Stacey Halls: Familiárisok - A pendle-dombi boszorkányok

"Kimentem a házból a levéllel, mert nem tudtam, mi egyebet tehetnék."

*

Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre. 

Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni. Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett. Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. 

De vajon Alice valóban az, aminek látszik? Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást. 

Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben, az Independentben és a Sunban jelentek meg. 

A familiárisok az első regénye, amellyel rögtön elsöprő közönségsikert aratott a történelmi fantasy olvasóinak körében: csak az Egyesült Királyságban több mint 200.000 példányban kelt el, keménytáblás és puhakötéses kiadása egyaránt a Sunday Times Bestseller listáján szerepelt. Több mint tizenkét nyelvre fordították le, és készül a tévés adaptáció.

Az írónő nevével már nem egyszer találkoztam, aztán a kezembe került a Mrs. England és tudtam, éreztem, hogy nekem a többi regényét is olvasnom kell. Különleges, ugyanakkor figyelemfelkeltő, amit Stacey Halls eddig elért, és úgy érzem, hogy nekem 2022-ben ő az év egyik nagy felfedezettje. A Familiárisok elsősorban a borító miatt fogott meg, hiszen valami eszméletlenül gyönyörű, aztán ahogy elkezdtem olvasni, a történet is elvarázsolt és szó szerint faltam a lapokat.

Miután befejeztem a Familiárisokat azt éreztem, hogy ezt a könyvet olvasni kell. És nemcsak azért, mert van mondanivalója, hanem azért is, mert küzdelmes, egy olyan lány küzdelmét meséli el, aki megérdemli a figyelmet és aki a végsőkig küzd, nem adja fel. Keresi, hogy ki is ő, hol van a helye, és szerintem ezzel nagyon sokan tudnak azonosulni. Hiszen mi magunk is arra keressük a választ, hogy kik vagyunk, mi a világban elfoglalt szerepük, és emiatt lesz olyan szívhez szóló, olyan gyönyörű ez a kötet. Persze nehéz olvasmány is, mert a boszorkányüldözés és -égetés korában játszódik, ahol elég volt egy rossz mozdulat, egy nem megfelelő megszólalás és már máglyára is került az ember. De egyben egy olyan mese is, ami még hisz a jobb világ eljövetelében, és akarja, hogy jobb legyen a világ. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, szerintem a Mrs. England jobban az, de az kétségtelen, hogy elgondolkodtat és kérdések hadát veti fel. 

Ahogy befejeztem a Familiárisokat csak ültem és néztem magam elé, kellett idő, amíg leülepedtek bennem a dolgok, továbbá azt éreztem, hogy teljesen leszívott ez a kötet, mégis imádtam. Imádtam, mert adott egyfajta pluszt, végig a markában tartott és szó szerint függő lettem. Elolvastam az első sort, és nem bírtam leállni. Muszáj volt befalnom az egészet, és ezt cseppet sem bánom, mert lehengerlő élményben lehetett részem általa. Minden elismerésem az írónőé.

A történet amellett, hogy egy alig 17 éves lányról szól, jóval több is ennél. Több, mert nemcsak elvesz, hanem bőven ad is. Sokszor félek belekezdeni túl szép kötetekbe, mert félő, hogy csak a külcsín szép, és a belső átlagos, de nem a Familiárisoknál. Ha a borítóra azt mondom, hogy gyönyörű, akkor maga a belbecs lélegzetelállító, de egyben gyötredelmes is. Mégis van ebben a gyötredelemben valami, ami nem ereszt, és a végsőkig arra ösztönöz, hogy tartsunk ki.

Egy olyan korban játszódik, ahol a nőknek nem volt szerepe, vagy épp alig, ahol a férfiak voltak a hatalom, az ő szavuk volt a szent, és ahol a nőknek cudar sors jutott. Egy ilyen világba jön be még a boszorkányság, viszont annak ellenére, hogy komoly témákat boncolgat úgy éreztem végig, hogy emészthető és könnyen lehet azonosulni magukkal a karakterekkel is.

Fleetwood sorsát már az elejétől a szívemen viseltem, mivel nagyon megkedveltem, aztán Alice is roppant mód kedves lett a számomra. És pont emiatt szerettem meg annyira ezt a kötetet, továbbá eléggé meglepett, hogy már az írónő debütáló regénye is ennyire erős, ennyire magával ragadó. Ha azt hittem, hogy a Mrs. England egyedi, akkor igencsak tévedtem, mert a Familiárisok ezennel a kedvenc regényem az írónő tollából.

Ha egy különleges kötetre vágysz, ami nemcsak elrepít egy másik korba, hanem valami pluszt is ad, akkor szívből ajánlom Stacey Halls első regényét, a Familiárisokat. Engem teljesen megnyert magának, és biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni az írónőtől. Eddig sem csalódtam a KULT könyvek sorozatban, és azt hiszem ezután sem fogok. Ha olvastatok már ebből a kiadói sorozatból, akkor garantálom, hogy a Familiárisok is el fogja nyerni a tetszésedet, és nemcsak azért mert egy erős kezdés, hanem azért is, mert kicsit misztikus, ami mindig is közel állt hozzám, és nagyrészt ez adja a kötet témáját. Imádok boszorkányokról olvasni, talán az egyik ősöm az volt, ezért érzem ennyire közel magamhoz őket, de az biztos, hogy ehhez fogható hiteles könyvet is régen olvastam. A vallás, a világnézet és a nők sorsa mind-mind a mozgatórúgói a történetnek, és nemcsak Fleetwoodról és Alice-ról szól, hanem mindenkiről, akit elnyomnak, akinek nehéz az élete, és akinek küzdenie kell egy olyan világban, ahol nem becsülik meg, és ahol azt érzi, hogy teher. Összességében nagyon imádtam, olvastatta magát és örülök, hogy a kezembe került ez a remekmű. Ha tehetitek olvassátok el ti is! 

"A szegény lányok helyzete nagyon más, mint a gazdag lányoké, akiknek csak egyfajta karácsonyra hizlalt pulykák módjára ki kell várniuk odahaza a napot, amikor megérkezik értük egy férj."

"Megbillent alattam a padló. A kőlapok az üdvözlésemre sietek, örömmel fogadták régi úrnőjüket, én pedig hálás voltam az ölelésükért, mivel a világon épp összeomlott, és vele együtt a testem is."

"Azt remélni, és azért imádkozni, hogy én ne az elhunytak táborát gyarapítsam, ugyanannyit ér, mint azt kívánni, hogy a fű legyen kék."

"Hallottam javasasszonyokról, vagy ahogy másképpen nevezik őket, tudósasszonyokról, akik beadnak a nőknek egy csészével valami olyan szerből, amitől megindul a vérzésük, és a hasuk újból lapos lesz. Ahogyan léteznek olyan gyógynövények és bájitalok, amelyek ráveszik a gyereket, hogy jöjjön ki, olyanok nincsenek, amelyek arra veszik rá, hogy maradjon odabent, amelyek hozzásegítik, hogy életben maradjon?"

"Eszembe villant, hogy amikor ezek a rügyező levelek kiélvezik rövid földi életüket, mielőtt narancssárgára válva lehullanak, én valószínűleg már nem leszek itt, hogy lássam."

"Nagyon vékony a határvonal aközött, hogy valaki elnéző, és aközött, hogy bolondot csinálnak belőle."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)