Katherine Arden: A lány a toronyban (Az északi erdő legendája 2.)

"Késő éjszaka egy lány lovagolt pej lovon az erdőben. Az erdőnek nem volt neve. Távol volt Moszkvától - távol volt mindentől -, s nem hallatszott más zaj, mint a hó csendje és a jeges fák zúgása."

*

A ​Medve és a Csalogány varázslatos története tovább folytatódik. A rettenthetetlen fiatal nővé serdült Vászját választás elé állítják: vagy férjhez megy, vagy kolostorba vonul. Ő azonban inkább megszökik otthonról – ám hamarosan az ostrom alá kerülő Moszkva városának védelméhez kell segítséget nyújtania.

Vászja számára nincs túl sok lehetőség, miután árvaságra jutott, és faluja boszorkánynak kiáltotta ki: vagy zárdába vonul, vagy hagyja, hogy a nővére összeboronálja egy moszkvai herceggel. Bármelyiket is választja, egy toronyba zárva éli majd le az életét, elzárva a tágas világtól, melyet annyira szeretne felfedezni. Így hát a kalandot választja: fiúnak álcázva magát lóháton nekivág az erdőnek. Miután a falvakat rettegésben tartó útonállókkal folytatott küzdelemben kivívja magának a moszkvai nagyherceg elismerését, gondosan meg kell őriznie a titkát, hogy valójában lány, nehogy elveszítse az uralkodó jóindulatát – még akkor is, amikor rájön, hogy a nagyhercegséget olyan titokzatos erők fenyegetik, melyeket csak ő, Vászja tud megállítani.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy a kezdeti lelkesedésem kitart e a második kötetre is, vagy valahol elveszik útközben. Igaz, hogy különleges élmény volt az első rész, mégis ott volt bennem egy kicsi félsz is, hiszen nem tudtam, hogy merrefelé is visz majd a történet, hogy egyáltalán Vászja kalandja folytatódik, vagy a testvérei életébe enged e ezúttal betekintést.

Fülszöveget szándékosan nem olvasok, hiszen legtöbb esetben lelövik az egész regény poénját, és az olyan kiábrándító, így igazi meglepetésként ért, ahogy folytatódik a cselekmény. Hasonlóan az első részhez egy mesével indít, ami még mindig lenyűgöz és imádom, ahogy az újabb mesék és legendák megelevenednek a sorok között. Maga a regény 4 részegységből áll, eggyel többel mint az első rész és nemcsak ez határolja el a Medve és a csalogánytól, hanem az is, hogy sokkal összetettebb, színesebb, elevenebb és olvasmányosabb, mint a felmenője. Izgalmak izgalmak hátán, rejtélyek, varázslat, lények, fordulatok. Mind mind részelemei a regénynek és ezek határozzák meg a cselekményt is. A már említett 4 rész részben elkülönültnek tűnnek egymástól, de ahogy haladunk egyre előrébb úgy kapnak értelmet és úgy adják a tudtunkra a jelentésüket. Már nemcsak egy jól megírt regénnyel van dolgunk, hanem egy fergeteges, pergő szállal is, ami hol feltüzel, s hol leapad, hogy aztán egy ciklon erejével dögöljön a földbe. Nemcsak egy nagyszerű regény folytatása, hanem büszke utóda is annak. Nem túlzok ha azt mondom, hogy még az első részt is jócskán felülmúlja. Motívumokban gazdag, mondákban erős, szláv és orosz gyökerű regény a felnőtté válásról fantasy köntösbe burkolva. 

Azonban ha az olvasó egy percre nem figyel képes az egész cselekmény felbolydulni, s aztán lehet kapkodni a fejet, hogy várjunk csak, mi is történik. Magát a regényt olvasni felettébb könnyű, de elveszni benne még ennél is egyszerűbb. Odafigyelést és koncentrációt igényel. A részek közötti ugrálás ezzel szemben teljesen nyomon követhető, nem okoz gondot, sőt ahogy összeérnek a szálak igazi katarzis élményt képes kiváltani. 415 oldal tömény adrenalin, izgalom. Igazi fantsy regény a javából, nem győztem imádni. 

Sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint az első rész, ami alapnak jó volt, de a második rész adja meg azt az igazi bumm érzést. Vászja úgy ahogy felnő, még mindig bajkeverő, csenevész és meggondolatlan, mégis szerethető és erős karakter, igazi hős figura, aki képes lenne mindent feladni a szeretteiért. Az már az első részben is feltűnt, hogy a regény csak és kizárólag télen játszódik, nem baj hogy van ezenkívül még 3 évszak, a regény színtere a tél és ezen belül is Morozko. Aki valljuk be olyan, mint egy vágyálom. Ott is van, meg nem is. 

Viszont a különös szerelmi szálnak igazi táptalaja, s még mindig nem vagyok igazán kibékülve ezzel a szösszenettel, mégis várom, hogy hova fog fejlődni a harmadik, s ha jól tudom egyben befejező részben. A lány a toronyban nagy része Moszkvában játszódik, ahol az események tótágast állnak és mindent a feje tetejére állítanak. A népmesei utalások már csak árnyak, mégis jelen vannak és a jelenlétükkel táplálják a fantasy talaját.

Emellett a leírások és harci jelenetek kidolgozottsága és kiforrottsága ad a regénynek egyfajta baljós árnyat is. Hiába készültem fel arra, hogy nem egy happy, vidám világgal lesz dolgom, azért még így is képes volt meglepetést tartogatni számomra. Úgy gondolom, hogy nemcsak túlnőtte az első részt a regény, de mindenféle előismeret nélkül is könnyen bele lehet rázkódni a cselekménybe, csak aztán vigyázni kell, nehogy belefulladjunk. Számomra azok voltak a legérdekesebb részek amiben a fagydémon is szerepet kapott, de a rejtély és titok felfedezésének lépései is izgalmasak, maradandóak és megkapóak voltak. Ha akárcsak egy picit is szemeztek a regénnyel bátran ajánlom. Nemcsak felüdülés, de titokzatos, új világot is megnyit előttetek, aminek a létezéséről eddig talán nem is tudtatok. A világa lenyűgöző, közel áll hozzám, a karakterek egyediek és valamilyen szinten titokzatosak és megismételhetetlenek. Egyszóval igazi must have a rajongók számára. Egyáltalán nem bánom, hogy belekezdtem, leginkább az marcangol, hogy még nincs a kezembe a harmadik rész, ami reményem szerint sok mindenre választ ad majd.

" - Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, amikért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre."

"Vászja mindezt alig hallotta. A kápolna falai fojtogatták, mintha Olga hosszú, csendes mozdulatlanságban töltött évei hirtelen ízekké és szagokká váltak volna, amit most belélegzett."

"Még sosem csókolták meg Vászját, így nem. Ilyen hosszan és... megfontoltan. A lány maga sem értette, hogyan, de Morozko mintha tanította volna őt. Na nem szavakkal: a szájával, az ujjai hegyével, olyan érzésekkel, amelyekre nincsenek szavak. Csak egy érintés, sötét és csodálatos, mely együtt lélegzik az ő bőrével."

" - Csodás trófea! - mondta. - Valóban csodás! Úgy látom, elkezdtél lovakat gyűjteni, Vászja. - Olyan lágy bensőségességgel ejtette ki a nevét, hogy a lány egyszeriben felkapta a fejét. - Jól van - folytatta. - Felteszem a lovamat cserébe a kezedért."

" - Vászja az Vászja - felelte Szása. - Átok és áldás egyszerre, és az Úr dolga, hogy megítélje őt. De most bízom benne. Figyelnünk kell az ellenséget, és várni."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Vi Keeland: A megbízó

" - Ne haragudj, elfelejtettelek felhívni. Nem tudok ma veled ebédelni - sóhajtottam, majd legyintettem az asztalomon szétszórt papírok felett."

*

Csak egy tipikus hétfő volt.

Egészen addig, míg a nagyfőnök rám nem bízta egy reménybeli új ügyfél becserkészését.

Kétévnyi bizonytalanság után a munkahelyemen egy csúnya baklövésem miatt ez a lehetőség, hogy bizonyítsak a senior partnereknek, minden, amire szükségem volt.

Vagy legalábbis azt hittem…

Aztán besétáltam a tárgyalóba és beleütköztem a férfiba, akit meg kellett volna győznöm az együttműködésről.

A kávém kilöttyent, a papírjaim szanaszét szóródtak a földön, én meg majdnem elvesztettem az egyensúlyom.

És mindez a napom jobbik része volt.

Mert ez a nagyszerű férfi, aki leguggolt hozzám, miközben úgy nézett rám, mintha élve fel akarna falni, nem más volt, mint az exem, Gray Westbrook.

A férfi, aki után még csak mostanában kezdtem továbblépni.

A férfi, akit a szívem megvetett, miközben a testemnek egészen más ötletei támadtak.

A férfi, aki épp annyira karizmatikus és magabiztos, amennyire szexi. Valahogy mégis sikerült megtartanom a prezentációmat, miközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni az átható pillantását. Bár azokat a mocskos dolgokat, amiket a fülembe súgott az előadásom után, képtelenség volt figyelmen kívül hagyni.

De az ki van zárva, hogy adjak neki még egy esélyt, pláne most, hogy az ügyfelünk lett. Vagy nem?

Vi Keeland, New York Times bestsellerszerző legújabb, szexi, különálló regénye újra lázba hozza az olvasókat.

2019-es évem utolsó olvasmánya, amit az új év előtt nem sokkal fejeztem be. Viszonylag tovább tartott az olvasása, mint az általános olvasási sebességem, de mentségemre szóljon, hogy az ünnepek és a megbetegedésem mellett nemigen volt kapacitásom olvasni, de ennél tökéletesebb regénnyel nem is zárhattam volna az évet.

A rendszeres olvasóim már biztos tudják, hogy mennyire imádom az írónő stílusát és hogy mennyire örültem, hogy 2019-ben lehetőségem volt személyesen is találkozni velem. Azóta teljesen másképp állok a regényeihez és mélyebben is érintenek. Maga A megbízó hasonlóan a többi Vi regényhez lehengerlő, egyedi és mindig tartalmaz valami pluszt, valami komolyat, ami miatt nem egy egyszerű romantikus regény. Ennél sokkal több. Érzelmeket vált ki az emberből. Késztetéseket hoz elő, s magvas gondolatokat hoz a felszínre. A megbízó rámutat az élet értelmére, arra hogy nem tudjuk, hogy mikor ér véget és addig a lehető legtöbbet kell kihoznunk belőle. Ha meg szeretnénk venni valamit, vegyük. Ha utazni szeretnénk, utazzunk. Ha tetszik valaki, mondjuk el neki, legyünk mi a kezdeményező fél. Ha valami nyomja a lelkünket, könnyítsünk magunkon, hiszen az élet oly rövid és megannyi lehetőség mellett megyünk el életünk során. Ne féljünk kockáztatni!! Engem erre tanított meg a regény, lehet hogy mézes mázos a külső, de belül igazi csemege lapul. Sokszor nem elég beskatulyázni a dolgokat, ki kell rángatni őket onnan és megtapasztalni, hogy miről is van szó. Tudom, hogy sokan nagyon szeretik A beosztottat, de A megbízó még annál is jobb, s tudom, hogy merész megállapítás, de Gray és Layla története számomra a No1. 

Nemcsak teljesen megvett magának kilóra, de regényről regényre egyre többet kapok az írónőből és a lelkéből és egyre inkább azt érzem, hogy megtaláltam azt, akiben sosem fogok írás szempontjából csalódni. Nem mondom, hogy mindig egyszerű volt a kötet olvasása, mert maga a cselekmény felépítése sem az. 

Már maguk a karakterek sem sablon figurák, akiket leveszel a polcról. A történet meg végképp nem az. Meghökkentő, néhol sokkoló, bosszantó, de minden egyes leütött betű megéri a pénzét. Ha csak egy regényt olvastok az írónőtől akkor ez legyen az. 

Komoly is, de emellett érzéki, szexi, vággyal teli romantikus alkotás is. A cselekmény nem egyszerű, néhol annyira sokkoló vagy épp bánatos/reményt adó, hogy csordultig megtelik a szíved. Nem gondoltam volna, hogy ennyire más lesz, mint az eddigiek. 

Ki szerettem volna csupán kapcsolódni, de emellett kaptam egy leckét és jó tanácsot is a jövőre nézve. Maguk a karakterek már az első sorok után meggyőztek. Főleg Layla, aki zárt könyv volt előttem, de aztán ahogy egyre többet és többet tudtam meg róla, úgy zártam be a szívembe és értettem egyet a döntéseivel és azok súlyával. 

Gray pedig nem lehet nem megszeretni, sokunk örülne egy ilyen pasinak az biztos. Szexi, sármos, de emellett érző lény is. Teljesen a bűvöletében vont és még most sem enged. Max és Ella felbukkanása alaposan felkavar mindent, úgy ahogy az elengedni sem akaró múlt. Újabb csodás alkotás egy csupaszív írónő tollából. Összességében úgy hiszen, hogy erre volt szükségem, hogy valaki végre a képembe üvöltse a regény mondanivalóját és megfogadjam a tanácsát és igen, elhatároztam, ha törik, ha szakad 2020 márpedig az én évem lesz. Vi megadta A megbízóval a kezdő lökést, már csak ki kell használjam azt. Ha egy sokoldalú, de annál inkább szerethető regényt szeretnétek olvasni bátran ajánlom az eseménydús, karakteres, valóságszagú A megbízó regényt. Ha csak kikapcsolódás céljából szeretnétek olvasni valamit, akkor is ajánlom, hiszen jóval többet ad annál, mint amire számítasz és néha pont erre van szükség.

" - Adok neked időt. Tudom, hogy szükséged van rá. - Elkapta a tekintetemet. - De azt megígérhetem, hogy nem lesz több hazugság, és többé nem hallgatok el semmit. Hiszen nincs vége annak, ami köztünk van, csak most kezdődik igazán. Mert ami köztünk volt, igazi volt. És az igazi dolgok nem tűnnek el csak úgy, függetlenül attól, hogy mennyire szeretnéd, ha így lenne."

" - Van egy elméletem. Azt mondják, hogy akinek nagy a lába, annak a farka is nagy. De szerintem meg az alkar a lényeg: tulajdonképpen az maga a vizuális kivetülés. Vastag és eres: te jó ég! De a vékony karok: vége van már?"

" - Hiányoztál, Szeplő. És az is hiányzott, hogy azt éreztessem, az enyém vagy. - Oldalra tűrte a hajamat és végigcsókolta a nyakamat. Sóhajtottam és behunytam a szememet. Már ez is annyira hiányzott! Jóllehet, Gray-jel ellentétben én apró lépésekkel haladtam, és nem akartam fejest ugrani ebbe a kapcsolatba, úgyhogy ezt inkább megtartottam magamnak."

"A szerelemről mondják, hogy vak, de azért nem kell süketnek és ostobának is lenni."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!