hogy néha megáll egy időre, csak neked. Neked és a lánynak, akit szeretsz."

"Hogy miért pusztítottam így magam? Nem tudom megmagyarázni. Bár meg tudnám! De gyűlöltem ezt magamban. Gyűlöltem, mégis újra és újra megtettem, és ettől még jobban gyűlöltem magamat."

"Persze igazából egyáltalán nem könnyű. Mert az egyik percben még a sebre próbálsz gyógyírt találni, a következőben pedig minden erőddel, kétségbeesetten próbálod titkolni, hogy egy toldozott-foltozott, nyúzott, széteső emberi lény vagy, és az a seb, amit annyira próbálsz meggyógyítani, már rég elfekélyesedett."

"A szerelem lényege a megbocsátás, a türelem, a hit... és időnként bizony egy nagy gyomros is benne van a pakliban. Ezért veszélyes dolog, ha az ember nem a megfelelő embert szereti."

"Azt hittem, a szerelem háború. Nem tudtam, hogy... Nem tudtam, hogy igazából békének kellene lennie. És tudod, mit? Még ha tudtam volna is, nem vagyok biztos benne, hogy akkoriban készen álltam volna elfogadni és értékelni."

"A tagadás olyan, mint egy régi, öreg takaró. Imádtam bebújni alá, összekucorodni és aludni. De miután elhagytam Nickyt, miután élő adásban elénekeltem azt a dalt Billyvel, miután elmondtam neki, hogy le akarok szokni... Lerántottam magamról a takarót, és már nem tudtam visszahúzni. És ebbe majd belepusztultam. Ebbe a sebezhetőségbe, ebbe a fájdalomba. Majd belepusztultam, amikor fel kellett mennem a színpadra, hogy vele énekeljek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)