Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

 " - Nem. Azt mondtam, hogy szerda a határidő. Két napod van, hogy előállj egy ötlettel, vagy odaadom a megbízást másnak."

*

Az élet rövid. Edd meg a cannolit. 

Miközben beutazzák Olaszország gyönyörű tájait, a Ferrari-család nőtagjainak lelki sebei apránként begyógyulnak. 

Francesca munkamániás, a karrierjének megszállottja. Végletesen független, és a családi életet leszámítva minden területen nagyon sikeres. 

Nehezére esik, hogy elég időt szakítson tizenéves lányára, Allegrára, akivel apránként egészen elidegenedtek egymástól. 

Amikor a lánya rossz társaságba keveredik, és kábítószer-birtoklás miatt rendőrségi ügye lesz, Francesca beadja a derekát. Az édesanyja, Allegra nagymamája már régóta unszolja, szánjanak rá egy teljes nyári vakációt, és hármasban térjenek vissza a gyökerekhez, Olaszországba, ahonnan a család származik. 

Francesca álmában sem gondolta volna, hogy ez a nyár válaszút elé állítja, amely egész jövőjére kihatással lesz.

Még sosem jártam Olaszországban, de hála a kötetnek úgy érzem, hogy voltam. Ez az első regényem az írónőtől, így sajnos nem tudom, hogy a többi regénye is ennyire jó e vagy csak szerencsém volt, de úgy érzem, hogy utolsó nyári olvasmánynak tökéletes volt. Nem vártam sokat a kötettől, leginkább egy Mamma Miás hangulatot árasztó történetre vágytam, és meg is kaptam. Tekintsünk most el attól, hogy a MM görög vidéken játszódik.

"Olykor hibázni is kell, hogy erősebbek legyünk."

Borzolta a tengeri levegő a hajamat, éreztem a víz közelségét, és én is ott lépkedtem a karakterekkel az olasz vidéken. Mielőtt nagyon belemélyednék az értékelésbe, még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy habár még nem jártam az országban, úgy nagyon nem is terveztem. Nem volt bakancslistást hely, de hála a kötetnek egy nap szeretném meglátogatni, és csak átérezni az olasz mentalitást, és azt a hangulatot, amit a kötet árasztott magából. Teljesen meggyőzött, hogy bizony nekem egyszer el kell látogatni Olaszországba, mert ha feleannyira is élvezetes, mint maga az Egy nyár Itáliában akkor már bőven megérte. Olvastam idén nyáron már jó pár strandregényt, nyári kis aranyos, de humoros történeteket, de Jennifer Probst regénye kiemelkedik közülük. Nemcsak levett a lábamról, hanem jó érzéssel is töltött el. Szerettem olvasni, és már most pakolnám is össze a bőröndömet, hogy akkor irány Olaszország! Ennyire hatással volt rám az írónő. Vágyakat keltett, és megmutatta, hogy miért is volt érdemes elolvasnom a Ferrari család történetét. Ha tehetném ezt a bejegyzést nem a szobámból írnám, hanem a napos, homokos tengerpartról.

Amellett, hogy szórakoztató és kikapcsoló olvasmány van mondanivalója és témája is. A generációk közötti szakadékra hívja fel a figyelmet. Szerintem ez senki előtt sem ismeretlen, hiszen mi is tapasztaljuk napi szinten azokat a különbségeket, amiket a generációs szakadék hordoz magával. A konfliktusok, a világ szemlélete, egy másfajta életút, hogy csak párat említsek.

Bevallom fülszöveg alapján egy kicsit féltem a kötettől, mert kísértetiesen hasonlít egy filmhez, amit a nyáron néztem, de nagyon rossz volt, és nem is tudtam rávenni magam, hogy befejezzem. Viszont az Egy nyár Itáliában nem ilyen volt, hála az égnek. Pillanatok alatt, legalábbis annak érződött, fejeztem be, és nem volt elég az, amit kaptam tőle. Többet akartam, mert nagyon megkedveltem a szereplőket, és nem akartam, hogy véget érjen ez az utazás.

Maga a cselekmény igencsak kalandos, hiszen bebarangoljuk Olaszországot, felszínre kerülnek az érzelmek, és nem utolsó sorban olyan városokba kalauzol el minket, mint Róma, Velence vagy éppen Nápoly. Minden egyes helynek rendeltetése van, és habár először azt hittem, hogy ez egy családregény lesz, van benne romantika és szerelem is, nem véletlenül tartják Velencét, a szerelmesek városának.

Ami magát a nyelvezete és az írói stílust illeti, könnyed, igazán olvasmányos regény, ami nem akar túl sok lenni. Kellően adagolja a komolyságot, a problémákat és végre egy kötet, ahol megbeszélik a karakterek ezeket, nem pedig a szőnyeg alá söprik. Hihetetlenül nagy megkönnyebbül volt kézbe venni és elmerülni az Egy nyár Itáliában kötetben. Teljesen elbűvölt, és szerettem Sophia, Francesca és Allegra kalandjait. 

Jennifer Probst kellően elbúcsúztatta számomra a nyarat, és azt hiszem ennél szebb befejezést nem is kívánhattam volna. Szerettem, utaztunk, és nemcsak Sophia ismeri meg a gyökereit, hanem mi is azáltal, hogy azt sugallja a kötet, hogy Carpe Diem! azaz élj a mának, amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ami a hangulatot illeti nem teljesen vidám, kicsit szomorkásabb kötet, de most pont erre volt szükségem. Úgy kellett ez a kötet, mint egy falat kenyér. Ha tudom, hogy ennyire tehetséges az írónő, már korábban olvasok tőle. Remélem a Next 21 által még sok-sok regényét lesz szerencsénk olvasni. Összességében többet kaptam, mint amire számítottam. Komolyabb volt, mint vártam, de ahol kellett ott hagyta, hogy elkapjon minket is az olasz feeling, és csak úgy robogtunk végig a cselekményen. Pár nap alatt simán kivégezhető, olvasmányos kaland, ami le is ás a problémák gyökeréig, és onnan indulva próbálja meg a helyes irányba terelni a gondolatokat, a szemléletmódot, és az emberi elmét. Nem egy tipikus romantikus történet, mégis jó volt olvasni, és hiszem, hogy Olaszország rajongói imádni fogják. Ha másért nem, akkor a hangulatért, a tájak szépsége miatt, ami teljes mértékben átjött, hála a leírásoknak és a kicsit útikönyv szerű ábrázolásmódért megéri kézbe venni. Olvassátok, és szeressétek ti is ezt a falat nyarat, amit Jennifer Probst és a 21. század kiadó elhozott nekünk.

"Nem akarok beszűkült, önmagába zárt életet élni. Mert minden sarkon új kaland vár. És alig várom, hogy kiderüljön, mi lesz a következő."

"Nem az számít, hogy hányszor bukunk el, Frannie. Hanem hogy hányszor ismerjük ezt fel, és hogy változtatunk-e rajta. Hogy hányszor próbálunk meg jobbak lenni."

"Én egy férfin mindig a kezét nézem meg először. És neki volt valami vonzó az erős kezében, a finom ujjaiban és a feszes csuklójában. Lehet, hogy beleláttam mindent, amit egy férfi képes megtenni, ha ilyen a keze: az autójavítástól a vízvezeték-szerelésen és a bölcső ringatásán keresztül addig, hogy egy nőt egyenesen az orgazmusig repítsen."

"Szilárdan hiszek abban, hogy azt kapjuk Istentől, amire szükségünk van – ami nem feltétlenül esik egybe azzal, amire vágyunk."

"A könyvemet a te emlékedre is írtam, nagymama. Még mindig előttem van, ahogy kávét kortyolgatok veled a konyhában, miközben olaszra tanítgatsz. Két dolgot kértél tőlem: hogy tanuljak olaszul az iskolában, és hogy egy nap utazzak el a szülőföldedre. Boldog vagyok, hogy mindkettőt megtettem. Lélekben végig velünk voltál."

" -  Hát az biztos, hogy sokkal többet tudsz meg az életről, ha olvasol vagy ha másokkal beszélgetsz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)